Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 111. szám

VILÁG proletárjai, fgyesuljeteki NÓGRÁD . AZ;.MSZMO NOGR'ÁD MEGYEI BÍZOTT SÁGA ES A MEGY EI TANÁCS LAPJA XXV EVE.. 111. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1969. MÁJUS 16.. PÉNTEK ^Mozgékonyságát megőrizte a helyiipar Ä termelékenység nevelése érdekében Tegnap a megyei tanács ipari osztályának felügyelete alá tartozó vállalatok, gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetői folytattak eszmecse­rét az új mechanizmus első esztendejéről, valamint az idei év első negyedévi tapasz­talatairól. Gombár János a megyei ta­nács ipari osztályának veze­tője hangsúlyozta: a tanácsi vállalatok múlt évben elért eredményei tartósnak bizo­nyulnak. Továbbra is megőrizték mozgékonyságukat, igye­keztek a piaci igényekhez és adottságokhoz igazodva termelni és kihasználni az értékesítésnél mutatkozó lehetőségeket. A fejlődés az elmúlt év má­sodik félévében gyorsult meg és tovább fokozódott az első negyedévben. A nyereségterv időarányos részét 34,1 szá­zalékkal teljesítették túl, kedvezően alakult a gyárt­mánystruktúra, növekszik a munkaigényes termékek szá­ma, bútor- és textilipar je­lentős mértékben növeli az idén a belkereskedelemnek átadott fogyasztási cikkek mennyiségét. A tanácsi helyiipar terme­lését az elmúlt esztendőben is az erőteljes fejlődés jelle­mezte. Ez erre az esztendőre is megmaradt. A foglalkoztatottság nö­velése nem haladta meg a termelés növekedését. A termelékenység alakulása azonban több problémát vet fel, amelyeknek megoldása megfontolt, alapos intézkedé­seket kíván a gazdasági veze­tőktől. A második ötéves tervben a termelékenység részaránya a termelés növelésében igen változó képet mutat. A mély­pont 1967-ben következett be, amikor a termelésnek csak 15 százalékát érték el a terme­lékenység növelésével. A múlt év végére már elérte a 31 százalékot, 1969 első negyed­évében pedig 58 százalékra növekedett. Az osztály véle­ménye szerint a termelékenység további emelésére meg van a le­hetőség. Azzal indokolták megállapí­tásukat, hogy az élő munkával való gazdálkodás még nem központi kérdés, az új me­chanizmusban a piackutatás, az árkialakítás, az önköltség, a nyereségérdekeltség elterelte a vezetők figyelmét e fontos kérdésről. A jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszer sem ösz­tönöz mindig a termelékeny­ség növelésére. E tekintetben visszafogta a kezét a vállala­tok vezetőinek az átlagbér­gazdálkodás. Emellett az új technoló­giák bevezetését nem kö­vették a normakiigazítá­sok. Ennek következtében a mun­kások keresete jobban növe­kedett, mint a termelékeny­ség. Mivel ez több ellentmon­dást rejt magában, feloldá­suk a vállalatok vezetőire hárul. E probléma kapcsán szóba került még a munká­sok és alkalmazottak szám­arányának alakulása. Végül a külkereskedelmi értékesítés­nél jelentkező visszaesés okai­ról, a lakossági javító-szolgál­tató tevékenységről esett szó. A vitában Vdss Miklós, a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalat főmérnöke elmondta, hogy új telephelyükön elő­ször a gyártásfejlesztést old­ják meg, utána a gyártmány- fejlesztésre fordítanak nagy gondot. Fő feladatuknak a piacok megtartását tekintik. A termelékenység növelésére kényszeríti őket a munkaerő- helyzet is. Nyúl Gyula, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat főmérnöke bejelen­tette, hogy piaci igényekre termeltek, az általuk felaján­lott 220 ruhafazonból 99-et el­fogadtak. Kálmán Józsefné, ugyanennek a vállalatnak az igazgatója a piaci kapcsolatok bővítéséről, a csökkentett munkidő bevezetésére tett in­tézkedésekről szólt. Hizsnyai Sándor, a Nógrád megyei Ve­gyesipari Vállalat igazgatója kijelentette, hogy a lakosság javító-szolgáltató tevékenysé­gét saját erőből képtelenek megoldani. Géczi Pál, a Nóg- rád megyei Nyomdaipari Vál­lalat főkönyvelője közölte, hogy a termelékenységet kis­gépek beállításával kívánják növelni. Lovász Béla, a HVDSZ megyebizottságának titkára a bérgazdálkodásban bekövetkezett eredményes fej­lődésről és a munkavédelem további javításának szüksé­gességéről beszélt. Illés Mik­lós, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnökhe­lyettese tolmácsolta a végre­hajtó bizottság elismerését az elmúlt évi jó munkáért, majd felhívta a figyelmet, hogy a vállalatok vezetői nagyon gondolják meg, mire költik az igen szűkre szabott fejlesztési alapot. Kenderesi Géza, a Patyolat igazgatója elmondta, hogy az új rendelkezések ele­ve lehetetlenné teszik a vál­lalat nyereséges termelését. A vitában felvetett kérdé­sekre Gombár János vála­szolt. Gustáv Husák Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására, csütörtökön né- hánynapos baráti látogatásra Budapestre érkezett Gustáv Husák, a Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, as MSZMP KB tagja. Képünkön: Gustáv Husák, Kádár János társaságában a Ferihegyi re­pülőtéren Potsdam művészettörténeti emlékeiről Balassagyarmaton és Salgótarjánban Neves vendég, dr. Hanna­lohre Lehmann, a Német De­mokratikus Köztársaság Tör­ténelemtudományi Intézetének íömunkatársa, a helytörténeti munkaközösség vezetője, Potsdam Építészeti Főbizottsá­gának művészeti elnöke, s a város kerületi képviselője lá­togat megyénkbe a megyei Jó­zsef Attila művelődési köz­pont meghívására. Vendégünk, dr. Tóth Ede egyetemi docens kíséretében — aki a tolmács szerepét is ellátja —, május 18-án Balassagyarmaton a me­gye helytörténeti munkaközös­ségének havi továbbképzésén vesz részt, ahol diafilmekkel illusztrált előadást tart Pots­dam, a hajdani porosz ki­rályi székhely művészettörté­neti emlékeiről. Május 21-én délután pedig Salgótarjánban, a megyei művelődési központ ifjúsági klubjában tart elő­adást. Dr. Hannalohre Leh­mann egyébként részt vesz a visegrádi országos helytörté­neti tanácskozáson is. Mizserfai bányászújítók Az elmúlt három hónap alatt eredményesen tevékeny­kedtek a mizserfai bányász újítók. A benyújtott 50 javas­lat közül az egyszemélyi el­bíráló csak hatot utasított el. Harminckét javaslatot elfo­gadtak megvalósításra, 12 pe­dig kísérletezésre került. Negyed év alatt hat jelen­tősebb újításra készült kalku­lációs számítás, mely szerint a várható éves megtakarítás megközelíti a 350 ezer forin­tot. Az újítóknak csaknem 8000 forintot fizettek ki eb­ben az időszakban. Bányászzene- és énekkarok találkozója A DUNÁNTÚLI KŐOLAJ­IPARI GÉPGYÁR ERKEL FERENC VEGYESKAR 1948­ban kezdte működését, 15 kó­rus taggal. Rövidesen 60 főre emelkedett a létszám és ae együttes mint férfikórus Le­pett fel. 1949-ben vegyeskar- rá alakultak át. Rádiós sze­replésük mellett több orszá­gos és helyi találkozón vettek részit, ahol kiemelkedő sike­reket arattak. 1955-ben meg­kapták a Szocialista kultúrá­ért kitüntetést. Az 1966-os várpalotai énekkari minősítő- versenyen ezüst fokozatot ér­tek el. 1968-ban a zalai da­lostalálkozón és a muraszom­bati (Jugoszlávia) hatánmenti találkozón szerepeltek. Az énekkar karnagya Jakabos György. A Magyar Ta- T—jP nácsközlársaság J ||!A északi hadjáraitá- / ! \ nak dicsőséges V B | napjai és a harc ~ Br hősei emlékére május 24—25-én Salgótarjánban rendezik meg a III. Országos Bányász Fú­vószenekari és Énekkari ' Ta­lálkozót. Az ének- és zeneka­ri találkozón 17 együttes vesz részt. Mai lapszámunktól kezdve bemutatjuk a Salgó­tarjánba érkező fúvós- és szimfonikus zenekarokat, va­lamint az énekkarokat. A DOROGI BÁNYÁSZ FÜ- VÖS- ÉS SZIMFONIKUS ZE­NEKAR régi múltra tekinthet vissza. 1889-ben, a. dorogi szénmedence egyik kis bánya­telepén, Anna-völgyben ala­kult a zenekar. Fennállásá­nak 75. évfordulóján, 1964-ben a Szocialista kultúráért kitün­tetést kapta. Dorogon rend­szeresen adnak önálló hang­versenyeket, de szerepelnek a dorogi szénmedence szinte valamennyi községében is. Menetzenekar!, kamarazene- kari és szimfonikus zenekari tevékenységet is végeznek. Évenként átlag 15 önálló hangversenyt adnak, ahol a neves művészek közreműkö­dése maradandó élményt nyújt. Több országos találkozón vettek részt. Sikeresen szere­peltek 1965-ben a Szimfonikus Zenekarok I. Országos Feszti­válján. 1967-ben a Siklósi Várfesztiválon elnyerték a Fesztivál Vándorserlegét. 1968 ismét szép eredményeket ho­zott, a zenekar újra megsze­rezte a Vándorserleget, vala­mint az Aranylant minősítési fokozatot. Ae év őszén a Ki­váló együttes kitüntető címet is megkapták. A Dorogi Bá­nyász Fúvós- és Szimfonikus Zenekar karnagya Gáldi Er­nő, aki hozzáértő munkájával nagymértékben hozzájárult az együttes sikereihez. Kilencvenhét tűzhelygyári dolgozót tüntettek ki Tegnap került sor a „75 éves a ZIM Salgótarjáni Gyá­ra” ünnepségsorozat egyik ki­emelkedő eseményére, az úi gázkészülékgyár ebédlőjének nagytermében. A délutáni órákban lezajlott ünnepségen 97-en kapták meg a Kiváló dolgozó jelvényt, azok a dol­gozók, akik huszonöt, vagy annál is több éve tevékeny­kednek a gyárban. Az üzem kollektívájának leghűsége­sebbjei között több mint 120 ezer forint jutalmat osztottak ki. Ma, reggel kilenc órakor a szakszervezet rendezésében négy üzemben tartanak röp- gyűléseket a dolgozók, ame­lyeken megemlékeznek a Zo­máncipari Művek Salgótarján Gyára múltjáról. áttekintik jelenét és távlatait. A munkások Kiosztották a főváros nagydíjait és a BNV 80 diját A vásárnyitás előtt egy nap­pal n,yilv;vi osságra hozták a BNV díjazott termékeinek névsorát. A díjakat Kelemen Lajos, a fővárosi tanács vb elnökhelyettese ünnepélyesen adta át. A díjkiosztáson megjelent dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Lőrincz Imre nehézipari miniszterhelyettes és Rév Lajos az OKISZ elnö­ke. Az idei budapesti nemzet­közi vásárra 180 vállalat 482 termékkel pályázott. A szak- zsűri javaslata alapján Buda­pest főváros nagydíját tizen­két termék kapta meg. Ezen­kívül nyolcvan üzemnek, vál­lalatnak szövetkezetnek ítélték oda a Budapesti Nemzetközi Vásár 1969. díját, kiemelkedő, színvonalas termékeik elisme­réseként, Az osztállyá szerveződött és politikai hatalommá fejlő­dött magyarországi munkás­osztály 1899. május 21-én és 22-én, hetven évvel ezelőtt tartotta meg első országos szakszervezeti kongresszusát. Nagyjelentőségű esemény, mozgósító erejű seregszemle volt ez, amely feltárta a szer­vezett és szervezetlen mun­kások kegyetlen sorsát, s meg­fogalmazva követeléseit meg­hirdette az újabb, minden ed­diginél határozottabb és ke­ményebb harcot jogaiért. A beszámoló — az eredeti jegyzőkönyv adatait idézzük — elborzaszló képet festett a munkásság helyzetéről. A ter­melés az iparágak túlnyomó többségében kisipari jellegű volt. A segédek ésatanoncok napi munkaideje 16—20 óra volt ebben a szektorban és a legmagasabb hetibér 6 forint, a legkisebb 2 forint 50 kraj­cár. Ebből lakásra 60 kraj­cártól 1 forintig, élelmezésre 2—3 forintot kellett költeni hetenként. Az ipar más szek­torában „találkozunk 9 és fél órai munkaidővel és 2.50 forint napibérrel is.” A szakszervezetek követeltek a jobb munkafeltételeket, a magasabb béreket, a szabad szervezkedést, a munkások és munkaadók közötti egyez­kedés jogát, a sztrájkjogot, a sztrájksegély fizetésének jo­gát, az önsegélyezés és ön­művelés minden formáját. Ezt a szakszervezeti kong­resszust a szervezkedés to­vábbi fellendülése követte. Sztrájkok, tüntetések, felvo­nulások és gyűlések egész so­ra jelezte, hogy a magyaror­szági munkások politikai ön­tudata és szervezeti ereje meg­nőtt, s hogy az osztályharc mind keményebb tormákat ölt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom