Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) üveggyárban, az építőiparban, csak éppen más formában. A differenciálás végre nem hajtása mellett gondként je­lentkezik, hogy a kategória­beosztást csak automatikusan magyarázták, emiatt különbö­ző téves szemléletek alakul­tak ki. Nem értik eléggé a differenciálás lényegét és okát. Jellemző, hogy például a kettes kategóriába tartozó­kon belül is sokan vitatják azt. hogy a veszteséges válla­latok esetében e kategória alapkeresete is csökkenhet. Alacsonynak tartják a része­sedés mértékét, és azt a régi prémiumszemléletből kiindul­va automatikusan járó jöve­delem kiegészítésként fogjak fel. Üuállóbb árpolitikát! — A végrehajtó bizottság referátuma ezután a január elsején végrehajtott árrende­zéssel foglalkozott. Megállapí­totta, hogy a közgazdasági szabályozók hatása egyértel­műen érvényesül a -kereske­delmi vállalatoknál is. A for­galom emelkedése 6,7 száza­lékkal haladja meg az elmúlt időszak szintjét, ezen belül az élelmiszer 9,3, a vendéglá­tóipar 0,6, a ruházat 7,9, a vegyescikk 8,1 százalékkal. Ezt nagymértékben befolyá­solta a lakosság pénzbevéte­lének alakulása, amely 6,2 százalékkal, csaknem 80 mil­lió forinttal magasabb mint 1967-ben. Ezen belül a bér­a vállalati, gazdasági vezetők­től, hogy munkájukban a poli­tikai feladatok megoldása le­gyen az elsődleges. Az előadó ezután szólt a pártszervezetek és mozgalmi szervek előtt álló tennivalók­ról. Hangsúlyozta, a szocialista brigádynozgal om, az újítómoz- galorn, a szocialista szerződé­sek jelentőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új üzemtelepítéseknél, iparunk szerkezeti átalakítására első­sorban dinamikusan fejlődő üzemek letelepítését kell szor­galmazni. s amennyiben a me­gye központi forrásból ipar- fejlesztési alapot kap, úgy ezek letelepítését kell elsősor­ban támogatni. A feladatok növekedéséből következően a megyei pártbizottság már a gazdasági reform első évében is a kapott önállóság felhasz­nálásával kereste az új mód­szerek alkalmazásának lehető­ségét, és az új munkamódsze­rek kialakítása 1969-ben is fő feladatként jelentkezik. A munkamódszer újszerűségét bizonyítja, hogy sikerült az országos és megyei érdekek összehangolását biztosítani a közös tárgyalások alapján. Alaposabb elemzési — Az 1969-es év feladatai megkövetelik, hogy járási, vá­rosi, nagyüzemj pártbizottsága­ink munkájában is érvényesít­sük az 1968. év; tapasztalato­kat, illetve a meglevő pozitív eredmények mellett megszün­tessük a jelentkező gondokat. Az elmúlt évben a járási, vá­rosi pártbizottságok már iga­zolták, hogy élni tudnak a részükre adott önállósággal, így többek között a rétsági járásban, megfelelő módon folytatják az ipartelepítést. Ép­pen erre építve fokozottabb követelményeket kell támasz­tanunk a járási, városi pártbi­zottságokkal szemben, de ugyanez az igény kell hogy jelentkezzen saját munkájuk­ban js — jelentette ki ráz elő­adó. A megyei pártbizottság vé­leménye szerint 1969-ben ket­tős feladat jelentkezik a me­gye kommunistái előtt. Egy­részt biztosítani kell az új gazdasági mechanizmus továb­bi kibontakoztatásának lehető­ségeit, másrészt biztosítani kell a Központi Bizottság Tit­kársága 1965. november 9-i ha­tározatának végrehajtását. A megye szocialista iparában to­vábbra is számolni kell az ipari szerkezet felépítéséből adódó gondokkal, a szénbá­nyászat visszafejlesztésével és az ebből eredő politikai szem­léletekkel. A fokozódó gazda­sági verseny, a közgazdasági eszközök befolyásoló hatása szükségessé teszi mind a párt, mind a gazdasági vezetők szá­mára az 1968-as tendenciák reális értékelését és a várha­tó hatások elemzését. Befejezésül szólni szeretnék a Politikai Bizottság energia- struktúrával foglalkozó hatá­rozatáról. E határozat alapján kormány-előterjesztés készül, amelyben a bányászat vissza­fejlesztéséből adódó anyagi, pénzügyi és szociális kihatá­sait mérik fel és a megoldás formáit dolgozzák ki. A me­gyei , ní'-tV'W.ottság vezetői is­merik e javaslatokat. Megyénket ezek az intézke­dések döntően érintik és nemcsak a bányászatra hat­nak ki. Tervünk az, hogv ha a kormány elfogadja ezt a programot, illetve előterjesz­tést, akkor programszerűen feldolgozzuk és intézkedési jelleggel a pártbizottság elé terjesztjük jóváhagyás vé­gett, 1969 márciusában. En­nek alapján az állami, gazda­sági szerveink kidolgozhatják saját intézkedési terveiket, amely a Politikai Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata alapján, illetve a megyei intézkedési tervben meghatározottak sze­rint kidolgozhatják saját ten­nivalóikat. A végrehajtó bizottság szó­beli referátuma és az előre ki­küldött írásos előterjesztést megvitatták. Jedlicska Gyula felszólalása bői és fizetésből élők pénzbe­vétele 4,3, a parasztságnál az egész évi jövedelmet számít­va 5,4 százalékkal magasabb. A kereskedelem tevékenysé­gét elemezve a megyei párt- bizottság a következőket állapította meg. Bár jelentős mértékben emelkedett a ke­reskedelmi forgalmunk, ja­vult az ellátás, ennek ellené­re még nem alakult ki önálló árpolitika a vállalatoknál. Továbbra sem csökkent a hi­ánycikkek száma, ugyanakkor a nagykereskedelem- igyek­szik kihasználni monopol­helyzetét. Esetenként to­vábbra is jelentkezik a fo­gyasztó megkárosítása, ezzel párhuzamosan nem történik határozott lépés ezek meg­akadályozására. Az erre hi- vatott ellenőrző szervektől feltétlenül hatékonyabb mun­kát kérünk, és. a visszaélése­ket a nyilvánosság elé kell tárni. Összetettebb leiadatok — Az 1968-as év főbb ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy az új gazdasági mecha­nizmus eddigi eredményei mind politikai, mind gazdasá­gi téren elérték a kívánt ha­tást. Mindezeket figyelembe véve most az 1969—1970. évi feladatokat kell meghatároz­ni, amely á harmadik ötéves terv utolsó két éve és egyben alapja a negyedik ötéves tervnek is — folytatta a be­it tolót Szoó Béla elvtárs. - Tapasztalataink figyelembe vételével az első és legfonto­sabb feladatunk mind a járá­si, városi, nagyüzemi pártbi­zottsági szinteken, mind az aiapszervezeteknél az 1968-as ev eredményeit elemezni, azért, hogy biztosítani tudjuk i 969-ben a reform gyorsabb kibontakoztatását. Ennek kap­csán viszont figyelembe keli venni, hogy amíg 1968-ban eredményeink elérésében nagy szerepet játszott a meg­lévő tartalékok feltárása, ad­dig 1969-re e lehetőségek nagy mértékben szűkülnek, kézzelfoghatóbbá válik a tisz­ta nyereségképzés. Ez haté­konyabb munkát követel mind a gazdasági, mind a po­litikai vezetéstől. Ezért 1969- ben vállalatainknak sokkal alaposabban kell foglalkozni a műszaki fejlesztés, a mun­katermelékenység alakulásá­nak kérdéseivel, és ezek elem­zésével. — Majd így folytatta: — 1969-ben fokozottabb mér­tékben fel kell arra készül­nünk, hogy jobban előtérbe kerül a tudati, erkölcsi oldal, ez egyben megköveteli azt is Beszéde első részében azt hangsúlyozta, hogy egyet ért a kiküldött írásos előterjesztés­sel, és a szóbeli kiegészítéssel. Véleményével csak erősíteni kívánja a pártbizottság tárgya­lási anyagát. Elmondotta, hogy 1969-ben arra kell töre­kednünk, hogy az 1968-as év hasznos műszaki és közgazda- sági szemléletét szinkronba hozzák a vállalatok, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer­ben mindjobban előtérbe ke­rült az ár, piac, nyereség stb., és más közgazdasági ösztönzők. A műszaki és a közgazdasági szemléletet együtt kell vizs­gálni éppen a termelékenység hatékonyságának növelése cél­jából. — Felszólalása továbhi részében a termeléspolitika és tömegpolitika problémáival foglalkozott. Kijelentette, hogy ez széles körben jelentkezik, hiszen a jogkörök lekerülnek az üzemekbe, az üzemekben dől el, hogy mit és mennyit kell termelni. Ezzel azonban nő a felelősség is, ami nem más, mint termelés és tömeg­politika. Foglalkozott Jedlics­ka elvtárs a nyereségrészese­déssel, elmondotta, hogy ezzel politizálni kell. Példának em­lítette az acélárugyár diffe­renciált elosztási módszerét. — Mi jót akarunk a nyere­ségrészesedési elv érvényesí­tésével. Sajnos, sokan, még­sem értik meg. Pedig ezzel az eljárással az elmúlt évek nye- reségi összegének dupláját is kaphatják a dolgozók. Szólt Jedlicska elvtárs az üzemekben meglevő népszerű és népszerűtlen feladatokról. Első helyen említette, hogy sürgősen meg kell oldani a vállalatokon bedül a helyes létszámgazdálkodást. Mielőbb fel kell számolni a bújtatott létszámot, hiszen azok tartá­sa a becsületes dolgozókat ká­rosítja meg. Meg kell vizsgál­ni azt is. hogy az üzemekben hogyan vannak a terhek el­osztva. Arányos-e a keresetük például azoknak, akik normá­ban dolgoznak, és akik nem. El kell érni, hogy a dolgozók érdekelve legyenek a terme­lésben. A munkafegyelem megszilárdításában — mint mondotta —, hallatlan tarta­lékok szabadíthatok fel. A párt szerepe Beszéde további részében a pártbizottságok s a pártszer­vezetek szerepével foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági mechanizmus sike­res megvalósítása attól is függ, hogy a pártbizottságok, párt- szervezetek azzal foglalkoz­nak-e amivel kell, mert párt- bizottságaink nem vállalhatják magukra az állami és gazda­sági vezetők feladatait, felelős­ségeit. Fontos, hogy milyen határozatot 'hoznak a felada­tok megoldása érdekében, s megvalósitják-e a hozott hatá­rozatokat, s milyen eszközöket, módszereket alkalmaznak a határozatok megvalósításában. Mint mondotta, ” ebben a munkában minden területein biztosítani kell a párt veze­tő szerepét. Törekedni kell a tömegkapcsolat kiszélesí­tésére, a munkásokkal foly­tatott véleménycserékre, az üzemi demokrácia szélesítésé­re, ami rendkívül fontos ebben a munkában. Beszédét így folytatta: Keális optikával — Megyénknek nagyon re­álisan kell szembenéznie hely­zetünkkel, akár a bányát, az ipart, a mezőgazdaságot vagy a kulturális életünket is te­kintjük. őszintén kell meg­mondani. hogy nem vagyunk kedvező helyzetben. Régiek a gyáraink, elavultak a gépeink. A bányászat további visszafej­lesztése is újabb gondokat vet fel számunkra. De nem állunk jól a mezőgazdaságban sem, az alacsony értékű földekkel nem tudunk versenyképesen termelni. Ezek a gondok pedig számunkra is megszabják a feladatokat Ezért egyik leg­fontosabb feladatunk a jövő­ben is, a vezetés színvonalá­nak növelése. Jelenlegi hely­zetünk még a közepes színvo­nalú vezetést sem bírja el, ezért alapvető feladatunk min­den szinten a vezetés meg­erősítése, színvonalának növe­lése. « Jedlicska Gyula elvtárs be­széde befejező részében a pártszervezetek feladatait hangsúlyozta, — majd kijelen­tette, hogy az elmúlt évek eredményei alapján elmond­hatjuk, hogy a megye kommu­nistái meg tudják oldani az előttük álló feladatokat. A vita A vitában, részt vett dr. Bartha Róbert, a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat igaz­gatója. Elmondotta, hogy 1968- ban harmincmillió / forintos nyereségre téttek szert, ami duplája az 1967. évinek. Az elmúlt évben 110 objektumot adtak át határidőre, sőt határ­idő előtt. Szólt a gondokról is. Keveset haladtak előre, pél­dául a műszáki fejlesztésben. A munkafegyelem sem kielé­gítő, s ezen ebben az évben feltétlen változtatni kell. Ür. mössy László, a Kohászati Üzemek főmérnöke a többi kö­zött az anyagellátás problémá­iról, az importanyagok beszer­zéséről és az export gondjairól szólt. Varga Gyula, az öblös- üveggyár igazgatója elmondot­ta, hogy a gazdaságirányítási rendszer egy hatalmas profil- rendezéssel is párosult. 1963. első háromnegyedévében 401 féle új árut állítottak elő, el­sősorban munkaigényes cik­kekből. Foglalkozott az árvál­tozások okozta nehézségekkel. Hozzászólása további részében kérte a megyei pártvezetést, hogy a városi és nagyüzemi pártbizottságoknak, a megye és annak illetékes osztályai éppen az újszerű feladatok hatékonysága érdekében, ad­jon nagyobb segítséget. Barna Sándor, a Beruházási Bank igazgatója azt hangsú­lyozta, hogy a hitel fontos közgazdasági szabályozó. s azok a vállalatok kapják, ame­lyele a leggyorsabban fizetik vissza az összeget. Ezért éssze­rű beruházásra van szükség. Berczeli Ferenc igazgató azt jelentette be, hogy a termelé­kenység hatmillió forintot ho­zott a tanácsi építőipari vál­lalatnál. Hankó János, a me­gyei tanács vb elnökhelyette­se a tudatformálással foglal­kozott, amiben a közművelés jelentős szerepet vállalhat ma­gára. Szamoshelyi Jenő, az OTP Nógrád megyei Igazgató­ságának vezetője, az OTP la­kásakciójának fontosságát hangsúlyozta NÓGRÁD - 1969. január 4., szombat A vitában elhangzottakat Szoó Béla, a megyei pártbi­zottság titkára foglalta össze, majd a két előterjesztést a megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadta. A megyei pártbizottság ülése Matúz Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának zárszavával ért végek __ P árizsi tárgyalások A VÖK fontos ügyrendi javaslata PÁRIZS (MTI) Nem az asztal alakja a lé­nyeges — jelentette ki pénte­ki párizsi sajtóértekezletén Tran Hoai Nam, a DNFF kül­döttségének szóvivője —, ha­nem az, hogy választ adjanak az alapkérdésre. Az alapkér­dés pedig az, hogy az ameri­kaiak és a saigoni hatóságok képviselői le akarnak-e ülni a tárgyalóasztalhoz vagy sem, szabotálni akarják a párizsi megbeszéléseket vagy sem, kívánják a békét vágy pedig folytatni akarják a gyilkos háborút. Mint Tran Hoai Nam kije­lentette, eddig azt lehetett volna gondolni, hogy a saigo­ni bábkormány gördíti egyre- másra az akadályokat a kon­ferencia megtartásának útjá­ba. Ma már azonoan világos, hogy az amerikai kormány az, amely a saigoni hatóságokkal egyetértésben, a legkülönfé­lébb manőverekkel akadályoz­za a konferencia megtartását, miközben egyre nagyobb erő­vel folytatja gyilkos, pusztító agresszív háborúját a dél-viet­nami nép ellen. Az így elő­álló helyzetért a felelősséget teljes mértékben viselniök kell. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége egy­idejűleg sajtóközleményben adott tájékoztatást a csütörtök délután Párizsban Ha Van Lau és Cyrus Vance nagykövet között lezajlott tanácskozásról. A sajtóközlemény szerint a ta­nácskozáson a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­döttsége, egyetértésben a DNFF képviselőjével, abból a Johnson WASHINGTON (MTI) Johnson elnök texasi vaká­ciója után visszatér Washing­tonba. Az elnök jelenleg a kongresszus elé kerülő üzene­tek szövegén és az új költség­vetés-tervezeten dolgozik, a Fehér Ház bejelentésé szerint azonban hivatali idejének hátralevő néhány napjában elsősorban küpoliti'kai kérdé­sekkel akar foglalkozni, főként a párizsi tárgyalásokkal és a vietnami háború kérdésével. célból, hogy a konferencia mi­nél hamarabbi megkezdését lehetővé tegye és újra bizo­nyítékát adja jószándékának, a következő nyilatkozatot tet­te. 1) A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elfogadna egy megosztatlan kerekasztalt, amelynél minden küldöttség kedve szerinti helyre ülhet, más szóval egy olyan formát, amelyik egyáltalán nem teste­síti • meg sem a „két oldal”, sem a „négy tárgyalófél” ál­láspontját. a) Annak ellené­re, hogy a tárgyalóasztalra minden delegáció elé rá kelle­ne tenni saját zászlaját és a nevét jelző táblácskát, a VDK és a DNFF elfogadja, hogy ezeket a táblákat és zászlókat ne helyezzék el az asztalon, b) Ami pedig az első ülés felszó­lalási sorrendjét illeti, a VDK azt javasolja, hogy képviselő­je és az Egyesült Államok képviselője szabad akaratuk­ból, utolsóként szólaljanak fel és engedjék meg a DNFF és a saigoni hatóságok képvise­lőinek, hogy csak ketten ve­gyenek részt a sorshúzásban és amelyiknek kedvez a sze­rencse, az szólaljon fel első­nek. 2) A fent említett javaslatok alapján a VDK azt indítvá­nyozza, hogy a négy küldött­ség első tanácskozását 1969. január 6-án vagy az azt köve­tő napok valamelyikén tartsák meg. A VDK küldöttsége által kiadott sajtóközlemény szerint Cyrus Vance, az Egyesült Ál­lamok képviselője még nem fogadta el ezt az ésszerű ja­vaslatot. akarja? Johnson — megbízható ér­tesülések szerint — minden eszközzel ki akarja vívni, hogy a párizsi tárgyalásokon vala­miféle megállapodás szülessék a négy delegáció részvételével folytatandó tárgyalásokról, még Nixon hivatalba lépte előtt. Az elnök egyébként a jövő héten Washingtonban kitünte­téseket nyújt át az Apollo—8. űrhajó három pilótájának. Körei-Kelet Az USA még nem válaszolt a szovjet kezdeményezésre kolják, hogy a Johnson-kor- mánynak csupán napjai van­nak hátra, és Washington igyekszik megvárni az őrség­váltást, mielőtt ércfemi választ adna. Ugyanakkor az Egyesült Államokban jelentős politikai erők messzemenő támogatást akarnak kivívni Izrael szá­mára, nem hajlandók módosí­tani Washington egyértelműen Tel Avivot támogató politiká­ját. Mint ismeretes, Nixon kü- lönmegbízottja, Scranton, volt kormányzó közel-keleti útját követően „egyenlő elbírálást” javasolt a térség minden álla­ma számára. ENSZ-körökből származó ér­tesülés szerint a világszerve­zet számos tagállama érdek­lődéssel fogadta a négyhatal­mi lépésre vonatkozó kezde­ményezéseket. Felveszünk gázszerelőnek 4—5 éves gyakorlattal ren­delkező fiatal LAKATOS VAGY WISZEKÉSZ szakmunkásokat. Motorkerékpár, valamint hivatásos gépkocsivezetői, jo­gosítvánnyal rendelkező helybeliek előnyben. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat Salgótarján, Rákóczi u. 226.. volt ÉMÁSZ-épület WASHINGTON (MTI) Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Az Egyesült Államok egye­lőre nem adott választ arra a szovjet kezdeményezésre, amely szerint a nagyhatalmak közreműködésével kell meg­akadályozni az újabb háború kirobbanását a Közel-Keleten. Rostow amerikai külügymi­niszter-helyettes és Csernya- kov washingtoni szovjet ügy­vivő csütörtöki megbeszélésén szó volt ezekről a tervekről. Amerikai részről egyelőre el­maradt a nyilvános állásfogla­lás, és a külügyminisztérium csupán arra szorítkozik, hogy megismételje: Washington tá­mogatja Jarring nagykövet ENSZ-küldetését a béke hely­reállítására. Az amerikai válasz elmara­dását a lapok azzal indo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom