Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-05 / 53. szám
A/- ‘ Nőgíád - u i Igazgatósága ríj fiókot létesít Nagvbátonyban. A mintegy félmillió forintos költséggel készülő épület műszaki átadása csütörtökön kezdődik, s úgy tervezik, hogy az ünnepélyes átvételre március 21-én kerül sor fWogrleg yaétt Híre költik Hónapok óta terjesztik megyénkben is a KISZ központi bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége által kiadatott táborozási sorsjegyeket. A sorsjegyekből befoljd összeg lehetőséget ad arra, hogy felhasználásával a helyi. — megyei — Ifjúsági és úttörőtáborokat fejlesszék. Miután a sorsjegyek terjesztésé közös érdek — természetes, hogy közérdeklődésre tarthat számot az a kérdés: mire költik a megyei szervek az akció végéig összegyűlő pénzt? Nógrádban 110 ezer sorsjegyet árusítanak a fiatalok, ebből több mint 7 ezer jutott például Balassagyarmatra, 14 ezer Pásztora és hasonlóan sok jegyet vállalt a többi járás is. A legutóbbi jelentés szerint — február 20- án érkezett tájékoztató! — a terjesztés mértéke a következőképpen alakult. A legjobb eredményt a balassaa táborozási árát? gyarmati fiatalok érték el — 53 százalékra teljesítették a terjesztési tervet, a balassagyarmati járásban 30. ' a pásztóiban 11, a rétságiban kilenc (!) a szécsényiben 31 százalékban értékesítették a kiszesek és az úttörők a táborozási sorsjegyeket. A megyei arány huszonhárom százalék, de február húszadika óta ez sokat javult. Visszatérve az eredeti kérdésre — mire költik a pénzt a megyei illetékesek — a KISZ Nógrád megyei bizottságán a következő választ kaptuk: a sorsjegyek árának felhasználásáról a végrehajtó bizottság dönt, azt azonban már most el lehet mondani, hogy a döntéskor figyelembe veszik a KISZ központi bizottságának álláspontját, miszerint a táborok fejlesztését koncentráltan kell végezni. Ez azt jelenti, hogy az összeget nem „bontják” le újra járásorsjegyek sónként., hanem meglevő táborok fejles lésére fordítják, amelyek egyik, vagy másik járásban már esetleg évek óta várnak az anyagi segítségre. Az igazság az, hogy jelenleg egyetlen járásunk sem rendelkezik korszerűen kiépített táborhellyel, ezért mindenhol elkelne a segítség. Érdemesnek látszik támogatni a balassagyarmati, úgynevezett „nyírjesi” tábor építését, a szécsényí járásban levő ráróspusztai tábor fejlesztését (ott 50—100 személyes tábort terveznek a járásiak) és a bánki ifjúsági telep megvalósítását. Érdemes lenne azonban — még a végleges döntés áőtt — más megyék tapasztalatait is felhasználni. Az országban több rhegyében sokkal jobb a helyzet, mint nálunk: szép eredményeket értek el, sok korszerű tábort építettek. ISydri szaktábor Kéthetes nyári szaktábort szervez a megyei tanács művelődésügyi osztálya 200 diák részére a Balaton mellett. A táborozáson 130 általános iskolás és 70 középiskolás tanuló vesz részt. Az általános iskolások orosz és magyar, a középiskolások magyar, történelem, biológia, kémia, fizika és orosz tantárgyakból fejleszthetik tudásukat. A szaktáborban az idei általános és középiskolai tanulmányi versenyek győztesei és azok a középiskolások vesznek részt, akik vállalják, hogy a következő évi versenyen is indulnak. A tanulókkal szaktanárok és harmad-negyedéves egyetemi, főiskolai hallgatók foglalkoznak majd. 37. A mellkép elkobzandó! A propaganda azonban tovább folyik. A kormányzó környezetéhez közelálló lapok szinte minden héten fotóriportot közölnek a kis főméltóságúró!, a nemzet árvájáról, s a budapesti üzletek kirakataiban megjelenik a kormányzóhelyettefc özvegyének és kisfiának a képe „Mindent a hazáért!” aláírással. A képeket a miniszterelnökség propagandaosztálya nyomatta, a Pallas nyomdában, amely a kormányhoz igen közelálló Stádium Rt. tulajdonában áll. A kormány egyik ke2e azonban nem tudja, mit csinál a másik, s november 28-án a főkapitányság > kommünikét ad ki: „...A főkapitány rendeletére.a mellkép bárhol található példányait le kell foglalni, és további terjesztését meg kell akadályozni. A lefoglalt képeket a főkapitányság bűnügyi osztályának kell megküldeni.” Időközben az a hajó, amely Brazíliából hozza haza Miklóst, a kormányzó egyetlen élő gyermekét, kiköt Triesztben, s onnan ifj. Horthy Miklós vonaton foktatja útját Budapestre. Apja a pályaudvaron várja őt. A fotó- riportereket kizárják az érkezésről: a kis Horthy olyan rossz bőrben van, hogy egyelőre nem szabad a fényképét közölni. Megérkezése után azonnal szanatóriumba is megy, hogy gyomor- és epebaját kezeltesse. Ami szellemi képességeit illeti, azoknak valamit használt a tengerentúli kirándulás. Már egészen jól el lehet vele beszélgetni, érthető és világos válaszokat ad, jóllehet, gyakran előfordul még, hogy beszélgetés közben egyszerűen el— 109 —---------------------------------------------------------------------------------f elejti, miről is volt szó. Egyébként nem mondanak igazat a pletykálok, akik azt terjesztik, hogy ifj. Horthy Miklós, miután különvált feleségétől, gróf Károlyi Con- suelától, összeköltözött a budai Goldberger Leó lányával, sőt Brazíliába is magával vitte Őt. Nem, ifj. Horthy Miklós senkivel sem él együtt. Sok szervi baja egyszerűen lehetetlenné teszí ezt. Mialatt a Horthy-fiú a szanatóriumban tartózkodik, atyja fórumot teremt számára, hogy bekapcsolódhassák a politikai életbe: 1942. decemberében a felsőház tagjává választatja fiát Jász-Nagykún-Szolnok vármegye törvény- hatósági bizottságával. Aztán — noha katonai szolgálatra teljesen alkalmatlan — Szegeden, a felsorakoztatott „Horthy Miklós háziezred” előtt tartalékos hadnaggyá avatják. Az ifj. Horthy Miidós saját apjának esküszik hűséget. Ö lesz a Magyar Úszók Szövetsége elnöke is — soha annyit nem szerepelt úszóverseny a magyar filmhíradóban, mint ebben az időben. Az operatőrök többet fényképezik a díszpáholyt, mint a versenyzőket. Az apa azonban meg sem próbálkozhat azzal, hogy István fia helyett Miklós fiát választtassa meg helyetteséül. Véleménye szerint ugyan Miklós már annyira meggyógyult, hogy alkalmas lenne erre a tisztségre, de a német csapatok sztálingrádi veresége, és a magyar hadsereg voronyezsi katasztrófája után a helyzet egyáltalán nem kedvez Horthy dinasztikus kísérleteinek. Hol van az a nimbusz, amelyet Horthynak, mint „országgyarapítónak”, ideig-óráig sikerült kialakítani maga körül. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a rabióháború, amelybe a kormányzó a konc reményében sodorta az országot, kudarcot vallott. Az olyan magasra kapaszkodott egykori tengerésztisztnek, most már csak az lehet a törekvése, hogy maga és családja, minél kisebb veszteséggel kerüljön ki a háborúból. De a családi politikának nem vet véget — miért tagadná meg önmagét... éppen a legnehezebb időkben? Amikor különböző béketapogatózásokba kezd — természetesen elsősorban az angoloknál és az amerikaiaknál, hiszen a nyugati hatalmaknak köszönhette tizenkilencben is az uralomra jutását — mindezeknek az irányítására ifj. Horthy Miklóst nevezteti ki Kállai miniszterelnökkel. — A Horthy-nemzetség legnagyobb gondja — miként lehetne úgy túlélni a háborút, hogy a rendszer és első embere megmaradjon. — 110 — Tudják ezt a németek is. A magyar kormányzó mindenáron ragaszkodik a hatalomhoz, s ez a legfőbb magyarázata annak, hogy amikor Hitler 1944. márciusában kihívja magához Klessheimbe, a főhadiszállásra, végül is beleegyezik a megszállásba, s a helyén marad. Amikor Edmund Veesenmayer, a Gestapo ügynöke 1943. novemberében Magyarországon jár, s tanulmányozza a helyzetet, „utána jelentést tesz odahaza. Egyebek mellett azt javasolja, hogy amikor Hitler tárgyal Horthyval, elővigyázatosan beszélje meg vele a kormányzó családi dinasztikus terveit, s élesen foglaljon állást a Habsburgok ellen, így megnyerheti a kormányzó rokonszenvét, s együttműködését a megszálláshoz. * Ugyanez az Edmund Veesenmayer lesz a teljhatalmú birodalmi megbízott Magyarországon 1944. március 19- től, a hitlerista megszállástól. Magyarországnak Horthy . a kormányzója, de tulajdonképpen Veesenmayer parancsol. A Várban ugyancsak nem ő az úr. Egyre inkább aláveti magát az „asszonyi kamarüla” elképzeléseinek. Az idősebb és fiatalabb főméltóságú asszony politizál helyette, Horthy csak végrehajtja elképzeléseiket. Ráadásul ott van a nem teljesen beszámítható Miklós, aki különböző kalandokra vállalkozik, s alkalmat ad a Ges- tapónak arra, hogy tőrbe csalják. A Maus-akeió nevű vállalkozás során a Gestapo ügynökei jugoszláv partizánoknak adják ki magukat, s a kis Horthy lépre megy. Tárgyal a provokátorokkal, akik elég ügyesen játsszák szerepüket. A tragikomikus történet vége az, hogy 1944. október 15-én, amikor Horthy megbízottai már Moszkvában , aláírták a fegyverszünetet, s csak néhány óra hiányzik annak bejelentéséhez, ifj. Horthy Miklóst letartóztatják. Rövid idő múlva a kormányzó egyetlen életben maradt gyermeke, dinasztikus tervének egyetlen reménysége már a mauthauseni koncentrációs táborban levő magánzárkában ül. A Führer megbízottai pedig zsarolhatják az idős apát. Horthy ,Miklós a maga családját többre becsüli mint az ország sorsát, s az ígéretért, amelyet fia szabadon bocsátásáról és maga, valamint más közvetlen családtagjai biztonságáról és jólétéről kap, visszavonja a fegyverszüneti proklamációt, s aláírja Szálast Ferenc kinevezését (Folytatjuk) — 111 — ként fogalmazva: miért nem képezi a középiskolákban folyó művészeti nevelés szerves részét a megyeszékhely kulturális életének, miért nincs kultúrcentrumhoz méltó diák művészeti csoportunk? Fogas kérdések, hiszen nem kevesebbre kell válaszolni, mint arra, hogy hol rekednek meg az úttörő kulturális szemléken még - kiemelkedő tehetségű vers- és prózamondók, hol vannak a Mártírok úti iskola nevelte kórustagok, mivé lesz a tízegynéhányévesek spontán ügybuzgalma, „vetélkedő ked- Ve” az általános iskola padjaiból kinőve. A felesleges viták elkerülése céljából rögzítsük itt is: az iskolákban, az oktatási intézményekben a legfontosabb az oktató-nevelő munka, a diák ..egyetlen” feladata végső soron a tanulás. De ugyanezt tartják a kiváló csoportokkal és szólistákkal rendelkező iskolák is, amelyekben a jól irányított és szervezett művészeti munka nyilvánvalóan szerves részét képezi a nevelő tevékenységnek. Valószínű, hogy vannak a városi irányításnak és a szervezésnek is hiányosságai. A „sok baba közt elvész a gyermek” példájára mondhatjuk, hogy a középiskolák, a megyei és városi szintű művelődésügyi osztályok és KISZ-bi- zottságok néha egymással sem egyeztetett utasításainak, illetve kérelmeinek „kénytelenek” eleget tenni. Adódhatnak adminisztrációs problémák, előfordul, hogy nem érkezik meg időben a kiírás, a versenyek pontos dátumát jelölő értesítés, de arra is van példa, hogy ezek az információk napokig nem jutnak el az illetékes tanárhoz. És ezért már az intézményekben keresendők a felelősök. Egyébként sem mindig fogadható el az ilyen természetű problémákra való hivatkozás, hiszen hosszú évek tapasztalata már gyakorlattá kellett hogy érlelje az iskola- vezetésben és a nevelőkben: a kulturális szemle városi bemutatóinak ideje mindig február második fele, illetve március eleje. A felkészülést tehát — kis túlzással mondva — szeptember elsején el kell kezdeni. Nem mindössze néhány nappal a bemutató előtt, akkor is szinté kizárólag a kijelölt diák lelki ismeretére apellálva, aki saját valamirevaló szereplése érdekében „mindent megtesz”. És az eredmény? A felkészítés nélkül' elküldött szereplők, a sebtiben előrángatott alkalmi műsorokból „összevágott” produkciók jogosan váltanak ki bíi’áló hangot a zsü- ríbizottságok tagjaiból. Ez viszont jobbára sértődöttséget szül és kezdődik minden elölről: „bezárkózás az iskola falai közé”, az egészséges versengés helyett, az iskolai érdek hangoztatása a városi érdekek rovására. Mi tehát a feladat? Mindenekelőtt rangot, megbecsülést szerezni a kulturális, művészeti tevékenységnek. Ezt pedig csak azzal lehet elérni, ha az iskolán belüli illetékesek komolyan vesznek minden erre vonatkozó írásos és szóbeli információt. Szisztematikus, koncepciózus program alapján keil megszervezni e tevékenységet. Városi szintű döntőkön csak a házi versenyek szigorú rostáján „megszűrt”, s a csak valójában rangos produkciókat szabad színpadra állítani. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy továbbjutásuk esetén városukat képviselik. Ilyen, látszólag kis dolgokban rejlenek ugyanis az egészséges lokálpatriotizmus megteremtésének gyökerei. Salgótarjánban sincs kevesebb tehetséges diák, mint máshol. Meg kell hát teremtenünk tehetségük érvényesülésének módozatait, egyrészt a tanulók saját, másrészt a város kulturális életének fejlődése érdekében. Csongrády Béla Öi CSr£3Rf!’fa^i€2»X€3l es mss semmi Gondolatok a fiiak művészeti szemle váron bemutatni titán Befejeződtek Salgótarjánban tanácsköztársaság művészeszemle városi döntői. A s .emlét a KISZ kezdeményezésére országos szervek hirdették meg azzal a céllal, hogy a művészetek sajátos eszközeivel mélyítse el a dolgozó és tanuló ifjúság hazafias és internacionalista érzelmeit, teremtsen lehetőséget az alkotó tehetségek sokoldalú kibontakoztatásához és a szó, a dal, a zene, a tánc eszközeivel elevenítse fel1 a munkásmozgalom művészeti értékeit, terjessze a népi kultúra hagyományait. A tanácsköztársasági szemle felmenő rendszerű bemutatókra, valamint pályázatokra és kiállításokra tagolódik. A bemutatókra kilenc kategóriában lehetett nevezni. A városi szintű bemutatók alapján kerülnek meghívásra a legjobb együttesek és szólisták a március végi megyei diák művészeti fesztiválra is, ahonnan az út már az Egri Diáknapokra vezet. A városi bemutatók mérlege ezúttal sem kedvező. Mindösz- sze nyolc aranyfokozatú minősítés talált gazdára. Ebből öt diákprodukció. Deák Pálma (zongoraszóló: Madách gimnázium), ' Sörös Márta (versmondás; Madách gimnázium), Csaba Judit (versmondás és pol-beat: Madách gimnázium), Őrlik Ilona. Schnéberger Éva és Szirti László (táncdaléneklés; dolgozó fiatalok személyében) egyéni produkció kapott ..aranyat'", a csoportok közül pedig a Furák Teréz Leánykollégium né- pitánc-csoportja került a legjobbak közé. Nem kapott tehát arany fokozatot egyetlen énekkar, egyetlen tánczenekar sem, nem indult a versengésben színjátszó csoport vagy bábegyüttes, és ami a legfurcsább: csupán egy irodalmi színpad — a Madách gimnáziumé — lépett színpadra. Ellenpéldaként mindössze a leánykollégiumi tánccsoport kirobbanó sikerű bemutatkozását — a leányok maguk varrta színpompás ruhákban magas színvonalon mutattak be egy kalocsai pámás táncot — és az úttörőház „Floo Boys” nevű bronzérmes tánczenekarának biztató szereplését említhetnénk. E friss tapasztalatok — a régiekkel ötvöződve — ismét felvetik a kérdést: vajon mi az oka, hogy a város diáksága évek óta nem tud igazán kiemelkedőt nyújtani egy-egy művészeti ágban? Vagy más
