Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

I A munkástanácsok hétköznapjai 1919-ben Czinke Ferenc kiállítása a Műcsarnokban Az évforduló ünneplése so­rán a figye- lem elsősor­ban azokra a jelentős poli­tikai fordula­tokra és har­ci események­re irányul, melyek a proletárdiktatúra létrejöttével, fennállásával és megdöntésével kapcsolatosak. A munkásfiatalom erejére, szilárdságára, nagyságára azonban nemcsak ezek. a té­nyezők mutatnak, hanem az a szívós, határozott munka is, melyet a proletárdiktatúra hatalmának helyi letétemé­nyesei, a járási és községi munkástanácsok, intézőbizott­ságok, direktóriumok fejtet­tek ki a hatalom megszerzése és megszilárdítása érdekében. Ezt a látszatra nem jelentős, szürke, hétköznapi munkát néhány, sárgult papírra írt, egyszerű fogalmazásé jegyző­könyv lapjairól idézhetjük fel. A megye községi munkástaná­csainak a jegyzőkönyveiből igen kevés maradt ránk, de ez is elegendő ahhoz, hogy képet alkothassunk tevékenységük­ről. T áthatjuk mindenekelőtt, hogy a községi mun­kástanácsok kivették részü­ket a proletárdiktatúra forra­dalmi jellegű intézkedéseinek végrehajtásából is. Létrehoz­tak az új formájú és új tar­talommal töltött igazgatási szerveket, művelődési taná­csokat, osztályokat, egészség- ügyi, lakásügyi, termelést biz­tosító és egyéb bizottságokat. Tevőlegesen közreműködtek az új tulajdonviszonyok kialakí­tásában is: szocializálták a földbirtokokat, lakásokat. A szocializált földbirtokokból termelőszövetkezeteket szer­veztek, egyes helyeken viszont földosztást vettek tervbe. Se­gítették a felsőbb szervek közoktatásügyi reformtervei­nek megvalósítását, az egysé­ges állami iskolák kialakítá­sát. * Működésüknek azonban nem ezek a munkák tették ki je­lentős részét. Idejük és ener­giájuk legjavát a község éle­tének normális mederbe való terelése jelentette. Így min­denekelőtt úrrá kellett lenni­ük a négy évig tartó háború okozta zilált gazdasági hely­zeten. Mint ilyen időszakban mindig, ekkor is rendkívüli hiány mutatkozott a legalap­vetőbb élelmicikkekben, nyers­anyagokban. A direktóriumok sokat fáradoztak a só, a cu­kor, a tüzelő és a petróleum beszerzéséért. Jellemző volt a nógrádi járás intézőbizottsá­gának rendelkezése, mely sze­rint a központi szétosztásból eredő cukrot tojás ellenében adták ki a lakosságnak, s így „a proletárdiktatúráért közö­sen küzdő katonák, valamint a főváros lakosságának élel­mezése elősegítésére” tudtak eredményes lépéseket tenni. A balassagyarmati munkás- tanács az élelmiszerkészletek állandó számbavételéről gon­doskodott és erőfeszítéseket tett fa- és szénbeszerzés ügyé­ben is. A háborúval volt kapcso- ^ latos a fronton levő ka­tonák családtagjainak segé­lyezése, amit fontos feladatuk­nak tartottak. Szívükön vi­selték a munkástanácsok a háborúban megrokkantak és elárvultak sorsát is. A salgó­tarjáni munkástanács például összeíratta mindazokat, akik segítségre szorultak. Az össze­írást végző pedagógusokat lel­kiismeretes munkára szólítot­ta fel, hangsúlyozva, hogy „a szovjet köztársaság emberhez méltó eltartásban és elhelye­zésben kívánja az összeíran- dókat részesíteni és a prole­tárdiktatúra egy percig sem tűrheti, hogy ezeket a szeren­csétleneket továbbra is elha­gyottan és testvértelenül néz­ze”. A kazári munkástanács hu­manizmusában még odáig is ment, hogy a volt földbirto­kos részére utaljon ki élel­miszert földje terméséből. Ugyancsak ez a munkástanács gondoskodott a Salgótarjáni munkásság teljes ellátásáról is. A salgótarjáni járás inté­zőbizottsága a fenyegető tí­fusz elleni védekezés céljából fokozottabb tisztaságra hívta fel a figyelmet és elrendelte az utcák locsolását. A diósje- női munkástanács pedig arról gondoskodott, hogy a nehéz mezőgazdasági munkát vég­zők részére napi fél liter bor biztosítva legyen. Szinte hihetetlen, hogy ak­kor, amikor a burzsoé inter­venció északról és délről is fenyegető hadmozdulatokkal tört a' fiatal magyar proletár- államra, a balassagyarmati közművelődési tanács június 9-re műsoros előadást hirde­tett, mely, mint a meghívó­ból is kitűnik, egy sorozat harmadik része volt, tehát nem egyedül álló jelenség. A műsort nézve azt hihetné az ember, hogy a legnyugodtabb békeidőbe^ élünk. Ady-ver- sek, előadás és hangverseny a program és a megjegyzés: „Szakszervezetek tagjai je­gyeiket á szakszervezetek ve­zetőinél, valamint a párttit­kári irodájában 1 korona kedvezményes áron megvált­hatják”. |Y/I indezeken kívül a mun- kástanácsoknak még egy rendkívül fontos munka- területe akadt: zökkenésmen­tesen át írellett venniük és továbbvinniök a polgári kor­szak hatóságainak, a községi képviselő testületeknek, jegy­zői hivataloknak a feladatkör rébe tartozó ügyek intézését is. A fennmaradt kevés számú jegyzőkönyvből is látszik, hogy a munkástanácsok — melyek­nek tagjai minden közigazga­tási előképzettség nélkül, jó­formán csak proletáröntuda­tuktól vezettetve és a dolgo­zók érdekeinek védelmétől fűtve láttak munkájuk elvég­zéséhez — a legkülönbözőbb közigazgatási munkákat is, amilyen például a közmunka­kivetés, illetőségi ügyek, apa­állat-beszerzés, bérletei-: keze­lése, területberendezések, köz­ségi alkalmazottak munkabé­re és ruházata, középületek karbantartása, községi költ­ségvetések és zárszámadások megvitatása és még sok más hasonló, mindig a legnagyobb felelőséggel és ügybuzgalom­mal intézték, a községnek és a község dolgozó lakosságának érdekeit állandóan szemelőtt tartva. Ennek a következetes, a rész­letekben látszólag elmerülő szürke, hétköznapi munkának dokumentumai is mutatják, hogy a proletárdiktatúra helyi szervei a járási és községi munkástanácsok — az orszá­gos szervekkel együtt —. azo­kat támogatva, szilárd népha­talom kiépítésére lettek volna képesek. De a közismert kül­ső és belső okok, elsősorban az antant intervenciója siet­tette a Magyar Tanácsköztár­saság megdöntését. Schneider Miklós AZ ELMÚLT KÉT ÉV során alkotott műveinek java részét mutatja be Czjnke Ferenc ezekben a hetekben a főváro­si Műcsarnok kamaratermében az országos nyilvánosság előtt. Első önálló fővárosi kiállítá­sán valóban azzal mutatkozik be. amit Czinke legjobban tud: a grafikával és ennek mintegy tartósított .és a kerámiával há­zasított válfajával: a tűzzo­mánccal. Czinke szerencsés két év termését ragadta ki: művészete most érett, árnya­latos, egy hangnemben szóló. Olyasmi, mint amikor csupa pentaton dalokat énekel az ember téli este hosszú óráin át: külső hallgatói számára ta­lán egyhangúnak tűnhet az öt hangon énekelt végtelen sok dallam, valójában azonban a világot lehet ez öt hangon ki- fejézni. Czinke két évi termé­se is ilyen. JÓ ÉVTIZEDE figyelemmel kísérhetem Czinke művészeté­nek fejlődését, s európai bo­lyongásai közben néha meg- lebbentett az aggodalom: nem viszik-e el Czinkét ezek a für­gén fújó szelek? Az aggoda­lom korai volt: Czinke az eu­rópai utakon is oda készült vissza, ahonnan indult: a ma­gyar jelenbe és a jelenben is élő népi világba. Ám mennyi­vel gazdagabb lélekkel és dif­ferenciáltabb tudattal! Mint portyázó elődeink, ő is „végig poroszkálta” Európát, s szemé­ben, ujjaiban és önbizalmá­ban hazahozta mindazt, amit egy-egy Nyugatra vetődött bodrogközi a reformáció óta mindig feladatának érzett ha­zahozni. Az, hogy előbb volt Rómában önálló kiállítása, mint saját fővárosában, se­baj ! Annál európaibb és haza- ibb egyszerre ez a mostani. És ezt a hazatérést kicsit jelképesen is kell érteni. Ta­lán úgy, hogy a zempléni zsel- lérfi Patak, Fest, Róm,a .os­koláit kitanulván — értsünk az iskolán többet mint padokat ős mestereket! — amit a Bodrog tájékáról lélekbezár- tan magával hurcolt négy évtizeden át, azt most a lélek alkotó kemencéjének izzásá­ban „tűzzománccá” égetve adja „vissza”. FÉLSZÁZNÁL TÖBB műve van a falon a Műcsar­nok nagy kamaratermében: 17 rézkarc, 22 fa- és linómetszet, tíznél több tűzzománc. Primi­tív dolog a művészetet rőffel mérni, azonban mégis érdemes a kiállított műtárgyak számát összevetni az alkotási időszak­H etek óta lázban van a család. Eseményre ké­szülnek a fiúk, s nem akármilyenre a maguk kis életében. Most lesz kis­dobos az egyik, s válik út­törővé a nagyobb. Elnéző jó­akarattal figyelem a köröt­tem alakuló-kavargó esemé­nyeket, a nagy horderejű dolgokat. Azt mondja a na­gyobbik: — Apu, délután készült- ségbeb. leszek, mert őrsi fu- tárlánc-feladatunk van. A fiú várja, várja türel­metlenül a jelzést, melyet neki kell továbbítania a kö­vetkező „láncszemig”, s egyáltalán nem mindegy, mi­lyenek a részidők, s mikor­ra ér célba végülis a fel­adat. A kisebbik árgus szem­mel követi a másik sürgölő- dését, lesi, tanulja, hogyan kell csinálni, majd nemso­kára, azidőtől, hogy nyakába kerülhet végre „hivatalosan” is a kék nyakkendő, mert egyelőre csak a szekrény pol­cán nézegeti meg időnként. Igen, ott lapulnak a szek­rény polcain a kék és piros nyakkendők, a formaingek, nadrágok, sípok és jelvények, várják az ünnepélyes napot, amikor gazdáikra kerülnek. Esténként a másik szobából halk mormolászást hallok: . .A kisdobos hűséges gyer­meke a magyar hazának. 4. kisdobos szereti és tiszte­li szüleit, tanítóit... A kis­fyttóápjíapí jegyzet Kék és uorös nyakkendők dobos szorgalmasan tanul és segíti társait... És így vé­gig, a hat ponton át. Majd meg ilyeneket: Az Úttörő hű gyermeke a hazá­nak, a Magyar Népköztársa­ságnak. .. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét... Minden benne van ezekben a fogadalomszavakban, me­lyék e gyermekszervezeteket vonzóvá és nekünk, felnőt­teknek ígéretessé teszik. Von­zóvá céljaikban, ígéretessé törekvéseikben, hogy általuk a szocialista társadalom egészséges szellemű, közössé­gi érzésektől áthatott embe­rei növekednek. A jövendő­nek azok az álla/npolgárai ők, akik bizonyára tartalma­sabbak, műveltebbek, ne­mesebb tartásnak lesznek apáiknál és anyáiknál, akik­ben eleven igazsággá és gya­korlattá válnak az avatóün­nep ígéretei és fogadalmi sza­vai, akik szüntelenül fej­lesztik tudásukat, híven tel­jesítik kötelességüket, ahol kell és tudnak segítenek, jó­kedvvel dolgoznak és őrök­ként szolgálják a közösséget. Bizony, gyermekeink ün­nepélyes avató perceiben ne­künk, felnőtteknek sem vol­na oktalan elgondolkodnunk ezeken az ígéreteken és fo­gadalmakon. S azon, hogy ugyan hányszor, de hányszor méltatlanok lennénk mi, ko­moly nagyok a kék és vö­rös nyakkendőre, mert nem álljuk meg a próbát, melyet apró gyermekektől természe­tesként kívánunk. A kisdobos- és úttörötör- vényekben jelen és jövő tár­sadalmunknak az emberrel szemben támasztott minden kívánalma együtt áll és na­gyon jó, hogy megfogalma­zást kapott. Az elgondolt és természetszerű fejlődés mér­céi ezek, melyekhez viszo­nyítva pontosan mérhetjük majd társadalmunk szel­lemi, erkölcsi növekedésének szintjét. A kisdobos hűséges gyer­meke a .magyar hazának... Hogy vajon a kisdobosból vált felnőtt hűséges gyer­meke, állampolgára lett-e a hazának? Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vö­rös nyakkendő becsületét. . Olyan felnőtté vált-e a fo­gadalomtevő, aki a nemzet­köziség nemes eszméi sze­rint él és munkál minden dolgozó ember javára?!.. Nem könnyű a mérce szint­jére növekedni, s bizonyos, hogy nem is minden mai gyermek, holnapi felnőtt lesz képes rá, de közös társadal­mi feladat, hogy eszközeink­hez, erőnkhöz mérten segít­sük ezt a növekedést. Tár­sadalmunk szocialista talaja jó tápanyagokat kínál ehhez, legyünk rajta, hogy gyerme­keink minél teljesebben és minél nagyobb bőségben szívhassák magukba. Tegnap, szombaton délután és ma, vasárnap. több, mint háromezer kisdobos, s ugyan­ennyi úttörő tett és tesz ígé­retet és fogadalmat szerte a megyében. A fehér formain­gekre felkerülnek a kék és vörös nyakkendők, s ez az ünnepélyes aktus nagyszerű kötelességvállalás is. Olyan vállalás, amely a gyermek­nap fényével — a szép je­lenből a még szebb jövőbe mutat. <X ^ kai. Kiderül: Czinke lanka­datlan szorgalommal és fárad­hatatlanul alkot, művészi ag­godalmát egy-egy megszületett mű kapcsán mindig újabb mű próbáján vezeti le. Az önkife­jezés mindig a jobb kifejezés keresésére sarkallja. Ezeket fi­gyelve szembeugró sajátossá­gai tapinthatók ki művészeté­nél, A bravúros rajzolni tu­dás (engedtessék meg: ez ma nagy érték!), a sűrítési képes­ség. mellyel mindig szigorú kompozíciót, öntörvényű egy­séges kis világot tud teremte­ni. mely ha két fél részre, két ellentétes töltésű alakra is bomlik, minden képén meg­tartja egységét. Érdekes és fontos ez a kompozíció-zárt­ság: az élet lényege, ereje és keménysége, a szilajság és rob­banó életerő sűrítődik bele. Hiszen még a „Citerások” sor- banálló férfilánca is egyetlen sűrített akarat kifejeződése. EZ A KÉPESSÉGE abszt­rakt jellegű képeinél is mag- tapantható, elég a három Bartók-mű (Este a széke­lyeknél, Medvetánc, Allegro barbaro) komplikáltságára és zárt egységére mutatni. (Né­ha még ezeknél úgy halmo­zódnak a részelemek egy­másra, a kompozíció „kere­teinek” szigorú nyomása alatt, akár az idézett zené­ben némely naturalistának szánt motívum.) Czinke mű­vészi ereje abban is rejlik, hogy jól ismeri felhasznált anyagát, nemcsak a rézre karcoló tűt, de a közönséges fenyőfadeszka lehetőségeit is. A grafika lehet „gyors” művészet, de nem olcsó ..mesterség”. Czinke meg­szokta. hogy minden anyag felhasználható grafikai meg­oldásoknál. És az eredmény? Elég utalni a „Téli Balaton” egyszerű, mondhatnám szimp­la deszkanyomat alkalmazá­sára. Fáradhatatan kutató­szenvedélye vezette a fa és li­nó együttes alkalmazására, méginkább a tűzzománccal va­ló kifejezés kikísérletezésére. A tűzÁmánc már olyan mes­teri kompozíciók megalkotásá­ra tette képessé, mint aminő az ötödik tavaszi tárlaton is látott, nagydíjat nyert „Min denkihez! Mindenkihez!” iko- uosztáza. KEVÉS OLVAN KALLÍ- TÄST lehetett mostanában lát­ni, mely akkora következetes­séggel mutatná be a népi dí­szítőművészet eleven határát és alapanyagúi szoigálását, mint a Czinkéé. Nála igazai: nem lehet divatnak. mos; felfedezett manírnak, modor­nak felfogni ezt. A népmű­vészet -43 éven at zsigéreilpen élt, s művészi és emberi ere­jét mutatja, hogy elismerte a benne élő és másokban is eleven népi önkifejezési anyanyelvet. Hatásos és ma­radandó művészet sóhas; : csak a horizontális hatás; ! befogadásával jön létre: nem­csak egymástól lehet eile -: o i műfogásokat, aki nem jut V űz elődök megértéséig, : z éltető nedv néküly Czir e népművészeti otthon levés; szerencsés „háztájat” kapott a Palócföldön. Élő folkÄrban és eleven falusi közösségek táján létesült új ipari város­ban élni és Európa művésze­tével szinkronban lenni — nem eredményezhetett m - mint Czinke mostani művé­szetét: a magyai' népmondai hősök alakjával, kifejezési formáival a XX. század má­sodik fele sokat értő és sokat megélt emberének világérze­tét kifejezni. SOK KÉPET, alkotást kel­lene felsorolni és elemezni, miért alkot e félszáz mű íiv harmonikus egységet, ám akkor a művek nagyobbik felének címét ide írhatnám. Az egiészről, az ötvenhárom műről kell azt mondani: em­lékezetes gyűjtemény, mert egys„>es hangvételű, a múl; művészetéből a jelenen at a jövőbe mutató, viszonylag kis időn belül éretté forrott művészet. Aranybányája már felfedezte. Van megejtő rajzolatú, gondolatiságában közérthető és mégsem leegy szerűsített, korszerű és. ma­gyar művészetet jelentő gra­fikája. Emberhez szóló és mégis saját öntörvényű mű­vészet ez. Szerencsés az a táj, mely ezt a művészetet magáénak vallhatja. Varga Imre í ] NÓGRAD — 1969. május 25., vasárnap 7 Asszonyok a patakban Az arra vetődő turistát megállásra készteti az egyre ritkuló látvány, ha Észak-Borsod kis településein sulykoló asszonyo­kat pillant meg. Valamikor a Szögligeten keresztülfolyó kis patakban mosott az egész falu. Ma is csapkodják itt a már néprajzi gyűjteményekbe kívánkozó mosóeszközt, de — mint hamarosan kiderül — csak durvább zsákvásznakat ütüget- nek velük. Ha pedig munkaruhák kerülnek a patakhoz, csak előmosásféle történik a bő vízben. A ruha ezután a mosógépbe kerül otthon, ami viszont már nem látványos­ság, hanem köznapi dolog a legkisebb falvakban is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom