Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

A tokiói Ikebana iskola tanárnője Yvaki Toshiko virágkötő művésznő, aki rövid ideje tartózkodik Magyaré rszágon, belépett a Sasad Tsz -be. A szövetkezet Calvin téri üzletében dolgozik, ahol a híres japán Ikebana-táiakat készítik. Rendkívül szép virágösszeállításának sok a nézője és sokat tanulnak tőle jelenlegi magyar kolléganői is. (MTI totó — Kácsor László felv.)

Vidám napló

EGY UGRAb

Kovács késve érkezik a vállalati hajókirándulásra: a hajó már egu arasznyira eltávolodott a stégtől. Kétségbeesetten kiabál:

— Álljanak meg, én is megyek!

A matróz biztatja Kovácsot, csak

bátrán lépjen át. Kovács megembereli magát. Ugrik, de megcsúszik és elterül a hajó fedélzetén. Mire feltapaszkodik, a hajó már 10 méternyire lehet a parttól. Kovács körülnéz, szemlélgeti a távolságot, és elégedetten mondja:

— Ez volt egy ugrás!

VACSORA

A Pesten tanuló egyetemistát vacsorára hívták meg a jó ismerősök. A menzán étkező fiú már előre örül az ízes házikosztnak, és nagy várakozással indult a vacsorára.

A vacsora jó volt, de a vonalakra vigyázó háziak igénye szerint kalóriaszegény és kevés. Mikor búcsúzásra került sor, a háziasz- szony megkérdezte:

— Mikor jössz el legközelebb vacsorára?

A gyerek a kérdésre egy halk kérdéssel válaszolt:

— Lehetnie talán öt perc múlva?

PAPRIKAS SZALONNA

Az egyik gyorsvonati fülkében magyarok utaznak Párizsba. A francia határra érve Pogány néni az útitársaihoz fordul, s mondja:

— Kérem szépen, tessék nekem franciául kitölteni ezt a vámnyilatkozatot.

Az egyik utas előveszi a golyós- tollát :

— Nagyon szívesen — mondja. — Mi van ebben a szatyorban?

— Paprikás szalonna, töpörtyű, ilyesféle. A fiamnak viszem Párizsba. Ott sofőr. Kérte, hogy hozzak neki egy kis hazait. . .

— Paprikás szalonna, ejha, — mi az franciául?

Meg kellene kérdezni az útitársakat. Van a fülkében külkereskedő, orvos, diák, tanár, szabónő —, de senki sem tudja.

— Megvan! — támad mentőötlete végre az egyik utasnak. — Nevezzük, nos, nevezzük, könnyedén és egyszerűen, lő szalonnak. Lö szalon papriké!

AmatörMmpályázat

Kihirdették a megyei ama- tőrfiim-pályázat idei első negyedévi eredményeit. pályázatra számos pályamű érkezett, amelyek közül szakmai zsűri választotta ki a díjnyertes műveket. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados jubileumára a pályázók igyekeztek tartalmilag is kapcsolódni a dicsőséges napok eseményeihez. A zsüribizottság, Raffai Anna filmrendező vezetésével, az első díjat Ta- ács Sándor Visszaemlékezés, másodikat Lányi Lóránt áték, a harmadikat Gáspár rare Nádújfalu, Május 1 cí- nű filmjének ítélte oda.

A jobbik megoldás

Egy rendőr kinyomozta a pénes- hamisftdk nyomdáját, s felhívta a főnökét:

— 500 ezer frissen nyomott

bankjegyet foglaltam le, Mindjárt sziem.

uram.

bevi— Felesleges! Veszélyes dolog ekkora ^szeggel szaladgálni az ut- oán. No, és jól sikerült harmsdtva- nyokról van szó?

— Mintha csak eredetiek lennének!

— Akkor hát utalja át az összeget postán!

VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Jó tanács

írja:

»Állj, mint torony, mely meg se remeg, s lásd: ormával így vesz diadalt a szélen. Mert akiben minden gondolat

egymást. ..

(Folytatása a vízszintes 2. és a függőleges 1. számú sorokban.)

FÜGGŐLEGES: 3. Kutya. 4. Piros, németül, 5. Manó. 6. Latin és. 7. Mint függőleges

10

NÓGRÁD — 1969. április 27., vasárnap

1

*

2

3

4

5

6

T

7

8

9

10

J

11

12

13

*

14

15

16

*

17

18

19

*

20

21

22

23

*

24

25

26

*

27

*

28

E

fi

29

30

*

3l

*

32

F.

s

33

34

m

35

36

*

*

37

k'á

38

39

40

ff

41

f/PiW

42

P

43

44

ff

45

46

m

47

—j

48

*

» (fa?

*

a

49

50

ff

51

n'lft]

V 4

52

53

w?

54

55

fi

56

*

57

58

59

*

60

fi

61

62

63

fi

64

65

66

ff

67

68

69

■|

ki

70

w,

71

kiii

72

73

74

ff

te

76

ff.

TI

78

79

80

81

w,

82

N

83

84

85

86

87

88

fi

59

i

Y

Knbikoibn »á <1 o 1 parképítő in unkára

magas

fizetéssel

felvesz

a Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat Minden héter szabad szombat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán.

§zékesfeliérvár,

Sörház tér 3.

I

A tökéletes ember

Amikor megismerkedtem vele, hatalmas társaság vette körül, és éppen önmagáról beszélt. Már akkor sejtettem, hogy tökéletes. Amikor másodszor találkoztunk, arról beszélt, hogy sok ember unalmas és hülye módon tökéletesnek tartja magát, szinte alig van kivétel, olyan mint ci, aki — mint tudóm — természetesen valóban tökéletes. Tényleg tudtam már. így hát megerősödtem abban a hitemben, hogy végre egy tökéletes embert találtam. Ezután nagyon sokáig nem találkoztunk, s a viszontlátás pillanatában rögtön néhány üresfejű, öntelt csirkefogóról kezdett beszélni, akik nem átallják tökéletesnek érezni magukat, s jóllehet, erről hallgatnak, minden mozdulatukban ott érződik a pimasz meggyőződés, hogy tökéletesebbek, mint ő, — de ez maradjon köztünk! — tulajdonképpen évek óta a legtökéletesebb ember.

Megdöbbentem. A bizonyosságtól döbbentem meg, amihez most már kétség sem férhetett, hogy a tökéletesség mintaképével ülök szemben. Nem maradt más hátra, mint az, hogy meglátogassam e rendkívüli embert, és nyilatkozatra bírjam, amit most azzal az irigy meggyőződéssel adok ki a kezemből, hogy a tökéletesség titkát pazarlóm széjjel.

— Hogy hogyan lettem tökéletes. ..? — kezdte tűnődve. — Magam sem tudom. Eredetileg tehetségesnek indultam, a család is erre biztatott, de én az az ember vagyok, aki könyörtelen- biztonsággal megérzi, hogy mire hivatott. És akkor már semmi sem tántoríthatja el a számára kiszabott úttól. Éreztem, nekem tökéletesnek kell lennem. — így lettem tökéletes.

Elhallgatott. Arcán gyengéd vonások tükröződtek, ifjú izzó önmagát látta maga előtt, amint egyre tökéletesedik. Elfogódottan ültem.

— Eleinte nem volt könnyű — folytatta sóhajtva, és szájába vette hüvelykujját. —

Senki sem volt hajlandó tudomásul venni tökéletességemet. Ha egymagám eljátszottam a Mesterdalnokokat, kifütyültek, ha Nobel-díjas regényt írtam, begyújtottak vele, ha meg két hónap alatt letettem a jogot, gúnyosan a képembe nevettek. Még az apám sem értett meg. Amikor megtudta, hogy felfedeztem a Déli Sarkot, mindössze ennyit mondott: „Én meg félkézzel eszem a gulyást.” Értetlenség és gúny mindenütt. Ütöttek, vertek, csíptek, haraptak. A kvantumfizikai kutatásaim eredményéről már nem is mertem beszélni senkinek. Ugyanígy elhallgattam azt is. hogy három métert ugróm magasba, és egy óra alatt lefutom a maratoni távját. .

— És egy napon rácsaptam a homlokomra — folytatta felvillanyozva. — Végtére is, hát miért vagyok én tökéletes?! Mit ér az olyan tökéletesség, amely képtelen kiharcolni számomra a legegyszerűbb dolgot: az emberek elismerését?! Fenébe hát a tudományos vesződéssel, a zseniális műalkotásokkal! Az embereknek tökéletességre van szükségük, nem pedig nagy teljesítményekre...! Ettől kezdve semmit sem csináltam, csak beszéltem. A tökéletességemről. És az emberek hamarosan felfigyeltek rám, egyre nagyobb ámulattal hallgattak, és ma már imádat szökik a szemükbe, ahol csak megjelenek. Nincs szükség tényekre, bizonyításra. Hiszen éppen arra vágynak, aminek nem kell utánanézni,

amit zsongító szavaim hordoznak, a maguk hasbnlítha- tatlan szépségében.

— És elhiszik? — kérdeztem, bámulva a nagy embert.

— Miért ne hinnék! — mondta, és összevonta a szemöldökét. — Hiszen te is elhitted. Vagy nem?!

— Persze, persze! — válaszoltam sietve.

Egy darabig hallgattunk, aztán megkérdeztem: — És most? Elégedett vagy?

— Igen — mondta tekintetet komolyan egy pontra szögezve. — Minek tagadnám. Néha labdázgatok lenn a' téren, máskor Idefönt játszom a víllany- vasutammal, évente elolvasok egy-egy mesekönyvet. S mindezeken túl — kérdezlek: — mi lehet boldogitóbb, mint a tökéletesség tudata?

Igaz, igaz. Csak néztem es csodáltam.

Közben a marnaja behozott Két tál gesztenyepürét, és azt majszoltuk. Néztem őt. ahogyan eszik. Serkent mái a szakálla, tejíehér bőre volt, és cowboy-nadrágot viselt. Tizenkilenc éves múlt, túl az értetlenség, a lázadások korán, de még magabiztosan, íérfiassága teljében.

Jól éreztük magunkat; ettünk, néztem az építőkocka - kát a polcon, a pettyes labdát a sarokban, a falra festett törpéket — és mégis: mindezek ellenére valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok tökéletes.

Munkácsi ÖJiklos

métól. 67. Hold, latinul, 69. Katonai szolgálat. 72. Érzékszerv. 74. Mint függőleges 58. számú. 76. Vissza: finom, zsargonban. 77. -tói, -tői latinul. 78. Esztendőt. 80. Paripa-e? 84. Svájci város. 86. Néma róna! 87. PT. 88. Igekötő. 89. Állathang.

Beküldendő: a vízszintes 2. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése.

A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: „Kend volt, Táncsics Mihály- a mi kora lelkünk: Attila ugarján”.

Könyvjutalmat nyertek: Kvacsek József Karancskeszi, Nagy Éva Salgótarján és Tács István Salgótarján.

A könyveket postán küldjük el!

idegen szóval. 28. Ruhák ellensége. 29. Időszak, korszak. 31. Kemény hangsor. 32. Vágóeszköz. 33. Vissza: súlyrövidítés. 35. Régi űrmérték (—’). 37. Ital. 38. Igekötő. 39. Igen, angolul. 41. Sír. 42. Hamis. 43. Omladék. 44. Mátka. 45. Olvadás kezdete! 46. Megint 47. Férfié. 48. Végtelen mese! 49. Lakoma. 50. Földmunkát végez. 51. Házikó. 52. Becézett szülő. 54. Hangtalan néha! 55. Tagadó szó. 56. Ilyen lap is van. 57. Fiji-szigetek egyike. 60. Indíték. 61. Gége vége! 62. E helyen. 64. Francia város. 67. Aki néz. 68. Idején túl. 70. Ruhadísz. 71. Téli sport. 72. Női becenév. 73. Vég nélkül terít! 75. Finn város. 77. Spanyol város. 79. Üres tál! 81. Azonos mássalhangzók. 82. Vaspálya. 83. Női név. 84. Hajtogatott papír. 85. Főnök, zsargonban. 87. Francia strand. 89. Hiányos inge.

I>anLc az „isteni szinjáték”-ban

VÍZSZINTES 12. Igekötő. 14, Szétszed. 16. Aki álmos. 17. Személyes névmás. 18. Ital — fordítva. 20. Állóvíz. 21. Tejszínből is készül. 23. Fém. 24. Vetésre, ültetésre vár. 25. Tejtermék. 27. Kellemetle-nsép89. számú. 8. Lop, zsargonban. 9. Egy, németül (+’)- 11. Keresztül, népiesen. 13. Román pénz. 15. Vidéken. 19. Ferde, zsargonban. 21. Sereg. 22. Teste*. borítja. 24. Házimunkát végez. 26.' Időjelző. 28. Adagol. 30. Erőművész. 32. Vezér- juh. 34. Fizetését. 36. Olaj, angolul. 37. Lokál. 38. Szo- morkodás. 40. Madór 43. Csúnya. 51. Folyadék. 53. Igevégződés. 57. Többre számított. 58. Kötőszó. 59. Város Maliban. 63. Délnyugat-afrikai város. 65. Vej. 66. Tojás — néi4// « á«/

Aíí a bál. A nyugdíjas nyomda- zok mulatnak. Férfiak, nők ve- yesen. A nyomda igazgatója és zakszervezeti bizottsága hipta leg őket egy kis légyottra. Né- ány „civil” is betévedt közéjük, ern nyomdászok, nem nyugdijaik, másféle idegen emberek. Kint megbámulják ezeket, aztán agyják.

A teremben kellemes légkör, az sztalokon bor, sör. összecsendül- ek a poharak, szép üvegmuzsi- a. Az arcok már egy kissé piro- ik. Hát igen, a vérnyomás . .

A nyomda igazgatója feláll. Kis- í zavarban van a meghatódott- ágtól.

— Halljuk a Miska gyereket! — zólnak többen is.

A Miska gyerek, az igazgató a lámáknak és papáknak tiszteletül jelenti, hogy „ .. . máskor is ijjenek el szaktársak, mert mi agyon szeretjük magukat.”

Csillognak a szemek. Itt már znki sem öreg. A zenekar tust úz, majd valcerba kezd.

Feri bácsi 81 éves. Egykor gép- :edö volt. Most sötét zakóján vi- áman csilingelnek a kitüntetések, .mikor megérkezett, úgy tűnt, lintha valamit keresett volna a ildön. Most kihúzza derekát és it élete párjának.

— Gyere, Jucikám, én csak veled idők valcerozni.

JtLctka hetvenéves. Hat gyermekei szült és álmában még mosl is rakja az íveket a gépbe. Feri mellett kezdte. Feri akkor már öreg segéd volt, ő csitri. Szóba se állt vele. De ötszáz év távlatából is jóságos volt hozzájuk Gutenberg János, á nyomdászok atyja. Janos-napkor valcereztek először a Ligetben. Akkor még a hat gyerek csupán egy-egy szerelmes pillantás volt. És most újra fiatalok. Mindenki őket nézi, azután mindenki táncolni kezd.

Feri bácsi a ' szünetben azt mondja a pincérnek: „Hozzon fiam három üveg bort a zenekarnak, a jobbikból”. Az asszonyt le- gényesen karon kapja és elviszi a büféhez. Bár az asztalnál ajándékba kapnak mindent, ő itt a saját pénzén kér „Jucinak” egy pár virslit és egy pohár sört, mint mindig, ha együtt mulatnak,

Hangolnak a zenészek. Odajön hozzájuk Miska, az igazgató és felkéri Juci nénit.

— Szép tőled, Mihály — mondja az asszony. — Mindig rendes fiú voltál. Megérdemled ezt a szép rangot, de már bocsáss meg, táncolni azt nem tudsz édes fiam. Olyan öregesen totyogsz. Nézd meg az én Ferimet — s ezzel férje karjaiba libben és táncolnak, mint ötven évvel ezelőtt.

(suha)