Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
ék A vidéki ipar fejlődése szükségessé tette, hogy az elektronikus adatfeldolgozás mind nagyobb teret nyerjen. A főváros, valamint Pécs, Szeged és Debrecen mellett nemrég kezdte meg munkáját Győrött is a Számitástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat adat- feldolgozó központja. A korszerű lyukkártyás és elektronikus adatfeldolgozó gépen gyors információkat szolgáltat. így nagy mértékben növeli a vállalatvezetés hatékonyságát és elősegíti a tervszerű gazdasági termelést (MTI-fotó, Bajkor József felvétele) O’vOSÁíW o;ór*!:uU ÉRETTSÉGIZŐK, FELVÉTELIZŐK ZSEBKÖNYVE A tavalyi premiert követi az könyvben? Összefoglalót a tudomány sem. Külön cikk idei folytatás. A Kozmosz múlt év legfontosabb nemzet- foglalkozik a tudományos élet Könyvek sorozatában a múlt közi eseményeiről, áttekin- szervezeteivel, a hazai, és a évben első ízben kiadott sa- tést a Vietnamban zajló há- világirodalom múlt évi ese- játos mű sikert adatot*, s borúról, az amerikai elnök- ményeivel, a zene és képző- ezért a Móra Ferenc Könyv- választás jellemzőiről. Tájé- művészet eredményeivel, kiadó a folytatás mellett koztatást nyújt a könyv a A kötet harmadik része a döntött. így jelent meg a friss csehszlovákiai eseményekről, technika friss eredményeit kötet, ez a segédkönyvecske, a diákmozgalmakról, a Vati- fogja össze, majd a pályavá- mely minden olyasmiről kán és a társadalmi problé- lasztás, a felvételi vizsgák igyekszik tájékoztatni az mák közötti konfliktusokról, s különböző problémáit taglal- érettségizőket, felvételizőket. 1918—1919 forradalmi észtén, ja, végül pedig kislexikon se- amit a tananyagban nem sa- deiről. Nem hiányzik az gít a fogalmak, kifejezések kö- játíthattak el. „Érettségizők, felvételizők” zötti eligazodásban. Mit találhatunk a zseb- zsebkönyvéből a kultúra, a (n) A tanuló felnőttek érdekében A felnőttoktatásról nagyon sok vita folyik. Többen azt állítják, hogy ez az oktatási forma már nem időszerű, mivel mindenkinek lehetősége van nappali tagozaton tanulni. Erről és más kérdésekről beszélgettünk Kmetyi Ferenccel, a salgótarjáni Dolgozók iskolájának igazgatójával. — Hol tart jelen pillanatban a felnőttoktatás? — A középiskolai felnőtt- okatás átmenetileg csökkenő tendenciát mutat. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az új gazdasági mechanizmus az üzemek vezetőit elsősorban a termelés fokozására, erőteljesebb eredmények elérésére ösztönzi. Azért mondom, hogy átmenetileg van csak csökkenés, , mert a későbbiek során nagyobb arányú fejlődés várható, hiszen az előttünk álló termelésnövekedés nagyobb kulturális és nagyobb szakmai műveltséget kíván. Salgótarjánban ebben az évben egységesítettük a középiskolai felnőttoktatásban a közgazda- sági technikumi és a gimnáziumi szakképzést. így az iskolának jelenleg több mint 400 hallgatója van. Közülük 280- an gimnáziumi. 130-an köz- gazdasági technikumi képzésben részesülnek. Az iskolában egyetemi előkészítő is folyik. — A felnőttoktatás e szerint erősen szerteágazó tevékenység amely különböző más problémákat is felvet. Hallhatnánk ezekről is? — Azzal kezdem, hogy már a jelentkezés nagy gondot jelent. Sokan nem mérlegelik kellőképpen és nem számolnak azzal, hogy milyen terheket vállalnak a felnőttoktatásban való részvétel során. Ezt mutatja az is, hogy a gimnáziumi osztályokba beiratkozott 281 hallgatóból a tanulmányok hiányossága miatt mór az első beszámoló után 46 lemaradt, majd a második beszámolónál további 28 tanuló esett ki. A közgazdasági technikumi továbbtanulásnál szigorúbb a felvétel, de lényegesen kisebb a lemorzsolódás is. — Milyen problémákat vetnek fel a hallgatók? — Sokat panaszkodnak a hallgatók a munkahelyek meg nem értésére. Elmondják, hogy egyes üzemekben nem veszik kellő mértékben figyelembe azi, . >gy vizsga előtt állnak, vagy foglalkozásra kell eljönniük, holott a foglalkozások mindenképpen a hallgatók előnyére válnak. Hiszen ezek során éppen a kritikusabb részeket dolgozzák fel, feladatokat készítenek, a nevelőtestület átsegíti őket a problémás részeken. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy más üzemekben gondosan törődnek a hallgatók továbbtanulásával. Érdeklődnek a beszámolók után. Sőt, nem egyszer találkoztunk azzal is, hogy dolgozóikat felelősségre vonták hanyagságuk, vagy mulasztásuk miatt. — Lassan befejeződik ez a tanév is. Már előre el kell készíteni, ha vázlatosan is, a jövő évi terveket. Milyen osztályokat indítanak jövőre, hogyan kívánják biztosítani a továbbtanulást, a magasabb műveltség megszerzését? — Már a következő új tanévben szeretnénk megvalósítani azt, hogy a felemelt szintű iparitanuló-képzéstől a tanulók a gimnázium harmadik osztályába, az ipari képzés után, különbözeti vizsgával folytathassák tanulmányaikat, a középiskolai felnőttoktatás keretén belül. Ennek megfelelően tervezzük a következő év beiskolázását, ami jelenleg már folyamatban van. A következő tanévben közgazdasági technikumi és gimnáziumi első osztályt indítunk. Különbözeti vizsgát tervezünk az iparitanuló-képzést befejező fiatalok részére. Elegendő jelentkezés esetében esti tagozatú osztályokat is indítunk. A levelező és esti tagozati tanulás között az a különbség, hogy a levelező hallgatók hetenként egyszer járnak konzultációs foglalkozásra, míg az esti tagozat hallgatói heti három alkalommal közösen dolgozzák fel a tanulmányi anyagot. Tervezünk még gimnáziumi érettségizett dolgozók részére közgazdasági kiegészítőt és egyetemi előkészítő tanfolyam indítását. Vidékről is járnak hallgatók. Nem okoz nekik nehézséget a bejárás? — Iskolánkban jelenleg 132 munkahelyről járnak tanulni, ami annyit jelent, hogy vannak olyan üzemek, vállalatok. amelyekből csupán egy-két amber jön hozzánk. A nagyobb üzemekből természeté- sen többen. Egy-egy hallgató még Apc, Jobbágyi környéké ről, sőt még messzebbről is bejár a foglalkozásokra. Nehézséget okoz a bejárás. Iskolánk — különösképpen köz- gazdasági vonatkozásban — az egész megye területéről szerzi tanítványait, és ezeknek a bejárása nehézkes. Nehézkes azért, mert alkalmazkodni kell a többség igényéhez. Nálunk a tanulási idő három órától hét óráig tart. A járművek azonban ehhez nem igazodnak és emiatt a bejáró tanulók sokszor hátrányos helyzetbe kerülnek. — Mit mutat a gyakorlat? Milyen színvonalon mozognak a foglalkozások? Hogyan ítéli meg a hallgatók és a tanárok munkáját? — A gyakorlat azt mutatja, hogy a hallgatók többsége jó szándékkal jön iskolába. Azok, akik könnyelműen, felelőtlenül jönnek, az első-második beszámoló után lemaradnak és a foglalkozásokra sem járnak. Érdekesség, hogy egyes hallgatók, akik egy-egy osztály gerincét teszik ki és minden egyes foglalkozáson részt vesznek, úgynevezett gyakorló foglalkozásokat is igényelnek. A gyakorló foglalkozásoknak az a célja, hogy a nevelők irányításával a különböző elméleti anyagokban elmélyülhessenek. A foglalkozások szintje eléggé alkalmazkodik a nappali tagozatok szintjéhez, azzal a különbséggel, hogy sokkal közvetlenebb, társalgó módszer alakult ki a nevelőtestület és a hallgatók között. Ügy látjuk, hogy eredményesen folyik a munka. Azok, akik ténylegesen akarnak tanulni, sikerrel oldják meg feladatukat. Pedig nem könnyű ez, különösképpen az asszonyok esetében. Nagyon sokszor panaszkodnak arról, hogy a három műszak, az iskolát is beleszámítva, nagyon kimeríti, nagyon fárasztóvá teszi tanulmányaikat. Ehhez a tantestülettel azt a segítséget kívánjuk nyújtani, hogy a segítségre szorulóknak bármikor rendelkezésre állunk, készségesen korrepetáljuk őket, megbeszéljük velük a problémákat. M. Zs. 0 A műhelybe azonban nem jöttek be. Sajnáltam, a dolgot, hiszen segíthettek volna egy kicsit a kaüantyúkat felcsavarni. Elképzeltem, mennyire unatkoznak szegénykék ott, a gyár’ előtt, amíg rám várnak. Még szerencse, hogy nem ingyen teszik. Tulajdonképpen nekem is valami ilyen állást kéne keresnem! Igyekeztem elfelejteni díjbirkózó külsejüket és inkább Ruthra gondoltam. Meg tudtam volna fojtani ezt a két medvét. Ám, amint kiléptem a gyárkapun, rájöttem, hogy ha erővel bírnám, akkor sem gyűrhetném le őket: a tegnapi két úriember eltűnt. Mások álltak munkába helyettük, s így aztán ismét díszkísérettel ballagtam a vendéglőhöz, ahol Ruth-tal volt találkám. Megint jóval előbb érkeztem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhányszor kísérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendégeim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem, miként szabadulhatnék meg ezektől az alakoktól. Annál is inkább szerettem volna lerázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gondoltam, hogy azok segítségével talán megszabadulhatok tőlük. Mindenesetre meg kellett várnom Ruthot, hogy megbeszéljem vele a haditervet. Az volt az elképzelésem, hogy De belépett Ruth és minden dugába dőlt. — 10 — — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elváltunk, az egyik kopó felszállt ugyanarra az autóbuszra, amelyen ő utazott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már ismertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz és eszük ágában sem volt még csak oda se biccenteni azoknak, akiket az én jelenlétem vonzott a vendéglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt üldögélt itt, ugyanebben a vendéglőben. Mondanom sem kell, hogy a nangulat nagyon elromlott, mielőtt még kellemessé válhatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességemben meggyanúsítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mondta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között egy bárányhimlő miatt karanténnak nyilvánított laktanyában, ezek közül akkor se kéne egyik sem. Egyszerűen idegesítenek, ennyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszeltem ki, de a lány kinevetett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ugyanezzel a feladattal. Hiszen. a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szákmát is, mint én, a zöldfülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi módon teremthetnék olyan körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gondolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem, nem szaladok el. Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattak volna, de közömbös hanghordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha imponálna neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen elmenekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte szemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisasszonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomásul, hogy furfongos vetélytársam időközben új zárat szereltetett fel. — 11 — A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vinnem ilyen helyre, mert nagyon szerette a légtornászokat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellett ismernem, hogy légtornászna 1 lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphossza' felhúzókallantyúkat csavarozni. Méghozzá ébresztőórákra Könnyen lehet, hogy egy légtomásznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de saj- nos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat j délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen el hanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Megmutattam neki a teaflegyet, amelyen nemcsai. magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének New Yorkban, a Ritmus Hallban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látogatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szívem, ha szertsz, akkor velem jössz... Nem me- j hetsz el oda! A hirtelen feltörő féltékenység nem esett rosszul, cl nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágyta. i néhány magyar szóra és esetleges magyar barátokra, mini Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Enni- valóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását. Fellapozta a harmadik oldalt és az orrom alá i tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magya: emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtőértekezle ten leplezd le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A hazájukat szerető magyarok hűség- I nyilatkozatai Csánkó iránt”. (Folytatjuk)
