Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 113. szám
Á salgótarjáni csata időszaka 1919-ben Május 7-én este 9 órakor vette át a 6- hadosztály a Salgótarjánban és környékén levő . csapatai fölött Köller volt alezredes a parancsnokságot, ami fordulatot jelentett nemcsak a hadihelyzet, hanem a védelem megszervezése szempontjából is. Hevesi és társai Budapestre való visszatértével — úgy látszik — egy időre megszűnt a munkászászlóaljak és a katonai parancsnokság között az összhang. Május 8-án arról értesülünk, hogy a salgótarjáni dandárparancsnokság meg akarja szüntetni a munkászászlóaljakat és felszerelésükre, lovaikra igényt tart. Az ügy a Forradalmi Kormányzótanács elé került. Fontosságára nézve jellemző, hogy Kun Béla lakásáról Fábri elvtárs telefonon hívta fel Révész Mihályt, a Kormányzótanács jegyzőjét, és kérte, hogy az ügyről értesítsék Stromfeld Aurélt. Közölték a munkászászlóalj segédtisztjének a megjegyzését is: „a munkászászlóalj feloszlatása, politikai szempontból, ki sem számíthatóan ártana a salgótarjáni helyzetnek”! — Ennek a közbelépésnek köszönhető, hogy Bőhm Vilmos főparancsnok május 8-án Salgótarjánba küldte De\fcsák politikai megbízottat. Az elintézés eredményeként a munkászászlóaljak továbbra is fegyverben maradtak és harcoltak is. Ebben az esetben kétségtelenül a hivatásos katonák — a 6. hadosztály parancsnokai csaknem mind volt tisztek voltak — bizalmatlansága is közrejátszott a rosszall felfegyverzett, kiképzetten harcosokból álló munkásszázadokkal szemben. akikre igyekeztek a visszavonulás ódiumát — okkal, de inkább ok nélkül — rátolni. Kétségtelen, hogy Füleket május első napjaiban feladták az ottani mürt- kásszázad emberei, és hogy Vecseklőnél visszavonultak. Az elsőt a Bőhm-féle visszavonulási parancs betartásának, a másikat viszont a harctéren még a legfegyel- mezettebb hadseregnél is előfordulható, rendszerint tájékozatlanságon alapuló vaklármának lehet betudni. Döntő, fontosságú volt, hogy május 10-én sikerült a Karancs magaslatát elfoglalni, és Szécsényből az i imperialistákat kiszorítani. Május 11-én az ellenség már pánikszerűen menekült Cered felé ég a Vörös Hadsereg járőrei újból elérték az Ipoly és Feled közti régi vonalat. — Érdekes az egyik Vecseklőnél elfogott, Marek Károly nevű, 28 éves csehszlovák hadseregbeli katonának a vallomása: „A cseh hadseregben a fegyelem nagy, és csak ez tartja őket együtt, mert a harci kedv csekély. Az orosz bolsevizmust ellenzik, mert szociáldemokrata alapon állnak”. — Nálunk nem volt vasfegyelem, de volt hihetetlen átütőerejű lelkesedés és hit az orosz bolsevizmug igazában. A pillanatnyi siker hatására előtérbe nyomultak a gazdasági szempontok. Ügy látták, itt az ideje, hogy a bányák szenet termeljenek. Ezért május 11-én úgy intézkedtek, hogy a bányászszázadokat fel kell oszlatnia az acélgyári és üveggyári munkásszázadokat pedig tartalékként kell kezelni és ezalatt kiképzésben részesíteni. A széntermelés előmozdítását célzó intézkedést azonban nem lehetett végrehajtani, mert megkezdődött Salgótarján ellen a második imperialista offen- zíva. Ezért május 16-án, az egész munkászászlóaljat, a 80. dandár kötelékébe helyezték, sőt létszámemelését tervbe véve, ezreddé alakították át. Május 16-án ismét elesett Feled, Gortva és Balogfalva. Május 17-én a hadműveletek irányítására Piccioni olasz tábornok Losoncra érkezett. Május 18-án és 19-én heves ágyútűz alá vették Balassagyarmatot. A Vörös Hadseregnek viszont sikerült az Ipoly vonalát és Füleket megtartva Losoncot veszélyeztetni. Ezt a sikert azonban kelet felől vezélyeztef- te Pétervására környékének elfoglalása, és az imperialista erők Kisterenye felé irányuló bekerítő mozdulata. Kisterenyét május 19-én dü- 6 órakor foglalták el az imperialista erők. Most derült ki, hogy milyen nagy szükség van a Salgótarjánban kiképzés alatt álló munkászászlóaljakra. A 80. dandár parancsnoksága utasította a salgótarjáni munkásezred egységeit' az ellen- támadásra. A parancs vétele után a kazári munkásszázadnak azonnal indulnia is kellett. Egy salgótarjáni munkászászlóaljat, egy üteggel megerősítve, pedig Alsópálfalván át irányítottak Kisterenye felé. Jellemző a helyzetre, hogy május 20-án, a 3. hadosztály parancsnoksága már csak repülőgépről ledobott parancscsal tudta utasítani a Salgótarjánban bekerített csapatokat, hogy déli irányú általános támadással vágják ki magukat. Egyúttal értesítette a tarjániakat Pétervására visszafoglalásáról is. Ennek következtében 20-án és 21-én az északra előretolt csapatok visszavonultak a Szécsény—Benczúrfalva— Karancsság—Lapujtő—Somoskőújfalu—Somoskő—Zagyvaróna vonalra. Május 20-án indult meg a sikeres támadás Kisterenye visszafoglalására. A, községben harc alakult ki, de újabb vörös erősítés indult el „gyorsvonata sebességgel” Hatvanból is. A megszállók jónak látták a fontos vasúti csomópont kiürítését. A visszavonulók egy részét ~ 300 főt — Pétervásáránál elfogták, és tőlük 35 géppuskát is zsákmányoltak. így sikerült Salgótarján délről való bekerítését május 21- ére megszüntetni. A Salgótarján elfoglalására indított második offen- zíva is kudarcot vallott. Az imperialista csapatok parancsnoksága így mosakodott: „A legénység vonakodott előre nyomulni, az ellenséges támadás idején pedig egyszerűen megfutamodott. A tiszteknek nincs befolyásuk a legénységre. Egyeseknél vörös színű bolseviki szalagokat találtak”. — A tényleges erő, amiről nem beszéltek, az a lelkes harc- rakész proletáröntudat volt, amely harcosokat faragott a kiképzetten munkásakból, ‘a Vörös Hadsereg katonáinak egyenrangú segítőiből. — Amj ezután következett az már a dicsőséges északi hadjárat időszaka. Dr. Bclitzky János Sao Paulo előtt Emberek és szerepek Lóránt János, kezében hóm okkő, feje felett sirályok A kő az ember ellensége és barátja. Kezdjük a balatoni mosott homokkővel, amely lágyan simul Lóránt János festőművész kezébe. Tömérdek víz paskolta, amíg ilyenné lett. Kissé ovális labda a játékot juttatja az ember eszébe. Nem azt, hogy életek kioltására is alkalmas lehetne. A művész feje felett kép: Sirályok. Elgondolom, ha volna olyan nagy sirály, csőrébe kapná és ellopná az ember tenyeréből a követ. Még mindig a „purgató- riumban’’ vagyunk, a műterem előcsarnokában, bezúdul űz ablakon a májusi kánikula. Meleg van. Egyik polcon négy Rortré, a festő gyúrta őket nyaranként, békésszent- andrási agyagból. A szülőfalu agyagjába szüleit és két kislányát mintázta. Az asztalon fényképek — halakról. Egyiken két és fél kilós nyurga ponty, szép zsákmány. Továbbá néhány néger kisplasztika, Patkó Imrének, a Népszabadság munkatársának ajándéka, aki újságíródelegációval Afrikában járt, onnan hozta e népművészeti alkotásokat. Ezekben a napokban nyílott meg az olaszországi Carpiban (nem Capri-6zige- tén) az a nemzetközi fametszet triennálé, amely novemberig tart nyitva, s amelyen Lóránt Jánosnak három metszete szerepel. E triennálé a világon ma megtalálható fametszet-irányzatokról ad' szádlgótarján új gimná- ziumában 1966-tól folyik az oktatás. A modern, minden igényt kielégítő iskola fennállásának egyik legjelentősebb eseményéhez érkezett az elmúlt héten. Az iskola Bolyai János, a nagy magyar matematikus nevét viseli azóta. A matematika-fizika tagozatos osztályok beindítása, működése is indokolja a név- választás helyességét. Az iskolának a természettudományos oktatás további fejlesztése a célja. Bolyai János nevének felvételével egyben adósságot is törlesztenek. Bolyai kiemelkedő alakja volt a magyar tudományos életnek, de még nem kapta meg az őt megillető megbecsülést. A maga korában a leghaladóbb gondolkodású ember. Zseniális matematikai felfedezése révén az addig kétezeréves geometriai szemléletet gyökerestől megváltoztatja. Eukli- desz olyan formában rendszerezte az addig összegyűlt ismereteket, hogy kiválasztotta azokat, amelyeket bizonyítás nélkül is elfogadunk, mert annyira nyilvánvalóak. Ezeket ő axiómáknak, sarkigazságoknak nevezte. A párhuzamossági axióma azonban a későbbi vizsgálódók számára nem volt annyira nyilvánvaló: agy egyenessel a rajta kívül rekvő ponton keresztül csakis egy párhuzamos egyenes tyasávHapi jegyzet BOLYAI húzható. Kétezer éven keresztül, a többi elfogadottból próbálták levezetni ezt az axiómát, azonban nem sikerült. Végül is Bolyai adta meg a titok nyitját: ez az axióma független a többitől. Az axióma elhagyásával is kiépíthető egy geometria, az úgynevezett abszolút geometria. A mai, mindennapos szemlélethez való kötődését a gömbi geometria is igazolja. Ami a XIX. század elejéig matematikusnak csak felötlött, vagy megsejtették, azt ő valójában készen tette le. Lobacsevszkijjel egymástól függetlenül, tehát jelezve azt, hogy a modern időknek modern kívánalmaik vannak. . .Semmiből egy új, más világot teremtettem" — írta 1832-ben, apjához küldött levelében. Az Appendix élete legszebb tíz évét rabolta el, s Jcitartó, elszánt munka eredménye. Édesapja írta róla ebben az időben: „Ahol más mélységbe süllyedt, s elmerül, ő mintegy óriás, bokáig játszódva halad.” De modem volt Bolyai János abból a szempontból is, hogy rendkívül következetesen jutott el ehhez a felismeréshez. Következetessége elsősorban világnézeti következtetéséből fakad. Materialista volt. Azt tartotta, hogy a világ anyagi eredetű és csak tapasztalati úton ismerhető meg. Szembehelyezkedett a lcanti filozófiával, ami az ö korában igen nagy bátorságot, következetességet, elvi szilárdságot igényelt. Szembefordult a tudományos gondolkozásban eluralkodott idealista szemlélettel. A maga korában majdnem egyedül képviselte ezt az irányt. Legfeljebb apjától kapott impulzusokat hozzá és a korábbi mechanikus materialistáktól. Dialektusán gondolkozott. Filozófiája materialista volt és ez azért is fontos, mert a mostani gyorsuló időben egy ilyenfajta emberi magatartás kell, hogy el tudjunk igazodni korunk tudományos-technikai világában. Az adott kérdéseket egymástól el nem választva szemlélte. Az új akarásának igényével figyelte a társadalmat is. Apjától humanista nevelést kapott, az elnyomottak iránti rokonszenvet. Bolyai János magatartása haladó, humanista magatartás volt. Ezt a szellemi örökséget szeretnék magukénak vallani a Bolyai Gimnázium tanulói és tanárai. Németh László írta a Névadó ünnepre küldött üdvözletében: „.. .ez a névválasztás az iskola jellegét határozza meg: itt a matematika és fizika tanítás áll első helyen. De jelenthet a Bolyai név a salgótarjáni diák számára többet, programot is. Ha például igazán meg akarja érteni, mi is az, amit névadójuk csinált, mi a nem-euklideszi geometria, amellyel mint apjához írt levelében mondta, a semmiből egy új világot húzott elő, akkor a középiskolában oda kell küzdenie magát az új matematika, s azon át a modern fizika küszöbére, hisz az a semmiből előhúzott világ nemcsak vakmerő kirándulás volt a gondolhatóba, hanem hamarosan új ostromlétra is lett, amit a gondolható támaszt a természetből jelt adó valóság alá.” Bolyai János neve, nevéval együtt munkássága íme, Salgótarjánban is otthonra lelt. Egy korszerű gimnázium viseli nevét, magára vállalva a név minden súlyát és kötelezettségét. Szép és nehéz ez az örökség, a vállalás örökbecsű ténye. További tartalommal most már a tanulóknak és a tanároknak kell megtölteni. Molnár Zsolt mot, technikailag is igen változatos. A klasszikus fametszetek mindenekelőtt Dürert idézik. 1967-ben Besztercebányán Masereel. vagy a litván Gibaucius és mások alkotásai adtak hirt a hagyományos fametszés továbbéléséről. De volt példa ott a szecessziós formakincset alkalmazó metszetekre vagy azokra, amelyek a fa anyagából, az erezet felhasználásával alakulnak ki, a mélynyomással kéjfeült művekre (a francia Fiorini Marcel metszetei), az indítékukban szürrealisztikus, vagy éppen népművészeti alkotásokra stb. is. Lóránt János korábban a részletezőbb íametszés híve volt, bár forma- és kompo- ziciós rendje több volt a klasszikus felfogásnál. Most fametszetein a nagy egységek tömbszerü kialakítására, s ezen belül a finomabb, szinte írásszerű megmunkálásra törekszik. (Sztravinszkij: A katona története című művéhez készült metszetsora a példa erre, amely Carpiban látható, s amelyet a Lengyel- országban megrendezendő Zene a képzőművészetben című kiállításra is elküld.) Velencé után a Sao Paulö-i képzőművészeti biennálék a legrangosabbak a világon. A X. Nemzetközi Biennálén Magyarországot Bartha László, Bálint Endre, Kántor Andor, valamint Kóka Ferenc és Lóránt János művei képviselik, 25 képzőművészeti alkotás. Lóránt öt olaj képpel szerepel, amelyekkel nemsokára útnak indul Dél- Amerikába a hajó. A művek a nonfigura ti vitás határán mozognak, de még figurális alkotások. Születésük indítéka a természet, a víz (Víznél című kép), és ehhez az ember viszonya, vizsgálatának igénye. Természetesen, a természetben mozgó emberek egymáshoz való viszonyáról is szó van itt. Azt mondhatnék, talán kicsit túlságosan ig általános megfogalmazása ez az indítéknak? Nézzük meg közelebbről. Lóránt János a nemrég zárult salgótarjáni észak-magyarországi területi tárlaton Ipari tanulók, Üzemi porta, Külszíni fejtés és Géppuskások című képeivel szerepelt. Meglepetést okozott — eltekintve most a művek egyéb kvalitásaitól — a témák megközelítése, illetve feldolgozása. Hozzáteszem: örömteli meglepetésről van szó. — Mindenki valahogyan viselkedik, ami azt jelenti, hogy felvesz egy maszkot — mondja a művész. — Szeretek a dolgok mögé gondolni, ahol — úgy vélem ~ közelebb kerülhetek az emberekhez. Az Üzemi porta öregembere tulajdonképpen egy fura figura, „saskeselyű7 csökönyös, tudálékos. Bizonyos értelemben, mint minden szerepet játszó, megszűnik embernek lenni. O a portás a gyárban. És csair utána ember. Pedig fordítva is lehetne vagy nem? És ha a gyárban, munkatársai számára csak portás, mikor ember a számukra és hogyan? Az Ipari tanulók című kép Inas, nagykezű, nagyfejű kamaszokat ábrázol, a néző első benyomása szerint, égi' cellában. Valóban, ha nem is celláról, van szó, arról mindenképpen beszélhetünk, s erre a művész is utal, hagy kevés ezek közül a fiúk körül a tér, több szempontból. Míg például a középiskolákban a gyerekek általában kiélhetik játékosságukat, e fiatalok egy része kicsit koravén. Nemcsak azért, mert nem tanulnak művészettörténetet, hanem azért is, mert a rádióban néha hallható riportok szerint is, évekig egyhangú, mechanikus munkát végeznek, gyakran a szakma tanulása helyett. Ha nem is általános ez, a kép mindenképpen létező, s megoldandó társadalmi kérdésre hívja fel a figyelmet, s e „hátrányos helyzet” megoldása: sürgeti. Éppen azért, mer: szereti ezeket a kissé árva gyerekeket, több törődést kíván számukra. — Nem is annyira táj és ember, inkább a környezet és az ember viszonyáról van tehát szó? — Igen, a táj valóban nem azonos a környezettel — hangzik a művész válasza. — Az ember valami módon kényszerítve van arra, bog' környezetében botorkáljon. 1966-ig, amíg a Dunántúlon éltem, a kiindulási szempont a tájba való gyönyörködés volt. Ott kevés ember tudja kivonni magát ez alól. Salgótarjánban azonban koncentráltabban ér az emberi viszonylatok, s ezek társadalmi vetületének hatása. Ennek kifejezése, azt hiszem, igen magasrendű művészi és emberi kötelesség. Továbbá úgy gondolom, hogy a művész fejlődése gondolkodásának fejlődése. . Raposka című képéről nemrég azt írták a művészettörténészek: „mint ázott madarak állnak a sivár tájban az emberek”. De ez az ábrázolás együttérzésből fakad. — Akikkel együtt jártam iskolába a faluban, s akik erős, néha verekedés gyerekek voltak, most félszegen köszönnek, ha hazamegyek Alig szólnak valamit. Mert valamit elveszítettek az évek során. Valamiből kiestek. Miből és miért? Sokat gondolkodom erről is. Tóth Elemér A Képcsarnok rendezvényei Ä Képcsarnok Salgótarjánban működő fiókja mind több alkalommal kapcsolódik be a városban, illetve a megyében folyó ízlésnevelő tevékenységi formákba. Az itt megvásárolható képzőművészeti alkotások, festmények, grafikák, kisplasztikák, és a modern lakberendezési tárgyak önmagukban is a lakáskultúrát, s ezen keresztül a korszerűbb, észtétikusabb életvitelt segítik elő, s a fiók által rendezett kamaratárlatok a megyében élő képzőművészeknek is újabb lehetőséget kínálnak a megye közönségével való találkozáshoz. Ez évben a Képcsarnok Somoskői Ödön munkáiból rendez tárlatot, s bekapcsolódik az augusztusban megrendezendő Nógrád megyei művészeti hónap és decemberi művészeti hét eseménysorozatába is. NÓGRÁD n 1969. május 18., vasárnap 7
