Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
A Tanácsköztársaság fj la kátmü vészeiéből Három plakát szól hozzánk a Magyar Tanácsköztársaság időszakából. Három nagyszerű üzenet, mű, amely ak- ko- kivételes hatást gyakorolt, és cselekvő részese volt a ko izó. forradalmi hangulatának. E három plakátot a Salgótarjánban ma megnyíló tanácsköztársasági plakátkiállítás anyagából választottuk annak dokumentálására is, hogy a Tanácsköztársaságnak gondja volt a nemes ügy köré tömörült kivételes képességű művészek útján arról, hogy olyan kérdésekről szóljon a néphez, amelyek nemes ügy érdekében mozgósítanak. Pór Bertalan szerint a plakát- kompozícióknak különleges jelentőségük volt. A tanácskormány megalakulásától fogva felhasználta a pinkát agitá- eiós erejét a proletárállam érdekében. UJ BOOK El Bíró Lajos Világtörténelmi hivatás A belpolitika legalsó és legnagyobb feladata most: a proletariátusnak azt az egységét, amely három nappal ezelőtt olyan örvendetes gyorsasággal állt helyre, meg is tartani. A vezetők semmiféle áldozatot ne sokalljanak, ha ezt a célt lehet vele elérni: se engedékenységet, ha engedékenységre van szükség, se energiát, ha energia kell Rettenetes lenne, ha az ellenséges tenger közepett, kis magyar szigetünkön testvérharc törne ki. A proletárdiktatúra kifelé, a kapitalista társadalommal szemben: diktatúra; befelé azonban — a proletariátuson belül — demokrácia. Ez a demokrácia módot ad rá, hogy a proletariátus akarata személyi és tárgyi kérdésekben egyforma korlátlansággal érvényesüljön, ez a fórum kell tehát, hogy minden kérdést elintézzen, és ennek a fórumnak az akarata kell hogy valóban diktátor! erővel érvényesüljön. Soha a Lassalle szép szava nem volt annyira Igaz, mint ma: a proletariátus az a szikla, amelyre 3 jövő temploma épül. Aki ezt a sziklát repesztgeti vagy robbantsa t ja, az bűnt követ el a jövővel és a jelennel szemben, bűnt követ el a gyermekei ellen, és munkástestvérei ellen. Budapesten eddig, szerencsére, egyetlen csepp vér nem ontatott. A vérontást elkerülni azért lehetett, mert a proletariátus egysége helyreállt. Csak ez az egység teszi lehetővé, hogy a vérontás ezentúl is elkerülhető legyen Aki az egységet kockára teszi, az proletárvért akar oltatni, és a proletariátusnak ellensége. Aki az egységet kockára teszi: az az új társadalom felépítésének nehéz munkáját szabotálja. Csak az egységes proletariátussal szemben nincs ellenállás; csak az egységes proletariátus lehet a felsőbbséges erejéhez mérten felsőbb- ségesen nyugodt és következetes; csak az egységes proletariátus tarthat rendet és fegyelmet befelé és csinálhat eredményes politikát kifelé. Az, hogy Budapesten egyetlen csepp vér eddig ki nem folyt, bizonyos értelemben hatékonyabb propaganda a proletárdiktatúra számára, mint minden, amit Európa eddig a proletárdiktatúráról hallott. íme nem Igaz, hogy a proletár- diktatúra pusztít és öldököl; a vörösterror valóban csak válasz volt a fehérterrorra; itt rend van, itt nyugalom van, itt munka folyik. És ez nem azért érték, mintha a kapitalista társadalmakat kellene vagy lehetne ezzel kapacitálni (nem lehet, és nem is kell), hanem érték azért, mert a prágai, a bécsi, a berlini, a londoni proletariátust lehet vele megnyerni. A német munkásságnak egy nagy része még a Scherde- mann vezetése alatt van. Miért? Nem utolsósorban aaért, mert egy kiterjedt propaganda szinte ellenállhatatlanul szug- gerálta neki, hogy a proletárdiktatúra csak rombolás, csak kegyetlenkedés, csak vérontás. Budapest kell, hogy megmutassa nekik azt, amit Pétervár más körülmények közt nem mutathatott meg: a proletárdiktatúra igenis tud kíméletlen lenni, ha kell, de felesleges módon egyetlen csepp vért ki nem ont A vörös uralomnak ez a természetes, helyes és a munkás-gondolkodásban olyan mélyen gyökeredző humanitása új és nagy erőt ad a keletről nyugat felé nyomuló históriai áramlatnak. Moszkva messze volt Európától, Budapest közel van hozzá. A magyar népbiztosok tanácsának eddigi külpolitikai cselekedetei egyébként is olyan helyesek, és olyan okosak, hogy nem lehet elég hangos dicsérettel beszélni róluk. Illesszék bele külpolitikájuk eszközei közé Magyarország rendjének és nyugalmának világgá hirdetését is, és a Magyar Tanácsköztársaság csodálatos eredményességgel tölti be azt a világtörténelmi szerepet, amelyet nagy orosz testvére mellett Európában és a világon elsőként vállalt. (Világ, 1919. márc. 25.) Kassák Lajos Jtátai munkás Hozzád beszélek, aki nem vagy több és nem vagy kevesebb nálam, akit embernek mintázlak, bár értelmetlenül duzzogsz s hetenként hat napra felismerhetetlenné mázol a gyárak piszka. Kidolgozott kezemet beleteszem a kidolgozott kezedbe. Testvér! Mi az erő fiai vagyunk. Elválaszthatatlanul egyek vagyunk az űrben, mint a vándorló meteórok és a kicsépelt búzaszemek. A lávázó vér kovácsol minket össze. Sohse kérdeztem hány éves vagy, mi a neved, honnan gombolyítod a sorsod? Ha összebukkanunk, sohse csodálkozom, hogy szőke vagy barna a színed. ö mi értjük egymást rettenetesen Véletlenek és évszázadok hiába spekulálnak velünk. A hidak alánk hevernek. Hidak örömmel kölykeznek nekünk hidakat, s a leszámolás bizonyosságával teleépített a homlokunk s tudjuk, vérünkben dolgozik az igazságtevés órája és tudjuk, csak a mi rombolásunkon kövezhetik fel az új falakat. Aranyat, fényt és meleget préseltek belőlünk. De mi hiszünk a felásított kapukban és a szabad, utak lehetőségében a szabad mezőkön. Az utcák keresztjein ismertelek meg A kidobottság nyirkos ege alatt, az idétlen szeretkezéseknél. a kenyértelenségben. az iskolakerülésnél, az olcsó tolvajkodásnál, amiknek rádkovászolődott az árnya s most sötét bélyeggel a homlokodon mindenáron indulni akarsz. Indulni akarunk a magas töltésen. Lent eszelősen összemosakodtak a partok. De mi ismerjük a célt. Hitek máglyáznak. . '-v y Máglyák énekelnek. Cél! Cél! Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában. Ó megtalált fiatal testvérem. Ma, 1919. máricus 20. Szép Ernő Vasárnap Kedves Barátom! Ma délután, ezen a mai vasárnap délután velük mentem az emberekkel a gyűlésre oda az Országház elébe. Barátom, megszoktam, hogy oda vigyem magamat lógósnak az emberekhez, akkor, mikor ilyen sokan mennek együtt, egymás mellett valahová. Megszoktam Pesten május elsőkor velők menni az emberekkel az Andrássy út medrében a Ligethez. Az emberek vörös zászlók alatt mentek, mint a fájdalom meg mint a szív, olyan vörös volt a színe felemelt zászlóiknak. Az emberek feketék voltak a zászlók alján és fehérek voltak. Fekete volt az öltözetjük, mint a gyász, képük meg fehér volt, mint az egészségtelenség. Feleségeik, szülőanyjaik is velők mentek az emberekkel, azok is fekete ruhában voltak, mert ünnep- napjok volt és orcáik oly fehér szinüek voltak, mint afcő- por, mert éltek. Leányaik is ott mentek köztük azok alatt a vörös színű zászlók alatt, iskolás sorokban men.tek, egymásnak kezét fogva, vagy egymásnak vállára felrakva későkét. Ezek a lányok, ezek a Sze- nénysénnek a leányai, ezek fehér ruhában mentek, mert ttn- netmartfűk volt. mint a halott leányoknak. mikor kiteszik őket a teritővadra. Ezek a leányok első májuskor halottsziu fehér nrrálkknl obrhá fártfek 17 m ermthen mint rnenholt irányzók, akik egyenesen járnak és énekelnek. Azt énekelték ők, hogy: mi építjük a palo- tá-ákat. A menet sorakozott csapatjai közt trombitás zenekar vonult, az zúgta zengte az ének alá a Munkás-Marseil- laise-t, az volt a szegényeknek az égre menő zsoltárjok. A fiúk, a fiatal fiúk is azt énekelték, amit a leányok énekeltek, azt, hogy: mi építjük a palo- tá-ákat, de hol a kéz, mely di-ijat ád? Ezek a fiúk úgy nevezték magukat, hogy ifjúmunkások, mert azok voltak. Az emberek is mind munkások voltak abban a menetben, az öregeik is. a mankós sánták is, az esett vénjeik is, meg feleségeik is. meg az anyjok is mindnek, mind-mind munkások voltak, mind szegények voltak. Ezek voltak azok. akik a gondolatomban voltak, mikor gondoltam május elsőkor, hogy megyek kifelé az emberekkel együtt a Liget felé. Énekeltek az emberek, cigarettáztak, nevetgettek, beszéltek valami dolgot egymás közt ketten-ketten a sorban, mikor az éneket elhagyták, azután meg felkiabált egy-egy ember valamerre, hogy éljen, az általános titkos egyenlő választójog! Arra sok-sok ember, meg asszony, meg ifjúmunkás, meg leányok egyszerre felkiáltották, hogy: éééljeen! Biciklista fiatalemberek futkostak el a menet szélln előre, tnep visszafelé, azoknak a karjára vörös karszalagjok volt gombostűzve, az volt rányomtatva: Rendező. Jelvényük is volt azoknak a kabátjok hajtókáján, virággal, kis vörös szalag-jelvény volt ott nekik. Gyöngyvirággal, kis vörös szalag-jelvény volt ott nékik. Gyöngyvirág volt az a virág, akit a jelvénnyel összedugtak a gomblyukba, mert az ifjú kor szereti a gyöngyvirágot Fehér szegfű meg vörös szegfű is volt elég a menetben az ifjúmunkásoknak a jelvénye mellett, mert az ifjú kor a szegfűt is szereti, mind a két fajta szegfűt. A leányok is vittek magukon jelvényeik mellett gyöngyvirágot, meg szegfűt, a fehér blúzon, a keblük felett, mert a lányok is az ifjú kor személyei voltak itt a föld színpadján, csakhogy nem kapták meg szerepűket. Kezükben is vittek virágot, meg szép zöld ágakat is csüngettek kezükből. Ezek a leányok szerették a természetet, annak szép virágait felkarolták, május elsőkor kezök közt fogták, és úgy mentek ki a Ligetbe. Táblák is mentek az emberek felett, négyszögle- tes táblák, festett rudakra voltak szegelve, úgy mentek fenn, magosabban állottak az emberek fejeinél, de alacsonyabban a vörös zászlóknál. Ezek a táblák pirosak voltak. meg feketék, meg kékek, de voltak sárga, meg zöld táblák is, meg viola szín, meg még arany szín tábla is volt. Sok táblán arany írás volt. A táblák icipiciket bicegtek a levegőben haladva, mert emberek tartót ták fel őket, és az emberek lépkedtek, és az nem megy gépies egyenlőséggel. A táblák barátjai voltak az embereknek Fel volt a táblára írva: Textil- munkások Szakcsoportja. Meg Kőfaragó Ipari Szakcsoport Meg: Vas- ég Fémmunkás Szervezet. Meg: Órás Szak- szervezet. Meg: Fehérvarró Munkásnők Szakcsoportja. Meg minden. Azután ilyen táblák mentek: § § §. Jogot a Népnek! Álfalános Titkos Egyenlő Községenkénti Választójogot! És mintha valamelyik festett táblának élő hangja éb redne, úgy jött egy kiáltás a menetből valamerről: — Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokráciaA sok közel hang, a meleg érzékeny gégékből felfelé: éljen, éljeheen, éhéé. Némelykor oly kezdő ifjú munkás hang kiáltott fel egy kiáltást, olyant, hogy: éljen a nyolc órai munkaidő! hogyhát úgy hallott mintha egy hatéves elemista gyermek. kiáltott volna az embereknek a szája alá az éljenezni valót. Egy gyermek, a világ ibolyája nyolc órai munkaidőt kiált! Ét- aki kiáltott a menetben, az az eldugott teremtés, munkás, vagy ifjúmunkás, az nem kiáltotta utána, hogy ötét hogii hívják, hogy mindenki meg tudja a menetben, hogy hát ó volt az, akt ilyen lelkeset ilyen magosat tud kiáltani! Hogy ő is itt van a világon, dolgozni kell néki, s meg fog egyszer halni, ő, N. N munkás, vagy ifjúmunkás. — Nem, ez mind egy ember volt. aki ment a menetben, ez a menet az volt, ahogy nevezték: a menet volt az. A szegények. És egyszer-másszor leányhang kezdte el az ilyent hogy. — Éljen a világszabadsági * Barátom, máma délután hozzájuk ragasztottam magam n Vdcí körúton. A sütőmunkások i NÖGRAD - 1969. március 21., péntek
