Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Művelődéspolitikánk a Tanácsköztársaság idején Magányosan megyében. A Marx Színház Salgótarjánban, egy másik színtársulat Balassagyarmaton vendégszerepeit júliusban. A társadalmi életben lezaj­lott forradalom az addig a társadalmi problémák iránt érzéketlen, provinciális iroda­lomra is pezsdítőleg hatott. Az írások közül kiemelkedett Nógrádi Pap Dezsőnek Az ide­gen katonákhoz című verse, amelyet a salgótarjáni forra­dalmi események hatására írt. A forradalmi harcot, az új szocialista rend első eredmé­nyeit hirdette Kopácsi Lajos verse, amely Eljött az idő cím­mel jelent meg. Tóth József Hozsánna Május cimű költe­ményét a Nógrádi Vörös Űj- ság is közölte. Az iskolai oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati kérdé­seinek vitája már a májusj új­ságok hasábjain megkezdődött. A Nógrádi Vörös Újság 1919. május elsejei számban megje­lent Új kultúra című cikkében a következőt olvashatjuk: „Üj szellem kell az iskolák­ba. Az iskola fundamentuma a társadalomnak, vagy legalább­is annak kellene lennie. Ha az iskolában nem úgy nevelik a gyermekeket, a fiatalságot, amint azt a társadalmi fejlő­dés megköveteli, akkor a tár­sadalom nem fejlődhetik. A régi iskolában sem a gyerme­ket, sem a fiatalságot nem nevelték, hogy az onnan ki­kerülők világosan láthassa­nak." .......Hibás rendszer az, ahol a műveltséget általánosságban a történelem, a művelődéstör­ténet és az irodalom adja ... Ellenben a természettudomá­nyok mostoha gyermekek vol­tak a régi világnézetet vallók szemében, mert ezek megta­nítják az embert világosan látni és gondolkozni . .A dolgozó embernek harcra van szüksége, harcra a természet mostohaságai ellen, amelyek az ember érvényesü­lését gátolják: legyőzni és igá­ba hajtani a természetei, ez az a munka, amely nemesít, amely gazdaságot, egészséget, szellemi és testi jólétet ad. Erre a harcra, erre a munká­ra kell tanítani az iskolákban és a felsőbb oktatásban, és iskolán kívül mindenütt. Az ilyen tanítás fog olyan nem­zedéket létrehozni, amely emelt fővel, bátran néz szem­be a legnehezebb feladatokkal, az ilyen nemzedék világos tisztánlátó értelemmel, büsz­kén, öntudatosan fog dolgozni a maga és az összesség bol­dogulásáért. Nógrád megye Hivatalos Lapja 1919. június 12-i (XLVIII. évfolyam 24. sz.) számában — a N^rádvárme­gye direktóriumától származó rendeletet ismerteti, a meg­szállás alatti területek nép­művelésügyére vonatkozóan. A cseh intervenciós csapatok ál­tal megszállva tartott, de az északi hadjárat során felsza­badított területeken rendkívüli jelentőségű volt a művelődés rendszerének újrateremtése, szocialista tartalommal való megtöltése. A befejező rész­ben közli, hogy a művelődési tanács a 2000 lakoson felüli községekben július 12-ig, 2000 lakoson aluliakban pe­dig június 28-ig alakuljon meg. Közli még, hogy a 10. élet­évüket betöltött tanulók a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkákba bevonhatók. A direktóriumok figyelme kiterjedt a tanulóifjúság szer­vezetének segítésére is. A megye egyetlen középiskolájá­ban — Balassagyarmaton — megalakult a diákok önkor­mányzati szervezete, iskolai újságot szerkesztettek. Ba­lassagyarmaton létrehozták a Gyermekbarátok Egyesületé­nek Intéző Bizottságát Június 30-i ülésükön elhatározták a napközi otthon felállítását. A községi munkástanács közre­működését kérték, hogy a gimnáziumban a napközi ott­hon céljára szükséges helyisé­get hozassák rendbe, és a rá­szoruló gyermekek névjegyzé­két állítsák össze. Gondoskod­tak a gyermekek játékellátásá- ról. Az ügyek {nézésével Lé- vay Annát, Mikó Pált és Wagner Mártont bízták meg. Ugyanez az intéző bizottság átirattal fordult a járási di­rektóriumhoz, amelyben egy csoport szegény gyermek jú­lius 6-ra tervezett kirándulá­sához kért anyagi támogatást. Személy szerint Motyovszky Pált kérték, hogy a kirándu­lás uzsonnaköltségéről és víz- lajt kivontatásáról gondoskod­jék. Hasonló kéréssel fordul­tak a megyei közművelődési osztályhoz. A kirándulást le-is bonyolították. * A Tanácsköztársaság mű­velődéspolitikájára vonatkozó megyei adalékok sorolását to­vább folytathatnánk. Ügy ér­zem, néhány példa, jellemző motívum is bizonyítja, hogy dolgozó népünk igényelte a kultúrát, a tanácsrendszer al­kalmasnak bizonyult a kultúra irányítására és rendelkezésre álltak a kultúra terjesztői, a néphez hű pedagógusok. Szo­cialista államunk méltán te­kinti e téren is nagy elődjé­nek a Tanácsköztársaságot, és benne leli a szocialista műve­lődésügy kincsestárát. Dr. Molnár Pál (Foto: Koppány György) Olcsóbban, jobban A balassagyarmati üj fiúkollégium, amelynek építés) muukála- tait 1970-ben kezdik el, az eredeti tervek szerint 10,5 millió torin - tos beruházással épülne A balassagyarmati városi tanács, a Nóg­rád megyei Tervező Iroda és a Beruházási Vállalat illetékesei a terveket telüivizsgálva ismét foglalkoztak a fiúkollégium leggaz­daságosabban megvalósítható felépítésének gondolatával. Megállapí­tották, hogy akadnak olyan megtakarítási lehetőségek, amelyek az építést az eredeti (érőhelyszám meghagyásával nyolcmillióért te­szik lehetővé. Ilyen megtakarítás, hogy a kétágyasra tervezni szobák helyett négyszemélyeseket alakítanak ki: az UNIVAZ szer­kezet helyett középblokkos megoldást alkalmaznak, s az időközben megépült ezer adagos konyha közelsége miatt füzö helyett csak melegítő konyhát építenek. rr zázadunk első magyar forradalmi nemzedé­kéről, a tizenkilencc- sekről nehéz újat mondani Evenként megünnepeltük a Tanácsköztársaság évforduló­it, s most, az ötvenéves ju­bileumra, mintha sikerült volna elérni a célt: szinté­zissé formálni a forradalmi nemzedékről beszerzett rész­letismeretekét, a kortársi visszaemlékezések mellett tu­dományos alapossággal fel­mutatni e nemzedék sorsát. Sok kötetnyi tanulmány, igényes cikk, történelmi ér­tékelés jelent meg az utób­bi néhány hónapban, s úgy látszik, sikerült közelebb hoz­ni a szélesebb közvélemény­hez a feltárt — eddig csak szűkebb körben ismert — adatokat, sikerült élővé ten­ni az egykori hősök ma is érvényes igazát. Ezért nehéz u)at mondani a forradalmi nemzedékről. Kell-e újat mondani egyál­talán? Erdemes-e, lehet-e „szubjektív csomókat" köt­ni arra a feszesen ívelő fo­nalra, amely az 1919-es ma­gyar proletárforradalomtól, az első igazán fényes tavasz­tól, szabadságunk történelmi sorsfordulóin áthúzódva a mai napig elvezet. Mert el­vezet — eligazít, tanulság­gal szolgál az első vörös­csillagos magyar forradalom a csillagos mának is. 'tinnepi jegyzet Nincs élőbb holtjainknál Mit tudtak a tizenkilence- sek, mit tanulhatunk tőlük mi, akik ma vívjuk — építő­állványon, gép mellett, szer­számmal, tollal a kézben — a forradalmat. Ne lengje kö­rül őket hamis mítosz, de legyen kötelessége mindany- nyiunknak megismerni-meg- érteni személyes, és kollektív megpróbáltatásaik indítékát, forradalmuk, máig tartó har­cuk folyamatosságát, nagy- szerűségét. Azt, hogy ez a nemzedék örökérvényűen egymáshoz kapcsolta a for­radalmat, és a magyarságot, s ezzel olyan örökséget ha­gyott ránk, amelyet megőriz­ni, továbbvinni kell, elhagy­va mindazt — kokárdás ma­gyarságot, hamis gőgöt, sír­va vigadást —, ami tizenki­lenc előtt és még utána is sokáig távoltartott minket a testvér-történelmű népektől A Tanácsköztársaság tanul­ságai ma is időszerűek: szá­zadunkban Közép- és Kelet- Európa népei csak együtt lé­tezhetnek —, s nem egymás elteltében —, csak a nemzet­köziség elvének gyakorlásá­val. a közös előrehaladás dolgainak nap nap utáni kovácsolásával állhatnak tal­pon nemzetként is! Mit kell tudnunk, tanul­ságként megjegyeznünk ró­luk — a tizenkilencesekről? Ismernünk kell életüket, sor­sukat, győzelmüket, börtön­ben töltött éveiket, interná­lásaikét. megnyomorításukal, s azután újracselekvésük törhetetlen erejét, háború utáni helytállásuk szép példáját. Ismernünk kell, hogyan álltak elsőnek az eke mellé, bontották-takarí- tották a romokat, temették a holtakat, miközben az új életet segítették. Tudni kell róluk a leglényegesebbet a nem-újat, de máig mutatót: fegyverük élén hordozták a történelmet, elsőként egyesí­tették saját sorsuk jobbé el­fordulását a haladással, har­colni, dolgozni tudták 133 napig is példamutatóan — nem jutalomért, elismerésért, rangért, pénzért.. „Csak" cselekedtek, amit kellett, vé­gezték, végzik ma is töret­lenül, hittel, mindig lelke- sen-odaadóa-n dolgukat az „öreg tizenkilencesek’. Róluk nehéz újat monda­ni, de erre nincs is szükség. Elég megjegyezni igazságu­kat, felismerni forradalmu­kat a mai kollektív teltek­ben, céljaikat a nemzet mos­tani feladataiban, hitüket, erejüket a társadalom mai. és holnapi közérzetében, ön­bizalmában. magáratalálásá- ban. Századunk ellő magyar forradalmi nemzedéke hitet tett a haza mellett — ezt ér­demes elmondani róluk, ami­kor ünnepeljük őket Ezt kell elmondani az élőkről, és azokról, akik már nincsenek közöttünk. Ezt mondja Gá­bor Andor is: ...Jöjj, ünnepeljünk! Volt! És elbukott’.’ Nem! Nem bukott el. Él nem bukhaíík. Kelet riadja eset, s a nagy Nyűgöt még nem nyugodt, és meg se nyughatik. Nem holt a holt, a sír felé rúgott, nincs élőbb nálunk, s holtjainknál Napunk már bontja tuz-arany hajai rajongva nézd a mült koporsaját mellette száz piros bölcsöcske ring mar. Pataki László i a szocialista tudat kialakításé hoz szükséges feltételek meg­teremtéséért. A szociálist: kultúrforradalom kibon takoz tatását a megyében több sa­játos tényező nehezítette. £ már említett tényezőn túl, — hogy Nógrád megye hosszt időn keresztül hadművelet terület volt — jelentősen aka­dályozta az előrehaladást az £ komplikált helyzet is, hogy £ forradalmi erők a K1VÍP veze­tésével Salgótarjánban és kör­nyékén tömörültek, a megy« progresszív politikai központ­ja tulajdonképpen Salgótarján volt. A vármegyei közigazga­tás viszont Balassagyarmaton székelt, s itt a hivatalnoki környezet, és az ellentámadás­ra készülő ellenforradalmi erők fékezték a leghatéko­nyabb intézkedések meghozá­sát, a dinamikus irányítást. Az új hatalom birtokosai el­sősorban a Forradalmi Kor­mányzótanács rendelkezései alapján intézkedtek. Rendel- íeztelf az iskolák államosítá­sáról, az iskolaszerkezet át­alakításáról, a vallásoktatás negszüntetéséről, a szerzetesi skolákat felszámolták. Sokkal óbb kezdeményezéssel talál­kozunk a különböző községek lirektóriumai részéről. A Nógrád megyei különle­ges helyzetből adódó nehézsé­gek ellenére a szocialista ál­amszervezet kiépítésével egy- dőben a megyében is létre- öttek az új művelődésügyi izérvezet keretei. A Forradal- ni Kormányzótanács 54. szá­mú rendelete alapján megszer­vezett megyei művelődési osz- ály után kialakították a járá- [} szakosztályokat. Rendelet­jen írták elő, hogy az újjá­szervezett apparátusokban, cözségi művelődési bizottsá­gokban ne kapjanak helyet volt iskolaszéki, gondnoksági tagok. A vármegyei — járási irá­nyító szerveknél a szükséges személycseréket részben bu­dapesti, a Közoktatásügyi Népbiztosságtól küldött forra­dalmi pedagógusokkal, más­részt a megye haladó szellemű nevelőinek közreműködésével oldották meg. Felmentették Visnovszky Rezső királyi tan- felügyelőt, mert nem kívánt együttműködni a szocialista forradalommal, egyidejűleg a vezetés Rohák Antal kezébe került. A megyei munkásta­nács intézkedésére a művelő­désügyi szakieladatok irányí­tására két iskolai bizottságot hoztak létre. Az alsó-, illetve a középfokú oktatás irányítá­sa Szabó Lajos középiskolai és Telléry Károly segédtanfelü­gyelő kezében összpontosult. A művelődésügyi osztályok, bizottságok megszervezése után az összes eddigi igazga­tás ^ és felügyeleti szerveket megszüntették. így került sor a tanfelügyelőség, iskolaszék és gondnokság megszüntetésé­re A szocialista művelődésügyi szervezetek fontos bázisai vol­tak a községi művelődési ta­nácsok. Az előírás szerint 3—8 tagú művelődésügyi tanácsokat hoztak létre, és gondoskodtak róla, hogy tagjai csakis dol­gozó szülők, tanítók, orvosok lehessenek. Több nagyközség­ben — így a megyeszékhelyen is — a művelődési tanácson belül különböző szakbizottsá­gokat. létesítettek. Balassa­gyarmaton 1919 május 12-én megszervezték a propaganda­osztályt azzal a feladattal, hogy korszerű ismeretanyag közvetítésével nevelje a fel­nőtteket szocialista gondolko­dásra. Ezért vasárnaponként előadásokat tartottak. Szé- csényben és Salgótarjánban is, létrehozták hasonló céllal a propagandaosztályokat. Szé- esényben megalakították a Magyar Tanítók Szakszerveze­teinek helyi csoportját, elnö­• kévé Nemes Győzőt választól 1 ták. : Amint az utóbbi példák i 1 mutatják, a rendeletekkel egy • időben, vagy sokhelyütt attc ! függetlenül lendültek mozgás : ba a fejlődést sürgető erői i Ezek lehetővé tették — ha na [ gyobbrészt szűk határok kó : zött is —, hogy az emberek ; : kultúrát birtokukba vehessél Igen sok községi művelődés ügyi tanács a határozott in tézkedések nyomán élni i kívánt a lehetőségekkel, de ; tetterő, az alkotni vágyás, a: ügybuzgalom, sokszor kevés nek bizonyult. A gondok meg oldásának sürgető szükségé érezzük megnyilvánulni pél dául Diósjenő község művelő dési tanácsának jegyzőköny véből: „Köztudomású, hogy közsé günkben két felekezeti nép­iskola működött párhuzamo san egymással, a volt refor­mátus két, és a volt ráma katholikus szintén két tanító­val. Köztudomású azonban azon tény is, hogy az össze: mindennapi tankötelesek szá­ma 250—300 között változik igy mostanig egy-egy tanítórc az alkalmazott négy tanerőt tekintve 70—80 tanköteles ju­tott. Ezen áldatlan állapot szülte azt is, hogy a tanítók legjobb törekvésük mellett sem voltak képesek a kor kö­vetelményeinek megfelelt eredményt elérni. A tanítók számát szaporítani, s vele kap­csolatosan új tanteremről gondoskodni, a múlt szűkkeb- lüsége miatt a lehetetlenségek közé tartozott. Most azonban mindkettőről kell, hogy gon­doskodás történjék, sőt már történt is, amennyiben a Közoktatásügyi Népbiztosság a helybeli izraelita szünidei gyermektelep helyiségeit álla­mi iskola céljaira igénybe vet­te, illetve azt erre a célra tá­viratilag lefoglalta. E tekin­tettel arra, hogy ezen utóbb említett épületben minden kü­lönösebb átalakítás nélkül két tanterem rendelkezésre áll, az eddigi tanteremmel együtt hat tanterem felett rendelkezünk. Indítványozza ennélfogva, ír­jon fel a Községi Munkásta­nács a Közoktatásügyi Nép­biztossághoz, hogy ez az ed­digi négy tanerő mellé a jövő tanévtől kezdődően még két tanerőt nevezzen ki, hogy a jövő tanévtől kezdve már hat tanteremben hat tanerővel megkezdhető legyen az új kor szellemének megfelelő kultúr- munka. Mondja ki a Munkás- tanács óvoda felállítását első­rendű közszükségletnek...” A községi művelődési ta­nácsok — a Kormányzótanács irányító elvi rendelkezése alapján — intézkedtek a meg­jelent rendelkezések érvényre- juttatásáról — mint például a vallásoktatás megszüntetése — tudomásul vették a hírlapok szocializálása tárgyában ho­zott rendeleteket. Javaslatokat terjesztettek fel a járási osz­tályokhoz az állami könyvtá­rak létrehozására. A balassa­gyarmati községi művelődési tanács — a Balassagyarmaton néhány évvel korábban meg­szüntetett Társadalomtudomá­nyi Egyesület helyébe új tar­talommal tevékenykedő tu­dományos ismeretterjesztő tár­saság megalakítását tervezte. A salgótarjáni acélgyári és üveggyári munkásszínjátszók az üzemi direktóriumok által szervezett gyűléseken, ünnep­ségeken szavalatokkal, egy- felvonásos színdarabokkal, fel­olvasásokkal járultak hozzá a szocialista nevelő munká­hoz. A Nógrádi Népszava 1919. április 23-j és május 4-1 szá­ma arról tudósít, hogy a moz­gószínház Balassagyarmatra látogatott. A megtartott Vörös katona esten a cigányzenekar eljátszotta a Marseillest, me­lyet szavalat követett. Ezután a politikai megbízott ismertet­te a katonaest jelentősegét. A május 4—10-ig tartó filmszín­ház! műsorban többek között bemutatták az Aranyember és az Őszi vihar című filmet. A közművelődési program végrehajtásában, a kulturális élet fellendítésében a közok­tatásügyi népbiztosságon jó­váhagyott műsorral két szín­társulat is tevékenykedett a falom közel másfél száz napja Nógrád megyében har­cok közepette telt dl. Harc folyt a belső és külső ellenség ellen, és harc az emberek mean veréséért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom