Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Lakos György Bizonyára sokan érezték már a kábítószer-togyasztók hátborzongató szenvedélyét, amikor úgy vélték. hogy menten összedől a világ, ha nem hörpintenek fel egy csé- szécske feketekávét. Ehhez hasonló érzések közt léptem be én is az AranypiHangéhoz címzett eszpresszóba, ahol szokás szerint a legreménytelenebb helyzetet találtam; sehol egy szabad asztal. Szabad szék is esvetlen helven kí- náitatta magát, ahol a feketeruhás hölgy ült, szemmellát- hatóan várakozva valakire. Csüggetegen és legyőzötten állottam a terem közepén, csupán az tartotta bennem a lelket, hogy a magányos nő külleme, nyilvánvaló ártatlansága lenyűgözött. Minden bizonnyal friss gyásza csalogatta őt a városba, amiről nemcsak tetőtől-talpig fekete öltözéke, hanem szeme fekete udvara is élénken tanúskodott. De engem mégsem a szomorúság ily tömény együtt- léte bűvölt el, sokkal inkább a tető és talp között elterülő női alkatrészek! Micsoda lábak! Kereszbefonta őket, miáltal kemény húsából még keményebb izomesomócskák domborodtak ki, amelyek még formásabbá tették hosszú lába vonalát. Dereka? Bizonyisten két tenyérrel át lehetne fogni. Annál meggyőzőbb és meghökkentőbb keblének szabályos domborulata, amely úgy magasodik kd, mint a Kékes és a Galya a Mátra kisebb hegyei fölé! S az arca! Az a szende, ártatlan arc, amely hamvának és ártatlanságának ködén át sejlett felém, tiszteletre és tisztaságra kényszerítve némi pajzánság- ra is hajlamos lényemet! Öh, ha egyszer egy ilyen •zűz közelébe kerülhetnék! Ily vakmerő gondolatok kavarogtak vakmerő fejemben, amikor az Aranypillangó legcsodálatosabb vendége kedves mosolyt erőltetett arcára és formás karját tétován félmagasra emelte. Teljesen úgy hatott, mintha nekem integetne. Izgatottan néztem körül, hátha mégis tévedek. Egy újabb intéséből azonban, amellyel a mellette levő székre mutatott, kétséget kizáróan kiderült, hogy a bizalmas jel nekem szól. Ebből a fesztelen és előzékeny magatartásból nem vonhattam le egyéb következtetést, minthogy valóban egy romlatlan, tiszta nővel állok szemben, akit nem kötnek előítéletek. Egy raffinált nő az ő helyében úgy tesz, mint aki se lát, se hall. Puszta számításból, vagyis, hogy szándéka napfényre ne kerüljön, kávéjába, újságjába vagy púd,erős dobozába mélyed! volna! Oh, ez a hölgy nem ismerte az eszpresszótündérek átlátszó fortélyait. — Köszönöm, asszonyom — hajoltam meg. amikor elfoglaltam a felajánlott széket a parányi asztalka mellett. Míg a kiszolgálóra vártam, verssorok csengő rímei muzsikáltak fülemben: az emberi önzetlenségről, szeretetről. a női tisztaságról. S belepirultam, amint rajtakaptam magam, hogy szűzi lényéből ép- £>en combjának széles ívén pihent meg tekintetem. A pincér kétszer is megismételte a kérdést: — Mit hozhatok? összerezzentem, de a hölgy megbocsátó mosolya visszaadta biztonságomat. — Feketét kérek. — Csak feketét? — mért végig a kiszolgáló. — Csak feketét. — Tehát, csak feketét! Roppant megalázónak találtam ezt a provokációt, ámde a hölgy készségesen segítségemre sietett. — Ugyan, igyon meg egy konyakot! Inkább én is megiszom egyet. Egyetértőén bólogattam. — S kérek két konyakot is. Kísérővel! Ismét magunkra maradtunk és ültünk némán szemtől szemben. De azok a szemek! Hol kék, mint nyáron az andalúziai ég, hol szőkén szikrázó, mint nyáron a búzamező! Egyszer sötéten simogat, másszor villámait szórja! Mégis van benne némi melegség! A hölgy ugyanolyan intenzíven mért végig engem, s nem lehetett kétségem, hogy érzelmeim teljes visszhangra találtak: meglátni és megszeretni pillanat műve volt. S ennek rövidesen tanújelét is adta. Ráhajolt asztalra fektetett kázfejemre és forró, de pehelykönnyű csókot lehelt rá, ezzel is bizonyítván primitív tisztaságát. Más titkolná az érzések ilyen kavalkádját, ő fel se tudja mérni igazi jelentőségét! — Maga nős? — kérdezte akkor. — Kivetetett a derekából, vagy nem? — kérdezte Eni- muska, és körülnézett. — Nem! Nem vetetett ki, mert maga is meg akar buktatni engem! Az öltöztetőnő elnémult erre az igazságtalanságra, és elnémult Emmuska is, mert közben észrevette a gyereket, aki hisztériás indulata elől a büféspult oldalához simult. Hosszú csend támadt, de a társalgó egy másodperc alatt színpaddá változott, amikor Emmuska mosolyogni kezdett. Varázslatos mosolya volt Emmuskának, olyan mosolya, mint a komikáknak, derűt keltő, viszont-mosolyt ébresztő. A kisfiú azonban, mint a csúnya és megfélemlített gyerekek, nem mosolygott vissza Emmuskára, mert gyanakvó volt már az emberek iránt, és egyedül csak az anyjában bízott. _ Zolika! — csapta össze a kezét a színésznő, mikor felismerte az anyja szeméről a gyereket, és azt is megértette, miért nem látta eddig a színházban — te félsz tőlem? Hat olyan csúnya nénj vagyok én, olyan csúnya? A gyerek közelebb lépett az anyjához, de úgy. hogy közben súrolta a hátával a büféspultot. — Művésznő — szólalt meg az anya, és közben a gyerek felé nyújtotta a kezét — kivetettem az estélyi dere... A színésznő aprókat legyintett, és tovább nézte a kisfiút, aki lassan foglya lett Emmuska gyönyörű szemének. — Ugyanolyan szép a szemed — szólalt meg a színésznő — mint az anyukádnak. Ugyanolyan szép és szelíd. Az anya szeme bepárásodott. — És ugyanolyan pici, icipici, pisze és vidám orrod van, mint nekem. Ugye, gyerekek? Ugyanolyan szép, pisze és vidám orra van, mint énnekem. A gyerek felnézett és elmosolyodott. Elmosolyodott, és mert itt nem volt kiközösített, mint az óvodában, megszépült az arca a mosolytól. — És a fogaid! — csapta össze a kezeit Emmuska. — Azok a pici fogaid! Hogy milyen szépek a te fogaid! Fogadjunk, hogy valódi tejfogaid vannak! — Tej! — válaszolta a gyerek. — Mutasd! Ham-ham! Mutasd! — mondta Emmuska/ — Ham-ham! — utánozta a gyerek némán. — Hi-iii! — hisztériázott Emmuska, és a gyerek felé hajolt.. — Hi-iii! — mutatta az — Ó, dehogy! — Azért, mert nős férfiakkal nem állok szóba Kijelentése korai érettségről tanúskodott, hiszen még alig múlhatott harminc éves. De egyidejűleg szűzi ártatlanságának is újabb bizonyítékát adta. Mily szigorú erkölcsi normákat állított máris maga elé! Akkor meghozták a konyakot. A hölgy hirtelen mozdulattal bedobta a félig telt poharat csücsöri szájába, majd a talpánál fogva üresen húzta ki ismét. Ezúttal is került minden színlelést. Igyekezett túlesni a nehezén, hiszen a konyakot csupán a kedvemért vállalta el. Ezután hosszas vita következett, mert a hölgy minden áron ki akarta fizetni kávéját és italát. Ez a nő nem ismerte az emberi kapzsiságot, az anyagiasság prózaiságát. ami annyi más nőnek sajátja. — És maga lány még? — kérdeztem. — Asszony vagyok — felelte nagyon szomorúan, hogy a szívem csaknem belehasadt. — A férjem otthasvott. Most az anyósom is elköltözött az élők sorából.. — Fogadja részvétem! — Oly egyedül vagyok, mint a kisujjam — mondta és felmutatta a kisújját. — Nem is szeretek otthon lenni. Üres a ház, csak a bútorok serceg- nek.. — Udvarlója van? — Oh, azok a férfiak! — mondta némi élettapasztalattal, mint aki már kiismerte nemünk nemtelen szándékait. — Nem mindenki olyan! — mondtam, mire ő ajkához vonta tenyerem és belecsókolt. Pironkodva vettem el kezem. — Ha nem ért félre — mondtam. — Szívesen megosztanám kínzó magányát... Szeméből ismét az a lényéhez kapcsolódó szűzi ártatlanság sugárzott, ami nélkülözhetetlen tartozéka kiművelt alakjának. — Lehet róla szó, apuikám — mondta hosszabb szünet után. — De nem szeretném, hogy verébnek nézz! Náilam ugyanis három kiló a taksa! S most már nem lehettek kétségeim affelöl, hogy nyers őszintesége liliomLelkének ártatlanságából táplálkozik... Minták között — Koppány György felvétele l/'rWAA/VVVWV^A^A^VWA/V^V>VV^/VVVVVWVVWVV\M/\^VWV<W\MA<WVVVVVV VVV Erdős István Sárgatöldiq A vállalat 'igazgatóságán az év utolsó munkaértekezlete végéhez közeledett. Bunyaki, a személyzeti vezető az utolsó napirendi pont vitája előtt ötperces szünetet javasolt. Kámzsa János igazgató az órájára nézett, bólintott, ösz- szecsukta maga előtt az aktacsomót, s fejedelmi tartással kivonult a ’ teremből. Zsófiba, a jegyzőkönyvvezető adminisztrátor körbejárt az asztalok között, méla undorral az arcán szemétkosárba öntötte a hamutartók tartalmát. Bunyaki az előadói emelvényhez lépett, meghúzgálta zakói szárnyait, lúdnyakát hosszan előrenyújtotta, tapsolt. — Elvtársak, egy kis figyelmet kérnék! Ünnepelünk. Nagy ünnep van ma. János nap, az igazgató elvtárs neve- napja. Amíg Kámzsa elvtárs távol van, addig kell gyorsan döntenünk, kollektive! Javaslom, dobjunk össze perkop egy tízest, és ragaszkodásunk jeléül lepjük meg azzal a meggypiros vázával, amelyet annyiszor megcsodált az igazgatósággal szemben levő porcelánbolt kirakatában. Tizenheten vagyuiik jelen, az HO forintot jelent, s mivel én előre tudtam, hogy senkinek nem lesz ellenvetése, a váza már a fiókomban van fehér selyempapírba csomagolva. 169,80-ba került, itt a számla a kezemben. Az asztalra teszem a kalapomat, mindenki hullajtsa bele a tízesét. Köszönöm. előre is köszönöm, egyre jobban összeforró kis kollektívánk nevében, köszönjük. Hulltak a tízesek, aztán kiki helyére telepedett, értekezni tovább. Az utolsó napirend gyorsan lefutott. Jöhetett a köszöntő, az ünneplés. Kámzsa János reprezentatív célokra használható konyakjából mindenkinek egy kupicával jutott. A megható kis ünnepség után, mikor az igazgató köny- nyes szemmel eltávozott 196G- os évjáratú Opeljén, s a társaság szedelőzködni kezdett, Bunyaki újra az előadói emelvényre lépett. — Elvtársak! Egy pillanat türelmet kérek. Elvtársak én meg vagyok döbbenve! Valaki nem dobta be a tízesét, csak 100 forint gyűlt össze a -kalapban. Én elsőként dobtam be a pénzt, emlékezhettek. Széttárta a karját, búsan lehajtva fejét. előrelépett. Szörnyű! tiahát! Még ilyet! Hallatszott innen is, onnan is. Mindenki gyanakodva nézett a terhelten nézett körül az utcán. Mindenki messzire elkerülte. Kettes, hármas csoportokban beszélgettek a kollégák, minden pillanatban azt várta, valaki ujjal mutat majd rá. Hogy elmaradjon tőlük, betért a sarki kocsmába, előhúzott egy agyonszorongatott tízest, rendelt három korsó sört. Makacsul, csakazértis nyugalommal nézett maga elé, mechanikusan ivott. — Egészségemre! Egészségemre! Egészségemre! Nem érezte az ital ízét. A járda enyhén meglódult alatta, ahogy kilépett az utcára. Soha egyszerre még nem ivott meg ennyi italt. Á fal tövében vánszorgott, mígnem végre jött egy ismerős, aki kezet rázott vele, miközben becsörömpölt a megállóba az autóbusz. — Mitől vagy így lehervadva, Janó-János? — Megünnepeltem a névnapomat, Bakonyikám. — És? — És semmi. tíallgattak Később Nagy János mást gondolt, mindent elmondott Bakonyinak. Bakonyi alig tudta visszafojtani a nevetését. — Hülye helyzet. ínyét a gyerek, s utána felmosolygott az anyjára. — Mégegyszer — vezényelt Emmuska. — De most hosz- szabban, hangosabban és gye- re utánam, hiii.. i, hiiii.. .i. A színésznő kanyarogni kezdett a társalgóban, mint az ostor, és a gyerek egyre felszabadultabban lépegetett utána. A többiek szótlanul figyelték a varázslatot. A színésznő már a fal előtt topogott, mint egy örmestér. Egyszercsak hirtelen megfordult. ölbekapta a fiúcskát, s kétoldalt az arcához szorította az arcát. A kisfiú átölelte a nyakát, és boldogan hozzásimult. — Ha tejfogaid vannak — mondta Emmuska —, akkor te biztos nagyon szereted a tejcsokoládét, ugye? — Szeretem — válaszolta a gyerek. — Lenkice, a legnagyobb tábla tejcsokoládét Zolikának! Lenkice átnyújtotta a nagy tábla tejcsokoládét a gyereknek, s utána halkan odasúgta: — Erre csak a művésznő volt képes! C mmuska bosszúsan ösz- ^ szeráncolta a homlokát, mint mikor idő előtt beletap- solnak a monológjába, aztán letette a gyereket a földre, és visszavezette az anyjához. — Puszi? — kérdezte, mikor leguggolt eléje. — Puszit nem kapok-' A gyerek kétoldalt megcsókolta a színésznő arcát.. — Ne haragudjon, Rézike, de ma olyan ideges voltam ... — Köszönöm, művésznő — válaszolta az öltöztetőnő, — én mindig tudtam, hogy a művésznő... — Butaságokat beszél, Rézike! — szólt rá Emmuska. — És mars vissza az öltözőbe. Öt perc múlva én is ott leszek. Az anya boldogan sietett vissza az alagsorba. Emmuska meg fáradtan lezuhant egy székre. — Csodálatos voltál — szólalt meg Herczeg Antónia — délelőtt is. A színésznő mosolygott. — Engedjétek hozzám a kisdedeket — szólalt meg az ősz epizódista — Szegény — mondta a színésznő —, szegény Pityi bácsi! Én... meg fogok bukni pénteken1 — Nem! — szólalt meg a fiatal táncosnő — te nem. Csak a darab A színésznő elkomolyodott, és szó nélkül elindult a kijárat felé. — örülök — nézett vissza a társalgó küszöbéről a fiatal táncosnőre —, hogy ... szeretsz engem. Egyedül te szeretsz itt, senki más. — tette hozzá, és kiment. szomszédjára, ki lehetett az erkölcstelen? Bunyaki színpadias hévvel folytatta. — Elvtársak! Nem kis dologról van szó. Az elv, ugye! A becsület. A bizalom. Ki kell vizsgálni ezt az ügyet, s lehetőséget kell nyújtanunk, hogy az illető férfiasán (vagy nőiesen) bevallhassa eltévelyedését. Hallgatás Csend. Zavart köhécselés,, kis keszeg ember. Nagy János lép oda Bunyaki elé. Nagy János az anyagkönyvelésből. — Nem kell akkora ügyet csinálni a dologból. Nem volt nálam pénz, és kész. Ha akarjátok, holnap behozom. Nagy János, nahát ez a Nagy János, ki hitte volna! Az emberek lehajtott fejjel öltötték magukra télikabátjaikat. Bunyaki szívta a fogát. — A konyakot bezzeg megitta, — sipította jól hallhatóan Zsófika, Kartácsáéhoz, barátnőjéhez hajolva. Az autóbusz-megállóhoz bandukolva Nagy János gondI NÓGRÁD — 1969. januá — Az. Egyik is János, másik is János, aztán mégis ... — Én senkinek nem számítok. Bakonyi gyorsan gratulált, sok boldog névnapot kívánt, és hosszú másodpercekig szorongatta Nagy János kezét. Azután hallgatott, hallgatott, s csak mikor leszállni készült, akkor motyogta: — Be kellett volna dobni azt a tízest öregem. Ne ugráljon az ember, mikor a főnökét ünneplik! Nagy János vissza se köszönt, csak enerváltan intett, mikor Bakonyi leszállt. Az esélyeit latolgatta. Vajon a főnöknek fülébe jut-e a dolog, és ha igen, hogy reagál? Mégis más az valóban, Kámzsa János, meg Nagy János. Mégis csak más. Kámzsa az Kámzsa! Kámzsa! Ízlelgette a nevet. Aztán előhúzott egy újabb tízest a belső zsebéből, s kidülledt, véres szemmel nézte a visszafelé szaladó házakat. Ügy emlékezett, van Itt valahol egy kocsma. Egy kiskocsma. A következő megállónál leszállt. Elhatározta, a •■’rgaföldig leissza magát. Bűntudat gyötörte. 26., vasárnap f$ / 4 Szűz az AranypikiOngóban
