Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

fi ■> f. e v VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I XXV. ÉVF., 2. SZÁM ARA: 70 FILLER 1969. JANUAR 4., SZOMBAT Az új gazdasági mechanizmus helyes gyakorlata a szocializmust erősíti •• ~m % r Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap délelőtt Salgótarjánban Mat űz Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára elnökleté­vel ülést tartott a Magyar Szocialista Mun­káspárt Nógrád megyei Bizottsága. Az ülé­sen Szoó Béla, a megyei pártbizottság titká­ra előterjesztésében megvitatták a megyei ipar 1968. évi gazdálkodásának tapasztalatait az új gazdasági mechanizmus körülményei között, valamint a Központi Bizottság 1968. december 4-i határozata alapján adódott fel­adatokat. Lipták József, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője előterjesztésében elfogad­ták a pártszervezetek és csúcsvezetőségek újjáválasztásának tapasztalatairól szóló je­lentést. A megyei pártbizottság — Jedlicska Gyula, a pártbizottság első titkára előterjesz­tésében — jóváhagyta az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és végrehajtó bizottsága 1969 első félévi munkatervét. Matúz József, a megyei pártbizottság titká­ra megnyitója után Szoó Béla, a megyei párt- bizottság titkára, a kiküldött írásos anyag mellé szóban terjesztette elő a végrehajtó bizottság referátumát. Készül a partizánemlékmű A végrehajtó bizottság beszámolója — Már eltelt két nap az új évből és így az új gazdasági mechanizmus második évébe léptünk. Ez nemcsak egysze­rűen egy naptári fordulópon­tot jelentett az események so­rában, hanem egyben a párt politikájának, a IX. kongresz- szus határozata megvalósítá­sának egy fontos szakasza részben megvalósult — kezdte a végrehajtó bizottság referá­tumát Szoó Béla elvtárs. Majd így folytatta. — Üzemek, vál­lalatok már összegezik az 1968. év eredményeit, felbe­csülik az 1969-es év tenniva­lóit. A pártbizottság feladatai is ugyanezek. Felmérni az 1968-as eredményeinket és ennek alapján meghatározni a népgazdaság 1969-es tenniva­lóiból ránk eső feladatok vég­rehajtásának lehetőségeit, politikai, gazdaságpolitikai szempontból egyaránt. — Ma már nyugodtan el­mondhatjuk minden fórumon, hogy az új gazdasági mecha­nizmus nemcsak politikai, ha­nem gazdasági győzelmet is aratott minden szinten, — je­lentette ki az előadó. — Ebben az eredményben párttagsá­gunk, a munkások, az alkal­mazottak becsületes, áldozat­kész munkája összegződik. Egy év távlata alapján arra gondolva, hogy azok a viták, beszélgetések, melyeket a te­rületi üzemi pártbizottságok kommunistái és a párt politi­kájában bízó pártonkívüliek folytattak, — és bátran kiáll­tak az újnak az elfogadtatá­sáért — nem csalódtak. A Központi Bizottság értékelése alapján a megyénkben elért eredmények is bizonyítják, hogy a párt politikája töretlen és helyes úton jár. Ezt ma már könnyű elmondani — folytatta Szoó Béla elvtárs. — De próbáljunk csak vissza­emlékezni 1966 év végére, amikor még arról kellett vi­tatkoznunk: „válságba ke­rüH-e a magyar népgazda­ság?, lesz-e munkanélküliség?, az egyszemélyi felelősség nö­vekedése az igazgatók korlát­lan uralmát jelenti-e, és ezzel együtt megszűnik-e a párt vezető szerepe?” — Ezeket a nézeteket maga az élet zúzta szét, bár hozzá kell tenni, né­hol még találkozunk egyes maradványaival. Az azonban biztos, világossá vált, hogy az új gazdasági mechanizmus he­lyes gyakorlata csak a szocia­lizmus erőit segíti, a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép együttes célkitűzéseit segíti megvalósítani. Erre mondjuk, hogy politikailag győzött a reform. Egy év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a célul tűzött feladatokat alapjaiban teljesítettük, ko­moly megyei problémákat ol­dottunk meg. Együttes erővel A megyei pártbizottság ez­után elemezte az 1968-as év főbb tapasztalatait, melyek azt bizonyítják, hogy jelentős vál­tozást sikerült elérni, úgy a pártszervezetek, mint a gazda­sági vezetés szemléletében. A pártbizottságok munkájában előtérbe került az összefüggő gazdaságpolitikai feladatok komplex értékelése, helyen­ként a távlati feladatok elem­zése. Nagyobb szerepet kapott a gazdaságosság, a vállalat jö­vője, a munkaerő, az életszín­vonal alakulásának vizsgálata. Nagyobb figyelmet fordítanák a káderpolitikára, a hármas követelmény érvényesítésére. Az eddig bevált formákon kí­vül sor került új módszerek kialakításéra. Nagyobb szere­pet kapott a gazdasági vezetés beszámoltatása. Az első számú gazdasági vezetés javuló mér­tékben igényli a párt és társa­dalmi szervele véleményét. Mindezek alapján megállapít­ható, hogy a gazdasági, társa­dalmi, politikai vezetők kivá­lasztása megfelelő volt, több­sége a gazdasági mechaniz­mus követelményeinek figye­lembevételével dolgozik. — Az elmúlt év tapasztala­tai azt is bizonyítják, hogy a vezetés stabilitása önmagában nem elegendő — hangsúlyozta a végrehajtó bizottság referá­tumában Szoó Béla elvtárs. — Ez csak akikor vezethet ered­ményre, ha a célkitűzéseinket a dolgozók széles tömegei tá­mogatják, megértetik velük feladatainkat, és azt együttes erővel oldjuk meg. Bár az új gazdasági mechanizmus cél­kitűzéseit nem tudtuk teljes mértékben ismertetni dolgo­zóinkkal, ennek ellenére a párt iránti bizalmat egyértel­műen megmutatta a párt meg­alakulásának 50 éves évfordu­lója tiszteletére indított mun­kaverseny, a kommunista munkahét és a kommunista napok. A dolgozók kezdemé­nyezéseit mutatták a kollektív szerződések megkötésénél le­zajlott viták, javaslatok,1 a szo­cialista brigádmozgalom ered­ményei. annak ellenére, hogy az új helyzetnek megfelelően a munkaverseny, illetve a szocialista 1 brigádmozgalom szerepe sok területen még nem tisztázódott. ayereségi tervüket teljesítet­ték, illetve túlteljesítették. A Kohászati Üzemek a tervezett 107 millió forint nyereség he­lyett mintegy 125 millió fo­rintot ért el. Az építőiparban a tervezett 20 millióval szem­ben 30 millió forint a várható összeg. A Szénbányák Vállalat lényeges nyeresége az első háromnegyedévben 11,4 millió forint volt. Ez egyezik az or­szágos tapasztalatokkal. — Az elért üzemi eredmé­nyeket vizsgálva megállapít­ható, hogy azok részben a jobb munkának köszönhetők, részben azonban időlegesen ható tényezők következmé­nyei, amit számításba is kell vennünk az értékelésnél — jelentette ki Szoó Béla elv­társ. — A vállalatok nagy részé­nél jelentős mértékben csök­kent az önköltség, ebben sze­repet játszott az is, hogy megkezdődött a vállalati ter­mékek gazdaságosságának fe­lülvizsgálata, egyes gazdaság­talan termékek • gyártásának leállítása. Javult a termékösz- szetétel, több mint 700 új cikk gyártása kezdődött el, ami több, mint a második ötéves terv időszakában bevezetett összes gyártmány. Több vál­lalat új exportpiacot keresett, mint például a Fémipari Vál­lalat, a Nógrádkövesdi Kő­bánya Vállalat és az építő­anyagipari vállalat, ugyanak­kor a külföldi piacon kedve­zőbb áralakulás következté­ben javult a deviza kihozatal, mint például a Kohászati Üze­meknél A nyereség növekedé­se azonban nem egyértelműen csak a vállalati kollektívák jó munkájára vezethető vissza, mivel arra időleges tényezők is hatnak, mint például az 1967. évi tartalékolás, az ipari termelői árak kedvező hatása, vagy éppen a szénbányászat­ban a visszafejlesztés hatása. íj iparágak Haték on\abb J a munkánk — Az eredmények következ­tében megyénk üzemeiben ja­vult a gazdasági hatékony­ság, a vállalatok, üzemek éves — Tovább folytatódott me­gyénkben a megkezdett ipar- telepítés, újabb üzemek lé­tesültek — folytatta Szoó Bé­la elvtárs. — Ilyen például Salgótarjánban a Budapesti Kötő Htsz, Diósjenőn, a Fa­vorit Ktsz. Nagybátonyban a FÜTÖBER Vállalat, Nagyoro­sziban a VILTEX. Tovább folytatódott nagyüzemeink megkezdett rekonstrukciói, például a ZIM-ben és az öb­lösüveggyárban. Jelentősen fej­lődött a tanácsi és szövetkeze­ti ipar, s 1968 végére megérke­zett Salgótarjánba az ipari üzemeink fejlődését elősegítő földgáz. Igen jelentős ered­ménynek tartjuk, hogy sikere­sen oldottuk meg a központi lehetőségek kihasználásával a bányászat visszafejlesztését, amely komoly politikai fel­adatot jelentett 1968-ban. El­sősorban a helyi lehetőségek felhasználásával, az ipartelepí­téssel, valamint a bányai mel­léküzemág fejlesztésével kö­zel újabb 800 fő számára te­remtődött munkaalkalom me­gyénkben. Sikerült részben megoldani a női munkerő fog­lalkoztatást — az elmúlt há­rom évben csaknem kétezer nő számára teremtődött mun­kaalkalom. A mezőgazdaság­ban elsősorban a melléküzem- ági tevékenység körének széle­sítése folytán 200 ezer napnak megfelelő munkamennyiség­gel többet teljesítettek, mint az előző években. Ennek kö­vetkeztében esetenként enyhe kereslet jelentkezik a munka­erő iránt, ami nagyon jó han­gulatot teremt a dolgozók kö­rében. Célunk a szerkezeti átalakítás — Amikor azt mondjuk, hogy 1968-as év megyénkben is a gazdasági fejlődés éve volt, akkor a megyei pártbi­zottság határozatának sikeres végrehajtásáról kell beszá­molnunk — folytatta az elő­adó. — Azzal, hogy a szénbá­nyászat visszafejlesztésének következtében jelentkező munkaerő-problémákat 1963- ban viszonylag zökkenőmen­tesen meg tudtuk oldani, — az ipartelepítés terén is eredmé­nyesen dolgoztunk s az ed­digieknél nagyobb figyelmet fordítottunk megyei szinten a gazdasági fejlődés perspek­tíváiról, a határozat végrehaj­tását ' segítettük elő. Ismere­tes, hogy megyénk ipari szer­kezete következtében nem a dinamikusan fejlődő ágaza­tokhoz tartozik. Ezért több éve törekszünk iparunk szer­kezeti átalakítására, meglevő üzemeink gondjainak rende­zésére. E célkitűzés szellemé­ben dolgoztuk ki többirányú terveinket. A megye ipari fejlesztésének elképzelései nagyrészt még a második öt­éves terv utolsó éveiben, il­letve a harmadik ötéves terv elején alakultak ki. Ezek megnyugtató módon rendez­ték volna a további gazdasá­gi fejlődést. A gazdasági vál­tozások, a beruházások terü­letén tapasztalható huzavona következtében ezek realitása időközben módosult. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése a - beruházá­sok területén is új követel­ményeket támasztott, melyet az 1969. évi hitelpolitikai irányelvek a népgazdaság igényének megfelelően fogal­maznak meg. Üzemeink gyártmánystruktúrája, tech­nikai felszereltsége, a képző­dő nyereség, illetve a fejlesz­tési alap következtében sok területen az új hitelpolitikai irányelveknek megfelelő ver­senyben ném tudnak helyt­állni. Emiatt problémáink je­lentkeznek a már korábban betervezett beruházásoknál. Ez 1968 utolsó negyedévében fokozódott és ma is legna­gyobb gondunk. Ezzel párhu­zamosan nem történik meg következetesen a kijelölt fela­datok végrehajtása, mint pél­dául a földgáz bevezetésénél. A megyei pártbizottság vég­rehajtó bizottsága még 1966- ban határozatot hozott, s megjelölte a feladatokat. Már Idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészünk már munkálkodik a Salgótarján számára készülő partizán­emlékmű modelljén. Az alkotás a megyeszékhely egyik legimpozánsabb szoborművé lesz (Koppány György felvétele) Salgótarján határában meg­gyújtották a földgázt, elké­szült az Ózd—Salgótarján kö­zötti távvezeték, de üzemeink a földgáz fogadására nem ké­szültek fel kellőképpen. Je­lenleg is folyik a vita Salgó­tarján fűtéséről, ugyanakkor jelentős népgazdasági kárt okoz a földgázvezeték ki nem használása. Csökkentett munkaidő — termelékenység — Az új gazdasági mecha­nizmus egyik legfőbb célkitű­zése a dolgozók életszínvona­lának rendszeres emelése. En­nek biztosítása azonban csak a saját munkánk alapján te­remthető meg. Az életszínvo­nal emelésének egyik alapve­tő biztosítéka a munka ter­melékenységének növekedése — hangzik a végrehajtó bi­zottság referátuma. — 1968- ban vállalataink jelentős ré­sze rátért a 44 órás munka­hétre, s jelenleg a 33 ezer üzemi munkásból 26 ezer dol­gozik csökkentett munkaidő­ben. A IX. kongresszus irány­elvei kimondják a csökken­tett munkaidő bevezetésével kapcsolatban, hogy ennek előfeltétele az, hogy nem csökkenhet a dolgozók kere­sete, de a termelékenység sem. Ha viszont megyénkben a termelékenység alakulásá­ban vizsgáljuk az 1968-as évet. a lekor néhány problémát kell megemlíteni. Ilyen a töb­bi között, hogy a csökkenteti munkaidő bevezetésével kap­csolatban nem egyértelműen alakulnak vállalataink terme­lési mutatói, mivel a kieső munkaidő következtében be­állott termeléscsökkenést nem mindig a termelékenység emelésével, hanem elsősor­ban létszámnövekedéssel pró­bálták megoldani. Ez ugyan a megye sajátos helyzetét te­kintve átmenetileg elfogad­ható — az elmúlt időszakban mi is erre ösztönöztük a vál­lalatot — de közgazdaságilag hosszabb időszakon ' keresztül ez nem tartható. Gond az is. hogy a műszaki fejlesztési te­vékenység bizonyos mérték­ben elhanyagolódott, ugyan­akkor a vállalati belső tar­talékok feltárása sem történt meg teljes mértékben. Java­soljuk az olyan területek vizsgálatát is előtérbe he­lyezni, mint a vállalati belső rend, a munkafegyelem javí- - tása vagy a táppénzes állo­mány csökkentése. — Az 1960-as év az új gaz­dasági mechanizmus beveze­tésének egyik legfőbb tapasz­talata. hogy az eddigieknél nagyobb mértékben előtérbe kerül az anyagi ösztönzés, és ez bizonyos mértékben hát­térbe szorította az erkölcsi ösztönzést és megbecsülést, a politikai nevelőmunka fon­tosságát. Az anyagi ösztönzés előtérbe helyezésével szer­zett politikai tapasztalataink viszont azt is bizonyítják, hogy e téren is hatnak a régi mechanizmus modelljéből "fa­kadó szemléletek, különösen erős még az élősdi szemlélet. Már az 1968. évi tervek ké­szítésénél világossá vált, hogy az új körülmények között s vállalati önállóság növekedé­se következtében vállalataink, gazdasági vezetőink bizonyos félelemmel, várakozással él­tek, melyre a megyei pártbi­zottság 1967 januárjában is figyelmeztetett. A végrehajtó bizottság re­ferátuma ezután megállapí­totta, hogy egyes vállalatok helyesen éltek az önálló vál­lalati bérpolitika alkalmazá­sával, — mint például az épí­tőiparban és a Kohászati Üze­mekben, — melynek hatására az eddig rendszeresen jelent­kező létszámproblémák meg­oldásával is nagymérték­ben előbbre léptek. Differenciáltabb részesedést — A vállalati dolgozok körében ma is talán az egyik legvitatottabb téma a nyere­ség felosztásának módozata. Ügy érezzük, hogy ezt a fel­osztási formát nem tudtuk megfelelően elfogadtatni a dolgozókkal. A Gazdasági Bi­zottság határozata csak ke­retszámként, lehetőségként jelölte meg a 80—50—15 szá­zalékos felosztást. És ebben csak sajnos nagyon kevés vál­lalatunk mert differenciálni. AKohászati Üzemeknél példá­ul a 15 százalékos átlag meg­tartása mellett a hármas kategóriában a dolgozókat 0— 40 százalékig differenciálták. Ez egy olyan lehetőséget te­remtett, hogy a hármas kate­góriába tartozók több mint 4o százaléka fDg többet kapni a keretként meghatározott 15 százaléknál. De ilyen diffe­renciáltság történt az Öblös­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom