Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

ilcgi kezdemónieiések — mai wiiák IBépi eHenönes, tudatformálás Egyesek szeretnék eltemet­ni, másori váiirandnással ío- gadják, amikor a korábban országos visszhangot is kivál­tott kezdeményezések szorgal­mazása — minőségi, határi­dős és a szocialista együttmű­ködési szerződési mozgalom — kerül szóba. Hamar rávágják: szükség volt rá régebben, az új mechanizmusban azonban minden másként alakult. Az érvelések egyáltalán nem fo­gadhatók el. Ha valaha, akkor a jelenlegi gazdasági modell­ben kapott nagy jelentőséget, rangot minden kezdeménye­zés, amelyik az önállóság szé­les körű alkalmazásának je­gyében a gazdálkodás haté­konyságát segíti, érdekeltté teszi a dolgozókat a nyereség tömegének növelésében. A minőségi mozgalom ha­tékonyságát a tervutasításos gazdálkodási rendszerben hát­ráltatta, hogy a különböző gazdasági egységek által elő­állított termékeket a tervben kijelölt gyáraknak, kereske­delmi vállalatoknak át kellett venni. Ez több mint egy éve megszűnt. Tehát gvárainkban. üzemeinkben létkérdéssé vált a termékek minőségének javí­tása. Ha jó a minőség, akkor van elegendő megrendelő, nin­csenek értékesítési gondok, folyamatos a termelés, jó a dolgozók hangulata, munka­kedve, jut pénz béremelésre, jutalmazásra, a szociális szol­gáltatások bővítésére. Ha vi­szont rossz a minőség, a ve­vők bizalma megrendül, csök­ken a megrendelések száma, akadozik a termelés, s lassan elfelejtik a vállalatot. A vál­tozást érzékeltette a legutóbbi műszaki tanácskozáson a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek igazgatója. A többi között ki­jelentette: a növekvő termék- kibocsátást nem követte egy­értelműen a minőség javulá­sa. Különösen megszaporod­tak a reklamációk az export­ra szállított termékeknél. A korábbi évekhez képest, 3—4 szeresére emelkedett a hide­gen hengerelt szalagacélok­nál. Volt termék, ami miatt szégyenkezni kellett. Néhány gazdasági vezetőnk ma már beismeri: a hanyag, rossz munka, a selejtes ter­mék miatt több vevő elpár­tolt tőlük. Ebből is kiderült: az új helyzetben meg kell szolgálni a megrendelők bi­zalmát. Csak így csökken a reklamáció, mérséklődik a kötbér, válik biztonságossá a vállalat jövője. Teliét a mi­nőség javítása mindenkinek legsajátosabb érdeke, a mű­vezetőnek éppúgy, mint a munkásnak, a meósnak vagy a brigádvezetőnek. A határidős mozgalom is a gazdálkodás hatékonyságának növelését szolgálja, csak más jelleggel, mint a minőségi mozgalom. A határidőre el­készült üzemrész, illetve gép­sor vagy több gép, előnyös lehet: a beruházási összeg csökkentése, egy-egy keresett új termék gyors bevezetése, a foglalkoztatottság növelése, a jobb munkakörülmények meg­teremtése. a régi piac megtar­tása, bővítése, illetve újak megszerzése szempontjából, A mozgalom résztvevőinek bizonyos értelemben könnyebb a dolguk most, mint a koráb­bi években volt. Akkoriban a beruházási igények és az épí­tőipar kapacitása között sok­szor áthidalhatatlan szakadé­kok voltak. Az elmúlt évben valamelyest javult a helyzet, a tervezett és a várt egyen­súlyi állapot azonban csak évek múlva következik be. Ezért a határidős mozgalom sokszor beláthatatlan előnyö­ket biztosít vállalatainknak a versenytársakkal szemben­Megrendelés is szükséges... — Kérem, ha anyag van és megrendelés, ez a részleg ke­vés átszervezéssel jóval töb­bet is tud termelni — mond­ja Béres Sándor, a Bányagép­gyár csoportvezetője, majd így folytatja. — Azért állí­tom én ezt ilyen biztosan, mert évekkel ezelőtt már megpróbáltuk, és ment a do­log. Egy régebbi naplót kerít és lapozza. A havonta elszállí­tott szalaggörgők számát so­rolja, amelyek a tavalyinál bizony nagyobbak. — Kapacitás van, de a ki­használtság foka a kereslet­től, a megrendeléstől függ — kapcsolódik a beszélgetésbe Illafalvi Iván művezető. — Két műszakban termelünk ezekkel a gépekkel, miért ne lehetne itt a harmadik mű­szakot is megszervezni? A vállalat gazdasági érdeke a gépek jobb kihasználása — mondja és együtt nézzük a gépparkot. Félautomaták és célgépek vannak itt. Aki csak egy ki­csit is ismeri az üzemet, an­nak nem nehéz megállapíta­ni: ez az egyik legjobban fel­szerelt üzemrész. A gépek el­helyezési sorrendje talán még változtatható is a technológiai sorrendhez. Ennek oka, hogy nem egyszerre telepítették. A fő gond mégsem ez. Korábban, amikor még a szénbányászatot, illetve an­nak technikai színvonalát na­gyobb ütemben fejlesztették, a gépgyári szalagberendezé­sekből is több kellett. Éve­ken keresztül okozott gondot a tartalékalkatrész-ellátás, ami ugyancsak nagyobb ka­pacitást igényelt A pótlás megtörtént, a bányák fejlesz­tési üteme azonban csökkent. Igaz, más iparágak is bekap­csolódtak a megrendelők so­rába, sőt exportra is szállí­tottak már ilyen berendezése­ket. A korábbi diktált tervszá­mok helyett tavaly már elő­térbe került a saját üzletkö­tés. Mit igényel a piac? Ez lett a kérdés. A vállalatnál azonban nem nyugodtak be­le, hogy a piac megcsúfolja őket. Üzlet után néztek, ke­resték a megrendelőt. Az eredményről Németh Endre termelési osztályvezetőtől kaptunk tájékoztatást. — Az idén több mint har­minc százalékkal növekedett a görgőigény. Tavaly összesen 105 ezer darabot gyártottunk, az idén viszont már' az első negyedévben 42 ezer darabot kell elszállítanunk. Még szá­mítunk megrendelésre és cé­lunk, hogy a lehető legjobb kihasználást biztosítsuk a gör­gőgyártó üzem számára. A két szám önmagáért be­szél. Nemcsak a többletterme­lésről van szó, hanem arról is, hogy a gépek jobb kihasz­nálásával a termék önköltsé­ge is csökken. A költségcsök­kentés viszont a versenyké­pességet javítja, és a piacon ez az egyik legfontosabb kö­vetelmény. B. J. Behajtja az adósságot Egy Skóciában utazgató turista elvetődött egy faluba, ahol éppen búcsú volt. Felfigyelt egy férfire, aki nagyon szomorú és elkesere­dni arccal már vagy fél órája a körhintán ölt. Valahányszor meg­állt a körhinta, a férfi mindig nagyot sóhajtott, de nem szállt le. A turista megkérdezte tőle: — Bocsásson meg uram, való­ban szórakoztatja ez önt? — Már hogy szórakoztatna! A körhintás azonban adósom 50 fonttal, s e-z az egyetlen módja hogy behajtsam rajta. Az üzleti tárgyalásoknál, a minőségi követelmények tisz tázásával egyidejűleg kérde­zik a megrendelők: mikorra tudják szállítani az árut? Ha kedvezőtlen választ kapnak. _ tovább állnak, s előnyös üz­lettől esnek el a vállalatok Ennek fontosságát, jelentősé­gét már felismerték a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben, az Ötvözetgyárban, a Salgó­tarjáni Bányagépgyárban, az Ipoly Bútorgyárban, a Nóg- rád megyei Fémipari Válla­latnál és még néhány helyen A különböző szocialista együttműködési szerződések létének, szükségességének vi­tája során azokkal lehet egyetérteni, akik azt mond­ják: a szocialista szerződései: jó előkészítői voltak a köl­csönös előnyökön és egymás segítésén alapuló termelési, építési és kereskedelmi kap­csolatoknak. Ez a mozgalom a gazdaság régi modelljében is sok eredményt ho:»>tt Ezt ta­núsítja nálunk számtalan új létesítmény, beruházás: táv- hőeliátó-vezeték építése, a re­gionális vízmű létesítése, a gyári rekonstrukciók stb. Az új gazdasági szituáció­ban bárhogy is álakul a vál­lalatok közti verseny, bár­milyen módon védi egyik-má­sik gyárunk, vállalatunk jo­gos érdekeit, úey sem tud ön­magába zárkózni. Az egyre bővülő terme'ési kooperáció­ban ezer szállal van össze­kötve sok, hozzá hasonló vagy eltérő jellegő vállalattal. Ezért minden gyárnak érdeke a jó kapcsolat fenntartása. Egyikük sem tudhatja előre, mikor, milyen váratlan meg­lepetés éri akár a termelés fejlesztésénél, akár a beruhá­zásoknál, akár a műszaki, technikai színvonal emelésé­nél. Ilyenkor jó, ha van kire támaszkodni, van kihez segít­ségért fordulni. Venesz Károly Logikus „Érthetetlen — mondja a bíró az egyik vádlottnak, hogy most nyolcvanéves korában kezd el autót lopni!" —„Ez egészen természetes — felel a vádlott. — Amikor fia­tal voltam, még egyáltalán nem voltak autók!” Munkaszeretet, kollektív ér­zés, őszinteség — nélkülözhe­tetlen tulajdonságai ezek a népi ellenőrnek. A második­ként említett sajátosság szük­ségességére a népi ellenőrzés szervezete is utal. Nógrád me­gye apparátusában a NES- ek hivatásos állományában az adminisztrátorokkal együtt (!) összesen tizenöten dolgoznak; a népi ellenőrök száma azon­ban meghaladja az ezerhat- százat. Ekkora tömeget jó ügy érdekében, de olykor he­lyileg népszerűtlen feladatok elvégzésére állandó készenlét­ben tartani, anyagi ellenszol­gáltatás nélkül foglalkoztatni, csak a szocialista társadalmi rend képes. Ebből egyszerű^ a következtetés: a népi ellenőr­zésben csak szocialista tudat­tól áthatott emberek dolgoz­hatnak eredményesen. Az élet sokrétűségéből, visszahatásai­ból adódik, hogy ez a munka továbbfejleszti részeseinek szocialista tudatát, de a tudat ‘'ejlesztésében másokra is lei- hat. A tevékenység eredményes­sé eéhez — természetesen — politikai tájékozottság szük­séges. Innen, hogy a NEB-ek a népi ellenőröket a párt, a tanács. a szakszervezet, a nép- 'ront, a nőtanács, a KISZ, a -állalati és szövetkezeti szer­vek által javasolt személyek közül választják ki. A népi ellenőrök az élet számtalan területén állandó kapcsolatban állnak a tö­megekkel. s érvényesítik azt a lenini követelményt, amely szerint az embereket szinte naponta meg kell győzni a párt politikájának helyességé­ről, naponta helyes buzdítani őket — röviden: szükséges állandóan együtt politizálni velük. A politizálás a népi el­lenőrök gyakorlatában kevés­bé jelenti az elvi problémák fej­tegetését, — sokkal inkább a haladást akadályozó erők le­küzdését, a hibák feltárását és megszüntetését. így az ország­ban milliók, megyénkben százezrek, a kis rétsági járás­ban tízezrek tapasztalják, mi­lyen sok ember fáradozik ön­zetlenül és eredményesen azért, hogy a szocialista ál­lam teljesíthesse feladatát: az adott lehetőségekhez képest a legmagasabb szintű kulturális és anyagi körülményeket nyújthassa polgárai számára. Visszatérve a tudatformá­láshoz, sokáig emlékezetes lesz számomra, hogyan dolgozott a romhányi népi ellenőrzési cso­port a sütőipari termékek mi- nőséeét vizsgáló tájékozódás alkalmával. A csoport nem ér­te be azzal, hogy a hiányos­ságokra felhívja a meeyei sü­tőipari vállalat igazgatójának figyelmét, tagjai elbeszélget­tek a pékekkel is. Közvetlen modorban érdeklődtek, mit szólna a pék. ha — például — földdel szennyezett burgonyát kapna a bo'tban, ha rádiója többször sivítana. mint mu­zsikálna. így érzékelték: min­denkinek jó munkát kell vé­geznie ahhoz, hogv a fogyasz­tó eléeedett legyen —, s aligha vitás, hogy mindannyi­an fogyasztók vagyunk... A diósjenői népi ellenőrzési cso­port a falu egyik élelmiszer- üzletének vezetőjével értett szót arról, milyen visszátaszí- tó, ha vásárlásnál éppen a gyermeket csapják be súly­csonkítással. A népi ellenőr­zés a társadalmi tulajdon vé­delmének fontosságára hívta fel a figyelmet azzal, hogy a keszegi tsz ősagárdi üzemegy­ségében történt széna-öngyul­ladás miatt kártérítési eljá­rást kezdeményezett az üzem­egység vezetője ellen. A népi ellenőrök nem voltak restek ahhoz, hogy javaslatuk meg­tétele előtt szakmai kérdések­ben a tűzoltóságtól kérjenek Jóllehet, az eset régen — múlt év december 23-án — történt, még mindig foglalkoz­tatja a mauaszoliósieKet. Meg- nalt egy ember, aki még ma .s élhetne. Szappan Jánosról ran szó. Anélkül, hogy em­lékét sérteni kívánnánk, meg kell mondanunk, hogy gyak­ran italozó, s ittas állapotban erőszakosságra hajlamos em­ber volt. Ki kell ezt monda­ni, mert a néhai Szappan Já­nos jelleme és a szomorú ese­mények között szoros az ösz- szefüggés. Az említett napon Szappan János feleségével együtt fát fűrészelt rokonuknál, Szőke Lászlónál, a helyi pálinkafőz­őé vezetőjénél. Természetes, hogy a hidegben végzett mun­ka közben a férfi ivott eg'y- egy pohárral. Hazatérőben Szappan belátogatott egy is­merős portára. Szőke attól tartott, hogy az eléggé ittas rokon szeszes állapotban baj­felvilágosítást. Egy-egy vizs­gálat eredménye olykor egyet­len személy számára szomo­rú következménnyel jár, a kö­zösség számára azonban ez előnyös. NEB-vizsgálat ta­pasztalatai alapján váltották le — például — még az egye­sülés előtt az egyik tsz elnö­két. A pártszervezet meliert a néDi ellenőrzés sem feledke­zett meg arról, hoev őszinte szóval fordul ion ehhez afc emberhez. Megérttették vele. hogy önmagában az elvhűség nem elegendő; neki, a régi kommunistának kötelessége, hogy hozzáértőbb vezetőnek engedje át helyét. Ne sértődjék meg egyetlen mezőgazdasági termelőszövet­kezetünk se, ha a Felsőpetényi Ásványbánya üzemi népi el­lenőrzési csoportja munkájá­nak jellemzéséhez hasonlatul tsz-ellenői'ző bizottságot állí­tok. Nos, ez az üzemi NECS úgy dolgozik, amint — sajnos — csak Igen kevés termelő­szövetkezeti ellenőrző bizott­ság. Törődik a munkásokkal, kéz a kézben halad a szak- szervezettel és a vállalati ve­zetéssel, segítő szándékkal tartja szemét az irányításon. Pelle János a Rétsági járási Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke ba keveredik, ezért utana sie­tett. A két férfi között tett­lcgességre került sor; Szappan János hanyatt esett. A maga láuán ment naza, lefeküdt, de nem ébredt fel többé. Csodá­ra az orvostudomány sem ké­pes ... Szappan János halálát fejsé­rülés okozta. Az esésnek alig­ha lett volna ilyen tragikus következménye, ha Szappan­nak nincs egy korábbi kopo­nyasérülése. Annak helyén a csont nem erősödött meg any- nyira, mint másoknál szokott. A megyei rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya igazságügyi orvosszakértők bevonásával nyomozott a mát- raszőllősi tragédia ügyében. A munka befejeződött. Rövide­sen a pásztói járásbíróság foglal állást abban a kérdés­ben, hogy felelős-e, — s ha igen, milyen mértékben — Szőke László Szappan János haláláért. Miért halt meg Szappan János? ■( Négylábú ellenőrök Forralt bort szürcsölgettünk a kellemesen fűtött kisven­déglő egyik asztalánál, oda- kinn mínusz tíz és húsz fok, ingadozott a hőmérő higany­szála, amikor Tomka György kerületvezető erdészt megis­mertem, aki a Salgó környé­ki hegyek, völgyek, erdők, mezők „gazdája”. Azóta több mint egy hónap telt el, be­szélgetésünk mégis elevenen él bennem. — Milyen az erdész élete? — kérdeztem tőle. Mosolygott. — Mit mondjak? Hogy mi­lyen valójában, s mennyi té­ves hiedelem él a köztudat­ban erről — az két különbö­ző dolog. Az erdész munká­ja valóban egészséges, szép és nehéz hivatás. Sok fáradtság, sok felelősség. A zömök er­dész megemelte a poharát. — Egészségünkre! Ki ismerhetné jobban az erdők, mezők életét, az álla­tok természetrajzát, mint az, aki életének nagyobbik felét a szabadban tölti? Mi, „ci­vilek”. kíváncsisággal vegyes tisztelettel tekintünk ezekre az emberekre, úgy érezzük, s nem ok nélkül, hogy iz­galmas vadászkalandok, a ter­mészet apró titkainak friss levegője veszi körül őket és csodálatos mesék, történetek, ismeretek rejtőznek a tarso­lyukban, amelyekkel más kö­zönséges halandó ritkán talál­kozik. — Szeretem a természetet — mondta egyszerű, magától értetődő hangon Tomka György. — Persze, a mun­kánkban jóval kevesebb a romantika, mint sokan gon­dolnák. Mindenesetre: az er­dő lakói között nem nagyon találkozunk azokkal a tulaj­donságokkal, amelyekkel az emberek annyiszor megkeserí­tik egymás életét. Hogy csak egyet említsek: az „állatok társadalmában” a bosszú pél­dául teljesen ismeretlen. S az állatok általában nem olya­nok, amilyeneknek gyermek­korunkban a mesékből meg­ismerhettük őket. A róka nem ravasz, vagy legalábbis nincs benne több ravaszság, mint akár a vaddisznóban, a nyúl nem gyáva, ha el is szalad, s az őz nem ártatlan. S az írók nem azért ruházzák fel em­beri tulajdonságokkal az ál­latokat, hogy megismerjük őket, hanem, hogy értsünk belőle. Tomka György kiapadhatat- an mesélő kedve annyi érde­kességgel szolgált, most hir­telen nem tudom: közülük há­nyat és melyiket tegyem le az olvasó asztalára? — Fiatal erdész koromban csodálkoztam azon, hogy az őzgidák színe egészen világos, fehéresbarna. De hamarosan rájöttem, ez a szín nemhogy kirívó, de a legjobb védőszín — mesélte. — Tavasszal, ami­kor ezek a kis, tehetetlen jó­szágok a világra jönnek, a fák ágai között a barna avar­ra vetülő napsugarak fény- csikjai között a legélesebb szem is nehezen fedezheti fel őket. Higgye el, csodálatos az állatok alkalmazkodó képes­sége ... Elmondta, hogy a vaddisz­nó nemcsak káros, hanem hasznos dolgokat is művelhet a szántóföldeken. Sosem gon­doltam volna, hogy ez az állat nem csupán kukoricán, gyöke­reken, magvakon él, hanem nagy előszeretettel fogyasztja a mezei pockokat is. Enyhe él­lel azt lehetne állítani, hogy a mezőgazdasági munka ki­váló szakértője, ellenőre és kritikusa. Jó orral szagolja ki azt a területet, ahol hanyagul végezték el a talajelőkészítést, és rengeteg a pocokfészek, mert az eke nem hasogatta széjjel őket. Elsősorban nem a pocok érdekli, hanem a fel­halmozott gabona, téli éléséé, ha erre ráakad, szőröstől-bő­rőstől felfal mindent, amit a lyukban talál. Ezért, ha kell, feltúrja a végtelen járatokat, ahol jobb napokban békésen közlekednek a szapora szán­tóföldi kártevők, amíg a ben- dője megtelik. El lehet kép­zelni, mit tud egy csorda együtt rryjvelni... A gazda megnézheti a földjét. Megtudtam, hogy a selej­tezésnél a vadszámláláshoz nem szükséges karámba terel­ni az állatokat, és megszám­lálni, kiválogatni őket. A vad­számra egy kisebb területen megolvasott állatok számából következtetnek. Hogy egy szarvas érett-e a selejtez is re, azt a kilövés előtt külső je­gyekből állapítják meg., A védett területekről, bár több­nyire nincsenek bekerítve, nem „szöknek” meg az álla­tok, ha. védett az, ha nem, a megszokott vidéket általában ..hazájuknak” tekintik, onnan csák veszély esetén barangol­nak el. Tomka Györgynek sok ta­pasztalata van az erdészeti munka területén. Közvetlen, jó kedélyű, tág érdeklődésű ember, mély baritonján ízes történetek kelnek szárnyra a szavai nyomán. Munkáját, vá­lasztott hivatását szereti. Bár még nemrégen került erre a vidékre, bizonyára eredmé­nyekben gazdag évek várnak rá a nógrádi hegvek ’-">zött. Kiss Sándor NÓGRÁD - 1969. február 8., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom