Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-24 / 117. szám

A vásárlók érdekében Mit hisz az anya a fiáról 1 a#: ­4 NÖGRÄD - 1969. május 24., szombat Villanások a tv műsorából Tolna megyei hét. A televízió műsorai között e héten gyakran fo­gunk találkozni olyanokkal, ame­lyek Tolna megyét hozzák közel, az ott dolgozókat mu­tatják be, a me­gye gondjait, eredményeit is­mertetik meg a nézőkkel. A Tolna megyei hét folyta­tása annak a so­rozatnak, amit a Televízió két év­vel ezelőtt indított el, s amelynek során megyéink­nek eddig már fe­léről kaptunk friss, érdekes is­mereteket. Interpelláció ... (Kedd 18.25). Épp a Tolna megyei hét keretében ke­rül sor az adásra, amiben a megye vezetői válaszol­nak az interpellá­nagyon nehéz. Gondoljuk meg- 7 gyerek számára csak ke­nyérben napi négy kiló árát kell biztosítani. S Lóié János tervei: a gyerekek taníttatása, a családtól távoli élet embe­rivé tétele csak számunkra tűnnek kicsinek. A kínlódás, ami a legapróbb célok elérését is megelőzi és megnehezíti — kemény embert kívánnak. Ke­mény, tiszta sors az övé: em­beri és tanulságos. Naphosszat a fákon (Vasár­nap 20.20) Tv-játék Margue- rita Duras kisregényéből. Az írónő már világhírű volt — a többi között a Szerelmem, Hi­rosima című filmjével —, ami­kor idehaza még csak kezd­tük megtanulni a nevét. Em­lékezetes könyvsikert az 1966. tavaszán, a Magvető kiadásá­ban megjelent, három kisre­gényt tartalmazó kötete ho­zott számára Magyarországon. (A címadó darabot alkalmaz­ta Hegedűs Zoltán most te­levízióra saját fordításában) A Naphosszat a fákon című tévé-adaptációj ának szereplői: Sulyok Mária, Kálmán György, Almási Éva és Vár- konyi Zoltán; s a történet ma­ga csupán egy félreértett, egy hiú várakozással terhes hely­zet, feltevés, annyi csak, hogy egy fiú találkozik anyjával, aki mást hisz róla, mint amit a való helyzet alapján hinnie kéne... lakosoknak.Ennek során nyil­ván egy sor olyan gondra is választ adnak az illetékesek, ami a megyeiek számára £ legfontosabb. Afféle helyi Fó­rum-adásra számíthatunk. Puccini: Tosca (Kedd 19.30). A háromfel vonásos opera köz­vetítése a szegedi Nemzeti, Színházból. A nagy olasz ze­neköltő számos ismert műve közül a Tosca egyértelműen előkelő helyet foglal el: a leg­népszerűbbek közül való. A világ operaszínpadainak má­ig repertoárdarabja, az 1900- as római bemutatót követően alig néhány évre már játszot­ták hazánkban, s legutóbb 1962-ben újították fel Buda­pesten, Lamberto Gardelli ve­zényletével. A szegedi társu­lat előadását Vaszy Viktor ve­zényli. Szeretek dolgozni (Szerda 19.30) Portréfilm. Ez év te­lén jártak a televíziósok a Kunigunda utcai munkásszál­láson egy szociológiai riport­film elkészítésekor, s itt is- I merkedtek meg Lóié Jánossal. A népművelés helyzete a rétsági járásban 0 Lóié János cigány. Családja — 7 gyereke van — messze vidéken él: címük Boldogság­telep 2. Ö itt dolgozik a fő­városban, s küszködik a gye­rekekért, a beilleszkedésért, a tisztaságért, a szépségért. Sze­ret dolgozni mondja, csakhát „Nyomozás” Pásztón, kenyérügyben Szeretjük a kenyeret. Nem sikerült semmilyen megbíz­ható statisztikai kimutatást előkotomom arra, hogy a ke­nyérfogyasztásban a világrang­lista hányadik helyét foglal­juk el. de régebbi olvasmá­nyaimat felidézve úgy rémlik, tisztes — ha nem előkelő — helyezésünkhöz kétség sem fér. Valaki egyszer tréfásan megjegyezte, hogy még a tésztát sem tudja megenni ke­nyér nélkül. Asztalunkról va­lóban nem hiányozhat a bar­nára sült, foszlós bélű kenyér. Ennek ellenére a szakácsköny­vekben — kettőt is átnéztem — meg sem említik, holott reggelink, ebédünk, vacso­ránk, a legegyszerűbb étel is elképzelhetetlen nélküle. Rá­adásul — mint erre Nógrád megye 1967. évi statisztikai évkönyvében rábukkantam — a munkás és az alkalmazotti háztartásokban évről évre nö­vekszik a kenyérfogyasztás, az 1964. évi egy főre eső közel 106 kilogrammról négy év alatt 112 kilogrammra emelkedett. * Legutóbb Pásztón „nyomoz­tunk”, hogyan vélekednek a vásárlók és az üzletvezetők a pásztói kenyérről? El kell mondani, hogy Pásztó a ke­nyérellátásban rendkívül elő­nyös helyzetben van, hiszen helyben sütik a kenyeret és a sokféle péksüteményt, amik közvetlenül, minden különö­sebb törődés, raktározás nél­kül kerülnek az üzletekbe. A kedvező feltételek ellenére mégis hallottam jót is, rosz- szat is a pásztói kenyérről. Délután háromnegyed négy­kor a 9. számú Sütőipari Szaküzletben már csak néhány kenyér és pár darab péksü­temény kínálta magát eladás­ra. — Ha szükségem van vala­mire, csak fölhívom a sütő­ipari üzemet, máris hozzák az árut — mondta Varga Tibor- né üzletvezető. — Kenyeret annyiszor szállítanak, ahány­szor kérek. Nálunk mindig friss kenyér van. Milyen a minőség? Nézze meg! — mu­tatta a magas, puha kenyeret. Ahol ketté szelte, látni lehe­tett, milyen lyukacsos, fosz­lós bélű. — Még a legigénye­sebb háziasszony sem találhat kifogásolni valót benne. Alapi Lőrincnének, a Nóg­rád megyei Szikvíz- és Szesz­ipari Vállalat dolgozójának viszont nincs olyan jó véle­ménye a pásztói kenyérről. — Én már megelégeltem az örökös minőségingadozást. Egyszer elég jó kenyeret kap­tam az üzletben, máskor meg halványát, laposat, hol meg sületlent, ragacsosat. Most már hosszabb idő óta otthon sütőm a kenyeret. Nem mint­ha ez könnyebb lenne, de így legalább nem érheti a csalá­dot meglepetés. A Pásztó és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet 25. számú szak­üzletében a kenyéren kívül akár zsemlecipót, zsúrkenye- ret, zsemlét vagy turistake­nyeret is vásárolhattam vol­na. A pékáru ilyen összetéte­lét — a zárás előtt körülbe­lül egy órával — megfelelőnek találtam. Szabó Gábor üzletvezető el­mondta. hogy a kenyér minő­sége általában kielégítő, a vásárlók elégedettek, egy bí­ráló észrevételt tett: a péksü­temény, különösen a zsemle, sokszor törődött. Meg is mu­tatott néhány ütődött, horpa­dásokkal teli zsemlét. De rög­tön magyarázatot is fűzött hozzá. — A pásztói sütőüzem­nek tárolási gondjai vannak, ennek tudható be a minőség- romlás. *■ Megkérdeztem az egyik vá­sárló véleményét: — Jó a pásztói kenyér — mondta határozottan. Ugyanígy vélekedett Maksó Ilona elad.ó és Pápay Gézáné üzletvezető a 17. sz. önkiszol­gáló élelmiszerüzletben. — Még nem fordult elő, hogy valaki reklamált volna — mondta az üzletvezető. — A választékkal sincs problé­ma, ami érthető, hiszen a sü­tőiparnak elsőrendű érdeke, hogy kielégítse a helyi igé­nyeket. * Bekukkantottam még két üzletbe. A kenyerek minden­hol frissek, kívánatosak vol­tak. Jó napot fogtam volna Iá? Nem hiszem, hogy csak erről lenne szó. Bizonyára más napokon sincsen okuk pa­naszra a pásztóiaknak... Ha néhanapján mégis előfordul, talán a legtöbben bölcsen be­látják: senki sem tökéletes, a sütőiparban is emberek dol­goznak, és százszor hálásabb dolog hűtőszekrényt, orvosi műszert vagy színes televí­ziót gyártani, mint kenyerei sütni, mert az előbbieknek csupán pár ezer, az utóbbiak­nak millió vásárlója, ellenőre van, K. 8. Rétság Járás Tanácsa VB Művelődésügyi Osztálya szervezésében a környék fal­vainak népművelési helyzetét vizsgálják. A két hete tartó vizsgálódás célja, annak meg­állapítása, hogy az utóbbi idő­ben a járás gazdasági életé­ben bekövetkezett változások milyen következményekkel jártak, illetve járhatnak a he­lyi népművelők tevékenységé­re. Külön vizsgálják a közsé­gek gazdasági, politikai, társa­dalmi szerveinek szerepét az új mechanizmus által terem­tett helyzetben a népművelés szemszögéből. Felmérik, mi­lyen anyagi és erkölcsi segít­séget nyújtanak a népművelés számára. A munkával június közepére készülnek el. Az adatok és tapasztalatok össze­gyűjtését követően a tanács­adó tevékenységet kívánják javítani. Mindenkinek megoldjuk a gyógyulás lehetőségét Beszélgetés dr. Szászt Éva igazgató-főorvossal Jelentős kitüntetésnek szá­mít Nógrád megye egészség­ügyében a Korányi Vándorser­leg odaítélése, amelyet min­den esztendőben a legjobb eredményeket elérő TBC-in- tézet kap meg. A díj egy szakaszt zár le, amelyet a szakhálózat orvosainak, egész­ségügyi dolgozóinak nyolcévi, kemény munkája fémjelez. Ebből az alkalomból felkeres­tük dr. Szászi Évát, a megyei tüdőbeteggondozó intézet igaz­gató-főorvosát. — Hogyan jutott el a nógrádi szakhálózat a mostani országosan elis­mert eredményekig? — Kérdezi ük. — Bevezetőben mindjárt hangsúlyozni szeretném, hogy a Korányi Vándorserleget nem egy esztendő munkájáért kaptuk. Hosszú időn keresztül naponta harcot folytattak or­vosok és egészségügyi dolgo­zók — tekintet nélkül a be­osztásukra — amíg elértünk odáig, ahol most tartunk. En­nek az erőfeszítésnek, nyu­godtan mondhatom, nagysze­rű összefogásnak és együtt­működésnek végsősoron a be­tegeink látták hasznát. Vég­eredményben ez az alapvető célunk. Kitüntetés és öröm számunkra ez a serleg, de még nagyobb öröm betegeink szakszerű, jó ellátása _ és a gyógyult emberek köszöneté. — Miképpen kezdődött — a hajdan szinte gyógyít­hatatlan súlyos hetegsé­— a tbc elleni küzdelem Nógrád megyében? — A megye a tbc elleni I harcban nagyon kedvezőtlen helyzetből Indult, az ipari fej­lettség nem vonta maga után az egészségügyi fejlődést. Sok volt a beteg, nagy részük Igen elhanyagolt állapotban. Ezen a helyzeten csak egységes szemléletű, országos hálózat kiépítésével lehetett segíteni. Ennek a szakhálózatnak létre­hívása 1948-ban kezdődött. Azóta számontartunk minden egyes beteget, ha valaki el­költözik egyik helyről a má­sikra, utazik vele a kórlapja is. Ahogy mi mondjuk, a be­teg akarva-akaratlan csak a gyógyulás felé haladhat. Mert egy mélyen gyökerező helyte­len szemléletet is le kellett küzdeni a tbc mellett. Azt, hogy a betegek szinte retteg­tek a nyilvántartásba vétel­től, inkább elköltöztek, csak senki ne tudja meg, hogy tbc-sek. A szakhálózatnak kö­szönhető, hogy a tuberkuló­zist mint népbetegséget, le­küzdöttük. Erre egy jellemző példát mondanék. Vannak ré­gi betegeink, akiket még an­nak idején a hálózat kialakí­tásakor vettünk nyilvántar­tásiba. Mintegy hét százalékuk még ma is rendszeres gyógy­kezelést igényel, mert már ké­sői stádiumban kerültek az orvos kezébe. Ezzel szemben az elmúlt három évben felfe­dezett betegek közül hét szá­zalék az. akiket nem tudunk egy éven belül meggyógyíta­ni. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. — Jelenleg hol tartunk a tbc-szakhálózat fejlesz­tésében? — Legnagyobb eredmény talán az, hogy megvalósítot­tuk a megye lakosságának rendszeres évi szűrését. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy például az elmúlt évben kétszázezer szűrést vé­geztünk el, gyakorlatilag min- des egyes lakos orvos elé ke­rült. Két nagyteljesítményű, korszerű, mozgó ernyőfény- kép-úllomás járja a megyei a legkisebb lakott helyre is el­jutunk. Emellett két rögzí­tett szűrőállomásunk van, amely lehetővé teszi a sok vizsgálat elvégzését. Már em­lítettem, hogy kétszázezer szűrést végeztünk, ennek alapján mintegy négyszáz embernél találtunk valami­lyen elváltozást. Hatalmas munka ez. De ennek a négy­száz embernek — sokan kö­zülük nem' is sejtették, hogy betegek — megadjuk a gyó­gyulás lehetőségét. Nagy ré­szüknél a betegség egészen korai stádiumban volt, úgy­hogy a gyógykezelés után tel­jesen meggyógyulnak. Ezért érthetetlen, hogy egyesek vo­nakodnak elmenni a tüdő­szűrésre. Lényegében minden­kinek helybe visszük a rönt­gen-készüléket, az állam erre hatalmas összegeket áldoz. Sokan mégis úgy viselkednek, mintha szívességet tennének nekünk azzal, hogy megjelen­nek a szűrésen. Hajdan nép­betegség volt a tbc, ma pedig eljutottunk odáig, hogy az évenkénti lakosságszűrés szempontjából a világranglista élén állunk. Ehhez azt hiszem, nem kell magyarázat. >— A Korányi Vándorser­leg nagy elismerés, orszá­gosan kiemelkedő ered­ményeket jelent. Milyen fejlődési lehetőség áll a megyei tüdőbeteggondo- zó-szakhálózat előtt? — Itt elöljáróban el kell mondanom, hogy általánosan csak a tbc-ben szenvedőt tartják tüdőbetegnek. Azon­ban még sokfajta tüdőbeteg­ség létezik, melynek felfede­zése szintén a mi feladatunk. A mostani kitüntetést is azért az intenzív munkáért kapta Nógrád megye, amelyet egyéb tüdőbetegségek felfedezése terén is megvalósított a szak­hálózat. A jövőre nézve ki­dolgoztunk egy hétesetendős távlati tervet, amely az egész szakhálózat munkáját felöle­li. A következő években a rendszeres szűrés mellett fel­térképezzük a megyét és fel­kutatjuk mindazokat, akik bármiféle maradványt, vagy elváltozást hordanak a tüde­jükön. Még akkor Is fokozot­tabb gonddal ügyelünk rájuk, ha teljesen egészségesnek ér­zik magukat. Ezzel elejét vesszük a betegség esetleges fellobbanásának. Ez a meg­előzés munkájához tartozik, a megye minden egyes lakójáró', van egy tasakunk, amelyben a leleteket tartjuk. így az or­vos előtt „nyitott könyv” beteg tüjíeje, évről évre !' gyelémmel kísérheti állapoté ; Ehhez a nagy munkához te~- mészetesen segítségre is szu> ségünk van Elsősorban a heh hiány aggaszt bennünket, nv kinőttük a megyei gonder épületét. Azt azonban mer ígérhetem, hogy a megy" szakhálózat orvosai és egész­ségügyi dolgozói az eddigiek­hez hasonlóan, mindent meg­tesznek a tüdőbetegségek megelőzése és gyógyítása ér­dekében — mondotta befeje­zésül dr. Szászi Éva. Cs. E. Kálmán György; a „Naphosszat a fákon” cí­mű tv-játék egyik szereplője. (Vasárnap) Az antinő és az egyenlet Igaz, hogy a hivatalos ne­ve bizományi bútorkereskedő, legtöbben azért mégiscsak ócskásnak nevezik. Pedig a köznyelvben meghonosodott név nemigen fedi a valóságot. A bizományi bútorkereskedő ugyanis szakképzett asztalos, ért a kárpitozáshoz is, és álta­lában minden művelethez, amellyel egy használt bútort újjá, vagy legalábbis majd­nem újjá kell varázsolni. A balassagyarmati Urbán Istvánné-féle bizományi bú­torkereskedő cég kapualjában, meg az udvaron valóságos bú­torkiállítás. Hasonlóan rak- tárjellegű a lakás két szobája is. Kopogok, belépek, hango­san köszönök: — Jó napot kívánok! Urbán Istvánnét keresem. A szobából szemüveges, csontos arcú, szikár férfi lép ki. — Én vagyok — mondja magától értetődőn. Meghökkent en nézem meg jobban. Ilyen antinőt még soha az életben nem láttam! A szemüveges férfi is észre­veszi magát, nevetve magya­rázza a helyzetet: — Vagyis, hát az Urbán Istvánná nem én vagyok, az­az hogy én a férje vagyok. Pontosabban mi ketten ké­pezzük a kereskedést. Mi va- gir'i'k az Urbán Istvánná. .a. így mindjárt más! Rö­viden elmondom jövetelem célját, latba vetem gyér ke­reskedő szellemem,, s megpró­bálom kellőképpen kidicsérni a túladásra ítélt fotelokat és társait. Sajna, nem sok üzle­ti szellemmel áldott meg a sort, mert Urbán Istvánt nem sikerül elbűvölni a bútorok csodálatos életútjával, rend­kívüli tulajdonságaival. Egé­szen tárgyilagosan csak ennyit mond: — Jól van, fiam, jól van. Majd megnézzük azt a kaca- tot. Na mindegy. Nem születtem kereskedőnek, ebbe most már legjobb lesz beletörődni. De azt már meg nem állhatom, hogy megkérdezzem; mit hoz a konyhára a kétszemélyes ke­reskedés? Urbán István nem tagadja meg magát, hosszasan válaszol: — Nézze, fiam, nem sokat. Igaz hogy ebből élünk, de ug­rálni nem lehet belőle. Mert ugye, ez egy négyismeretlenes egyenlet. Jól kell járnia az eladónak, különben nincs üz­let. Jól kell járnom nekem, különben más szakma után néznék. Jól kell járni a vevő­nek, különben nem vásárol­ná meg tőlem az átpofozott bútort, na meg én is szeretek nyugodt lelkiismerettel aludni. És jól kell járni az államnak is, mert ugye az adó se ku­tya. A szakszerű fejtegetés le­nyűgöző. Csak kinn az utcán veszem észre, hogy tulajdon­képpen még most sem tudom, mit hoz a konyhára a keres­kedés ... Sebaj, valamit azért most is tanultam. Jobban át kell néznem a négyismeretle­nes egyenleteket... — szendi — Kamarazene-hangverseny Balassagyarmaton Kamarazene-hangversenyt tart a balassagyarmati állami zeneiskola tanárainak és nö­vendékeinek részvételével má­jus 28-án. A műsort Réti Zol­tán, a zeneiskola igazgatója ismerteti. Az intézmény tevé­kenységének eredményességé­ről is számot adó hang­verseny műsora: Florentio Maschera: La Mazzuola — \ . vicéi Can zóna. Sugár Re­zső' Kis Suite (trió). Hajdú Mihály; Kiss Sülte (trióból) Allegretto moderato és allegro, Purcell: Trio Sonata-ból „Can­zone”, illetve a műsor második részében Bach: h-moll suite, Beethoven: F-dúr románc, Saint-Saens Hattyú és Schu­bert: Der Hirt auf dem Fel­sen. Mind az Iskola tanárai, mind pedig a növendékek fo­kozott gonddal készülnek a tanév utölsó idejében sorra kerülő eseményre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom