Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
Melyiket vegyük meg..? (Koppány György felvétele) Derkovits Gyula születésnapján Hetvenöt esztendeje született a magyar és az egyetemes szocialista képzőművészet hatalmas mestere, Derkovits Gyula. Proletár volt és zseniális művész, nyomarbataszított és a mindenséget ostromló, mint az osztály, amelyből vétetett, s amelynek minden szellemi kincsét visszaadta. Szombat- helyi szegénygyerekként született. félárvaasztalosinasként nevelkedett, * "bériűÍf-Befég1'~ Hadirokkant volt már, amikor végre áz áhított művészet közelébe juthatott. Első és egyetlen iskolája a Tanács- köztársaság munkástehetségeket felkaroló, anyagi és szellemi szabadságot nyújtó művésztelepe volt; a nagy történelmi napok bukásával mindörökre az élet árnyékos, sötét oldalára került. Pedig művészete csak ezután bontakozott ki, s kezdett lobogni mind magasabban a magyar képzőművészet és a magyar munkásmozgalom egén. Favágó lett és megalázó bérmunkákra kényszerült, Bécsbe űzte a hazai nyomor a húszas évek elején, s mégis, ezek az esztendők érlelték igaz művésszé, olyan festővé, aki hamarosan mester lett. i Olyan mester, akinek első zsenge munkáitól kezdve minden művében él, hat, feszül a társadalmi valóság ereje. Kezdetben, a rettenetes bukás után nosztalgikus visszavágyódás, konok harmóniakeresés formájában, később kétségbeesett tiltakozás, mindent rendítő zaklatottság hangján. Még később, a művészi pálya csúcsán és az emberi út legvégén a legtökéletesebb proletár-optimizmus, a forradalmi harmónia lenyűgöző erejével szólt művészete az emberről, a társadalomról. Kommunista volt. Ezt bizonyítja — veszélyes illegális vállalkozásai mellett — a párt megbízására készített Dózsa-sorozat, amely a század magyar képzőművészetének minden bizonnyal a legtökéletesebb grafikai teljesítménye. S bizonyítják példát jelentő festmény-kompozíciói, amelyek a magárahagyatott- ság éveiben olyan hittel s művészi hitellel sugározzák a „semmik vagyunk, minden leszünk” gondolatát, amihez hasonlót valóban keveset termett világszerte a modern szocialista festészet. A Kivégzés zokogó monumentalitására emlékezünk, a Vasút mentén fenyegetett emberségére, a Hajókovács és a Dunai homokszállítók proletáre— -> "------’ " ' ' l emtől ragyogó érzelmi sodráNéhány év alatt teremtett klasszikus életművet Derkovits Gyula, későn kezdte, korán kellett, hogy abbahagyja a művészetet. Ebben az évben halálának évfordulójára is emlékezünk. Immár harmincötödik évfordulójára, mert 1934-ben vitte el a legkeservesebb proletárhalál, az éhség és a betegség. Az évfordulón a költőtárs szavaival, a mesterre is érvényes szavakkal emlékezhetünk rá: valóban „van élete még egy”, s az végérvényesen „a proletár utókoré”. ZS. A. Kulturális problémák ca Tanácsköztársaság időszakéban A programot mi váltjuk be »V Egy járás F* fl 1 ^ egy vá" Ili ros művelődj V/ désügyének történetét nehéz megközelíteni. Nehéz, mert a megyénél kisebb közigazgatása egységekben a művelődésügy problémáit átfogóan tükröző források népi demokratikus korszakunk előtt nem keletkeztek. Ezért ahhoz, hogy a balassagyarmati járás és az akkori megyeszékhely kulturális problémáit részletesen ábrázolni tudjuk, feltétlenül egyenként kellene feldolgozni a város és a járás valameny- nyi iskolájának és kulturális tevékenységet folytató egyesületének anyagát. Ez a kutatómunka azonban nagy nehézségekbe ütközik. Az anyag szétszórt. A községek művelődéstörténeti forrásai az iskolaszéki és egyháztanácsi jegyzőkönyvekben találhatók. Ez a forrásanyag máig is a plébániák irattáraiban rejtőzik. Kutatásukra a felsőbb egyházi hatóságok engedélye nélkül nincs lehetőség. Ez az egyházi anyag jelentős — természetesen nagy kritikus értékelést igénylő — információkat tartalmaz a Tanácsköztársaság előtti, de a proletárhatalom alatti időszak művelődéspolitikai eseményeire egyaránt. Egyensúly nélkül Nógrád megye egész gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődése sajátos képet mutat a kapitalizmus kialakulása után. A fejlődés fontos mozzanata, hogy a kapitalista iparbsodás a nógrádi szénmedencére, tehát Salgótarján környékére koncentrálódik. Jellemző azonban, hogy az itteni gyors ütemű ipari fejlődés nem egészül ki jelentős kulturális fejlődéssel. A megye iskolapolitikája szépen tükrözi a tőkéseknek azt a törekvését, hogy az ipari proletariátus elől elzárja a kulturálódás, a művelődés lehetőségeit. Salgótarjánban például nem volt középiskola. A munkásságnak csak az egyes munkaszervezeteken belüli kulturális önképzésre maradt valami csekély lehetősége. Oktatásügyi szempontból a megye három legnagyobb települése közül lényegében Losoncnak volt legjobb a helyzete. Balassagyarmat, bár a megye politikai központja volt, szántén nem dicsekedhetett jelentős iskolapolitikai eredményekkel. Nagyon hosszú ideig még a megyeszékhely iskoláiban is szakképzetlen tanerők dolgoztak. A XIX. sz. harmadik harmadában írják pl- a Nógrádi Lapok: „Balassagyarmatról rövid idő alatt 6 néptanító került ki a vidéki iskolákba: jelesül egy posztós, egy szíjgyártó, három csizmadia és egy szabó. Mondja ezután valaki, hogy nálunk nincs tanítóképezde”. Eddig az idézet. Nyomasztó árnyékban Látnivaló, hogy a megye urainak nem volt szívügye a népoktatás, a kulturális fejlődés legminimálisabb alapjainak lerakása sem. Régen elmúltak azok az idők, amikor a megye középbirtokos vezetői még tettek valamit a baladás érdekében. A nógrádi középnemesség nagyon gyorsan — míg más megyék középbirtokosságánál is gyorsabban — iobbra tolódott, reakciósahbá ta eredményesen befejezni, most a proletárhatalom törvénybe iktatja a kötelező nyolcosztályos népoktatást, sőt tervbe veszi — természetesen távolabbi perspektívában — a középiskolai oktatás kötelezővé tételét is. Az új oktatáspolitika bevezetésének élharcosai a fővárosból a népbiztosság által leküldött művelődési megbízottak és a balassagyarmati pedagógusok voltak. Megszüntették az egyházközségek iskolaszékeinek, vagy gondnokságainak a népoktatás fölött gyakorolt felügyeleti jogkörét, s az iskolaügyet a járási, illetve a városi direktórium művelődési osztályai alá rendelték. Balassagyarmaton a tanfelügyelői hivatal élén álló Visnovszki Dezsőt reakciós szemlélete miatt leváltották és a haladó szemléletű Rehák Antalt nevezték ki a helyére, aki később megszervezte a közművelődési osztályt és annak vezetője is lett. Sok néptanító, de sok középiskolai tanár is komoly munkát vállalt a pedagógusok világnézeti és politikai műveltségének emeléséért végzett tevékenységben. A falvak érdekében tytisárnapí jegyzet Zománcművészet O rszágos tárlatokat járva, egyre több zománcképpel találkozik a látogató. Az utóbbi években Budapesten, Szegeden, Pécsett, Kecskeméten, Dunaújvárosban, s nem utoljára Salgótarjánban láthattunk zománcképeket. Jellegüknél fogva ezek az alkotások a képzőművészet új ágát engedik sejtetni. Igen, sejtetni, mivel összefoglaló, az eddigi eredményeket bemutató tárlatot még nem rendeztek. A látogató így csak egy-egy emlékgépet kap a születendő új műfajról, amely ugyan következtetni enged, de átfogó képet nem nyújt. A huszadik században a képzőművészet és az iparművészet között egyre inkább elmosódnak a határok. \z úgynevezett tiszta múljak egyre jobban átalakül- ■nk, egyre inkább a vegyes technikájú művek felé fordul az alkotók figyelme. A zománcművészet egyesíti magában a grafikai és a festészeti törekvéseket. Egyszerre tud grafikus és festői lenni egy remek zománckép, nem beszélve arról, hogy sok felületi, tehát térbeli lehetőséget is teremt. Magyarországon több városban foglalkoznak zománcképek készítésével. Zománc és zománc között azonban különbség van. Több fajta alapanyagból készülhetnek, más és más eljárással. Pécsett, illetve Bonyhádon S00 fokos kemencékben, Salgótarjánban 1300 fokon égetik az alkotásokat. Megint más az úgynevezett üvegzománc- technika és a műanyagzománc. Dunaújvárosban a Dunai Vasmű, Salgótarjánban a ZIM itteni gyáregysége révén ismerkedtek meg az itt és ott élő alkotó művészek e műfaj lehetőségeivel. Ma már nem egy értékes kép mutatja munkásságuk eredményét. * Össze kellene fogni a zománcképeket készítő művészeket. Kiváló lehetőség lenne ez Salgótarján számára. Egy kétévenként Salgótarjánban megrendezendő zománc- mű-bemutató még tovább emelné a megyeszékhelynek, a képzőművészetben elfoglalt helyét. Még több lehetőséget kapnának képzőművészeink is, s egy országos összefogás — a Salgótarjáni Zo- máncbiennálé — városunk felé fordítaná az e műfajjal foglalkozó alkotók érdeklődését. Salgótarján egyre nagyobb súllyal vesz részt az ország képzőművészeti életében. A zománcművészet biennáléja újabb hagyományteremtő lehetőséget kínál. íme, itt a kiváló alkalom! Egerben ak- varell. Miskolcon grafikai, Pécsett kerámiai és külön kisplasztikái biennálét rendeznek. Salgótarján újabb színt vihetne az országos vérkeringésbe. A zománc- biennálé egy új képzőművészeti műfaj országos kibontakozásánál bá bánkódhatna. Az alkotók számára — egy tanácskozás esetén — tapasztalatcserét is jelentene, a kiállítandó művek pedig tovább emelnék a város lakosságának ízlését. *• A kezdeményezés nemcsak lehetőség, hanem akár felfedezés is. Meglátni egy műfajban rejlő nagyszerűséget — csakis kultúrpolitikánkat dicsérné. Decemberben immár másodszor rendezik meg a Salgótarjáni Művészeti Heteket. Túl a város, a megye határain, egy országos összefogás még érdekfeszítőbbé, országos szempontból is jelentős eseménnyé fejleszthetné ezt az igen fontos eseménysorozatot. Idő még van. De már most meg kell kezdeni az előkészületeket, a Salgótarjáni Zománcbienná- lé tervével gyakorlatban is foglalkozni kell. Az egymás közti beszélgetések, a baráti társaságokban oly gyakori ötletparádék nagyon hasznosak. Ezek az ötletek azonban csak akkor fognak életre kelni, ha már hivatalosan is megkezdik az előkészületeket. Biztosan megérné, a városnak újabb rangot jelentene. Nemcsak Salgótarján, hanem a magyar művészet is sokat nyerne vele! Molnár Zsolt Balassagyarmaton mindent elnyomott a megyeháza, a dzsentrik hivatali apparátusa. Ilyen körülmények között a pedagógus is kétségbeejtő körülmények között dolgozott. A romhányi tanító írja: „Kétszáz tanköteles gyereknek kell a tudomány magvait hintenem, ez nemcsak fárasztó, hanem a lehetetlenséggel határos.” A kétségbeejtő körülmények ellenére is a nép ügye iránt hűséges tanítók mindent igyekeznek megtenni a népoktatás helyzetének javítása érdekében. S ezt társadalmi úton, állami és egyházi támogatás nélkül teszik. Balassagyarmaton megszervezik a Nógrád megyei Tanító Egyesületet, ahol megkísérlik az alacsony színvonalú tanítóképzői oktatásban részesült hiányos pedagógiai tudással rendelkező tanítók szakmai tudásának továbbfejlesztését. Ezek a törekvések azonban, bár példamutatók és máig is elismerést érdemelnék, nem sokat javíthattak a kétségbeejtő népművelési helyzeten, hiszen a hivatalos megyei politika nemcsak nem támogatta ezeket a szép szándékú elképzeléseket, hanem még akadályokat is gördített eléjük. Ilyen szomorú volt Balassagyarmatnak és környékének népoktatási helyzete az első világháborút megelőző időszakban, amit természetesen még súlyosbított a világháború kegyetlen négy esztendeje, amikor az apák és a tanítók többsége a frontokon vérzett, amikor a ruhátlanság és az éhség még az addigi silány oktatási színvonal fenntartását sem tette lehetővé. Új elveken Eibben a kilátástalan helyzetben kísérli meg a Magyar Tanácsköztársaság az új szocialista elveken alapuló népoktatási rendszer létrehozását. Az első és a leglényegesebb lépés az állam és az egyház szétválasztása, az iskolák államosítása, az oktatás ingyenessé tétele volt. A tanító többé nem a „papok kutyája”. (Egyébként ezt a kifejezést nem én használom, hanem az első világháború előtti időben a Nógrád megyei sajtó.) Míg eddig az 1868. évi népoktatási törvény kötelező utasítása ellenére is az elemi iskola VI. osztályát a munkás- és parasztgyermekeknek csak kis töredéke tud1919. május 12-én megszervezik Balassagyarmaton a Járási Művelődésügyi Tanácsot, amely elsősorban az iskolán kívüli népművelés irányítását volt hivatva művelni. E tanács dem°kratikus voltát tükrözi, hogy a balassagyarmati járáís falvainak szinte mindegyike képviseltette benne magát. Ez a szervezet nagy gondot fordított a falvak népművelésének fellendítésére. A Közoktatásügyi Népbiztosság felhívására balassagyarmati tanítókat és tanárokat küldött a környező falvakba, hogy a nyári vakációt kihasználva ott segítsék a helybeli pedagógusokat a népművelési munkában. Ugyancsak a Tanácsköztársaság időszakára esik a balassagyarmati gimnázium diákifjúságának első, szabad, politikai szárnypróbálgatása. Ekkor szervezik meg a Diákbizottságot. Ez a bizottság adta ki lelkes, haladó szellemű tanárak támogatásával a gimnázium ifjúsági folyóiratát, a Sirály-t is. Nekünk marxistáknak egyik alapél vünk az, hogy politikusokat, vagy egyes politikai irányzatokat nem szándékaik, céljaik és terveik alapján kell megítélnünk, hiszen a tudományos mérce egyetlen egy lehet: az, hogy mit valósítottak meg ezekből a tervekből. Fegyverxajban is A balassagyarmati és környékbeli kultúrpolitikai elképzelésekkel kapcsolatban nem alkalmazhatjuk ezt a szigorú mércét. Nem, hiszen Balassagyarmaton ugyanő mint megyénk más területe • is, a nép forradalmi alko > energiájának nagyobbik, tu. nyomó részét lekötötte a fői radalmi honvédelem. Ennek ellenére bátra- mondhatjuk, hogy egy ily ; n rövid történelmi periódusba: a helyi nehéz körülmények kó zött is szinte elképzelhetetlen nagy eredmény volt a népművelés és oktatásügy területén kifejtett munka, 'f Tudjuk, ezek a haladó népoktatási és népművelési célkitűzések a proletárhatalom megdöntése miatt cikkor sajnos nem válhattak valóra. A ml becsületbeli ügyünk, hogy ezt az értékes kultúrpolitikai programot befejezzük és továbbvigyük. Géczy Imre a balassagyarmati városi pártbizottság első titkára NÓGRÁD «9 1969. április 13., vasárnap