Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

K«n<r.a»>IFO Amiért megkeresik a hibákat Az építésvezető-helyettes akkorákat iuait. nogy zeng a környék. Tóth József asztalos brigádvezető már előkerült, de Langát, mintha a föld nyelte volna el, pedig biztos, hogy bent van a huszonhár- mas épületben. Lukács Gábor a torkát tapogatja, hideg van. tizenkét fokot mértek, bere­kedt, legyint, nem kiabál to­vább. majd előkerül a festő brigádvezető is. Bemegyünk az építésvezetői irodába, aho­vá rövidesen befut Tóth „kontrája”. Cseh Béla asztalos brigádvezető. E miatt a kont­ra-ügy miatt jöttem én ide. az Arany János utcai lakásépít­kezésre. Még mielőtt bárki félreérte­ne, nem peres ügyről van szó. Éppen ellenkezőleg. Tóth Jo- zsej, Cseh Béta, Banga Gyula és Kovács Imre brigádjának a lehető legnagyobb megértésé­ről. Alig egy hónapja, hogy er­ről az építkezésről tudósítot­tam: Kronovettér István ifjú­sági szocialista vízszerelő­brigádja garanciát vállalt az általa szerelt vízvezetékekért, csapokért. Most egy másféle kezdeményezés érett meg arra, hogy közkinccsé váljon. A két említett asztalos, illetve fes­tőbrigád között ugyanis ta­valy március—április óta új­szerű egyezség van: rendsze­resen megkritizálják egymás munkáját. Első hallásra ez nem sokat mond» hiszen egy kis rosszmájúsággal akár meg­kérdezhetném, ugyan ki nem talál hibát a más munkájá­ban? És tulajdonképpen így. de valahogy mégis egészen másként kezdi Cseh Béla is a momdókáját: — Az ember úgy sem tud­ná elviselni, hogy pillantás nélkül elmenjen a szaktársa kezemunkája mellett. S ha már ránézett, észre kell ven­nie azt is, van-e benne hiba. Az pedig mindig akad ... — Persze, legszebb öröm a káröröm — kajánkodom. — Hát éppen ez az — veszi át a szót Tóth József — hogy mi ezt a szót kihúztuk a szó­tárunkból. A mi brigádunk a nagyobb. Nyáron hét-nyolc szaktárssal is dolgoztam. Cseh Béláék hárman voltak, s job­bára a telepen előregyártot­tak. Aztán kihozták a holmit ide, az építkezésre, s persze ők is dolgoztak itt helyben. De több idejük, modjua volt vé­gignézni. mi az, amit mi az­nap elvégeztünk. — Volt például olyan eset: csináltuk az ablakkeretek il­lesztését — mondja Csen Bé­la. — S hát elég gyenge, köny- nyű tokok ezek. Amikor be­üvegezték, észrevettük, hogy a megnövekedett súly lehúzza az ablakot, s akármilyen jól is el­végezte az asztalos a pászítást, az átadás után rövid idő múlva az ablakok nyitáskor-csukáskor súrolni fogják a párkányt. Hát ki az, aki ezt el tudta volna hallgatni... Közben megérkezett hanga Gyula is, az egyik festőbrigád vezetője. Cseh rámutat: — Neki is van kontrája: Kovács Imre. Ügy alakult azonban, hogy el kellett mon­danunk a véleményünket a festőknek is. Tudja, az aszta­los és a festő munkája kap­csolódik egymáshoz. És meg­történt például, hogy a mázo­ló, amikor a kész ablakokat, ajtókat mázolta, a lakk be­csurgott a zárakba, beragad­tak. ki kellett szerelni, meg­tisztogatni, visszaszerelni, s persze a festővel is korrigál­tatni a hibát. Hogy ez ne is­métlődjék többet, javasoltuk a festőknek, egy darabka papír­ral védjék meg a zárat mázo­lás közben. — Mi pedig — replikázilc Langa — azt javasoltuk, hogv mázolás előtt lehetőleg ne szereljék be a zárakat. — Ezt meg is csináltuk, meg is csináljuk — bólint rá Tóth is Cseh is —, kivéve az elő­regyártott bútoroknál, amelye­ket készen kapunk mj is. — Ennek a kontra-meózás- nak van-e valami kézzelfog­ható eredménye? — kérdem. — Annyi — felel először Cseh —, hogy hirtelenében ne­héz is elsorolni. De ami a legfontosabb: az átadás, ugye, mindannyiunk közös ügye. Hogy az a határidőben vagy határidő előtt megtörténjen. Ezért, ha egymást figyelmez­tettük a hibákra, az meggyor­sította ,a munkát, mert leg­közelebb már nem követtük el ugyanazt a hibát, az átadás is simán lezajlott, és az átadás után sem maradt sok javítani­való. — A másik előny pedig az — fűzi hozzá Langa Gyula —, hogy a kölcsönös bírálatból együttműködés'lett. De ehhez tudnia kell, hogy mindez ho­gyan zajlott le. Letelt példá­ul a műszak, s a brigádok megnézték egymás aznapi munkáját. Ez olyan zsűrizés nálunk. No, a zsűri elsorolta, milyen hibákat talált. Ame­lyik brigádnál aznap több volt a hiba, munkaidő után. haza­felé, az fizette a pohár sört. Sörözés közben pedig van mód megbeszélni, hogy példá­ul mennyi munkaterületre éjiesek a festők. S ha én ezt mondjuk száznak veszem, ők százhúszat adtak. Az pedig szinte bűvölte a festőket, hogy százharmincat—száznegyvenet teljesítsenek. — Ez hatott — mondja Tóth József — mindannyiunkra, mert hát rendes munkásem­ber nem szereti, ha a másik szaktárs a „sarkát tapossa”. Miután megtudom, hogy a kontra-meo jót tett a pénztár­cáknak is, hiszen a nyáron az asztalosok, festők prémium­mal együtt nem egyszer négy­ötezer forintot is megkerestek havonta, a másik íróasztalhoz fordulok, ahol Horváth János építésvezető és Erdélyi Gyula. a beruházási vállalat műszaki ellenőre éppen egy_ jegyző­könyv összeállítása fölött gör­nyed. A műszaki ellenőr válasza rövid: — Az épületet dicsérettel vettük át. Olyan hibát, ame­lyet az asztalosok, festők ke­zemunkája idézett volna elő. és értékcsökkentést kellett vol­na alkalmaznunk, nem talál­tunk. Tudomásom szerint a ház lakói is észrevették, hogy a kontra-meónak van értelme. És éppen ezért a négy szo­cialista brigád kezdeményezé­sét közkinccsé téve, ajánljuk valamennyi brigádnak, köve­tésre. És figyelmébe azoknak is, akik az utóbbi időkben két­ségbe vonták, hogy a szocia­lista brigádmozgalom képes új kezdeményezésekre, s néha szemöldökráncolva olyasmit is kérdezgettek, • hogy vajon a szocialista brigádmozgalom egyáltalán miért szocialista. •. Csizmadia Géza K ülönös esküvőt tartottak tegnap Homokterenyén. Bizony, a menyasszo­nyok kendője már egészen szürke hajat takart. S vőle­gények közül a fiatalabbik is hetven esztendős. A tanács- házán fogták egymás kezét és újra hűséget fogadtak Gecse Istvánék, meg Gecse Elemé­rék is. Pontosan úgy, mint öt­ven évvel azelőtt. Mert a teg­napi esküvő aranylakodalom volt Az esküvői lakomát a gye­rekek, az unokák rendezték. Gecse Istvánéknál alig fért a házba a sok vendég. Huszon­négyen voltak. Eljött mind a hat gyerek, ott volt a nyolc unoka. Népes, szép család kö­szöntötte az idős emberpárt, ök meg csak ültek közöttük csendesen. Egyszercsak Gecse Istvánnak eszébe jutott, mon­dani kellene nekik valamit. Hiszen a héten minden este csak erre készült — Nem tudok szólni... Az örömtől. .. — Erőtlen, vékony hangja reszketett a meghatott­ságtól. Dehogy is vették zokon a gyerekek, az unok-ik a nagy­papa, a mama megindultsá- gát. Ismerik az életük majd minden napját. Számukra olyan volt ez az ötven esz­tendő, mint valami szép, igaz mese. Egyszer, régen elindult egy szegény, de szorgalmas fi­atalember. meg egy dolgos szép lány, hogy az életben szerencsét próbáljanak. Pró­bált közöttük viszályt szítani a szegénység, a nincstelenség. De ők erősen fogták, nem en- ei oíTvjriq«; kezét. Si­került is kilábalniuk minden­féle veszedelemből, s most már tele van örömmel az éle­tük. Azt csak Gecse István, meg 4SSSSSSSS////S///SS/SSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS.rsrs/s/sssssssssssssss/ssssss Folyamodvány a villanyhoz Tisztelt Fényes- kedő! Régóta fi­gyelem Ont, s hí- zelkedés nélkül mondhatom: min­dig sokra tartot­tam ügybuzgal­mát. Gyakran ve­tettem össze te­vékenységét. a ré­gi, egészségtelen petróleumlámpáé­val. s mindig az Öné lett a pálma. Mostanában azon­ban sűrűsödnek az aggodalmaim, s úgy tűnik előt­tem, mintha sza­kított volna régi szorgalmával. Ne vegye szemrehá­nyásnak az őszin­teséget: elégedet­len vagyok mos­tani teljesítmé­nyeivel. Akkor még nem szóltarp egy muk­kot -sem. amikor egy hónap után két rövid kacsin­tás után vízben, illetve sötétben hagyott, s gyer­tyát kellett nyúj­tani. hogy ki­mászhassak a fürdőkádból, s be­mászhassak az ágyamba. Ember­társaim rende­sebbik része ilyen­kor ásítva nyúl már a kapcsoló­hoz, kattint rajta egyet, s nyugo­dalmas jó éjsza­kát kíván önnek, környezetének és saját magának. Én azonban a rendet­lenebb részhez tartozom, s lefek­vés után néhány óráig még olva­sással rongálom az ön égőszálait és a szememet. Gondolom egy hó­nap alátt megun­ta ezt a helyzetet, s ezért adta be a kulcsot a fürdő­szoba után a szo­bában is. A sajnálatos eset megismétlődése kissé elkeserített. Bizonyára hallot­ta. milyen keser­vesen kifakad­tam, s ebből le­vonhatta a meg­felelő következ­tetést. Azóta azon­ban már sok más egvéb is történt a világban, s kissé leh igaadtam én is Odáig jutot­tam. hogy már kérni is hajlandó vagyok. Gondolat­ban összeái’ítot- tam egy tisztelet­teljes folyamod­ványt. Eddig csak azért nem küld* tem el, mert köz­tudott, hogy sem a fürdőszobában sem pedig a szo­bában nem kéz­besít semmit sem a posta, miután egyiknek sem le­het egészen pon­tosan meghatá­rozni a címét, meg aztán a tá­volság is akkora, amekkorára még az új díjszabásban sem állapítottak meg tarifát. Ezért ezúton va­gyok kénytelen al­kalmatlankodni. s zavarni. immá­ron fénytelen nyu­galmát. Tudom, hoov ön már nem támad fel. Ebbe bele is nyugod­tam. Majdcsak lesz valahogy. Ve­szek esetleg két újabb égőt. Jó volna azonban ha figyelmeztetné őket néhány kere­setlen szóval, s el­mondaná nekik: éljenek és vilá­gítsanak nálam sokáig, mert ma­gasan van a fog­lalat , nincs lét­rám s különben is téri«zonnval ál­dott meg a termé­szet. Sz. I. Jobb szocialista és e«észségü»yi ellátás Az elmúlt év ismét eredmé­nyeket hozott megyénk szoci­ális és egészségügyi ellátásá­ban, több helyen megközelí­tően az országos átlagnak megfelelően alakult. A 10 rOO lakosra jutó gyógyintézeti ágy megyénkben 56,3 az országos 52,6-tal szemben. Az ágyki­használtság alacsonyabb a me­gyében, 86,1 százalék, országo­san 90,7 százalék. Jó az általános orvosi kör­zetekkel való ellátottság is. Megyei átlagban 2788 fő jut egy orvosi körzetre, míg or­szágosan ez a szám 2841 fő. Az országosan 10 000 lakosra jutó szociális otthoni férőhelyek száma 22,2, a megyében 27,8. Gyengébb az ellátottság a szakorvosi rendelés terén —„főleg Salgótarján városban — elsősorban a kedvezőtlen elhelyezési körülmények, az orvos- és középkáderhiány mi­att. Sáska- offenzíva Adeke Boerma. az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazda- sági Szervezetének (FAO) igazgatója kijelentette, hogy az a pusztulás, amelyet a sás­kák a közép-keleti, az ázsiai és afrikai területeken maguk után hagyhatnak, súlyos ka­tasztrófát okoz, ha idejében nem nyújtanak segítséget az említett övezeteknek, A FAO négy és fél millió dollár segítséget követei vegy­szerekre és a sáskairtás meg­szervezésére. A sáskák fő tá­madása Indiától Marokkóig húsz országban várható, még a tél beállta előtt, amikor a sáskák sötét felhőként vonul­nak. Néhány héttel ezelőtt Szudán a legutóbbi 26 esztendő legsúlyosabb sáskatámadását élte át. Az ország egyik részé­ben a sáskák 60 négyzetmér- földnyi területet vastag össze- ' függő rétegben elleptek. Nem Iclicí ülőit! Az éves munkát értékelő mérlegek természetest* még sehol sem készültek el, a lényeget azonban —, \ a;i nyereség, vagy nincs? — ma már mindenki tudja A , > • zenharmadik" havi borítékok kiosztásának időpontja egy­re izgatóbb közelségbe kerül, s ez — mint ahogy a pénzügyekben mindig is lenni szokott —, nemcsak örö­met, de feszültségeket is kelt a gyárakban, üzemekben. Vajon, ki mennyit kap? És egyáltalán, mekkora lesz az az összeg, amelyet kiosztanak? A nyereségképzés és felosztás szabályai korábban többnyire csak a főkönyvelőket, gazdaságvezetőket izgat­ták, most azonban közüggyé lettek. Az ezzel kapcsolatos beszélgetések azonban máris bebizonyították: a nagy többség csak hiányosan ismeri a törvényes lehetőségeket, a helyileg kidolgozott és elfogadott kollektív szerződése­ket, s így meglepően sok illúzorikus kívánság is hangot kap a mindennapos eszmecserékben. Ezek közül a leg­gyakrabban visszatérő: osszunk ki minden pénzt, meg­dolgoztunk érte. És a másik: mindenki egyformán kapjon... A nyereségérdekeltségre való hivatkozás — az új gaz­dasági mechanizmus szellemének és lényegének megfe­lelően —, az elmúlt esztendő legtöbbször „bevetett” és — most már megállapíthatjuk —, egyik legsikeresebb agitá- ciós, mozgósító érve volt; könnyelműség lenne tehát szót­lanul hagyni, hogy a tájékozatlanság és a legkülönbözőbb híresztelések megingassák az emberek igazságos részese­désbe vetett bizalmát. Az évi nyereség elosztása, felhasz­nálása sehol sem képezi titok tárgyát, érdemes lenne hát minden üzemben és vállalatnál szemléletes tablókon, plakátokon ismertetni, miből, mennyi pénz keletkezett, s hogy ebből az összegből hova, mennyit kell befizetni, il­letve félretenni. Mert a vállalati eredmény nem azonos a a. nvereséggel, a nyereség pedig nem jelent egyet a kiosz­tásra kerülő részesedési összegekkel. Hogy milyen elvonások, befizetési kötelezettségek és más megszorítások terhelik a vállalatok éves szinten elért gazdasági eredményét —, itt most a sokféleség mi­att nem részletezhetjük, A nagyobb vállalatok gyáregy­ségei, üzemrészei — eredményeiktől nyereségfelhalmozó szerepüktől függően —, általában különbözően részesed­nek a rendelkezésre álló nyereségből. Előfordulhat pél­dául, hogy míg egyik gyáregységben húsz napban hatá­rozzák meg a nyereségrészesedés összegét, addig a másik­ban huszonhat napot fizetnek. Igazság ez? Feltétlenül, amennyiben az arányok helyesen tükrözik az eredményes­ség érdekében kifejtett többletmunkát. Az érdem szerinti elosztást alapelvvé kell tenni mindenütt — még akkor is, ha a kényelmesség! szempontok sok esetben az egyenlős- di mellett szólnak. A körülmények gondos elemzése ter­mészetesen ez esetben is rendkívül fontos, hisz előfordul­hat, hogy egy-egy kollektíva — saját hibáján kívül, a műszaki ellátottság vagy a vezetés hiányosságai miatt —, nagy erőfeszítések ellenére, sem képes teljesíteni a rábí­zott feladatot. A terv- és statisztikai osztályokon, bérszámfejtő cso­portoknál csattognak a számológépek. Rövidesen min­denki megtudja mekkora összeg lesz a borítékban. Ezek a forintok — amellett, hogy gyarapítják a dolgozók jö­vedelmét —, az éves munka kritikáját is adják, s így a kifizetések időszaka egyben a tanulságok levonásának időszaka is kell, hogy legyen. Ha vastag a boríték, akkor magától értetődik a jövő: csak így tovább! — Ha vékony, akkor érdemes mindenkinek elgondolkodni afelett, hogy hol és hogyan kell az idén többet adnia..­Békés Sándor Aranylakodalom á felesége tudja, hogy az az ötven esztendő mennyivel ke­servesebb, nehezebb volt en­nél. Az igaz, hogy Berze Er­zsiké csakugyan szép, sudár termetű, barna hajú lány volt. Nem csodálta senki a faluban, hogy egyszerre több legény szeme is megakadt rajta. Emésztette magát ezért éppen eleget a fiatal bányász, Gecse István. Egyszer, hogy munká­juk végeztével hazafelé tartot­tak, azt mondta neki a cim­borája : — Elviszik az Erzsit... Azt beszélik, vasárnap megy érte a kérő... G ecse István ott nyomban elhatározta, hogy meg­nősül, és akit elvesz nem lesz más. mint Berze Er­zsiké. Cimborája nem egészen értette a dolgot, hát elmagya­rázta neki: — Ha a legény vasárnap készült, én elmegyek szomba­ton! Megelőzöm... Ügy tett, ahogyan mondta. Kapott is akkora kosarat, hogy beleizzadt, amíg hazavit­te. Szégyellte nagyon az es<*- tet, de csak nem tett le a szándékáról. Zavartan, kíno­san feszengve újra beállított kérőként. Az esküvőt együtt tartották a bátviával. mert az meg Erzsiké húgát vette fele­ségül. Nekivágtak az életnek, de bizony a három apró gyereken kívül nem volt semmijük. A corn Álltak ^hhp1' A férfiak eljártak a bányába dolgozni, az asszonyok meg felváltva őrizték a gyerekeket, kapálták a tenyérnyi földet a hegyoldalon. Az idősebbik testvér unt rá előbb a nyomo­rúságra. — Nem élet ez így — tört ki belőle a keserűség. — Lá­tástól vakulásig dolgozik az ember, mégsem jut egyről a kettőre. Fogta magát és egy szép na­pon kivándorolt Kanadába. Hat évig dolgozott, kínlódott c-dakinn. De azalatt közösen összegyűjtöttek egy házrava- lót. Gecse Elemér háza ké­szült el elsőnek. Tíz év múl, va felhúzták a falakat Gecse Istvánnál is. Semmit sem kaptak készen, mindenért keményen dolgoz­tak. Gecse István örökölt a szülőktől nyolcszáz négyszög­öl földet. Ahogy azonban egy kis pénzhez jutott, mindig vett hozzá egy-egy darabot. — Ne menjenek a gyerekek summásnak, más cselédjének — mondogatta. így kerekedett a föld las- san-lassan három és fél hold­ra. Bérelt is hozzá valameny- nyit, dolgozott vele az egész család éj mrga. n f^lpc.So.- meg a hat gyerek Amikor 1958-ban megalakult a szövet­kezet, elsőnek írta alá a be­lépési nyilatkozatot. Néhány hónapig még elnök is volt. dolgozik, pedig már nem kény­szeríti a szükség, hogy törje magát. Nyugdíjat kap a bá­nyától, a föld alatt töltött hu­szonhét esztendő után. A gye­rekek mind a maguk lábára álltak már, s nem hálátlanok. Segítik őket. Lányukkal élnek, tagas, szépén berendezett ottno- nuk van. Ha enged az idő, a vő beülteti őket a gépkocsiba, s viszj a fél országon át. Vol­tak már Hajdúszoboszlón, Egerben, jártak Budapesten, körülutazták a Balatont. Ilyenkor télen, amikor fe­hér és csendesebb is a világ, van idejük jobban eltűnődni sorsukon. — Magam sem tudom, ho­gyan tartottam ki melletted ennyi ideig —, tréfálkozott az asszonnyal Gecse István. S, hogy a felesége csak ült és hallgatott, hát maga válaszolt: — A szeretet meg a türe­lem ez tartott együtt... Pedig a szegénység sok botrányt csi­nált. Most könnyebb a fiata­loknak. De mintha a nyomo­rúsággal elment volna a tü­relem, a megértés is. .. Mert én rád soha kezet nem emel­tem. Nem mondom, össze-ösz- sze koccantunk, de az csak addig tartott... Szelíden nézte az asszony a vékony, kis öregembert. — Engem igazán nagy bá­nat nem ért... A gyerekek mind megjöttek a háborúból... Ember lett valamennyibő!. Én meg boldog vagyok... Értük történt minden... A z unoka — szép, feke­te hajú, fiatal lányka — szeme tele volt csodál­kozással. Ül a nagymama mel­lett, s kifogyhatatlan kíváncsi­sággal hallgatná az öregeket egészen a gyémántlakodalo­mig. Vincze Istvánné NÓGRÁD — 1969. január 12., vasárnap 3 » 4 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom