Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 111. szám

Osztrák kommunisták állásfoglalása Nixon nyolc pontja idónyerési kísérlet Lényegében semmi újat sem mondott az elnök ü.l Nixon elnök „kölcsönös el­lenőrzött visszavonulást” ja­vasol a vietnami háború­ban. Az elnök szerda esti rádió- és televízió-beszéd ében azt mondotta, hogy az Egye­sült Államok a párizsi tárgya­lásokon javasolni fogja „a nem dél-vietnami csapatok kölcsö­nös kivonását Dél-Vietnamból” és annak biztosítását, hogy „Dél-Vietnam népe szabadon dönthessen”, „Azt hiszem a béke hosszútávú érdekei meg­kívánják, hogy legalább ehhez ragaszkodjunk, viszont a reá­lis helyzet azt követeli, hogy ne kívánjunk ennél többet” — mondotta az elnök. Nixon megismételte; nem lehet szó az amerikai csapatok egyoldalú kivonásáról, vagy olyan feltételek elfogadásáról Párizsban, amelyek „álcázott vereséget” jelentenének a2 Egyesült Államok szempontjá­ból. Ugyanakkor az USA nem számít arra, hogy „tisztán ka­tonai megoldást érjen el a harcmezón.” Az elnök által előterjesztett javaslatok a következők: Minden nem dél-vietnami erőnek meg kell kezdenie a kivonulást Déü-Vietnamból, amint az erről szóló megállapodás létrejön; íST Tizenkét hónapos tdőszak- ■ Ab| ban, előre meghatározott fokozatok szerint Dél-Vietnamból ki kell vonni az amerikai és sző- •\ etséges, valamint más nem dél- vietnami fegyveres erők nagyob­bik részét. A tizenkét hónapos időszak elteltével a visszamaradó amerikai és más nem dél-vietna­mi erők kijelölt támaszpontokra vonulnak vissza és nem bocsát­koznak hadműveletekbe; a visszamaradó amerikai és 1^»| velük szövetséges erők ak­kor fejezik be a kivonulást az or­szágból. amikor a visszamaradó észak-vietnami erőket is kivonják és azok visszatérnek Eézak-Viet­namba \jT] Mindkét m síimára elfo- gadható nemzetközi ellen­őrzi testületet kel! létrehozni, amely ellenőrzi a kivonást és min­den más olyan kérdést, amiben a két lé! előzetesen megállapo­dott; |*t I Ez a nemzetközi testület a !**"[ két lél megállapodása alap­ján, meghatározott időben kezdi meg működését és közreműködik ellenőrzött tűzszünetek létrehozá­sában ; R | A nemzetközi testület mü- 1^ ' ködöse után a legrövidebb időn belül kölcsönös megállapodás alapján választásokat kell tartani, s ezeket szintén ellenőrzi a nem­zetközi testület; 17 I i1'8 keM állapodni a ha- I* * I diíoglyok mielőbbi szaba- uonbocsátásáról, mindkét oldalon; O ] Minden érdekelt télnek meg kel] egyeznie arről, hogy liszteletben tartja a Vietnamra és Kambodzsára vonatkozó 1954. évi es a Laoszra vonatkozó 1962. éivi genfi megállapodásokat Nixon azt mondotta, hogy megítélése szerint a javaslat reális és minden érdekelt fél érdekét figyelembe veszi. „Ez a javaslat megfelelhet a má­sik fél által előterjesztett kü- 1 öböző terveknek” — jelentet­te ki az elnök, hangoztatva, hogy a dél-vietnami kormány­nyal együtt kész minden más iavaslat érdemi megvitatására is, így a felszabadítási front 10 pontos tervének megvitatá­sára. Feltételként hozzáfűzte azonban, hogy ezeknek ..össz­hangba kell lenniök az általam előterjesztett néhány alapelv­vel.” „Üdvözöljük azt a tényt, hogy a lront előterjesztette első át­fogó programját, bár nem ér­tünk egyet annak néhány pont­jával” — mondotta az elnök. „Továbbra is tanulmányozzuk azt. de nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy közvetle­nül a javaslat előterjesztése után az ellenség támadásai­nak száma megnövekedett, és emelkedett az amerikai veszte­ségek száma is”. „Ha az ellen­ség békét akar az Egyesült Államokkal, nem ilyen módon kell eljárnia. Ezt teljes vilá­gossággal le kell szögeznem” — mondotta. „Teljes határo­zottsággal mondhatom; harco­ló katonáink nem fognak ki­merülni, delegátusaink nem fáradnak bele a vitába és szö­vetségeseinket nem hagyjuk cserben” — hangoztatta Nixon. Külön aláhúzta, hogy „a ru­galmasságot nem lehet össze­keverni a gyengeséggel és az ésszerűséget az elszántság hiá­nyával”. „Teljes világossággal ki kell jelentenem, hogy amennyiben tovább folytatódik az értelmetlen szenvedés, ak­kor ez befolyásolni fogja to­vábbi döntéseinket” — mon­dotta. Nixon szerint a kölcsönös ki­vonulás a feltétele annak, hogy Dél-Vietnam népe szaba­don dönthessen sorsáról, és ezért tette meg javaslatát. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államok kész elfogadni a dél­vietnami nép döntését a jö­vőről, bármi legyen is az, de biztosítani akarja, hogy az amerikai katonák harca ne maradjon értelmetlen. A „kölcsönös” kivonással kapcsolatban Nixon azt han­goztatta, hogy „az észak-viet­nami csapatoknak Dél-Viet­namból, Laoszból és Kambod­zsából vissza kell vonulniok Észak-Vietnamba”. „Azért vit­tük be Kambodzsát és Laoszt is, mert biztosítani akarjuk, hogy ezek az országok ne lehessenek a háború megújulására szolgáló támaszpontok” — mondptta. „Ha Észak-Vietnam továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy nincsenek csapatai Dél-Viet- namban, nem fogjuk ezt vi­tatni, feltéve, ha ezek a csa­patok valóban nem lesznek ott, és megfelelő biztosítékokat kapunk arra, hogy nem tér nek vissza.” Nixon szerint a dél-vietnami kormány lépéseket tett a poli tikai rendezés érdekében, s a rendezésben minden politikai csoport részt vehet, ha le mond a fegyveres erő alkal­mazásáról. Az elnök szerint a létrejövő megállapodást vala milyen formában garantálni, s a garanciáknak „minden na­gyobb dél-vietnami csoport érdekeit biztosítamok keli.” TASZSZ~vélemény Nixon nyilatkozatáról Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke szerdai tele­víziós nyilatkozatában beis­merte, hogy a vietnami há­ború az amerikai kormány legsúlyosabb problémája, és az amerikai nép sürgeti ennek a háborúnak a befejezését. Közölte, hogy Vietnamban je­lenleg több mint félmillió amerikai katona állomásozik és eddig összesen 35 000 ame­rikai esett ott el. Az elnök a továbbiakban lényegében az agresszió igazo­lására szorítkozott. Megpró­bált egyenlőségjelet tenni az agresszor és áldozata között, és megkísérelte, hogy eluta­sítsa az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonásét. Nixon, miközben nyilatko­zatát valamiféle „új kezdemé­nyezésnek” próbálta feltüntet­ni, kijelentette. hogy az Egyesült Államok kész a VDK vagy a DNFF bármilyen programjának . megvitatására, de csak abban az esetben, ha azt összhangba . hozzák az Egyesült Államok álláspontjá­val. Ez az álláspont pedig való­jában azt célozza, hogy meg­erősítsék a saigoni rendszert, újjászervezzék és felkészítsék a dél-vietnami hadsereget ar­ra, hogy idővel elfoglalhassa azokat a frontállásokat, ahol jelenleg az amerikaiak tartóz­kodnak. Kis Csaba jelenti: Nixon elnök nagy apparátussal beharangozott vietnami javaslatai, az első kommentárok szerint nem tartalmaznak érdemben új elemeket. „Régi tartalom, új csomagolásban — ilyen és ehhez hasonló véleményeket idézték a tv- és rá­dió-kommentárok. A Fehér Ház által több-kevesebb hivata­lossággal sugalmazott megállapítások szerint azonban a be­széd „rugalmasabb az eddigi amerikai állásfoglalásoknál” és „nüanszait kell figyelembe venni”. Ilyen nüanszként em­lítik, hogy „Nixon nem ragaszkodik annak beismeréséhez, hogy észak-vietnami csapatok vannak délen” és „elvben nyitva hagyta az ajtót az egyoldalú kivonás megkezdése előtt is” azzal a kikötéssel, hogy a dél-vietnami hadsereg közben megerősödik. Ugyanakkor az első visszhang, a hivatalos tagadás elle­nére sem hagyta figyelmen kívül, hogy a beszéd fenyegető elemeket is tartalmaz: egyes hírek szerint a katonai vezetés viszonylag szabad kezet akar magának biztosítani, hogy megfelelő „visszacsapást” hajthasson végre egy offenzíva ese­tén. A beszéd lényegesebb eleme az, hogy Nixon, nyolcpontos javaslata ellenére, ragaszkodik a „kölcsönös” kivonás sok­szor visszautasított követeléséhez. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok továbbra is a másik féltől vár kezdemé­nyező lépéseket és nem hajlandó a béke érdekében maga kezdeményezni. Kormánykörökben, mint korábban is, azt mondják, hogy a párizsi tárgyalásokon van remény az elő­rehaladásra és a nyolcpontos javaslat előterjesztése ezt a célt szolgálja. Bár Washingtonban is tisztában vannak az­zal, hogy a Nixon-féle terv nem elfogadható megoldás, egyes nem hivatalos nyilatkozatok szerint „bíznak abban, • hogy a másik fél nem fogja teljes egészében visszautasítani azt”. Az első kommentárok kivétel nélkül utalnak arra. hogy Nixon javaslatai számára „egységes támogatást” kért az amerikai néptől. Ez arra utal, hogy a beszéd lényege újabb időnyerési kísérlet, törekvés arra, hogy az elnök elejét ve­gye a háborúellenes mozgalom felújulásának az Egyesült Államokban. (MTI) Jóváhagyták a moszkvai tanácskozás dokumentumát Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága e- hetí ülésén négy tagját; Franz Muhrit, Erwin Scharfot, Franz Westet és WíiUi Gaásch-t vá­lasztotta meg a párt küldöt­teinek a kommunista- és munkáspártok júniusi moszk­vai konferenciájára. Beható vitát folytattak a ta­nácskozás fő dokumentumá­ról és a kommunista világ- mozgalom más kérdéseiről. A KB — 46 szavazattal 25 elle­nében — úgy döntött: jóvá­hagyja a dokumentumot A KB bizottságot választott, amely tagjainak javaslatai alapján formába önti ae OKP kiegészítéseit a dokumentum­hoz. Az ülésen határozatban foglaltak állást a csehszlová­kiai. helyzetről, valamint a Kína és a Szovjetunió közötti határkonfliktussal kapcsolat­ban. A Csehszlovákiával kapcso­latos határozat a többi között hangsúlyozza: „Az OKP tá­mogatja Gustáv Husák hatá­rozott kijelentését arról, hogy a CSKP tovább folytatja a ja­nuár utáni politikát, s a bel­ső helyzet konszolidálásával párhuzamosan a szövetsége­sekhez fűződő feszült kapcso­latok pozitív alakítására is tö­rekszik.” Csak a hidegháború és az antikommundemus erői lehetnek érdekeltek abban, hogy északi szomszéduknál tovább tartson a válságos helyzet. E válság lehető gyors és pozitív megoldása Ausztriá­nak, az európai békés fejlő­désnek is érdeke. A határo­zat a továbbiakban megálla­pítja: ,,az OKP szembefordul az egyoldalú, a tényeknek el­lentmondó, a nacionalizmus és a szovjetellenesség szítását célzó kampánnyal, amely (Csehszlovákia vonatkozásá­ban) Auitsztriában folyik. Ez a nyugat-németországi reak­ciós erők által ösztönzött kampány valójában a cseh­szlovákiai demokratizálás el­len irányul.” A szovjet—kínad viszállyá! kapcsolatos egyhangúlag elfo­gadott határozat a többi kö­zött rámutat: ,A szocialista országok és a kommunista pártok közötti nézeteltérések az egyes országok különböző helyzetéből és fejlettségéből eredően aligha elkerülhetők, s tapasztalatok szerint a véle­ménykülönbségek nemcsak részletkérdésekre terjednek ki, hanem politikai és ideológiád alapelveket is énintenek”. A határozat hangoztatja, hogy minden pártnak joga van sa­ját felfogásának kialakításá­hoz, de a véleménykülönséget a problémák nyílt megvitatá­sával kell áthidalni. „Az OKF ezt a módszert ajánlja a kom­munista vil á gm o z gal ora ban kiéleződött nézetkülönbségei­nek megoldásához, s úgy véli. a proletár nemzetköziség, a szükséges szolidaritás kötelezi a kommunista pártokat és a szocialista országokat, hogy ezt az utat járják”. (MTI1 Fisher furcsa vétója Fisher amerikai megbízott a genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén elutasítot­ta a Szovjetunió javaslatát a tengerfenék teljes demilitari- zálására. Felszólalásában az amerikai delegátus arra hi­vatkozott, hogy az indítvány állítólag kivihetetlen. Azt han­goztatta, hogy a tengerfenék fegyvermentesítése megakadá­lyozná a tengeralattjárók el hárítására tervezett előrejelző rendszerek megteremtését. Még mindig nincs Figsr© A Figaro újságírói, akik va sámap óta sztrájkolnak, sztrájk folytatása mellett dön töttek. A szerkesztőség és laptulajdonosok között 19 éve fennálló szerződés szerdán éj félkor lejárt. Ezért a lap 40 újságírója megszállta a szer­kesztőség helyiségeit, nehogy a tulajdonosok más újság írók igénybevételével megkí­séreljék a lap megjelentetését. A Figaro válsága súlyos jo­gi ellentmondást vet fel. lap ugyanis egy tőkés vállalat birtokában van, amelynek fő részvényese Jean Prouvost és a cukargyáros Fernand Béguin. Ugyanez a vállalat a tulajdo­nosa több más lapnak, közöt­tük a Paris Match-nak is. A tulajdonosok, elsősorban tu­lajdonosi jogukra hivatkozva akarják kézbe venni a lap irá­nyítását. A Figaro problémá­jával legújabban a parlament tájékoztatási bizottsága és kormány, sőt maga Couve de Murville miniszterelnök is fog­lalkozott. A vezető köröket ugyanis nyugtalanítja az, hogy a legnagyobb példányszámú francia jobboldali reggeli na­pilap, amely rendszeresen tá­mogatta a gauellista kormány politikáját, az elnökválasztási kampány kellős közepén nem jelenik meg. (MTI) tilalmai a vegyi* és baktériumfegyverek ellen Pompidou — Poher EGY POLITIKA KÉT ARCULATA Az FKP Politikai Bizottsága közleményében, amelyet a Humamité csütörtöki száma hozott nyilvánosságra rámu­tat, hogy a nagy-burzsoázia meg akarja fosztani a népet az április 27—i népszavazáson a „nem” szavazatokkal aratott győzelme gyümölcseitől. Az új köztársasági elnök megvá­lasztáséval a tőke előjogainak birtokosai oly módon akarják elérni a saját hasznukat szol­gáló politika folytatását, hogy NÚGRAD — 1969. május 16., péntek ezt a politikát két arculatban mutatják be. Egyrészt Pom- pidouval, aki számukra már bebizonyította alkalmasságéta Rotschild-bank vezetésével és hat éven át, mint miniszter- elnök. Másrészt Poher rail, aki maga is kitűnt reakciós szo­ciálpolitikájával, a demokrá­cia korlátozásával és a nem egyházi állami közoktatás el­leni támadásaival, azoknak a kormányoknak a támogatásá­val, amelyek 1947 és 1958 kö­zött előkészítették a talajt a gaulleizmus számára. Poher és Pompidou egya­ránt a nagy tőkés társaságok további uralmának fenntartá­sát ígérik az egész nemzet élete felett. Ebben a helyzet­ben Gaston Defterre jelölése, amely megosztotta a baloldalt, a reakciós jelöltek malmára hajtja a vizet. Ily módon hangzik ae FKP Politikai Bi­zottságának közleménye — egyetlen módja van megaka­dályozná a gaulleizmus kitol- dozását-foldozósát és vissza­térését a múlt kombinációihoz, ha a demokraták és a dolgo­zók az egyetlen hasznos mó­don adják le szavazatukat — Jacques Duclosra szavaznak. (MTI) Csütörtökön Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadé­mia és a Békebizottság sajtó- értekezletet rendezett, amelyen hazai és külföldi újságírók előtt ismertették Nobel- és Le- nin-díjas szovjet tudósok cso­portjának a világ tudósaihoz intézett felhívását. A szovjet tudósok hangsú­lyozzák: száműzni kell a tár­sadalom életéből a vegyi- és baktériumfegyvereket. Felszó­lítják a világ tudósait: leplez­zék le azt a veszélyt, amely­be a vegyi és baktériumfegy­ver alkalmazása sodorhatja az emberiséget, és küzdjenek azért, hogy az ENSZ fogadjon el határozatot e fegyverek ku­tatásának, gyártásának, felhal­mozásának és alkalmazásának eltiltásáról, (MTI) Alaptalan Israeli hiresstelisek Csendes város volt Jeruzsálem Az arab ellenállási szerve­zetek felhívást intéztek az Iz­rael által megszállt területek arab lakosságához, hogy sztrájkokkal és tüntetésekkel juttassa kifejezésre tiltakozá­sát Izrael állam megalapítá­sának 21. évfordulóján. Május 14-én, Izrael ünnepén a megszállt városokban: Jeru­zsálem arab részében, Nablus- ban, Ramallahban és Tul- karmban teljesen vagy rész­ben zárva maradtak az üzle­tek, üresen tátongtak az is­kolák. Nagyszabású inciden­sekre nem került sor — fel­tehetően azért, mert az izraeli hatóságok azonnali megtorló intézkedéseket helyeztek kilá­tásba. Az izraeli ünnepre készen­létbe helyezték a libanoni biz­tonsági erőket. A hatóságok attól tartottak, hogy a Palesz­tinái menekültek nagyszabású tüntető megmozdulásokat kez­denek, s ez csak növelni fog­ja a zavargások nyomán ki­alakult belpolitikai válságot. Ezzel egyidejűleg a libanoni hadsereg nyilatkozatot tett közzé, amelyben cáfolja azo­kat a híreszeléseket, amelyek szerint izraeli és libanoni megbízottak a fegyverszüneti vonalon találkoztak és megbe­széléseket folytattak. Hasonlóan a libanoni közle­ményhez, a jordániai hadsereg is cáfolta, hogy izraeliek és jordániaiak között „tájékozó­dó jellegű” találkozókra ke­rült sor. Mind Bejrutban, mind pedig Ammanban leszö­gezték, hogy a közvetlen meg­beszélésekről szóló hírek tel­jesen alaptalanok, és Izrael célzatosan terjeszt ilyen érte­süléseket. (MTI) Szigorú biztonsági intézkedések Saigonban Csütörtökön reggel húsz ak­na robbant a Mekong-folyó deltavidékén elhelyezkedő Hong Ngu városában. Tizen­három ember meghalt, 31 pe­dig megsebesült, — közölte egy saigoni katonai szóvivő. A DNFF fegyveres erői egyébként a csütörtökre vir­radó éjjel összesen húsz ka­tonai célpont ellen intéztek tá­madást. Közülük a legsúlyo­sabb Hong Ngu városát érte. Rogers külügyminiszter csü­törtökön reggel az amerikai nagykövetség tagjaival foly­tatott tárgyalásaival kezdte meg dél-vietnami programját. Rogers dél-vietnami látogatása id,ejére szigorú biztonsági in­tézkedéseket léptettek életbe. A DNFF fegyveres erői je­lenlegi offerzívájuk során ed­dig az amerikaiak és szövetsé­geseik 220 támaszpontja és célpontja ellen intéztek táma­dást — jelentette be a DNFF hírügynöksége. (MTI) Irak nem hátrál meg Bonn elől Abdel-Karim Seikhali iraki külügyminiszter a „Német Demokratikus Rádiónak” adott nyilatkozatában kijelentette: a Német Demokratikus Köztár­saság elismerése Irak antiim- perialista forradalmi politiká­jának gyakorlati megnyilvánu­lása volt. A miniszter nagyra értékelte az NDK bátor és ha­tározott állásfoglalását mind­azokban a kérdésekben, ame­lyek döntő fontosságúak az arab nemzet szempontjából. Seikhali megjegyezte: az ira­ki kormány, amikor az NDK elismeréséről döntött, tudta, hogy lépését Bonn barátságta­lan aktusként értékeli. Hoz­záfűzte, hogy az NSZK-nak ez a magatartása nem befolyá­solja Irakat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom