Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

Koszigin szabadságát tölti MOSZKVA „Azok a híresztelések, ame- l.' Vet egyes felelőtlen forra­sz erjesztenek a nyugati saj­tói Mekszej Koszigin be- teg ' megalapozatlan ki­talá. - jelentette ki péntt »onyid Zamiatyin, a szov. Külügyminisztérium sajtóosztály; mák vezetője. Külföldi h írügynökségek tu­dósítóinak ‘ \lekszej Koszigin egészségi állapotára vonatkozó kérdéseire vá ,’,aszoiva Zamja- tyin rámutatott­„Ismerem azo a jelenté­seket, amelyek a nyugati saj­tóban, például egyes londoni lapokban jelentek meg Alek- szej Koszig.n egészségi álla­potáról. Ezek a jelentések nem felelnek rrjeg a valóságnak. Alekszei ,5őszi gin szovjet mi- nisz+síélnök szabadságon van Jelenleg Moszkva környékén tartózkodik és hamarosan szabadságának lejártává;, visszatér munkájához”. Vissza az arab területeket Megnyílt az Izraeli KP kongresszusa TEL AVIV (MTI) Tel Aviv arab negyedében csütörtökön mintegy nyolcszáz küldött részvételével megkez­dődött az Izraeli Kommunis­ta Párt XVI. kongresszusa. A beszámolót Meir Vilner, a párt vezetője tartotta. Vilner kifej­tette, hogy az izraeli vezetők azért nem akarnak békét, mert ez azt jelentené, hogy Iz­raelnek meg kellene oldania az arab menekültek problémáját és ki kellehe vonulnia a meg­szállt területekről: a közvetlen béketárgyalásak követelésé­vel. Izrael a győztes ci­nizmusát tanúsítja a legyő- zöttel szemben, hiszen egyet­len arab állam sem tárgyalhat Izraellel, mielőtt ez utóbbi visszaadná a háborúban elfog­lalt területeket. Vilner felszó­lította az izraeli vezetőket, hogy szakítsanak az amerikai imperialistákkal. Vilner be­számolóját több ízben félbe­szakította a küldöttek taps­vihara. Vietnami jelentén A háború egyévi mérlege SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság­harcosok Tet-offenzivajanak első évfordulóján csak szórvá­nyos harci tevékenység folyt az amerikai hadi jelentések szerint. Ugyanakkor az ameri­kaiakat aggodalommal tölti el legutóbbi felfedezésük: Sai­gontól 84 kilométernyire meg­találták a partizánok egyik épülő'föld alatti dzsungel-kór­házét, amely hat kisebb és két nagyobb tórteremből áll, ösz- szesen mintegy háromszáz ággyal. Az amerikai szakér­tők szerint az egészségügyi berendezések, amelyeket 12 alagút kötött össze a külvi­lággal, egy teljes partizán- hadosztály ellátását biztosí­tották volna, amiből arra kö­vetkeztetnek, hogy a gerillák újabb támadó műveletekre készülnek fel. A DNFF hírügynöksége ar­ról számol be, hogy Quang Nam tartományban a sza­badságharcosok január köze­pén 250 ellenséges katonát tettek harcképtelenné egy ötnapos csatában, lelőttek hat renü tógépet, és megsemmisí­tettek négy katonai járművet. HANOI A VDK sajtója vezércikk­ben emlékezett meg pénteken a Tet-offenzíva első évfordu­lójáról — Quan Dől Nhan Dan. a néphadsereg lapja. Az egész 1968-as év mérlegét meg­vonva rámutat, hogy a f°r_ radaimi erog 630 Ouo eliense- ge.s xatonat tettek harcképte­lenné, beleértve 230 000 ame­rikai és külföldi csatlós-ka­tonát, ez a szám a sebesülte­ket, eltűnténél es háiouaKat foglalja magában. A szabad­ságharcosok lelőttek, megron­gáltak és a földön megsemmi­sítettek hatezer repülőgépet, megrongáltak vagy tönkre­tettek 13 500 katonai jármű­vet, elsüllyesztettek ezer ro­hamcsónakot és teherhajót. megsemmisítettek 1100 ágyút, felgyújtottak több mint 700 lőszer- és üzemanyag-raktá- rat. felrobbantottak 700 hidat, elfoglaltak vagy leromboltak több mint 1500 katonai őrál­lást, megerősített pontot. A Nhan Dan a maga részé­ről rámutat, hogy a katonai sikerek megszilárdították a szabadságharcosok politikai eredményeit, megerősítették a nemzeti összefogás nagy tömbjét a DNFF politika: programja alapján. A dél-vi­etnami nemzeti, demokratikus és békeerők szövetségének lét­rejötte és a népi forradalmi hatalom megteremtése új nagy felszabadított területeken hoz­zájárult a dél-vietnami nép ügyének megszilárdulásához. Mindez — figyelmeztet a lap — azonban nem jelenti azt, hogy az amerikaiak fel­adták agressziás terveiket. Irak További eljárosok kénnek ügyében BAGDAD (MTI) Abdullah Szalum iraki tá­jékoztatási miniszter csütörtö­ki sajtóértekezletén kijelentet­te, hogy az országban széles körű kémhálózat tevékenyke­dik, s éppen ezért további bí­rósági perék és kivégzések várhatók. A miniszter ugyanakkor kö­zölte az újságírókkal, hogy né­hány napon belül szabadon bocsátják az iraki olajtársaság egyik amerikai alkalmazottját, akit kémkedés gyanúja miatt egy hónappal ezelőtt tartóztat­tak le. A miniszter a továb­biakban ismételten cáfolta, hogy az iraki hatóságokat faji gyűlölködés vezetné, egyben feltette a kérdést: a bagdadi kivégzések ügyében hisztéri­kus kampányt folytató nyuga­ti vezetők miért nem emelték fel szavukat az Izrael által megszállt arab területek la­kosságának sorsa miatt is. A bagdadi televízióban be­szédet mondott az Irakban élő zsidó közösség vezetője. A fő­rabbi hangsúlyozta, az iraki hatóságok a zsidókat nem ül­dözik, ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a mohamedánok és a keresztény szekták tagjai. A péntek reggeli iraki la­pok céloznak arra, hogy a je­lenleg folyamatban levő bíró­sági tárgyalásokon elhangzott vallomások fényt derítenek majd Nagy-Britannia ég az Irakban működő kémek és ügynökök kapcsolataira. Ez történt Sztálingrádnál 5. Kn kapitulált lésre Az ezredes szavaiból ki­Az időközben odavezényelt szovjet öenzinszállltó autók­ból fel töltötték a németek gépkocsijait. Mindegyik autóra két zászlócska került: egy fe­hér és egy vörös. Mindegyik­ben két külön kiválasztott tiszt ült — egy szovjet és egy né­met és vitték a tűzszüneti pa­rancs kópiáját. A gépkocsik elindultak és ahogy a front­vonal mentén végighaladtak, egyre messzebbre távolodott a tüzérségi tűz. És egyszeriben furcsa csend támadt a fülünk­ben. Hónapok óta először érez­hettük ezt a csendet. Csak időnként hallatszott tompa moraj észak felől. Nem maradt más hátra, mint néhány protokoll jellegű kérdést eldönteni. A hitlerista tábornokok kijelentették, hogy vendégeiknek tekintenek bennünket és ragaszkodnak hozzá, hogy az ő autójukban utazzunk Sumilov tábornok törzskarához — Nem, uraim — hangzott Laszkin tábornok ellenvetése. — önök a vendégek. Igaz, hogy hívatlan vendégek, ezért ha tetszik, ha nem, a mi jár­műveinken kell megtenniük az utat. Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, ter­mészetellenesen egyenes test­tartással jelent, meg. Biccen­tett egyet a fejével és helyet foglalt az első autóban. A gépkocsioszlop nyomban elin­dult. Én azt a parancsot kaptam, hogy maradjak hátra és Adaro ezredes segítségével tisztázzak még néhány formaságot, majd Paulus könnyű terepjáró ko­csiján menjek a hadsereg törzskari épületébe. A munka kicsit hosszúnak bizonyult. Hogy időt nyerjek, elhatároz­tam, hogy nem az úton, ha­nem toronyi ránt vágok át. A terepjáró kocsi időnként érin­tette a kacskaringozó utat, amelyen hosszú sorban halad­tak a foglyok. Egyik kilomé­tert a másik után tettük meg és se vége, se hossza nem lát­szott a foglyok tömött sorai­nak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az érde­kelt. hogyan jutott Paulus a kapitulációra vonatkozó dön­túnt, hogy a 6. hadsereg pa­rancsnoka azokhoz a német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztották Hitler ka­landor stratégiáját. Hitler in­kább a „kiváltságosok” adott­ságaira. az ösztönökre és a jó­sok, az asztrológusok jövendö­léseire hallgatott, semmint, hogy kikérte volna a tapasz­taltak tanácsát. Még mielőtt beköszöntött volna az ősz, amikor világossá vált, hogy a Volgán való átkelés terve ku­darcba fulladt, Paulus rádöb­bent arra, milyen veszélyes helyzetbe sodródott hadsere­ge, amely hosszú ékként ha­tolt védelmünkbe. Nem egy­szer javasolta Hitlernek, hogy még a hideg beállta előtt von­ják ki a csapatokat Sztálin­grádból, elkerüli . ezzel a fe­nyegető pusztulást. Hitler azonban hallani se akart er­ről. Ragaszkodott ahhoz, hogy bói-mi áron tartsák a Volgia- parti hídfőállást, s abban re­ménykedett. hogy tavasszal újra kezdődhetnek a hadmű­veletek. Az utolsó pillanatban, ami­kor az összeomlás elkerülhe­tetlen volta teljesen nyilván­való lett. a Führer megenged­te Paulusnak. hogy Berlinbe repüljön. Ez néhány nappal a kapituláció előtt történt. Pau­lus azonban elhárította a meg­hívást: katonáival maradt. Adam ezredes szerint Pau- lug január 31-e előtt az utol­PRÁGA A Prace „A nagy hadgya­korlat” címen foglalkozik a Csehszlovák határon lezajló amerikai—nyugatnémet kato­nai manőverekkel. A kérdés az — frja —, hogy az erődemonstrációnak mi az értelme, ki ellen irányul? Csehszlovákia ellen? Aligha, ez visszhangja azoknak a vi­haros eseményeknek, melyeket Csehszlovákia néhány hónapja átélt. Azonban sokkal valószí­nűbb, hegy a NATO. a cseh­szlovák határnál néhány saját belső problémáját akarja meg­oldani. A gyakorlatnak többek kö­zött be kell bizonyítani — ír­só naplókban senkivel sem be­szélt. Egész idő alatt le nem hunyta a szemét, bunker-iro­dájában é.i.iel-nappal föl-alá járkált Csak akkor jelent meg, amikor utolsó döntését akarta bejelenteni, majd újra oe zárkózott. ... Két nappal később, feb­ruár 2-án megszűnt létezni as északi hadseregcsoport is. Tel­jes kudarccal végződött Hit­lernek az a kalandor terve, hogy Sztálingrád elfoglalásá­val keletről bekeríti Moszk­vát. •* És íme néhány adat erről a történelemben egyedülálló csatáról: Sztálingrád falainál az ellenség 182 ezer katonám és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a sebesült. A szovjet hadsereg 1450 ellen­séges tankot, több mint ezer ágyút. 1337 repülőgépet sem­misített meg. És még egy tény: abban az időpontban, amikor a bekerí­tés megtörtént. Paulus had­serege körülbelül 300 ezer ka­tonából és tisztből állt. Kide­rült, hogy a bekerítést végre­hajtó szovjet csapatok létszá­ma ennél lényegesen kevesebb volt... Így ért véget a nagy VoLga- parti csata, amely hat és fél hónapon át tartott. Kezdetét vette a fasiszta területrablók teljes kiűzése a Szovjetunió földijéről. (Vége.) V. Sztyepanov tartalékos százados ja a Prace —, hogy az USA igen rövid idő alatt növelni képes hadseregének létszámát Európában, valamint, hogy egy esetleges összeütközés első fá­zisában taktikai atomfegyvere­ket is használni kíván. A cikk felteszi a kérdést, hogy ez az erődemonstráció a csehszlovák határ közelében még a John­son kormány öröksége vagy piedig egy új kurzus bevezeté­se. A mi aggályainkat az vált­ja ki — írja a lap —, hogy határaink közelében zajlik a gyakorlat, s jelentőségével al­kalmas a feszültség szítására akkor, amikor az európai álla­moknak nyugalomra és békére van szükségük, függetlenül társadalmi berendezésüktől. Eroiitogtsfás a csehszlovák határnál — Szegedi női kezek hímezték bele szívük melegéi i ebbe a zászlóba. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy iizt a lobogót a magyar nemzeti eszme szolgálatában álló hadseregnek szántán. A régi legendás vitézeknek: egy Hunyadinak, egy Rákóczinak kellene feltűnni, hogy fel­rázzák tespedéséből a magyar hazát. Ilyen veszélyben a haza még nem volt soha. Ha nem fogunk fegyvert, el­veszünk örökre... A zászlószentelési beszédet egyébként Horthy meg­lepő szóképpel zárja: — Vegyétek most e lobogót, e drága kincset és jel­szavatok legyen: „Ezen vagy ezzel!” Az altengernagy úgy látszik, csak a flotta fegyver­zetét ismeri, a szárazföldi csapatokét nem. Összetéveszti a spártaiak pajzsát a szegedi honhölgyek hímezte kel­mével . .. A zászlószentelési ünnepségre felsorakozik az egész „nemzeti hadsereg”. Mindössze két gyalogzászlóalj, egy tüzérüteg, egy lovas század, utász század és egy karha­talmi csenüórszázad tiszteleg a főparancsnok előtt. A toborzásra tett újabb és újabb erőfeszítések meddők ma­radnak. Mindössze néhány tucat tanyasi kulák jelent­kezik a felhívásra. Ez az a hadsereg, amelyben jóval több a tiszt, mint a közlegény ... Arra azonban elegendő ennek a gyülevész hordá­nak ereje, hogy miután az intervenciós csapatok túl­ereje leveri a hősiesen harcoló Tanácsköztársaságot, a Dunántúlra vonulva terrorral kezdje megalapozni az új — 28 — rendet, Horthy uralmát. Amikor az első század, Pró- nayék útnak indulnak Szegedről a Dunántúlra, Horthy ezzel az utasítással indítja őket útnak: „Útközben min­denütt verjétek agyon, akasszátok fel a kommunista vezetőket!” Maga a hadsereg főparancsnoka még egyelőre ott ül Szegeden a Kass Szálló különtermében, a P. Ábrahám Dezső kormány ülésén, s hallgatja a különböző híreket izgatottan tárgyaló minisztereket: Budapesten Peidl a miniszterelnök, aztán Friedrich István megkeresi alcsúti kastélyában Habsburg József főherceget, akit 1918. ok­tóber végén IV. Károly „homo regius”-nak, királyi meg­bízottnak nevezett ki. Friedrich felszólítja Józsefet, hogy álljon az ország élére, József főherceg pedig hálából ki­nevezi Friedrichet miniszterelnökké. A P. Ábrahám- kormány hiába ágál a franciáknál, hogy az övék az egyedüli törvényes minisztertanács, nem sikerül az antant támogatását megnyernie „jogai” gyakorlásához. n^hányan fürödni f «»írnak!” Horthy gyorsan megkeresi Józsefet, hódolatát feje­zi ki a „homo regius” előtt. József főherceg megerősíti Horthyt tisztségében. Erre az altengernagy gyorsan hátat fordít a P. Ábrahám-kormánynak (ez a társaság aztán nemsokára fel is oszlik), s bejelenti: augusztus 9-én a hadsereg fővezérlete a hadügyminisztérium kötelékéből kiválik és mint önálló parancsnokság megkezdi műkö­dését. Horthy így megszabadul minden felsőbbségtől, a saját urává válik, azt teheti, amit fegyvereivel el tud érni Fővezér, aki senkinek sem tartozik engedelmes­kedni S azzal sem törődik többé, hogy az antant nem sokáig tűri egy Habsburg „királyi megbízottként” való tevékenykedését, s elzavarja a „homo regiust”. Sőt, nyil­vánvalóan Horthy kedvére való, hogy a megszállók meg­szabadítják egyik jövendő ellenfelétől, akivel különben magának kellene megvívnia, mielőtt a budai várba köl­tözhetne. — 29 — Tisztjei után Horthy maga is Siófokra megy, s miu­tán meghallgatja és elégedetten nyugtázza Prónay Pál jelentését a terrorakciókról, a románok által megszállt , Budapestre utazik, hogy ott az antant budapesti kato­nai misszióját megnyerje a maga számára. Az útra szárnysegédje, Magasházy László egy kopott vasutas­ruhában kíséri el a civillé vedlett, ugyancsak hamis iga­zolványokkal utazó Horthyt. Szerencsésen eljutnak Buda­pestre, az antant tábornoki tanácsához. Harry Hill Band- holta amerikai, Reginaid St. George Gorton angol, G. Graziani francia és Mombelli olasz tábornokok meg­értőén fogadják Horthyt. Megígérik neki, hogy kormá­nyaiknak kedvező jelentéseket tesznek személyéről. A siófoki fővezér ezután a Gellért Szállóba látogat, ahol a Budapestet megszállva tartó román főparancs­nokság székel. Mardarescu román királyi tábornok közli vele, hogy a Dunántúlon nyugodtan tevékenykedhet, a román csapatok nem szándékoznak tovább előrenyomul­ni. A román tábornok kijelentése megnyugtatja: helye­sen ismerte fel a helyzetet, amikor Dunántúlra irányí­totta csapataR, ezt az országrészt választotta az egész országra kiterjesztendő hatalma kiindulási pontjául. Horthy ráadásul megbízható antant igazolványokat kap, s ezeknek birtokában most mér nem kell rang­rejtve utaznia. A siófoki fővezérségen emberei újabb ki­végzettek listájával fogadják. Már nemcsak Magyaror­szág, hanem az egész külföld is zeng a fehérterror rém­tetteiről. A Friedrich-kormány megelégedne a kevés­bé látványos megoldással is, de tulajdonképpen semmi ha­talma sincs. Az egyetlen, amit Friederichék tehetnek, hogy követet menesztenek Siófokra: gondolja meg Horthy, hogy mit tesz, hiszen nem egyedül van a világon. A követ. Beniczky Ödön belügyminiszter meglehető­sen kellemetlen fogadtatásban részesül Siófokon. A be­szélgetés úgy zárul, hogy a végén Beniczky felteszi a kérdést Horthynak: — Ha a nemzeti hadsereged bevonul a fővárosba, lesz-e pogrom,, igen, vagy nem? Horthy így válaszol: — Pogrom nem lesz! De néhányan fürödni fognak. ( Folytatni K — 30 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom