Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

issza rty a koséletben

Aki mindenütt tiszteletbeli családtag

Húsz évvel ezelőtt egy 16 éves lány munkára jelentkezett az erdőkürti gépállomáson. Adminisztratív munkakörbe osztották be, s a feladatát rendben el is végezte. Ám amikor körülötte mozgalmi munkáról esett szó, Koncz Borika felemelte a fejét és figyelt. Nem telt el sok idő, s már nyakig merült a társadalmi munkába. Kedvvel, örömmel csinált mindent. Éppen egy színielőadásban vállalt szerepet, amikor hozzálépett egy ismerős párttitkár, s ezt kérdezte:

— Borika, ha ilyen érzéked van a mozgalmi munkához, miért nem jössz közénk?

Örült a hívásnak, nem is várta meg, míg kétszer szólnak. Koncz Borbála 17 éves kofában párttag lett.

ír

És most?

— Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, de a mozgalommal sohasem szakítottam — mondja Tóth Endréné Koncz Borbála, a szécsényi járási tanács személyzeti csoportvezetője, aki „mellesleg” 12 éve a községi nőtanács titkára, ő a járási nőtanács elnöke, tagja a járási pártbizottságnak, elnöke a járási pártbizottság fegyelmi bizottságának, községi tanácstag, s a járási tanács pár talapszervezetének vezetőségi tagja.

— Hogy bír meg ennyi terhet egy asszony válla?

Tóth Endréné elmosolyodik, aztán csak ennyit szól:

— 24 órából áll a nap, s ennyi időbe sok minden belefér. — Aztán még hozzáteszi: — Amit az ember szívesen csinál; az nem teher. Gyorsan, könnyen megy. S hogy mindezt egy asszony végzi? Az elnökhelyettes még évekkel ezelőtt azt mondta nekem: „Tóthné, te férfiasítva vagy közöttünk, eddig is így végezted a munkád, ezentúl is így teljesítsd a jeladatodat.”

A munkája az életeleme. Boldog, amikor akár hivatalos, akár magánproblémákkal hozzá fordulnak, véleményét, tanácsát kérik. Sajátos szakmai büszkeséggel jegyzi meg;

— Az már igaz, hogy az én ajtóm sem marad sokáig becsukva, egymás kezébe adják itt a kilincset. Sokszor magam is elbámulok, milyen különleges esetekkel jönnek az emberek. Mondhatnám azt is: ez már nem az én feladatom, de ha így gondolkoznék, így beszélnék, soha az életben nem lehetnék jó személyzetis. Bárki bizalommal fordul hozzám, kötelességem segíteni rajta még akkor is, ha az ügy „nem az én asztalom”.

★

Tóth Endréné egy napjáró képet adni szinte lehetetlei vállalkozás. Millió és még eg: feladatot végez nap mint nap Amint a tanácson befejezte ; napot, indul haza. Otthon ; két gyerek már várja a tizen évesek súlyos-nagy kérdései vei. Az este rendszerint ág: folytatódik, hogy anyuka kap ja a kabátját, gyűlésre, ren dezvényre siet, mindenüt várják, ott kell lenni« Máskor jönnek a körzeti ta nácstagok, feltárják kisebb nagyobb gondjaikat, bajaikai S ha éppen szabad az estéj« leül a tankönyvek mellé, mer „az esti egyetemet” ha torit ha szakad be kell fejeznem Magam is a tanulásra biztatói az embereket, hát pont én n tanuljak?”

Ama kevesek közé tartozil akik szeretnek tanulni — ak kor is, ha nem fenyeget vé szes közelséggel a vizsga. Üg tervezi, hogy valamilyen fői mában az esti egyetem utá is képezi magát. Erre szakítar kell időt.

— Ügy gondolom, egy mottója mindennek — mond ja elgondolkodva. — Nem sza bad kicentizni a feladatoka S ami különösen fontos: ner lehet papírral, rendelettel, uta sítással elintézni az embere két. Külön-külön kell foglal kozni mindenkivel, mégpedi úgy, mintha az ő gondjuk a enyém lenne. Engem így ne veit, erre tanított a párt.

Szendi Márta

Demény Ottó

f&allada

Anyám, kis vakmerő parasztlány. aranyat hordott kosarában. Zebegény s Nagymaros között ballagott vele át az erdőn,

Azt mondta, nem félt sohasem s nem is bántotta soha senki.

De ennek több mint ötven éve. s bizony, ma már mesének hangzik. Kartonruhás, vakmerő csitri. április végén már mezítláb vitte a gazda aranyát Zebegény s Nagymaros között. Kétoldalt kankalin virágzott, fönn sárgán ragyogott a nap.

Gazda«

réztelepck

Néhány évvel ezelőtt a geológusok Lengyelországban Gioguw és Lublin városok közeiében Európa leggazdagabb rézérctelepeit ‘ fedezték fel. Nyomban megkezdődött a bányák és feldolgozó üzemek építése. Az építők azonban nagy nehézségekbe ütköztek. A lublini bánya tárnáit kétszer is elöntötte a víz. A helyzet orvoslására Lengyelországban első ízben alkalmazták azt a módszert, hogy az akna körül 500 méter mélységben megfagyasztják, majd cementtel megkötik a földet. A módszer igen eredményesnek bizonyult, és megkezdődhetett a kitermelés. A szakemberek kiszámították, hogy amikor az összes bányák teljes kapacitással fognak dolgozni, Lengvelország a hatodik helyet foglalta el a világon a réztermelésben.

Herengő

az üzletház előtt

Szinte hónapról hónapra gazdagodik Salgótarján, az épülő megyeszékhely, rangos köztéri alkotásokkal, szobrokkal. Az ízlésfejlesztő hatáson túl, otthonosabbá, meghittebbé varázsolják a város lakóinak életét, vonzóbbá teszik Salgótarjánt az idelátogatók számára is. Előreláthatóan még ez évben az I. számú üzletház elé is szobor kerül. Elkészítésére Lessenyei Márta szobrászművész kapott megbízást. Kompozíciójának címe: Merengő.

Szakszervezeti klub

A kabinetrendszerű oktatás bevezetésével több helyiség régebbi rendeltetése megváltozott, illetve néhány helyiség fel is szabadult Saigó tarjánban a Stromfeld Aurél Gépipari Technikumban. A régi tanári szobát, érdekes kezdeményezésként, idén átalakították szakszervezeti klubbá, amelyet a múlt hónap közepén nyitottak meg. A klub jelenleg számos lehetőséget nyújt a város pedagógusainak, hogy megfelelő környezetben talál kozzanak egymással, kicseréljék tapasztalataikat, kellemesen töltsék szabad idejük egy részét. Televíziós készülék, társasjátékok is a klubtagok rendelkezésére állanak.

ts w

Ünnep,

piros betűk nélkül

A naptárbaji ugyan március 8-a nem pirosbetűs, de aki ma körülnéz Városon és falun, üzemben, hivatalban, több virágot lát, mint máskor- Ünnepelnek valamit.

Amióta hagyománnyá vált a nemzetközi nőnap megünneplése, az első hóvirágot, az első ibolyát az asz- szonyok kapják. Soha, senki nem számolta még meg, hány csokrot kötnek ezen a napon, de bizonyosan any- nyit, mintha milliók tartanák névnapjukat.

A szép gondolat, hogy március 8-a, a nők nemzetközi ünnepe legyen, 1910-ben, majdnem hat évtizeddel ezelőtt a szocialista érzelmű asszonyok nemzetközi konferenciáján, a világ első női sztrájkjának emlékére született. Korántsem a szocialista gondolkodású asszonyok elkülönülését jelentette ez. Azért szerveztek mozgalmat, hogy a férfiakkal egy sorban küzdhessenek a nagy társadalmi célokért. Meglátták, hogy a nők felszabadulásának előfeltétele a dolgozó osztályok, a munkásosztály felszabadulásával következhet be, mint ahogy nálunk első ízben a dicsőséges Tanácsköztársaság hónapjaiban jutottak először a férfival egyenlő jogokhoz a nők.

A nemzetköz! nőnap azonban nemcsak történelmi visszapillantásra kötelez, hanem arra is, hogy számba vegyük e napon: kik és hogyan ünnepelnek a világrészek országaiban. Es az idei nőnapi számvetés nemcsak egy esztendőről szól, nemcsak hazai ügy, hanem hozzájárulás is ahhoz a nagy jelentőségű, egyetemes számvetéshez és vitához, amelyre ez év júniusában, Helsinkiben, a nők világkongresszusán kerül sor. E kongresszus egyik feladatául tűzte, hogy tudatosítsa a nők körében — éppen a még mindig létező előítéletek megszüntetése érdekében — miért is dolgoznak? Mert sok helyütt tartja még magát az a megkövesedett hiedelem, hogy a nő „csak” nő, s keresete nem alapja, csupán kiegészítője a család jövedelmének. Pedig ma már a nő az élet valamennyi területén a férfival egyenrangúan helytáll, — akár az atomkutatásról, az űrrepülésről, a miniszterségről, vagy a háztartási munkáról legyen szó.

E gondolatok jegyében köszöntjük ma munkánk és eszméink jó szövetségeseit, » nyújtjuk át nekik becsülésünk tavaszi virágait.

Erről egyébként magam is meggyőződhettem. Szünet nélkül nyílt az ajtó. „Borika, ez a probléma, mit tanácsolsz, hogy csináljuk, mint intézzük?” A személyzetis pedig mindenkit meghallgat, aztán sokszor egy-két szó is elég az eligazításhoz, s a gondterhelt homlokok elsimulnak, minden rendben van. Ha Tóthné így mondja, akkor az jó is lesz. Amikor becsukódik az ajtó, nevetve mondja:

— Ez még csak hagyján,az esti órákban már nincs forgalom. Az igazi „tatárjárás” reggel zajlik le.

Egyszer levelet hozott neki a posta. A borítékban meghívó volt, névadóra invitálták. Olyan névadóra, ahová csak a családtagok, s a legközelebbi, már-már rokonnak számító ismerősök hivatalosak, öt is ezek közé sorolták. Azóta már, mint a család „tiszteletbeli tagja”, sok névadó ünnepségre hívták el. A szeretetet, s a bizalmat érzi akkor is, amikor

Tóth Endrénét a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a nőmozgalomban ki" fejtett kiváló munkájáért kórmánykitüntetésben részesítette- A kitüntetést az Országház Munkácsy termében vette át.

iMüködek a vétsége ktieb

Mezőgazdasági szakemberek klubja működik Rétságon. Feladatul tűzték ki, hogy szakmai, gyakorlati és tudományos ismeretekkel segítik a járás területén élő mezőgazdasági szakembereket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály közreműködésével előadásokat rendeznek, ahová neves mezőgazdasági szakembereket, kutatókat hívnak meg. A klubnak nagy erénye, hogy az élettől nem elvonatkoztatva végzi hasznos munkáját. A megyében a legeredményesebben dolgoznak, ezt tapasztaltuk a közelmúltban is.

Dr. Baintner Károly, az Agrár- tudományi Egyetem tanszékvezető tanárát, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát hívták meg a klubnapra A tömegtakarmány termesztéséről és tárolásáról, a takarmány minőségének javításáról tartott a jelenlevő szakembereknek előadást.^

Draskóczy János, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője megnyitójában hangsúlyozta: a járásban nagy jelentősége van a takarmánytermesztésnek. Az állat- állomány létszáma viszonylag

nagy. A tej hozam viszonylag ke* vés. A takarmánytermesztési lehetőségek kedvezőtlenek. Ügy keli gazdálkodni, hogy minél több jó minőségű állati termékekhez juthassanak. Ez az államnak, a gazdaságoknak közös érdeke.

A professzor hasznos tanácsokat adott a szakembereknek a takarmánytermesztésre. Hangsúlyozta* hogy számolni kell a szeszélyes időjárással. Minél több takarmányt kell tárolni. A végzett kísérletei alapján legalkalmasabbnak erre a silózást jelölte meg.

A silókukoricáról szólva hangsúlyozta, hogy nem a fehérje termelését segíti elő, hanem a zsír» termelést. Ezért kisebb adagban« fehérjedús takarmánnyal keverve alkalmazzák a szarvasmarha-tenyészetekben. Kitért a karbomid használatára. Külön hangsúlyozta« ha túlzott mértékben adagolják* káros.

A klub tagjai, akik többségükben fiatal szakemberek, számtalan kérdést tettek fel a profesz- szornak. Hasznos volt ez a foglalkozás, helyes lenne, ha más járásokban a rétságihoz és a pásztóihoz hasonlóan rendszeresítenék»

A gyenge oirágpalánták

jókedvűen sütkéreztek a virágházban. Gondos '.ezek ágyazták a homokszíníi ledves földbe. Tavaszt várva rősödtek az ablakon át me- egítő napfényben. Kalmár

'ózsef főkertész az ágyás fölé lajolva vizsgálta, hogyan

:apnak erőre. Reggel sem bo- otválkozott, hetes szőr az ircán. A palánták fölé hajolja mégis mintha megfiatalo- lott volna. Tetszett neki a londos pálánátázás. Elégedet- en széttekintett a virágházban, is magában beszélgetett.

— Mari keze gyengéd. Mint í gyerekre, vigyáz a törékeny lajtásokra...

Mari azon a napon nem nent dolgozni. Szabadnapos >olt- A szécsényi termelőszövetkezetben rendben kiadják i szabad napot. Kalmár men- egette is magát Garamszegi stvánné, a nőtanács titkára '.lőtt.

— Holnap jön, de otthon negtalálhatod.

A nőtanács titkára is onnan ;érült ki, közülük. Akkor ilég növényápolók voltak és Vlarival együtt dolgozlak. 1 ndor Lajossal, a híres kávással versenyeztek. Erős nunkacsapatuk volt. Garam- zeginé ilyenkor ünnepvárás- wr fel szokta keresni őket Elindult Mari után is, ki a fa- u szélére. Magas, még vako- atlan új téglaház nézeti az itcára. Az udvarban törpe, xjrös kuvasz erősködötl. A

Virág a kiskonyhában '

seprónyél bírta jobb belátásra. A kertbe nyúló régi ház alacsony. Odament a két asz- szony. A konyhába, ahol fénylett a tisztaság. Marit váratlanul érte a látogatás. Régebben találkoztak. Keresték a szót. A kutya az ajtót kaparta, aztán két szőke aprósággal belopakodott a házba. Velük szökött be <t napsugár is. A nagyobbik a köténykéjét tépte.

— Mama...

— Menjetek szépen anyához, mamának vendége van.

Felengedett a csend. Mari kendőjét igazgatta, erős kezével alásimította a haját. Szemeivel vendégét kutatta, aki megkérdezte tőle:

— Unokáid?

— Azok, a középső lányomé. Itt laknak — az új ház felé mutatott. — Már egymagámban vagyok. De várj csak, most rendezgettem ...

Felkelt, az üveges szekrényből tucatnyi fényképei vett elő. Arca kisimult, amikor Garamszeginé kezébe adta. Hét esküvői kép volt. Garamszeginé nézegette a' képeket.

— Szép gyerekeid vannak.

— Azok. apjukra ütnek. Igazi Dovicsin gyerekek.

A két asszony egymásra nézett. A konyhában dermedné,

feszült a csend. Dovicsinné a kisablakon keresztül a mesz- szibe nézett. Vonásai megkeményedtek. Homlokára mély barázda gyúródott. Garamszeginé már megbánta, hogy kimondta Mari férjének a nevét. De a múlt már betolakodott a konyhába, nem tudták kiűzni. Gondolataik két és fél évtizedet zuhantak visszafelé. Hallották a benczurfalvi falusi kovácsműhely üllőjén táncoló kalapács víg csengését. Dovicsin kezében dalolt a kalapács, amikor dagadó erejével rávert a vöröslő vasra. Asszonya a hetedikkel, a legkisebbel a karján, hallgatta. Akkor különösen jól esett hallania. Sokáig a fegyverek szóltak a kalapács helyett. Benczúrfalváról elűzték a fegyvereket. A holnap dala csengett a kovácsüllőn. Aztán csend lett. Dovicsinné az asztalra tette az ételt. Dúdolt a karján ülő kicsinek. A műhely felől robbanás akasztotta meg hangját. Riadtan magához szorította a gyereket, és várt. Kiáltoztak, valaki rohant az úton. Neki kiabáltak.

— Mari! Gyere gyorsan! Baja esett Jánosnak...

Nem tudta felfogni, mi történt. Állt a konyha közepén, szorította a gyereket, és hullámzott ifjú keble. Megint kiáltottak. Kilépett az ajtón. A kovácsműhely előtt emberek tolongtak. Megtántorodott. Hosszú hajfonata elörecsú- szott. Homlokára hajszálak tapadtak. Valami erő vitte előre. Az emberek utat nyitottak neki. Dovicsin ott feküdt holtan, a műhely előtt. A talált akna végzett vele, amikor az ócskavasak közé rúgta.

Az eszméletlen Dovicsinné karjaiból az emberek fejtették ki a gyereket. Napokon keresztül ápolták, amíg visz- szanyerte eszméletét. Hét gyerekkel, akik közül a legidősebb kilencéves, a legkisebb öthónapos volt, maradt magára.

Dovicsinné mélyről fakadt sóhaja megtörte a konyhában megdermedt csendet. A kutya is rázendített az udvaron. Garamszeginé kártyaszerűen széthajtotta a képeket. Szeme vigasztalóan csillant.

— Becsületesen, felnevelted őket — mondta.

Dovicsinné felemelte fáradt tekintetét. Igenlően bólogatott. Két kezét nézte. Mintha magának mondta volna, válaszolt.

— Két erős kezem volt.

Dovicsinné férje halála után

visszament Szécsénybe, szüleihez. De a Hermina-pusztai cselédház szűk volt a népet családnak. Munkát vállalt, ahol kapott. Takarított «I iskolában, kapált felesben. Gondozta a sajátját. Éjszaka foltozott, varrt. A családban soha többé nem esett szó ft benczúri tragédiáról. Mások sem beszéltek róla. A hét gyerek felnőtt, családot alapítottak. Dovicsinnét pedig meggyógyította az idő. Az életét megszépítették a gyerekek Mesterséget tanultak, a lányok párjukra találtak, ét kilenc unokával örvendeztették meg jó anyjukat. Dovicsinné Garamszeginére nézett. Elűzte a fojtogató emlékeket Vendégére mosolygott.

— Aranyom, még nem is mondtad, miért jöttél?

— Látni akartalak Mari. Jé téged látni. Csak azért...

A hét végén a gyerekek is meglátogatják. Együtt jönnek az unokákkal. Akik távolabb élnek, levelezőlapot küldenek Friss virágtól illatos, képeslaptól színes lesz a kiskonyha.

Mari néni kiskonyhája, Mari nénik, aki soha nem marad egyedül.

Bohal Gyula

NÓGRÁD m 1969. március 8., szombat 3

zött az összekötő kapcsot, egyszerű magyarázattal szolgál:

— A személyzeti munka végső soron politikai megbízatás. Elvhű, megbízható emberekkel ellátni a tanácsapparátust, nem kis feladat, nagy felelősséggel jár. A kettő között nemcsak kapcsolat van, de szerintem el sem lehet választani őket egymástól. Jő személyzetis csak jó pártmunkás lehet