Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

Ä vásárlók éráekfibpn Ifältozatoss kereslet— szegényes vcxIcBSztéic ’ Három salgótarjáni áruház­ban, Illetve ruházati boltban jártam. A Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat 363. számú ruházati bolt­jában Friedmann Sándor bolt­vezető így tájékoztatott. m — Az úgynevezett kommersz tehát olcsóbb — áruk kategó­riájában sem női, sem bakfis, sem leányka kabát nincs. Ami van, eladhatatlan. A nagyke­reskedelmi vállalattól ugyan ígéretet kaptam márciusra, de... tudja, az ígéreteket nem lehet eladni. A férfi öltönyök­ben nagyobb a választék, de az sem megfelelő. A finomabb minőségű, tiszta gyapjú öltö­nyökből nagy a kereslet, de sajnos nem lehet kapni. Időn­ként ugyan kapunk, de egy­két színben, mintában csu­pán, s aztán hónapokig me­gint semmi. Terlyster ruhánk van, de inkább a vékonyan szövött anyagokból. Pegzter- ből készült öltönyt vagy egy­általán nem, vagy csupán kis választékban kapunk. Vonat­kozik ez a pantallókra is. Ügy segítünk magunkon, illetve vá­sárlóinkon. hogy a budapesti Egység Ktsz-nél vásárolunk, ahol jóval szélesebb a nadrág­választék, mint a Férfiruha- nagykereskedelmi Vállalatnál. A Pécskő Üzletház női és gyermekruházati osztályán Mózes Géza az áruház igazga­tó-helyettese és Jóvári Tibor, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat reklám-propaganda főnöke örül a forgalomnak. Igen, most futott be új áru. A fogasok teli vannak szép ruhákkal, divatos kabátokkal. És így lesz ez holnap, s talán niég holnapután ... — Mert képes vagy ezt a vá­lasztékot folyamatossá tenni? — fordul Jóvári az igazgató- helyetteshez, aki megcsóválja fejét. — Sajnos még mindig nem. Pedig örökké áru után uta­zunk. Ma Szolnokon, holnap Békéscsabán, holnapután már Budapesten vagyunk. A Centrumban egy fiatal- asszony kosztümöt akart ven­ni. Egy hete barátkozik vele, ma elszánta magát a vásár­lásra, de már eladták. — Nemcsak ez a probléma — vitatkozik az asszony. — Nekem negyvennyolcas a mé­retem. De a szoknya rendsze­rint a bokámat veri, a kabát meg karöltőben szűk. Azt a szabásmintát legjobb, ha a tűzbe dobják... A férfi konfekció, osztályra egy asszony jön, a fiával. És már megy is. A nyurga srácra nincs ruha. Haraszti Károlyhoz, az osz­tály helyettes vezetőjéhez for­dulok. — Hetenként járok vásárol­ni. Ismerem a készletünket, miből van, s persze ennek megfelelően szeretnék rendel­ni. Csakhogy a nagykereske­delmi vállalat raktárkészlete is zömében azokból a cikkek­ből áll, amiből nekem bőven van. Amit keresek, ami új, ke­lendő lenne — vagy egyálta­lán nincs, vagy csak olyan korlátozott mennyiségben és választékban, ami messze el­marad a kereslettől. Ráadásul a folyamatos utánpótlást sem képesek garantálni. Skay-ka- bátokból például februárban kétszáz darabot is eladhattunk volna — de még márciusra sem ígértek. A Táfjun elneve­zésű átmeneti kabát nagyon keresett. Alig kaptam vala­mennyit. Nagy a kereslet Peszter öltönyök iránt. De ami van, az is egy-két féle szín­ben, mintával kapható. 0 — Az ipar gyakran érvel azzal, hogy nem gazdaságos kis tételeket gyártania... — És az gazdaságos, hogy olyan cikkeket gyártanak nagy 'tételekben, amelyeket képte­lenség eladni ?... Beszélünk a piackutatásról. A közelmúlt­ban részt vettem az egyik nagykereskedelmi vállalat di­vatbemutatóján. Sokatmondó- an közölték velünk, hogy fel­jegyezhetjük a bemutatott ru­hák modellszámát. Aztán át­mentünk a raktárba. Csakhogy ott ezekből a modellekből egyetlen egy sem volt. — Egyéb észrevételei? — Vannak. Divat- vagy fa­zonváltozáskor ne uniformi­záljanak. Ha jön a mini — mindent minizálnak, ha slic­ceit zakó a divat, minden za­kót slicceinek. — Az ipar képviselni azt ál­lítják, gyártanak mást is. — Hogyne! De a legszűkebb szín- es mintaválasztékban. A másik: a méretváltozások. Tu­domásul kell venni, hogy vál­toznak a felnőttek és a gyer­mekek átlagos testméretei. — Igen, ezt egy másik ruhá­zati boltban is említették: va­lamikor a negyvenhatos— negyvennyolcas méret volt a kapós. Most az ötvenes—öt- venkettes. — De sokat kell rajta alakí­tani! Mert ha az ötvenes, öt- venkettes zakó vállbán jó,- hosszúságban már ritkábban. Ugyanez vonatkozik a nadrág­ra. Különösen bajos a nadrág alakítása. Hiába elegendő a varratszélesség, ha a nadrág- felhaj tóban ez a ráhagyás ke­vesebb. A zakók hát- és oldal­varratainak szélességében is olyan eltérések vannak, ame­lyek az alakítást lehetetlenné teszik. Hogy kevesebbet kell­jen alakítani, többre volna szükség feles, negyedes mére­tű ruhákból. De ami van — az nem választék! Vonatkozik ez a gyermekruhákra, kabátokra is. A gyerekek erősek, izmo­sak lettek, átlagos magassá­guk megnőtt. És sok a duci gyerek. Mindezzel az ipar nem tart lépést. 0 Mi a megoldás? Nem mondom, hogy egysze­rű. Ami kifogás elhangzott, abból jó néhányat meglehetne szüntetni. Ami pedig a piac­kutatást illeti — néhány vál­lalattól eltekintve, amelyek sa­ját üzletet nyitottak — a pi­ackutatási adatokat az ipar nagyrészt a nagykereskedelmi vállalatoktól, a nagykereske­delmi vállalatok pedig a kis­kereskedelem dolgozóitól szer­zik be. Mint tapasztalható, en­nek hatása is vagy elmarad, vagy lassú. Ki-ki — ipar, nagykereskedelem, kiskereske­delem — fújja a magáét. Ta­lán nem hisznek egymásnak? Nyissanak piackutató irodá­kat a gyárak, nagykereskedel­mi vállalatok — esetleg közö­sen — legalább a megyeszék­helyeken. De azok tapasztala­taiból sem fog más kitűnni: a vásárlók igényeit kielégíteni —ez a gazdaságos. Csizmádul Géza ß. Ssopelnyaks Guderian pisztolya m ■— Ismétlem, Hermann Kreiss a nevem — folytatta a fogoly. — Valódi német va­gyok, de szovjetunióbeli. Bi­zonyára hallott már a Volga menti német autonómiáról. Ott születtem és növekedtem. Ké­sőbb a Távol-Keletre utaztam, önkéntesként jelentkeztem a hadseregbe, 1934-ben pedig felvettek a páncéltörő iskolá­ba ..Önkéntes! — ízlelgette a sz -i Szobko. — Be akart fura- kodni a hadseregbe. A néme­teket nyilván nem hívták be. Ezért aztán önként jelentke­zett! ...” — Cserkasszk megyében es­tem át a tűzkeresztségen. Eb­ben az időben a felderítőknél szolgáltam, egy páncéltörő század parancsnokaként. „Az ilyen a pokolba is be­jut, nemhogy a felderítőkhöz” — gondolta némi elismeréssel Szobko. — Szeptemberben sehe« ül tem meg a lábamon, visszavo­nulás közben, Osztyernél. Nagynehezen elkúsztam a me­zőkig. Két napig rejtőztem a napraforgóban. A helybeliek végül is rámtaláltak, elrejtet­tek. Még egy öreg felcser is előkerült. Amputálni akarta a tört lábamat. „Ellenőrizzem a sebhelyet? — fordult meg a gondolat Szobko fejében. — De hiszen az ilyen madár sebhelyről is gondoskodik. A kém minden­re kapható.. — Nem egyeztem bele a mű­tétbe. 42 tavaszáig feküdtem egy parasztasszony házában. A csont beforrt, de ez a lá­bam valamivel rövidebb lett. — Megértem, hogy önnek mindezt ellenőriznie kell. Hu­szonnégy óra áll rendelkezé­semre. Legkésőbb holnap reg­gelre vissza kell térnem. El­lenkező esetben bajba sodor­nám a bajtársaimat. Gondo­lom,' egy nap elég rá, hogy felvegyék a kapcsolatot a Nagy Földdel, s megkapják a kellő információkat... Ha szüksé­gesnek tartja, emberei-nme] együtt csatlakozom önökhöz... Vagy pedig továbbra is a né­meteknél dolgozom majd, mint az önök felderítője és — sofőrje. Száz kilométerre is el­vihetem önöket, ha akcióról van szó... Az egység nyoma­it nyilván az akció körzeté­ben keresnék, önök pedig nyugodtan ülhetnének itt, és készülhetnének a következő feladatra. „Mindez nagyon csábító — gondolta a parancsnok. — De miképpen ellenőrizzelek? Rá­diónk nincs. S ha lenne is, nem sokra mennénk vele. Az adataid bizonyára helytállóak. Nincs kizárva, hogy a fasisz­ták foglyul ejtettek egy való­di, német nevű szovjet tisztet, s te most az ő adataival „futsz”. Lehetséges az is, hogy valóban az vagy. akinek mond­tad magad, csak éppen áruló. A harmadik változat: a teljes igazat mondtad. Ez a legvon­zóbb változat a mi számunkra és a te számodra is. S a leg­kockázatosabb ... Az egység sorsával nem játszadozhatom. Mit is tehetek én amúgy is­tenigazából? Az ördögbe is. miféle „népi bosszúállók” va­gyunk mi, ha itt rostokolunk ebben az átkozott horpadás­4 NÓGRAD - 1969. március 8., szombat A Magyar Kábelművek zomán chuzal-gyárának megbízása alapján a Műszaki Egyetem folyamatszabályozási tanszéke kifejlesztette és elkészítette a szigetelés-vastagság és hi­bahely-ellenőrző berendezést. Ez a műszercsoport negyven gép munkájára felügyel. Meózza a szigetelés vastagságát, jelzi és szalagon rögzíti a hibahelyek számát. Így a negyven gép bármelyik tekercsén előforduló hibát a gyártási ellenőr azonnal korri­gálhatja. Képünkön: Kelemen György gyártási ellenőr, az elektronikus meó kezelője (MTI fotó — Bajkor József felvétele) Reflexió ÖN HOGYAN NEVEL? A Gyermekünk, a család és az iskola képeslapjának februári száma hat embernek: „gyakorló" apának és anyá­nak, köztük két szakembernek,, és egy írónőnek tette fel a címben foglalt kérdést. Bevallom, érdekel minden ezzel kapcsolatos téma, hiszen — bár nem vagyok pedagógus — magam is „gyakorló” apa vagyok, így különösen nagy fe­gyelemmel olvastam, tanulmányoztam a nyilatkozatokat. De azt hiszem, nemcsak én vagyok minden hasonló tár­gyú írással, hanem sokan mások; is. Közérdekű ez a prob­lémakör, szinte mindannyiunkat érint. Az egyik interjúalany a cikkben, amikor a kérdésre igyekszik válaszolni, így fogalmaz: „A gyerek szopja az ujját, éjjel felriad, ágyban vizel. Mint gyermekorvos, na­ponta találkozom ezekkel a nevelési hibákból eredő pana­szokkal.” És ez az, amit — úgy érzem —, ki kell egészíteni a túlérzékeny, • a nevelés örökös buktatói között sokszor válságos órákat élő szülők érdekében, akik gyakran fel­teszik ezeket a kérdéseket maguknak: jól tettem, nem jól tettem? Hol hibáztam? Hogyan kellett volna? Kiegészíteni ' azért, hogy a felesleges izgalomtól megkíméljük őket, már csak azért is, mert helyesen nevelni csak nyugodt szülő képes. Már az Anyák könyve is azt állapítja meg: nem baj, ha a gyermek szopja az ujját. Tehát ez ugyan lehet ne­velési hiba. de általában nem erre vezethető vissza. Hadd mondjam el, hogy kisfiúnk is — mindössze három hóna­pos — szopja az ujját. A cumit az első perctől fogva nem szívesen fogadja cl. Ha éhes, egy-kettőre rátalál az ujjára, és jóízűen cuppog rajta. Jó ez? Lehet, hogy nem a leg- üdvösebb dolog, talán később nehéz lesz leszoktatni róla. De nem hinném, hogy feltétlenül nevelési hibának minő­sül. Az éjszakai felrladást is szükségtelen ennek az egyet­len oknak tulajdonítani. A gyermeket naponta érik ijesztő benyomások• süvítve elhúz egy repülő az égen, elszabadul egy ló. a láncát rázza emi csahos kutya — vég nélkül le­hetne sorolni. Nem tudhatjuk pontosan, mit álmodik a gyermek, de a friss emlékkének — az ösztönös felkiáltá­sokból ítélve .— döntő jelentőségűek lehetnek. Már elő­fordult. hogy nagyobbik lányunk álmában dobálni kezdte magát, karjaival csapkodott és ezt kiáltotta: „Ne! Ne vedd. el a babámat!” Aztán felriadt. KI tudhat-e a szülő a gyer­mek életéből minden ijesztő epizódot, kapcsolni? Nem hi­szem. Akkor söpörjünk be mindent a „nevelési hiba” ska­tulyáiéba” Szerintem még az ágybavizelést sem mindig ez váltja ki. Zárjuk k< a nevelési szélsőséget: normális családi kö­zegben is elképzelhető ilyen gyermek. Ez sok mindentől, függhet, többek között a gyermek korától, veseműködésé­től, pillanatnyi egészségi állapotától, alvásának mélységétől is. Kérdés• hány éves kortól tekinthető kórosnak az ágn- bavizelés? Milyen, gyakorisága számító kórosnak” Ki me-* azonban nyugodt. Iclkilsmevettel, állítani, hogy a kAr^s szír* alatti elvétve jelentkező ágybavizelés okvetlenül nevelési hib­Mindössze enned hozzáfűzni valóm volt, Sr mán agy mondat, navelmi:. önmagunkat, gvermnke*nkn*. körr-.n-e­tünket. adjuk, át tudásunkat, tapasztalatainkat, fogadjuk el a jó tanácsot, de fölöslegesen ne riogassuk egymást. — klss — Segítség Répcelaknak uí műhely Nagyszabású beruházási programot valósít meg az idén a hunyagi Magyar- Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet. Befejezik a gépjavító műhely építését, amely a megye egyik leg­korszerűbb ilyen létesítmé­nye lesz. Tavaly több mint 2,5 millió, az idén pedig két­millió forintot fordítanak a műhelyre. A munkálatokat a közös gazdaság saját épi- tőbrigádja végzi. Az idei tervek között szerepel még egy 98 férőhelyes szarvas­marha-istálló építése is. ban, ahelyett, hogy az ellensé­get ütnénk? Én is megérem a pénzem: végre itt a reális le­hetőség, hogy kikecmeregjünk a sztyeppéről, s akkor habo­zom. Valamit ki kell talál­nom ...” — Hallgasson ide, főhad­nagy — szólalt meg Szobko. — Még ma beszélünk a hátor­szággal és ellenőrizzük az el­beszélését. De ön is tudja, hogy ez kevés. Bármennyire is szeretnék hinni önnek, köte­lességem, hogy — amint mondják: szúrópróbát te­gyek .., Így hát az a javasla­tom, vegye oda egy emberün­ket a garázsba. Egységünk tartózkodási helyéről egyedül neki lesz tudomása. Csakis rajta keresztül tartjuk a kap­csolatot. Azonkívül: tudomá­som van róla, hogy Nyikola- jevka falu környékén nagy élelmiszer- és lőszerraktárt létesítettek a németek, öt em­berével és tíz harcosommal zsákmányoljanak minél több hadianyagot, utána pedig rob­bantsák fel a raktárt. — Megértettem- Nyikolajev- ka ötven kilométerre van. A raktárról én is tudok. Elég hanyagul őrzik: arrafelé nem jártak még a partizánok. Még­is javaslom, hogy az akcióban részt vevő csoport öltözzön né­met egyenruhába. A felszere­lésről gondoskodom. Egy né­met utászcsapat tagjaiként ér­kezünk a raktárba, robbanó­anyagot vételezni. Az iratokat megszerzem. A többit — meg­látjuk. (Folytatjuk) A Szénsavtermelő Vállalat répcelaki 4 üzemének vezetője levélben kérte a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalművé­nek dolgozóit, hogy a helyre- állításhoz szükséges 18 tonna 4,2 milliméteres lágyvashuzalt soron kívül gyártsák le és szállítsák e!. A kért huzalt az új csarnoképülethez szükséges panelek előállításánál használ­ják fel. A huzalmű dolgozói a rép~ celakiak kérését teljesítették.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom