Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-24 / 92. szám
Eszmélő milliók A Gyarmati ifjúság napja Ma, április 24-én a megye IS helységében gyarmati vagy nemrég felszabadult országokból származó, hazánkban tanuló fiatalokkal találkoznak munkás-, paraszt- és diákfiatalok. Mire is emlékeznek? Talán már 1957 óta. amióta ünnepeljük a Gyarmati ifjúsági napját, sokszor elmondtuk, de a dolog időszerűsége ma is azt követeli, hogy emlékeztessünk: 1955. április 24-én ért véget az ázsiai és afrikai országok kormányfőinek nagy jelentőségű bandungi konferenciája, amelynek jelentős szerepe volt a gyarmati rendszer összeomlásában. A Gyarmati ifjúság napját világszerte április 24-én ünnepük. Ezzel is aláhúzva annak a történelmi korszaknak a jelentőségét, amely 1946 és 1955 között végbement. E napon mi, nógrádiak is egyetértünk azzal a sok millió harcos fiatallal, akik bár sok nyelven, de egy szívvel, egy akarattal, közös érzéssel követelik a gyarmatosítás végleges megszüntetését, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, s nemzeti függetlenség és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. Egyek vagyunk azokkal, akik nemre, fajra és bőrük színére való tekintet nélkül együttesen lépnek fel az imperialista agresszió és intervenció ellen, a gyarmatosítás maradványainak felszámolásáért, az új gyarmatosítás minden formája és megnyilvánulása ellen, a népek gazdagságának és kultúrájának a felvirágoztatásáért. A Gyarmati ifjúság napjára való emlékezés politikai hitvallás. Felemeljük a szavunkat, az idegen területekre telepített támadó jellegű katonai paktumok ellen, a nukleáris fegyverkísérletek azonnali megszüntetéséért, az atom- és hidrogénfegyverek megsemmisítéséért és azért, hogy megvalósuljon az általános és teljes leszerelés és ezzel az emberiségre boldogabb világ köszöntsön. A nógrádi fiatalok számára április 24. nem egyszerűen csak a szolidaritás napja. Nem csalt együttérzésünk kifejezője, hanem erélyes tiltakozás is a nemzetközi és mindenekelőtt az amerikai imperializmus bűnös agressziója ellen. Csatlakozunk a DÍVSZ felhívásához és a világ valamennyi jószándékú fiataljával együtt követeljük a gyarmati rendszer végleges felszámolását és váll- váll mellett harcolunk a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése érdekében. K G. Rögtönzött beszélgetés a szocialista együttélési* Rögtönzött kerekasztal-be- szélgetést folytattunk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek rúdhúzó üzemének üzemvezetői irodájában. Akinek jutott szék, leült, a brigád fiatalabb tagjai pedig álltak. Beszélgető partnerek a következők voltak: Janik István, a 20 főből álló, bronzkoszorúval kitüntetett szociaüsta brigád vezetője, Buttkai István lég- Vágó, Berta József 2. szak- szervezeti bizalmi és Bozó István 13. Az eszmecsere a szocialista módon élni — követelmény értelmezése körül folyt. — Először is egymás segítését értjük a munkában az előbbi alatt — kezdi Janik János. — Te, Jóska — szól Berta Józsefhez, ha jól emlékszem, Hankó Andrásné- nak, Zsivera Ferencnek, meg Kosztovszki Jánosnak segítesz ... — Engem is Berta kolléga segít, ha a szükség úgy kívánja — avatkozik a beszédbe Bozó István, aki tavaly augusztus óta tagja a brigádnak. Korábban a zabari Március 15. Termelőszövetkezetben dolgozott. Mint mondja: azért jött ide, mert ott nem érezte jól magát. Itt biztonságosabb a megélhetés is. — Ha valamit nem tudok, csak átszólok Pistának: Légy szíves, mutasd meg... — Meghallja? — Meg bizony — tiltakozik a szavaiból kiérezhető kétkedés ellen. — Egymásra vagyunk utalva. Ha azt akarjuk, hogy a ránk rótt feladatot teljesítsük, mindannyiunknak ösz- sze kell fognunk — vélekedik a brigádvezető. — Odahaza is olyan a megértés, mint itt? — Hárman vagyunk testvérek, de egy rossz szót nem szóltunk egymáshoz, pedig hosz- szú ideig nehéz lakáskörülmények között éltünk. Öt évig laktunk együtt a hugival, meg a férjével. Nemrég költöztek új lakásba — így Berta József. —» A bátyám is itt dolgozik. Ha egy hétig nem megyek hozzájuk, útközben elkap, rögtön azt kérdi: no, mi van öcskös, miért nem jöttél, vártunk már — folytatja Buttkai István. — Odahaza Zabaron, jobbról is balról is rokonok laknak. Jól megvagyunk velük, akárcsak a többi munkásemberrel, akik között van bányász, üveggyári dolgozó, ktsz-tag és kőműves — mondja Bozó István. — Én meg azt sem tudom, ki lakik mellettünk, őszintén szólva nem is nagyon érdekel. Nem szomszédolók. aztán meg kerülöm is azt a helyet, ahol veszekednek — veszi vissza a szót Berta József. — Részegeskedő van-e a brigádban? Megütközve néznek rám, majd Janik János szólal meg: — Sört, málnát, esetleg egy kevertet mindannyian megiszunk, de részeg még egyikünk sem volt. — Honnan tudja? — Elmondanák egymásnak az elvtársak — válaszol a brigádvezető. — Akkor jó a feleségeknek, mert az egész fizetést megkapják. — Hová tennénk, ha nem nekik adnánk? — kérdez visz- sza a brigádvezető. — Én, ahogy megkapom, úgy adom oda. Ö tudja, mi kell. Csak egyet kérek tőle: legyen mindig cigarettám. Nem is tudom, mikor vásároltam utoljára ... — Te vagy a kasszás, te tudok, hogy hová, mennyi kell — szoktam mondani feleségemnek, amikor odaadom a fizetést — vélekedik Bozó István. — Tizenhat éve dolgozom, azóta az utolsó fillérig édesanyámnak adom a fizetésemet. Annyi zsebpénzt kapok, amennyire szükségem van — mondja Barta József. — Megkérdezhetem az édesanyját? — Igen, és már mondja is a lakáscímet, majd így folytatja: — édesapám is itt dolgozik, tőle is kaphat felvilágosítást. Egyébként nem szoktam hasból beszélni... Ezután szót kerítünk a családra, no meg az otthoni magatartásra. — Harmincegy éve vagyunk együtt, de még annyit sem mondtam az asszonynak, ogy állj odébb — így Rutt- kai István. — Nem vagyunk hívei annak a szólásmondásnak, hogy a 'pénz olvasva, az asszony verve jó, — hangsúlyozza a brigád vezető, aki tizenkilenc éve él együtt meghitt házasságban feleségével. Kisebb „kanálcsörgés” előfordul. De hol nincs ilyen? A többiek is azt vallják: egyikük sem emelt kezet feleségére. Szavaikból kiderül, ahol tudnak, otthon is segítenek. Bozóéknál a szülői értekezletre az anyuka megy el, az apuka viszont segít a tanulásban. Gyermekük tanulmányi átlaga 4,5. Berta legényember, Janik János Rudolf nevű fia majdnem 4-es tanuló. — Csendes gyéreik, es a kesereg legnagyobb baja az apja. — Tán olyan vohia, mint maga? — ugratják brigádtársai. — * Végül megkérdem: közös kirándulásokat szoktak-e szervezni? — Egy volt, de az is régebben. Nálunk nehezen megy, sok helyről járnak be dolgozni. Tudom, ez rossz pont, de valahogy majd megoldjuk. Gondolkodjatok ti is, mit tudnánk csinálni — mondja társai felé fordulva a brigádvezető —, hogy a családok is mégj óbban megismerjék egymást. Nem sokkal később elköszönnek, mert sietős a munkájuk. Janik László, búcsúzóul ezt mondja: munkából áll az élet. Meg abból, amit az előzőkben elmondottak. Azok pedig jól példázzák: valóban szocialista módon élnek a brigád tagjai. Talán azért, mert ez is sokat számít az értékelésnél? Nem! Meggyőződésből! Náluk nem jár külön utakon a tett és a szó. Venesz Károly Tizenötmillió dolláros hitel az alumínium- iparnak Vekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese szerdán Londonban sajtóértekezleten jelentette be, hogy a Bank of London and South America (BOLSA) vezetésével kilenc angol, kanadai, francia és olasz bankból alakult konzorcium öt évre 15 millió doü lar összegű hitelt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak a Magyar Alumíniumipari Tröszt fejlesztési terveinek finanszírozására, A külföldi bankok a hitelt készpénzben, a szokásos kamattal, természetesen minden feltétel vagy ellenőrzési jog nélkül nyújtják. A sajtóértekezleten a BOLSA vezetői is jelen voltak. A Magyar Nemzeti Bank küldöttsége szerdán hazautazott a brit fővárosból. (MTI) Kukoríca-betakaríló oépek — Iranda licenc alapján A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói üzemében nagyteljesítményű, különleges kukorica- betakarító adapterek sorozatgyártását kezdték meg francia licenc alapján. A francia Braud-cégtől megvásárolt tervek szerint készülő gépeket szovjet SZK—4-es típusú gabo nakombájnokra szerelik, a vágószerkezet helyére, így a kombájnnal „közösen” 40 ember munkáját végzik el naponta. A kukoricaföldön végighaladva, a gép veszteségmente' sen letöri a csöveket, majd lemorzsolja és zsákokba yagy pótkocsira ömleszti a terményt. A naponta 400—450 mázsa szemes kukorica letakarítására alkalmas gépekből a terv szerint félezret gyártanak majd évente. (MTI) Manipulátoros vetkőztető Üj találmány jelent meg a tokiói vidámparkban. A megfelelő érme bedobása ellenében a látogató olyan manipulátort kap, amellyel egyebek közt radioaktív közegben dolgoznak. A kézügyesség-próba tárgya az üvegszekrénybe zárt leány, akinek levetkőzte- tésére manipulátorral pontosan öt perc áll rendelkezésre. Az időt szigorúan ellenőrzik. A direktórium intézkedései közül A munkások nevelésiért A dicsőséges Magyar Tanácsközté'1 saság kikiáltása utón megyénkben i. sorra alakultak a megyei, városi, járási és községi direktóriumok, a munkás- tanácsok, Egymás után jelentek meg p közérdekű rendeleték. intézkedések e. proletariátus érdekében. Ma ötven esztendeje. hogy a. proietárság nevelése érdekében is napvilágot, látott egy rendelet, amely előírta: létre kell hozni a tanácsok mellett működő művelődési osztályokat. A Nógrádi Vörös Újság írja: „A proletárallam a nevelést. tanítást, a működés', is a proletár kezében tartja fenn. A tanulás, a magasabb műveltség megszerzése a múltban épp úgy. mint mindé: szellemi vagy egyéb szórakozás a gazdagok kiváltsága volt. a szegény, a dolgozó, a proletár pedig butaságiban és tudatlanságban nőtt fel. hogy minél csekélyebb műveltség birtokában annál jobban félrevezethető legyen. Épp ezért a forradalmi kormányzótanács LIV. sz. rendeletében a proietárság nevelése érdekében elrendelte. hogy minden községi, járási és megyei tanácsban művelődési osztályok S'zerveztessenek.” A forradalmi kormányzótanács rendelkezése szerint a Nógrád megyei direktórium azonnal megtette a szükséges Intézkedéseket Felhívással fordult a járási tanácsokhoz. „Utasítjuk a járási tanácsokat és ezek intézőbizottságait, hogy a fenti rendelet értelmében intézkedjenek az iránt, hogy a községi tanács kebelében, a művelődési osztályok megszerveztessenek. . A közművelődéshez fűzött óriási proletárérdek kötelességévé teszi minden tanácsnak, hogy a legmelegebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a jövő generáció nevelése érdekében mindenki teljes erejével vegyen részt a közművelődés korszakalkotó munkájában. Elvárjuk, hogy a tanácsok átérezzék ezen kötelességük fontosságát és mindent el fognak követni arra, hogy a nevelés eddigi célja, a tudatlan, alkoholista, beteg proletárok tenyésztése megszűnjön, és hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges munkásokat neveljen.” Eddig az idézet. A tanácsok végrehajtották a direktórium rendelkezéseit, létrehozták a művelődési osztályokat. Tevékenységük során jutott el a könyv a proletárhoz, nyíltak meg a főiskolák, egyetemek kajpui, hogy a proletáráliam öntudatos munkásokat neveljen. . Virágcsokrok a látogatóknak A Hungexpo rendezésében négy magyar vállalat vesz részt Európa egyik legrangosabb vásárán, a göte- borgin, amelyet május 9— 18 között rendeznek meg a svéd városban. A Hungaro- tex többek között háztartási és lakástextíliákat, selyem-, pamut- és gyapjúszöveteket állít ki. A Monimpex borral, szeszes italokkat, édességgel és paprikával jelentkezik. A Terimpex húsipari készítményeket, konzerveket küldött Göteborgba. A 210 négyzetméteres magyar kiállítás egyik érdekessége, kedves színfoltja lesz a Hungaroflor vágottvirág-be- mutatója. Népviseletbe öltözött asszonyok a helyszínen kötik a csokrokat, amelyekkel megajándékozzák a magyar kiállítás egy-egy látogatóját. Sorsokról dönt Törékeny, halk szavú asz - szony Precsek Vilmosné, de ez a hang nagyon határozottá válik, amint ügyintézésre kerül sor. A tanácsok megalakulása óta mostani munkahelyén dolgozik, tanácsi ügyintéző. A gyámügyek tartoznak hatáskörébe. Ez teljes embert kíván, mert az akták mögött emberek állnak. Ami - kor egy-egy ügyben dönt, sorsokat dönt el. És ezek a sorsok bizony a legtöbb esetben aggodalomra adnak okot. Precsek Vilmosné mindenkor lelkiismeretesen megvizsgálja a körülményeket, figyelembe veszi a tényeket és hosszas, józan megfontolás után határoz. Az ügyintézést nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti. Ez a hivatásérzet ad erőt a nehezebb esetekben, ez segíti át a buktatókon. Mert ilyenek is akadnak. Egyszer három évre abbahagyta a gyámügyek intézését. Kérte, helyezzék más osztályra. Oka? Egy tragikus esemény, amely mélyen megrázta és amelynek következményeit, hatását még ma sem tudja elfelejteni. Feladatai közé tartozik az úgynevezett láthatási ügyek elbírálása. Ha a két elvált szülő nem tud békésen megegyezni a gyermek látogatásának időpontjában, a gyámügy hoz döntést. így történt ebben az esetben is. Az apa felment a gyámügyi előadóhoz és kérte, soron kívül látni szeretné gyermekeit. Csak fél órát kért. ö engedett a kérésnek és személyesen kísérte fel a férfit elvált felesége lakására. Az asszony éppen indult volna a városba, de megengedte, hogy a gyerekeket meglátogassák. Az apa néhány perces ott-tartóz- kodás után hirtelen felugrott és kiment. Nem sokkal később megérkezett a tragédia híre; az elvált férj hátulról leszúrta volt feleségét. Az eset megtörte, éj jel- nappal ez járt a fejében és akkor kérte elhelyezését. Három évig a központi iktatóban dolgozott. A gyámügyi előadónak igen sokrétű a feladata. Főként gyerekek, fiatalkorúak kerülnek elébe. De ő intézi többek között a házasságon kívül született gyermekek esetében az apasági megkeresést, a kiskorúak házassági kérelmét, az örökbefogadás hivatalos részét. Amikor erről beszél, megenyhül az arca, mert ez talán a legszebb része munkájának. Családhoz, otthon - hoz juttatni gyerekeket, akik különben nagyon magányosan nőnének fel. Nagyon sok embert ismer, szinte kilóval kellene mérni az aktákat, amelyek évek során eléje kerülnek. Naponta tizenöt—húsz ügyfél is megfordul irodájában. Gyakran hosszantartó kapcsolat alakul ki a gyámügyes és a gondjaira bízott gyerekek között. Egy ízben eléje állt egy nyurga, magasra nőtt fiatalember az utcán és őszinte örömmel kiáltotta: „Kezét csókolom Vilma néni. Nem tetszik megismerni? Hát én vagyok a Jóska, akivel annyi baja volt annak idején Vil - ma néninek.” Valóban nem ismerte meg. Pedig valamikor, évekkel ezelőtt, ő utalta be egy gyermekotthonba. Azóta megnőtt, szakmát tanult, ember lett belőle. Amikor hazalátogat, mindig felkeresi. Emberekkel foglalkozni nehéz. Különösen nehéz olyan esetben, mikor lelki sérüléseket hordozó emberek kerülnek eléje. Az aktákat nem lehet fél ötkor becsukni. Az ügyek elkísérik haza, nem hagyják nyugodni. Gyakran töpreng azon, miként lehetne jobban elrendezni valakinek a sorsát, aki segítségre szorul. Hosszú éveken keresztül levelezett például egy kislánnyal. Ilonka saját maga könyörgött hetedikes korában hogy vigyék intézetbe, mert meg akar szabadulni abból a környezetből, amelyben élt. Aztán elkerült az ország másik részébe. De rendszeresen jöttek a levelek a „Kedves Vilma nénihez”, amelyben beszámolt a maga ügyes-bajos kis dolgairól. Megírta, milyen a bizonyítványa, hogy levágatta a haját és milyen szakmát választott. Ha a nevelőotthon kirándulni vitte, minden alkalommal képeslapot küldött. A gyámügyi előadó a szülőket pótolta a kislány számára. Ezek az esetek munkája értelmét bizonyítják. De nem ér rá sokáig időzni a régebbi dolgoknál, mert várják az újak. Asztalán sora koznak az akták, amelyek ugyanolyan lelkiismeretes munkát követelnek a tanácsi ügyintézőtől, mint az eddigiek. Csatai Erzsébet NÓGRÁD m 1969. április 24., csütörtök
