Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
iVttgrv mfmfvr+le Á munkásmozgalom harcosa! — megyénk szülöttei A Múzsa udvarában Beszélgetés Bernáth Auréllal Bevezetőül: „Végül egy szó helyükről a világban. (A Gresham-csoportról van szó, amelyhez Bernáth Aurélt is ■zámítani szoktuk. A szerk.) Ez az új csoport nem posztimpresszionista, nem kacsingat az izmusokra, semmi köze a szürrealizmushoz, hanem a sajátos magyar hagyományokhoz kapcsolódik, Nagybányához. Ez a legfőbb ereje, értéke és dicsősége...” — írja Genthon István Bernáth mesterről szóló kis könyvében. Hf A Mesterrel pesti lakásán beszélgetünk, amelynek ablaka — „még szerencse” — a Dunára néz. Mindenekelőtt feketekávét tölt, magának csak keveset. Miközben beszél, háttal ül a Dunának, és néha hosszabb szünetet tart a mondatok között. E csendeket őrzi a magnetofonszalag, itt nem lehet visszaadni hangulatukat. Ilyenkor mintha az ablak alatti folyó neszére, vagy a hajókra figyelne. A művészet sorskérdései- ról beszélgetünk. Tehát égetően aktuális kérdésekről, ahogy mondani szokták. — hegutóbbi, a Múzsa udvarában című önéletrajzi kötetének előszavában olvastuk, hogy a fiatal generáció iránt szenvedélyesen érdeklődik. — Hogy az ifjúság iránt érdeklődöm, természetes, 24 éve vagyok a főiskolának tanára. De más ok is van. Nem utolsósorban az, hogy érdekel a művészet sorsa és szeretem a fiatalokat. Ez a kettő egymástól egy ilyen tanári szerepkörben szétválaszthatat- lan. És hála isten, hogy az. Hosszú tanári működésem alatt — elmondhatom — a művészet sorskérdései voltak napirenden az európai porondon. Ez persze a tanári működést is befolyásolja. Elvem az volt — nézetem szerint nem is lehet más a festészet tanárának —, hogy tanulják meg a fiatalok a szakma alapvető kérdéseit. Az utolsó évtizedekben felmerült az a kérdés — és ez nem honi. hanem európai ügy —, hogy ha a művészet átáll az absztrakt irányra, tulajdonképpen mi legyen a tanítással. Anélkül, hogy e kérdésben nyilatkozatot adnék, annyit mondhatok. még ha valaki absztrakt művész lesz is, jobb absztrakt művész lesz, ha megtanulja a tradíció diktálta követelményeket, tehát megtanul raizolni a szó klasszikus értelmében. — Hogyan látja jelenleg az európai, és ebben a magyar művészet jövőjét? — Ez tulajdonképpen megválaszolhatatlan kérdés. Jelenleg a művészet, megítélésem szerint, egy tisztulási folyamat kezdetén áll. Azonban annyi olyan lépés történt, amely a művészetet teljesen járatlan utakra vitte, hogy egy ilyen folyamat hosszúhosszú évtizedeket vesz igénybe. — Mik a jelei Európában, s a világ művészetében ennek a tisztulási folyamatnak? — A jelei nagyon egyértelműek, kopogtatnak, hogy itt vannak. Legtisztább jelei talán abban mutatkoznak, hogy a figuratív művészet, úgy érzem, Európa-szerte hosszú, de állhatatos önismeretre és 'bírna keresésre kényszerült annál is inkább, mert hatalmas életveszélyben volt. A folyamatot sürgette, hogy az absztrakt művészet végső kipop-art elnevezésű művészetre, amely tárgyakat kreál, s amelyiknek sem a szobrászathoz, sem a festészethez nincs köze. Nem akarok itt a pop-art művészi kvalitásairól beszélni. Csak aat akarom mondani —, s a legutóbbi pop-art bécsi kiállításán ezt alkalmam volt látni —, hogy itt valami más keletkezett, ami máshová tartozik. Ezen a kiállításon például volt egy amerikai lobogó, az eredeti pontos mása, csak festve volt, öt méter nagyságban. Ezt sem tudom a festészet keretei közé szorítani, hanem valami tárgy-ábrának gondolom. Visszatérve a megújulás jeleire, a művészet egy olyan óriási mező, hogy ha én erről a nagy látképről valami rövid összefoglalást akarok adni, akkor ez nem ágazhatik el oda. ig, hogy ezer apró jelet itt felsoroljak. Ez impresszió, amit rengeteg adat sugall nekem. Benyomások, amelyek tapasztalataim is. — On irt arról, hogy olyan házak épülnek, amelyekbe talán már nem is kell kép. Ennek ellenére bízik a művészetben. Mire alapozza ezt a bizalmat? — Arra alapozom, hogy szenvedéllyel festek ma is. És ha az emberek, itt nemcsak magamról beszélek, hanem a tengernyi művészről is, áld idehaza és a világon egzisztál, ilyen Indulattal rendelkeznek, akkor a művészet élhet válságban, élhet hatalmas válságban, élhet kataszrofá- lis válságban, de ott minden, képpen valami élet születik. Például mondok egy nagyon érdekes tételt ezzel kapcsolatban. A Musée d’Arts Moderne. Párizs egyik nagy múzeumának, kimondottan az absztrakt művészet otthonának igazgatója Jean Cassou. aki a legnevesebb művészeti (Koppány György felvétele) Bernáth Aurél, Kossuth-dí- jas festőművész most egy freskón dolgozik. Már évek óta leköti, és még nagyon hosszú ideig — mint mondja — ki sem látszik a munkából. A mű a pártközpontba kerül, a munkáról és a politikáról beszél. Ez a témája. Az interjút készítette: Tóth Elemér Kiéri idegesen tárcsázta lakásának számát. Fejében enyhe súgás jelezte, hogy túllépte már a telítettségi határt, sürgősen pihennie kell. De még át kell néznie az új eljárás jegyzőkönyvét! Nem, addig nem mehet haza! Végre, jelentkezik a lakás. Elkeseredetten hallgatja, hogy , nem férje beszél a vonal másik végén, hanem kislánya. Sírós a hangija, éhes. Szóval: a gyerek nyomorult tehetetlensége és kiszolgáltatottsága a végsőkig korbácsolta az idegeit. Füstölögve ült újra íróasztal mellé, de szeme előtt összefolytak a gépelt sorok. Nem, így nem lehet dolgozni- Azon kapta magát, majdnem hangosan szidta a férjét! De ez így nem érdekes, szemtőiL- szemben kell rendezni ezt a dolgot. összekapkodta holmiját. A jegyzőkönyvet bevágta az íróasztalfiókba. Reggel majd korábban bejön, s még átnézi, hogy referálhasson főmérnökének. A helyijárat nem jött, várni kellett volna még fél órát- Inkább nekivágott gyalog az útnak. Alig tett meg tíz háznyi utat. összetalálkozott Ga- biékkal. Gabi a férjével sétált. Nagyon örültek a találkozásnak és unszolták Klárit, tartson velük. Az egyik oresz- szóba megisenak egv kávét és felmennek Gabiékhnz. K’ári szabadkozott, de amikor Tamás évődve jegyezte meg, hogv Zoltán maid vigváz a gyerekekre, hiszen már biztosan otthon van felcsapott benne az indulat. Miért ne? Egy fél óra. vagy egv óra mígnem a világ. Hiszen alig múlt el hat óra. És Zoltán bizonyára hazaérkezett már — nyugtatta magát. A presszóig állandóan i«imé- *#>igA+te maróban: . MSeéHj, megbosszullak.. •” Hangúlacsengéseiben elindult egy olyan fokra, amelvik folytat- hatatlan lett. Mert azt hiszem világos az. ha valaki eljut a fehér négvszögig, vagy a fekete kockáig, nemigen fogia látni művészetének folytatását. Vagy ennek tanítványa nem tud kapcsolódni mesteréhez. Kifogy a művészet maté. riáia. Részben ez kényszeríti a művészetet egy olvasfaita gondolkozásra és nálvakere- sésre. am»lv óhatatlanul visszakozást jelent az ábrázolás felé. Vagy pedig célozhatok a esztéta, kritikus és elméleti ember volt, lemondott az állásáról azzal, hogy a művészet meghalt. <5 mondta ezt aki az absztrakt legnagyobb segítőié volt De egy hátsó ajtót azért hagyott. Azt mond. ja, hogv azért maidcsak ösz- szeszedi magát, de ezen az úton tovább nem lehet lépni. Cassou-ról én a könyvemben írtam. Pizonvos foki» okulásul szolgálhat a fiatalságnak. mert hát ő igazán benfentese volt ennek az ügy. nek. A Mannlicher története az csak-hogy OZODCSZea Bodor Jani még tizenkilencben eldugott volna két Mannlichert. No, meg aztán ilyenkor szeretnek nagyokat is mondani az emberek. Vöröskatonának vöröskatona volt, az biztos, de a puska... Eljutott ez a beszéd a kis- terenyei Bodor Jánoshoz is. Sokszor már maga sem hitte, hogy igaz. Fél évszázad telt el azóta, tele harccal, üldöztetéssel, kivándorlással, betegséggel. De most, amikor a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján átvette a kitüntetést, egyre jobban megvilágosodott előtte: igenis, annak a két Mannlichemek meg kell lenni. Azzal harcolt ő és egyik elesett bajtársa. Miért ásta el akkor? Tudta, hogy a folytatás nem maradhat el, ezért kell még a Mannlicher... Éppen egy hete *?nZ ásót vett a vállára. Elindult a hegyvégi dűlőbe, ahol egykor apja aprócska földje volt. Végigélte a fél évszázaddal ezelőtti éjszakai órákat. Most már tudta, a puskának itt kell lenni. Lezsírozva, nyolcvan centivel a föld alatt... A hajtástól számolta a lépéseket. Mennyi is volt? Tizenkettő, tizenöt? Ki tudja, de valahogy így kell lenni. Mérte a lépéseket. Többször egymás után. Neki-nekikezdett az ásásnak. Eredménytelen. Valaki kiáshatta már? Nem, az nem lehet, hiszen erről csak ő, egyedül 6 tud... Megint kezdte a lépéseket. Talán több lesz? Igaz, akkor fiatalabb is volt, nagyobbakat .lépett. Huszonegy lépés. Talán itt. Az ásó mélyre hatolt a földbe. Hatvan—hetven centi. Még tíz! Az ásó valami fémtárgyba ütközött. Igen, ez az, a két Mannlicher. Már kézzel túrta a földet. Először az egyik, aztán a másik cső emelkedett ki. A fél évszázad alatt — hiába volt a zsír — elkorhadt a fa, a puskának csak a fém darabjai maradtak rpeg.. Boldogan sietett haza. Merje még valaki azt mortdani, hogy nem igaz. Itt van ni, ez a bizonyíték — gondolta magában. Aztán végigvonult előtte 1919 tavasza, a hősi harcok Kisterenye visszafoglalásáért és a kudarc... — Az olasz fronton kezdtem a katonaságot, ahonnét lábsérüléssel csak 1918 novemberében érkeztem haza. Itthon már az őszirózsás forradalom fogadott. A bányába kerültem Nagvbátonyba. Má- ria-táróba. Dolgozunk mi s Tanácsköztársaság kikiáltása után is, mert kellett a szén. a tanácshatalomnak — emlékezik vissza. Az egykori „ÄS ta helyét a bányában. Az intervenciósok már megtámadták a fiatal Tanácsköztársaságot. A cseh burzsoá seregek Pétervására, Nemű felől Kisterenye irányába támadtak. A lövöldözés is jól hallatszott. Másik társával, Marsinszki Józseffel indult haza a bányából, Maconkán át. Az intervenciósok a Várhegyen ágyúkat állítottak fel, géppuskafészkeket foglaltak, megszállták Kisterenyét. Bodor János és sokan mások Nagybátony- ba indultak vissza. Az állomáson vöröskatonák tartózkodtak. — Felrobbantották-e a hidat? — kérdezte a parancsnok. — Azt nem, de a vasutat megrongálták — mondotta Bodor. — Van-e fegyveretek? — Van a bányánál! — Doboltassátok ki: aki vöröskatona akar lenni jelentkezzék, fegyvert is kap mindenki. A kora délutáni órákban már csatárláncot alkotva Csengerházáig megindult a vörösök serege, köztük Bodor János is. — Az intervenciósok még a falu templomának tornyában is géppuskát helyeztek el — folytatja —, de mi rohamoztunk. Az intervenciósok dum- dummal lőttek. Az egyik társam mellettem esett el. Mivel az én puskám már nagyon átmelegedett, fogtam az övét, s azzal harcoltam. Az Arany hegyen géppuskafészek volt. Bekerítettük, megsemmisítettük. Nagy csata volt, de sikeres. Kisterenyét felszabadítottuk. Megjött a segítség is, kis híján majdnem bajjal. Először nem tudták, kik vagyunk, 3 majdnem a mi állásainkat lőtték a mieink... Kergettük az intervenciósokat egészen Ho- mokterenyéig. Zsákmányoltunk géppuskát, meg sok más fegyvert is... Sok csatát nos. Az olasz fronton idegen érdekekért, itthon a dolgozó nép szabadságáért önként fogott fegyvert. Ment, s teljesítette a parancsot.. A Tanácsköztársaság elbukott, le kellett tenni a fegyvert. — Én akkor két Mannli- chert is hazahoztam. Sokáig rejtegettem a lakásban. Amikor híre járt. hogy üldözik, keresik a kommunistákat, a vöröskatonákat, akkor határoztam el: nem adom oda semmi pénzért. Kell az még nekünk, hiszen -nem lehet vége a proletárhatalomnak. Akkor indultam el éjjel, s vittem ki a határba a két puskát. .. Igaza is volt Bodor Jánosnak. A csendőrkopók korán megtalálták. Keresték a fegyvert. A kihallgatások egész sora következett Nem kerülhette el a csendőrpofonokat, a rugdosásokat, a kínzást. Jelenlétét még a környéken sem tartották célszerűnek, elküldték a bányából. Mit tehetett a bányász? Vándorbotot, tarisznyát, s irány Kanada, hontalannak, kivetettnek... — Csak 1935-ben jöhettem haza. Nem bírtam a számki- vetettséget. Itthon aztán meghúztam magam, így ért a felszabadulás... Dolgoztam a a szakszervezetben, a párt- szervezetben, most már öreg vagyok, és nyugdíjas... Kis pirosíedelű do^:í elő. Kitüntetése, a Tanácsköztársasági Emlékérem. — Amikor ezt a jelvényt a mellemre tűzték, akkor hittem el én is, hogy ennek a két Mannlichemek meg kell lennie. Meglettek, büszke vagyok rájuk... Ezzel a két puskával is azért harcoltunk tizenkilencben, ami ma már lassan huszonöt éve ismét valóság. .. Somogyvári László Megbosszulom a férjem ta azonban a bosszú gondolatától sem derült fel. Akárhogyan is összpontosított rá, képtelen volt kirekeszteni kavargó gondolataiból a gyerekeket. Talán már bánta is, hogy engedett Gabiéknak. Irigykedve hallgatta őket, s lopva megfigyelte, hogy tizenkét éves házasság után is úgy összebújnak, mintha tegnap ismerték volna meg egymást. Eszébe villantak a Zoltánnal töltött órák, amikor a társaságban inkább törődött másokkal, mint vele. A barátok, az ivócimborák mindig elsőbbséget élveztek vele szemben. S a többi? Nem, az csak irigy pletyka lehet, Zoltán nem rom1 ott. csak könnyelmű. A barátok rabia. A barátok kedvéért mu+ati» Wn azt is, how nem félti őt? Orv tesiz. min+ha ő. a megbecsült mérnököd telieson ki lenne szolgáltatva neki. mint a feudális kor asszonya?.. A presszóban kevesen voltak. s a kávé sem tartozott a minőségi áruk közé. Gahiék csak ott. a yílácascághan vették észre hogv Triází rnern-ri- re sánadt. meggyötört. Te.- másban is e'akad* az élcelődés CtaKi cwe+et+ volna kedveskedni banáfnőiértek s felhívta magukhoz, igyanak meg egv vermutot. A vermut iólosAtt. fi"1 -í r,‘ fc?<r,c4 P* Hql Ho+.íséT-a. c* of a«.« a 37 Kn P r*Afr m'vo•* TfsttrpIT fAb. A*. T^”TyVv*A lofl V\ p, «0 -7 q felesége nem akárki, olyan, aki még kívánságot tud kelteni a férfiakban. Hosszan csengetett, az ajtót azonban csak lassan nyitották ki. Azt gondolta, hogy kulcsra zárták belülről, s hirtelen a táskájához kapott. Akkor vette észre, hogy a táska nincs nála. Nem maradt ideje végiggondolni, hol is hagyhatta. mert nyílt ae ajtó, s megjelent Zoltán gyűrött arca. Látszott rajta, hogy ivott. Nem volt részeg, félkeréken állt. A gyerekek már feküdtek. Férje bőbeszédűen dicsekedett, hogy ellátta őket, kaptak már vacsorát is. Még azt is megkérdezte, hol volt ennyi ideig? Talán örömmel vette volna a kérdést, ha nem áradt volna belőle a felélosségrevo- nó hang. Az még lobban felbőszítenie. hogv Zoltán mindezt gunyorosan körítetté, szürkéié megiegvzéseivel. Már-már kitöri amikor megcsendült a telefon. Klári lénett a készülékhez. Amikor meghallotta Tamás hangiát. abban a vil1°rá«nvi időben • rá lőtt. itt a<z alkalom. Arcát elöntötte a mosolv. « nfl^O-n S7nroNra,«;<an Vtáloc-ynlf 3 IrArriácr». ?a hní?V iól é***•*+*> 1. W&evif* a], envitvíaa PATH «5*7A*>7ett TTa(fv ott 3 fócV'üirif1? Tc+'Orvoirrt pefv HMfIneron tWWf V*t után lehet szórakozott Ti r»"n doHp T-T ‘Azrol f onnf-+ ] pilr? viszont rffvekezett távol tartani, nehogy meghallja Tamás hangját Gabi férje ugyanis iszonyú zavarba jött erre a fordulatra és valósággal dadogott a telefonba. Klári azonban könyörtelenül folytatta. Legyen nyugodt, majd valamelyik este felmegy a táskáért, mert reméli, a ma estihez hasonló boldogságban lesz része... Zoltán erre megfogta a ke 2ét, mire az asszony lecsapta a hallgatót. Félt, hogy Zoltán észreveszi a cselt. Am a férfi megsemm isülten tűnt el ae egyik szobában. Semmit sem mert kérdezni. Klári sem akarta tovább feszíteni a húrt. Ezen az estén külön szoba ban aludtak. Klári a gyerekek mellé húzódott. Vacsorázni sem volt hangulata. A sötétben azt latolgatta, vajon bp~ válik-e számítása. Maga elé idézte Zoltán sápadt arcát, s átélte újra és újra azt a pillanatot, amikor a férje döbbenetében egy szót sem tudott szólni. Reggel Zoltán nagyon korán ébredt- Klári máir feledte a tegnapi elhatározást, hogy előbb bemegy az üzembe. Lehunyt szemmel fülelt, mii tesz a férje. Zoltán felöltözött. menni készült. Ezt már Klári sem bírta. Csak úgy, minden szó nélkül? Fel pattant. de nem scólt férjéhez. Átment a fürdőszobába. A nvitva hagyott ajtóból látta, amint Zoltán megcsókolja a gyerekeket, s csendesen kimegy a lakásból. Délben meficsöi-rent íróasztalán a te1 éten. Zoltán ket-es- te. Szeretné, ha étteremben vaeeo-’-'S -mának1 Mi lesz a eve- re-k»kikel? Átviszik maid őket Gabiékhoz.. Pádár András NÓGRAD — 1969. április 20., vasárnap 5
