Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

Kiváló iI"tiNHgi klub Jól hfsJ í'l'ití az áj ezztvndö I „Belterjes” szabad idő tffissszssfsinneSc az elfiüMszctSfak — Milyen a megye legjobb ifjúsági klubja? Erre a kérdésre a balassa­gyarmati Balassi Bálint Gim­náziumban kerestük a meg­felelő választ. Nemrégiben azt írtuk a Salgótarjáni Öb­lösüveggyár munkásifjúsági klubról, hogy „nem hason­lít” egyetlen nógrádj cso­porthoz sem, hiszen ez az egyetlen üzemi ifjúsági klu­bunk, s bár örülünk a fris­sen szerzett „kiváló” cím­nek, (ezt a címet kapta a Balassi gimnázium és a szé- csényi művelődési központ ifjúsági klubja is) —az len­ne igazán jó, ha az öblös- üveggyári klub sok üzemi ifjúsági csoporthoz hasonlí­tana. Akkor nem állna egy- szál magában ... A Balassi gimnáziumban a nagyméretű, egész falat betöltő ifjúsági híradó közé­pén helyezték el a „KI­VÁLÓ IFJÚSÁGI KLUB” címet igazoló oklevelet. Ez az első, amj a látogató szemébe ötlik, azután az érdekes hí­rek. anyagok, képek, újság­cikkek, amelyek mind arról tanúskodnak. hogy élénk élet zajlik az öreg falak között. Az iskolai faliújság értesít: a matematikai szak­kör példamegoldó-versenyt indított, itt van kifüggeszt­ve a feladat, amelyet bárki megoldhat a III—IV. osztá­lyosok közül. Az oklevél fe­lett a Holdat „körüljárt” három asztronautáról készült felvétel látható. — A megye legjobb ifjú­sági klubja? — kérdezi vissza a bemelegítő monda­tot Kiss Aurél pártösszakötő- tanár az iskolai klub veze­tője. — Igaz, ránk is mond­ják, hogy nem hasonlítunk senkire. Mostanában azon­ban egyre több partner és versenytárs jelentkezik. A napokban alakult meg az új ifjúsági klub Pásztón, az ot­tani művelődési központban, és hallottuk a hírét a sal­gótarjáni szakmunkásképző intézet most alakult cso­portjának is. A nógrádi ifjúsági klubok KISZ-referensének az a vé­leménye (tapasztalatból állít­ja, higgyük el neki), hogy csak ott működhet eredmé­nyes, másoknak is példával szolgáló csoport, ahol lega­lább egy „lelkes tag” van a vezetők között. (A Balassi­ban legalább két ilyen veze­tő van: az egyik az igazga­tó, akiről annyit sikerült megtudni, hogy elég nagyvo­nalú ahhoz, hogy minden hasznos, érdekes kezdemé­nyezést és ötletet felkarol­jon, s a megvalósulásig, sőt még azon túl is segítsen. A másik, a fiatal klubvezető, pártösszekötő-tanár, aki Sze­gedről került Balassagyar­matra.) „Abból indultam ki, hogy túlontúl sok az úgyne­vezett kétforintos KISZ-tag tanintézeteinkben. .. A klub­élet tartalmassá teheti az if­júsági munkát is.” — Mi kell a jó klubélet­hez? — Sok ötlet, nagyvonalú­ság és némi pénz. A némi pénz megszerzése azonban rengeteg ötletessé­get és munkát feltételez. Az iskolában negyedévenként megrendezik a könyvtom­bolát (ez kizárólag a klub privilégiuma), amely 500— 500 forint hasznot jelent A napokban bevezették a tag­sági díjak fizetését (a 686 tanuló közül 500 tagja a klubnak!), jövedelemforrás a társadalmi munka, de ese­tenként két-háromezer fo­rintot kapnak az iskolai kul­turális alapból is. A prog­ram szorosan kapcsolódik a KISZ-akcióprogramhoz, ami viszont a fő tennivalót — a tanulmányi feladatok végzé­sét segitj eredményesen. Ezt a hármat lehetetlen külön választani, vizsgálni a Ba­lassiban. — Előtérbe került a fiata­lok honvédelmi nevelése, amelyre a klub azonnal egy érdekes és jelentős előadás­sorozattal reagált — mond­ja Kiss Aurél. — Négy elő­adást kötöttünk le a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanáraival. A Varsói Szerző­désről, az űrkutatás történe­téről, a modem fegyverek­ről és a repülés történetéről hallhattak előadást a fiata­lok. (A legnagyobb érdeklő­dés az űrkutatás iránt nyil­vánult meg. Az előadás dél­után fél háromkor kezdő­dött, és este hétkor úgy kel­lett „kiszabadítani” a diá­kok köréből a katonai elő­adót.) A Balassi Bálint Gimnázi­um ifjúsági klubja eddig el­sősorban arról volt híres, hogy előadásaira a legkivá­lóbb hazai szakembereket hívta meg, akik rendre el is jöttek a gyarmati diákok közé. Egyedül Szepesi György mondta le a meghí­vást, s ezt ma Is sajnálják a fiatalok. — Hahn István professzor vallásról tartott előadása tulajdonképpen az ateista kör megalakulását jelentette iskolánkban. Sajnos, a foly­tatás elmaradt. Néha azért kifogy a szusz ... Bár az ateista kör nem működik (mentegetőzésre nincs okuk, mások ennyit sem tesznek a fiatalok ate­ista neveléséért), elkészítet­tek egy vitaanyagot, ame­lyet magnószalagra rögzítet­tek. Minden osztályközösség meghallgatja, megvitatja az érdekes témát: ki, hogyan vélekedik árról a fiatal pap­ról, aki az egyik közeli kis községben rendszeresen ma­ga köré gyűjti a fiatalokat és ..elbeszélget” velük ... — Kiket látott vendégül a klub, kik tartottak elő­adást az utóbbi időben? — Karsai Elek dr., a má­sodik világháború katonai problémáiról beszélt a leg­utóbbi előadáson. Telt ház volt, vagy inkább zsúfolt ház — hatvan fiatal fér el a pinceklubban. Randé Jenő, Pálfy József, Mensáros Lász­ló, Hont Ferenc, a Színház - tudományi Intézet igazgató­ja. és korábban Komjáti György, Moldova György, Balczó András, Hidegkú­ti Nándor járt nálunk. Most várjuk Barcs Sándort. A fiatalok pályaválasztását az érdekes szakmák legkivá­lóbb képviselőinek előadása­ival segítjük. A gyenge ta­nulók ösztönzésére elindí­tottuk a „fapados” tanulmá­nyi versenyt. A reményfuta­mokon egy jeggyel jobb osz­tályzatot lehet elérni. A sokféle szakkörről kü­lön is érdemes lenne írni. Tény, hogy ezek jelentik a továbblépés lehetőségét. „Az országos hírességek elfogy­nak egyszer... Az idén már a szabad idő belterjes el­töltésére törekszünk.” A „belterjesség” gyakran kerül szóba. Kiss Aurél ar­ra gondol: az iskola ellátja a fiatalokat azzal a tudás­anyaggal, amely az élethez szükséges, a klub kialakít­hatja a készséget a tudás továbbfejlesztésére. Ezért ér­demes új köröket létrehozni, erősíteni, — differenciálni a meglevők tevékenységét, ak­tívabbá hangolni a fiatalo­kat, hogy ne csak hallgatók legyenek, hanem éljék is a klubéletet. Itt, ezek között a falak között „belülről ki­felé” — egymást gazdagítva, maguk is gyarapodva tudás­ban, emberségben. Pataki László A tiszakécskei hagyományos kultúrák sorában szinte legel­ső helyet foglal el a szőlő, amely elsőként kapaszkodott meg a száguldó homokban és mutatta meg, hogy többet ér, mint a rozs, amelyet sokáig az egyedüli homokhasznosító növényként tartottak számon. A szőlő levét, a bort általá­ban hegy levének szokás hív­ni, mert a történelmi borvidé­kek a hegyvidékeken alakul­tak ki. A Bács-Kiskun megyei homokon legfeljebb a homok levéről szabad beszélni, más jellegűek és minőségűek az .itt termő szőlők és borok. Az alföldi szőlőtermesztés — és ez Tiszakécskére különösen vo­natkozik —, általában tömeg­jelleget ölt. 6alassaayarmati piac Még mindig gyönge a felhozatal A balassagyarmati piacon — ellentétben a salgótarjáni piaccal — a hét elején a szo­kásosnál gyengébb volt a felhozatal. A kereslet sem haladta meg az átlagos szin­tet. A vegyes zöldségfélékből, burgonyákból kielégítő a kí­nálat a MÉK és a termelő­szövetkezeti árudákban, vi­szont kevés őstermelő érke­zett a piacra. Az árakban nincs különösebb változás, csupán a tojás ára csökkent. Az átlagos árak így alakul­tak: Sofőrette Ez a homokvidék a kövi­dinka hazája, amint Izsák a jellegtelen sárfehéré. De nem messzire innen, Kecskemét határában, hasonló talajvi­szonyok között már szakembe­rek, kutatók keresték és ke­resik a minőség javításának, s a korszerűbb termesztésnek a módját. Ezen a vidéken élt és munkálkodott a nagyhírű Mathiász, itt folytatta az álta­la megkezdett növénynemesí­tő munkát a néhány esztende­je elhunyt Kocsis Pál. Akik a Cikkek burgonya sárgarépa gyökér vöröshagyma fejes káposzta kelkáposzta karalábé zeller főző tök alma (Jonathan) tojás fehér bab tarka bab dióból dió (héjas) liba (élő) ________ V I EK ár Ft/ke 3,40 4,20 7.80 3.60 3 — 3.80 2.60 12,— 1,80—1,90 70,— Izab.plac Ft/k« 3.40 5,— 8.— 3,60 3.40 4,— 4.— 10,— 2,— 12,— 1,70 17, — 24.— 68,— 18, — 30.— tsz-ben szőlővel és borral fog­lalkoznak, mind mély tiszte­lettel emlegetik a nagy tudó­sok és úttörők nevét, munkás­ságát. Előkerülnek a párttit­kár helvéciai tapasztalatai, szóba hozzák a Kocsis Pál szí­vós, legendás alakja körül ki­alakult anekdótákat. Sokan nem tudják például (s erről már a főkönyvelő tá­jékoztatott), hogy a szőlős­kertek királynőjén a Kocsis Irmán és a különféle Kocsis- . nemes ítésü szőlőkön kívül mu­A Nógrád megyei Fémipari Vállalat termelési osztályveze­tő-helyettese, Imre Béla újsá­golja: — Régen volt olyan sikeres evpnk. mint az 1968-as. Szer­ződésben vállalt kötelezettsé­geinket maradéktalanul telje­sítettük. A tervezett 90 millió helyett 90 millió 600 ezer fo­rint értékű árüt. terméket ál­lítottunk elő. Hosszú idő óta először történt meg, hogy ve­vőink nem kötbérezték meg készítményeinket. — Milyen a folytatás az új évben? — Jó. Az üzem dolgozóinak 50 százaléka itt van. másik fele pedig már az új gyárban. A költözködés ellenére termelé­si kiesésünk nincs, a munkák ütemesen haladnak Mi van a gyártmánvlistán? Gyártmánylistájukon majd­nem kizárólag a tavalyi évben előállított termékek szerepel­nek: kábeldob, amely a ter­melés nagyobb részét adja, traktorfülkék új változatban is, és villamos-elosztószekré­nyek. A kábeldobüzem a régi helyén adja a készárut. A január 9-i jelentés szerint az ezresből 123, az ezerkettesből 118, áz ezernyolcasból 98, a kétezresből 167, a kétezer-ket­tesből pedig 24 darab vár el­szállításra. Traktorfülkéből az első 200 darabból álló szállít­mányt az ütemtervnek meg­felelően január 20-án indítot­ták útba a Vörös Csillag Trak­torgyárnak. A villamos-elosz­tószekrényekből január 8—9- én 58-at raktak vagonokba. Az üzemrészekben valóban nem tapasztalni, hogy az új telephelyre való átköltözés za­varja a termelés folyamatos­ságát. Nem zúgolódnak A múlt évben a vállalat ve­zetősége igen sokat fáradozott azért, hogy jó kapcsolatokat építsen ki az alapanyaggyár­tókkal. Nem maradt el az eredmény. Míg korábban, kü­lönösen az év elején, mindig az alapanyagok hiánya miatt keseregtek a vezetők és zúgo­lódtak a tétlenségre ítélt dol­gozók, most jóleső érzéssel mondják: jelenleg nincsenek alapanyag-ellátási gondjaink. — A raktáron található le­mez és más alapanyag márci­us végéig fedezi a szükségle­tet. Elektródánk is van elég. A múlt esztendő negyedik ne­gyedévében Csehszlovákiából jelentős mennyiséget kaptunk. Ennek csak egy részét hasz­náltuk fel. A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat meg­ígérte, hogy újabb jelentős mennyiséget szerez nekünk. — Az elektróda megfelel a minőségi követelményeknek? — Igen. Méretben is, minő­ségben is ugyanolyan, mint a magyar. Számításaink szerint az első negyedévben az elekt­róda-ellátásban sem lesz fennakadás — folytatja a ter­melési osztály helyettes ve­zetője. Mi az oka ? — Korábban arról panasz­kodott, hogy a fizikai dolgo­zók egy része itthagyja a vál­lalatot, mert azt a pénzt amit itt keres, otthon is megkapja, ugyanakkor nem kell az uta­zással töltenie az időt Mi most a helyzet? — Tavaly nyáron, de még ősszel is a nehéz fizikai mun­kát vállaló férfiak közül va­lóban sokan elhagyták üze­, műnket. Számuk 50—60 kö­zött váltakozott. Mára viszont azok közül, akik elmentek, egyre többen jönnek vissza. Sokat jelentett az új üzem. ahol kulturált körülmények között, nem összezsúfolva és eldugott helyen dolgoznak. — Most szervezünk egy 40 főből álló új brigádot, az újabb traktorfülke előállítá­sára. Tagjait részben az Itt felszabadult tanulókból, más brigádokban dolgozó szakmun­kásokból és a nemrég vissza­került régi és mégis új dol­gozókból verbuváljuk össze. Annyit, mint tavaiv Apróbb gondok, problémák azonban most is akadnak, amelyek átmenetileg rövidé bb időre egyik-másik helyen za­varják a termelést. Minden jel arra mutat azonban, hogy a gyár vezetői a dolgozókkal karöltve már a múlt évben gondoltak az idei esztendő sikeres megalapozására. Ter­melési programjukat a mült évhez viszonyítva az idén nem növelik. Mert akármilyen szer­vezetten és körültekintéssel is történik az átköltözés, idő kell, amíg mindenki megtalálja a helyét, és tudásának legjavát adja a vállalat és saját maga gyarapodásáért. V. K. \ mcjfje határán túl (2) A homok leve latságos körülmények között terjedt el a legutolsó Kocsis- fajta, amelynek a Sofőrette nevet adta. Nem valami fran­cia vagy franciás elnevezés ez, csupán csak annyit jelez, hogy „sofőr ette.” Történt ugyanis, hogy állami vezetők, köztük több miniszter is, tettek láto­gatást Kocsis Pál kertjében, ahol a legkülönfélébb csoda­szőlőket láthatták. Utolsó, leg­szebb látványosságnak szánta Kocsis Pali bácsi azt a két fürt szőlőt, amelynek diómyi szemei nőttek és a fürt csodá­latosan korán ért. Ámde a fürt eltűnt a tőkéről. Kínos vizs­gálódásra került sor, amely kiderítette, hogy titokban az egyik gépkocsivezető szakítot­ta le és ette meg a csodálatos fürtöket. „Most már mindegy, fiam” — mondta a nagy sző­lőnemesítő megbocsátólag — „De addig nem hagyhatja el a kertet, amíg rendelkezésemre nem bocsátja a szőlő mag- •vait.” Innen kapta a fajta ne­vét: Sofőrette. A homok megzabolázása és leigázása legalább' olyan szí­vós küzdelmet igényel, mint a nógrádi, hegyes-dombos ter­mészet meghódítása. Jó bort — olcsón A ti szaké cskei Béke Tsz- nek több mint hétszáz holdon van már szőleje és a bor mennyiségét csak száz hektók­ban mérik. Szóba kerül, hogy ha megfelelő helyiséghez jut­nának, el tudnák látni Salgó­tarjánt olcsó alföldi borral. amely minőségben tán még vetekedne is más borkiméré­sek változékony, a forgalom­mal egyenes arányban romló minőségével. Egész éven át egységes minőségű bort árusí­tanának és éberen őrködné­nek a minőség tisztasága fö­lött. S egyáltalán, ha a városi tanács segíteni tudna megfele­lő helyiség biztosításával, vál­tozatos áruellátással járulná­nak hozzá a tarjáni vásárló­közönség igényeinek kielégí­téséhez. A párttitkár szerint a város és a szövetkezet termé­keny összefogása csodákat te­remthetne, hiszen az érdekek szorosan találkoznak. A vá­rosnak kell az áru, a tsz-nek pedig a piac. s mindkét fél csak korlátozott mértékben fordíthat anyagi erőt a beru­házásokra. A szüreti időszakban a ti- szakécskei és környező szőlő­termő községek, újabban pél­dául Cserkeszőlő termését is Tiszakécskén. az alföldi üzem pincészetében dolgozzák fel. A nagy méretek törvényei itt is érvényesülnek. Tavaly pél­dául hatvannégyezer mázsa szőlőt dolgoztak fel a pincé­szethez tartozó két gépesített borházban. A fő idényben na­pi háromezer mázsát is meg­haladja a kipréselt szőlő mennyisége. Harminc-negyven hektós présekbe kerül itt a sző­lő és hatalmas csőrendszere­ken ót jut el a must az ezer- hektós, üvegcseréppel bélelt cementhordókba. A pincékben negyvennégyezer hektó bort tudnak egyszerre tárolni. A fő fajta itt is a kövidin­ka. A pincészet vezetője, a két éve végzett, fiata] Dudás László azonban kövidinkában is tud mutatni „minőségit”, mégpedig a tarjáni boltokban is mostanában megjelent, édes kövidinkát. Csakhogy, a be­mutatott bor sűrű, mint az olaj, hozzá nem értőnek leg­drágább borainkkal cserélhet­nék el, anélkül, hogy észre­venné a csalafintaságot. De ez a minőség kizárólag ex­portra megy. A vezető szerint különben sem tudnak mennyi­séget produkálni, húszén „mind­össze” tizenötezer literrel ren­delkeznek. Értékesítési mondok Az alföldi tömegtermő bor­vidékeken egyre nagyobb gondként jelentkezik az érté­kesítés. A világpiacon elsősor­ban a történelmi borvidékek minőségi borait keresik, más tömegborokért csak elenyésző árat fizetnek, és az új gazda­sági mechanizmusban a hazai árra is befolyásolólag hat a világpiaci követelménv és ér­tékítélet. Nemcsak a Békében, de a község másik négy szö­vetkezetében, mi több a ho­moki szőlőtermesztő községek többségében is a megoldás út- ját-módját keresik. Ez a gond hosszabb időre feladatot ad az illetékes terü­leti szövetségnek, sőt a járási és megyei szerveknek is. Egyet a Bács-Kiskun megyei szőlőtermesztő, tömegtermelő gazdaságok jól látnak: csak szoros összefogással, az erők és ötletek összeadásával jut­hatnak ki a kátyúból. S a tsz-ek összefogása Ismé4 nagyon tanulságos. (Folytattuk) Lakos György NÓGRÁD — 1969. január 23.. csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom