Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

Á hírnévhez méltóan A Kohászati Üzemek szak- szervezeti irodájában nagy a sürgés-forgás. Az emberek egymásnak adjáir a kilincset, mindenki érdeklődik, kérde­zősködik, feleletet vár. A for­galom oka: a gyár készülődik május 1 megünneplésére. Régi hagyomány.. hogv az acélgyáriak mindig impozáns, színes. menetben . vonulnak fel. — Ehhez a hagyományhoz az idén is ragaszkodunk — mondja Bagyinszki Ferenc, a íiróthúzó műhelybizöttsági tit­kára. aki végigkalauzol s gyáron. — Az üzemek saját maguk készítik el a dekorá­ciót. E.z eltér a tavalyitól, mert akkor mindenki közpon­tilag kapta meg, most viszont az egyes üzemrészek csinál­ják. Ki hogyan készül, úgy vonul fel. A szorgalommal nincs baj. Egymás mellett sorakoznak a színes műanyag virágok. A huzalműben például 150 dara­bot készítenek. Főként az asszonyok csinálják. Csanálosi Jánosné vezetésével, de kijut á munka a férfiaknak is. Bu­da Antal párttitkár éppen ma reggel hozott be egy hatom­mal, amit otthon készített el. Saját maga szabta, hajtogatta, sodorta, persze egy Ideált azért a felesége is belesegí­tett.-— A mi módszerünket akarjak mások is ellesni — mondják nevetve —, olyan jó. A lényeg, hogv szépen mutas­son majd a menetben. A vi­rágokat vaspálcára erősítjük, ügy szebb. Itt az irodában még a szekrény is tele van vi­lágokkal, már alig férünk tő­lük. Minden üzemrész egyfor­mán lelkesen készülődik, sen­ki nem akar szégyent vallani a menetben. A Kohászati Üzemek felvonulása az idén látványos lesz, meglepetéssel akarnak kiruikkolni. — A gyár új, nagy elisme­rést kiváltott termékét, a Dexion-Salgó elemeket mutat­juk bé a felvonuláson — tájé­koztat Hortobágyi András igazgatási előadó —, ez a ter­mék már az önállóság jegyé­ben született, és mintegy a Kohászati Üzemek fejlődését is reprezentálja. Mindenki láthatja, hogy nemcsak pol­cot, garázst, víkendházat le­het készítem belőle. hanem még feliratot, a gyár emblé­máját is. A Dexion elemeket teherautóra szerelik, ez halad majd a menet élén. A gyár asszonyai együttes erővel két hatalmas májusi bokrétát is csinálnak. Már áp­rilis közepe táján megkezd­ték a kés '.ül ödest, hogy minél nagyobb, látványosabb legyen a bokréta. Körben felszala­gozzák: hullámzik, gyűrűzik az egész, mint a színes máju­si rét. A dekorációsokat. akiknek az a feladatuk, hogy elkészít­sék a táblákat, transzparense­ket, szinte lehetetlenség meg­találni a>z ünnep előtti készü­lődésben. Hol itt, hol ott dol­goznak. mindenütt azzal fo­gadnak: most voltak itt, nem­régen mentek el, éppen csak befejezték ezt. vágj’ azt. most valószínűleg már itt. vagy ott vannak. Ez nem csoda, mert. éppen elég a dolguk, ök díszí­tik fel a lakótelepi házakat, ékessé varázsolják a Zója li­getet, gondoskodnak a műve­lődési központ, és természete­sen az egész gyár dekorálásá­ról. A felvonulás után is vidá­man szórakozhatnak a gyár dolgozói a Zója ligetben, ahol majális várja délután az ér­deklődőket. A vidámságból nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek Is kivehetik a ré­szüket. Erről a KlSZ-szerve- zet gondoskodik. Lepényevés­ben, zsákfutásban és más ügyességi számokban mérhe­tik össze erejüket a bátor vállalkozók. Természetesen a felnőttek szórakoztatásáról is gondos­kodnak. Kora «délután a mű­velődési központ fúvószeneka­ra térzenét ad. Ezt követően íánclemezeket, magyar nótá­kat. operettrészleteket közve­tít lemezjátszóról a hangszó­ró. A lemezekkel a legjobb szocialista brigádokat és a ki­váló dolgozókat köszönti az üzem nevében Kovács József, a művelődési központ igazga­tója. Hogy senki nem szenved ma*jd hiányt ételben, vagy italban, arra biztosíték a bü­fé sátor, ahol sört, virslit, édességet lehet vásárolni. A lelkes készülődésben te­hát nincs hiány. Mindenki kiveszi részét a munkából, hogy a Kohászati Üzemek az idei május elsején is méltó­képpen képviselje a gyár hír- revét a nagj-szabt felvonu- láson. Cs. E. Bíró József elutazott Tokióból Bíró József magyar külke­reskedelmi miniszter vasár­nap nyolcnapos hivatalos lá­togatásának befejeztével re­pülőgépen elutazott a japán fővárosból. Ot* tartózkodása idején a magyar államférfit fogadta Szato japán miniszterelnök,-«eg beszéltbe két folytatott Aiiesi külügyminiszterrel, Ohira külkereskedelmi és ipari miniszterrel. A magyar vendég meglátogatott több ipari nagyüzemet, s megte­kintette Tokió, Oszaka és Kyoto törtóneimi nevezetessé­geit. (MTI) Magyar pärtnnunkäsak látogatása Lengyelországban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására egyhetes len­gyelországi látogatáson tar­tózkodott az MSZMP három­tagú pártmunkás-küldöttsége Grósz Károlynak, a Közpon­ti Bizottság agitációs és pro­paganda osztálya helyettes vezetőjének vezetésével. A magyar küldöttség a lengyel testvérpárt tájékoztatási és információs tevékenységét ta­nulmányozta. A pártmunfeásfcülclöfctsé- günk látogatást tett a krak­kói vajdasági és városi párt- bizottságon és Nowa Hután, ahol megismerkedett a ko­hászati kombinát pártszerve­zetének tömegtájékoztató munkájával. I ejlesztési elképzelések a bútor«várlóknál Az Ipoly Bútorgyár vezetősége úgy döntött, hogy a negyedik öt­éves tervben megváltoztatja gyártmány strakturájáf. A lakosság igényeinek megfe­lelően modern szekrénysorokat és ezt kiegészítő kárpitozott termé­keket gyárt, amelyek több variá­ciós megoldást biztosítanak Felkészülnek arra is. hogy az olcsó bútorok mellett kis szériá­ban, egyedi kivitelben, különle­ges igényeket kielégítő bútorokat gyártsanak. Berendezkednek az egyetemi és egyéb intézmények növekvő bútorigényeinek kielégí­tésére, megkeresik az útját az exportra alkalmas bútorok és egyéb faipari termékek gyártásá­nak. Nagy gondot fordítanak a szolgáltatás növelésére. A£ eddi­ginél nagyobb mértékben szerve­zik meg a közvetlen értékesítést. Ki tud többet a polgári védelemről? A Ki tud többet a polgári védelemről VI. szelvénj’ének telitalálata: 2, 1, x, x, 1, x, 2, 2, 2, 1, x, 2, 2, 1. 13-j-I találatot ért el: Kon­caik Gyula Nagyoroszi, Pf.: 1/M., Tomis László Pásztó, Szabadság u. 58. 13-as találatot ért el- Ador­ján Győző Nagybátony, Le­nin u. 26., Jónás Lajos Nagy­oroszi, Szabadság tér 16., Racskó Éva Salgótarján, Sal- gó u. 4., Gulácsi György, He­gyi Attila, Bejczy Emőke, Fe- rencz Hédi, Tóth Éva, Varga Ferenc a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumból. 12-es találat nem volt, 11-es találatot ért el: Pirók Gyula Nagybátony, Ma- conka, Alkotmány u. 17., Dé­nes Andor Ságújfalu, Kossuth u. 156. 10-es találatot ért el: Pét­re Elek Ecseg, Várszeg u. 4., Kanalics Gábor Nagybátony. A „Ki tud többet a polgá­ri védelemről” lapunkban ed­dig hat fordulón át megje­lent Totó-versenysorozat ez­zel befejeződött. A Totó-soro­zaton jó eredményt elérők a továbbiakban vetélkedő versenyeken vesznek részt, melyről a rendező bizottság a versenyzőket írásban érte­síti. \ — Hogyne. A jelenet pompás, a hasonlat telitalálat. Csak kicsit módosítani kell. Olyan ez, jó uram, mint ami­kor mentőövként követ dobnak a vízbefúlónak; kapasz­kodjék bele, biztosabban elmerül. — A tárgyra, a tárgyra! — kopogtatott a jogász az asztalon. — Az idő pénz, uram, az idő pénz. .. — Azt csak megengedi, hogy tisztázzam, mit mondott rólam ez a Terner? — ripakodtam rá az ügyvédre. — Szóval, Ruth, mit mondott? — Azt, hogy te és Csánkó összejátszotok, s az egész meggyilkolás! történet nem egyéb ügyes mesénél. — És miért találtuk volna ki ezt a hülyeséget? — Azért, mert mindketten a Magyar Nemzetmentők I Bajtársi Körének tagjai vagytok. — Inkább az elmebetegek központi klubjának va­gyok én a tagja, de nem ennek — mérgelődtem ismét. — És ha mindketten ilyen nemzetmentők lennénk is, ak­kor is, mi értelme lenne ilyesmivel próbálkozni? — Én sem értem, drágám — mondta. — Mr. Ter­ner csak annyit mondott, az a célotok, hogy a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre nevű jelentéktelen és sen­kit sem érdeklő asztaltársaságot fontossá tegyétek. Nem értettem, hogy miért, de hát én olyan buta vagyok. Meghatott Ruth szerénysége. Igyekeztem neki bebizonyítani, hogy méltó vagyok hozzá. — Ehhez én sem érek fel ésszel. — Jaj, de cuki vagy — simogatta meg a kezemet a lány. — Már azt hittem, hogy bennem van a hiba. Tu­dod, én egyszerű lány vagyok. — Egyszerű, de nagyszerű — bókoltam. — 31 — Lewis, úgy látszik, irigy ember volt, nem szerette, ha mások enyelegnek a jelenlétében. — Talán én szolgálhatok némi felvilágosítással — vette át a szót. — Már utánanéztem egy-két dolognak. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Terner is, Csánkó is a magyar emigráns kormány vezetőjének nevezi magát. Namármost, njdlvánvaló, hogy ha létezik magyar emig­ráns kormány, annak csak egy vezetője lehet. — Sorsolják ki, engem nem érdekel — szóltam. — Vagy vívjanak bokszmeccset a televízióban. — Naiv maga, fiatalember — oktatott ki Forster. — Az államj og komoly dolog. Az Egyesült Államok nem kis összeget áldoz. Nem mindegy, hogy ki élvezi a támoga­tást ... — Éppen e körül folyik a vita — fejtegette tovább Lewis. — Szerkesztőségem azt a. megbízást adta, hogy behatóan elemezzem a helyzetet. — Akkor elemezze. — Ki kell derítenem még a tényeket. Egyelőre csak a kiindulópontokkal vagyok tisztában. Temer azt állítja, hogy magától Horthy kormányzótól kapta még 1944-twin a megbízást, hogy halála után legyen az utóda. — Hát akkor rendben van. Akkor Terner a na­gyobb fiú — vélekedtem. — Igen, csak hiányoznak a szükséges bizonyítékok. Terner ugyanis nem tudja alátámasztani állítását. Azt mondja, hogy Horthytól négyszemközt kapta a megbízást, amikor kihallgatáson fogadta őt 1944 őszén. — És ha hazudik? — kérdeztem. — Előfordulhat. Temer azzal érvel, hogy a rendkí­vüli helyzet miatt nem foglalták írásba a kormányzó végakaratát. És Csánkó is elismeri, hogy a kérdéses idő­pontban a magyar kormányzó kihallgatáson fogadta Ter- nert. — Hát akkor? — Viszont Csánkó azt mondja, hogy ott egyáltalán nem arról volt szó, hanem azért hívatták Ternert, mert a kormányzónak tudomására iutott még egy Terner-pana- ma, amelyet mindenki széltében-hosszában tárgyait. — És Csánkó? Ö mire hivatkozik? — Arra, hogy őt támogatja a többség. — És mit mond erre Terner? — Azt, hogy Csánkó közönséges szélhámos, aki sen­kinek nem kell. Csak azért hozott létre cinkostársaival egy szervezetet, hogy a hangzatos név fedezete alatt fel­szedhesse a dollárokat. 1 — 32 A képernyő előtt •lóliol is megárt — n kevés Meglehetősen középszerű, ' unalmas műsorhét után va- , gyünk, melyben alig-álig éb­resztett bennünket érdeklő­désre élvezetesebb, élénkebb esemény. Néhány műsorszám azonban mégis szót érdemel, így az elmúlt keddi adásban látott. Ballada egy rossz em­berről című amerikai film, mely nem mondható ugyan jó műnek, de mindenesetre leplezetlen, vagy inkább ön­leleplező képet ad — talán szándéka ellenére — egy tor­zult szellemű társadalomról, szociális és erkölcsi nyomorú­ságáról, ahol az anyagi bol­dogulás egyetlen lehetőségét sokan csak a kitűzött vérdí­jakért való fejvadászatban ta­lálhatják meg. Persze, a fur­csa küzdelem a „törvény” az „igazság” nevében bonyoló­dik. Akik azonban kissé is a történet mélyére tekintenek, világosan észlelhetik, hogy mondvaszerkesztett ürügyről van szó, a film „hősének” ma­gatartása a végső fordulat után sem meggyőző. A Balla­da egy rossz emberről itt-ott fel-felcsillanó értékeit is erő­sen alászállítja végül az a szi­rupos happyend, mellyel az író nyakonönti a történetet. Ezáltal a ballada még ro­máncnak sem — inkább vad­nyugati kriminek mondható. Ennél jóval többet kaptunk Az arany kalandja című olasz tudományos-ismeretterjesztő sorozat harmadik, csütörtöki adásában. Az egészséges ten­denciájú és világos szemléle­tű vállalkozás ezúttal is min­den mozzanatával, kockájával döbbenetes leleplezője az em­bertelen hajszának, könyör­telen és kíméletlen küzdelem­nek, melyet emberek tízezrei a nagy aranyláz idején a kincsrejtő rögökért folytattak és szomorú anakronizmus­ként ma is folytatnak még néhányan, reménytelenül is reménykedőn, valójában azon­ban a mindennapi, puszta lé­tet alig ígérő eredménnyel. Csütörtökön este elsőfilmes Közös Épül a húskombinát Szirá- kon. A beruházás gazdája a Sziráki Állami Gazdaság. A kivitelezést, amely 1,5 millió forintba kerül, a pásztói ter­melőszövetkezeti építési vál­lalkozás végzi. Az új létesít­mény fenntartása és üzemel­tetése társulásos alapon tör­operatőr-író produkcióját mu­tatta be a Televízió. Halász Mihály alkotásáról, a Sülj'- fürdőről nem túlzottan biz­tató sorokat olvashattunk a műsorújságban. Érdeme» né­hány sort idézni: ..Egy kissé rogyadozó gyógy­hely gazdasági igazgatója, fiatal korában részt vett az illegális mozgalomban. Most maga köré gyűjti az üdülni vágyó öreg harcosokat és táp­lálja bennük a nagy napok emlékét. Megkoszorúznak egv hevenyészett emlékművet, „békebeli” dalokat hallgat­nak, táncolnak, majd haj­nalban kiszellőztetik fejüket. Ez a történet — más esemény tulajdonképpen nincs is. Nosz­talgiák vannak, gomolyog a pára a tó felett.” — Hát nem túlságosan biz­tató műsorajánlás az bizo­nyos. de legalább őszinte. Ezen kívül csakugyan, az ég­világon semmi nem történik, ha csak annyi nem. hogy ke­rek egy óra haszontalanul fe« - hullik a tévé-néző életéből. S talán ez a legszámottevőbb baj, mert az elsőfilmes ope­ratőr-író a továbbiakban még mindent helyrehozhat. Kellemes szombati kabaré után — amelyen valóban jól mulathattunk és megismer­hettük tükrében a magyai kabaré születésének század- eleji korát, — vasárnap este NDK kémtörténetet láthat­tunk. A kanadai férfi — ez a film címe — a jelzés szerint megtörtént események alap­ján szövi történetét, de olyan bonyolultan és egységeiben annyira tagolatlanul, hogy né­ző legyen a székén, aki eliga­zodni képes, mikor, hol tavi az egyes jelenetváltásokban Átlagprodukció volt, semmi különösen izgalmasat és sem­mi újat nem adott. Mindez összességében — úgy érzem —, kevés egy hét tartalmasán és érdekesen szó­rakoztató műsorának. (barna) gondok ténik: egyezség született az állami gazdaság és a járás termelőszövetkezetei széles körű együttműködésére. Kö­zös társulatot szerveznek a járás vízgazdálkodási gond­jainak enyhítésére és lucerna, szárító építésére is. — A dollárokat? — kérdeztem csodálkozva. Lewis ismét politikai fejtegetésekbe bocsátkozott. — Mondtam már, hogy mi, amerikaiak, költelessé- günknek tartjuk anyagilag támogatni a vasfüggöny mö­gött élő elnyomott népeknek a szabad világban élő kép­viselőit. — Sok pénzük van. azt látom — mondtam. — Meg­jegyzem, amikor én ideérkeztem, ebből a sokból mind­össze tíz dollár jutott nekem. — A pszichológiai közvéleménykutatók szerint a túl­zott segélyezés rossz irányban befolyásolja a menekültek elszántságát — mondta Lewis. — Amerika a szabadság hazája és bástyája, amely készséggel nyújt menedéket az arra érdemeseknek. Államunknak azonban kötelessége vi­gyázni rá, hogy a befogadottak el ne puhuljanak... — Most már értem, miért vannak poloskák az Emig­ration Service fogdákban — epéskedtem. — Megjegyzem, most csakugyan edzettebb vagyok, mint tegnap ilyenkor voltam ... — Kormányhivatalaink nemes és tiszteletre méltó el­vek alapján tevékenykednek — folytatta a riporter, nem törődve megjegyzésemmel. — Nagyon sajnálatos, hogy ezzel visszaélnek. Sok Csánkóhoz hasonló szélhámosnak sikerült bizonyos előnyökhöz jutnia. Persze, mindez csak azért lehetséges, mért az illető kormányhivatalokban nem játszanak vezetőszerepet azok a körök, amelyeket mi tá­mogatunk. Ha ők ülnének a legfontosabb íróasztalok mö­gött, sok minden másképp lenne. Az amerikai jólét és szabadság fellendülése __ N em bírtam tovább cérnával. — Akkor meg foglalkozzanak a saját dolgaikkal! — vágtam közbe. — Ne adjanak egy vasat se Csánkónak meg Temernek. Öt perccel később már bántam ezt a megjegyzést. Az Evening News munkatársa ugyanis hosszú, unalmas és számomra ebben a helyzetben különösen érdektelen fej­tegetésbe fogott az amerikai politika magasztos céljai­ról .. . Majd Ruth vette át a szót. — Mr. Terner megmagyarázta, hogy Csánkó azért jött ide Nyugat-Németországból, Hogy itteni sikereivel biztosítsa pozícióját. Ámde nálunk kutyába sem vették, és ezért eszelte ki ezt az egész mesét az ellene készülő merényletről. Ügy okoskodott, hogy ha a budapesti vörö­sök éppen Csánkót akarják eltetetni láb alól, ez azt jelenti, hogy legjobban ő van az útjukban. Fia legjobban ő van az útjukban, akkor a legfontosabb személy ő. < Folytatjuk) — 33 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom