Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

és lehetőségek A középiskoláik IV. osztá­lyaiban rövidesen megkezdőd­nek az 1969/70-es egyetemi tanévre a jelentkezések. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok művelődési osz­tályai az előzetes felmérések alapján a közelmúltban tár­gyaltak a továbbtanulás le­hetőségeiről. Általános tapasz­talat: még a gyenge ered­ményt elért tanulók fele is, továbbtanulási vágyakat, szándékokat hordoz, holott köztudott: számos egyetemre/ — bölcsész, jogi, orvosi — ta­valy helyhiány miatt még a maximális húsz pontot elérők • j részét sem tudták felven­ni. Az idei tanévben például Budapesten előreláthatóan 13 ezer — országosan pedig 52 ezer — fiú és lány fejezd be középiskolai tanulmányait és érettségizik. A felmérések sze­rint a végzős diákok közül Budapesten és a nagyobb vi~' déki városokban — Pécs, Sze­ged, Miskolc, Győr, Debrecen, Szolnok, Székesfehérvár — valamivel több mint 25 ezer fiatal — ebből 6 ezer a fővá­rosi — szeretne valamelyik egyetemen ,vagy főiskolán to­vábbtanulni. A szándék és elképzelés te­hát 8 hónappal az érettségi előtt világos. Ám ugyanilyen világos az is, hogy a társada­lom értelmiségi igénye meg­határozott. Az ország összes egyetemére és főiskolájára mindössze 6700 — a felsőfokú technikumokba pedig 4500 — elsőéves, kerülhet be. A legtöbb helyet, 2201-et — a különböző műszaki egyetemek, míg a leg­kevesebbet — országosan 258- at — a jogi egyetemek kínál­ják. Az összes érettségizők egynegyede Budapesten fejezi be tanulmányait, viszont, ha minden budapesti (egyetemre jelentkező fiúnak és lánynak sikerülne valamelyik egyetem­re vagy főiskolára bejutnia, akkor csak fővárosi fiatalok töltenék be az országos keret­szám úgyszólván minden fé­rőhelyét. Már az eddigiekből is nyil­vánvaló, hogy a Budapesten végző és továbbtanulni vágyó fiatalok fele sem kerülhet vá­gyainak, elképzeléseinek meg­felelő tanintézetbe, a vidéki­eknek pedig mintegy 60—65 százaléka nem jut el az egye­temig. A Művelődésügyi Mi­nisztérium — nagyon helye­sen — számarányuknak meg­felelő 75 százalékban a vidé­ken érettségiző fiataloknak tartatja fenn az egyetemi fé­rőhelyeket. Azonban a kisebb városok és járási székhelyek középiskolái ban végzők még­sem juthatnak számarányuk­nak megfelelő egyetemi képvi­selethez. Ennek oka: képzési színvonalkülönbség, korláto­zott művelődési lehetőség, tehát a kisváros adta kisebb kezdősebesség”, ami a felvé­teli vizsgákon óhatatlanul ala­csonyabb pontszámot helyez kilátásba. Különösen 18 éves korban érzékeny a csalódott lélek, és bizapy az adott realitások miatt nagyon sokan már fel­nőtt életük első pillanataiban 1 sebb-nagyobb belső válság- f. al, az elképzelések és a lehe- t is égek rideg konfliktusával k íny szerülnek szembenézni. A statisztikák sokévi átlaga azt bizonyítja, hogy például > “szagosán minden ötödik i -ettségiző fiatal bejuthat va- I melyik felsőoktatási intézet­be. Így talán kevésbé tűnik reménytelennek a fiatalok helyzete. Azonban, mint ahogy ez egyik gimnázium IV-es ta­nulói a minap erre válaszol­ták: csak a látszat biztató, mert valójában olyan ez, mint a minden második sorsjegy nyer mottója; hiszen v^het valaki akár 10 sorsjegyet is, mégsem biztos, hogy egyet is kihúznak számai közül, bár általában igaz, hogy minden második nyer. Ez a nagy számok törvénye. És igazsága különösen vonat­kozik a vidéken érettségiző és továbbtanuló fiatalokra, mert ha a vidék 75 százalékos egyetemi férőhely lehetőségét vizsgáljuk, ennek nagyobb ré­szét a felsőoktatási intézmé­nyekkel reftdelkező és iparilag fejlettebb nagyobb vidéki vá­rosok középiskoláiban végzett fiatalok foglalják el. A nagy számok törvényéből adódik az is, hogy például Budapesten a 2 és fél ezer várható jeles érettségiző közül, a végzés évében mintegy ezer fiatal nem érheti el az egyetem pad­jait, mert ahol a túljelentke­zés nagyobb arányú, ott a je­lesek aránya is nagyobb. így megeshet, hogy egyes megro­hant szakokra olyan fiatalo­kat sem vesznek fel, akiket más egyetemeken — ha ér­deklődésük szerint oda jelent­keztek volna — elsők között vennének fel. Mindenekelőtt vonatkozik ez a bölcsészka­rokra, amelyekre országosan a tavalyi előfelvételizettekkel együtt alig 350 elsőéves irat­kozhat be. Sokan kifogásolják: nem túlzott-e Ilyen erős korlátozá­sokat alkalmazni? A kérde­zőknek kérdéssel kell, lehet válaszolni, melyik jobb: el- helyezkedi nem tudó 24—25 éves állástalan diplomásnak lenni, vagy 18 éves korban úgy módosítani az érdeklődést és pályaválasztást, hogy az mind az egyén, mind pedig a társadalom egésze számára hasznos és kielégítő legyen? Anélkül, hogy az életről val­lott elveiben bárki megalku­vásra kényszerülne, a társa­dalmi munkamegosztásba va­ló beleilleszkedés tekintetében ma még igen gyakran elke­rülhetetlen bizonyosfokú kompromisszum. Annál is in­kább szükségszerű ez, mert hiszen, szerte az országban évek óta hiány van magaskép­zettségű szakmunkásokban, és ide még most is kevesebb a jelentkezés, mint amennyit ezek a szakmák fel tudnának venni. Aki pedig a szakmai képesítés megszerzése után is ragaszkodik eredetileg elkép­zelt hivatásához, az a szocia­lista oktatási rendszer lehető­ségeivel élve később is meg­szerezheti az ahhoz szükséges diplomat. Szamos Rudolf Gondban a mozi A balassagyarmati Madách Imre Filmszínház nézőterén nemrég cserélték ki a széke­ket, méghozzá úgy, hogy az előadások a korszerűsítés alatt is zavartalanul folyhat­tak. A 382 személyes mozi külsőre most akármelyik premier filmszínházzal felve­szi a versenyt. — Rendbe hoz­ták, de minek, illetve kinek? — Tizenkét éve dolgozom itt — panaszkodik Mihály Lászlóné üzemvezető-helyettes — de elmondhatom: tizenkét éve többen jártak moziba Gyarmaton, mint ma. Hiába, a televízió. Ámbár azokat, akik a televízió tér­hódítása mellett a mozik tör­vényszerű elsorvadásáról be­szélnek, el kell hogy gondol- koztassa a tény: Balassagyar­maton, és szerte az országban nagynéha azért megtelnek a mo­zik. Kalandfilmeket vagy híg lére eresztett vígjátékokat ját szanak ilyenkor. A riporterek gyöngye című, gyengécske produkció például telt házat vonzott, a világ harmadik legjobb filmjeként hirdetett Biciklitolvajokat alig látták néhányan. A Fantomas nem­csak a Scotland Yardot győz te le, hanem az összes többi film-riválisát, köztük — csak magyar filmeket említve — a Csillagosok, katonák-at, a Bo­hóc a falon-t és a Próféta voltál szivem-et is. Elszomorító a helyzet. S a jövőre nézve csak az ad némi vigaszt, ugyanebben a mozi­ban működik a művelődési ház irányítása alatt álló diák­filmklub, amelyben a filmtör­ténet legnagyobb alkotásainak megtekintése mellett a film- esztétika alapelemeivel is megismerkednek a fiatalok. Remélhetőleg később haszno­sítják is a látottakat-hallotta- kat. I B. L. MIT LÁTHATUNK A TEIIEBEIE ? Hoffmann meséi (kedd, 19.15). Offenbach háromfel- vonásos operájának közvetí­tése a Szegedi Nemzeti Szín­házból. A francia származású Jacques Offenbach a múlt század hatvanas éveiben vált európai hírű operett-kom­ponistává; művei friss, köny- nyed-gunyoros hangjukkal. egy évvel — 1881-ben — szín­re került, s gyors sikerére jellemző, hogy több európai fővároshoz hasonlóan, 1882- ben Budapesten is bemutatta az Operaház. Ezúttal a szege­di társulat előadásában lát­hatjuk. Bunbury (szombat. 20.20). Wilde komédiája három a bemutatóra, s versekkel, tánccal is kiegészítették a könnyed bájjal komoly dol­gokról szatirikus ítéleteket alkotó komédiát. A magyar tudomány nagy öregei (vasárnap, 18.20). Port­réfilm dr. Benedikt Ottó pro­fesszorról. Benedikt profesz- szor — hasonlóan a legutóbbi Jelenet „A függöny” című nyugatnémet filmből. (Televízió, január 8., szerda.) ragyogó eleganciájukkal már megszületésük után közvetle­nül nagy sikert arattak, s ma is repertoár-darabjai az ope­rettszínházaknak. Az opera­színpadot egyetlen művével hódította meg — élete utol­só, s halála miatt befejezet­lenül maradt alkotásával —, a romantikus Hoffmann me­séi daljátékkal, amelyet E. T. A. Hoffmann novellái nyo­mán írt, s az opera librettója is ezekből az elbeszélésekből készült. A Hoffmann meséi már Offenbach halála után A zeneiskola lians-werseni e /§ z év utolsó napjaiban rendezte meg a Salgó­tarjáni Állami Zeneiskola szo­kásos jubileumi hangversenyét a József Attila megyei műve­lődési központban. A 13 éves múltra visszatekintő, orszá­gosan elismert intézmény nö­vendékeinek és tanárainak színvonalas műsorából, ezút­tal is megállapítható volt az iskola tantestületének igényes nevelő munkája és aktív, mű­vészi teljesítményének egyre inkább kibontakazó felfelé ívelő tendenciája. A tanulók játszottak elő­ször. összesen 12 művet ad­tak elő. Kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak a fúvós és hegedű szakos növendékek. Fuvolisták közül meg kell em­lítenünk két mű előadásában is vezető szerepet játszó Skuta Évát, különösen a Verebélyi Zsuzsannával játszott, Járdá­nyi: Szonatina kitűnő tolmá­csolásáért. Kár, hogy a mű 11. tételét kihagyták. Itt kell szól­ni a harmadikos fuvolista Liebhardt Éváról is, aki sok­kal magasabb évfolyamos tár­sai mellett is jól megállta he­lyét, Haydn londoni triójának előadásában. Csonka Gábor klarinét, Juhász Péter pedig fagott játékával tűnt ki. Min­den rézfúvó tanszakot képvi­selt egy-egy tanuló. így Gas- tanek Nándor a kürt. Mol­nár László a trombita és Jecs- menik Károly a harsona szak fejlett színvonalát támasztotta alá, ha nem is kifogástalan, de mindenképpen meggyőző, elismerést érdemlő szereplésé­vel. Zeneileg és technikailag egy­aránt igényes feladatra vál­lalkozott a három hegedűs ta­nuló, Bozó Marietta, Horváth Mária és Tóth Margit. Általá­ban meg is oldották amire vállalkoztak, csupán a Hor­váth Mária által játszott Hän­del E-dúr szonátánál volt NÓGRÁD — 1969. január 5„ vasárnap érezhető még néhány intoná­ciós és technikai probléma, továbbá Boccherini népszerű menüettje nem volt még elég lendületes Tóth Margit elő­adásában. Feltétlenül külön kell szólni Bozó Marietta — osztályához képest — érett tó­nusáról és szépen alakuló, fej­lődő vibrátójáról, amelyet Glazunov szonatijának előadá­sa alkalmával tapasztalhat­tunk. A már említett, gyakran és igen jól szereplő Verebé­lyi Zsuzsannán kívül még há­rom zongoristát hallpttunk: Erdösi Ildikót, Koronczi Gab­riellát — akijf. egy négykezes Diabelli darabot adtak elő — továbbá Simon Gabriellát, aki Schumann: Télapó című kom­pozícióját játszotta igen mu­zikálisan és egy-két apróbb gikszertöl eltekintve hibátla­nul. Hiányoztak a műsorból a csellisták és gordon szakos ta­nulók, sőt a gazdag fúvós fel­vonulásból kimaradtak az obo- isták is, és a magánének tan­szakot sem képviselte senki. C zünet után a tanárok ^ műsora következett. El­sőként Frescobáldi Toccatája csendült fel mélyhegedűn es zongorán, a Virág-házaspár előadásában. A korai barokk nagymesterének ez a darabja nehéz feladat elé állítja az előadót. A jellegzetesen éles disszonanciákat tartalmazó akkordikus, és fugátorészek váltakozásán alapuló, formai­lag egymással ellentétes han­gulatú anyagból felépített, ma­gas technikai igényű toccata kitűnő előadása hiánytalan él­ményt nyújtott. Virág László és Virágúé a tőlük megszokott muzikalitással és biztonság­gal játszották el a kompozí­ciót. Ajvazján: Grúz táncának előadása alapján megismer­hettük az iskola új fiatal gor­donkatanárát, Farkas Erzsébe­tet, aki az intézet szintén újonnan kinevezett fuvolata­nárának, Gerley Saroltának zongorakíséretével szerepelt sikeresen a hangversenyen. Mindkettőjük előadásából érezhető volt, hogy nagy lel­kesedéssel és teljes intenzi­tással bekapcsolódtak az is­kola, a város és egyben a megye egyre gazdagodó zenei életébe. Érdekes színfolt volt a hangversenyen Borsányi Má­tyás fuvolatanárnak és Szüts Katalinnak a Nagybátonyi Ál­lami Zeneiskola tanulójának szereplése. Dávid Gyula igen modem hangvételű és rend­kívül bonyolult ritmikájú Pre- lúdio című kompozícióját és Szüts Pál fuvola—zongora szonatináját adták elő nagy közönségsikerrel. Bartók: Román népi táncait Till Erzsébet játszotta hege­dűn Guthy Éva zongorakísé­retével. A népszerű kompo­zíció méltán aratott megérde­melt sikert, hiszen mind a szólista, mind pedig kísérője kulturált, ízléses játékával megérdemelte a legteljesebb elismerést. A Zeneiskola vonósnégyese következett ezután, Haydn G- dúr vonósnégyesének néhány tételével. A kvartett tagjai: Füzes Zsigmond I. hegedű, Szabó Gáspár II. hegedű. Vi­rág László mélyhegedű és Farkas Erzsébet gordonka. Re­méljük rokonszenves bemutat­kozásuk csak a kezdet és to­vábbiakban rendszeresen együttműködve, állandó sze­replői lesznek Salgótarján és a megye zenei életének. Az iskola zenekara Virág László vezényletével befejezé­sül Händel g-moll concerto grossojából játszott részlete­ket. Az együttes megbízható, érett, tömör hangzású és stí­lusos előadás egyaránt méltó fináléja volt a kitűnő koncert­nek. ^ uthy Éva rövid, világos és mindenki számára érthető ismertetései sokban hozzájárultak, hogy a nagy­részt gyerekekből álló közön­ség figyelemmel, érdeklődés­sel hallgassa meg a műsort. Szüts Pál felvonásban. közvetítés az Ödry Színpadról, a Fővárosi Operettszínház előadásában. Oscar Wilde hót évtizede írta meg darabját, a Bunburyt, vagy ahogy már szintén be­mutatták a művet: a Hazudj igazat! A korabeli angol úri társadalom — a parvenű kö­zéposztály — szelíd-ironikus kritikájának készült, dehát azóta jócskán változott a vi­lág, még a konzervatív angol világ is, úgyhogy a darab ma is élvezhető vonásai elsősor­ban azok a szarkasztikus megjegyzések, amelyekkel Wilde — általánosíthatóan, s ily módon időtállóan — a hi­úság, a parvenűség ellen szól. A darab remek szerepeket kínál a színészek számára, s mivel az eredeti mű már kis­sé poros volt, Petrovics Emil zenéjével frissítették fel erre adásban szerepelt Hevesi Gyula akadémikushoz — be­írta nevét az elmúlt fél év­század magyar történelmébe. A Tanácsköztársaság idősza­kában Kun Béla titkára volt. majd az emigrációban töltött tizenkét év során az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságában dolgozott, an­nak politikai bizottsági tagja is volt. E munkája mellett szerzett diplomát, s 1932- től már szakmájában dolgo­zott a . Szovjetunióban. 1955- ben tért haza Magyarország­ra, s ettől kezdve vezeti -az Automatizálási Kutató Inté­zetet. A műszaki tudomá­nyokban, az elektronizálási kutatásokban folytatott mun­kája' mellett két nagyjelentő- • • ségű találmánya tette ismert­té nevét világszerte. A. Gy. A pénz a megyében marad A tavasszal nagy sikerrel, jelentős eredménnyel zárult VIT-sorsjegyhez hasonló tárgysorsjátékot hirdetett meg a közelmúltban a KISZ köz­ponti bizottsága a kiszesek és az úttörök körében. Az „Ifjú­sági táborozási tárgysorsjáték” január ötödikén kezdődik és március 10-ig tart. A húzást március' 30-án rendezik meg, eredményéről hírt ad majd a megyei ifjúsági lap is. A sors­játék alapjául ezúttal is négy forint értékű jegyek szolgál­nak, amelyek árusítását a vá­rosi és a járási, községi KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok végzik. A sorsjáték legjellem­zőbb vonása, hogy a jegyek árából befolyt összeg a megyé­ben marad, az illetékes megyei szervek döntenek felhaszná­lásáról. A cél, ily módón is se­gíteni kiszes fiataljaink és út­törőink nyári táborozását. Klub a gimnáziumban Régi álma vált valóra pár héttel ezelőtt a romhányj gim­nazistáknak, klub létesült az iskolában. Egy elhanyagolt teremből, az iskolai KISZ- tagság társadalmi munkája nyomán otthonos klub szüle­tett, ahol népművészeti sar­kot fedezhet fel a látogató, a könyvszekrénybe lexikonok, újságok kerültek, rádió, mag­nó. lemezjátszó áll a fiatalok rendelkezésére. A klub veze­tősége a következő időszakra tervbe vette különböző vetél­kedők rendezését, s neves sze­mélyiségek meghívását. Töb- b; között Kulin György csil­lagász, Kamondy László és Simon István írók meghívá­sát tervezik. A klub vezető­sége a programot az iskola „elköltözése” utóin is szeret­né megvalósítani, bár a Rom. hányból Rétságra költöző in­tézménynek, illetve tanulói­nak az új iskolában új klu­bot kell kialakítaniuk. Képzőművészeti pályázat A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Salgótarjáni Városi Tanács VB. a KISZ Nógrád megyéi bi­zottsága, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Északma­gyarországi Területi Szervezete és a Műcsarnok április 4-én ötödik alkalommal rendezi meg az északmagyarországi te­rületi képzőművészeti kiállítást Salgótarjánban. A tárlat je­lentőségét idén különösképpen kiemeli az az elhatározás, hogy a rendező szervek a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére képzőművészeti pályázatot hirdet­nek olyan alkotásokra, amelyek a forradalmi gondolat győ­zelmének történelmi szükségszerűségét, a szocialista meg- újhodésé:'! folytatott küzdelem aktualitását hirdetik. A mű­vet február 15-ig kell beadnj Salgótarjánban, a megyei Jó­zsef Attila művelődési központba. A pályázat sikere érde­kében kívánatos lenne, hogy arra neves képzőművészein­ken kívül is mind többen készítenének pályamunkát. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom