Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
Nagy idők tanúi (VIJ.) Hidas Antal KÖLTŐK FÓRUMA '//SrSSSSSSSS/SSSSSSSSS*SJSSSSSJ^M*fWS'SSSSS*SS*S//*ff*f/MW**S*f**&*S*MV*f*f/S/S/fS*Sf/SSSSS/fSS*fSSS/S/SSSSSSSSSSS/SSSSSs'Ss- WSSS'SS 'í-y -< • s / CSANÄDY JANOS VÉSZI ENDRE „Nézzétek meg <* szemeinket, a proletárok szemeit: világítanak az estében — éhségtől és fájdalomtól. Nézzétek meg a szemeinket: haragtól és szeretettél ragyognak, fénylenek, — a teremtés millió kigyulladt lámpái. Gyártelepeken és szobákban égnek: az egész világ minden népeinek ereje ragyog bennük.” Hidas Antalt bátran nevezhetjük a magyar irodalom rendkívüli nagykövetének, hisz személye szinte megtestesítője a magyar és szovjet irodalom testvérkapcsolatainak- Az ő igényes tolmácsolásában. ismerhette meg a magyar közönség többek között Majakovszkij. Tyihonov, Isza- kovszkij. Scsipaesov nem egy költeményét, ő közvetítette Tvardovszkij nagy poémáját a Vaszrij Tvorkint. Ugyanakkor elévülhetetlen érdemel vannak a magyar irodalom közvetítésében is. ö szerkesztette és vezette be Petőfi feszes költőmén veinek orosz nyelvű télies kiadását, Vtt- rösmartv költészete. Mikszáth és Móricz Zsimnnd több re- ííénve is az fi közvetítésévé vált ismertté a Szovjetunió népei előtt. Munkásságának másik jellemzője, hogy nem egy forradalmi verse népdallá vált. Petőfi hajdan nagyon büszke volt arra, hogy ötvenkét dalát a nép eredeti népdalként énekelte és úgv érezte, hogy a magvar nép között az ő dalai voltak a szabadság első leckéje, Hidas Antalt hasonló büszkeség töltheti el, hisz neve a legutóbbi időikig a magyar olvasók előtt szinte ismeretlen volt, ugyanokkor olyan dalait, mint a Vörös Csepel, A harcban nem szabad megállni, Elvtárs, szorítsd a fegyvered, vagy a salgótarjáni éhségsztrájkról írt indulóját a munkásmozgalom harcosai nemcsak Magyarországon. de Moszkvában is a nagy történelmi Indulók sorában énekelték. Ezek is a születő szabadság segítői voltak. Hidas Antal 1899-ben született Gödöllőn. Fiatal korától kezdve részt vett a munkás- mozgalomban- A Tanácsköztársaság bukása után élőbb Szlovákiába emigrál, majd amikor az ellenforradalmi rendszer, a közben ismét Magyarországon illegalitásban dolgozó írót nyolcévi börtönre ítéli, a Szovjetunióban telepedett le. Nem üres kézzel megy Moszkvába; ogy versciklust visz magával, amelyet Kun Béla és Landler Jenő segítségével ki is adnak Az ellenforradalom földjén címmel, A kötet jelentőségét az adja — ahogy ezt Illés Béla megállapította —, hogy híven tükrözte a Magyar Tanács- köztársaság emlékét, úgy, ahogyan akkor a magyar proletariátus legjobbjainak szívében élt és a népdalok hangján szólott a munkás-paraszt szövetségről. Moszkvában a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének alapító tagja, majd tiz esztendőn keresztül tátikára volt. A szövetség sokat tett annak érdekében, hogy az emigráns írók ne váljanak, mint írók is emigránsokká, hanem maradjanak meg magyar íróknak. Ezért a tagok kötelességévé teszik a magyar irodalom rendszeres tanulmányozását és megteremtik a lehetőségét annak is, hogy munkáik egy része magyar nyelven is megjelenhessen. A személyi kultusz ön,kénye őt sem kíméli, Kun Béla letartóztatása után, 1.938-ban, féleségével. Kun Ágnessel esvütt őt Is száműzik a Távol -Keletre, ahonnét csak 1941-ben sznliadu!. A száműzetést különösen az tesízi 2 NÓGRÁD - 1969. számára keserűvé, hogy nem lehet aktív harcosa a fasizmus elleni küzdelemnek, amelynek fenyegető veszélyére az elsők között hívta fel a ügyeimet. Magyarországra 19ö8-ben tért vissza, érkezését megelőzte a Néném kertje című verseskötetének kiadása. Ebben válogatott verseit közli, amelyek között ott vannak a nagy forradalom emlékét őrzők, az új proletárdiktatúra megteremtésér» lelkesítők mellett a szovjet föld szépségéről és a családi boldogságról szóló lírai alkotásai is. Tengerek tői—tengerekig címmel adta közre válogatott műfordításait. A kötet előszavában a fordító megváltja, hogy fordításait szinte saját verseinek érzi és a kötet lapo- zói meggyőződhetnek róla, hogy Hidas An,tál igen széles skálájú fordító, Puskintól, a már említettek mellett, Mar- sakig szólaltatja meg a költőket úgy, hogy azok versel „minden XX. századbeli forradalmi költővel együtt” énekelnek. Fi ezek úr — Márton és barátai — Más muzsika kell nagy lélegzetű regénye első kötete orosz nyelven még 1936-ban megjelent, nálunk a trilógia utolsó kötete 1963-ban látott napvilágot. A regény az első világháború korának Magyarországát mutatja be, a m. kir. rothadást, a háborús lelkesedés lázába szédített Budapestet, ahol a hatalom fényében sütkérező gátlástalan üzérek már az első pillanattól két marokkal igyekeztek kihasználni a hadiszállítások adta lehetőségeket. A háború minden terhe és nyomorúsága a dolgozó népre hárult. Ficzek úr, a sokat próbált kisiparos családjával együtt éppúgy nem térhet ki az áldozatvállalat elől, mint No vük György, az elsők között frontra indított szakmunkás, vagy Piinkösti, aki néhányadtnagáva] bátran veszi fel a harcot a szakszervezetben és a Szociáldemokrata Pártban is eluralkodott soviniszta uszítással sízemben. A regény élmény&aerűen és a valóságnak megfelelően eleveníti meg a Fic.zek család kegyetlen hányódását, a gyárakban robotoló gyerekek nyomorát, a nogypolgárok dőzsölését, a lövészárkok vágóhídiéra hurcolt bakák véres világát és a Kun Béla vezetésével harcra sz»rv»-kedő vöröskatonák történelmi igaz- sástevésétTalán senki sem mutatta meg még ennyire Leleplezzen és kendőzetlenül a Szociáldemokrata Párt 1914-es opportunizmusát, a munkásoktól elszakadt és munkások fölé nőtt párt bürokraták feneketlen aljasságát. Bizonyos mértékig önarckép is ez a regény. A zeneszerzőnek készülő Ficzek Márton, a regény ifjú hőse, némiképpen az írót formázza. Az ő eszimélésében, szerelmében, meghazudtolt álmaiban, immár tettrefcész tudatosodásában az akkori fiatalság legszebb vonásai tükröződnek. Jól ábrázolja a regény a letűnő világ ellenpólusaként a hadifogolytáborokban kikovácsolódó forradalmi erőt, s az így kialakuló körkép felvillantja az olvasó előtt a forradalomba rohanó akkori Magyarországot. Sokoldalú, gazdag írói világ Hidas Antal világa, ötvep esztendővel ezelőtt arról énekelt, hogy ,a munkásnak mindennap új szenvedés” az osztályrésze, de az új rend katonái holnap már a föld urai lehetnek- Ezért küzdött, a népek országútján, ezért igyekezett minél több szépséget közelebb hozni egymáshoz, ezért vállalta az emigráció sokszor keserű megpróbáltatásait. Népköztársaságunk írói munkásságát Kos- suth-díjjal jutalmazta, megérdemli, hogy egyre szélesedő olvasótáborunk iá kedvelt, írói között tartsa számon, Csukly László április 13., vasárnap Csak azt a ragyogást akartam Csak azt a ragyogást akartam — részletekben, féltékenyén! — megmutatni élő koromban, mely városok, falvak között a vonatsineken kiviUan, embert emberrel összeköt; és azt a büszkébb-fónyű ivet az ezüstös légiutakban, két ringó kikötő között —■ azt a ragyogást, mit a lélek a béke ringó légtaván megérkezvén, városban érea a mezők nyugalma után; a vakító sugárnyalábot egy jólsíkerült tavaszi munkanap hab alkonyatán, a vakító sugárnyalábot, \ mely röpít fölösleges szárnyak nélkül 1» zefir-kékbe fenn: csapongva földön és egen, felsugaraztatni e korban csak azt a fényes húrt akartam, mely évben, napban és atomban mély reményt súgott bánatomban! RATKÓ JÓZSEF Szeretem Először egyik ujjadat, aztán a másikat. Szép tenyeredből nem marad nekem csak áhitat. A markos munka elveszi tőlem karod, szemed. Ujjad bögyével bútorok fényét kényezteted. Guggolsz kis gondjaid között; söpörsz, padlót sikálsz, vasalsz, gyerekkel bíbelődsz — egy percre meg nem állsz. Dolgozol, szüntelen mosol, s ha ráa szólok, puha szádon meglibben egy mosoly, mint terített ruha, Pöröllek: nincs ehhez jogodI Törvény van rá, tudom: napi nyolc őrá munka és nyolc óra nyugalom! Mi üz, miféle ösztön ez, hogy mindennap akképp s olyan erővel és dühvei igyekszel, mint a gép? Először egyik ujjadat, aztán egész karod. A markos munka elveszi fénylő homlokod. Egyszer egészen eltűnsz, dologgá változol, s majd sírhatunk utánad, ha nem leszel sehol. ÁGH ISTVÁN Jeleség Eszedbe jutok-e még? ruháim, ékszereim, cipőim, kenőcseim ós illataim tőled valók, eszedbe jut-e még hangom, szám ize, tenyerem vonalai, szememben a fény, a teneked megjelenő? eszedbe jut-e még ez a ház, ahol ritka látogatásaidra vár ágy, kamra, forró víz ós ital? ahol ritka jöveteledre készülök ha magamra iobbantom a selymet, fiatal testem, mint repülni induló kócsag, lábam épphogy a földre ér, ha muszlinruhámban föláliok, tömjénfüstben akár, mikor jössz haza? ha fehér nyakamat fekete prémmel koszorúzom, láthatnád, gyönyörű vagyok, s már azt nem tudnád mi a szebb, szemem vagy a borostyán, bőröm vagy a selyem, lábfejem vagy az aranysaru, láthatnád, gyönyörű vagyok, mondanád-e nekem? gyönyörű vagy te így egyetlenem, tested elfedett hajlata még gyönyörűbb, gyönyörű vagyok mégis hasonló korai özvegyekhez, levegőn, áttetsző társam a vágyakozás, mint az elhagyott asszonyok egyedül fekszem az ágyban, s nappal, mint szűz viselem testem, öltözetem pompáját miattad, , hogy egyszer visszagyere. iAUfilik az ég Nyílik az ég leolvadnak kristályabroncsai, múlt-jelen~jövő Anyánk a ház fölé hajol — elsétálnak előtte álmai a fiatal fák. a traktorvontatású lél is lassan elgurul, / két hüvelykkel mélyebbre csúsznak a holtak, az értünk és ellenünk hullott csontok, s mi kontinensközi szívdobogással, kezünkben ajzott porceláncsigákkal krvarctükröcskékkel, megállunk és elmondjuk emberek, vasak, kövek hálaszavait, az égi terítőhálóban ezüst keszegek, reményünk játékai — V es bemutatjuk Néki időközben született szavainkat és félszavainkat, pupillánkba préselt fénymérő műszereinkéi egy csillagokból kovácsolt lendkereket. egy napkefét, és kérjük bűnbocsánatát ■mert játékaink mellett észre se vettük fiatal férfiak dermedt bádogszemétt JANKOVICH FERENC / V Oda a fővároshoz i. Szél zúgásában száz gyerek, árván, szenet szedeget. Sorsuk csupa könny, csupa vér, se szülő nincs, se kenyér — Háború dúlt, mint rég, háború dúlt, s elment messzire apjuk, csak a gond, csak a bú, csak az ég havában sívó vidék, csak annyi maradt akkor minekünk — Rég volt, de tudjuk, nem feledünk: mert látva láttuk a bajt, mert nyögve nyögtük a jajt, nagy város, lompos tereiden. — így volt, s a szörnyű látomásra mintha a villám szúrna szíven. IIígy volt- . . De népi, már mást ííiutgf á ina:" nem véres habot görget a Duna; vashideg árját rengetve alant nyújtózkodik a daliás folyam, a nyers-fényes habokkal csobogó, a négy égtájat vígan befogó, rettentő, hengergő nagy Duna-test — s rajta — a hídjalval — Budapest. — A város és a va dvízű folyam, az nyeregben, ez nyerítve rohan, fitogtatja a terhét — mint huszárt, kinek a lába jó kengyelbe szállt: az egyik Pestet, a másik Budát tiporja, szikra-sarkú csillámon — Így együtt, egy világjáró úton, és száz halálon, történelmen át: együtt lobogva, őrzik a Hazát. NEMES NAGY AGNES o4 látvány A kék. A zöld. A folyamágy. A tárgyak változásai. Amint a látvány bent tapasztja végig \ a koponyám falát, mint körmozi. És éjszaka is felzavarnak, északi fénye van a falnak, és fényes kések: bútorok —r s íölránt fektémből az a páfrány, s rég-rothadt, bonyolult fonákján a spórák is vele, mint bonyolult nagyvárosok légifelvétele- — Mert élesek, mert élesek a képek mind, mert élesek, vakít ez a hangtalan zsúfolódás. amint jönnek és körbemennek az ön, a kén, a madarak, a repülések, kiterjedésteleu, elektronhéjuk-vesztetí égitestek sűrűségébe összehajtva, labdába gyúrt gyökök, amint forognak végeér the tétlen egy szüntelenül égető jelenben, ahol nincsenek térközök. Égy fában lakom. Lombja évszaktalan, az égig ér, a dadogásig, és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit I ♦
