Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 115. szám
Diplomaták tárgyalásai Kairóban Anglia tétovázott, Rhodesia cselekszik Kedvezne a töm bon kívüliség A TASZSZ hivatalos közleménye szerint május 19-e és 21-e között, az előzetes megállapodás alapján, Le- ningrádban nem hivatalos találkozó zajlott le Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Kekkonen finn köz- társasági elnök között. A találkozón a két államférfi eszmecserét folytatott a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi problémákról. A megbeszélések nyílt baráti légkörben folytak. Megvitattak az európai biztonság megszilárdításával és az összeurópai együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket. Rámutattak, hogy mindkét ország kormánya kész továbbra is mindent elkövetni az európai és a világbéke megőrzéséért és megszilárdí tásáért. A felek kifejezésre jutatták véleményüket, hogy az észak-európai béke megszilárdításának kedvezne- ha az egész térség kívül kerülne az államok katonai. politikai szervezeteinek szféráján. Garantálják Laosz semlegességét Szerdán Bangkokban befejeződött a SEATO nyolc tagországának miniszteri értekezlete. A résztvevők a kétnapos tanácskozás eredményeiről közleményt adtak ki, amelyben „komoly aggodalmukat” fejezik ki a laoszi helyzet miatt es felhívnak arra, hogy „teljes mértékben valósítsák meg az 1962-es genfi egyezményeket” amelyek garantálták Laosz semlegességét. (MTI) Gomulkü javaslata esélyt ad A Bensbergi kör a nyugatnémet katolikusok egyik legjelentősebb szervezete, állást foglalt a Gomulka-javaslat elfogadása mellett. A szervezet nyilatkozata hangoztatja: Gomulka javaslata esélyt ad, hogy az Odera—Neisee kérdést véglegesen megoldják és ezzel eltakarítsák az útból a lengyel—német megértés egyik fő akadályát. Az NSZK kormányának éppen ezért hivatalos tárgyalásokat kellene felajánlania. Ezeket megelőzhetné az a párbeszéd, amelyet Brandt külügyminiszter május 19-én javasolt- (MTI) Csatok előtt, csetepaté után A KÖZELMÚLT NAPOKBAN a brit munkáspárt — és ami ezzel egyértelmű: a kormány — csúcsain nagyszabású pozícióharc zajlott le. Számos más esetben is példa volt már hasonló küzdelemre. Most először történt azonban, hogy a párt egyik legtekintélyesebb vezetője, Callaghan belügyminiszter nemcsak szembefordult Wilson miniszterelnökkel, hanem nyílt trónkövetelőiként lépett fel. Wilson a tőle megszokott ügyességgel és taktikai érettséggel vívta meg ezt a mini-csatát, amely végül is Callaghan vereségével végződött. A párharc lefolyása és főként annak tárgya azonban azt jelzi, hogy Wilson belpolitikai nehézségei aligha értek véget. A kiindulópont a Barbara Castle miniszterasszony által benyújtott és Wilson által mesz- szemenően támogatott sztrájkellenes törvény. Ez Nagy-Britanni*»gazdasági és pénzügyi problémáiért a szakszervezeti központ által jóvá nem hagyott, úgynevezett vadsztrájkokat teszi felelőssé. Célja ezeknek a sztrájkoknak a betiltása. Noha vad-sztrájkokról van szó, a kormány törekvésének egész irányvonala azt az aggodalmat keltette a nagyhatalmú szakszervezeti főtanácsban, hogy hatáskörét a kormány korlátozni igyekszik. Ily módon feszültség bontakozott ki a kormány és a szakszervezeti főtanács között — ameiy utóbbi pedig hagyományosan a Labour- párt legfontosabb hatalmi bázisa. Ezt a rejtett feszültséget használta fel Callaghan belügyminiszter a Wilson elleni támadás megindítására. A Labour végrehajtó bizottságának ülésén a vad-sztrájkok ellen tervezett törvény ellen szavazott, s ezeket a támadásokat akkor is folytatta, amikor Wilson a vezetés belső fegyelmének megszilárdítására nyolctagú „belső kabinetet” hozott létre — természetesén Callaghan részvételével. A TÁMADÁSOK ILY MÖDON valóban a hatalom csúcsán álló legszűkebb csoportban zajlottak le, s úgy tűnt, hogy Callaghan egy Wilson-ellenes hatalmi bázist igyekszik kialakítani maga körül. A miniszterelnök azonban gyorsan és hatásosan reagált. Első lépése az volt, hogy a szakszervezeti főtanács előtt megcsillantotta egy kompromisszumos megoldás lehetőségét. A vadsztrájkok elleni javaslat kidolgozása után Ugyanis a szakszervezetek június 5-re rendkívüli kongresszust hívtak össze. Callaghan támadásai után Wilson közölte a szakszervezetekkel: beleegyezik abba, hogy a vad-sztrájkok ellen büntető szankciók megtárgyalását elhalasszák a rendkívüli kongresszusig. így a szakszervezetek vezetőségének módja lesz beleszólni az említett szankciók meghatározásába. Ez a lépés — legalábbis ideiglenesen — lecsillapította a háborgó szakszervezeti vezetőséget és ezzel meggyengítette Callaghan hatalmi hátterét. Miután ezt elérte, Wilson megalázó módon kizárta Callaghant az úgynevezett belső kabinetből: az egyik ülés előtt egyszerűen üzent neki, hogy ne fárassza magát többé a belső kabinet tanácskozásain való részvétellel. Ez a lépés különösen azért volt ravasz és ügyes, mert Callaghan nem engedhette meg magának a miniszteri tárcáról való lemondás luxusát. Számos korábbi eset — így például Brown volt külügyminiszter példája — arra figyelmeztette ugyanis, hogy a miniszteri pozíció eldobása együttjár a teljes politikai elszúr- küléssel és jelentéktelenséggel. Ily módon Callaghan számára nem maradt más hátra, mint lenyelni a megaláztatást és a szűkebb kabinetből való kizárás után is megmaradni a kormányban — „másodosztályú miniszterként”. — Miután Callaghan esetében a fontos belügyi tárca hordozójáról van szó, ez személyileg és politikailag egyaránt szinte lehetetlen helyzetbe hozta Wilson vállalkozó kedvű ellenfelét. Ez a belső intrikasorozat azonban legfeljebb Wilson magasrendű manőverezési képességeit bizonyította — a Labour-párt belső helyzetén mit sem változtatott. A korinán y- ra és személyesen Wilsonra nehezedő gondok továbbra Is igen súlyosak. Változatlanul erős a nyomás a font sterlingre. Tovább romlik Anglia fizetési mérlege. Az észak-írországi helyzet megoldatlan. Az olyan külpolitikai események, mint az Anguilla sziget ellen végrehajtott nevetséges „mini-invázió”, vagy Wilson nigériai küldetésének kudarca, igen er - hangulati hatást gyakorolnak a közvéleményre. EZ FEJEZŐDÖTT KI a legutóbbi parlamenti pótválasztásokon is. A konzervatív ellenzék kezére került egy-egy mandátum magának Wilsonnak és a sztrájkellenes törvény szerzőjének Barbara Castle-nak választókerületében. Harmincnyolc esztendő után a konzervatívok szereztek mondátumot Glasgow városában, a Labour-párt hagyományos fellegvárában is! Wilson tehát megnyert ugyan egy csetepatét — a nagy csaták azonban hátra vannak. A nyári és őszi hónapok alighanem döntően befolyásolják majd a Labour-párt és személyesen Wilson politikai jövőjét Komócsin Zoltán és Nemes Dezső Moszkvában A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság május 23-án kezdődő ülésére szerdán Moszkvába utazott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád- a Központi Bizottság titkára és Gyenes András, a KB külügyi osztályának vezetője búesúztatta. A kütuőttség megérkezett Moszkvába(MTI) Viszonylagos nyugalomban Machinal a francia Jobboldal Élesedi* hangnem a választási küzdelemben NÖGRÄD — 1969. rnnju« 22.. csütörtök Teljes nézelaisonosság Nyikolaj Podgornii szovjet államfő, aki hivatalos látogatáson Mongóliában tartózkodik, szerlián ismét tárgyalt J- Cedenballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökével és Zs. Szambuval, a Nagy Népi Hu- rái Elnökségének elnökével. A szívélyes és baráti légkörben lezajlott megbeszélésen a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításával kapcsolatos kérdésekről és időszerű külpolitikai problémákról volt szó. A tárgyalófelek Ismét kifejezték teljes nézet- azonosságukat a megvitatott kérdésekben. Megtorpedózzák a politikai haladást 7 E. Kennedy: értelmetlen a véráldozat — Uj támadás a nyáron? Híxon javaslata nem békeprogram Az amerikai és a dél-vietnami elnök június 8-ra kitűzött találkozóját kommentálva a hírügynökségek aet emelik ki, hogy a találkozó célja a háborús stratégia egyeztetése és a politikai haladás lehetőségének megtorpedózása lesz. Edward Kennedy szenátor a szenátusban erőteljesen bírálta a Nixon-kormány vietnami politikáját. Aiz Áp Bia magaslatért vívott véres harccal kapcsolatban a szenátor kijelentette: „Ügy érzem, értelmetlen és felelőtlen dolog továbbra is halálba küldeni az amerikai fiatalokat egy olyan magaslat elfoglalásáért, amelynek a vietnami konfliktus befejezés V'ez túl-.' ' óképpen semmi köze nincsen.” * A dél-vietnami partizánok várható katonai akcióiról bocsátkozott jós-lásokba Thieu elnök. Véleménye szerint júniusban, vagy júliusban a partizánok újabb támadása várható. A saigoni amerikai katonai parancsnokság hivatalos közlése szerint a 937 méter magas Ap Bia hegyért folytatott tíznapos csatában az amerikaiak 50 katonája vesetette életét, 273 pedig megsebesült. * A del-vietnami partizánok Felszabadítás nevű hírügynöksége kommentárban foglalkozik azzal a javaslattal, amelyet Nixon elnök tett a vietnami kérdés rendezésére a közelmúltban. A hírügynökség megállapítja: Nixon „békeprogramja” világosan mutatja az új amerikai kormány álláspontját, amely arra irányul, hogy folytatódjék az agresszív háború Vietnamban, s megvalósuljanak az Egyesült Államok neokolomalista céljai. Mindenekelőtt arra kell rámutatni — hangoztatja a kommentár —, hogy az amerikai elnök egyetlen szóval sem emlékezett meg a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak, függetlenségének, szuverenitásának, egységének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásáról, amit pedig az 1954-es genfi értekeelet elismert, s amit a DNFF béketervezete az első helyre állított. A Felszabadítás hírügynökség végezetül felhívja az amerikai kormányt, hogy fejezne be erkölcstelen, igazságtalan háborúját, s minden feltétel nélkül vonja ki az amerikai és a szövetséges csapatokat Dói-Vietnamból. A SEATO miniszteri értekezletének beíe jeizése után szerdán Bangkokban újabb tanácskozás kezdődött, amelyen az Egyesült Államok és a vietnami háborúban résztvevő szövetségesei a közös vietnami politika kialakításának kérdéseit vitatják meg. A két napig tartó értekezletről közös közleményt adnak ki, majd Rogers amerikai külügyminiszter azonnal visz- seatér Washingtonba. (MTI) Charles Helou libanoni elnök ismét Rasid Karami vol miniszterelnököt kérte fel kormányalakításra. Karami, az államfővel folytatott hosszú tanácskozás-sorozat után bejelentette. hogy elfogadja a megbízatást és megkezdi konzultációit a képviselöház tagjaival a kormány összetételéről. Mint mondotta, olyan kabinetet akar, amelyben valamennyi politikai párt képviselve lesz, és amely élvezi a nép bizalmát. Mint ismeretes, Karami előző kormánya április 25-én azt Kővetően mondott le, nogy országszerte véres tüntetések voltak, amelyek résztvevői cselekvési szabadságot követeltek az arab kommandók részére libanoni területen. A biztonsági erők a tüntetések megfékezése közben sok embert megöltek vagy megsebesítettek, és több napon át teljes kijárási tilalmat rendeltek el az országban. A libanoni kormányt a súlyos incidensek miatt a Palesztinái szervezetek vezetői azzal vádolták, hogy együttműködik az imperialista cionista hatalmakkal. Karami a parlamenti vita után mondott le azzal, hogy mindaddig nem hajlandó új kormányt alakítani, amíg a Palesztinái gerillaszervezetek kérdésében nem születik megállapodás. Jóllehet, a megegyezés a Palesztinái menekültek szervezeteivel mindmáig nem született meg, a konfliktus elvesztette korábbi élét, és Libanonban viszonylagos nyugalom van. (MTI) Kar ami alakít kormányt LiVliei lYUKlUö, sítója jelenti: U,£ LVL X 1 ' Egyre hevesebbé válik a francia elnökválasztási küzdelem. A televízióban és a nyilvános gyűléseken is élesedik a hangnem. Különösen az egyazon választópolgárok szavazataiért versengő Georges Pompidou és Alain Poher támadja mind élesebben és mindinkább személyes éllel egymást. Giscard d’Estaing volt pénzügyminiszter, aki Georges Pompidou jelöltségét támogatja, azzal a javaslattal állt elő, hogy a jobboldal két jelöltje, Pompidou és Poher közül az, aki az első fordulóban a második helyre kerül, mondjon le a második fordulóiban az első javára, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a politikát ajánlja. A volt pénzügyminisztert az a lehetőség aggasztja, hogy az első fordulóban esetleg második helyre erülő Poher június 15-én. m ellenzéki szavazatok segítségével legyőzheti Pompidouit. A tv-kampány mellett a jelöltek egy része folytatja a gyűlések sorozatát is. Georges Pompidou Párizsban és a főváros környékén, Jacques Duclos pedig az ország déli nagyvárosaiban, Lyonban és Marseille-besn tartott kedden gyűléseket. A kommunista jelölt már reggel hat órákor megjelent a marseille-i kikötőben, hogy a munkakezdés előtt a dokkmunkásokhoz szóljon. Alain Kriivine, az egyik trockista frakció jelöltje megkísérelt a Renaul-t Autógyár bilancourt-i üzemének bejárata előtt, gyűlést tartani. A Duclos képét magasra tartó és a kommunista jelölt nevét éljenző autógyári munkások azonban nem hagyták szóhoz jutni. Georges Seguy, a CGT főtitkára sajtónyilatkozatában kedden keményen kérdőre vonta Gaston Defferre-t, aki szükségesnek tartotta fogadni a gaulleista támogatással, francia munkaszövetség néven alakult szervezetet, amely a tőkések védnökségével létrejött üzemi álszakszervezeteket egyesíti. E „szakszervezeti központ” vezetőinek nyilatkozata szerint Gaston Defferre megígérte nekik, hogy megválasztása esetén szervezetüket hivatalosan is elismerik. Seguy felszólította Gaston Defferre-t és kijelölt „miniszterelnökét” Pierre Mendes-France-t, nyílban válaszoljanak, hogy ennek a sárga szakszervezetnek az elismerése, amit még a gaulleista kormányzat sem mert megtenni, valóban kormányzati programjukban szerepel-e. Louis Odnu kommunista képviselő újból sürgős interpellációt intézett a kormányhoz a kommunista képviselő- csoport nevében. Intézkedéseket követel arra, hogy a szavazás időpontjában évi ran- des szabadságukat lakóhelyüktől távol töltő dolgozók eleget tehessenek állampolgári kötelezettségüknek. (MTI) Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter megbeszélést folytatott Szergej Vinogradov szovjet nagykövettel. Egy nappal korábban Nasszer elnök fogadta a szovjet diplomatát. Az Ahram szerint Mahmud Riad és Vinogradov megbeszélése kiegészítette azt, amelyet az elnök folytatott a nagykövettel. A megbeszélések fő témája az amerikai és a szovjet kormány washingtoni kétoldalú érintkezése volt. Vinogradov tájékoztatta az EAK elnökét és a külügyminiszterét a Dobrinyin—Sisco-tárgyalás menetéről, és a közel-keleti négyhatalmi tárgyalásokról. Az Ahram hozzáfűzi: az EAK szerint ezek a tárgyalások még nem kristályosodtak ki az alapvető kérdésekben. A négy nagyhatalom képviselői hat pontban egyetértettek, és ezeket közölték az érdekelt államokkal. Mahmud Favzi, az elnök külpolitikai tanácsadója a közel-keleti helyzetről tanácskozott az NDK kairói missziójának vezetőjével, Szomália és Finnország nagykövetével. Az említett diplomatákkal ismertette az EAK álláspontját a közel-keleti válság megoldásának feltételeit illetően. Az NDK képviselőjével megvitatta az EAK és az NDK kapcsolatainak kérdését is. (MTI) Jam Smith, a rhodesiai törvénytelen fehértelepes kormány elnöke rádió- éö televízióbeszédében jelentette be, hogy Anglia „csökönyössége” miatt most már semmi remény sincs tárgyalásos megoldásra. A (kormány ezért köztársaság kikiáltását javasolja, közzé teszi a köztársaság alkotmánytervezetét, népszavazást ír ki és azt javasolja a választóknak, hogv Rhodesia végleg szakadjon e! a brit koronától. Smith panaszkodott, hogv az angol kormány „fölényes megvetéssel” kezelte legutóbbi javallatait. ,-Ezeket az embereket akkor sem tudnánk álláspontjuk megváltoztatására késztetni, ha ezer évig próbálkoznánk vele” — mondotta a lázadók vezére, akit bármilyen törvénytisztelő angol kormánynak már 1965-ben fegyveres erővel kellett volna megdöntenie. A rhodesiai választópolgárok (tehát a népesség törpe kisebbsége, a 200 000-res fehér bőrű lakosság képviselői) június 20-án népszavazással döntenek a köztársasági alkotmányrólLondoni vélemények szerint Smith beszéde valóban azt jelenti, hogy most már megszűnik a tárgyalások korszaka. Szó sincs azonban katonai beavatkozásról: az angol kormány ..megtorlásul” csupán a gazdasági szankciók szigorúbb alkalmazását fogja bejelenteni.
