Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

HUMOROS MIXUIXKÖK

^Megnyerték n százezret

Ma reggel semmiféle csoda

nem. történt, mégis egyszerre többen is megnyerték a békekölcsön százezer forintos főnyereményét. Sajtóhiba folytán minden lapban másként szedték és nyomták a számokat. Szemfüles munkatársunk elment a nyertesekhez és meginterjúvolta őket: mondják el örömüket, tervüket, mit jelent életükben a százezer? Most összesítve közreadjuk a válaszokat.

A JÓ EMBER:

— Azonnal telefonáltam Imádott feleségemnek, hogy megosszam vele a jó hírt ő azonnal visszajött hozzám, otthagyta a szeretőjét, pedig az egy szép fiatal férfi. Haja is van és épek a fogai. De Renáta azt mondta, ez nem számít, engem jobban szeret, bennem több a belbecs és örül, hogy végre megszabadul attól a csirkefogótól, aki ráadásul egy élhetetlen nagy mélák. Nagyon kedves és bájos volt az asz- szony. Elkérte a nyertes kötvényemet, úgy sajnálom szegényt, már harmadnapja sor- banáll a postán a pénzért.

— Biztos éhezik, de nem tudok rajta segíteni, mert nem tudom melyik postaí'iókhoz ment

újságok azt írják, hogy X. Y. szakácsnő ötös találatával kétmilliónál többet nyert a lottón. S álmomban már eljutottam a számok végtelenségéig. Egyszer már a Nemzeti Bank pénztárszekrényében is jártam — álmomban.

— Nem uram, nem ez a százezer a szivárvány...

A BUKOTT Nö:

— Képzelheti, mit éreztem, amikor megláttam az újságban a számokat. Felhívtam Buburnyák Kálmánt a bunyóst, akivel most járok, és igen jól megértjük egymást. Megmondtam neki a százezret és közöltem vele, most már őszintén, hogy ő nálam hányadik helyezett.

— Azonnal megvigasztalt Azt mondta, ne búslakodjak, hiszen könnyű egy csúnya lánynak! Az könnyen tud vigyázni magára, de egy szép lánynak, mint én, az annyi mindennek van kitéve. Este elmentünk szórakozni, ott volt minden haver.

—< Szóval, mit mondjak, na! Nem unatkoztunk.

A KICSINYES:

— Ne tessék zavarni! Ha van szeme láthatja, hogy számolok. És nem akármit számolok. Tételezzük fel, élek még húsz évet. Ennyi időre szükségem van:

Húsz kilogramm sóra, — az annyi mint... Két kilogramm élesztőre; húsz pár zoknira; 200 csomag cigarettára (nem, erre nem lesz szükségem, leszokom a dohányzásról, a borról is, szódabikarbóna sem kell. Nincs bor, nem ég a gyomor ...) az annyi mint.,,

— Tehát, mire meghalok, lesz kétszázezer forintom — érti? — Fordult az újságíróhoz. — Örülök, hogy érti és kérem, kínáljon meg egy cigarettával.

— De hiszen leszokott!...

— Csak a vásárlásról, fiam!

AZ IGAZI NYERTES:

— Megvan kérem annak a pénznek a helye.

— Sok a gyerek nálunk és most majd idevesszük a mamát is ... Semmi esetre sem bolondulunk meg a pénztől. Dolgozunk tovább, legfeljebb egy kicsivel könnyebben élünk majd. De hát, amikor jegyezni kellett, jegyeztünk és tisztességesen fizettük a részleteket is. Most meg visszakaptuk, tán még többet is, mint gondoltuk.

Pataki József: Hegyvidéki táj

Kürti András

KIS HIVATALI ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR

A MAMA:

— Örülök, hogyne örülnék lelkecském, nem minden nap ér ilyen szerencse egy magamfajta öregasszonyt. Vettem egy forintos fagylaltot. Aztán arra gondoltam, felugrok Vecáék- hoz. ö a lányom. A férje mérnök. Két szép kis unokám is van. A vejem nem szereti, ha odajárok hozzájuk. Azt mondja csúnyán beszélek, eltanulják a gyerekek. Két éve, hogy utoljára náluk jártam. De nem bírtam elviselni egyedül az örömömet, felmentem. Megörültek ők is. A vejem azt mondta, hogy azonnal költözzek hozzájuk. Holnapra üres lesz a cselédszoba. Kilencven- ezret odaadtam a vömnek, a kocsira, tízezret a lányom betett a bankba, a kicsik nevére.

— Hát nem aranyos az én Vecám?

AZ ELÉGEDETLEN:

— Nem örülök! Miért örülnék? Ez a százezer forint a jegyzéskor nagy pénznek számított.

— Akkor az öntudatos ember álmainak álma volt a százezer. És én most nyertem meg, amikor már elromlottam, amikor züllött agyamban már a milliók járnak, amikor az

Tamás Aladár

Csodálatos nap

Reggel! zászlók harmatinak

lázadt angyalok fénylő teste felett

a föld új himnuszát

bíbor kiáltások zengik

és dübörgő szelek

döngetik a diadal útját.

Alszik a fű kiált a föld robban a nap s a kiáltás

feltépett fellegek útjain süvít dobokat zörget piros tavaszt hoz zendülő harcot

szilaj lobogók szállnak magasba Ez a teremtés hatalmas hangja elindulások csodálatos napja emléktelen évek- villám és mennydörgés a messzi, a munka, a közel, az erdő a gyárak, a tenger, a népek, az erdő forradalmas munkások kitárt karja végtelen menetek harsonás marsa szabadulás győzelem

kibomlott vitorlák vörösen sikongnak a szél, a szél

vér és imádság napok tüze felett

forradalom

fény, eró- és bőség:

a világ újjászületett.

Akta:

hivataos ügy — papíron ad acta — ugyanez papírkosárban.

Hivatalsegéd:

a legtájékozottabb munkatárs. Pontosan tudja, hogy ebben vagy abban az esetben milyen iratok, okmánybélyegek szükségesek, kihez kell fordulni, az illető hol található, milyenek a kilátások stb- Széles körű ismeretei, rátermettsége ellenére a hivatalsegédből ritkán lesz hivatalfőnök, mert az irigy tisztviselők nem engedik, hogy csak az ügyfelekkel foglalkozzék. Uzsonnáért, cigarettáért szaladgál- tatják, körleveleket hordáinak szét vele.

Hivatali ütök:

— Tegnap Kovács Józsi ée

a titkárnője munkaidő után még bentmaradtak és képzeld. .. (a többi a hivatali titok)

Hivatali nyelv:

— a finn-ugor, a hindu és a szuahéli keveréke. Alapvető szabálya: egy mondat

I

— Menni kellene . 11

— Azért pihenhet még.

— Te mi vagy itt?

— Mindenes meg irodista.

— Azelőtt mi voltál?

— Házicseléd.

— És most irodista.

— Valakinek lenni kell. Az elnök nem csinálhat mindent.

— Az elnök mit csinál?

— Amit kell. Délelőtt például törvényt tartott. De nem volt nyugovása az éjszaka rém. Most meg a vasútra ment. Éhezik a falu ...

— Engem meg jól tartott..

Kivágódik az ajtó, negyven

körüli, csapzott asszony bukik be az irodába

— Hol az elnök?

— Mondtam, hogy nem lehet,,. — biceg utána a kajla- bajsza őr.

— Hagyjon. Mayával nincs tárgyalásom.

— Az elnökkel meg nem lehet — erősködik az őr.

— Lehet, nem lehel, nem érdekel... — kardoskodik az asszony és harciasán az ito- distálány elé áll.

— Hol az elnök?

— Jöjjön már — az öt megfogja a karját — hajtson a jó szóra, mert ha nem,.,

— Akkor mi van? Talán te adsz kenyeret a két éhes gyerekemnek? Vagy lisztet adsz? Mondjad, öreg!

— Hagyja békén — áll Anna az asszony elé —■ és menjen men hírével. Nincs itt az elnök, de ha itt lenne, akkor sem adhatna kenyeret. Magának sincs.

— Ha nincs itt, majd előkerül. Megvárom...

— És attól jóllaknak a gyerekei?— szól közbe a katona.

— Maga kicsoda?

— Katona.

— A férjem is az volt, amíg oda nem veszett, az istenadta. Ha élne, nem jönnék koldulni ide. ö majd teremtene mindent a családjának.

— Sokan mondták ezt oda- kinn. Aztán még arra sem futotta az életükből, hogy haza jöjjenek.

— Ö akkor is teremtene.

— ellenkezik az asszony és nem veszi észre a belépő el- /tököt. A többiek sem.

— Talán eltemették — tűnődik a katona. — Odakinn arra sincs mindig idő ...

— Éhesek a gyerekeim. Sírnak, hogy adjak enni. Mondja meg maga, aki odakinn járt, mit adjak nekik? Ezeket a fonnyadt melleket dugjam a rivó szájukba? Nézzen rám! Két éve ez a ruha még szűk volt nekem. A padlásról kotortam elő, mert ami jobb göncöm volt, mind elcseréltem. Krumpliért, rozsért. Most meg lötyög rajtam.

— Ez az ember meg sánta és öreg — bök a katona az őn re. — Mégis puska van a kezében. Ilyen, időket élünk

Megszólal András:

— Holnap öt vagon krumpli érkezik.

— Ez igaz? — pördül az asszony s az elnökre mered.

— Most jött a futár a megyétől. Tőle tudom...

— Szétosszák mind?

— Az utolsó szemig .,,

— Jól van... de holnap visszajövök... — indul az asz- szony, s utána biceg az őr.

— Köszönöm, katona — mondja egyszerűen András. — A szívemből beszéltél... De miért jöttél vissza? Nem telted okosan, hogy visszajöttél.

— Még el se mentem.

— Még nem? Az más.

— Lehet, hogy nem megyek.

— Nem mész? Téged vár nak odahaza!

— Sok tennivaló van még itt is Maradok.

— Itt veszélybe kerülhetszl

— Nem jobban, mint máshol.

— Téged várnak. Nem várhatnak hiába.

— Nem. De neked sánta a katonád. Meg a keze is remeg.

— Az őrre gondolsz, katona? Bátor ember.

— Bátor. De öreg.

— Von fiatalabb is.

— Én is az vagyok.

— Az vagy.

— Mégis elküldenél.

— Ha egyszer várnak!

— Csak a falut szerettem volna látni, ahonnan öt éve eljöttem. Emberfia nem vár ott engem.

— Igazat mondsz, katona?

— Miért hazudnék, pajtás? Maradhatok?

— Amíg kipihened magad

— Amíg kipihenem magam — Megcsörgeti a kulacsát, Annához fordul: — Poharad van?

— Akad...

— Sn nem kerek — tiltakozik András.

— Sohasem iszol?

— Nem iszom.

— Azért csak koccints velem. Rádfér. Nyúzott vagy. Mikor aludtál utoljára? Nem szólsz? — Annához fordul. — Te tudod?

— 0 itt csak irodista.

— Te meg csak a direktórium elnöke vagy. Nem igaz?

—- Nem akartam.

— Megválasztottak,

— Meg, katona.

— Azelőtt meg csuk ember voltál. Aki nemcsak dolgozik, eszik meg alszik is.

— Ügyvéd vagy te, katona, h°gv így kiforgatod a szavam?

— Ha kell. ügyvéd vagyok. Meg isten. És ember is, akinek leragad a szeme a fáradtságtól.

— Akkor menj és pihenj le éjszakára. Anna megmutatja a helyed.

— Ha koccintasz velem.

— Veled Igen, katona. Aki isten Is, meg ember, azzal muszájI

— Vedd úgy, csak azért maradtam itt. hogy néha koccinthassak veled. — Egészségedre, katona!

— Neked is. pajtás. Mind- annyiunknak!

— Aztán ne számíts valami fényes szállásra.

— Az árokpartnál azért ta Ián kényelmesebb lesz.

— Jóéit, katona!

— Jó éjtt •

legalább ötven szóból álljon. — Átvitt értelemben: az érvényesülés egyik fontos eszköze.

Kebelbéli:

olykor egy-egy hivatalnok maga is kérelmezővé válik. Természetesen különleges bánásmódban részesül. Leültetik és neki el is magyarázzák- hogy kérése miért nem teljesíthető.

Kijáró:

olyan embert neveznek így, aki bejáratos és összeköttetései révén soron kívül intéztet el ügyeket. Ma már csak elvétve találkozunk — ezzel az elnevezéssel.

Kiskirály:

basáskodó tisztviselő, aki nem veszi tudomásul, hogy

5 nálunk már nincs, illetve neki már befellegzett.

Kiskapu — nagykapu;

a hivatali épületek gyakori

építészeti megoldása a kis- kapus-nagykapus rendszer. Fura módon a nagykapu szolgál a kisemberek részére. a kiskapun a nagyobbak közlekednek

Köszönés;

a köszönés az ügyfél kötelessége, a tisztviselőé az- hogy ne fogadja. Mintha ez így lenne humánus- mert nem kelt oktalan reményeket a szerencsétlenben.

Másodállás:

amikor a hivatalnok házon kívül, külön pénzért elkészít olyan javaslatokat, tejveket, amiket aztán házon

belül, a rendes fizetésért, neki kell elbírálnia.

Pack ázás:

régen: a hivatali hatalommal való visszaélés az ügyfél lelki és testi megtörése érdekében. Ma már packá- zás nincs, de ha elő is fordul, nem helyes.

Ranglétra:

mászóeszköz hivatalnokok számára. Érdekes fizikai jelenség: akit felülről nyomnak- nem csúszik le a ranglétrán. Ellenkezőleg — gyorsan halad felfelé!

Torlódás:

váratlanul annyi intézkedésre váró ügy fut össze, hogy egyenként nem is érdemes foglalkozni velük.

Meg kell várai, amíg felszívódnak.

Ügyfél:

belső használatban: a leg- kf'lünfé'éKb jelzőkkel illetik, mintha már puszta jelenlétével is zavarná a munkát. Főbb jellemzői: a) Maga sem tudja, mit akar: b) Még ha sejti, is hoev mit akar, nem tudja magát értelmesen kifejezni; c) Nem éri fel ésszel, hogy az ügye nem is Ügv- é* nem is ide tartozik, és jöjjön a jövő szerdán és hozzon magával egy igazolást a lakóbizott- ■ság elnökétől.

Vesztegetés:

az ügyfél részéről történő anyagi vagy egyéb természetű felajánlás valamilyen ügy kedvező és gyors eliiii tézése érdekében. Jelentéktelen összeggel azonban az ügyfél csak az idejét vesztegeti.

v4z elvonás művészete

Az írás igen-igen könnyű dolog, Mindössze az kell hozzá, hogy aki erre adja fejét, az egy-egy nyelven rendelkezésére álló gyakran félmilliónyi szóból ki tudja választani azt a sokszor nem is több mint ötven—-hatvanak esetleg csak húsz—harmincat, amiből már remekmű születhet. Tehát elvonni, elhagyni mindazt, ami fölösleges

Nézzünk egy példát, mond juk Szabó Lőrinc Szeretlek című versét. íme:

Szeretlek szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.

Miden percedet csokolom, nem múlik ized az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percei, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

A névelőkkel együtt mindössze 29 különböző szó van benne, csak össze keli őket rakni, és néha egyik-másikat megismételni.

Ugye, milyen egyszerű?

(y. e.l

NOGRÁD - 1969. március 30., vasárnap 9