Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
„Osztozkodásinyilvánosán \z unyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés KEVÉS kormány rendelkezés. találkozott akkora ellenkezéssel, mint amely a vállalati dolgozók kategorizáló - sáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középe szintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul, maximális részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele, akkor az I- es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a II- esben a 25 százalékát, a III- as kategóriájúak pedig az évi kereset 7.5 százalékát kapják. A többséget alkotó III. kategóriájú uoigozoK ígazság.a- 1 annak tartják a felosztási aranyokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést, amikor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eieve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi” nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma meg gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt nincs ilyen veszély.) Ha a kategorizálás mostani rendszerét vagy a részesedési alap felosztásának mai arányait sem tekintjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi Ösztönzés hatékonyságának növelésére. (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megoldást is alkalmazni. Ma azonban a jelenlegi rendszer érvényes, és ezt kell következetesen végrehajtani.) AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS hatékonyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében. mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anvagi érdekeltségüket is szükséges kiterjeszteni: ez pedjg feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4,27 arány volt, addig ez az arány 1866-ra l:3.37-re csökkent, (S az átlag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről l:1.79-re csökkent,) Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítam. hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. ezek után Érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában lévők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban is megkaphatták átlagbérük 60—80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különböző prémiumok formájában. A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük százaléka volt. tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dolgozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehaladást biztosít. A közös munka eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még .nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt —- és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők cél- premizálásénak konkrét, igazságos. ösztönző és az üzem! közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítás®. OTT JÁRTAK el helyesen, ahol még tavaiv az év eleim leszögezték: abból, hogy az első vagy a második kategóriába sorolták. senki nem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a véPa- lati nyereséget növelő Jelentős műszaki, vazdasáai feladat elvévzócéye vél1 átkozott, már év közben kellő céüutalmat kapott a részesedési alaD terhére. Senki nem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak Megerősödve kezdik az idei munkát Intéző bizottsági ülést tartottak Salgótarjánban, a Felső Zagyva! Vízrendezési és Talaj- védelmi Társulatnál. A bizottságnak és a megjelent vendégeknek Szabó Tibor elnök szá- 'molt be az 1968. évi november 14-i intéző bizottsági és november 19-i taggyűlés határozatainak végrehajtáááról. Ismertették a tavalyi termelési terv végrehajtásának eredményeit és a múlt évi'mérleg- beszámolót. Végezetül az intéző bizottság megvitatta és elfogadta az idei termelési tervet. Az ülésen elhangzott, hogy a társulat a tavalyi kezdeti eredmények után az idén megerősödve kezdi meg a víz- rendezési és talajvédelmi munkák kivitelezését. Az idei tervet a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság négymillió forint termelési értékkel hagyta jóvá. Ez megfelel a társulat jelenlegi műszaki fel- készültségének, ugyanakkor fejlődést is jelent a múlt évhez viszonyítva. A tervfeladat nagyobb részét a vízrendezési tevékenység tesz), ki, amelynek során rendezik a Báma, Szentkút, Vizslás, Galya, Kazár, Bátony-Kecskés patakot és a Kis-Zagyvát. A termelési tervbe a meliorációs munkák közül csak azok tartoznak, amelyeket a társulattal végeztetnek el a termelő- szövetkezetek. Ezenkívül azonban a társulat szerepet játszik a talajvédelmi munkák bonyolításában is. A társulat területén működő termelőszövetkezetekben a talajvédelmi es vízrendezési munkák kivitelezésének feltételei kedvezőek, kivéve, az anyagi lehetőségeket. A társulatnál a nagyobb mértékű kivitelezésnek nincsenek műszaki akadályai. több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az év közi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az egyeniősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatait, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek. a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utó’ag megmondani, hogy kinek a teüesít- ményével s miért elégedetlenek. MINDEN ES EIBEN legyen a premizálás, a nyereségre-, szesedés-fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt, amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igaz- ság»s anyagi ösztönzésre, a kategórián belüli jövedelmi különbségek létrehozására. A tavalyi év eredményei, a részesedési alap felosztásánál szerzett tapasztalatok hasznos tanulságokat szolgáltatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kell célprémiumokat kitűzni az év folyamán képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagy mértékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha ennek nyomán a dolgozók bére és év végi részesedése a növekvő feladatok ellenére nem csökken. sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban is bizonyítást nyer, hogy a jövedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer. a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja. Kovács József Vizsgázott a vezetőség Kevés termelőszövetkezet zarszámadó közgyűlését előzte meg akkora várakozás, mint éppen a mátraszőllősit. Ennek egyik oka az a viszontagságos múlt, amelyet nehéz elfelejteni, hiszen sok gondot, zavart okozott a tsz-tagok és a község életében. Ha visszatekintünk a szövetkezet viszonylag rövid múltjára, fegyelmezetlenséggel, szaksze- ruüenséggel, torzsalkodással, a vezetők közötti nézeteltérésekkel, felelőtlenséggel és hatalomvággyal is találkozhatunk. S hányszor szenvedett kudarcot a járási pártbizottság és a tanács segítőkészsé- ge! S hiába kértek a jó szándékú, becsülete«, jobbra érdemes tagok kívülről szakvezetőket, bizony azok sem tudtak maradéktalanul megbirkózni az előítéletekkel. Gyökeres változás Ilyen körülmények között a fejlődés nem lehetett zökkenőmentes, a hibák, hiányosságok és a széthúzás a jövedelmen is éreztette hatását. Viharos gyűlések, s mégin- kább a háttérben fel-felhangzó panaszok jellemezték ezt az időszakot, függetlenül attól, hogy az élet azért a mátra- szjtiősi II. Rákóczi fsz-ben sem állt meg, s egyes munkaterületeken szép eredmények is születtek. Mindamellett az is látnivaló volt. hogy a végleges megoldás még várat magára. így született meg a járási szerveknek az a határozata, hogy a szövetkezet vezetését alapvetően megszilárdítják. Mint mondják, szinte járási szintű vezetőséggel erősítették meg a tsz-t, hiszen az első számú vezetők csaknem kivétel nélkül Pásztórói kerültek a községbe. Az új vezetők megválasztásuk után új módon kezdtek munkához. Kialakult a teljesen egyetértő üzemi négyszög: Holló Imre, a tsz-elnök, Hunyadi Árpád János, a főag- ronómus, Gyura Bela, a főkönyvelő és Tóth József, a párttitkár. A vezetésben létrejött egyetértés már önmagában is jelentős változás, s ez csak növelte a nagyobb szakmai hozzáértés, a felelősségérzet érvényesülését. Az 1968-as terv elkészítésénél az új vezetők már számoltak a nagyobb lehetőségekkel. jól ismerték ugyanis a mátraszőllősi tsz-tagság szorgalmát és jó szándékát, amire építeni lehet. A tsz-tagok többsége azonban, valljuk be őszintén, a korábbi szomorú tapasztalatok alapján némi fenntartással fogadta az új elnök „hivatalba lépését”, és vakmerőnek tartotta a terv olyan kitételeit, hogy harminckét forintban állapították meg az egy munkaegység elérhető értékét. „Várjuk meg a végét’' -*- mondták akkoriban sokan, s most elérkezett az új, megerősített vezetőség első számadása. Vajon hogyan váltotta be az új elnök és „vezérkara” a hozzáfűzött reményeket? Elkerülték a katasztrófát Meghökkentő körülmények között kezdték el a gazdálkodást tavaly tavasszal. Bár a kora tavaszi időjárás kedvezett a mezei munkák végzésének, arról, ami később következett, még beszélni is rossz. A szárazság és a kései fagyok miatt húsz hold cukorrépát újra kellett vetni, kiszántottak tíz hold mákot és mintegy ötven holdnyi őszi búza száradt ki teljesen május végére. Vezetőség és tagság azonban teljes megértéssel látott- munkához és közösen keresték a módokat, amelyekkel a kieséseket ellensúlyozhatják, pótolhatják. Fokozott gondot fordítottak az agrotechnikai előírások betartására. A betakarított termés mennyisege igazolta, hogy érdemes volt fáradságot nem kímélve dolgozni, hiszen nemhogy a katasztrófát kerülték el, hanem reményen felüli termésátlagokat értek el. A több mint tizenöt mázsás búzatermés, a csaknem tizenkét mázsás őszi árpa és a 163 mázsás cukorrépa-átlag növelte a bizalmat és az igyekezetei. Hasonlóképpen sokat javult az állattenyésztésben dolgozók és a fogatosok munkája is. Az egy tehénre jutó évi tejhozam megközelíti a 250U litert, az értékesített ötvenöt hízómarha átlagsúlya meghaladta az ötszáz kilogrammot, hogy csak néhány példával illusztráljuk a fejlődés helyes irányát. Az állattenyésztés jelentőségéhez mérten nagy az előrelépés az anyagi-műszak: bázis megteremtésének útján is: tavaly épült meg egy 98 férőhelyes tehénistálló, egy másfél kilométeres bekötő út, körülkerítették a majort, őrbódét és ötven férőhelyes nyári szállást építettek, s rendbe hozták a juhászlakást. Bátran kezdeményeztek más üzemágak területén is: két lánctalpas traktorral erősítették meg a szövetkezet gépparkját. és többek közt két kombájnt is vásároltak. Nem sajnálták az anyagi áldozatot a munkagépektől 'sem, és következetesen végrehajtották a talajvédelmi és vízrendezési terveket. Nem véletlen, hogy a szövetkezet tiszta vagyona mintegy 1.3 millió forinttal növekedett egyetlen év alatt, s a fejlesztési. valamint a biztonsági alapra több mint 1.7 millió forintot tartalékoltak. A közgyűlés A fejlődés itt érintett és csak vázolt állomásai közel sem tükrözik teljes hűséggel vezetök és tagok fáradhatatlan erőfeszítését. Több is elhangzott erről a közgyűlésen, s jóval több az, ami megtörtént a valóságban. A vezetőség beszámolója is széles területet érintett, köztük az új kezdeményezéseket, a kisegítő üzemágakat is. Ámde Holló Imre szavai, amelyek lényegében közismert feladatok teljesítésével vagy részleges teljesítésével foglalkoztak, mégis az újszerűség hatását keltették. Végeredményben most derült ki, hogy az erőfeszítések anyagi kihatásai hogyan érvényesültek. S mély csend fogadta az elnök bejelentését, amely szerint a munkaegység értéke a nyereségrészesedéssel együtt nem a tervezett 32 forint, hanem négy forinttal több. harminchat forint. Az egy tagra jutó éves átlagjövedelem pedig meghaladja a 13 ezer forintot. Juhász Sándor, a járási pártbizottság első titkára azt a közgyűlést idézte a tagok emlékezetébe, amelyen az ő jelenlétében Holló Imrét választották meg elnöknek. Akkor a fenntartásokká'! szállt szembe, most az eredmények tanulságait vonta le az új mechanizmus szellemében és keretei között. Űj korszak kezdetét jelenti a- mostani záirszámadó közgyűlés Mátra- szőHősöm, ahol ezúttal meghatottság és tartózkodás jellemezte a tsz-tagok magatartását. Az egyik felszólaló asz- szony eat úgy magyarázta; „Minek szónokoljunk, ha elégedettek vagyunk”. S az elégedettség biztosíték arra, hogy a következő közgyűlésen, amelyen az új gazdasági év tervét hagyják jóvá és formálgatják, sok uj javaslattal gazdagodik a vezetőség megannyi elképzelése. A mátraszőllősi zárszámadáson a vezetőség vizsgázott és valljuk be: a felelet kitűnőre sikerült. Lakos Györgj Jelentős szerep jut az erőszakosságnak Az 1,7 millió lakosú Man- uatian szigeten (New rock egyik kerülete) éven le több gyilkosság történik, mint a 49 millió laKosságu Angliáján — állapítja meg jelentésében az a bizottság, amelyet — az erőszakosság és a bűnök okainak és megakadályozásának kivizsgálására hoztak létre az Egyesült Államokban. Drew Pearson és Jack Anderson, az ismert amerikai politikai riporterpáros kedden részleteket ismertetett a bizottság eddig kiadatlan jelentéséből, amelyet az elnök számára készítettek. A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt Öt évben 239 esetben voltak ki- sebb-nagyobb lázadások az amerikai városokban. Ezekben mintegy 200 ezer ember vett részt aktívan, a halálos áldozatok száma 191, a sebesülteké csaknem 8000. Ebben az időszakban 370 polgárjogi tüntetést és 80 ellentüntetést tartottak, több mint egymillió részvevővel, a háborúellenes tüntetésekben pedig, a bizottság adatai szerint, legalább hétszázezren vettek részt. Érdekes megállapítása a jelentésnek, hogy még az évente mintegy 50 ezer halálos áldozatot követelő autóbalesetekben is jelentős része van az erőszakosságnak, bár a balesetek nagy százalékban ez alkoholizmus pszichológiai és fizikai hatására következtek be. NÖGRAD - 1969, január 30., csütörtök Mi történt a Jégbüióben? Előzetes letartóztatásban a garázda házaspár Salgótarjánban, városszerte felháborodással beszélnek arról' az eseményről, amelynek két negatív hőse Tallósy Sándor húszéves zongorista és felesége. Tallósy mintegy két hete lépett a Karancs Szálló alkalmazásába; ezt megelőzően 1967 őszétől mostanáig „mindössze” öt helyen dolgozott. Felesége 1966 októberétől itt-ott hét helyen dolgozgatott. A Karancs zongoristája vasárnap reggel feleségével telepedett be a Jégbüfébe. S. A.-né megtagadta, hogy az ittas házaspárt szeszes itallal szolgálja ki. Tallósy ezután — a munkahelyével átellenben levő! — presszó asztalánál nejével együtt békésen elszen- deredett. S. A.-né kulturált formában hívta fel figyelmüket arra, hogy a helyiség nem hotel. Tallósy Sándor ekkor úgy megütötte a felszolgálót, hogy szája felrepedt; felé rúgott F. I.-nének, a vezetőnek, Tallósyné pedig harciasán széket kapott fel. A garázdákat kipenderítették, ekkor a visz- szatérés reményében rugdosni kezdték az ajtót. Épp akkor igyekezett szolgálatba egyenruhában az a rendőr főtörzsőrmester, akit a megyeszékhely becsületes társadalma Géza bácsi néven tisztel, szeret, segít nehéz munkájában. A nyugdíjhoz közel álló tiszt- helyettes szépen kérte Tal- lósyékat, hogy tartsanak vele a kapitányságra. Kötelesség- szerűen felhívta figyelmüket arra is, hogy már szolgálatba helyezte magát. A jó szóért az lett a köszönet, hogy Tallósy a felesége táskájával ütlegelte a rendőrt, aki korát tekintve apja lehetne. Tallósyné a főtörzsőrmester nyakába csimpaszkodva igyekezett meggátolni a törvényes intézkedést. A főtörzsőrmester, nem csapott oda a huligánnak, amit pedig a szemtanúk bizonyára helyeslettek volna. Megőrizte önuralmát, s Telek Gyula munkásőr, valamint Kamarás József Pécskő utcai lakos segítségével bekísérte a rendőrségre a rendbontókat. Az őrizetbe vételt mindketten megpanaszolták, hangoztatva, hogy semmi törvényelleneset nem cselekedtek. A Nógrád megyei Főügyészség nyomozócsoportja dolgozott a garázdálkodó, hivatalos személlyel erőszakoskodó Tal- lósy-házaspár ügyében. A nyomozócsoport mind Tallósy Sándort, mind Tallósy Sándor- nét előzetes letartóztatásba helyezte.
