Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

ék A vidéki ipar fejlődése szükségessé tette, hogy az elektronikus adatfeldolgozás mind nagyobb teret nyerjen. A főváros, valamint Pécs, Szeged és Debrecen mellett nemrég kezdte meg munkáját Győrött is a Számitástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat adat- feldolgozó központja. A korszerű lyukkártyás és elektronikus adatfeldolgozó gépen gyors információkat szolgáltat. így nagy mértékben növeli a vállalatvezetés hatékony­ságát és elősegíti a tervszerű gazdasági termelést (MTI-fotó, Bajkor József felvétele) O’vOSÁíW o;ór*!:uU ÉRETTSÉGIZŐK, FELVÉTELIZŐK ZSEBKÖNYVE A tavalyi premiert követi az könyvben? Összefoglalót a tudomány sem. Külön cikk idei folytatás. A Kozmosz múlt év legfontosabb nemzet- foglalkozik a tudományos élet Könyvek sorozatában a múlt közi eseményeiről, áttekin- szervezeteivel, a hazai, és a évben első ízben kiadott sa- tést a Vietnamban zajló há- világirodalom múlt évi ese- játos mű sikert adatot*, s borúról, az amerikai elnök- ményeivel, a zene és képző- ezért a Móra Ferenc Könyv- választás jellemzőiről. Tájé- művészet eredményeivel, kiadó a folytatás mellett koztatást nyújt a könyv a A kötet harmadik része a döntött. így jelent meg a friss csehszlovákiai eseményekről, technika friss eredményeit kötet, ez a segédkönyvecske, a diákmozgalmakról, a Vati- fogja össze, majd a pályavá- mely minden olyasmiről kán és a társadalmi problé- lasztás, a felvételi vizsgák igyekszik tájékoztatni az mák közötti konfliktusokról, s különböző problémáit taglal- érettségizőket, felvételizőket. 1918—1919 forradalmi észtén, ja, végül pedig kislexikon se- amit a tananyagban nem sa- deiről. Nem hiányzik az gít a fogalmak, kifejezések kö- játíthattak el. „Érettségizők, felvételizők” zötti eligazodásban. Mit találhatunk a zseb- zsebkönyvéből a kultúra, a (n) A tanuló felnőttek érdekében A felnőttoktatásról nagyon sok vita folyik. Többen azt állítják, hogy ez az oktatási forma már nem időszerű, mivel mindenkinek lehetősége van nappali tagozaton tanul­ni. Erről és más kérdésekről beszélgettünk Kmetyi Ferenc­cel, a salgótarjáni Dolgozók iskolájának igazgatójával. — Hol tart jelen pillanat­ban a felnőttoktatás? — A középiskolai felnőtt- okatás átmenetileg csökkenő tendenciát mutat. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az új gazdasági mechanizmus az üzemek vezetőit elsősorban a termelés fokozására, erőtelje­sebb eredmények elérésére ösztönzi. Azért mondom, hogy átmenetileg van csak csökke­nés, , mert a későbbiek során nagyobb arányú fejlődés vár­ható, hiszen az előttünk álló termelésnövekedés nagyobb kulturális és nagyobb szakmai műveltséget kíván. Salgótar­jánban ebben az évben egy­ségesítettük a középiskolai felnőttoktatásban a közgazda- sági technikumi és a gimnázi­umi szakképzést. így az isko­lának jelenleg több mint 400 hallgatója van. Közülük 280- an gimnáziumi. 130-an köz- gazdasági technikumi képzés­ben részesülnek. Az iskolában egyetemi előkészítő is folyik. — A felnőttoktatás e szerint erősen szerteágazó tevékeny­ség amely különböző más problémákat is felvet. Hall­hatnánk ezekről is? — Azzal kezdem, hogy már a jelentkezés nagy gondot je­lent. Sokan nem mérlegelik kellőképpen és nem számol­nak azzal, hogy milyen terhe­ket vállalnak a felnőttoktatás­ban való részvétel során. Ezt mutatja az is, hogy a gimná­ziumi osztályokba beiratkozott 281 hallgatóból a tanulmányok hiányossága miatt mór az első beszámoló után 46 lemaradt, majd a második beszámolónál további 28 tanuló esett ki. A közgazdasági technikumi to­vábbtanulásnál szigorúbb a felvétel, de lényegesen kisebb a lemorzsolódás is. — Milyen problémákat vet­nek fel a hallgatók? — Sokat panaszkodnak a hall­gatók a munkahelyek meg nem értésére. Elmondják, hogy egyes üzemekben nem veszik kellő mértékben figyelembe azi, . >gy vizsga előtt állnak, vagy foglalkozásra kell eljön­niük, holott a foglalkozások mindenképpen a hallgatók elő­nyére válnak. Hiszen ezek so­rán éppen a kritikusabb ré­szeket dolgozzák fel, feladato­kat készítenek, a nevelőtestü­let átsegíti őket a problémás részeken. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy más üzemekben gondosan törődnek a hallgatók továbbtanulásával. Érdeklődnek a beszámolók után. Sőt, nem egyszer talál­koztunk azzal is, hogy dolgo­zóikat felelősségre vonták ha­nyagságuk, vagy mulasztásuk miatt. — Lassan befejeződik ez a tanév is. Már előre el kell ké­szíteni, ha vázlatosan is, a jö­vő évi terveket. Milyen osztá­lyokat indítanak jövőre, ho­gyan kívánják biztosítani a továbbtanulást, a magasabb műveltség megszerzését? — Már a következő új tan­évben szeretnénk megvalósí­tani azt, hogy a felemelt szin­tű iparitanuló-képzéstől a ta­nulók a gimnázium harmadik osztályába, az ipari képzés után, különbözeti vizsgával folytathassák tanulmányaikat, a középiskolai felnőttoktatás keretén belül. Ennek megfele­lően tervezzük a következő év beiskolázását, ami jelenleg már folyamatban van. A kö­vetkező tanévben közgazdasá­gi technikumi és gimnáziumi első osztályt indítunk. Külön­bözeti vizsgát tervezünk az iparitanuló-képzést befejező fiatalok részére. Elegendő je­lentkezés esetében esti tagoza­tú osztályokat is indítunk. A levelező és esti tagozati tanu­lás között az a különbség, hogy a levelező hallgatók he­tenként egyszer járnak kon­zultációs foglalkozásra, míg az esti tagozat hallgatói heti há­rom alkalommal közösen dol­gozzák fel a tanulmányi anyagot. Tervezünk még gimnáziumi érettségizett dol­gozók részére közgazdasági ki­egészítőt és egyetemi előké­szítő tanfolyam indítását. Vidékről is járnak hall­gatók. Nem okoz nekik nehéz­séget a bejárás? — Iskolánkban jelenleg 132 munkahelyről járnak tanulni, ami annyit jelent, hogy van­nak olyan üzemek, vállalatok. amelyekből csupán egy-két amber jön hozzánk. A na­gyobb üzemekből természeté- sen többen. Egy-egy hallgató még Apc, Jobbágyi környéké ről, sőt még messzebbről is bejár a foglalkozásokra. Ne­hézséget okoz a bejárás. Isko­lánk — különösképpen köz- gazdasági vonatkozásban — az egész megye területéről szerzi tanítványait, és ezeknek a bejárása nehézkes. Nehéz­kes azért, mert alkalmazkod­ni kell a többség igényéhez. Nálunk a tanulási idő három órától hét óráig tart. A járművek azonban ehhez nem igazodnak és emiatt a be­járó tanulók sokszor hátrá­nyos helyzetbe kerülnek. — Mit mutat a gyakorlat? Milyen színvonalon mozognak a foglalkozások? Hogyan ítéli meg a hallgatók és a tanárok munkáját? — A gyakorlat azt mutatja, hogy a hallgatók többsége jó szándékkal jön iskolába. Azok, akik könnyelműen, felelőtle­nül jönnek, az első-második beszámoló után lemaradnak és a foglalkozásokra sem járnak. Érdekesség, hogy egyes hall­gatók, akik egy-egy osztály gerincét teszik ki és minden egyes foglalkozáson részt vesz­nek, úgynevezett gyakorló foglalkozásokat is igényelnek. A gyakorló foglalkozásoknak az a célja, hogy a nevelők irányításával a különböző el­méleti anyagokban elmélyül­hessenek. A foglalkozások szintje eléggé alkalmazkodik a nappali tagozatok szintjéhez, azzal a különbséggel, hogy sokkal közvetlenebb, társalgó módszer alakult ki a nevelő­testület és a hallgatók között. Ügy látjuk, hogy eredménye­sen folyik a munka. Azok, akik ténylegesen akarnak ta­nulni, sikerrel oldják meg fel­adatukat. Pedig nem könnyű ez, különösképpen az asszo­nyok esetében. Nagyon sok­szor panaszkodnak arról, hogy a három műszak, az iskolát is beleszámítva, nagyon kimerí­ti, nagyon fárasztóvá teszi tanulmányaikat. Ehhez a tan­testülettel azt a segítséget kí­vánjuk nyújtani, hogy a segít­ségre szorulóknak bármikor rendelkezésre állunk, készsé­gesen korrepetáljuk őket, megbeszéljük velük a problé­mákat. M. Zs. 0 A műhelybe azonban nem jöttek be. Sajnáltam, a dolgot, hiszen segíthettek volna egy kicsit a kaüantyúkat felcsavarni. Elképzeltem, mennyire unatkoznak szegény­kék ott, a gyár’ előtt, amíg rám várnak. Még szerencse, hogy nem ingyen teszik. Tulajdonképpen nekem is vala­mi ilyen állást kéne keresnem! Igyekeztem elfelejteni díjbirkózó külsejüket és in­kább Ruthra gondoltam. Meg tudtam volna fojtani ezt a két medvét. Ám, amint kiléptem a gyárkapun, rájöttem, hogy ha erővel bírnám, akkor sem gyűrhetném le őket: a tegnapi két úriember eltűnt. Mások álltak munkába helyettük, s így aztán ismét díszkísérettel ballagtam a vendéglőhöz, ahol Ruth-tal volt találkám. Megint jóval előbb érkeztem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhány­szor kísérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendégeim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem, miként szabadulhatnék meg ezektől az ala­koktól. Annál is inkább szerettem volna lerázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gon­doltam, hogy azok segítségével talán megszabadulhatok tő­lük. Mindenesetre meg kellett várnom Ruthot, hogy meg­beszéljem vele a haditervet. Az volt az elképzelésem, hogy De belépett Ruth és minden dugába dőlt. — 10 — — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elváltunk, az egyik kopó felszállt ugyanarra az autóbuszra, amelyen ő utazott. Aztán reg­gel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már ismertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz és eszük ágá­ban sem volt még csak oda se biccenteni azoknak, aki­ket az én jelenlétem vonzott a vendéglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt üldögélt itt, ugyanebben a vendéglőben. Mondanom sem kell, hogy a nangulat nagyon elrom­lott, mielőtt még kellemessé válhatott volna. A lány foly­ton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy ide­gességemben meggyanúsítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mondta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között egy bá­rányhimlő miatt karanténnak nyilvánított laktanyában, ezek közül akkor se kéne egyik sem. Egyszerűen idegesí­tenek, ennyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszeltem ki, de a lány kineve­tett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ugyanezzel a feladattal. Hiszen. a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szákmát is, mint én, a zöld­fülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi módon teremthetnék olyan körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gon­dolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem, nem szaladok el. Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattak volna, de közömbös hang­hordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha im­ponálna neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen el­menekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte szemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevéte­léhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisasszonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomá­sul, hogy furfongos vetélytársam időközben új zárat sze­reltetett fel. — 11 — A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vinnem ilyen helyre, mert nagyon szerette a légtornászokat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellett ismernem, hogy légtornászna 1 lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphossza' felhúzókallantyúkat csavarozni. Méghozzá ébresztőórákra Könnyen lehet, hogy egy légtomásznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de saj- nos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat j délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen el hanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teá­zom. Megmutattam neki a teaflegyet, amelyen nemcsai. magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köré­nek New Yorkban, a Ritmus Hallban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látogatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szívem, ha szertsz, akkor velem jössz... Nem me- j hetsz el oda! A hirtelen feltörő féltékenység nem esett rosszul, cl nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágyta. i néhány magyar szóra és esetleges magyar barátokra, mini Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Enni- valóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását. Fellapozta a harmadik oldalt és az orrom alá i tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magya: emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtőértekezle ten leplezd le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügy­nökök nyomában. A hazájukat szerető magyarok hűség- I nyilatkozatai Csánkó iránt”. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom