Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
Ki, kitől veszi el a pénzt? ELVESZIK TŐLÜNK a pénzt — r.jv , v a vállalatok vezetői az v eleji hiteltárgyalásoknál. — Nem mi vesszük el, ők ajánlják fe! — válaszolták a Magyar Nemzeti Bank képviselői. Ezt a kijelentést a vállalatok vezetői nem tudták elviselni - Mi, — méltatlankodtak — hiszen alig tudjuk megértetni: ne vegyék el az egész fejlesztési alapot a készletnövekedés realizálására, mert nehéz helyzetbe kerülünk. • A viták végén legtöbbször a bank képviselői méltányolták a jogos kéréseket, abból kiindulva — hogy hisznek a vállalatoknak. A viták még mind a inai napig fel-fel lobbannak. A vállalatok vezetőinek józanul gondolkodó többsége azonban lassan belátja: az önállóság nem jelentheti az állam pénzének felhasználását a készletnövekedés finanszírozására. Egy rókáról két bőrt nem lehet lehúzni. A termelés folyamatos megteremtéséhez vállalataink már korábban megkapták a szükséges pénzeszközöket. Az ö dolguk most már, hogyan, milyen ésszerűen használják fel. AZ ÚJ GYAKORLATHOZ nehéz hozzáigazodni. Régen ilyen esetekben a felügyeleti szerv garancia-nyilatkozatot adott és a bank páncélszekrényéből jutott pénz a nehéz helyzetbe került vállalatnak. Az új mechanizmusban szigorúbbá vált hitelpolitika körültekintőbb pénz- gazdálkodásra kényszeríti megyénk vállalatainak vezetőit. Egy-egy pénzügyi baklövést. a rossz gazdálkodást, a készletek indokolatlan növekedését nem lehet állami problémává súlyosbítani, nincs mód a korábbi siránkozásra: nem segítenek a felsőbb szervek, a szőrösszívű bankárok pedig akadályozzák munkánkat. E területen is megszűntek a korábbi varázsszavak: „a népgazdaság érdeke, a vállalat jövője kívánja, fontos politikai érdek fűződik hozzá” stb. Az új szituációnak tudomásulvétele bizony nehezen megy. Köny- nyebb a bankra hárítani a felelősséget, mint bevallani a felületes, rossz gazdálkodást, a bonyodalmakat okozó, hevenyészve összeállított pénzügyi bevételi terveket stb. Az összeütközések kiinduló pontját a bankok és a válFejleszteni a részleget A Nógrádi Szénbányák pártbizottsága mellett működő Közgazdaság! munkabizottság legutóbbi ülésén a vállalat nagybátonyi építészeti részlegének fejlesztési lehetőségeit vitatta. A vita alapján a maglévő törzsgárdáia alapozva indokoltnak tartják a részleg lejlesztését, annál is inkább, mivel az igények ezt lehetővé teszik. Ezért javasolják a vállalatvezetőségnek, hogy dolgozzák ki a fejlesztés egy- vagy többlépcsős tervét. Ehhez természetesen még pontosan feli kell mérni a lehetőségeket, vizsgálni, elemezni a gazdaságosság kérdéseit, a fejlesztés, korszerűsítés, gépesítés költségigényét. A szomszédos FŰTÖBER, a helyiipar fejlődése és nem utolsósorban a saját beruházások kivitelezése egy nagyobb, ütőképesebb építészeti részleget igényelnek. Ma még több kisebb beruházásra is idegen kivitelezőt kell keresniük, ugyanakkor a külső igények is egyre szaporodnak. Legutóbb a Ganz-MÁVAG mátranováki telephelyének felépítését is elvállalták. Az eddigi számítások azt igazolják, hogy az építészeti részleget lehet gazdaságosan üzemeltetni, és ez is indokolja fejlesztését. Csendes percek a balassagyarmati főutcán (Koppány György felvétele) Célunk: (Folytatás az I. Oldalról) szolgáltatások — kisgépkölcsönzés, házhoz szállítás, ruha igazítás — bevezetésével, illetve javításával. Lakás és közlekedés A munkáslakta területeken egyelőre még sok gondot okoz a lakáskérdés. Salgótarján városban .például 1966— 68 között 741 lakást utalt ki a városi tanács. Ezekből a lakásokból 424-et munkások és műszaki dolgozók kaptak. Részleteiben tekintve azonban az összkép kedvezőtlenebb, mégpedig a nagymértékű szanálások miatt. A lebontásra ítélt házak lakóinak áthelyezéséről — foglalkozásukra való tekintet nélkül — gonátják el. Egyes járatokon lágy a zsúfoltság, ez különö- ;en jellemző a Karancsalja— Carancslapujtő — Karancske- izi — Egyházasgerge — Ka- ancsság és Nagylóc járataira. V vasúton történő munkás- zállítás a salgótarjáni iparvi- léken megoldott; modern, \atajtós személykocsikat ál- ítottak forgalomba. A munkásfiatalok továbbtanulása A tanácsülés megállapította, hogy a szociális és egészség ügyi létesítmények megyén é üzemeinél általában biztositv vannak. A nagyüzemeknél baleset-elhárítási oktatást előírás szerint megtartják. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben lényegesen csökkent a balesetek száma. Jelentős fejlődést mutat a megye munkásosztályának kulturális színvonala, emelkedett a könyvtári olvasottság. A művelődési intézményekben öntevékeny művészeti csoportokban sok munkás vesz részt. Lényeges a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulása. Mivel az általános iskolások 74 százaléka munkás szülők gyermeke, biztosítani kell a középiskolába való beiskolázásukat. Az elmúlt években javult a hátrányos helyzetben levő fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulása. A bentlakásos napközi otthoni kísérlet, a középiskolai tanulószobai foglalkozás átszervezése, az érettségi és egyetemi előkészítők azt mutatják, hogy a pedagógusok munkájának fontos része a munkáscsaládok gyermekeivel való foglalkozás. Ebben segítene a napközi otthoni, a menzai és a kollégiumi férőhelyek számának emelése. Ugyancsak jelentős feladat a szakmunkás utánpóltás biztosítása nem csak a divatos, hanem a több’ szakmában is. A megyei tanácsülés ezen kívül még tárgyalt a pásztó) járás helyzetéről, Nógrád megye népművelési tervéről, az ‘968 évi költségvetés- és fejlesztési terv végrehajtásáról, i megyei tanács mezőgazdasá- íi állandó bizottságénak tevékenységéről, az időközi ta- íácsválasztások kitűzéséről,' a negyei bírósági népi ülnökök negválasztásáról, valamint a egutóbbi tanácsülés óta eleit időszak fontosabb esemé- lyeiről. 50. Sextiusék támadási szán- r || | * dékával egyfß \ß JT időben, de at- NáVapif-y tó1 függetlenül Schwartz Kálmán vörösez- red politikai megbízott és _______________ Jár tó Gyula b elügyi politikái megbízott vezetésével a Szécsény körüli vonal védelmére kirendelt vörös katonacsapat is készült a Szé- csényből kivonuló csehszlovákok megtámadására. A két politikai megbízott a következő jelentést küldte erről a Hadügyi Népbiztosságra: „Május 10-én éjjel 12 órakor, amikor az előőrsöket ellenőriztük, egyszercsak a legnagyobb golyózápor közepette Kovács István és Uffring Vilmos vö- rösezredbeli katonák, akik a megszállás alatt Szécsényben bújkálva a következőképpen informáltak: A csehek körülbelül 3000-en vannak, 42 gép- uuskávai és egy páncélvonattal, de távirati parancsot kaptak azonnali visszavonulásra Losonc felé. Ezek után a következőket határoztuk, tekintettel a kis erőnkre,^ 30 gépfegyverrel és 150 főből álló gyalogsággal a csehek kivonulási útját fedett helyről, ol- daltűzzel meglepjük azért, hogy feszereléseiket részünkre zsákmányul ejthessük, összpontosítva a fent említett erőinket. mire a megállapított helyre jutottunk, 10—15 perccel előbb a csehek kivonultak a városból. Bevonultunk a városba a lakosság legnagyobb őrömére, és a közigazgatást Szécsény környéki honvédő harcok 1919 májusában (II.) NÓGRÁD — 1969. május 24., szombat átvettük. További támadások ellen saját belátásunk szerint minden intézkedést megtettünk. Jelenleg továbbra is itt maradunk". 4 A csehszlovákok a ki■ ■ vonulásuk alkalmával magúkkal vitték túszként Losoncra Bögözi Antal direktóriumi elnököt, György Béla, Máren György és Tuskó György tanácstagokat. A csehszlovák intervenció május elsejétől nemcsak az Ipoly mentén, hanem a Mis- kolcig húzódó vonalon is állandóan erősödött. Május elsején behatoltak Miskolcra, és elfoglalással fenyegették az ország egyik legfontosabb szénbányavidékének központját, Sagótarjánt is. Már-már úgy látszott, hogy a fiatal Tanácsköztársaság a több oldalról támadó intervenciónak nem bír ellenállni. A Forradalmi Kormányzótanács úgy határozott, hogy a proletárdiktatúra védelmére elrendeli a munkásosztály általános mozgósítását. A rendelet kihirdetése után csatasorba álltak a városok munkásai és a falvak parasztjai egyaránt. Sextius is ennek a határozatnak az alapján kapott felhatalmazást a szécsé- nyi járásban mozgósításra. Az Ipoly mentén eddig többnyire helyi polgári és katonai erőkkel védekeztek a csehszlovák intervenció ellen. A Vörös Hadsereg újjászervezése után már a helyi erők helyett, illetve azokkal egyesülve, szervezett katonai erő kezébe került a védelem. *% A szécsényiek azt hit- ték, hogy a május 11-re virradó reggelre azért vonultak ki a csehszlovák burzsoá csapatok, mert megtudták az ellenük előkészített támadás tervét. A kivonulásra azonban azért kényszerültek, mert a harcvonal bal szárnyán, Salgótarjánnál, a salgótarjáni munkásoktól támogatott Vörös Hadsereg váratlanul visszaverte őket. így a Szécsénynél előrenyomult jobb szárnyat a bekerítés veszélye fenyegette. Losoncon a csehszlovák burzsoá hadsereg losonci csoportjának székhelyén a következő jelentést vették erről az eseményről. „Favre őrnagy előretörését valamilyen titokzatos erő megállásra kényszerítette ...” A titokzatos erőt ma már ismerjük, a salgótarjáni bányászok és munkások voltak. 3 Május 21-én ismét in- * tervenciós támadás érte Szécsényt. Ekkor már a Vörös Hadsereg szervezett csapata volt a községben. A támadás olyan heves és meglepetésszerű volt, hogy nagy véráldozat árán sem tudták megvédeni a községet. Szécsény elfoglalása után Endrefalva, Karancsság környékét akarták birtokukba venni és Salgótarján ellen nyugatról a támadást megindítani. Amikor Etesen intervenciós csehszlovák előretörést észleltek, május 21-én Salgótarjánba a hadsereg- parancsnokságra a „bányából telefonáltak, hogy Karancsság községbe délután két órakor körülbelül 200 cseh vonult be. Miután a dandárnak semminemű alkalmazható tartaléka nem volt, a dandárparancsnokságon szolgálatot teljesítő tábori vörösőrség tizenkét vörösőrét Dénes József elvtárs parancsnoksága alatt küldte ki Karancsságra azon feladattal, hogy a jelentett cseheket derítse fel és amennyire lehetséges, az erősítések beérkezéséig előnyomulásukat akadályozza meg. Dénes elvtárs feladatát kiváló ügyességgel és páratlan bátorsággal hajtotta végre. Május 22-én két órakor már jelentést küldött, hogy a csehek Karancs- ságon tényleg bent vannak. Reggelfelé pedig megtámadta őket, mire a csehek pánikszerűen visszafutottak. A cseheket ezután Endrefalváig üldözte, ahol a csehek megállották. Dénes jelentése szerint Karancsságon három szakasz cseh volt. Endrefalván viszont azt figyelte meg, hogy ott körülbelül egy zászlóalj, három ágyú erősségű cseh csapat jött össze minden irányból. A tábori vörösőrség e kis külö nítményének harcában részt vettek a ságújfalui ifjú bányászok is, akiknek bátor magaviseletét Dénes elvtárs külön is kiemelte”. Á Szécsény visszafoglalá“*• sára a Vörös Hadsereg a Káprás-hegyről kiinduló ellentámadást hajtott végre. Május 21-én a délutáni véres harcok után estére kiverték az ellenséget a községből. Az ellentámadás során tizenhárom vöröskatona vesztette életét Szécsény alatt a téglagyárig elterülő földeken. Az elesett katonák a következők voltak: Mosó Mihály, Róth Ernő, Medveczky Károly, Balia József, Juhász Ferenc, Lázár Béla, Bartos Lajos, Dobos Ferenc, Kuczija János, Miha- lecz János, Matejka Miklós. Dohány István és Busi Gábor. Szécsényből az ellenség nagy része Endrefalvára húzódott át, ahol a Dénes János ságújfalui vörösőr és társai által Ka- ranesságról kivert kisebb csapattal egyesültek. A Vörös Hadsereg május végén már nagyszabású támadást indított az egész Ipoly mentén, és menekülni kény szerült az ellenség. A soroza tos győzelmek után június el ső felében már messze az Ipo lyon túlra vonult vissza. Antal Károly Szécsény NÓGRÁD - 1969. mc A munkásosztály helyzetének további javításé tálatok megváltozott viszonyában, elsősorban a bankok új, főleg megnövekedett feladatainak körében kell keresni. Nem vezet célra, ha a vállalatok a „szegény, segítésre méltó partner” szerepében próbálnák engedményeket. különleges méltányolást kicsikarni. A bankosok ismerik a vállalatok lehetőségeit, kertedés nélkül feltárják a termelésben felhasználható pénzforrásokat, megjelölve a fejlesztési alapnál mutatkozó pénzösszeget, a többlet- nyereségnél megnyilvánuló lehetőségeket, a tartalékalapot. Végül kiderítik, hogy a szegény vállalat majdnem bogy „gazdag mecénása” lehetne a. banknak, az államkasz- szának. Az országos statisztika szerint a múlt évi eredményes alapján a tervezettnél kétmilliárddal több pénz jutott a fejlesztési alapra, ugyanakkor nőtt a tartalékalapba elhelyezett pénzösszeg is. Á BANKI SZIGOR sok tekintetben javulást hozott a vállalatok pénzgazdálkodósában. Legtöbb helyen a termelés nagyságának kialakításánál, a termékstruktúra ösz- szeállításánál, a fejlesztési elképzelések meghatározásakor, a megrendelők fizetőképességének megítélésénél alaposan számba veszik a pénz- gazdálkodás új, megnövekedett követelményeit, a hitel- kérelmek elbírálásánál jelentkező magas mércét. Az Ipoly Bútorgyár az első negyedévben elért egymiillió-nyolc- százihuszonhétezer forintos nyereségéből fejlesztési alapra négyszáznegyvenhatezer forintot szán. Forgóalap feltöltésére — mivel nőnek a bútorigények — hatszázezer forintot áldoz, az állóeszközök, gépek berendezésének pótlására pedig háromszáz- harmincnyolcezer forintot fordít. Ez is mutatja: csak a cselekedetek sokaságából alakul ki a helyes gyakorlat, teremtődik meg vállalataink pénzügyi stabilitása. Ennek kapcsán gyakran mondják: sajnos, a gyakorlatban eluralkodott az a felfogás, hogy nem feltétlenül szükséges időben Jdfizetni a nyersanyag, a félkész- és késztermékek árát. Inkább fizessünk késedelmi kamatot, minthogy bármelyik partner miatt pénzügyi nehézségekbe sodorjuk magunkat. Nyílt titok, hogy a vállalatok így segítik ki egymást, átmeneti pénzügyi nehézségei... .'öl. Külön gondjuk van az exportáló vállalatoknak Negyven napba, sőt ennél hosszabb időbe telik, mire hozzájutnak termékeik ellenértékéhez. A pénzügyi lebonyolításnak ez a módszere nem csábítja a vállalatokat exportjuk növelésére. Csak akkor vállalkoznak erre, ha a belföldi piacon megteremtették az exportból adódó bizonytalanságok anyagi ellensúlyozásának alapjait. IGAZTALANOK VOLNÁNK. ha • elhallgatnánk, nem minden tekintetben értünk egyet a banknak azzal a felfogásával: vagy a fejlesztésre, vagy a termelés felfutásával járó készletnövekedésre fordítod a fejlesztési alapot. Átmeneti megoldásként helyesnek tartjuk még akkor is, ha elismerjük, ennek sok hátulütője van. A többi között lefékezheti a termelés növelését azokban az iparágakban, ahol a piaci igények ezt indokolják. Aztán a termelés felfuttatásához nemcsak alap, segédanyag kell. hanem korszerű technika, a modern gépek sokasága. Ehhez pedig sok pénz, ami bizony nem térül meg máról holnapra. Az előbbiek elismerése mellett valljuk: a pénzgazdálkodásban bevezetett szigorítások jótékonyan hatottak vállalataink gazdálkodására. Főképp a megalapozatlan elgondolásokat nyesegették, húzták vissza a valósághoz. A BANK ÉS A VÁLLALATOK jelenlegi viszonyából messzemenő következtetéseket nem volna célszerű levonni. Folyamatról van szó, amelynek során mindkét fél a gyakorlat tüzében edzi fegyvereit, alkotja meg érveit. A bank a központi akarat megvalósításának első számú képviselője. Ténykedését, állásfoglalását ilyen szempontból kell megítélni. Az ő érdeke sem más, mint a vállalatoké: hatékonyabbá tenni a gazdálkodást, ésszerűbben felhasználni a pénzt, a nép javait. Ezért a címben felvetett kérdésre azt kell válaszolni: nem az a lényeg, hogy ki, kitől veszi el a pénzt, hanem az, hogy ki használja fel legeredményesebben a közös célok gyors, eredményes megvalósítása érdekében. Ven esz Károly doskodni kellett. Az új lakások építése mellett gondot okoz a különböző üzemi és bányai lakótelepek felújítása, illetve szanálása. A lakótelepeken levő lakások közül mintegy 300-at lebontásra jelöltek ki és több mint 500 lakás felújításra szorul. A munkáslakta települések közlekedési viszonyainak vizsgálata során megállapították, hogy megyénk úthálózatának korszerűsége elmarad a forgalmi követelményektől. Az elmaradottság megszüntetése elsősorban a munkásszállító járatok útvonalán kezdődött meg. A legjelentősebb eredmény, hogy — a korábban munkásszállításra jellemző — bódés autókat kivonták a forgalomból és a személy-, valamint a munkásszállítást lényegében Ikarus autókkal
