Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD XXV. ÉVF.. 68. SZÁM ARA; 80 FILLER 1969. MÁRCIUS 24., HÉTFŐ Dics© harcokra emlékeztünk Ünnepségek a í anácsköztár saság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából Megyeszerte ünnepi megemlékezéseket tar­tottak a dicsőséges Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Már az évforduló előestéién ünnepi taggyűlé­seket tartottak a bányákban, üzemekben, hi­vatalokban és intézményekben. Az előadók a félévszázados évforduló jelentőségét méltat­ták. Ünnepi párttaggyűléseket rendeztek a községekben is. A járási székhelyeken tartott összevont ünnepi együttes ülésen szóltak a dicsőséges 133 napról. Ezeken az ünnepsége­ken osztották ki a kitüntetéseket, köztük a Tanácsköztársasági Emlékérmet, az 1919-es harcok veteránjainak. Több községben — így Pásztón és Bercelen — emléktáblát is avat­tak az évforduló tiszteletére. Tanácsköztársasági emléktúra Salgóvár környékén Jakab Sándor, az ünnepség szónoka A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulója tiszte­letére országos emléktúrát ren­deztek március 22-én a vas­ipari dolgozók és természetjá­rók népes táborának részvéte­lével. Budapestről különvona- ton több mint ötszázan, az or­szág minden részéből autóbu­szokon ugyancsak több százan keresték fel a dicső harcok egykori színhelyét, és az itt állított emlékművet a Boszor­kánykőnél. Az ünnepségen többek kö­zött részt vett Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, Jedlicst ka Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első tit­kára, Nádasdi András, az SZMT vezető titkára, Bárá­nyos József, a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének titká­ra, Bíró Mihály, az MTS Or­szágos Tanácsának elnökhe­lyettese és Szúnyog Tibor, az MTS Nógrád megyei Tanácsá­énak elnöke Nádasdi András megnyitója után ünnepi be­szédet mondott Jakab Sándor elvtárs. — Ma ötven éve, hogy a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzó Tanács bejelentette: Magyar- ország proletársága a mai nap­pal kezébe vesz minden ha­talmat — kezdte beszédét az előadó. — a kérdés az: hogyan tud­tak :> magyar kommunisták nagv tömegeket mozgósítani 1919 márciusában? Fél évszá­zad távlatából a válasz jól megtogalmazható: a magyar társadalom érett volt a válto­zásra. A kommunisták voltak azok. akik megoldást javasol­tak, akik egy újabb forrada­lom szükségességét hirdették abban az időszakban, amikor csakis a forradalom vihette előre a társadalmi haladást, válthatta valóra a tömegek vágyait. Az események őket igazolták, A -kommunisták is­merték legjobban a tömegek akaratát, és ők képviselték az egyetlen erőt, amely vállalko­zott a nép érdekeinek képvi­seletére. Ezért azok a munkás­tömegek is a párt mögött so­rakoztak fel, amelyek koráb­ban más szervezetekhez tar­toztak. A kommunisták együtt éltek a tömegekkel, tudatosan bőví­tették táborukat, a munkanél­küliek, a segédmunkások, a nők és a fiatalok szervezésé­vel. ’ Ezután a szónok a fiatal Ta­nácsköztársaság harcát segítő belső és külső tényezőkről be­szélt A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom kinevelte a magyar kommunista mozga­lom megteremtőinek gárdáját, eszmei ég erkölcsi segítséget adott a forradalom győzelmé­hez, és közvetve, katonailag is támogatta a Magyar Tanács- köztársaságot. A magyar pro­letárdiktatúra léte viszont a világ első szocialista államá­nak jelentett erkölcsi és kato­nai segítséget. A kommunisták mellett a nép is felismerte, hogy a szovjethatalom győ­zelme a magyar nemzet érde­keit is szolgálja. Míg Európa közepén a magyar proletár- diktatúra puszta létével és el­szánt harcával segítette orosz testvéreit, addig Oroszország­ban százezer magyar interna­cionalista fogott fegyvert a szovjethatalom védelmére. — Büszkék vagyunk rá — folytatta —, hogy népünk tet­tekkel is részt vállalt a vi­lág első proletárállamának védelmében. A Magyar Ta­nácsköztársaság Szovjet-Orosz- ország mellett második bázi­sa lett a kommunista világ­mozgalomnak és ugyanakkor soha sem feledjük, hogy a külföldi munkásokból, kato­nákból alakult nemzetközi dandár beírta ne­vét a Tanácsköz­társaság hőseinek emlékkönyvébe. Az európai prole­tariátus szolidari­tása a magyar nép forradalmi harcá­nak nagy erőfor­rása volt. Jakab Sándor elvtárs így fejez­te be megemléke­zését: — Ötven év telt el a Magyar Ta­nácsköztársaság Idkiáltása óta. üt­nek az ötven esz­tendőnek első fele a magyar nép tör­ténelmének legsö­tétebb korszaka. A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő azonban meghozta az emberi fel­emelkedés lehető­ségét, a szabadsá­got. A jövő is biz­tató. Ezen az úton kell tovább menni, hogy népünk alkotó erejének teljes kibontakoztatá­sával,, a szocializmus felépíté­sével valósítsuk meg az ötven évvel ezelőtt megálmodott bol­dogabb magyar jövőt. Ezután a párt-, állami és tömegszervezetek az emléke­zés koszorúit helyezték el az emlékművön. (Részletes tudósítás az em­léktúráról és az országos tájé- kozódási futóversenyről a 7. oldalon.) Emlékmű és emléktábla A most felavatott tanácsköztársasági emlékmű Kisterenyén (Koppány György felvétele) leleplezte az emlékmű talap­zatán levő emléktáblát, majd a koszorúk sokaságát helyez­ték el a hála és kegyelet je­léül a talapzatra. A veteránok nevében Ko­vács etesi István, az 50 évvel ezelőtti harcok résztvevője emlékezett a dicső napokra. Mint mondotta: „az a kéré­sünk nekünk, veterán vörös­katonáknak, •hogy ifjú nemze­dékünk a kor szellemében, a lenini eszmék útién haladva harcoljon tanulással, munká­val a végső célért, a kommu­nizmus felépítéséért.” A kisterenyei általános is­kola két osztályának úttörői zászlóavatót rendeztek az em­lékmű előtt. Az egyik raj Szomszéd Keskeny István, a másik Fodor Géza nevét vet­te fel. Az úttörők mondották: Ígérjük, méltók leszünk hoz­zájuk! Ezután az úttörők pi­ros szegfűkkel kedveskedtek a jelenlevő veteránoknak, az elhaltak özvegyeinek. Ünnepi köszöntőt mondott P. Mihajlovics, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat tiszt­je, s tisztelgett az 1919-es har­cok hőseinek tiszteletére emelt emlékmű előtt. A ta­nácsköztársasági emlékmű ava­tásának ünnepsége az Interna- cionálé hangjaival ért véget. 99 Avatás Halassal*yarmaton Bronzba öntött szimbólum Kagyogó, napfényes tavasz köszöntötte március 21-én Ba­lassagyarmatom a Tanácsköz­társasági Emlékmű avatására összesereglett mintegy három­ezer embert. A Lenin-lakótele«*» pen felállított, egyelőre még fehér lepelbe burkolózó szo­bor melletti díszemelvényen Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Hanlió János, a megyei tanács vb elnökhelyet­tese, Havas Péter és Alics Já­nos, a megyei pártbizottság PMO, illetve fegyelmi bizott­ságának vezetője, Andó Gyula, a balassagyarmati járási párt- bizottság első titkára, Schuch- mann Zoltán, megyénk or­szággyűlési képviselője, vala­mint a párt- és tömegszerve­zetek több képviselője foglalt helyet. Megjelentek az ünnep­ségen a Szlovák Kommunista Párt küldöttei is, Vladimir Pi- rosik dr., a Közép-szlovákiai Kerületi Bizottság első titká­rának vezetésével. Az ünnepé­lyes avatáson részt vett az emlékmű alkotója. Szöllősy Enikő is. Géczy Imrének, a balassa­gyarmati városi pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Jedlicska Gyula tartotta az ünnepi beszédet, s leplezte le az emléicművet. — Ezen a kora tavaszi, a természet újjászületésének kezdetét is jelentő napon szer­te az országban százezrek és milliók hajtják meg az emlé­kezés zászlaját a dicső Ma­gyar Tanácsköztársaság előtt —mondotta beszéde elején. A Tanácsköztársaság létre­jöttéről. intézkedéseiről szólva különösen annak ellenségeire, a korabeli nyomasztó nemzet­közi helyzetre hívta fel a figyelmet. (Folytatás a 3. oldaton) Rózsaligetet ültettek az ifjúkominu 11 isták A forradalmi ifjúsági napok megyei eseményei közül ki­emelkedően emlékezetes és szép volt az. amelyen több mint hatszáz nógrádi fiatal vett részt. A dicsőséges Ta­nácsköztársaság emlékére Sal­gótarjánban. az új gimnázium mellett, rózsaligetet ültettek a fiatalok A KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok képvise­lői a megye valamennyi tájá­ról. járásaiból, községekből el­hozták az emlékezés rózsatö­veit, és elültették a hatszáznál is több ágat. A jubileum tiszteletére ren­dezett ifjúsági ünnepen részt vettek az MSZMP Salgótarjá­ni városi és járási Bizottságá­nak vezetői, több szovjet ven­dég is, akik elsőként ültették el a rózsatöveket a salgótar­jáni jubileumi parkban. Az ünnepségen Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizott­ságának első titkára mondott ünnepi beszédet; szólt arról a tiszteletről és szeretetről, amellyel a nógrádi ifjúkom- munisták a Tanácsköztársaság hőseire emlékeznek, s amely­nek bizonyítéka a most ülte* tett rózsaliget is ...'A Kisterenyénél álló el­lenséget délről támadjuk. A salgótarjáni csapatok feladatai: Kister enyét északról és északkeletről azonnal támadni, és az ellenséget bekerítve elfog­ni.” (A harmadik vörös hadosztály-parancsnokság 1919. V. 20-i parancsából.) Ezt a szöveget vésték arany etűvel abba a márványtáblá- a, amelyet Kisterenyén a anácsköztársaság emlékére llított emlékműnél a félév- sázados évforduló napján lep- •ztek le. A község lakói hoz- átették még: „A Tanácsköz- írsaság Vörös Hadserege Kis- •.renye területén 1919. májú­iban vívott győzelmes har- linak emlékére .4 község la- ossága.” Ünnepi volt, a hangulat Kis- írenyén A Tanácsköztársasá- i emlékmű talapzatán díszőr­ség állt. A község lakói vörös- és nemzetiszínű zászlók alatt, táblákkal a kezükben vonul­tak az ünnepség színhelyére. Ünnepi beszédet dr. Szomszéd Imre, az MSZMP Salgótarjá­ni járási Bizottságának titkára mondott. — A kisterenyei dolgozók is azon fáradoztak, hogy méltó módon ünnepelhessék a fél­évszázados évfordulót. Ez a tény is arról tanúskodik hogy az új nemzedék az 1919-es Tanácsköztársaság jogos örö­kösének érzi magát. Ezt bi­zonyítja ez a , szép emlékosz­lop is, melyet Kisterenye la­kossága állít a nagy történel­mi évforduló alkalmából a dicső harcok emlékére. A hősi harcok felelevenítése után dr. Szomszéd Imre kije­lentette: — E harcban részt vettek Kisterenye legjobb fiai ts. Tiszta szívvel gondolunk Szomszéd Keskeny Istvánra, fodor Cézára, akik életüket nem kímélve szervezték és vezették a kisterenyei mun­kások harcát Ezen a helyen, ahol ezt az emlékművet avat­juk, a vöröskatonák vére folyt Sokan életüket adták a szabadságért a néphatalom el­len törő intervenciósok elleni harcban. Ezután dr. Szomszéd Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom