Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
« Sokat hallani az utóbbi időben egy tudományos igénnyel készült munkáról, egy tanulmányról, amely a megye gyenge termőhelyi adottságokkal bíró közös gazdaságaival foglalkozik. Nos, valóban készült ilyen tanulmány a megyei mezőgazdasági szakemberek által, különböző tudományos és kísérleti intézetek, főhatóságok segítségével. Vannak azonban, akik azt mondják, nem kell ide semmiféle tanulmány, hanem inkább pénz, amivel lehet mit kezdeni. Némelyek pedig kizárólag ettől a száz—száztíz oldalas műtől várják a megváltást. A kétféle állásfoglalás közül egyik sem fogadható el a maga puszta létében — mert a tanulmány kellett, nagyszerű eszköz mező- gazdasági célkitűzéseink megvalósításához; ahhoz is, hogy több pénzt nyerjenek a szóban forgó gazdaságok, de ahhoz is, hogy a rendelkezésükre álló anyagi javakkal ésszerűbben gazdálkodjanak. Miért gyenge? A tanulmány négy fő részből áll. Az elsőben, a tsz-ek helyzetének áttekintése során a szövetkezeti gazdaságok differenciálódására, a gyengeségük okaira mutatnak rá a szerzők. Majd a kedvezőtlen adottságú gazdaságege termelésének értékelése során alapos vizsgálatát adják a növény- termesztés és állattenyésztés, a talajvédelem munkájának. Számba veszi a tanulmány, hogyan gazdálkodnak a termelő- szövetkezetek a rendelkezésükre álló javakkal, s végül javaslatokkal szolgál a további fejlődéshez. A termelőszövetkezetek között már a megalakulás idején jelentős különbségek voltak a termelés objektív és szubjektív feltételedben. Ám a fejlődés során a kedvezőtlen adottságok differenciáló hatása felhalmozódott, így ezek a szövetkezetek lemaradtak. A kedvezőbb adottságú, de a kezdeti években a vezetés miatt gyenge eredményt elért szövetkezetek nagy része viszont megerősödött. Mivel megyénkre az objektív nehézségek a jellemzők, alkalmazkodni kell termelőszövetkezeteinknek a termőhelyi adottságokhoz a gazdálkodásban. A talaj és domborzati, valamint éghajlati viszonyok erősen meghatározzák a termeszthető növények körét, a termelés technikáját és színvonalát. Éppen ezért a termelési szerkezet megváltoztatásának a le-, hetősége kisebb, mint másütt., A gyenge termőképességű talajokat sújtja az erózió is, ami a lejtős területeken való költségesebb gazdálkodás mellett még további anyagi erőfeszítést követel a szövetkezetektől. Objektív okok A termelés közgazdasági tényezői közül is több sújtja, mint segíti a szövetkezeteket. A domborzati tagoltság következtében kialakult kis- és középfalvas településrendszer a jelenlegi termelési szempontokból legjobban megfelelő üzemnagyságnál kisebb termelőszövetkezetek kialakulásához vezetett. A termeléssel összefüggő szállítások szempontjából szövetkezeti gazdaságaink 60—65 százaléka tekinthető kedvezőtlen adottságúnak, mivel a vasúttól tíz kilométernél távolabbra esnek. A szállítás nagyrészt rossz utakon, sok esetben jelentős szintkülönbségek leküzdésével történik. Nem elhanyagolhatók a termelés szubjektív, személyi feltételei sem. Kedvezőtlen a munkaerőhelyzet, a tagsag, átlagéletkora 56—57 év. A termelőszövetkezetek egy részében foglalkoztatási gondokkal küzdenek, amit csak súlyosbítanak a szövetkezeti törvény előírásai. De nincs minden rendben a vezetők, a tagság szellemi színvonala, szakmai felkészültsége körül sem. A szövetkezetek első s-’ánrv.í vezetői általában megfelelnek a követelményeknek, azonban kevés a jólképzett brigádvezető. hiányzik a szakmunkásgárda. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek sajátos termelése is szembetűnően azt igazolja, elsősorban a gazdálkodás objektív okai, akadályai fékezik fejlődésüket, s a termelőszövetkezetek közötti különbségek további elmélyülését segítik elő. Nos, a tanulmányban kimondják: „., .a gyengeség akkor szüntethető meg, ha az azt létrehozó okot szüntetjük meg Mivel megyénkben a gyengeségnek mindenekelőtt objektív okai vannak, a figyelmet a termelés termőhelyi feltételeinek javítására kell fordítani. Ez indokolja a meliorációs (talajvédelmi) munkák különös jelentőségét megyénkben.” A termelési színvonal növelése fontos követelmény. Ha a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek az új termeléstechnológiai eljárásokat, az új módszereket, az átlagosnál gyorsabb ütemben vezetik be. ideiglenes különbözeti földia- radékra tehetnek szert. A növénytermelés alapfeltételeként a talajok megfelelő tápanyagellátását, az erózió további mérséklését kell tekinteni. Mivel azonban a mezőgazdaság két fő ásazata közül az állattenyésztést tekintjük elsődlegesnek, a növénytermesztés szerkezetének alakításánál az állattenyésztés igényét kell alapvetőnek, meghatározónak tekinteni. Több takarmányt A szántóföldi növénytermesztésben még mindig sokféle növény termesztésével foglalkoznak a szövetkezetek. A specializációnak még csak a kezdeti lépéseit tették meg. A terület elaprózódik, a gépesítés nehézkes. A specializált növénytermelési szerkezet pedig a gazdasági szilárdulás egyik eszköze. Az eddigi termelési eredmények bizonyítják, hogy a növénytermelés vezető ágazata a kenyérgabona-termelés, aminek termelési és jövedelmezőségi eredményei még tovább fokozhatok. Takarmánynövényeink átlagtermésének növelésében sok még a tennivaló. A takarmánybúza további elterjesztése indokolt. Ugyancsak sürgető az évelő pillangósok vetésnövelese —. s ezt célszerű lenne az alacsony termésátlagú, nagyon munkaigényes kukorica vetésterületinek rovására megtenni. A pillangósok mellett szól, hogy kiváló talajvédő növények, tehát fegyvert jelentenek a talajpusztulás elleni harcban. Ugyanakkor az aprómagtermésük kiváló árunövényként jelentkezik. A takarmánybázis növelése szempontjából fokozott jelentőségű a tömegtakarmányok, különösen az őszi keverékek; de jórészt kihasználatlanok a rét- és legelőgazdálkodás tartalékai is. Ezt követeli a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek állattenyésztési célkitűzéseinek teljesítése is. A jövőben ;s kívánatos, hogy valamennyi gyenge kategóriába tartozó tsz foglalkozzon szarvasmarha-tartással, -tenyésztéssel. A kedvezőtlen adottságú közös gazdaságoknál pedig célul tűzhetik ki, hogy öt éven belül elérjék a száz hold szántóra jutó 20—22 darab szarvasmarhát, ezen belül, a 8—8,5 darab tehenet. Hasonló figyelmet érdemel a juhtenyésztés, míg a sertés- és baromfitartás fejlesztését a szűkös abrakhelyzet szabja meg. Az ipari növények termesztése megyénkben nem jelentős. A termelőszövetkezetek árunövény-termelése szempontjából azonban nagy jelentősége van — a kenyérgabonán és sörárpán kívül — a cukorrépának és burgonyának. Sok gondot jelent azonban a termelőüzemek feldolgozó ipartól való nagyobb távolsága. A cukorrépa termőterületét a jövőben előreláthatólag nem lehet fejleszteni. Tehát marad lehetőségnek a hozamok emelése. Hasonló a feladat a burgonya termesztésénél. A dohánytermesztés fejlesztését a nagy beruházási befektetés és a nagy élőmunka-igény gátolja. Megyénknek tehát egyedül az aprómag az egyedüli speciális árunövénye, amely az igényeknek megfelelő természeti feltételeket is itt találja meg. A tanulmány nagy jelentőséget tulajdonít a megyénkben mind nagyobb teret hódító bogyós gyümölcsűek termesztésének. Mivel természeti adottságaink a kertészkedésre csak kevéssé alkalmasak, egyedül a bogyósok termesztése képez kivételt. Ezek nemcsak jól jövedelmező árunövények, hanem nagy segítséget jelentenek a nőj munkaerő foglalkoztatásában. Érthető tehát, ha távlatban több ezer hold telepítését javasolják a szakemberek. Tj utakon Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben összefüggő szerepet játszik a talajvédelem, vízhasznosítás és a beruházásaink helyzete. A gyenge növény- termelési eredmények javítása érdekében a talajok termő- képességének fokozására van szükség. A szervesanyag-visz- szapótlás — biológiai módszerek alkalmazásával is —, a műtrágyázás fejlesztése mellől elmaradhatatlan a talajvédő gazdálkodási módszerek, a komplex talajvédelmi eljárások alkalmazása. A vízrendezésnek pedig mindig kapcsolódni kell b t-’aiok vízbefogadó képességének növelésére irányuló eljárásokhoz. A további fejlődés érdekében megyénk valamennyi vízgyűjtő területének tanulmánytervét el kell készíteni. Nagy a feladat a beruházások területén is, hiszen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek épületeinek mintegy fele elavult, korszerűtlen. Az állattenyésztésben végbemen 5 — habár lassú — határozott koncentrálódási és spéci alizálódási folyamat alapvetően meghatározza a tennivalókat a fejlesztés érdekében. De a gépi beruházásokra is elmondhatjuk, hogy korántsem értük még el az optimális szintet. Különösen nem a lejtős területek igényelte speciális erő- és munkagépek területén. Mivel a növénytermelésből és az állattenyésztésből, mint a mezőgazdaság fő tevékenységéből a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek a jövőben sem tudnak kielégítő fejlődést elérni, amely lehetővé tenné felzárkózásukat az átlagos adottságokkal rendelkező üzemekhez, így fejlődésüket más eszközökkel is kell gyorsítani. Ezek a gazdaságok tehát ráutaltak a kiegészítő tevékenységre. amely már eddig is — az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek alapján — jelentős. A nem mező- gazdasági tevékenységből eredő termelési értékük meghaladja az 50 millió forintot. Ez az összeg az összes termelési értéknek 17,7 százaléka. Tehát indokolatlan az a vád. hogy a szövetkezetek zöme a mezőgazdaság fő tevéken vsé- gét veszélyezteti a kiegészítő tevékenységgel Viszont a tanulmány a kiegészítő tevékenység tartalékainak további hasznosítására utaló javaslatai mellett arra is utal, hogy mindenütt csak az ésszerűség határáig fejlesszék a kiegészítő tevékenységet. A fejlesztési lehetőségek mindenesetre jelentősek a szövetkezetek erdő- gazdálkodása, bányászat) és szolgáltató tevékenysége szempontjából. Az utóbbi években, de különösen a gazdasági irányítási rendszer reformjának első évében ütemesen fejlődtek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek. Az elkövetkező időszakban — a jövedelem maximális növelése mellett — alapvető jelentőségű az önálló, vállalatszerű gazdálkodás gazdasági alapjainak megteremtése. Ennek a szervezeti, jogi kereteit a jövőre vonatkozóan a termelőszövetkezeti és a földtörvény biztosítja. A fejlődés mellett azonban tapasztalható megtorpanás is. Ugyanis a bevételek alakulásával ellentétben a költségek alakulása nem egyértelmű. A költségszintek évenként változóak, a helyes költséggazdálkodás. a gazdaságossági szemlélet még csak most van kialakulóban. A közös gazdaságok jórészében a termelési szemléletet még a gazdaságos- sági szemlélet elé helyezik. Vezérfonal Tanulmány a gyenge tsz-ekrö! területének és termésátlagának Márpedi g ilyen felfogással nem lehet gyümölcsöztetni a termelésfejlesztés legfontosabb alapját képező álló- és forgó- eszköz-töme; — az anvaoi- technikai bázist —; amely egyébként is alacsony ezekből a termelőszövetkezetekben. Fontos feladat tehát az anyagi-technikai bázis fejlesztése, amelyre az érvényben levő ártámogatási rendelkezésen túl jelentkező lehetőség, a gazdáikoHAs ésszerűbb ;oi; U.fisából származó többletjövedelem. Ez ugyan lassúbb folyamat, mert csak a termelés- szerkezet optimális irányba való módosításával, a termelési és szellemi színvonal emelésével, a hozamok mennyiségi és minőségi növelésével valósítható meg. Okos „ajánlások ” A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek állami támogatásával kapcsolatban a tanulmány kedvező megállapítást tesz, azonban kifogásolja, hogy valamennyi közös gazdaságunk gondjainak megoldására nem alkalmas. Külön figyelmet és segítséget kívánnak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek körén belül is a legrosszabb feltételekkel rendelkező szövetkezetek. E néhány termelőszövetkezet esetében egyedi elbíráláson alapuló támogatást javasolnak a tanulmány szerkesztői. Végezetül, de nem utolsósorban arra utal a tanulmány, hogy valamennyi termelőszövetkezetben teremtsék meg a gazdálkodás és a munkaerő- helyzet összhangját. Fordítsanak nagyobb gondot a közös gazdaságokban is a szubjektív, személyi feltételék javítására. Ezt befolyásolhatják a részesedési, jövedelmi színvonal emelésével, az esetleges belső aránytalanságok kiküszöbölésével — a szocialista elosztás elvének tiszteletben tartáséval —, de nem utolsósorban a biztonságos, kulturált munkakörülmények létrehozásával. A tanulmány tulajdonképpen ajánlásokat tartalmaz, hosszabb távra szóló irányelveket, amelyek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek fejlesztési tennivalóiként szolgálhatnak. A területi sajátosságokat minden gazdaság külön veszi figyelembe, hiszen ezek befolyásolhatják az általános fsjlődést. Pádár András — Amikor négy esztendővel ezelőtt a gyárba kerültem, és az öntödét megmutatták, azt mondta a művezetőm: — Nézd csak fiam, ez a legkorszerűtlenebb öntöde egész Közép-Európában... Ez a gyár múzeuma, itt minden a régi még. Így mutatja be 1969 első munkanapján egy mai ifi — Grosch Tamás üzemi KISZ- titkár — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek öntödéjét. Van még „leg” ennél több Is, de már nem sokáig. Ügy beszélik az üzemben, hogy ez az új esztendő meghozza a régi öntöde teljes felújítását is. „Ilyen még nem volt! A régi falak köré emelik először az újat, és csak azután kezdik bontani az évszázados műhelyt. .. Rózsika is döngöl Milyenek a fiatalok a régi öntödében? Batancs István az öntödei ifjúsági brigád vezetője vizsgákra készül, vele nem sikerült beszélni. A brigádvezető egyetemre jár, egy éve vezeti az öntödei ifjúsági munkacsapatot, amelynek 16 tagja van. Elit brigádként emlegetik a Batancs csapatot, s talán nem is elsősorban azért, mert sok közöttük a technikus, továbbtanuló fiatal, hanem mert terven felüli vállalásaik között leggyakrabban a minőségjavitás, a selejt- mentes termelés szerepel. Az öntödék KlSZ-szerveze- tériek titkára kalauzol, ő beszél a brigádról is, mindent tud róla, maga is tagja a csoportnak. — Négy asszony és két lány dolgozik velünk, ha kell szó szerint is megfogják a munka boldogabbik végét — Ifjúkommunista munkanapok Mai ifik a „gyár múzeumában” mondja a titkár. — Legnagyobb megrendelőnk az Ózdi Kohászati Üzemek. Az öntödék kapacitásának mintegy hatvan százalékát ez a nagyüzem köti le. A brigád csatlakozott a nagybátonyi bányász szocialista brigád ifjú- kommunistn munkanapokra szóló Elhívásához ... Szerettünk volna bizonyítani, és ez sikerült is. Éppen ebben az időszakban, vagyis decemberben lépett fel olyan — soron - kívüli — igénnyel az ózdi nagyüzem, hogy három nagyon fontos alkatrészt pvá - sunk és szállítsunk neki. Özd kérése teljesült. A brigád valamennyi tagja, beleértve a kalkuláción dolgozókat is — akármilyen nagy szó ez —, egy emberként dolgozott. Még Deák Rózsi is döngölte a homokot, pedig akkor látott először közelről kézi döngö- lőt. .„Ilyennek képzeltem.. Rózsika nemrégen dolgozik az üzemben. Végzettsége: technikus, e»” ideig fizikai munkát vállalt, s csak mostanában kerül a vasöntöde feletti irodába. Hárman dolgoznak a brigád tagjai közül a fehérfalú, télen is virágokkal díszített, nagyon otthonos kis helyiségben. Az egv'k asztalon akvárium áll, vizében vígan cikáznak a színes halak. Meglátszik a helyiségen, hogy három nő verseng azért, hogy minél otthonosabbá tegyék a leválasztott padlásteret Van itt verseny másféle is. Parádi Lászlóné most jelentkezik e kalkulátort tanfolyamra. „Egészen biztos, hasznos lesz a munkakörömben is, amit ott tanulok. Nem kö- kötelező, de egyáltalán nem neheztelnek érte, ha elvégzem.” A tanfolyamra olyan sok a jelentkező, he -*v kihelyezett osztályként a gyárban indítják rövidesen. Kéri Lászlónénak most a legnehezebb. A Marx Károly közgazdasági egyetemen tanul 1 'elezőként, a napi munka es a gyere’: mellett készül a vizsgákra. Most elsőéves. Tanul, igaz egyelőre „csak” autóvezetést a legfiatalabb — Deák Rózsa is. Ö mondja a brigádról: — Mindig így képzeltem el, ha arra gondoltam, milyen lehet egy üzemi ifjúsági brigád ... Nagyon jól érzem itt magam. Hartmann Mihály az idősebb ifik közé sorolja magát.. Egy évig vezette a mostani csoportot, nagyon jól ismeri valamennyi tagját. Harmincegy éves, ötvenhétben a KiSZ-szervezet alapító tagjai között volt. — Szerintem van lehetőség továbbra is az üzemi munkaversenyekben, sok olyan lehetőség, amelyet eddig nem sikerült megfelelően kihasználni. Ha jó formát, mindenkit „megmozgató” programot '.udunk adni a fiataloknak ma is szívesen rá vernek. A legjobban annak örülünk, hogy az ifiúkommunista munkanapokhoz történt csatlakozásunk eredményes volt. A brigád vállalta, hogy a jubileumi versenyben selejt- mentesen termel. Sikerült Aki ismeri, mit jelent téli időszakban, az optimálisnál nedvesebb homokkal selejt nélkül dolgozni, az tudja csak igazán értékelni ezt a tejesít rrényt. „Így képzeltem el” —mondta a Batancs István ifjúsági brigád életéről szólva a csapat legfiatalabb tagja. Mit mond az alapító? „A fiatalok ma is szívesen rávemek” — válaszolta a brigád egyik alapító tagja arra a kérdésre, van-e további lehetőség az üzemi munka- versenyekben, 1969-ben, a gazdaságirányítási rendszer megváltozott körülményei között. Sok a hagyományos (ettől persze nagyon is haszna») elem a Batancs ifjúsági brigád életében. De tegnap is keresték, ma is keresik az újat, a megfelelő formát, amely alkalmas arra, hogy mindenkit megmozgasson A „hagyományos” eredmények között ilyenek vannak: az év elején (1969-ban) ölezer forint értékű anyagmegtakarí« tást vállaltak, és az év végére a húszezer forint értéken is túljutottak, a magvasak és as összefogó kapcsok gyűjtésével. Az öntödei KlSZ-szer- vc-zet és ezen belül persze a Batancs ifjúsági brigád az üzem tisztán tartására 200 óra >*: -adalmi m ■ t xa', ás te’jesített, de a brigád egy ifjúkommuriista vasárnapon vaslapokból, beimből utat épített a nehéz fizikai mun- ki* megkönnyítő új targonca elé A közös kirándulások és a szín!' őzlátoguások is a szép, biigádhagvományok ápolását szolgálják — eredmény- nj el • Kedvet kaprunk a folytatáshoz — mondja Grosch Tamás — A Tani;'^köztársaság fen múlásának Lsjteletére. ar- ra a 133 papra, brigac fe’- hívássa! fordul a nagyüzem» KlSZ-swrvezeiek-ez. ifjúsági br.gádckhoz, indítsunk újra if;úkomn unista munkanapokat! Nálunk, Salgótarjánban, úgy tudom, valamivel tovább is állt a tanács 1919-ben. Mi azt Is hozzászámítjuk a 133- hoz. P L. NÓGRÁD — 1969. január 5., vasárnap » V Qj 11 ■;;; ß D /, j SÖdéSl teZ
