Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

I

V

Ssendi Márta

I m r u s

Ami most következik, hosz- 32ú évekkel ezelőtt történt. Akkor még jómagam is — ha nem vigyáztam — lépának mondtam a répát és — mitagadás — akadozott az egyszeregy is. Eldugott apró faluban töltöttem a vakációt, és akkor ismerkedtem meg István bánat, az dreg Gazsival meg Imrussal. István bával és Gazsival személyesen, Imrussal csak a két öreg elbeszéléséből.

*■

A ház, amelynek vegeden ott pöfékelt a mesebeli manókat, tündéreket rejtő kovács- műhely, még talán a többi falusi háznál is mélyebben tamilt a földre. Látszott, hogy aki valaha építette, ugyancsak takarékoskodott még a vályogtéglával is.

De a kovácsműhely csodálatos volt. Füstös-kormos falak között szoroskodott az izzó vas alakításához szükséges összes ltovácskellék: az üllő, a vas hajlításához a legkülönfélébb alakú szerszámok, kalapácsok garmadája, fogók, és ki tudná elsorolni, mi minden még. A .tarokban meg ott sötétlett a félelmetes kemence. A pedált csak néhányszor kellett lenyomni, s lám, fellobbant az álmos parázs, vörösre, tüzes- Te iszott benne & vas*

Ide járt olykor egy jó kiadós beszélgetésre az öreg Gazsi. Nem akadt falubéli, aki meg tudta volna mondani, mi az ő tisztességes vezetékneve; Öreg Gazsinak szólította öt a mezítláb, porban taposó apróság, és ugyanígy a maga korabeli is. Leült Istmn bával, a kovácsmesterrel , a műhely előtti poros fűre, és sokszor órákig elbeszélgettek ők ketten. Ilyenkor került szóba Im- rus, az öreg Gazsi sokszor elsiratott, hű barátja.

Imrus kivénhedt, csontos gebe volt már akkor is, amikor ■még egyik öregnek sem nyilallott a derekában a sajgás, ha nem hajolt elég óvatosan. Az a fajta ló volt, amelyről fel sem lehetett tételezni, hogy valaha csikóként ugrándozott, s ha szabadjára hagyták, tüzesen vágtatott. Imrus alighanem világéletiben lecsüggesz- tett fejjel poroszkált, talán miniig is hólyagos volt a szeme és fakó a szőre.

Az öreg Gazsi gyakran beállított István bá‘ műhelyébe, megállította Imrust az udvaron, s a bajüsza alól lökte a szót a kovácsnak;

— Adja rá azt a cipőt, bátyám, aztán hadd menjünk. Mert amíg ez — bütykös ujjúval kelletlenül bökött az egykedvűen álldogáló Imrus felé — újra nekiindul, ránk esteledik.

a feje fölött, árnyékban 'lehet, s nem kell n napra lépnie.

*

A Goudolfieri utca 36-ban irinyó-plrinyó szobácskábán Sándor, a szerzetes ölelte a mézszínű szőke kijevi kereskedőlány párás testét. Ök két. ten, talán egyedül Rómában, nem érezték az észveszejtő hőséget, az észveszejtő szerelemtől. Egymáshoz simultak az ablak mélyedésében mint látványos táncospár, ajkuk idegeket bizsergető csókban fonódott össze.

Valaki keményen kopogott, A szerelmesek riadtan rebbentek szét. A lány ijedten rántott magára valami pongyolát, Sándor, a szerzetes a kámzsája után kapkodott. Elegáns civilruhája a szoba másik sarkában hevert, ahol ledobálta magáról. A kámzsát biztonságból megtartotta magának, a hűvös éjszakákra számítván ...

*

Pjotr atya lépett be, s egyetlen szempillantással felmérte a helyzetet. A felöltö- zöttségében is meztelen két test nem hagyott kétséget számára. Amikor otthon, keskeny deszkaágyán álmatlanul forgolódva is álmodott, ilyennek álmodta a bűnt. Ilyen Éva vonaglott előtte. Megdöbbent: olyannak látta Lucifert, a csábítót, amilyen Sándor atya volt, akinek zilált haja

Amint Imrus megkapta az új patkót, Gazsi megfogta a kötőféket és elballagtak mindketten.

Azt mondták a faluban, hogy az öregember csak kegyeletből tartja a vén párát. Talán egyedül István bá’ tudta, hogy nem cserélné el Gazsi a rozoga paripát Dárius kincséért sem. Igaz, szidta a nehezen mozgó jószágot, mint a bokrot, de bizony az is igaz, hogy Imrus soha nem került közelebbi ismeretségbe az ostorral. Fura páros volt ez, sokat megnevették őket.

Azon a nyáron, amikor az öreg Gazsi nagy baja megesett, még a szokottnál is nagyobb forróság nyomta a levegőt. Az embereknek fejükbe tódult a vér, szédelegtek, támolyogtak, alig-alig lehetett már bírni a nagy hőséget. Az utca porában hempergő szur- tos gyerekek is inkább csak bámészkodtak. Ök vették észre a falu végéről felfelé kígyózó vékony füstcsikot. Elhappoltak a füst irányába, majd visítva rohantak vissza:

— Ég a Gazsi háza! Meggyulladt a Gazsi háza! — ordították.

Néhányon, akik a nagy dologidőben otthon voltak, futottak ki Gazsiért a határba. Ott dolgozgatott az öreg, Imrussal, a kicsi földön. Már messziről kiabálták, mi történt. A szerencsétlen öreg elhajított kezéből mindent, mintha tüzes vasat fogott volna, és lélekszakadva szaladt be a faluba, De azon a házon már nem lehetett segíteni semmit. Mire az Öreg Gazsi odaért, az egyik oldala berogyott, a másikat meg nagy lánggal ette a tűz. Az udvaron hevert egy vastag bot, megragadta az öreg, és eszét vesztve azzal verte a tüzet, úgy próbálta elfojtani A szomszédok csöbör vizekkel futottak segíteni, de mire a tüzet legyűrték, a házból jóformán csak kormos téglarakás maradt.

Addigra Imrus is beballagott gazdája után az udvarra. Homályos szemével körbenézte az izgatott embereket, majd lábát váltogatva egykedvűen álldogált nem messzire a hirtelen bajban megzavarodott Gazsiiéi. A szomszédok nem tudták, hogy vigasztalni az öreget, hát egymás után ki- somfordáltak az udvarról. Csak ketten maradtak, az öreg Gazsi meg Imrus.

A percek alatt megrokkant, meggörnyedt öreg egy darabig még nézte, mi lett a házából, aztán lassan megfordult, kezében a husánggal odaballa- aott a lovához, ráborult a hátára és artikulátlan hangon

mintha ördögszarvacskákat mintázott volna. Sándor atya teste verejtékben fürdött, uj- jaj a lány csípőjének ölelésé, tői még horgasra görbültek.

— Testvérem — rebegte Pjotr atya — tudtam, hogy itt élsz, ide k'üldtek utánad, készül-e már az emlékmű, és azzal, hogy mi lehet a rád bízott pénzzel...

— Itt élek és itt is maradok! — dörrent gőgösen Sándor hangja, amiből az ördög mintha Pjotr atya agyába lo- póznék.

— Én is ... én is ... szeretnék maradni — reszketett Pjotr atya és lelkében mérhetetlen felszabadulást érzett, amikor kimondta a sorsdöntő szót. És felsejlett előtte a Lávrák minden zord cellája, társainak alamuszian alattomos tekintete, zsugori zsörtö- lődésük minden kicsi köny- nyebbségért. amit a ti tó ni falak közt itt-ott kiküzdhettek maguknak.

Itt náomlott a mediterrán ég vakító kékje, a levegő otthon soha nem érzett varázsos melege, és maradt.

És egyikük sem látta meg soha többé a zúzmarás orosz telet, a Dnyeper ólomszínű jegét. Nem látták többé a Lávrák várrendszerét, az alant szala. gozó folyót, nem látták többé a távolba vesző végtelen orosz síkot...

Vazul atya sohasem kapott síremléket.

nyöszörögni, majd sírni kezdett, Rázkódott bele az egész teste. Csukladozva, szaggatottan kezdte el nagy keservét:

— Látod-e mi lett a házamból ... Én öreg cimborám ... Mi lesz most már velem...?

Imrus csak állt, meg sem moccant. Az öreg felemelkedett, belecsimpaszkodott az állat sörényébe, megrázta:

— Hallod-e! Hát leégett a házam!... Mit állsz itt, mint agy faszent?! A kutya úristenit, takarodsz innen?!

De, mert Imrus még csak odébb sem lépett, elöntötte Gazsit a méreg. Két kézre kapta a füstös husángot, nekiveselkedett, és iszonyú nagyot csapott a ló fejére. Imrus alatt megroggyant a lába, de akkor már Gazsit elöntötte keserű düh. Ütötte a vén jószágot, ahogy erővel bírta. Akkor kezdett csak tisztulni fejéből a köd, amikor Imrus már nem mozdult. Kiejtette kezéből a botot, s rohant, rohant ki a faluból, túl a határon is.

Két napig nem látta senki az öreg Gazsit. Harmadnap hajnalára jött vissza, de nem szólt senkihez, messziről kerülte az embereket. Imrust régen elásták, és az öreg nem kérdezett semmit. Fogott egy ócska rongyot, azzal kezdte tisztogatni a kormos téglákat, hátha kiadnának egy kisebbfajta kulipintyót. Nagy sokára oszlott el szégyene. Bejároga- tott a faluba, de szót lan, mogorva maradt, a köszöntést is alig fogadta. Pedig nem emli. tette előtte senki, mi történt Imrussal.

Lassan helyre rázódott minden. Az öreg felhúzott magának valami szobafélét, s maga tákolta kiskocsival fuvarozott, amit kellett. Ha arra vitte az útja, betért a kovács- műhelyhez, leült a poros fűre, és sokszor órákig elbeszélgetett a kováccsal. Olykor, ha nagyon húzta tagjait az idő, maga mondta:

— Vénember vagyok en már, semmire sem való. De azért Imrussal mégis csak könnyebb volt.

A füst, mint értekezletek elején általában, vékony, áttetsző csíkokban úszott a hosszú, zöld asztal fölött. Az igazgató rendezgette az előtte fekvő dosszié papírjait, majd körülnézett, ö ettől a pillantástól olyan csend lett, mint jelentékenyebb büntetőpereknél, az ítélethozatal előtt.

— Az értekezletet megnyitom — mondta és halkan köhintett. — Üdvözlöm a kedves kartársakat. Mai megbeszélésünk tárgya a Veder utca három számú ház építkezése,

Finom, nem túl lelkes, de érdeklődő taps csattant.

— Kedves kartársaik — folytatta az igazgató —, először történik vállalatunk életében, bogy a tervező és a kivitelező vállalat együttesen ünnepli a sikeres, eredményekben gazdag munkát, amelynek jutalmát most, a ház átadása után, a végzett munka arányában, igazságosan felosztjuk.

A taps, amely szaval nyomán felzúgott, most már lényegesen lelkesebb volt, mint az imént, A próféták szavát hallgatják így a megigaznlni vágyó lelkek, ahogy most minden tekintet az igazgató száját figyelte. Folytatta:

— Felkérem Paposlaky főmérnököt, ismertesse a határozatot. — (Az igazgató előtt megszólalt a telefon, felemelte. — Halló... Igen. Ugyan! Értem.. . Majd később, kedvesem, most ne zavarjanak! Bizalmas értekezlet! — Letette a telefont, udvariasan Intett. — Nos, tehát: halljuk Paposlaky kollégát!

A főmérnök felállt, kis papírlapot emelt rövidlátó szeméhez, onnét olvasta:

— A Veder utca három számú házzal kapcsolatos premizálás.

— Halljuk, halljuk!

— Az épület távlati tervének kidolgozásáért, valamint a városképbe való beillesztés eszmei, esztétikai és pszichoA katona Inkább mogorvái mint vidám. A többiek oda- odafütyülnek vagy kiáltanak valamit egy-egy jó formájú lánynak, ö szótlanul és ütemesen dolgozik. Egyáltalán nem örül annak, hogy ott kell ásnia a csatornát, ahol a volt kedvese lakik. Amikor ide vezényelték őket dolgozni, eszébe jutott utolsó beszélgetése o lánnyal.

— Sári — mondta. — Nenj kell, hogy írjál. Minek. Két év akkor is hosszú, ha írogatunk, akkor is, ha nem.

A lány megfogta a fiú gallérját és erősen szorította.

— írok azért — suttogta. — Minden oro6zórán.

— Hát írj — egyezett bele a fiú.

Azután bevonult katonának, ás — azóta nem látta a lányt. Éppen egy éve, és ugyanennyi ideje levelet sem kapott tőle. Mogorváin ássa az árkot a fiú, szemébe húzott sapkája alól kiles a házra, aztán gyorsan visszakapja a pillantását Káromkodik. A föld vizes, ráragad az ásóra.

A többiek nevetnek rajta. Nagyon jó kedvük van. Beléjük bújt a tavaszi fény, átsüt rajtuk, munka közben titokban játszanak. A katona rosszkedvűen végigméri őket. Fent a partom, a háta mögött áll egy fiatal törzsőrmester, a parancsnokuk.

— Mi a baj, Mészáros? — kérdi a katonától.

Felpillant, tétovázik, vajon,

ha megkérné... elmondaná... elmehetne egy másik brigádhoz?. .. Vagy megengedné, hogy becsengessen ide és érdeklődjék?. ..

— Semmi — mondja végül és megvonja a vállát — Mi lenne?

—Rossz kedve van — állapítja meg a törzsőrmester.

A fiú bólint,

— Az biztos.

Az ásó után nyúl, dolgozni

altar tovább. A többiek felkönyökölnek az ásókra, lapátokra és nézik. Mosolyognak. Ugratni próbálják, ű dolgozik,

C ii lay hívőn

Bolondos

tavasz

gondterhelt arccal ránclgálja az ásót nyugodtan, halkan, folyamatosan káromkodik. A társai körül állják.

— Jól áll neki — szól valaki.

— Micsoda?

A katona belenyomja ásóját az árok aljába, és egyszerűen a beszélőkre dobja a földet A törzsőrmester érzi, hogy baj lehet

— Melózni! — mondja.

Nyílik a ház ajtaja, A katonák hajlongva dolgoznak. Kilép egy lány az utcára. Szép. Egy pillanatra megáll, nézi a katonákat Aztán gyorsan odamegy a fiúhoz. Megáll az árok partján.

— Szervusz, katona — mosolyog.

Mészáros felnéz.

— Szia — mondja és végignéz magán. Keze, ruhája sáros. A törzsőrmester pár lépésre

áll, csodálkozik. Megáll a munka. Csend lesz. — Élsz még, Sári?

— Te élsz-e?

— Látod! — mondja a fiú.

— Látod, nem?

— Látom.

— Már egészen elfelejtettelek — lódít a fiú.

— Te mondtad, hogy ne írjak!

— Hát persze. Jársz valakivel?

— Nem tudom.. í

A törzsőrmester odalep hozzájuk. Köszön a lánynak, bemutatkozik.

— Elmehetnek — mondja a fiúnak. — A közeibe. Majd a srácok dolgoznak.

Ä katona a lányra néz. Aztán a házra. Csillan a szeme, elmosolyodik.

— Bemegyünk?

A lány tétován bólint. A fiú kiugrik az árokból.

— Kösz' — mondja a törz.- őrmestemek, és elindulnak.

Becsukódik mögöttük a kapu. A katona megmossa a kezét, aztán leülnek a konyhában. A lány a fiú csizmáját nézi. Csupa sár.

— Jársz valakivel? — kezdi ismét a fiú.

— Azt hiszem, igen.

— Hiszed?

A lány bólint. Az ablakon túlra néznek egy Ideig mind a ketten. A fiú érzi, hogy itt. nincs keresnivalója. Szégyelli magát. maga sem tudja, miért.

— örülsz most. Sári? — kérdi a lánytól.

— Nem különösebben. •

— Mire gondolsz? — kereti u fiú.

— Semmire... Elmúlt

A katonában mintha össze omlana valami. Azért mégis azt mondja:

— Örülök neki. így természetes.

Már menne. A lány feláll, ő Is zavarban van. A katona is felkel. Elköszönnek egymástól.

A fiúk csoportba verődve

állnak és nézik, amint közeledik. Kutatják az arcát. Hiába. Nem tudják leolvasni róla hogy arra gondol: „Pedig átkozottul szép lett volna!...” A törzsőrmester odalép hozzá.

— Nem kell elkeseredni. Ez

különben is bolondos tavas::. Nem gondolod?

A fiú Is így gondolja. Legyint egyet. Aztán — mit tehetne! — furcsán élmoeolyo dik.

— Pedig átkozottul szép lelt volna!... — mondja.

A törzsőrmester bólint. A? után, szinte egyszerre, mindketten széttárják a karjukat.

Bárány Tamás

Egy lakó támolygott be, vérben forgó szemmel, a Veder

utca háromból.

— A legfölső emelet inog! Azonnal intézkedni!

— A Veder utca hármas számú ház építkezésének sta. tikai számításaiért — hangzott a főmérnök nyugodt hangi«. — Kontra csoportvezető mérnöknek ezerötszáz forint.

— A kazán.., — hörögte a , lakó — szétment a kazán, az- r zal kezdődött!

— Az Igazgató érdeklődő, pillantást vetett rá.

— Próbafűtés? — kérdezte barátságosan.

— A legelső próbafűtés!

■ Addig nem volt semmi baj! Ma délután befűtöttünk és fél óra múlva inogni kezdett a

■ húz!

Egy másik lakó zuhant be most az ajtón,

— A földszintig leomlott a

j jobbszárny! — üvöltötte rekedten, i

Az első lakó rámeredt.

— Őrület! A jobbszárnyon lakom!

t Az igazgató kissé feszélye- , zetten körülnézett.

— Kedves kartársak, az ér- • lekezletet bezárom, Aranka,

kedves, szóljon le a kocsimért, mégiscsak illik kimenni a , helyszíni szemlére, Bár, ez mór tulajdonképpen az Ingatlankezelő gondja, hiszen az épületet. átvették..

i A társaság felállt, cihelő- dött: a vendégek az Építéstudomány! Irodától az iránt érdeklődtek, nyitva-e még ilyenkor a vállalati pénztár. Az ftjtón kilépve, Kontra csoportvezető odafordult Dobsa főmérnökhöz. Gyors pillantást vetett az igazgatóra, s hangját lehalkította.

— Fantasztikus, te kérlek, az öreg hogy pikkel rám! Csak azt tudnám, miért kapott Lepényi hétszázzal többet, ami kor a statikai számításokat éiv

Prémium

Siatlr

lógiai tervének kimunkálásáért Dobsu főmérnöknek, az Építéstudományi Iroda munkatársának, háromezer forint.

Halk, udvariassági taps.

— A távlati kimunkálás közeli bemunkálása, részletrajzok tusozása, gya-kori radír- használattal, Geller főosztályvezető főmérnök munkája, szintén az Építéstudományi Irodától, kétezer-hatszáz forint.

Taps.

— Az épület szakipari, valamint belső szerelőmunkáinak külső bevitelezése s ugyanakkor belső kivitelezése: KoráJl osztályvezető, Építéstudományi Iroda, kétezer-kétszáz forint!

A gyöngéd taps még el sem ült, amikor kinyílt az ajtó, s egy felindult arcú nő lépett be a tárgyalóterembe. Az igazgatóhoz hajolt.

— Talabér elvtárs, az Ingatlankezelőtől vannak itt...

Az Igazgató felnézett rá, arcán a rosszallás fanyar redöi.

— Értekezem, Aranka!

— A Veder utca háromból is vannak itt..,

Az igazgató türelmetlenül Intett.

— Dolgonr van! Paposlaky kartárs, kérlek, folytasd!

Aranka az igazgató füléhez hajolt, súgott valamit. A férfi bólintott.

— Majd bejelentik u minőségi kötbérigényt! Ilyenekkel most ne zaklassanak!

Aranka kiment; a főmérnök alig várta, hogy becsukódjék mögötte az ajtó.

— Most rátérnék kivitelező vállalatunk dolgozóinak prémiumaira. Az épület kivitele, zésének megszervezéséért, vaamint a munkák kiváló lebo- lyolításáéít Gond.00 főmérnök, óépítésvezetőnek háromezer orint,

Vad. lelkes taps.

A központi fűtési berendelés kiváló megtervezéséért, va- amint kivitelezésének ellem- rzéséért Lepényt csoportveze- ő mérnöknek kettőezer-két- izáz forint,

Az ajtót most feltép lék Időiről, s szinte az értekezlet iba elé zuhant Aranka.

— Reped az oromfal a Veer utca háromban, igazgató úr!

Talabér ráemelte rezzenés tern pillantását,

— Fantasztikus! — Ujját zajára tette, jeléül, hogy itt aast fontosabb dolgokról van zó, s szemével intett Papos- iky főmérnök felé aki inár >lytatta is:

— A panelfödémek illesztő - éért és szereléséért Gerinezes őmérnöknek kettőezer-hatizáz forint.

Aranka elhaló hangja ullg lallatszott a most felzúduló apsban:

— De igazgató úri... — s a ezét tördelte. — Kint már Ilik egymást.

— Nyugi, Aranka! Mindjárt égzünk!

— A belső munkák„uilenőr- éséért — folytatta Paposluk.v - Paposiaky főmérnöknek há- omezer-hatszáz forint.

A taps, amely kitört, leírha- rllan. Alig baliották, ahogy az jtó most megint kivágódott: sak a hörgésre figyeltek oda,