Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
Luiiep előtti bcszplgetés a mélyülő kapcsolatokról Lev Kornyesovval, a Molodoj Kominuniszt szerkesztőjével Három napig tai-tózkodott megyénkben Lev Kornyesov, a Molodoj Kommnniszt nevű • szovjet ifjúsági folyóirat szerkesztője. A szovjet újságíró járt Nagybátonyban. részt vett az ottani gimnázium diák-pinceklubjának avató ünnepségén, meglátogatta a Lovász Józsefről elnevezett salgóbányai KlSZ-veeetőkép- ző iskolát és találkozott a KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársaival is. Lev Komyesowal az ifjúsági szövetség megyei bizottságán beszélgettünk. Első kérdésünk az általa is szerkesztett folyóiratra — a • Molodoj Kom- munisztra vonatkozott. — A Molodoj Kommuniszf, a Komszomol Központi Bizottságának havonta megjelenő folyóirata, a múlt év decemberében ünnepelte működésének félévszázados évfordulóját. Az egyik legrégebbi szovjet ifjúsági lap nem sokkal a Komszomol megalakulása után jelent meg első ízben — pontosan másfél hónappal a lenini Komszomol megalakulását követően —, és az ötven év alatt mindig hű maradt a párthoz és ifjúsági szövetségéhez. A folyóirat jelenleg 800 ezer példányban jelenik meg. Legutóbbi felméréseink szerint — több mint kétmillió szovjet fiatal olvassa rendszeresen. (A beszélgetés alatt Lev Kornyesov elővette a folyóirat jubileumi számát. A mi „Ifjúkommunista” című módszertani lapunknál „szigorúbb” külsőben megjelenő kiadványról elmondta: bár az elnevezés arra utal, hogy a Molodoj Kommuniszt elsősorban a komszomolvezetők számára készül — a .szerkesztők és munkatársak célja, ennél jóval szélesebb körben propagálni a marxizmus eszméjét, s ezt a naponta érkező rengeteg levél tanúsága szerint sikerült elérni- A mi „Iíjúkom- munistánk” idősebb testvére annak köszönheti a népszerűségét, hogy á legbonyolultabb kérdésekről is egyszerűen szól, az ifjúság széles körének nyújt segítséget az eligazodáshoz). — Nagyon nagy figyelmet szentelünk annak, hogy olvasóink minél többet tudjanak meg a magyar fiatalok életéről, ezért sok fiatal magyar újságíró ír rendszeresen a mi lapunkba. Büszkék vagyunk arra is, hogv a Molodoj Kom- muniszt több cikket közölt Kun Béla tollából és munkatársai voltak a Tanácsköztársaság ifjúsági vezetői közül néhányan... (Lev Kornyesov az „Ifjú- kommunista” testvér lapj ai nak budapesti tanácskozására érkezett hazánkba. A szerkesztők kölcsönösen tájékoztatták egymást munkájukról, vitatkoztak azon, hogyan lehetne növelni a sajtó munkájának, az ifjúság internacionalista nevelésének hatékonyságát. A konferencián nyolc ország •kommunista ifjúsági lapjának szerkesztője vett rés«zt.) — Milyen tapasztalatokat szerzett a tanácskozáson? — Az a véleményem, hogy helyes volt a döntés, amelyet tavaly Moszkvában hoztak , a testvérlapok szerkesztői az első együttes tanácskozáson. Tavaly volt ötvenéves a mi folyóiratunk, ebből az alkalomból került sor az első tanács- koeásra, és ott határoztuk el, hogy a konferenciát évenként más-más országban rendezzük meg- Jövőre Bulgáriában. 1971-ben. pedig az NDK-ban ülünk össze. A budapesti tanácskozás — ez a vélemény alakult ki mindannyiunkban — nagyon hasznos munkaértekezlet volt. A résztvevők rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak az ifjúság internacionalista nevelésének és azt kutatták, hogyan segíthet ebben a testvéri ifjúkommunista sajtó- Ügy véljük, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyeetben ez az egyik legfontosabb kérdés, erre válaszolni, ezzel kapcsolatban a leghasználhatóbb ötleteket, tapasztalatokat kicserélni mindannyiunk közös ügye. Elhatároztuk. hogy fiataljaink internacionalista nevelésének elősegítésére az eddiginél is nagyobb energiát fordítunk lapjainkban. nagyobb teret adunk az ezzel kapcsolatos írásoknak. (Lev Kornyesov nem hiába újságíró — néhány kérdés után visszakérdezett és élénken érdeklődött'a megyei ifjúsági vezetőktől az április negyedik! ünnepségek, ifjúsági, akciók és más rendezvények felől. Vendégünket Kálovits Géza. a megyei bizottság titkára tájékoztatta. A szovjet szerkesztőt meglepte a változatos program és különösen a megyei ifjú-kommunistáknak a minőséglánc üzemek közötti kialakításával kapcsolatos kezdeménvezése keltette fel az érdeklődését) —A Magyar Ifjúság Testvéri egységben címmel közölte azokat a válaszokat. amelyeket J. M. Tyazselnvikov. a Komszomol Központi Bizottságának első titkára a lapnak adott. Az első titkár egy helyezi érintette azt a tanácsadó szolgálatot, amely segít a komszomo- ! istáknak a szabad idő célszerű kihasználásában. Hallhatnánk erről bővebben Is? — Azzal, hogy a Szovjetunióban általánossá vált az ötnapos munkahét, rendkívül megnövekedett a Komszomol gond'ja. A fiatalok szabad idejének jobb kihasználása érdekében alakultak meg a megyei, illetve városi bizottságoknál működő tanácsadó csoportok. A szolgálat munkájában, részt vesznek a Kornszo- mol-vezetők mellett a művelődési központok vezetői, a közismert fiatal művészek, művészetet szerető és pártoló fiúk és lányok és nagyon sok élsportoló is. — Milyen eredményeket tudna említeni? — Nemrégiben a permi területen jártam. Ott tapasztaltam, hogy úgyszólván minden üzemben és vállalatnál megalakították a műszaki-gazdasági ifjúsága klubokat. A klubokban rendkívül szeles skálán nyílik lehetőség arra, hogy a fiatalok műszaki-gazdasági -tudományos érdeklődését kielégítsék, vitákat rendezzenek a legérdekesebb kérdésekről, segítsék egymást az újítói, esetleg feltalálói munkában. Nagyon elterjedtek az úgynevezett „friss levegőjű klubok” is, amelyek a lakóterületeken nőnek gombamódra, egy-egy lakótömb fiatalságának jelentenek fórumot — s szó szerint: friss levegőt. A klubok berendezése nagyon egyszerű: az udvarokban, kis tereken színpadot állítanak fel és rendszeresen, találkoznak a dobogók körül... — Ügy tudjuk, részt vesz a Szegeden megrendezésre kerülő Barátság Ifjúsági — és Diákszcmináriu- tnon. Milyen témával foglalkozik majd? — A Komszomol jelenlegi feladatairól szeretnék szólni a szemináriumon. Igyekeztem úgy összeválogatni a példákat, hogy a magyar fiatalok is megtalálják bennük az aktualitást. Szólni fogok a szovjet és magyar ifjúkommunisták kapcsolatáról, a testvéri barátság történetéről és elmélyítésének terveiről. Még valamit ezzel kapcsolatban: a példák között első helyen említem a nógrádi és a kemero- vói fiatalok évek óta tartó, egyre erősödő kapcsolatát. Pataki László Lukovszfcy László: Táj szemléletű megfogalmazásá- ral. Sok ion toe képzőművészeti urogram zajlott le azóta, logy az észak-magyarországi tépzőművészek felszabadulá- unk huszadik . évfordulójára - megrendezték Salgótar- ánban első területi kiállí- ásukat. A művészet és a :özönscg egymásratalálásának iröme és a kapcsolat foly- onossága azóta is reális té- íyező Salgótarjánban, annak ellenére, hogy a kapcsolat ^mélyülésének tárgyi akadá- yaival küszködünk. A ma délelőtt megnyíló kiállítás- szellemi életünk egyik jelentős eseménye is ezt bizonyítja. S még valamit, amelyről Aradi Nóra ezt ír- a: „Nem lenne tanulság és laszon nélkül való, ha a salgótarjáni észak-magyarorszá- ;i területi képzőművészeti ki- íllítás vitáit, szakmai vagy lem szakmai megbeszéléseit az a szándék is vezetné, íogy hozzájáruljanak az elméleti problémák csiszolása- íoz, vagy újabb problémák felismeréséhez, és közvetlen apasztalataik alapján jut- íának közelebb egy sor nagyobb távlatú probléma, vagy akár napi művészeti kérdés tisztábban látásához.” | Tóth Elemér üvegcsarnokában ugyancsak nagy a készülődés. Percenként szürke Karavánok vonulnak a csarnok egyik sarkából a másikba, míg lassan végleges helyükre kerülnek. Kovács Béla, a Műcsarnok munkatársa az észak-magyarországi képzőművészek területi tárlatát rendezi. — Beleőszülök — mondja tréfásan Blaski János hatalmas mozaikja alatt. Majd komolyra fordítja a szót. — Valóban, nehéz ebben a csarnokban a teret úgy formálni, hogy a képek kiszabaduljanak a mozaik hatása alól és megfelelő fény és tér álljon rendelkezésükre. Régi, már-már akuttá váló salgótarjáni gondról van itt újra szó, amelyet Irányt Ödön, a területi szervezet Nógrád megyei csoportjának titkára is hangsúlyoz.. Kiállítási helyiségre lenne mielőbb szükség. Hiszen, amint mondja, elérkeztünk e gond ötéves jubileumához, öt éve nyomja rá bélyegét képző- művészeti életünkre az állandó kiállítási helyiség hiánya. E hiány pedig már csak azért is érzékenyen érint mindannyiunkat, mert a kiállítási program összeállítását is kedvezőtlenül befolyásolN égy nap dörgölt az ágyú a falu fölött. A háború istene, a tüzérség egymásnak feleselt. Mi, az apró házak lakói, szorongva füleltük az egymásnak feszülő erők bömbölő és süvítő viadalát. A falucska tele volt városlakókkal, akiket az események kíméletlen, és mind keményebbé váló csapásai űztek ide, a viszonylagos békébe, de pégy napja a falu is felbolydult, láthatatlan szekerek — aknák vágtattak felettünk sejtett céljaik felé, az erdőben húzódó, hátráló német egységekre. Az utcákon már csak elvétve látsebb közönségnek való be- e mutatkozásra, illetve párbe- v szedre. Erősödtek a megyék képzőművészei közötti sze- mélyet, és szakmai kapcso- ^ latok is. j Az észak-magyarországi s íképzőinüvészek területi ki- - állítását öt éve rendezik meg j Salgótarjánban. Ma délelöu t ötödik alkalommal nyílik Is meg a művelődési központ c üvegcsamokában e reprezen- t tatív tárlat. Az elsőt az épü- r lő művelődési házban, a ma- < sodikat és a harmadikat a e régi művelődési otthonban- a 1 negyediket a megyei tanács dísztermében rendezték. A területen — Borsodban, Hevesben és Nógrádban — élő ( képzőművészek rangos alko- < fásaikat küldik e kiállításra, ! amelyeken keresztül év j ként igyekeznek számot ad* 1 ni a megtett útról. Korács Béla tájékoztatása . szerint e tárlaton 40 grafika, , 80 festmény, s néhány szobor, . illetve kisplasztika vall a há- j rom megye képzőművészei- t nek tevékenységéről, munkás- j ságáról. ; — Idén az anyag egy té- ' sze a tematikus alkotások > közül került ki — tájékoztat í Iványi Ödön. — A tárlat a 1 Tanácsköztársaság kikiáltása- * r.ak félévszázados jubileuma jegyében készült. A pályaWURLITZER Halk zsongás tölti be az eszpresszót. A megszokott helyet foglaljuk el, hogy megigyuk fexeien- két. Körülöttünk egy fiú a kedveséhez hajol. S egy- fiatalok vitáznak, szerre csak meghallom Zalatnay Cili hangját: ..Tölcsért csinálok a kezemből..Felkapom a fejem. Meghívták volna ide, a Pécskő presszóba a híres énekes sztárt? De nem! Az egyik sarokban, mint valami kisebbfajta bárpult, különös alkotmány áll. Körülötte ifjak csoportosulnak. Innen szállnak a hangok. Kíváncsian méregetem Salgótarján első wurlitzerét, amely méltóságteljesen uralja a terepet. Az átlátszó műanyaglap mögött lemezek sorakoznak. A szines gombok sokaságából kiválasztható melyik lemezt akarom lejátszani a géppel Ám. legyen, tegyünk próbát! Bedobom a két forintot- s kiválasztok egy számot: „Azok a szép napok.” Felcsendül a dal, s én elmélázok. Lám, végre már nálunk 5s van zenegép Nyolc évvel a főváros után. De ide nem is lehetett volna előbb hozni, mert nem lett volna helye. A régi barak- szerű szórakozóhelyekre- a város átépítése miatt állandóan költözködő eszpresszókba állították volna be? Megfelelő légkör is kell. Most már végre van! S remélem mind kellemesebb lesz a légkör eszpresszóinkban, szórakozóhelyeinken. Csinos, fiatal hölgy lép tétován a zenegép elé. Fürkészi a gombokat. Hiába, a gép kezelését még kevesen ismerik. Ifjú kollégám siet a segítségére, s udvariasan ad tanácsot. A felcsendülő zene egy pillanatra mintha megbabonázta volna a karcsú, fekete lányt. Azután, mintegy varázsütésre megfordul, s bemutatkozik a kollégámnak. I^’en egyszerűen: .-Magdi. ..” S azután ringó léptekkel to- valebben. Barátom sóvár pillantása az asztaláig kíséri, s közben körülöttünk kering a zene. amely mindenkit összeköt. P. A. NÓGRÁD » 1969. április 4., péntek 7 tűk a csukaszürkéseket, bevették magukat a rejtegető cserjésbe, onnan feleseltek ütegeikkel az ellenfélnek. Ötödik napon a falu is pergőtűz alá került, s mi hanyatt-homlok menekültünk a határszéli részre, az árkok menedékébe, elhúzódni a vihar elől. Déltájon vettük észre határtalan rémülettel, hogy nem vagyunk egyedül. Az árok távoli sávjában ismeretlen egyenruhások óvatos csapata bukkant elő, s kúszott mind közelebb. Valakin fehér ing volt közöttük, levetette, és sebtiben tört ágra tűzte, békességes szándékunkat jelezni. Az ismeretlen csapat most már határozottabban indult felénk, s hamarosan együvé keveredtünk, katonák, lovak, civilek — egymás szavát nem ÁPRILIS •rtők, csak jelekből tájékozólók. Órák teltek, vagy csatén percek, akkor sem érékeltem, de egyszeriben fé- elmetes csend szakadt ránk. Elhallgattak az aknavetők, ninden előbbi lárma — mintha meghalt volna fölöttünk, s köröttünk a világ. Csak ni voltunk az egyedüli élők z egész mindenségben. De a ermesztő némaság csak Vilmátok intervalluma volt az dáz viaskodásban. Egyszerien, az erdei német állások ilől könnyű repülők berre- ése ült fölénk. Bekörözték z árkon túli mezőséget, vé- igpásztázták az árokvonüla- 51, majd mélyrepülésben épfegyrertüzbe vették rejte- ünket. Anyám szinte se élő, e eleven nem volt mellet- im, két lépésre egy hadiló Idalára dőlt a találattól. A épülők végül is beérték né- ány sorozattal, s visszafor- ultak az erdőn túli részre, ogy utána, szinte másodperek múltán végképp elsza- aduljon fejünk fölött a pool. A német ütegek gyilkos ontossággal, egész hosszában veretni kezdték az ár- ot. Nem volt maradásunk jvább. Katonák, lovak, civilek Icavargó rajokban vágtunk a mezőségnek. Anyámat már úgy cipeltük-vonszoltuk lépésről lépésre kifelé a közvetlen veszedelemből. Kivergődtünk egy országúira, ott futottunk tovább, az elhagyott város felé. Hirtelen az út széléről lövés dörrent. Megdermedt rendezetlen, rohanó csapatunk, láttuk a katonát, aki égnek tartott pisztollyal lőtt, s magyarázott a maga idegen nyelvén. Nem értettünk semmit, s megint nekilódultunk az útnak. Üjabb dörrenés és veszekedő, haragos szavak mögöttünk. Jelekből fogtuk fel, hogy le az útról, mert „kaput”, — hát nincs mit tenni. Bevágtunk egy gyümölcsösbe. A kert telistele katonával. Már nem bírtam a nikotinhiányt, az egyiktől cigarettát kértem. Cigarette ... cigarett... — A, tabak... S kapok valami furcsa, sárga tör eket, meg egy szalagra tépett újságpapírt, s mutatja, hogyan csináljam. Alig múlik idő, az országutat, amelyen haladni akartunk, rettenetes fegyvertűz vereti. A németek kö- römszakadtig tartják magukat. IVincs élőlény, aki most megmaradna az úton. Igaza volt a katonának, aki leparancsolta csapatunkat, csak most vagyunk hálásak neki. Most már értjük. Kerteken, szántókon, réteken törtetünk célunk, a város felé. Az már — úgy hírlik —, szabad. A dűlőutak mentén szétlőtt harckocsik, kerekéről leroskadt szekerek, üzemanyag nélküli, hasznavehetetlenné lett motorkerékpárok, mindenféle roncsok. A háború termékei. Már bent járunk az elővárosban, a kertségi házak során. Mellettünk idegen katonák vonulnak csapatokban, ránksem hederítetenek. Haladjunk békésen. Civilek vagyunk — nem ellenség. Vajon áll-e még a házunk, ahol nyugalmat lelünk? Áll a ház. Épek a falak, az ajtó. Csak az ablakokat vitte ki helyükből a légnyomás, de mit számít ennyi!... Otthon hagyott élelem-maradékok után kutatunk, vacsorát főzünk a kamrában feledett lebbencstésztából, a fazék alján avasodó zsírmaradékból. Hát túléltük a háborút! És ez most a legfontosabb mindennél. Túléltük és élünk tovább ... Immár huszonnégy éve. Énnekem április negyediké a legmeghatóbb örömünnep. Anyám születésnapja is. Barna Tibor A ház homloka mögött Veri az ördög a feleségét, napsütésben permetez az eső. Salgótarján díszterén tócsákba áll össze az égi harmat, amelyek, mint szabálytalan alakú ezüstlapok, csillognak a fényben. A művelődési ház üveghomloka visszatükrözi a képet. Ünnepre készülünk. A ház homloka mögött: a megyei művelődési központ ja esetenként a legjobb szándék ellenére. Másik jubileumról is szólhatunk. öt éve hozták létre a területi szervezeteket, amelyek egyesítették a vidék megyékbe szétszórt képzőművészeti életét. Egyúttal lehetőséget adtak a képzőművészeknek a szűk megyei keretek odahagyására, s a területi tárlatokon a szélezat megadott témája újah' erőpróbát is jelentett képzőművészeinknek. A pályázatra beérkezett művek mély eszmeisége, • színvonalas mű vészi megoldása a tárlat leg emlékezetesebb élményének ígérkezik' A kiállítás egyébként is igen rangos. Az alkotások a képzőművészek dinamikus fejlődéséről beszélnek. életünk határozót tab.'
