Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Pest után Tarjánban Ezerlcétszáz folyóméter történelem égy tudományos munkatársra. Jelenleg ugyanis csupán két adminisztratív dolgozója van a levéltárnak, akik nem rendelkeznek felsőfokú képesítéssel. Igen nagy gond, az is, s feltétlenül megoldást sürget, hogy a levéltár máris kinőtte a rendelkezésére álló helyet. Raktárainknak befogadóképessége zárt, az anyaga viszont, természeténél fogva, állandóan növekszik, vagy legalábbis növekednie kellene. A jelenlegi helyiségek elegendőek ahhoz, hogy a levéltári munka megkezdődjön. De csak ahhoz! Az elkövetkező években a múzeumon, a kiállítási csarnokon kívül a levéltár is joggal tart igényt tágas, korszerű munkahelyre, amely méltó anyagának tudományos jelentőségéBúcsúzóul azt kérdezem Schneider Miklóstól: egy év alatt felfogta-e a salgótarjáni, a Nógrád megyei köztudat a levéltár jelentőségét, a megye szellemi életében betöltött szerepének hatását? Mi a válasz? Nógrád megye még nem „fedezte” fel levéltárát a megyeszékhelyen. Amennyi az intézmény vezetőjének erejéből, s főképpen idejéből futotta, megtette az intézmény „propagandája” érdekében. Múlt évben a Palócföld két számában jelent meg publikáció tollából, a megyei honismereti aktíváknak előadást tartott a levéltár anyagáról. Ennek ellenére, különösen a megye távolabbi zugaiban, számos népművelő, pedagógus akad, akik egyszerűen még csak nem is tudnak arról, hogy Salgótarjániban már egy éve levéltár létezik. jA februárban lezajló tanácskozás bizonyára több go<nd tisztázására nyújt majd lehetőséget, s helyesen szabja meg a jövő feladatait. Még több gondról is szólhatnánk, szándékosan csak a legégetőbbeket említettük. Reméljük, a közöny szürke függönye mielőbb eloszlik a megyénk szellemi életében oly fontos szerepet játszó intézmény körül, s létezését tudomásul veszik, s „kihasználják” azok, akiknek kedvéért létrejött. T. E. Nyomozás egy opera után A hazai szabadtéri játékok programja az idén bővül: Szeged, a gyulai vár, a szombat- helyi Iseum után tervbe vettek azt is, hogy a szentendrei piactéren kiképzett színpadon rendeznek szabadtéri előadásokat. A tervek szerint az első magyar operát szándékozzák színrehozni, amelynek furcsa címe így hangzott: „Pikko nerceg és Jutka perzsi", s nem mindennapi volt a műfajmeghatározása sem: ..szomorúvíg opera”. Ezt a darabot, amely első operai előadásként került színre az első magyar színtársulat előadásában, Budán 1793. május 6-án, a kor neves színházi zenésze, az olasz származású, de Pozsonyban, majd Pesten megtelepedett Chudy József szerezte. Chudy a XVIII. század végén Erdő- dy János gróf galgóczi kastélyában volt zenekarvezető, később a pozsonyi színház karmestere lett, s innen került előbb a pesti német, majd a budai magyar színházhoz, hogy néhány év múlva újra a pesti német színháznál tevékenykedjék. A Ma^-arországon színre került első opera szövegkönyve megvan a Széchényi Könyvtárban, a zenéje azonban ismeretlen helyén lappang, s most, hogy tervbe vették bemutatását, megindult a nyomozás Chudy muzsikájának felkutatására. A nyomok Pozsonyba vezetnek, itt remélik megtalálni a zenetörténet érdekességét. Amennyi- oen mégsem sikerülne, az egykori szövegkönyvhöz vala- me'—'1' más» var zeneszerző komponál ma^d korabeli hangulatú muzsikát. Négy város születésnapja 1954. február l-én emelték, városi rangra Kazincbarcikát, Keszthelyt, Oroszlányt és Tatát, most ünneplik tehát — mint városok — tizenötödik születésnapjukat. A négy jubiláns város merőben különböző jellegű: Kazincbarcika alig két évtized alatt fejlődött ipari központtá, Keszthely művelődéstörténeti érdekességei közé tartozik, hogy itt született Gold- mark Károly, a nagy zeneszerző, s itt komponálta Kacsóh Pongrác a legszebb magyar daljáték, a János vitéz zenéjét, Oroszlány felszabadulás után lett fontos bányászváros, Tata pedig azonkívül, hogy a „tavak városa”, arról is nevezetes: iit van a legjobb magyar sportolók edzőtábora. E mlékszem még évekre, amikor a Faluszínház — a mai Déryné — szinte állandó lakója volt a megyének. Járta a legapróbb településeket is, a szó egészen szoros értelmében kultúrmissziót töltött be. Lassan immár húszeszten- dös lesz a faluszínház. Az eltelt csaknem két évtized alatt sokminden történt kulturális életünkben — a falu viszonyai között is. A mozi mellé, a színház mellé, mint erős hatású „versenytárs”, felsorakozott a televízió, egyre több otthont hódítva meg, s volt néhány esztendő, amikor úgy tetszett: az élő színház alkonyához jutottunk. A színházi előadások elnéptelenedésének folyamatában szerepet játszott, hogy a televízió a legkiválóbb produkciókat tudja a legkisebb közösségekhez eljuttatni, s az is, hogy az élő színház — a Déryné — elég késön ébredt a konkürrencia veszélyére, s próbált színvonal-javítás sál vonzóbbat nyújtani a korábbitól. Szomorú folyamat tanúi lehettünk ebben az időszakban. A színház egyre inkább csak bázishelyekre szorult műsoraival, s a gyérülő közönség láttán sokakban felvetődött a gondolat: van-e még falvóinkban létjogosultsága a Dérynének? Végül is a tíz ujjamon megszámláltyasärtoapi jegyzet Falusi bérletek hatnám azokat a helyeket, ahová a faluszínház ma még jár, ahol hivatást tölt be kulturális téren. Pedig ma már ez a művészeti együttes is magas szintű igények kielégítésére, nagy hőfokú élmények termelésére képes. Az viszont megint kétségtelen: a színház természetszerűen oda látogat rendszeresen, ahol közönség várja, ahol van kinek játszani, nem az üres falaknak hangzik a szó. A színház nem csupán művészeti, de gazdasági intézmény is. Hiába rójuk fel, hogy egyik vagy másik korábbi jtászóhelyéhez „hűtlen” lett, ha a hűtlenség oka épp a fogadtatásban rejlik. Ezért reménytkeltő, hogy újabban mind több falusi művelődési vezető ismeri fel felelősséget a színház iránt, s igyekszik olyan feltételeket teremteni, amely vonzó a színháznak, s kedvezően segíti a színházi élet falusi alakulását. A korábbi szemlélet, hogy a közönségszervezés a színház dolga, hogy a produkció látogatottságáért a helyi emberek semmi felelősséggel nem tartoznak, azt hiszem, véglegesen lejárt nóta. De az is immár mindjobban, hogy az előadások „fix-összegért” juthassanak el a művelődési otthonokba, függetlenül attól, ül-e valaki a teremben, vagy nem. A falusi művelődési otthonok sem élnek meg dificitből, az állami támogatás nem arra van, hogy hiábavalóan kidobáljuk az ablakon. Új, járható utat kellett tehát ke- r ~ni, hogy mindkét fél, a é: a színház számára ej „-ránt megnyugtató legyen a közeledés. Ez az út a falusi színházi bérletrendszerben bontakozik egyre biztatóbban. Ma már számos helysége van a megyének, ahol a színházi rendezvényekkel kapcsolatosan bérleti rendszerről beszélhetünk. A törzsközönség növekvő tábora azt jelzi, hogy a televízió hatalmas térhódítása ellenére az élő színház korábbi aggodalmainkat cáfolva továbbra is hat, és nélkülözhetetlen életünkben. Ezt bizonyítják a szécsényi, a pásztói szervezés eredményei, de erre utal mindenféle kezdeményezés. A bérletszervező helyek általában havi egy műsorra hirdetnek éves programot, s az a készség, hogy a julva- ink egy részében sor kerülhetett erre, rendkívül biztató jelenség a kulturális, művészeti igények növekedését illetően. Szécsényben például mintegy 150 bérlője, állandó vendége van az esteknek, s ez elegendő alap és jogcím, hogy a színház ne kerülje el a művelődési házat, értelmét érezze az áldozatos munkának. A falu most a zárszámadás napjait éli. Terveznek az emberek, mire, mennyit költsenek, s ebben a tervezgetés- ben sokaknál szerepet kapnak a kulturális szükségletek is. Az volna jó, ha a művelődési élet irányítói most különleges aktivitással ösztönöznék falvaikat, s széles körű akcióvá tudnák fejleszteni a bérletrendszert. Mutatós példák bizonyítják, hogy van értelme a fáradozásnak. A falusi emberek is mind fogékonyabbak a kultúra, a művészet produktumai iránt — éljünk hát a biztató lehetőségekltel. PÁLYAVÁLASZTÓ FIATALOK A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat bemutatja az érdeklődőknek. hogyan történik a gyakorlatban a betűszedés. Salgótarjánban, a megyei József Attila művelődési központban látható pályaválasztási kiállításnak, e „nyomda-sarok” egyik érdekes része S ami a lányukat érdekli? A balassagyarmati mezőgazda- sági szakmunkásképző iskola így élünk mi címmel mutatja be szemléltető eszközeit és az országos versenyeken a* iskola diákjai áltál szerzett rangos díjakat A Nógrád megyei Építőipari Vállalat a lépcsözsaluzás folyamatával ismerteti meg az ifjú látogatókat, akik a Salgótarjánban zajló pályaválasztási napok programjaként látogatnak a város üzemeibe s a kiállításra is NÓGRÁD — 1969. február 2., vasárnap 7 A volt nógrád megyei kórház egyik szárnyépületében alig egy év ót.», a nógrád megyei levéltár működik. Egy év nem nagy idő, elég azonban ahhoz, hogy összegezve tapasztalatait, bizonyos perspektívára engedjen következtetni. Egyében kívül, nyilván erre is gondoltak akkor, amikor elhatározták: február második felében Salgótarjánban tanácskozást hívnak össze, amelyen a tanácsok népművelési szervei, a történelemkutatással foglalkozó intézmények, a bonismeret munkásai vitatják meg a megyei levéltár eddigi, Budapest után, immár Salgótarjánban végzett tevékenységét, s ezzel összefüggésben, a jövő tennivalóit. Felkerestük Schneider Miklós levéltárvezetőt: hogyan ítéli meg az intézmény munkáját, milyen aonáokkal küzdenek, mit tart az elkövetkező időszak legfontosabb feladatának? Mi történt eddig? Schneider Iklós szerint, maga az a tény, hogy a korábban Budapesten őrzött levéltári anyag „átjött” Salgótarjánba, örvendetes dolog. Nemcsak itt van. ami ennél fontosabb, áttekinthető állapotban van itt. Használhatósága, anyagának hozzáférhetőségi foka körülbelül azonos az országos levéltári átlaggal. A költözködés tehát nem járt semmiféle hátrány- ■nyai. A levéltár jelenleg 1200 folyóméter anyaggal rendelkezik. Milyen az anyag rendezettsége, feltártsága? Kétségkívül messze állunk még attól, ami a jövő útját jelzi, nevezetesen az elektronikus adattárolástól. Természetesen, e rendszer még nem vált általánossá sehol a világon, így a magyarországi levéltári munkában sem lelhető fel. Nem is ennek nyomait keressük. A levéltáraknak hazánkban a2 úgynevezett fond-, illetve raktárjegyzéket kell vezetniük, e két alapvető jegyzék alapján válik hozzáférhetővé az anyag Levéltári berkekben van olyan vélemény is, hogy e jegyzékeken túl minden jelentős iratról is készüljön feljegyzés, így a levéltár mérhetetlenül szélesebb körű tájékoztatást tud nyújtani a kutatóknak és ál- I alában az érdeklődőknek. Nos, a .Nógrád megyei levéltárban is megkezdték az iratokról készülő katalógusrendszer összeállítását, s e munka folyamatosan készül. Megtudtuk tehát: hogyan tette lehetővé a levéltár a kutatók tájékoztatását, s azt, hogy falai között kutató munka folyjék? Milyen mun- ka folyt? A levéltár Salgótarjánba holő megyei monográfia szerzőgárdájának fokozottabb segítése, a több kötetes munkához szükséges nagyarányú kutatás megkönnyítése. A monográfia munkatársai eddig sikerrel dolgoztak a levéltárban, a második és a harmadik kötet anyagának összeállításában eredménnyel használták fel az itt felkutatott adatokat, dokumentumokat. Segítette az intézmény a nagy történelmi évfordulókra való felkészülést, a kiállítások szervezését, a pályázatok anyaggal való ellátását is. Bár az 1918—19-es Időszakra vonatkozó levéltári anyag sajnos, rendkívül hiányos! A monográfia szerzőgárdáján kívül, érkeztek kutatók Balassagyarmatról, s legtöbben az egyes községek történelmének feltárása kapcsán dolgoztak az intézményben. Összesen 61 kutató 250 esetben dolgozott a levéltár kutatószobájában. A levéltáron belül, természetesen, ugyancsak folyik kutatómunka, amelynek célja mindenekelőtt a kiállítások anyaggal való ellátása. Legutóbb az 1918-as polgári demokratikus forradalom évfordulójára a múzeum által rendezett tárlatot igyekezett ellátod minél teljesebb anyaggal az intézmény. Most a Tanácsköztársaság jubileumára, a felszabadulásunk évfordulójára készülnék. Ezen kívül a távlati, tervben szerepel egy megyei történelmi olvasókönyv összeállítása, amely színesen egészíti ki a nagy monográfia anyagát, s egy falu monográfiájának összeállítását is tervezik. Tervezik? Álljunk meg e többesszámnál, amely tulajdonképpen nem az, s a levéltár egyik gondját jelenti. Az intézményben minden kutató, feltáró, tájékoztató, esetenként adminisztratív munkát is egyetlen ember, a levéltár vezetője, Schneider Miklós végzi, lenne még legalább zalaiénak egyik célja a készü-Sziikség
