Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

•Jogiig*! és mechanixmus A JOGSZABÁLYOKKAL logi tevékenységgel kapcso­latos mindenkori követel­mény. hogy — vállalati jog­ügyi osztályról lévén szó — megfeleljen a gazdasági gé­pezet igényeinek, ugyanakkor visszahasson rá. segítse elő működését, a kitűzött célok elérését. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat — mint általában minden válla­lat — megnövekedett gazdál­kodási önállósága, törekvése, a nyereség minél nagyobb tömegének képzése a vállalati irányítás mechanizmusának átszervezésére ösztönzött. Az új követelményeknek megfelelően kellett átszervez­ni a jogügyi osztály műkö­dését is- Tekintettel arra, hogy vállalatunk nemcsak termel, hanem értékesít is, sőt termékeiért a lehető legjobb árat igyekszik megkapni, melyből nemcsak saját költ­ségei térülnek meg, de nyere­sége is marad, a jogügyi osz­tály orientációja is ennek megfelelően változott. A kivi­telezés közben és kivitelezés utáni peres ügyek intézése he­lyett — a szerződések alapos előkészítése, megkötése került munkánk előterébe. Az új gaz­dasági irányításban ugyanis megváltozott a szerződésköté­sek régi rendszere. Korábban a kivitelezésre kötött szerződé­sek jóformán formális aktusok voltak. A felügyeleti hatóságok által kidolgozott beruházási programokba foglalt adatokat egyszerűen átmásoltuk a szer­ződési blankettára, melyeken meghatározták a felek jogait, és kötelezettségeit, és azoktól — csekély kivétellel — nem lehetett eltérni. Az új szabá­lyozás — éppen az új követel­mények érvényesülése érdeké­ben — a felek szabad akarat- nyilvánítását helyezi előtérbe olyannyira, hogy amennyiben akár lényeges, akár lényegte­len feltételben nem jutnak megállapodásra, a szerződés nem jön létre. SZABADON KÖTJÜK te­hát szerződéseinket, szabadon határozzuk meg annak felté­teleit — főleg az árak, a ki­vitelezési időtartam és a mű­szaki előírások tekintetében, — így lehetőségünk van arra. hogy olyan munkákat vállal­junk, amelyek kivitelezése számunkra kedvező. Persze, az új gazdaságirányítás első éve átmeneti jellegű. Sem ta­valy, s a jelek szerint még az idén sem úgy alakult a be­ruházási kínálat és kereslet, mint ahogyan az az idők fo­lyamán várható. Jelenleg ugyanis még mindig több. nagyobb a beruházási igény, mint vállalatunk kivitelezői kapacitása. Ezért a jelenlegi helyzetből végleges követkéz- tetőseket levonni nem sza­bad. Számítani kell a beru­házás iránti kereslet csök­kenésére — törvényszerűen emelkedni fog a kivitelezői kínálat —, s ezért rugalmas­sággal, az előnyös helyzet ésszerű, de előrelátó kihasz­nálásával kell tevékenyked­nünk. A jogügyi osztállyal szem­ben támasztott legfontosabb követelmény tehát az, hogy a kellően előkészített mű­szaki és árajánlati adatok fi­gyelembevételével olyan szer­ződéseket kössön a beru­házókkal. melyek a vállalat számára maximális előnyök­kel járnak, a beruházót még­is további megrendeléseikre ösztönözze. Osztályunk a műszaki előkészítő osztállyal szoros együttműködésben min­denekelőtt kidolgozta a szer­ződéskötéseket szabályozó ügyrendet, és a gyakorlatban is részt vett a szerződések megkötésében. A tapasztala­tok szerint nagv könnyebbsé­get jelentett, hogy a szer­ződések pontosan tartalmaz­zák a felek jogait és kötele­zettségeit. a műszaki együtt­működési jellegű feltételeket: ezenkívül a pénzügyi teljesí­téseket és a számlázások rendjét mindkét fél számára megnyugtató módon, rögzítik. A bevezetett rendszer alap­ján kívánjuk a szerződéseket a jövőben is megkötni, tö­kéletesítve azt az időközben szerzett tapasztalatok, okos javaslatok megvalósításával. SZÁNDÉKUNKBAN MEG­ERŐSÍT bennünket, hogy 1968-ban jelentékenyen csök­kentek a szerződésekkel és azok teljesítésével kapcsola­tos* évtizedek óta szinte meg­szokott jogviták. Bizonyításul csupán néhány adatot: 1967- ben 222 peres ügyünk volt. tavaly 121- Tavalyelőtt 75 kötbéres ügyünk volt. 1968- ba® csupán 30. Természete­sen jelentősen csökkent a vállalat által kifizetett köt­bér összege is: az 1967-ben több, mint 700 ezer forint kifizetett kötbérrel szemben 1968-ban 73 826 forintot fizet­tünk ki, ugyanakkor csaknem 86 ezer forint kötbért kapott. Vagyis kötbérszámlánk — vállalatunk történetében elő­ször — aktív volt! Számla- pereink szánna az előző évi­nek negyedére csökkent, rá­adásul a számlaperek ered­ményeként több, mint 2,5 millió forintot kaptunk, s csupán 116 ezret fizettünk ki. Az 1967. évi harmincnyolccal szemben tavaly húsz szer­ződésvitánk volt, azok is al­vállalkozói szerződéseket érintettek. Az imént felsorolt tények is hozzájárultak ahhoz, hogy együttműködésünk a beruhá­zókkal — s főleg a Nógrád megyei Beruházási Vállalat­tal — megváltozott, megja­vult. Mindkét fél felismerte, hogy a vég nélküli pereske­dés helyett, közvetlen tár­gyalások útján, még a szer­ződések megkötése előtt tisztázni kell a vitás kérdé­seket. Az együttműködés be­vált módszerévé vált, hogy a két vállalat első számú ve­zetői rendszeresen találkoz­nak. ÜGY VÉLEM, ha az imént előadott módszereket követ­kezetesen alkalmazzuk, a jö­vőben még kevesebb lesz a levelezgetés, a ,• jogászkodás", még inkább résztvevői le­szünk döntőbírósági tárgya­lásoknak. Hiszen, ha a mi pereink — akár vesztettek, akár megnyertek — csökken­nek, abból mind a kivitelező, mind a beruházó, következés­képpen az egész népgazdaság kerül ki nyertesen. dr. Vary Lajos jogtanácsos ■ Díjkiosztás a Péeskőben Versenyt hirdetett a Buda­pest és Vidéke Tejipari Vál­lalat Nógrád megyében érde­kelt üzemei és a megye föld­művesszövetkezeti boltosai kö­zött a tejtermékek forgalmazá­sának növelésére. A verseny I. díját a pásztói 17-es bolt ve­zetője, Pápai Gézámé, a II. dí­jat a romhányi önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetője, Besse­nyei István, a ül. díjat a szé- csényi önkiszolgáló bolt veze­tője. Oláh Lajos nyerte. A díj­kiosztás ünnepélyes keretek között március 18-án lesz a salgótarjáni Pécskő 'Áruház­ban. Ózdi vendégek a Tűzhely­gyárban Mint korábban tudósítottuk róla olvasóinkat, a minőség- lénc-mozgalomhoz csatlako­zott az Ózdi Kohászati Üze­niek Tüzáttóanyaggyára, amely­nek KISZ-szervezete védnök­séget vállalt a samott téglák minőségével kapcsolatos prob­lémák megoldása felett. Ózd- ról héttagú küldöttség keresi fel ma a ZIM Salgótarjáni Gyárát — köztük a Tűzálló- anyaggyár főmérnöke, párttit­kára, KISZ-titkára és egy szocialista brigád vezetője — hogy baráti megbeszélésen, s az érdekelt tűzhelygyári sze­reidé meglátogatásával a hely­színen keressék, s megtalálják a minőség megjavításának gyors, célravezető módját. 3elentkezilc a versenytárs Nincs versenytársa Balassa­gyarmaton a sütőipari válla­latnak, azért van annyi pa­nasz a kenyérre — állapítot­ták meg a hozzászólók a fo­gyasztási szövetkezet küldött­gyűlésén. Ezen akar segíteni a i szövetkezet azzal, hogy a régi, j ma már használaton kívüli i sütőüzemet átveszi és a ter­melőszövetkezetekkel koope­rálva ellátja a körzethez tar­tozó községek lakosságát az eddiginél jobb minőségű ké­nyé rreL Pásxtó, Béke Tax Tavaszi kés Pásztóii. a Beke Tsz-ben alig beszélnek másról, mint a tavaszi munkákról, a szántás­ról, vetésről, a szőlő nyitásá­ról. A gépműhelyben szinte megállás nélkül dolgoznak a szerelők, hogy időben elké­szüljön minden szükséges gép. öt vetőgép már „ugrásra ké­szen” várja az indulást. Fo­lyamatosan javítják azokat az erő- és munkagépeket, ame­lyek majd a tavaszi munkák­nál számításba jönnek... Mondta is Scheili László íőagronómtís: nem annyira a gépek, mint inkább a vetőmag okoz gon­dot . A gazdaságban jelentős az állatállomány, ellátásuk­hoz sok takarmány kell. Mit csináljanak hát, ha a pillan­gós felülvetések nem sikerül­tek? — Gondoltuk, vetünk egynyá­ri szálas takarmányt, ameny- nyit csak lehet. Hétszáz hol­don terveztük, de sem szudá- ni füvet, sem napraforgót nem sikerült szereznünk a vetés­hez. Pedig jártunk utána ele­get. Szabadszálláson állapod­tunk meg a termelőszövetke­zetnél. Igaz, egyikből sem kaptunk, le hoztunk helyébe mást... — Mennyi lesz a tavaszi vetés? — Összesen 1400 holdon ve­tünk kalászosokat, takarmányt, kapásokat. Ehhez még hozzá kell számítani a háztáji kuko­ricát. Ezt ugyanis közösen vet­jük el a tagoknak. • Műtrágyát 134 vagonnal használnak fel az idén. Az AGROKER-re nincs panasz. Folyamatosan érkezik a meg­rendelt műtrágya-mennyiség Pásztón együtt van hát min­den az induláshoz. — Az volna jó, ha már dolgozhatnánk — sóhajtott a főagronórnus. — De bizony még két hét is eltelik addig. Ha csak nem segít rajtunk az idő! Az AGROKEfí telepén Balassagyarmaton Lőrinci Károly, a vezető arról adott számot, hogy sokat javult a helyzet a „műtrágya-fronton” A megrendelt műtrágya szállí­tása zavartalan. Eddig sem volt fennakadás, és remélhe­tőleg a tavaszi tennivalókat sem akadályozza a késedelmes szállítás. Már eddig több mint tízezer tonna nitrogén-, fosz­for- és káliműtrágyát indítot­tak útnak, küldtek ki a szö­vetkezetekhez. — Mi újság az alkatrész- raktárakban? — Itt is jobb a helyzet, mint a korábbi években volt — tá­jékoztat Lőrincz Károly. — A gépek javításához lényegében biztosítottuk a szükséges al­katrészeket. — Ezek szerint, megszűnt a hiánycikk fogalma? — Nem... akadt azért az is. Tizennégyezer cikket tartunk. Ebből — két-három alkatrész mindig hiányzott... Annyi azonban bizonyos, kevesebb a kifogás az idén az AGROKER ellen, mint a ko­rábbi években. A termelőszö­vetkezetek, gépjavító állomá­sok alkatrészellátása jobb, nmw két-három évvel ezelőtt. 1 vetőmag vizsgálatában is a tavaszra ké­szülnek. Hídvégi András, a balassagyarmati vetőmag-fel­ügyelőség vezetője munkájuk­ról a következőket mondta : — A vetőmagminták vizs­gálata folyik nálunk, mintegy 130 tételt vizsgáltunk meg ed­dig. Az a tapasztalatunk, hogy a beküldött magminták tisz­tábbak, jobb minőségűek, mint tavaly voltak. Szeretnénk, ha egyetlen termelőszövetkezet­ben sem vetnének el tavaszi kalászosokat anélkül, hogy ne ismernék véleményünket. Most még nyolc—tíz olya« gazdaság van, ahonnan nesra küldtek vizsgálatra magot. — Van elegendő vetőmag? — Igen. Az igényeket ki­elégítjük. Tavaszi árpából 120 vagon fémzárolt vetőmagunk van.. . A héten megkezdik a bur­gonya fémzárolását a kazárt termelőszövetkezetben. Nógrád megye országosan is elismert burgonyatermesatő táj. Ta­valy 600, most a tavasszal pe­dig 150 vagon burgonyát fém­zárolnak. A nógrádi gazdasá­gok ellátása mellett jut eb­ből Pest és Somogy megyébe Viacze Istvánná Hősök nyomában —az elsők között... A KISZ központi bizottsága „Hősök nyo­mában” címmel irodalmi és történelmi vetél­kedőt hirdetett a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulója tiszteletére. A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában ti- zenketten jelentkeztek. A házi döntő első öt helyezettjéből állították össze ezt a kicsiny, de igen lelkes csapatot. Megnyerték a városi és a megyei döntőt. A területi versenyen, Cegléden, négy megye — Komárom, Pest, Nógrád, Heves — legjobb csapatai elöl hoz­ták el a pálmát. Február huszonkettedike azóta is emlékezetes számukra. Tulajdonképpen kilencen vannak. Hat diák és három tanár. A plusz egy fő azért, mert szükség van egy tartalékra is, aki az esetle­ges, előre nem látható bonyodalmaktól óv­hatja meg csapatát. Most itt ülünk az iskola tanári könyvtá­rában. Az asztalokon könyvek, plakátok, le­mezek, az ajtónál epidiaszkóp állja el az utat. A készülődés utolsó napjait élik a diákok, a nekik segítő tanárokkal együtt. — Hogyan fogalmazta meg a Tanácsköz­társaság alkotmánya a művelődéshez való jogot? — teszi fel a kérdést Kelemen Er­zsébet tanárnő, aki irodalomból segíti a fel­készülést. Többen is válaszolnak. A tanárnő meg­jegyzi, hogy csak n lényeges elemekre kon­centráljanak, tehát az alapelvt-kre, amely­re a kultúrpolitika felépül. Később sorra kö­vetkeznek az újabb kérdések. A diákok egyenként felelnek, majd közösen megvitat­ják a választ. Kisegítik egymást. — Most inkább felelevenítésről van szó, tervszerű beosztással ismételjük meg azokat a tételeket, amelyek az előző vetélkedőn is szerepeltek — mondja Czakó György tanár. — Igyekszünk a gyerekeket új tévészerü helyzetek elé állítani, hogy a kamerák előtt ne jöjjenek zavarba. — Délelőtt egyéni tanulás a program, dél­után összegezzük a délelőttit — veszi át a szót Simon Zsuzsa, a negyedikes csapatkapi­tány. — Tanáraink is rendszeresen segíte­nek, villámkérdéseket tesznek fel, ellenőr­zik a felkészülést. — Izgulnak? Nevetés. Mindenki a ceglédi versenyre gon­dol, ahol az utolsó pillanatokban sikerült nyemiök. — Az elején lemaradtunk egy-két ponttal. Aztán ráhajtottunk. Ebben az izgalom is köz- rejátszott.Csak az első kérdés után nyugod­tunk meg. Az elmúlt héten, szombaton és vasárnap a diákok Budapesten voltak tanulmányi kirán­duláson. Ellátogattak múzeumokba, a had­történetiben filmvetítésen vettek részt. Jegy­zeteltek, a kíváncsiság, a tudásszomj itt sem hagyta nyugodni őket. Nagyon sajnálják, hogy a színházba már nem tudtak eljutni, s így nem látták Száraz György Stromfeld Aurélról szóló, A vezérkari főnök című drá­máját. S közben telt az idő. Barátokká váltak. A három lány; Keményvári Éva, Maring Ka­talin, Simon Zsuzsa. És a három fiú: Mis- kolczy István, Bélák Péter, Zsily András. Az utóbbi mondja: egymás nélkül már nem is tudunk létezni. Igazgatójuk azt mondja róluk, hogy a tu­domány gyakorlata során lettek barátokká, régebben alig ismerték egymást. Most együtt vitatkoznak, közösen tárgyalják az esemé­nyeket. Maring Katalint a várható esélyekről fag­gatom. — Szeretnénk az első három közé jutni. Re­méljük, sikerül. Célnak ez szép. Ahogy megismertem őket, nem is lehetetlen. Ezért segítették őket a szaktanárok: Leblancz Zsoltné, Kelemen Er­zsébet, Czakó György; az iskola tantestülete, a megyei KISZ-bizoÚság, és mások. A kö­zös összefogás eredménye az is, hogy idáig eljutottak. Azt mondják róluk: szerény, áldozatkész, lelkes csapat. Nem kértek mentesítést az is­kolai munka alól, a tantestület azonban adott. Semmiben sem különböznek diáktársaiktól. Fiatalok, jókedvűek. Szerényen viselik az ed­digi eredmények örömeit. Ismertetőjelük nincs. Sokszor este kilencig az iskolában van­nak: készülnek a döntőre. Tudásukról vasárnap délelőtt számolnak be a tévében — az egész ország előtt. Molnár Zsolt Előadás és beszélgetés Nógrád zenei életéről Balassagyarmaton tartott előadást zenepedagógusoknak Fasang Árpád, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. Az előadás témája a szocialis­ta ünnepeink és az iskola ne- velőmunkája témakört ölelte fel Részletesen elemezte a zeneiskolákban folyó nevelő- munkát, különös tekintettel Nógrád megyére. Munkatár­sunk beszélgetett Fasang Ár­páddal a megye zenei életének néhány kérdéséről: — Hogyan értékeli a zene­iskoláink pedagógiai munká­ját? — Ma már a zeneiskolák azokkal a problémákkal is foglalkoznak, amelyek régeb­ben a közismereti iskolák fel­adatai voltak. Ennek örülök, mivel a zeneiskolákban ma már nemcsak tanítanak, ha­nem nevelnek is. A zene sa­játos eszközeivel ugyanazon az úton kell járniuk, mint a közismereti iskoláknak. Kétfé­le nevelés nincs. A zeneisko­la feladata az, hogy a zene­művészet eszközeivel járuljon hozzá az általános és közép­iskolák nevelési céljainak tel­jesebb megvalósításához. — Előadását a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus kölcsönösségé­nek jegyében tartotta. — Igen.. Nevelési tervünk­nek ezt a szakaszát követke­zetesen meg kell vizsgálnunk. Hangsúlyozom, ezek szorosa«, dialektikusán összefüggő fo­galmak, feltételezik egymást. Ami nem hazafi, nem lehet internacionalista. Aki internar cionalista — legalább szeres­se hazáját. Ezen kívül mind a kialakítandó személyiség je­gyeit, mind pedig az ehhez ajánlott tevékenységi formá­kat analizálni kell. — Az előadás után rendez­ték meg a II. megyei kamara- zene-iesztivált, amelyen a me­gye három zeneiskolájának legjobb növedékei vettek részt. Mi volt a véleménye az elhangzottakról? — Sokkal színvonalasabb volt, mint a tavalyi. Színessé­gét a hangszerek összeváloga- tása, az együttesek összetétele és a művek megfelelő kiválo­gatása biztosította. Szeretném viszont felhívni a kollegák fi­gyelmét arra, hogy többet fog­lalkozzanak a gyermekek ott­honi gyakorlásával, mivel ne­mes hanganyaguk csakis így fejlődhet ki. Nógrád megye egyre gazdagabb zenei élete is megkívánja ezt- Végül köszö­netét szeretnék mondani azok­nak a kollégáknak, akik elő­készítették ezt a jól sikerüld fesztivált — fejezte be beszél­getésünket Fasang Árpád. Tanulmánykötet a Tanácsköztársaság évfordulójára Több éves kutatómunka eredményeként a közeljövő­ben több munkásmozgalom­történeti kiadvány készül el. illetve jelenik meg az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének gondozásában- A kiadványok sorában jelentős helyet foglalnak el azok a munkák, amelyek a Tanács- köztársaság kikiáltásának félévszázados évfordulója al­kalmából látnak napvilágot. >,A Magyar Tanácsköztár­saság története” címmel köz­readják Hajdú Tibor könyvét, amely az első magyar prole­tárállam történetének eddigi legnagyobb szabású feldolgo­zása. Az Akadémiai Kiadó jelenteti meg a közeljövőben az „Ausztria és a Magyar Ta­nácsköztársaság” című mo­nográfiát. s ugyancsak en­nél a kiadónál van már az 1919—1921 közötti magyar- csehszlovák kapcsolatok fék dolgozott történeté. A Táncsics Kiadónál jelenik meg az a nagyszabású mű, amely a Tanácsköztársaság szociálpo­litikáját ismerteti. A Magyar Tanácsköztársa­ság évfordulójának szentelik az intézet folyóiratának, a Párttörténeti közleményeknél következő* számát is, s eb­ben egyebek között a Tanács- köztársaság nemzetiségi poli­tikájáról jelentetnek meg tanulmányt. Az intézet történészei há­romnapos tudományos ülés­szakot készítenek elő: hazai és meghívott külföldi vendé­gek részvételével megvitatják a Tanácsköztársaság legfonto­sabb elvi és történeti kér­déseit. (MTI} NÓGRÁD — 1969. március 13., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom