Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

Fogyókúra tudományos alapon A karcsúság nem csupán divat, s nem is csak a fiatal­ság jelképe, hanem ma már az egészségé is. Köztudomá­sú ugyanis, hogy az elhízás megrövidíti az ember egyéb­ként várható életkorát. Hite­les statisztikák szerint nem is kis mértékben! A „kellő súly” feletti 10 kilogramm többlet 18 százalékkal, 15 kilogramm többlet 38 százalékkal, 25 pe­dig már 50 százalékkal meg­rövidíti a várható életkort! „Kellő súlyúnak”. — tehát sem elhízottnak, sem sovány­nak — általában azt a férfit tartják, akinek a súlya ki­lókban számítva, annyi, ahány centiméterrel magasabb az egy méternél. Tehát a 170 cm magas férfi legyen — így mondják — 70 kilogramm. A nők, gyermekek kevésbé iz­mosak, vékonyabb csontúak. tehát az ideális testsúlyúak is a hosszúságukhoz arányosí­tott .számítás szerint keve­sebb. Az elhízás különféle beteg­ségekre hajlamosít: érelme­szesedésre, cukorbetegségre, a szív és a keringés túlterhelé­séből eredő panaszokra, ma­gas vérnyomásra, epekőre. A súlyfölösleg túlterheli az esetleg amúgy is kopott, fáj­dalmas Ízületeket, rontja a reumások állapotát, a köhö­géssel járó idült hörghurutot, károsan hat a nemi mirigyek működésére és gyakran nehe­zen felismerhetővé teszi a még gyógyítható, kezdődő rá­kos elváltozásokat. • Ezzel szemben a belgyó­gyászok s a hosszú élet kuta­tói azt vallják, hogy általá­ban szívósabbak, hosszabb életűek azok, akik a „kellő súlyt” nem érik el, hanem annál öt-tíz kilóval keveseb­bet nyomnak a „latban”. Ha testi erejük elegendő, sokkal ellenállóbbak a betegségek­kel szemben, s például idős korban is kisebb kockázattal jár számukra valamely fer­tőzés, vagy az esetleg szük­ségessé vált kórházi kezelés, műtét. A kövérség valaha a gond­talan jómód, a gazdagság jel­képe volt, de éppen az el­mondottak tudatában egyre inkább az egészségtelen élet­mód jelét látjuk benne. Miért hízik el mégis sok férfi és nő? — Sokat esznek! — vágják rá a soványak, de ezt nem hiszik el az érdekeltek... S csakugyan, sokszor találko­zunk viszonylag keveset evő kövérekkel és falánk sová­nyakkal ... Mi ennek a magyarázata? Megdőlt volna az a régi alap­elv, hogy csak a fölös táplá­lék rakódik le, abból képez zsír tartalékot a szervezet? Nem, erről nincs szó! Aki erős fizikai munkát végez, vagy rendszeresen sportol, az elhasználja a táplálékkal fel­vett kalóriát, zsírraktárai nem növekednek. Ök tehát bátran táplálkozhatnak bőségesen. De kétségtelen, hogy van­nak — és nem kevesen — akik fizikai munka végzése nélkül s bőséges táplálkozás ellenére is megőrzik karcsú­ságukat, mert szervezetük mindenképpen elégeti a táp­anyagokat; mások ugyaneb­ből bőségesen raktároznak... Ennek a jelenségnek a tit­kát újabban derítette föl az orvostudomány. Fölfedeztek ugyanis többféle, a szervezet­ben képződő úgynevezett „zsírmozgató” anyagot, hor­mont. Azok a szerencsések, akiknek ebből bőségesen jut. nem híznak el az íróasztal mellett sem ... A zsírmozgósító anyagokat A népművelés kiemelkedő fontosságú eseményeként ez évben kerül sor az országos népművelési konferencia megrendezésére. A konferen­cia előkészítő vitaanyagait országszerte bizottságok elem­zik. Nógrád megye közülük három témát vizsgál meg, s a kialakult véleményeket a me­gyei népművelési tanács ülé­sén vitatják meg. A Nógrád­mestersegesen előállítani még nem tudják, ezért ilyen gyógy­szert sem tudnak készíteni. Megtalálták azonban annak a módját, hogy az egyébként ebből a szempontból „lusta” szervezetet a zsírégető anya­gok termelésére kényszerít­sék. Ennek módja: a szén­hidrátok (liszt, cukor, min­denféle édesség) megvonása — a tudományos alapon ki­dolgozott soványító diéta. Ennek lényege, hogy a na­ponta elfogyasztott szénhid­rát semmi esetre sem legyen több 100 grammnál (10 deka­grammnál), sőt, ha lehet át­menetileg csak 50 gramm le­gyen. Ez napi egy-két da­rab, 30 gramm szénhidrátot tartalmazó kenyérszeletet vagy péksüteményt és napi 20—50 dkg gyümölcsöt jelent (de ez szőlő nem lehet), s egy héten egyszer engedé­lyezhető csekély édesség. Tészta, cukor egyébként szi­gorúan tilos! Éhezni azonban nem kell, mert fehérje (so­vány hús, tojás, sajt, túró) szabadon, továbbá zsíros étel (sülthús. sovány felvágott, tejföl, kevés vaj) mérsékelt mennyiségben fogyasztható. A testsúlyt ajánlatos a fo­gyókúrásnak hetenként orvo­silag ellenőriztetni: ez eset­ben a heti egy kilogramm fo­gyás valószínű. „Lazább” el­lenőrzésnél a fogyás kisebb. Ennek lélektani okai vannak, ugyanis a fogyni akaró em­ber „készül” a súlymérésre, s ha gyakrabban mérik, jobban vigyáz a fent leírt, tudomá­nyosan megalapozott fogyasz­tó étrend pontos megtartásá­ra. ban vizsgálandó témák izgal­mas tevékenységet ígérnek. E témák: A népművelés a saj­tóban, A politika és a nép­művelés, valamint Iskola és népművelés. Mindhárom kér. déskör alkalmat nyújt arra, hogy a népművelés nógrádi munkásai mélyreható elemző tevékenységet is végezzenek a jövő mind eredményesebb népművelő tevékenységéért. A televíziósztár A dm ne tévesszen meg senkit. Nem olyan igazi, nagy sztárról van szó, hanem csak kicsiről, úgyis mondhatnám maszek sztárról. Még szűkít­ve egy kicsit a dolgokat, olyanról, aki csak a maga számára sztár. És annyi ideig amíg bírja erővel az ácsor- gást. A Pécskó Üzletház egyik kirakatában ugyanis kitűnő ötlettel többek között három televíziót is elhelyeztek. Az ötlei nem is ebben van — más kirakatokban is látható televízió — hanem mellette elhelyeztek egy jelvevő ka­merát. Ha valaki megáll a kirakat előtt és belekerül a kamera látószögébe, megjele­nik a képernyőn. Méghozzá nem is egy példányban, ha­nem egyszerre háromban. Aki tehát a valóságban nem jut el az áhított reflektorok vilá­gába, az ne keseredjen el túl­ságosan. Menjen el ahhoz a bizonyos kirakathoz és mind­járt megvigasztalódhat. Ezt tette az a fiatalember is, aki a múltkoriban órákon keresztül ácsorgott a képer­nyő előtt. Fáradhatatlanul topogott jobbra, aztán balra, gondosan ügyelve, hogy min­dig látható legyen az ernyőn. Időnként felemelte a kezét, lehajtotta a fejét, oldalt né­zett. Egyszer meg is fordult és a vállán keresztül próbált visszapislogni. Csak egy kis fantázia kellett hozzá és már­is odaképzelte a rendezőt, a világosítókat, a szerkesztőt, egyszóval az egész stábot, áhí­tattal figyelte, melyik a leg­előnyösebb beállítás számára és nem tágított a kirakat elől. Azokban a . percekben televíziósztár volt. Igaz, hogy csak a kirakatrendező jóvol­tából, de ez őt nem zavarta. Elégedett volt saját magával és ez a lényeg. A többi mel­lékes. — ese — Kutyaszerencse Jutka, kisasszony síelés közben eltévedt a hegyekben. Fáradtság­tól kimerültén elnyomta az álom és amikor felébredt, a kórházban találta magát. — Minden kívánságát hajlandó vagyok teljesíteni annak, aki megtalált! — mondta meghatódot- tan az ápolónőnek. — Nem hinném, hogy bármi kü­lönleges kívánság adódnék kis­asszony. Önt ugyanis az erdész úr kutyája találta meg! Az országos népművelési konferencia előtt 'lémák — Nógrádinak Ruthnak ez már sok volt. Az idegei felmondták a I szolgálatot, zokogni kezdett. Az FBI harcias tagjait ez J egy cseppet sem zavarta. Bizonyosan nem Ruth volt az ’ első nő, akit sírni láttak. Az egyik detektív megmotozott. Mindenáron fegyvert í meg mérget akart nálam találni, de az sem ejtette őket Í kétségbe, hogy kénytelenek voltak egy meglehetősen ócska zsebkéssel megelégedni. Igaz, elég sovány leletnek tarthatták, mert ráadásul elvették tőlem és gondosan el­lették a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének szom­bati teájára szóló belépőt is. Aztán átkutatták a szobát. Mindent felforgattak. Per­sze nem találtak semmit. Egyikük aztán kijelentette, hogy Ruth elmehet, ne­kem viszont velük kell tartanom. — De miért, uraim? — Mert engedély nélkül tartózkodik az Egyesült Ál­lamok területén! Megmutattam ideiglenes tartózkodási engedélyemet amelyet a Bevándorlási Hivatal állított ki, három évre. Csak a három év eltelte után folyamodhattam volna vég­leges letelepedési engedélyért. Az egyik FBI-os erre elő­vett egy papírt amelyet szintén a Bevándorlási Hivatal állított ki, s amelyen az állt, hogy az 1934-ben Márianá- dasdon született Kása Bertalan hontalan személy, többé nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, mert azt visz- szavonták. — Most mi lesz velem? — kérdeztem elámulva. — Velünk jön az Emigration Service vizsgálati fog­dájába. A többit majd ott megtudja ... — 19 — Velük mentem, de nem azért, mert kíváncsi voltam a továbbiakra, hanem azért, mert mást nem tehettem. — Ne félj szívem — mondta Ruth könnyes szemmel —, van egy újságíró ismerősöm, az majd segít. Csak légy türelmes, nem hagylak el... Lám, az imént, amikor a harmadik emeleten balra fordultunk, már azt hittem, hogy Ruth az enyém. Es most tovább gyakorolhatom a türelem erényét, ráadásul fogdában, amelyet újonckoromban sikerült elkerülnöm. Türelemre pedig kétszeresen is szükségem volt ezen az éjszakán. Tudniillik a poloskák miatt. Ezek a kellemetlen álla­tok mindenesetre megkíméltek attól, hogy megint Ruthtal álmodjak, s aztán rá kelljen ébrednem a keserű valóságra. Nemcsak álmodni nem hagytak, hanem aludni sem. Azt már gyermekkorom óta tudtam, hogy a poloska szemte­len. A tanítóm egy alkalommal szemtelen poloskának ne­vezett, mert rajzszeget tettem a székre és beleült. A jenki poloska egyszerűen kibírhatatlan, azt csak ezen az éj­szakán tudtam meg, az Emigration Service fogdájában Alig vártam, hogy reggel legyen és megszabaduljak a szemtelen élősdiektől. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerül­tem, de legalább megtudtam, miért törtek rám a szálloda­szobában, éppen a legalkalmatlanabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek. Igazi amerikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg, hogy kik a cinkosai és mi­lyen titkos üzenetet akart átvenni abban a szállodában! Csak ennyit mondtam neki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította a nyakkendőjét, mint aki nagy munkához készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenyegetett. — Megvannak az eszközeink, hogy magát szóra bírjuk! — Például mi? — kíváncsiskodtam nyugodtan, hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tudtam semmit. Búrt elővette az asztalfiókból a Magyar Nemzetmen­tők Bajtársi Körének teájáról szóló meghívót és diadal­masan az orrom alá tartotta. — Például ez! — Ez? — csodálkoztam. — Mit akar ezzel? — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre készült, aljas tervét végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az, ha valaki honfitársaival szeretne találkozni, hogy anyanyelvén be­— 20 — Új magyar film és irodalmi klasszikus A hét műsorában két kü- kiváló magyar művészek lönleges filmet láthatnak a mellett külföldi filmszíné- salgotarjáni mozinézők. gzek .g feladathoz jutottak. Csütörtöktől kerül közön­ség elé a November 7. Film- Vasárnaptól vetíti a sal- színházban a Feldobott kő gótarjáni mozi Tolsztoj vi- című szélesvásznú, új ma- lághírű regénye, az Anna Jelenet a ma bemutatásra kerülő, Feldobott kő című, új. szélesvásznú magyar filmből gyár film, melyet Sára Sán- Karenina legújabb filmvál- dor, Csoóri Sándor és Kosa tozatát. A művet Alexandr Ferenc szerzőhármasa irt; Zarhi és Vaszilij Katanjan a rendezői és operatőri mun- dolgozta filmre, s a főszere­két Sára Sándor készítette, pet nem kisebb személy for- A Feldobott kő egy fiatal málja, mint Tatjána Sza- filmrendező krónikája a kö- moljova, a Szállnak a dar- zelmúlt korszakról, melyben vak világhírű művésznője. Tolsztoj regényének új filmváltozata. Anna KareninátTat­jána Szamoljova formálja szelhessen. De eszembe jutott a tegnap délutáni újság­cikk. Csak nem engem gyanúsítanak, hogy Csánkó vezér­elnök életére törnék? — Ha azt az alakot keresik, aki le akarja lőni azt az öregurat, akkor rossz helyen tapogatóznak! — mondtam higgadtan. — Ismerjük mi már az ilyen fickókat — mondta a nagyihasú Búrt. — A Bob is ilyen volt. Sőt, vegetáriá­nus. .. — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virginiai gyilkos. Egyszer meg­kérték, hogy nyisson ki egy marhanyelvkonzervet, és rosszul lett tőle. Azután megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól? — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihívóan. — Mit fecseg itt összevissza? Hülyének néz bennün­ket? Jobbnak láttam, ha hallgatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Valóban, őrültnek tartottam Bur- tot, meg a társait. Mi a nyavalyát akarnak tőlem? Hiszen én aztán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén és kész! — Ügy, tehát nem válaszol?!... Ügy is jó! Majd én mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem vagyunk hü­lyék! örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletes­ségének legfőbb bizonyítékát akkor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggatózást. De Burtnak esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Cliv-ban?... Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltöt­te az éjszakákat albérletben?... Miért szereltették le a magyar hadseregből?... Miért nem volt hajlandó vála­szolni honfitársainak, amikor otthoni tevékenysége felől érdeklődtek? Búrt villámgyorsan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt, a végén is be- lémfojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdések már a maga főben­járó bűneire vonatkoznak. Törvényeink szerint kötelessé­gem felvilágosítani, hogy a válaszadásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, közölje ügyvédje nevét és címét. (Folytatjuk) — 21 — j x

Next

/
Oldalképek
Tartalom