Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

JÉiis^s hatadika Pakairäw Ma: kettős filmpretnier Salgótarjánban Séf jelentős filmbemutató­ja lesz ma Salgótarjánnak. A József Attila művelődési köz­pontban kerül közönség elé a Július hatodika című új, ma­gyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film. amely a Leninről szóló alkotások sorában igé- nves helyet foglal el. A törté­nt. • t egy nagy korszak esemé­mel ismerkedhetünk meg. Markos Miklós novellájából Galambos Lajos írta a Ma­gyar Tanácsköztársaság idején játszódó történetet. Markos sok forgatókönyv írója és társ­szerzője, ezt a filmet a nagy történelmi évfordulóra készí­tette. A film novellája Mit tudtok ti B. Máriáról címmel a Népszabadság hasábjain is "izéles Anna, erdélyi filmszínésznél, a Pokolrév egyik jelene­tében. ö alakítja a történetben Pille Mária szerepét nyelnek legdrámaibb nillana- megjelent, e hónapban pedig tait eleveníti meg A Nagy a Szépirodalmi Könyvkiadó Októberi Szocialista Forrada- szintén közreadja a film iro­lóm vívmányainak további lé- dalmi változatát Mit tudtok ti téröl vagy pusztulásáról van Pille Máriáról címmel. A Pokolrévben a magyar filsnjáíszás legrangosabb képvise­lői sorakoznak fel, — többek között Páger Antal szó. A történelmi hitelesség­gel készült alkotás érzéklete­sen tárja elénk Lenin állam­férfiéi nagyságát, s világos, áttekinthető képet nyújt a vi­harzó korszak döntő óráiról. Bemutatót tart a November 7. Filmszínház is, ahol a Po­kolrév című új magyar film­A Pokolrév női főszerepét a Kolozsvári Magyar Színház tagja, Széles Anna formálja, a film többi szerepében Páger Antalt, Kozák Andrást, Koncz Gábort, Dávid Kiss Ferencet, Szirtes Ádámot, Dayka Margi- tot, Bulla Elmát, Váradi Hédit láthatjuk. Fi. Ssape íny a fi t Gueisrian pisztolya IKREK A túlzsúfolt miskolci gyors egyenlítő hőfokú fülkéjébe két húsz év körüli bájos ikerlány nyomakodott. Mindenki meg­nézte őket, kedvesek voltak, hajszálnyira egyformán öltöz­tek. Hangjuk, minden mozdu­latuk tökéletesen egyezett, szó­val: ahogy mondani szokták, úgy hasonlítottak egymáshoz, mint két tojás. Egyszeresük ne­kifogtak tízóraizni. Egyikük hófehér szalvétából hófehér kenyeret vett elő, és fehér- nyelű bicskájával hatalmas kolbászdarabot szelt. A kol­bász olyan mértékben házikol­bász volt, hogy illata mint ha­ragos felhő lepte el a fülke forró levegőjét. Szállt, szállt a felhő és sokakban hazai em­lékeket idézett. A fokhagymá­nak olyan átható emlékeit, hogy többen azonnal otthon érezték .magukat a kis falusi házban, téli reggelen, egy disz- nóöléses hajnalon ... A másik... a másik ugyan­csak hófehér kendőből mást vett elő. Egy üveg heringet. Szép, ezüstös heringet, hatal­mas tömeg hagymával és ki- villázott belőle egy jó halmot. Ebben a pillanatban ver­senyre kelt a keleti-tengeri hering illata a fokhagymáé­val. Egymásba ölelkeztek, s ketten együtt olyan szagot árasztottak, hogy mi többiek csak győztük kibírni. A két lány hát mindenben hasonlított egymáshoz, ikrek­hez illően, még az intenzív il­latok kedvelésében is A. (kussinszky) Salamoni megoldás New Orleansban a rendőr előállított egy férfit és így szól a sherifhez. — Tetten értem koldulás közben. —■ Húsz dollár büntetési — Sajnos, csak 15 dollár van nálam. A sherif egy pillanatig gon­dolkozott, majd kiadta az uta­2D A főhadnagy rémülten sza­lutált és rohant teljesíteni az utasítást. Leírhatatlan zűrzavar kelet­kezett a hídon. A teherautók és tankok nehézkesen fordul­tak. A jobb partról visszafelé hömpölyögtek az ágyúvonta­tók. A gyalogság lázas siet­séggel igyekezett beásni ma­gát az asztaálap simaságű bal parton. S közben keletről egy­re újabb és újabb visszavonu­ló egységek érkeztek. A pa­rancsnokoknak továbbították a „Führer személyes megbízott­jának” utasítását Kreiss az órájára nézett. „Tizenkét óra. Kettőkor ér­keznek a páncélosaink. Egye­lőre minden rendben. A jobb­oldali part védtelen. De a hi­dat aláaknázták. Meg kell ke­resnem a vezetékeket”. Az ezredes cigarettára gyúj­tott és a jobb part felé indult. Az Opel követte. „Ez az átkozott Szobko, nem száll le a nyakamról” — szit­kozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, galambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss meg­állt és térképet húzott elő. Ügy tett, 'mintha figyelmesen tanulmányozná, s közben a szeme sarkából nyugtalanul fi­gyelte az átkelést irányító fő­hadnagyot, aki SS-tisztekkel sugdolózott. A tisztek kigom­bolták pisztolytáskájukat és Kreiss felé indultak. „Ez lenne a vég?” — futott át Kreissen a szomorú gondo­lat. Szobkóra pillantott: Szob­ko az ülés alatt kotorászott. „Nem hittél nekem — gondol­ta keserűen Kreiss. — Elron­tod az egészet és büszke le­szel, hogy leszámoltál az áru­lóval!” Az Oberleutnant, nyomában az SS-tisztekkel Kreisshez lé­pett: — Ezredes űr, megmutatná nekünk a küldetését igazoló tokmányokat? — Ügy, szóval ön kételke­dik a Führer személyes meg­bízottjában ? — Pontosan. H5BBE. —• Es azt akarja tudni, jo­gom van-e a Führer nevében cselekedni ? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt, Szobko sóbálvánnyá der­medt. „Ha igazolni tudja ma­gát — fasiszta! — gondolta. — Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizánok­kal, hogy végűi csapdába ejt­se a páncélosainkat. Megérte a disznónak... Ha az SS-ek rámtámadnak, közéjük hají­tom a gránátokat!” Kreiss azonban irattárcája helyett pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelte fel a hangját. „A Führer nevé­ben!” — mondta és keresztül­lőtte a főhadnagyot Az SS-ek veszedelmesen kö­zeledtek Kreisshez, de ő nyu­godtan és hangsúlyozott las­súsággal helyezte fegyverét pisztolytáskájába. A számítás bevált. A tisztek két lépésnyi­re álltak Kreisstől, s minden nehézség nélkül elolvashatták a pisztoly markolatára erősí­tett ezüstlemez feliratát: „Har­costársamnak és barátomnak. Guderian”. Az SS-ek tiszte­letteljesen megmerevedtek. — Pisztolytáskákat begom- bolni! — szíólt Kreiss. — így. Most pedig teljesítsék a pa­rancsomat. Leállítani a visz- szavonulást! Szobko letörölte homlokáról a hideg verítéket, sápadt ar­cán halvány mosoly futott vé­gig. „Ha megússzuk élve, bo­csánatot kérek tőle. Hermann okos fiú, meg fog érteni...” A németek most végérvé­nyesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest a legmaga­sabb teljhatalommal ruházták fel. Kreiss-et azonban kizáró­lag a híd alatt rejtőző aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és lelépkedett a vízhez. A pillérnél megpillan­nún felül állt, senki sem kér­dezte meg tőle, miért vf.~ ki belőle egy kétméteres a­bot... Háromnegyed kettő volt. Szobkó erősen megszorította az „ezredes” kezét — Remek voltál, Hermann! Köszönöm! — Jól van. Majd azután ... A híd megmenekült.. Hol vannak a tankok? — Keressük meg a miein­ket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän le­gördült volna a hídról, Kreiss magához intett egy tisztet — Őrnagy űr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem en­gedhet át a jobb partra! — Igenis, ezredes úr! Az Opel eltűnt az erdőben. Szobkó gyorsan rádióérintke­zésbe lépett a páncéloshadse­reg parancsnokságával. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. — Repülő­géppel fedezik őket. — Kitűnő. Fél óra múlva az átkelőhely fölött megjelentek az Iljusin- gépek... A tankok akadály­talanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott... Hermann Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakulat felderítőparancsnoka lett Ott tudta meg, hogy a Szovjetunió Hőse. Még sok ragyogó akci­ót, merész rajtaütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy te­rületi autóközlekedési igazga­tóság vezetője. Kék Volgájá­val gyakran tűnik fel az uta­kon, ahol oly sűrűn bukkant fel egykor Opel kocsiján, a legkülönbözőbb német rendfo­kozatokkal. (Kassal Ferenc fordítása) ÖRÜL A VÁMOS sííást: — Nos, engedje ki az utcá­ra, hadd koldulja össze azt a hiányzó öt dollárt! Franciaországban az új de- sen vizsgáló jegyezte meg: viza rendelkezésekkel kapcso- „Most végre alkalmunk less latban szigorított vámvizsgála- Brigitte Bardot-t is alaposon tot írtak elő. Az egyik lelke- megvizsgálni Az ügynök a jóakaró álarca mögé bújt, és hogy a szép szavak hatásosabbak legyenek, meghívta a mit sem | sejtő külföldieket egy üveg italra a pályaudvarok kávé- j házaiba. Ha még nagyobb bizalmat akart kelteni, akkor j kisebb kölcsönt is felajánlott, majd pedig szívesen el- i kísérte az idegent a Rue Saint Domin.ique-en levő irodá­■ ba, ahol eleinte ilyen egyszerűen történt a jelentkezés. I Általában egy százados, de legalább egy főhadnagy fo­■ gadta a külföldit. — Jelentkezni óhajt, uram? — kérdi a tiszt-. A kül­■ földi egy pillanatra elhallgat, talán most kezd hatni az alkohol. A százados megismétli: — Közénk akar állni? — Igen. — Tudja, hogy mit vállal, uram? — Nem egészen. A tiszt rámutat egy falragaszra: — Olvassa el, uram. A külföldi csak töri a francia nyelvet, ezért a szá­zados olvassa: — A hadügyminiszter, tekintettel a király 1831. már- 'ius 9-én kelt rendeletére, intézkedett az idegenlégió fel­j állításáról... azt hiszem, ennyi elég, uram... ebből a j hosszú, de fontos hirdetményből. Elmondom, hogy mi a j ényeges belőle-., Ahogy jelentkezik, aláírja az ívet, ju- i talmat kap- Világos, uram? j — Értek mindent, százados úr. j *— öt esztendőre kell köteleznie magát A tiszt ennél a mondatnál kivár egy kicsit, hogy megfigyelje, miként hat az idegenre. — Jól van, értem százados úr. — Ha akarja, akkor meghosszabbíthatja újabb ö-t esztendőre. Rangot is kaphat. Altiszt is lehet, uram. A százados következetesen „uram”-nak szólítja az Idegent, aki nem sejti, hogy az elkövetkező öt esatendő­— 10 — ben nem lesz része hasonló udvariasságban. Már az asz­talon van a belépési nyilatkozat. — Aláírom — mondja az idegen. — Papírjaim nin­csenek. — Nincs is szüksége rá. Mi hiszünk önnek, uram. — Köszönöm — mondja az idegien és majdnem meghatódik. A megalakításról szóló rendelet hetedik cikkelye in­tézkedik az újoncok felvételéről. E szerint a jelentkezés­hez nem szükséges semmiféle igazolvány vagy hivatalos irat. Bármiféle álnéven aláírhatja valaki az ötéves szer­ződést. Csak a Toborzó Iroda ügyeletes tisztjétől függ, hogy elfogadja az illető jelentkezését, vagy sem. Ez mindenesetre egyedülálló, még hasonló sincs a világ egyetlen más katonai alakulatánál sem­4. Expedíció Mexikóba Április 30- nevezetes nap a légiónál. Ilyenkor bárhol Is van a legénység, akár a sivatagban, akár egy magá­nyos támaszponton, akár a nyílt tengeren, úszó csapat- szállító hajón, mindenütt asztalhoz ültetik, menüt kap és utána négyszeres boradagot. Drága árat fizettek ezért a díszebédért a légiósok. Az előzmények III. Napóleon hódító terveihez nyúlnak visz- sza. A nagyratörő francia császár 1862-ben arra töreke­dett, hogy Mexikóban katolikus államot hozzon létre, a protestáns Egyesült Államok egyensúlyozására. III. Na­poleon támogatta Miksa osztrák főherceg igényét az amerikai ortzág trónjára A francia császár elképzelését környezete úgy állította be, mint a „XIX. század uralko­dóinak legnagyobb gondolatát”. A hódító tervekkel szem­ben azonban a nemzeti felkelés alakult ki és a mexikóiak hevesen szembe álltak a betolakodókkal. Mexikó felőrölte és elnyelte a francia csapatokat. Heves harcok alakultak ki. III. Napóleon arra’töreke­dett, hogy a mexikói expedíció ügyének megnyerje a ka­tonatiszteket, ezért gyors előléptetést ígért azoknak, akik a hadjáratban kitüntetik magukat. Ekkor Sidi bel Ab- beszben állomásozott a légió két zászlóalja. A gyors elő­rehaladás lehetőségének híre Párizsból ide is eljutott. Az alakulat tisztjei nem ismerték a mexikói hadihelyzétet. ők csak a francia diplomaták megtévesztő jelentéseiről hallottak: — 11 — — Vár bennünket a mexikói nép, bevonulásunk dia­dalmenet lesz. A könnyű kaland lehetősége és a távoli Mexikó me­sés gazdagságáról, a külszíni ezüst- és aranybányáiról terjengő legendák csak növelték az idegenlégió fiatal francia tisztjeinek harcikedvét- Szidi bel Abbeszből leve­let írtak Párizsba a császárnak: „Kérjük, hogy méltányolja kérésünket és a légiót vezényeltesse Mexikóba.” Akkoriban Szidi bel Abbeszben két légiós zászlóalj i állomásozott- A létszám 12—14 000 között változott. Az ezredes közülük válogatta ki a legjobb fizikai erőben le­vő katonákat. Egy hónapig tartott, amíg az expedícióé hadsereget Jeanningros és tisztjei előkészítették a ten­gerentúli útra. 1863 februárjában két nagy hajó a Saint-Louis és a Wagram kötött lü Mersz el Kebir kikötőjében. Napokig tartott, amíg a lőszert, az élelmiszert és az orvosságot felszállítottak a fedélzetre, 48 tiszt és 1432 katona ka­pott parancsot arra, hogy induljon Mexikóba. Kürt jelezte és a parton ágyú dörrent, amikor a két hajó, fedélzetén a légiósokkal kifutott Mersz el Kebir ki­kötőjéből. Gibraltár felé indult el a Saint-Louis és Wag­ram. Ahogy kiért az expedíciós hadsereg a Földközi-ten­gerről az Atlanti-óceánra, azonnal romlott a légiósok hangulata. Sokan tengert betegséget kaptak. Ahogy közeledtek Mexikóhoz, úgy egyre több más hajóval találkoztak, amelyek szállították a francia csa­paterősítéseket a remélt könnyű diadal színhelyére. Ágyúlövéssel, lelkes zászlójelzésekkel üdvözölték egymást a parancsnokok. Azután időnként csendesebb hajók is jöttek, ezek már Mexikó irányából közeledtek. Vitték Európába a sebesülteket és a betegeket. Március 25-én az árböckosárban figyelő matróz fel­kiáltott: — Föld, föld... Mexikói tengerészek segítették az alakulat partra szállását, akik a füstölgő szivart egy pillanatra ser. . vették ki a szájukból, pöfékelve ültek csónakjukban- A : legnagyobb kavarodás közben sem mondtak le a do- j hányzásról. Az őrmestereket feldühítették az állandó j szivarozó indián hajósok. — Dobják el ezt a büdös szivart — kiabált agy ti zedes — mert kilövöm a szájukból (Folytatjuk) — 12 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom