Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 114. szám

El !ci*SI ismernie m l^ng^el halärokat mm NSZK—ncilc Brandt félreérti Gomulka beszédét Szerdán már a Hold közelében Wladyslav Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt központi Bizottságának első titkára szombati varsói vá­lasztási beszédének jelentős részében az európai bizton­sággal és az NSZK kormá­nyának politikájával foglal­kozott, Megállapította, hogy a „Német Szövetségi Köztár­saság következetesen mega­kadályoz az európai feszült­ség csökkentését célzó min­den kezdeményezést.” Idézte Willy Brandt „Az európai békepolitika'’ című könyvének egy részletét. „A lengyel állam nyugati hatá­rai — irta könyvének idé­zett pészében Brandt — be­letartoznak abba az ajánla- lunkba, hogy mindenkivel szemben lemondunk az erő­szakról. A Lengyelországgal való jó viszony különösen fontos számunkra. Ez keleti politikánk próbaköve. A ki­békülés Lengyelországgal er­kölcsi és politikai kötelezett­ségünk. Ez nemcsak az erő­szakról való lemondást je­lenti, hanem azt a tudatot is, hogy a jövőt illetően a vita semmiféle csiráját sem hagy­hatjuk meg”. — A valóságban arról van szó — folytatta Gomulka —, hogy az NSZK elismerje Lengyelország nyugati hatá­rait és ahogy Brandt úr írja, ne hagyja meg a vita sem­miféle csíráját sem. Csupán a lengyel határok ilyen el­ismerése támaszthatja alá Brandt úrnak és az NSZK kormányának azokat az állí­tásait, hogy ki akarnak bé- külni Lengyelországgal és a többi szocialista állammal. — Brandt úr állításai elle­nére azonban a Német Szoci­áldemokrata Pártnak az eu­rópai határok elismerésére vonatkozó nürnbergi formu­lája a revansizmus potenciá­lis veszélyét foglalja magá­ban, amikor azt mondja, hogy a 1 xa tárok végleges megállapítása nyitott dolog, és az erre vonatkozó döntést a békekonferenciáig elha­lasztják. * Willy Brandt külügymi­niszter hétfőn sajtóértekezle­tet tartott. Kijelentette, hogy Gomulka hétvégi nyilatkoza­tát figyelemre méltónak tartja, a többi között azért is, mert — mint állította — Gomulka „lemondott polémi­áról.” A bonni kormány 1966-ban közölte, hogy őszin­te megbékélésre törekszik Lengyelországgal s elismeri Lengyelország jogát biztosí­tott határokra. Az NSZK nem mondhat le egy béke­szerződés megkötésére való Igényről, Semmi akadálya sincs azonban, hogy Bonn és Varsó a békeszerződés meg­kötése előtt is leüljön tár­gyalni. Gomulka kijelentései­ből — állította Brandt — „évek óta először látható készség” az NSZK-val törté­nő tárgyalásra. Ez a készség az NSZK részéről is fenn­áll. Lengyelországgal a kibé­külés éppen olyan fontos, mint a Franciaországgal való kibékülés volt. „Nehézségek vannak, de nem szabad a tárgyalásokat előzetes felté­telekhez kötni egyik részről sem” — mondotta. A bonni kormány — han­goztatta Brandt — felajánlja, hogy Lengyelországgal elő­ször az erőszakról való le­mondás kérdéséről tárgyal­jon. Ez a tárgyalás a határ­kérdést is magában foglal­hatja. *Ez a tárgyalás alapul szolgálhatna a viszony nor­malizálására. Brandt hozzá­fűzte, hogy ennél többet egyelőre nem mondhat, mert még nem ismeri Gomulka beszédének teljes szövegét. Brandt azt mondotta, hogy az európai biztonsági érte­kezlet összehívására irányuló finn javaslatot nagyon fon­tosnak tartja, s ezt a javas­latot is megvitatják a NATO- or,s zúgok konzultációin. Kö­zölte, hogy néhány nap,múl­va ismét előterjesztést tesz a kormánynak az atomsorom- pó-egyezmény kérdésében. Felhívás a vietnami nép mellett Stockholmban vasárnap befeje­ződött a vietnami békeértekezlet. Az értekezlet részvevői a követke­ző felhívást intézték a világ né­peihez és kormányaihoz: A párizsi négyes vietnami tár­gyalások kezdete reményt ébresz­tett a vietnami probléma békés ren­dezésére. A Nixon-kormány azon­ban fokozza katonai akcióit és a bombázásokat Dél-Vietnam terü­letén. Továbbra is megsérti a VDK '•* szuverenitását és biztonsá­gát és irreális követelésekkel áll elő a párizsi tárgyalásokon. Ennek a helyzetnek véget kell vetni. A DNFF által a párizsi tárgyalásokon előterjesztett tíz­pontos javaslat világosan tükrözi a vietnami nép felelősségérzetét és jóakaratát. Ez a program meg­felel a reális dél-vietnami hely­zetnek, kifejezi Dél-Vietnam lakossága minden rétegének tö­rekvéseit és nemzeti egységének érzését. A DNFF által kidolgozott fontos dokumentum pozitív kezdeménye­zés, amely arra irányul, hogy ha­ladást érjenek el a párizsi meg­beszéléseken, megvalósuljon az igazságos rendezés, amely véget vetne a vietnami háborúnak, s elősegítené a tartós béke kialakí­tását Indokínában és Délkelet- Azsiában. Felhívunk minden kormányt és minden népet, hogy támogassák a DNFF programját, s követejlék az Egyesült Államok kormányá­tól, tegye meg az elengedhetetlen és szükséges lépéseket a vietnami béke helyreállítására. Teljes egészében és minden fel­tétel nélkül ki kell vonni Dél- Vietnamból az Egyesült Államok és szövetségesei csapatait, ezzel lehetőséget adva a dél-vietnami népnek arra, hogy minden külföl­di beRve*,’-r*^ár- maga ha­tározzon dolgaiban. (MTI) Román pártde'egáció Varsóban Wladyslaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rának meghívására hétfőn reg­gel baráti látogatásra Varsóba érkezett Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára, az államtanács elnöké. A küldöttség tagja Ion Gheorghe Maurer, a Román KP KB állandó elnökségének tagja, miniszterelnök és több vezető párt- és állami szemé­lyiség. A Ceausescu vezette román delegáció kétnapos varsói tar­tózkodásának ideje alatt tár­gyalásokat folytat a lengyel vezetőkkel a két párt és állam kapcsolatairól, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. (MTI) Békenagygyűlés Terezinben Vasárnap a terezini nemzeti temetőben megtartották a hagyományos békenagygyűlést, amelyen ötvenezer ember tisztelgett a Terezinben elpusztult negyvenezer mártír em­léke előtt, akiket 17 országból szállítottak ide a német fa­siszták. A nagygyűlésen részt vett Ludvik Svoboda köztársasági elnök, Alexander Dubcek, a szövetségi gyűlés elnöke, Jo­sef Smrkovsky, a népi gyűlés elnöke, Stanislav Razl cseh miniszterelnök, Cestmir Cisar, a Cseh Nemzeti Tanács el­nöke, a prágai diplomáciai testület képviselői és külföldi antifasiszták. A nagygyűlésen Alexander Dubcek mondott beszedet Emlékeztetett arra, hogy milyen sorsot szánt a német fa­sizmus Csehszlovákia nemzeteinek. A CSKP és az állam vezetése mindent megtesz — je­lentette ki Dubcek —, hogy normalizálja és fejlessze a szö­vetségesekhez, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­latokat. A nagygyűlés végén az egybegyűltek határozatot fo­gadtak el, amelyben hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi szo­lidaritás és a szocialista hazafiság szellemében hozzá akar­nak járulni a nemzetek közötti barátság és együttműködés megerősítéséhez. Az Apollo—10 űrhajósai John Young, Thomas Stafford és Eugene gyasztották el indulás előtti ebédjüket. Képünkön a beszálláshoz már a Hold felé száguldanak Cérnán jóízűen fő- készülődnek. Azóta (Föly tatás az 1. oldalról) komp pilótája az űrkabin bel­sejéből. Magyarországi időszámítás szerint este háromnegyed ki­lenckor került sor az út eddigi legbonyolultabb manőverére, az űrkabin leválasztására és újbóli összekapcsolására a holdkomppal, amely addig még a hordozórakéta harma­dik fokozatának belsejében volt. Young, az űrkabin pilótá­ja kitűnően hajtotta végre a manővert, miközben Cérnán tv-közvetítést adott. A közvetí­tésen jól látszott, ahogy az űr­kabin közeledett a holdkomp­hoz, míg végre pontosan elérte azt, és az űrhajó két része au­tomatikusan összekapcsolódott. Hétfőn, magyar idő szerint hat órakor, 12 órával felbocsá­tása után az Apollo—10 űrhajó 107 000 kilométerre volt a Földtől. Az amerikai űrhajózási hi­vatal szakemberei annyira ki­elégítőnek találták a pályát, hogy úgy döntöttek: elmarad­hat a magyar idő szerint haj­nali öt órára beütemezett első pályamódosítás. A hajnali manőver elmara­dása lehetővé tette, hogy ame­rikai idő szerint valamivel éj­fél után (magyar idő szerint 6 óra 30 perckor) Stafford és társai hosszú pihenőt kapja­nak. A hétfői nap műsorán sze­lepeit egy újabb televíziós köz­vetítés, amelyre az eredeti terv értelmében 21.04 órakor került sor. Az Apollo—10 utasai ma­gyar idő szerint kedden haj­nalban négy óra tájban kezd­ték meg újabb kilencórás pi­henésüket. NÖGRÁD - 1969. május 20., kedd désének, hogy a kétarcú bonni diplomatának hamarosan fel kell hagynia moszkvai ügy­ködésével. (MTI) Híd a Föld és a Yenus között (Folytatás az 1. oldalon) Az Asazhi című japán lap azt írja, hogy a Venus—5 és a Venus—6 sikeres útja ismétel­ten igazolta a szovjet techni­ka magas színvonalát. A Patriot című indiai lap megállapítja: a sikeres szov­jet kísérlet választ ad a boly­gó saámos, eddig fel nem de­rített titkára. A Scinteia írja: a szovjet Venus-kísérlet a végrehajtott feladatok pontossága, a tudo­mányos értesülések fontossá­ga tekintetében a szovjet tu­domány és technika újabb je­lentős sikerét bizonyítja, még szélesebbre tárja a világmin­denség titkainak kapuját az ember előtt. Wernher von Braun, a né­met származású amerikai ra­kéta-szakember, aki részt vett ae Apollo—10 felbocsátása alkalmából rendezett sajtóér­tekezleten, egy kérdésre vá­laszolva „rendkívül meggyő­ző teljesítménynek” nevezte a Venue—5 és Venus—6 szovjet bolygóközi űrállomások cél­ba jutását. Von Braun, aki jelenleg az Alabama állambeli Huntshvil­ié űrkutatási központjának igazgatója és a Saturn-raké­ták főtervezője, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió világosan vezet az Egyesült Államokkal szemben a bolygókutatás te­rületén. Ez a teljesítmény is azt mutatja, hogy semmikép­pen sem nyugodhatunk habá­rainkon — mondotta az ame­rikai szakember. Az amerikai űrkutatás leg­közelebbi feladataival foglal­kozva, von Braun kijelentet­te: „amennyiben az Apollo— 10 látja sikeres lesz, jó esé­lyeink lehetnek arra, hogy elsőnek lépjünk a Holdra.” Ugyanakkor felhívta a figyel­met arra, hogy nem szabad kizárni olyan műszaki hiba lehetőségét sem, amely hát­ráltathatja az amerikai űr­program megvalósítását és megakadályozhatja az Apol­lo—11 július 16-ra tervezett felbocsátását. (MTI) Menekülttáborok Malaysiában Vádaskodik az új őrös ember Hétfőn a feszültség valamelyest csökkent Kuala Lum-« purban, a véres, faji zavargások után, amelyek hivatalos jelentések szerint 137, nem hivatalos becslések szerint leg­alább háromszáz halottat követeltek. A város különböző pontjain valóságos menekülttáborok jöttek létre. A három - ezer kínai a Merdeka stadionban gyűlt össze és osztályok i szervezett az élelmiszer szétosztására, és az őrség biztos tására. A gyerekeket — írja a lap — futószalagszerűen mossák, egy személy a locsolót irányítja rájuk, a másik szappanozza őket. Néhány száz méterrel távolabb ezer maláj menekült gyűlt össze egy előadóteremben, ók azor- ban letargikusak, fekszenek a földön, és a Vöröskereszt sze­rint tífuszjárvány fenyeget a rossz egészségügyi körülmé­nyek miatt. A közigazgatás feladatát a zavargások kitörése után megalakított nemzeti akciótanács látja el, amelynek élén Abdul Hazak miniszterelnök-helyettes áll. A nemzeti ak­ciótanács Malaysia tizenegy nyugati államában elrendel ít helyi akciótanácsok létrehozását a béke és a rend helyre- állítására. Az ország új „erős embere” első sajtónyilatkozatában a kínai—maláj faji zavargásokért a kommunistákat igye­kezett felelőssé tenni. Érvelése szerint a kommunistáknak áll érdekükben zűrzavart kelteni, amely úgymond, elősegíti céljaikat. Hétfőn reggel a malaysiai fővárosban erős rendőr- és katonai járőrök cirkáltak, a bankok kinyitottak és a for­galom újra megindult a rövid délelőtti kimenő alatt, arai­kor a hatóságok öt és fél órára feloldották a kijárási tilal­mat, (MTI) t Tisztes külsejű úriember Mivel foglalkozik Lerner Moszkvában ? Ludwig Lerner, a moszkvai nyugatnémet nagykövetség harmadtitkára külsőre korrekt, 40 év körüli diplomata, s amint jólszituált hivatalnok­hoz illik, halántékán a haj meglehetősen megfogyatkozott. Igaz, Lerner úr csupán har­madtitkári rangot visel, ez azonban kevéssé aggasztja őt, mivel szerény beosztása egyál­talán nem befolyásolja anyagi helyzetét. A Komszomolszkaja Pravda vasárnapi számában közli V. Glebov cikkét, amely leleplezi az előbb bemutatott Lerner úr kettős tevékenységét. A bonni diplomata két fizetést zsebel be. Az egyiket a moszkvai nagykövetségtől kapja, a má­sikat a BND (Bundesnachrich­tendienst) nyugatnémet felde­rítő szolgálattól, amelynek fő­hadiszállása München környé­kén van. Az ügynökség mun­katársai hivatásos mesterké­mek, akik aktív felderítő tevé­kenységet folytatnak, gyakor­latilag a világ valamennyi or­szágában. ahová diplomaták­nak, újságíróknak, vállalko­zóknak és egyszerűen turisták­nak álcázva utaznak. A BNDi mindig rendkívül igényes feladatokkal bízta meg Lémért. Moszkvába ér­kezése előtt például Preoriá­ban, a Dél-afrikai Köztársa­ság fővárosában. működött a nyugatnémet nagykövetségen. Ott is szerény beosztásban, a konzuli hivatal munkatársa­ként dolgozott. Eközben azon­ban igen komoly megbízatáso­kat teljesített. A Dél-afrikai Köztársaság ugyanis, akárcsak "Spanyolország, Portugália és .léhány latin-amerikai ország, rendkívül fontos szerepet tölt be az NSZK stratégiai tervei­ben. A világtól elszigetelt faj­gyűlölő Dél-afrikai Köztársasá­got az NSZK az új nyugatné­met fegyverfajták kísérleti te­lepeként használja fel. Titok­ban nyugatnémet tudósok nagy létszámú csoportja dolgozik itt állandóan. Könnyű elképzelni, hogy Nyugat-Németország mi­lyen nagy súlyt helyez ennek a bizalmas tevékenység­nek a leplezésére. Erre hiva­tottak a BND munkatársai, akik rendszerint nagykövetsé­gi beosztottakként, vagy vál­lalkozókként utaznak oda né­hány évre. Az a feladatuk, hogy szemmel tartsák a nyu­gatnémet tudósokat, ellen­őrizzék kapcsolataikat. Ler­ner emellett még azzal is fog­lalkozott', hogy bensőséges vi­szonyt teremtsen a dél-afrikai kormány magas állású hivatal­nokival, politikai és gazdasági információkat szerezzen tőlük. Ténykedését közönséges szó­val kémkedésnek nevezik. Bizalmas információk gyűj­tésével foglalkozik Lerner Moszkvában is, ahová 1965-ben érkezett. Amint a BND tapasz­talt, minden hájjal megkent ügynökéhez illik, igyekszik a háttérben maradni. Valójában több nyugatnémet, diplomata felett rendelkezik, akik közül némelyiknek magasabb beosz­tása van, mint magának Ler- nernek. Ezek értesüléseiket nem a nagykövetnek adják át, hanem Lerner úrnak, akinek saját közvetlen összeköttetése van-Bonn-nal. Onnan kerülnek tovább az információk a BND központjába. Mint már utaltunk rá, kettős tevékenységéért Lerner kettős fizetést is kap. Ügy látszik azonban, hogy még ez sem elég neki. Nehéz volna más­képp megmagyarázni különös szenvedélyét az antik bútorok és a kéziszöttes buharai sző­nyegek iránt, amelyek össze­vásárlásával Moszkvában ugyancsak foglalkozik. Lemer nagyon jól tudja, milyen nagy a kereslet az NSZK-ban e cik­kek iránt. Kettős fizetéséhez így próbál még egy kis mellé­kest szerezni. A Komszomolszkaja Pravda leleplező cikkének végén kife­jezést ad avndk a meggyőző­

Next

/
Oldalképek
Tartalom