Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Csínf* Mihály Gern Mihály s Aűy öröksége ütvén esztendeje halt meg Ady Endre; sírjából ma is eletet és hitet üzen. Költő aj..; a adhatott volno tö' ’ ót néni ki emberi méltóság­ra ébresztett. A megmara­dási.: és megújulásra, Á kor­iamik általa hitték i- • ..at valakinek, embernek, mn*rvnr. nak: a hazájukon kívül re­kedteket 6 bírta szóra min­denütt, A humánumban kitel­jesedett magyarságot jelentet­te, A huszadik század a magyar irodalomban — köztudott már régen ez az Igazság — Ady ÉnJ.uvel kezdődik. Ő húzott uj látást és új hangot; ö volt a nagy fölszabadító, Szinte felmérhetetlen a jelentó v-p1 a magyar kultúra nagy öreg­ül olását, százndeleji virágzá­sát Ady-koraként tárgyalhat­ná az Irodalomtörténet, Ady nélkül nem születhetett volna meg az új magyar irodalom e* aljaha •'"özedeimaskedhe- tett volna széles körbeír a forradalmi gondolat. A szá­zadelő elégedetlensége és jobbraváeyása talán művészi k'"" ' adássá sHtnyult >■ ha ne-^ jön valaki, aki világo­san agfogalnrazza a bajt — „ez a magyar Ugar” - fel­dobja a megtalált igéket, és összefogja az elégedetlenek és újat keresők százszínű gereffét. Ez volt Ady Endre. A hét- szilvafás kálvinista kisne- mes Párizst járt fia. A „forró szívű, zengő szavú dalnok" — aki elsírta minden magya­ré. bánatát és harcra hívta a sötét vizek partján keser­gőket, 'Ahogy Móricz Zslg- mond mondta Ady ravatalá­nál: „Az emberiség... még né­ma nyomorban hevert: Ady Endre már akkor a szabadsá­got zengte. A szívek gyáván és mindenbe beletörődve, korbács előtt meghunyász­kodva gubbasztottak: Ady Endre mint egy fiatal isten szállott ki a magasba s az ege­kig dobta az új igazságok lán­goló igéit. A lelkekben siket és vak ködök Ady Endre lelkében már tisz­tán égett a felszabadulás örök fénye.. A magyarság előtt álló fel­adatokat ő fogalmazta legtel­jesebben. Költő volt, a teljes ‘-let mecíe'/éiaitatója. fTv hát­in-1 mindenkire serkentő» W; a harcosok a fegyvertár- iát látták benne, az esztéták u vers niegúj (tóját. A szó 7,ad elejének Jobbra törekvői egyszerre tisztelték Ady Endrében a költőt ég a váteszt. A költőt, aki nagy lé­péssel vitte tovább a verse­lés művészetét és a prófétát, a politikust, aki a tízezer fok­ra hevített vas izzásával élte át, nemzetének »és a korabeli Euró *ának nagy kérdéseit. Nincsen .kérdése a korabeli magyar és európai történe­lemnek, amivel Ady nem bir­kózott volna. Százával vetette fel a gondolatokat, egy-egy strófájához, egy-egy cikkéhez köteteket kapcsolhatna láb­jegyzetként a tudomány ma Is. A szocializmusról, a mllitarlz- musról, a cárizmusról, Kelet- Európáról, a kacskakezű csá­szár mesterkedéseiről lényeges dolgokat tudott, a verseiben — a Magyar Ugaron, a Szentlé­lek karavánja, az Idő rostájá­ban, a Mesebeli János, a D na vallomása, a Magyar Mc- siások, a Magyar jakobín . dala, a Szétszóródás előtt - a magyar történelem szám-, tanulságát és feladatát l'ogu mázt* meg a századelő és lövendő nemzedéke számúid Ügy érezte, hogy nemzete a betelő sors huszonnégy eclíis órájához érkezett, ha késik a feudális lomokat eltakarító forradalom, a magyarság ki­hull az idő rostáján. Oemokru- tlkus, független Magyarorszá­got akar. Ügy érezte, az avult idült robbantani kell, hogy u robbanás helyén nőjjön vala­mi, Addig negyvennyolc és hatvanhét ellentétében gon­dolkodtak, Ady felismerte: a mameluk hatvanhetességgel és a sirvavlgadó negyvennyolcas- Sággal egyszerre szembe kell fordulni a szociális elégedet­lenség talajáról, s a nemzeti- szín zászlóra fel kell írni a szociális felszabadulás igéjét, Ezért ölelkeztette költészeté ben a magyar márciusokat es­ti vörös májusokat. Nemcsak a maga népére-gondolt. A magyar jakobinus az „elnyomottak és összetöri­tek", a „magyarok és nem magyarok" egyforma keservét dalolta, s a „magyar, oláh és szláv bánat” egygyökerűségét, a Duna kilesett titkát. Lírájá­ban ott vannak a Kárpát me­dence közös gondjai és vágy­álmai Benne is, mint Bar­tókban, József Attilában és annyi jeles magyar alkotóban ott élt a népek testvérré vá­lásának eszméje. Jelzéseit, ki­áltásait ezért fosták fel má­éi etében a szomszéd népek költői, románok, szerbek, hor- vátok, ezért köszönthette a szlovák Hviesdosláv „hajnalló- korszak hőseként". Lírája magyarságélménye, s forradalmi demokratizmusa felől érthető leginkább. In­nen érthető, hogy még a sze­relemből, pénzből, mámorból és istenkeresésből is gyakorta politikum lett nála. A maga és népe sorsával birkózó költő egyetemes em­beri titkok megfejtésére Is tö­rekedett. Átélte, érzékelte az ember helyét a mindeméi:be­vállalta a pokoljárást. Az idő­höz és helyhez kötött társa­dalmi élményt az egyetemesbe emelte, akárcsak Bartók tet­te a zenében. A késel Advnal születik meg, a „minden egész eltö­rött” hangulatában u „csillag- távlat”, az új víziók. Koráb­ban a magyar társadalmi forradalom sürgetője volt. most a világforradalom óha.1- tozójává válik. Az Imperialista háborúval szembefordulva, rémlátomásoktól gyötörve, „kosarazott szájjal’, „lefojtott tüdővel” írja az emberség val­lomásait. „Ember az emberte­lenségben” — írja egyik leg­szebb verse fölé. (1916). Ak­kor, mikor a szívét csakugyan puskatus zúzta, a szemét „ezer rémség" nyúzta. „Ember az embertelenségben: ez, annyi a magyarság múlhatatlan, érc- beönfött, békeszava, világaján­déka — mint Fábry Zoltán ír­ja — többet, szebbet nem mondhat, nem adhat senki...” Igéi nem fakulhatnak; örök­sége mindig időszerű marad 'ssss/ss/ss/sss/sssssssssssssssfsssrssfsssss*ssstsrsssssss///vsssssssss/sfs/srs/sss// lóth Clemér {Áttetszik / Áttetszik a házakon a hold Te Kőmíves Kelemenné vagy Nincs Kőmíves Kelemenné ma. Nem szökik te! poraidból fal. Ellened a házadból kivert. Ne felejtsd el gyorsan azt a pert. Az ellen, ha por vagy is, rádron». Áttetszik a házakon a hold. 8 NÓGRAD - 1969. február 2., vasárnap ORDÍTOZNAK c- '»törtök van. Csütörtök m. Ezt meg akarom ie- yezni. Csütörtök délután, süt a nap, mint tavasszal szokott, pedig november van. Friss fű­tésszag. A hajad levendula Il­latú. Az arcod jobbról süti a nap, balról árnyékban van, Janus arc. Ezt mind mag aka­rom jegyezni, mert úgy örü­lök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ültem az asztalnál és olvastam, amikor egyszerre betómnyillalt. hoey hátha nem ’s jössz el, Meggondolod ma­gad vagy közbejön valami vagy mit tudom én. Annvi minden történhet az ember- -el. Már a gondolattól i#meg­ijedtem és az ablakhoz mene­kültem előle. Álltam az ab­laknál, a türelmetlenségtől mozdulatlanul és magamban mindenféle babonákkal csalo­gattalak. CSIBÉSZ Látod azt a /foltot az ablakon? Oda­nyomtam az orrom az üveg­hez, mint a gyerekek és azt mondogattam rnafamban: ha az a felhő elmegy a nap elől mire tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel, A felhő maradt. Eire azt mond­tam, ha két busz érkezik egy­szerre. akkor a másodikban ülsz. Mindig csak egy busz lőtt. Aztán már minden re­mény nélkül néztem ezt, a ronda utcát, amikor csönget­tél. örömömben azt sem tud­tam, hogv merre az ajtó. MIT AKARSZ A GYEREK­TŐL. Ilyen bolond az ember Ijedtemben mindenre gondol­tam, rémeket láttam, balese tét. meg Ilyesmit, csak áznem jutott az eszembe, hogy gya­log jössz. IDE GYERE Nem tudok betelni veled. Szép vagy ma, nagyon. Kipirultál, csillog a. szemed. És itt vagy. Végi« eljöttéi.* í Ülj ' már le. Főzzek egy kávét? Vagy in­nál valamit? Cseresznyét? Töltsék? NE APUKA NE Fi­gyelsz rám? IDE GYERE Az: kérdeztem, töltsek-e? Zavará­nak látszol. Légy már kedve­sebb. Mosolyogj egy kicsit és övezd otthon magad. Nézz kö­rül. Ugye, milyen rend van? Dél óta csak takarítottam. Megnézheted a szekrény tete­jét Is. Itt minden a te kedve­dért ragyog, IDE GYERE Ar mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak y vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY Vigyázz, a körmödre ég a cigaretta! Dobd már el. ENGEM NE Mi bajod? Ide­• A Központi Sajtószolgálat 1968-as pályázatán dicséretben részesített novella. timemmmmmmmmmhm ges vagy? Történt valapoi? ENGEM NE ENGEM NE Ta­lán azért, mert feljöttél? AZT MONDTAM IDE GYERE Vagy talán... JAJ APUKA JAJ Értem már. Megfeledkez­tem róluk, A szomszédaim Kicsit vékonyak a falak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallataalk, aminek nem kel­lene. Igyál egy kortyot é» ne figyelj oda. JAJ JAJ Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hallod őket, ENGEDD EL MIRT Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos emberek, Az egyik ember ilyen, a másik olyan, MAJD ADOK ÉN NEKED A csörömpölő villamost sem hal- lód. Az autóbuszt meg a hál­nál! szemetest sem, ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok kö­zül. Szomszédzaj. Én úgy hí­vom, hogy szomszéd zaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több, Egy jelenség a sok közül. Ebből is tudhatod, hogy nem élsz egyedül, ha­nem egy közösség tagja vagy. Kicsit hangos a közösség egyik-másik tágja, dohét iste­nem, van ilyen. A nagyváros mindig zajos. TE ÖRÜLT TE Végtére is lehetne a közelben kovácsműhely, futballpálya vagy sintértelep, vágóhíd. ÁL­LAT Ha rájuk tőn, nem tud­ják abbahagyni.1 Hagyd a fe­nébe őket. Ne is figyelj rá­juk. Rám figyelj. Akarok ne­ked mondani valamit, de csak ha figyelsz rám. így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. Azt akartam monda­ni.., JAJ JAJJAJ Na jó. ak­kor várjuk meg, amíg végez­nek. látom nem tudsz másva figyelni, csak ezekre. Hamar vége lesz, Most például u? aoa rugdalja a fiát. aki a föl - öün fetreng. Az anya pedig tonoraékol és vonvit. mint a kutya, ha holdat lát, A múlt héten jött ki a kórházból, Hangján is itz re teheted, hogy mi baja volt. igen, Egyszer* csak Ntat’1 % GAZEMBER Most Jön a második rész, amikor az asszony tíz köröm­mel uévik a fáriének h fia vé­delmében. Mielőtt azonban hozzáérne a férj úgy váaia szájon, hogy elvágódik, MOST POFÁZZ Ha minden a meg­szokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Addig a fiú a sarokban ül és szipog, Arán kölyök ő a család szemefénye. Ami­kor kanyarója volt, ott vir­rasztónak az ágya melleit. Megható volt látni a karikás szemű szülőket. KIVEL FE­KÜDTÉL T E Célhoz ért. TE SZEMÉT Ez a szemét a mos- toha'ánva. Tizennyolc éves és egvre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodalmi szó- használat, Ez a pedagógia diadala, Valakit minőiért ver­ni fognak és tud koncentrálni arra. hogv szépen fejezze k> martát. NESZE Mert 6 is u.es* kapja a magáét. KIVEL tTnM'UTmr'GTEL Hí hbrod, ha nem, ezt a lányt minden héten •v *>"•» az orvos, <!'B' OtTSÉG. Meg ne mozdul!. Mindjárt vége. JAJ SE­GÍTSÉG Mondom, hogy ma­radj nyugton. Ebben a házban hetvenkettő laknak és vala­mennyien hallják, amit te, Ér­ted? Valamennyien ülnek a szobájukban és hallgatják- Esznek, isznak, olvasnak, Imádkoznak és közben hn't- gatják. GYILKOS Most mit nézel így? FOGD A SZÁD Mit akarsz? TE SZAJHA Hívja* rendőrt? És ha azt mondják, hogy csak vitatkoztak? K *S Jelentsem fel őket? És ha én keveredek bajba? GYILKOS Pont én jelentsem fel a het­venkettő közül? KUSS Aztán engem utáljanak, hogv spicli vagyok? És hol vannak a ta­núk? TAKARODJ Hát nem érted, az isten verje meg, nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el? T rombiták Koppány György felvétele Szakonyi Károly — Na, már itt vagyok, csak kihúztam a kávéfőző dugóját. Halló! Halló, Ancsa! — Jó, hallom! Azt nézem, nogy most mit fog mondani, hol tölti a Szilvesztert? — Csak kihúztam a kávé­főző dugóját. Megkínálnálak egy csészével... — Nevetett. — Hallod? — Jó, azt nézem, hogy most mit fog hazudni. — Ja, nem is figyeltem. Ez most a felesége? Egészen csi­nos. — Nem tud,om a nevét, de mintha már láttam volna va­lamelyik filmben. Talán azt is Pietro Germ} rendezte. — Ezeket mind ő rendezi, *A Központi Sajtószolgálat mirt-as pályázatán harma­dik díjat nyert elbe,széles. mi? Ért ezekhez a dolgokhoz. Ancsa belebúgott a készü­lékbe: — Állati! — Micsoda? — Hát nem nézed a képet? — Ja, igen, igen, csak elhe-. lyezkedtem... — Kati maga alá gyűrködte a díszpárnákat a heverőn. Behúzódott a sa­rokba, összegömbölyödött, ügyeskedve szürcsölt a feke­téből. Bal kezének hosszú uj­jaival átfonta a zöld telefon- kagylót. Szétbomlott vörös ha­jának lugasából nézett ki a televízióra, a kékfényű szobá­ban. — Ancsa? Öntök egy kis kaffét a kagylóba, jó? Elég erősre sikeredett, hogy aztán megint ne tudjak aludni... — Rosszkedvűen felnevetett, igazgatta a fenekét a puha párnák között. — Klassz pasi, nem? — Ez az Ugo Micsoda? — Tognazzi. Hát nem? — Kicsit töpszli. — Töpszli a fejed! — Jaj, bocsáss meg, drá­gám, nem tudtam, hogy bele­estél. Bizonytalan dünnyögés a vonal másik végén. Kati szürcsölt a kávéból. — Na jó, nézzük! Tognazzi a szalon óráját né­zi. A terített, asztal Chianti, meg pezsgő. Tognazzi fehér ingben, szmokingnadrágban. A felesége kis köténykében sü- rög-forog. Eteti az urát. A gyerekek. Tognazzi az órát né­zi. mennie kell. ..Majd a te­levízióban. éjfélkor... majd integetek.. Ancsát mintha csiklandoz­nák: — Fogadjunk, hogy át­veri őket! — Naná! A rohadt dög! — Csak arra vagyok kíván­csi, melyik nőhöz megy? — A rohadt dög! — hajto­gatta Kati. Tognazzi érzékeny búcsút vesz a családjától. Rohan. Snitt. Hát persze, annál a nőcskénél! Aki az Elcsábítva és elhagyatva című filmben is játszott. Kis fekete nő, olyan, mint egy fiatal párduc. Ülnek a tévé előtt, éjfélkor. És Tog­nazzi, a stúdió-zenész a kép­ernyőn pezsgős poharat eme. kacsint... — Nézd, micsoda rohadt dög! Látod? Ancsa hangja: — A fene egye meg, ugrál a kép. Vala­hol bekapcsolhattak egy mo­sógépet. Mosógépet, főidőben! — Hát nem látod? — Kati felháborodottan magyarázta: — Ül a nőjénél! Persze, a ha­verokkal .jó előre felvetette ezt a szilveszteri képet. Látod? Halló! Csend. Csak a tévéből hal­latszott a lehalkított szöveg. Meg az olasz muzsika. Kati le­tette a csészét, végighasalt a heverőn, arca elborult. Két» I FÖ3BÖBEM*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom