Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

Nixon nyugat-európai utazásáról WASHINGTON A Reuter washingtoni tudó­sítója megjegyzéseket tűz an- hoz a bejelentéshez, hogy Ni­kon elnök február 23-án kez­dődő nyolcnapos nyugat-eu­rópai kőrútjának első állomá­sa nem London lesz, hanem Brüsszel. A második világhá­ború befejezése óta — írja — most történik eső ízben hogy az Egyesült Államok el­nöke nyugat-európai kőrútjá­nak első állomásául nem az angol fővárost választja. Nyu­gati diplomaták szerint a program ilyen összeállítása De Gaulle francia elnök kien­gesztelésére szolgáló gesztus­nak tekinthető. vqinmlnt aaon tény megerősítésének, hogy a régóta tonna Uo angol — amerikai „különleges viszonv- nak" ma már kisebb a jelentő­sége, mint korábban. A wa­shingtoni Fehér Házhoz közel­álló korok szerint azonban nem Washington és London viszonyának leértékeléseró; van szó, hanem inkább az Egyesült Államok más szövet­ségeseivel fennálló kapcsola­toknak az amerikai—angol vi­szony szintjére történő fele­meléséről. Brüsszelből Nixon London­ba renül maid, a^ol minte^v másfél napot tölt, ezután Bonnt keresi fel, közben vil­lámlátogatást tesz Nyugat- Berlinben. Az amerikai elnök ezután Rómába látogat, majd két valamivel hosz szabb időt tölt Párizsban, s ezután visszatér Rómába, hogy rövid megbeszélést foly­tasson Ví. Fái pápávaL A Reuter tudósítója szerint Nixon nyugat-európai körút­ja serőn rne-f aVa** avő-r^-lr** arról, hogy NATO-beli szovet­sé-eseineK szilárd támoeaia- sára számíthat-e a Szovietiin’ óval sorra kerülő puhatolózó tárgyalások előtt. Az angol tu­dósítónak olvan. értesülése' vannak, hogy az elnök Wa­shingtonba történő vK«zaé-ke- aése után. közvetlenül tárgya­lásodat szeretne kezden* n szovjet vezetőkkel. Az AFP francia hírügynökség washing­toni tudósítójának értesülése szerint a NATO lövőié, a'Ve­iét—nyugati kapcsolatok kérdé­se, valamint az esetleges amerikai—szovjet tárgyalások állnak majd Nixon nyugat­európai tárgyalásainak Sözép- pontjában. Erős katonai nyomás Sa'gonra SAIGON (MTI) Mint az amerikai vezérkar szóvivője bejelentette a Del- Vietnamban állomásozó ame­rikai expedíciós hadsereg és a saigoni haderők parancs­noksága elvben hozzájárult ahhoz, hogy a holdújév al­kalmából tűzszünetet rendel­jenek el. A szóvivő azonban nem volt hajlandó nyilatkoz­ni a kilátásba helyezett tűz­szünet időpontjáról és időtar­tamáról. Emlékezetes, hogy a DNFF katonai bizottsága már korábban nyilvánosságra hoz­ta azt az elhatározását, hogy a február 17-én kezdődő hold­újévi ünnep tiszteletére feb­ruár 15-tő] egyhetes „tüzet szüntess” parancsot ad ki har­coló alakulatainak. Nyugati ti "’""ati irodák há- dijelentéseibői otyan kép bon­takozik ki, hogy az ország területén az utóbbi 24 óra fo lyamán csak kisebb jelentő­ségű hadműveletek folytak. Az AFP francia hírügynökség azonban megállapítja, hogy ? DNFF fegyveres alakulata változatlanul „nyomást, gyn korolnak Saigonra és több más városra”. Az amerikain!- élénk tüzérségi tevékenvségp' feitpnek ki a közoonti fenr síknak a kambodzsai határkő 7íuókot fekvő övezeteiben. A- itt felállított ütegek — közöt te a saigoni szóvivő — tű- alá vettek effv Vietkon« esc ’ portot”, s a csoport tagjai kö­zül 12-őt megöltek. Az El-Fatah nevű Paleszti­nái ellenálló mozgalom, amely­nek vezetőjét. Dzsaszer Arafat­ot a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet elnökévé válasz­tották. ebből az alkalomból közleményt adott ki Kairóban. Az El-Fatah hangsúlyozza, hogy részt vesz a PFSZ tevé- kenysé' Aben, de nem adja fel önállóságát, és hű marad alapelveihez, amelyek szerint a fegyveres harc vezet a Palesz­tinái nép jogainak érvényesí­téséhez, a palesztinai népét forradalmi módszerekkel kell mozgósítani, nem szabad be­avatkozni az arab államok belügyeibe, létre kell hozni a palesztinai nemzeti egységei, s a harcnak a cionizmus ellen kell irányulnia. Távozzanak az izraeli megszállók Az EAK nemzetgyűlése csü­törtökön táviratokat küldött a világ parlamentjeihez. A táv- Tatok elítélik az arab meg­szállt területek védtelen pol­gári lakossága ellen folyó iz­raeli terrort, és rámutatnak arra, hogy a gazai övezet és a Jordán nyugati partvidékének lakosai emberi méltóságukért és jogaikért küzdenek, amikor tüntetnek a megszállók elnyo­mó intézkedései ellen. Az EAK képviselői kérik a világ par­lamentjeit, szálltának síkra a megszállt területek arab la­kosságának védelmében, sür­gessék az izraeli megszállók távozását. Khaled Mohieddih, az EAK Béketanácsának főtitkára fel­hívást intézett a világ béke­bizottságaihoz és békeszerető közvéleményéhez, valamint mindazokhoz a nemzetközi szervezetekhez, amelyek részt vettek a legutóbbi kai­rói szolidaritási értekezleten, hogy indítsanak felvilágosító hadjáratot a eazai övezetben történtek ügyében. Fontos figyelem a nemzetiségek egyenlőségére A JKSZ Központi Bizottságának határozata A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának a héten megtartott 12. plénuma — mint jelentettük —, többek között megvitatta a jugoszláv nemzetiségi politika időszerű kérdéseit. Belgrádban most nyilvánosságra hozták a Központi Bizottság ezzel kap­csolatos határozatát. A határozat kimondja, hogy a Jugoszláviában élő népek és nemzetiségek egyenlőségének állandó erősítése egyik alapve­tő eleme a JKSZ programjá­nak és politikájának, s nem­zeti kérdés a TKSZ számára folyamatos és elvi természetű probléma. A, határozat szerint különös figyelmet fordítottak és fordítanak a jövőben is azoknak a nemzetiségeknek, es nemzeti csoportoknak az egyenlőségére, amelyek szom­szédos vagy más országokból erednek, A KB határozata aláhúzza, hogy „a nemzeti kérdés meg­oldása nem jelentheti az ál­lamhatárok megváltoztatását, amit a nacionalista és reakci­ós erők állandóan szorgalmaz­nak”. Ennek szélesebb jelen­tősége és különös fontossága van olyan területeiken, mint a Balkán-félsziget, tekintetbe véve az itt élő népek és or­szágok közötti kapcsolatok sa­játosságát és történelmi örök­ségét — hangzik a határozat, ban A JKSZ Központi Bizottsá­ga úgy értékeli, hogy Jugosz­lávia nemzetiségi politikája, különösen gyümölcsöző ered­ményeket hozott a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, elsősorban pedig a Jugoszlá­viában élő nemzeti csoportok és nemzetiségek országai kö­zötti kulturális és társadalmi kapcsolatok terén. Hozzáfűzi a határozat: „az albánok vo­natkozásában súlyos nehézsé­geket okoz, hogy az Albán Népköztársaság kormánya semmi érdeklődést sem mutat a Jugoszláviával való együtt­működés fejlesztésére, a köl­csönös tisztelet, az egyenlőség, és a be nem avatkozás elvei alapján", A határozat ezután felszólítja a kommunistákat, hogy folytassanak következe­tes eszmei-politikai harcot az ország valamennyi nemzeti csoportjában a reakciós és na­cionalista erők eisz getelésére és szétzúzására, amelyek az utóbbi időben * — külföldi se­gítséggel is — aktivizálódtak. Ugyanakkor a társadalomnaK kötelessége, hogy megtegyen minden politikai, sőt admi­nisztratív intézkedést az ellen­séges megnyilvánulásokkal szemben ezen a területen, — hangoztatja a JKSZ Központi Bizottsága. A Jugoszláviában élő nem­zetiségek helyzetét a JKSZ márciusban összeülő IX. kong­resszusa is tanulmányozni fog­ja. Gömbös is látja ezeket az akadályokat, s újabb terv­vel áll elő. Albrecht főherceget házasítják össze Horthy Paulával, a kormányzó lányával. Albrechtét királlyá vá­lasztják, Horthy lánya lesz a királyné, a királyi nász­ban vegyül a Habsburgok és a Horthyk vére. A király apósa lesz az ország nádora, s továbbra is Horthy Mik­lós kezében marad a tényleges hatalom. Horthy nem ellenzi a tervet. Albrecht szülei, Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő pedig még pénzt is haj­landók áldozni fiuk népszerűsítéséért. Az csak termé­szetes, hogy a leendő királyt is az EKSZ (Etelközi Szö­vetség) tagjává kell tenni. Albrecht Svájcból érkezik Budapestre, hogy az EKSZ-nél esküt tegyen Prónay Pál ■User) el a MuVE Podmaniczky utcai épületébe, ahol az EKSZ is székel. A „vezérek tanácsa" ülését kar­zatról nézi végig. A 23 esztendős királvjelöltre nagv ha­tással vannak a misztikus hókuszpókuszok, de még nagyobb hatást tesz rá taggá vaió felavatása. Attól Kezd­ve ő is az EKSZ, a vezérek tanácsa titkos fejének, Horthynak tartozik engedelmességgel. Egy Habsburg tehát már Horthy irányítása alatt álló egyik titkos társaság tagjaként alávetette magát Ferenc József volt szárnysegédje akaratának, de Horthyt meg köti Habsourg Károlynak tett ígérete. Két esz­tendeje sincs, hogy Badenben, a búcsúkihallgatáson a flotté’át érmen akkor vesztett flottaparanesnok könnves szemmel ígérte meg IV. Károlynak, hogy haláláig őt fogja szolgaini, s a nűsjgny*iat.vO/.uL >..at Különböző tor­nákban és utakon még kormányzóvá választása után s elküldte Svá’-bi. a 15 '• íHrá’vnek. Csakhogy Horthynak már esze ágában sincs kiköltözni a budai 'rárból, ahol ideiglenes államfőként to-t-^kodik. — 46 — IV. Károly hívei viszont egyre hangosabban kér­dezik: mikor foglalhatja el Károly jogos trónját? A kormányzó Székesfehérvárott mond beszédet, s jól bevált módján fenyegetőzik, s ismét tudtul adja: csak az történhet, amit ő megenged. — Mindenki vezetni akar — mondja —, de senki nem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy- csapásra. Sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik belé a közvéleménybe a legnagyobb prob­lémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvás­ra. Nem enge ihetem meg, hogy a politizálást és a hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lazításába ropjon át... Űjabban mind sűrűbben lehetett észlelni • in törekvéseket, akik király személyének kérdését igyekeznek előtérbe tolni, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygat­ják. . Aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűn­hődni fog. Az első év küzdelmei után a második évet az imperativ megnyugtatás jegyében óhajtom megkez­deni, amelynek Isten segítségével Idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye koronás ki­rállyal az élen, akit a nemzet lelkesedése fogad, tárt karokkal...” „Imperativ megnyugtatás?” Horthy ráparancsol a IV. Károlyt visszakívánókra, hogy nyughassanak. Igaz, ugyan­ebben a beszédében azt is kijelenti, hogy ő „nem nyúl­hat a királyi trón” után, dehát az aligha nyugtatja meg Károlyt, akit előzőleg Horthy mindig hűséges, vál­tozatlan és rendíthetetlen mivoltáról biztosított. Nyug­talan levelet ír hát Horthynak, amelyben néhány vi­tatott kérdésben véleményt nyilvánít, leszögezve: „Én, mint alkotmányos király —, mert ilyen akarok lenni és leszek is, mint a múltban voltam —, valószínűleg minden magyarral együtt tudatában vagyok annak, hogy királyt és nemzetet kötelező megállapodások csak ak­kor lehetnek törvényileg rendezendők, ha én, a meg­koronázott magyar király, körülvéve egy felelős magyar kormánnyal, az uralkodói hatalmat újra gyakorolni fo­gom.’-’ Szó sincs már róla, hogy az exkirály indíttatva erez­né magát megköszönni Horthy magatartását. Inkább — 47 — Tegnapi tükör London vegyes érzelmekkel néz Nixon látogatása elé Az európai körút sorrendjének okai Á négyhatalmi találkozó állása Amióta Nixon közelgő európai kőrútjának nemcsak az időpontját (február 23-tól), de pontos sorrendjét is bejelen­tették. a nyugati sajtó hozzákezdett a látogatás kommen­tálásához, előzetes értekeléséhez. A brit sajtó peiilául ve­gye« érzelmekkel fogadja az útvonalat, amelyből Anglia számára az a legfontosabb, hogy az USA elnöke nem Lon­donba repül először. Az értékelések különbözőek: van, aki szeirint ez nyilvánvaló dokumentálása annak a ki nem mondott, de valós ténynek, hogy az egykori szoros ameri­kai—angol szövetség lanyhult, hogy az USA már nem Bri­tanniát tekinti első számú partnerének. Misok azzal vigasz­talják magokat, hogy a gesztus nem London ellen, csak Párizs mellett szól. mert elsősorban az amerikai—francia kancsoiatok megjavítása esedékes a nyugati szövetségen belül és a Londonhoz Is eléggé hűvös He Gaulle talán rossz­néven venné, ha Nixon — akihez a francia tábornok-elnök nagyobb reményeket fűz. mint amilyeneket Johnson iránt táplált — Angliát keresné fel először. Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a Fehér Ház­ban és a washingtoni külügyminisztériumban alaposan „ki- dekázták” a Nixon-körút sorrendjét, A nyugat-európai „három nagy” egyike sem — nevezetesen Anglia, Francia- ország és az NSZK — sértődhet meg igazán, mert Nixon egyiküknél sem kezdi a látogatást, hanem egy kis állam­ban, Belgiumban száll le először a gépe. Ennek ugyanakkor az is a jelentősége, hogy Brüsszel nem csupán Belgium leg­nagyobb városa, de egyszersmind a NATO székhelye 1«. Ezzel a lépéssel tehát Nixon azt is demonstrálja, hogy kül­politikai célkitűzéséi között vezető szerepet játszik az Eszakatlanti Szövetség megerősítése. Brüsszel után London, Bonn. Nyugat-Berlin. Roma és végül Párizs következik, Ez hallgatólagos bevallása annak, hogy a legfontosabbnak mégiscsak párizsi útját tartja Nixon, azt hagyja a végére és ott fog a legtovább tartóz­kodni. Nyilván nem egyedül azért, hogy hozzálásson a Franciaországgal eihldeglilt viszony megjavításához, hanoin azért Is. mert Párizsban tárgyal az USA a kert k asztal mel­lett. saigoni partnere oldalán, a VDK-val és a DNFF-fel, a vietnami probléma megoldásáról. Mindenesetre nem lehet véletlen, hogy Nixoti külföldi utazásainak sorát nem Ázsiában kezdi el, holott, ott még aktív háborút lolvtat. hanem Európában. Óvatosan bár, de ezt annak jeleként Is tekinthetjük, hogy Vietnamban hosz- szú távon a békés megoldás híve. hiszen ha oda utaznék, az mindenképp valamiféle erő és harciasság demonstrálása lenne, S. hogv Európába látogat először, ez újabb bizonyí­téka annak, amit a politikai megfigyelők már régen valla­nak, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának súlypont­ját. a vetnansi háborútól függetlenül is, Ázsiából Európába akarja áthelyezni. Ugyanakkor mintha kezdeti jelei látszanának. hogy Washington végre aktivizálódik a közel-keleti konfliktus rendeaését illetően. Ha fenntartással és módosítással is, de elfogadta a francia és a szovjet javaslatot a kérdés négyha- ~ talmi megbeszéléseire vonatkozóan. S bár Washingtonban azt állítják, hogy a szovjet és az amerikai ENSZ-delegácló vezetőinek. Maliknak és Yostnak most lezajlott találkozója csupán rutinjellegű volt. mégis valószínűbb, hogy a négy­hatalmi találkozó előkészítése Is szerepelt megbeszéléseik napirendjén. Ezt látszik alátámasztani az a hír is. hogy Brezsnyev mellett Nixon is üzenetet intézett Nasszerhez, sajnálatos, hogy miközben a közel-keleti konfliktus által legjobban érintett arab országok vezetői elfogadják a kér­dés megtárgyalására vonatkozó négyhatalmi találkozót, Iz­rael még nrindig elutasítja. larancsolja, mint kéri, hogy Horthy a levelében foglal­ókat hozza nyilvánosságra. A kormányzó azonban író­asztala i mélyébe süllyeszti a királyi levelet. Nagy ne­hezen elérte, hogy a királykórdést a politikusok le­vegyék a napirendről * —, már nyeregben érzi magát, igazán nem fontos, hogy a király szószéket kapjon. Csernoch hercegprímásnak — nem sokkal IV. Ká­roly levelének megérkezte után felkeresi, hogy a király megbízásából a kormányzó véleményét megtuda­kolja — sajnálkozva mondja: — Éppen a napokban járt nálam egy angol poli­tikai megbízott és azt mondta: az angol kormány sem­miképpen nem tűrné, hogy őfelsége, akinek továbbra is leghűségesebb alattvalója vagyok, elfoglalja trónját... A hercegprímás különösebb vita nélkül távozik. Az egyház bölcs feje meg van győződve, hogy mindennek riiön az ideje. Horthy viszont elszánja magát, hogy ha kell, hűséges katonáinak fegyvereivel, de megakadályozza IV. Károly hazatérését. Az antant tiltakozása sokkal kevesebbet nyom a latba, mint az, hogy az esetben el kell hagynia a nagynehezen megszerzett pozícióját. IO. Horthy ps Desüdrniona A Svájcban élő király már látja, hogy mire megy a játék. A „hűséges Horthy” nem biztosítja számára a trónt, hanem elzárja előle. Ahogy múlik az idő, úgy erősödnek az egykori császári és királyi flottaparancs­nok pozíciói, s úgy gyengülnek az egykori császáré és Kiraiye. IV. Károly ezért nem elégszik meg azzal, hogy levelekkel és megbízottakkal sürgeti Horthyt, üsse nyél­be az ő hazatérését, hanem 1021. nagyszombatján vá­ratlanul Magyarországra érkezik. Annyira azonban nem váratlan és titokban tartott a hazatérése, hogy a budai Várban ne tudnának róla előre. Legalábbis erre vall, hogy Szombathelyen, gróf Mikes János püspök palotá­jában, ahová a király betoppan, Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter éppen lelkigyakorlatokat végez. Teleki Pál miniszterelnök pedig véletlenül szin­tén a közelben van: Signav Antal gróf birtokán va­dászik. (Folytatjuk) — 48 — Az El-Fatah közleménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom