Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

Minden pere neveti* Tovább viszik a zászlót Az ünnep első jelével már akkor találkozom, amikor a zsúfolt buszról a község föld­jére lépek: fehér selyempa­pírba csomagolva ölnyi piros virágot visz haza — Salgótar­jánból Karancsaljára — a ta­nítónő. Kint fehérre fagyott minden, bent az egyetlen na­gyobb helyiségből álló műve­lődési házban megtelnek a széksorok. Ebben a községben külön je­lentősége, sok mindennel indo­kolható meghittsége van az ünnepnek, amelyen a magyar kommunista mozgalom félév­százados évfordulójára emlé­keznek. Karancsalja, Bagiyas- alja egy-egy lap a párt törté­netének könyvéből. A párt harcai, győzelmei, veszteségei itt személyekhez, családokhoz, nagyapákhoz, apákhoz, anyák­hoz elválaszthatatlanul kötődő győzelmek, harcok vagy vesz­teségek. Az ünneplés önma­gában lehet ilyen vagy olyan, lehet egy kicsit „elvont” (akár­milyen őszinte), de lehet any- nyira emberj is. mint a léleg­zetvétel, mint a szívdobogás. Tárgyilagosan Először a jelen. Abból is két karancsaljai fiatal: Kristóf I-ászíö és Tóth László. Az előbbi (magasra nőtt, fekete hajú gyerek) a községi KISZ- szervezet titkára, nemrég fe­jezte be a tanulást a KISZ központi iskoláján, ahol a leg­magasabb képzésben, az öt­hónapos tanfolyamon gyarapo­dott tudásban, gyakorlati ta­pasztalatokban. Tóth László a művelődési ház igazgatója, va­lamikor, amikor még műkö­dött — a megyei KlSZ-zene- kar zongoristája volt. A két fiatalember most arról beszél: «Együtt jártunk technikumba, korábban itt az általános is­kolába, együtt szerepeltünk a vidám, meg komolyabb szín­darabokban, együtt táncoltunk a csoportban, sokat nevettünk, de most komolyra fordult, a dolog. Ezt is együtt csináljuk. ICettőnkre bízták a karancs­aljai ifjúságot.” Fait állunk a drapériával, feliratokkal díszített színpa­don, a függönyön túl, lent a nézőtéren csendben várakozik a közönség. Ezt a közönséget (nem jó ez a kifejezés, .kö­zönség” — jobb így: ezeket az embereket) már ismerem. Anélkül is tudom, hogy a függöny résén kinéznék — sok idős karancsaljai ül a nyikorgó székeken. Azt írtam, tárgyilagosan. Mi­lyen tárgyilagos ez a jelen ? Hatvannál több tagja van Ka- rancsalján a KlSZ-szervezet- nek, vagyis elég sok fiatal él a községben, de senki nem vállalt munkát a helyi terme­lőszövetkezetben. Salgótarján minden karancsaljai fiatalt ,,elszippantott”, a fiatalok nem bánják, a szövetkezet meg így is elvégzi a munkát. Nincs tarjáni üzem vagy iskola, ahol ne dolgozna-tanulna néhány a karancsaljai fiúk, lányok kö­zül. De a KISZ-szervezet így is erős, hiába a sok eljáró, in­gázó — egy idő óta újra rend­szeresen megrendezik az iro­dalmi fórumpresszókat, tán­colnak a lányok, jól működik a csoport, s erre az alkalom­ra „forradalmi” tettre szán­ta el magát a lelkes irodalmi színpad: elmondja-felolvassa azt az irodalmi műsort, ame­lyet a párt köszöntésére állí­tott valaki kerek egésszé Bu­dapesten, a központi KISZ-is- kolán. Kozik Ferenc neve Továbbra is tárgyilagosan folytatva — nemrég még sok gonddal járt együtt a morzso­lódó, már-már széthulló KISZ- szervezet vezetése. Erről azt mondja a titkár: — Az öthónapos iskolán, ke­vés alapszervezeti titkár volt, többségükben függetlenített vezetőkkel tanultam együtt Van, aki így fogalmazz „a mozgalmat nem lehet iskolán tanítani.” Szerintem egyetlen dolgon múlik minden; ki ho­gyan használja fel otthon azt a sok hasznos, nagyon színvo­nalas ismeretanyagot, amelyet az ifjúsági mozgalom legma­gasabb szintű tanfolyamán el lehet sajátítani. Az emberen múlik. Az emberen múlik-múlott minden itt, Karancsalján is. A Kozik Ferenceken, Andó Já­nosokon. a többieken, azokon, akik már nem élnek, és azo­kon, akik törten, kicsit már #futyaexport Világszerte divatba jöttek a magyar pulik. Megjelentek a riválisok is, mert más orszá­gokban is megkezdték tenyész­tésüket. A magyar puli számos előnnyel rendelkezik a külföl­divel szemben. A mi éghajla­tunk alatt finomodott ki ez a kutyafajta, nemzetközi stan­dardját is itt nyerte, amely szerint fehér, fekete, szürke színben ismerik el valódiságát. Hangját ugyancsak az itt elsa­játított kivételes intelligenciá­jával szerezte meg. Nálunk még nyájat is őrizhet, külföl­dön pedig házőrzőnek, újab­ban autóőrzőnek „alkalmaz­zák”. Exportjuk örvendetesen fejlődik, a nemzetközi me­zőnyben különösen híressé váltak azok a fehér pulik, amelyeket egy pécsi tenyész­tő nevel. Ceglédről pedig fe­hér-fekete puli-házaspárokat exportálnak, legutóbb az Egyesült Államokba és Vene­zuelába érkeztek meg szeren­csésen ilyen „ifjú párok”. Megélénkült az érdeklődés a vizslák iránt- Képzett vadász­ebként kérik, velük szemben magasabb a mérce. Fontos, hogy hány nyelven „beszél”. Fonetikus szótár kíséretében indul külföldre, ez tartalmaz­za azokat a vezényszavakat, amelyeket az idomítás folytán megtanult, francia, angol, né­met kiejtéssel. Görögország­ba, Franciaországba, Olaszor­szágba is küldenek vizslákat, új piacként Japánba utazott vizslapár és további érdeklő­dést hozott bemutatkozásuk. Kitűnően sikerült a magyar kuvaszok debütálása az ameri­kai filmvilágban, amikor Walt Disney-produkcióhoz rendeltek kuvaszokat és komondorokat. Ebből a fajtából francia, nyu­gatnémet, svéd, dán, belga, osztrák vevőknek szállítottak. Ilyenkor, karácsony előtt meg­élénkül az érdeklődés a ma­gyar kutyák iránt, kedves em­lék, ajándék az óhazából a tá­volban élő magyar családok­nál. És nem „mindennapi” ajándék külföldieknek sem. hajlottam, sötét ruhában, ér­demrendekkel, magas kitünte­tésekkel a kabáthajtókán el­jöttek a karancsaljai KISZ- szervezet névadó ünnepségére. A névadó Kozik Ferencről azt mondja Brechó Gyula, a bá­nyászpártbizottság tagja: — Nagyon kemény ember, elvhű ember volt Feri bácsi... Mit jelent ez? Egy olyan éle­tet, mint amilyen Kozik Fe­rencé még vázlatosan össze­fogni sem könnyű feladat. Mit írjon meg belőle, mit hagy­jon el a krónikás? Kristóf La­ci és a többi karancsaljai ki- szes most arra készül, hogy az év végéig pontosan feldol­gozza névadójuk egész életét, munkáját és ezt a hittel, vér­rel, küzdelemmel, szép mun­kásgyőzelemmel teli. életanya­got irodalmi színpadi műsor­ban is felhasználják. Ver­seket keresnek majd József Attilától, Radnótitól, Maja­kovszkijtól, Jevtusemkótól, Gá­bor Andortól Kozik Ferenc stációi köré. És milyen állo­mások! Hatvannyolc évig élt. tavaly halt meg. Születés és halál között egy örökké mun­kás, harcos élet: már 1926-ban felvették az illegális kommu­nista párt soraiba a fiatal bá­nyászt, aki a Tanácsköztársa­ság védelmére vöröskatona­ként harcolt, majd Belgium­ban élt egy ideig, ott is tagja volt a kommunista pártnak, ott is sztrájkokat szervezett, küzdött a tőke ellen belga elvtársaival, ott is üldözték, s később itthon újra csendőri megfigyelés alatt élt, tovább szervezkedett, sztrájkolt. Az állomások legragyogóbb pont­ja a német megszállás elleni karancslejtősi fegyveres bá­nyászfelkelés vezetése, irányí­tása —, s később, a felszaba­dult országban is minden lé­pésében, mozdulatában, gon­dolatában a bányászsors jobb- rafordítása. Bennünk élnek A karancsaljai Kozik Ferenc KISZ-szervezet titkára a név­adó ünnepségen átvette a tröszt idős kommunistáinak ajándékát: a vörös zászlót. Ma átvették, holnap tovább viszik a párt jelképét. Sallai Imre szavaival szólnak: „A mi halottaink bennünk élnek, kommunistákban, akik hőseinket nem vak bálvány­imádással, nem vénasszonyos siránkozással ünnepeljük, ha­nem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, hogy az ő szellemükben cselekszünk .. Pataki László Kacsintott a lány Egy bonni jo­gász az egyik bár- . ban szórakozott, ahol megismerke­dett egy nagyon csinos fiatal lány­nyal. Miután egy darabig együtt id- dogáltak, a jogász javasolta, vásárol­janak néhány üveg italt és .foly­tassák nála a szó­rakozást. A lány beleegyezett, s mikor már az ügyvéd lakásán voltak, a férfi csak úgy szokás­ból feltette a kér­dést: „Hány éves vagy?” „Tizenhárom”. „Tizenhárom? Az ég szerelméért, szedd össze magad és tűnj el azon­nal !” A lány en­gedelmeskedett, de mielőtt elment, rákacsintott és megkérdezte: „Ba­bonás, ugye?” 4 NÖGRÁD - 1966. december 7., szombat VflLL£&IHHSOK RffÜSORÁBÚL mek korszakából való, tehát regi alkotás, ám humora, el­lenállhatatlanul derűtkeltő. S mindez tetőzódik a korában méltán világhírű Buster Kea­ton játékával. A történet — bár egy burleszknél ez kevés jelentőséggel bír — az Észak— Dél háborúja idején játszódik, s a kalandos helyzetek igen tág lehetőséget nyújtottak az alkotók számára, hogy filmjü­ket változatossá tegyék, g megállapíthatjuk, hogy célju­kat —, hogy egy perc se tel­jék el nevetés nélkül — ma­radéktalanul elérték. Jelenet a „Fal a baloldalon” cimű tv-játékból (kedd) Írók, könyvek, kritikusok (szerda, 18,25). Az adás 25 percét a téli könyvvásárra megjelenő és már eddig meg­jelent könyvek ismertetésével tervezik kitölteni. A csaknem 90 kiadvány közül néggyel foglalkozik az adás részlete­sebben: Vas István Római rablás című lírai kötetével, Mocsár Gábor Kerek egymillió című művével — ennek során magával az íróval is interjút készítenek —, Fehér Klára új kiadásban megjelent nagysi­kerű regényével, a Tengerrel, és Fejes Endre új regényével, a Jó estét nyár, jó estét szere­lem cíművel. A nagy „M” (szerda, 20,20). A háromrészes, magyarul be­szélő angol bűnügyi film első részének vetítése. (A második részt csütörtökön 21,20-kor, a harmadikat pedig szombaton 20,20-kor láthatjuk). A rend­kívül szövevényes cselekmé- nyű, izgalmas, fordulatos, bűn­ügyi film egy amerikai kisvá­ros közállapotait mutatja be, annak tarthatatlanságát, el- viselhetetlenségét, s ami ellen mégsem lehet semmit sem tenni, mivel a bűnözők és a közhivatalnokok között meg­foghatatlan és mégis létező szálak, érdekösszefüggések hú­zódnak. A generális (vasárnap, 20,20). Amerikai filmburleszk. A film, amelyet a mozik már nagy si­kerrel játszottak, a némafü­Jelenet „A nagy M” című film­ből (szerda) A félelem százalékai Két amerikai nagyváros meghatározott körzeteiben kérdőíveket bocsátottak ki a közbiztonság felmérésére. A válaszok: a megkérdezettek 43 százaléka éjszaka nem megy az utcára, mert fél, hogy meg­támadják; 35 százaléka nem áll szóba ismeretlenekkel ugyanezért; 21 százaléka éj­szaka nem használja szamély- gépkocsiját, mert fél a bűnö­ző bandáktól; 20 százaléka más lakónegyedekbe költözött, mert félti a biztonságát. Ezeket a heiyi megfigyelése­ket országos méretekben le­folytatott vizsgálat is megerő­sítette. Az amerikaiak egyhar- mada igen nagy elővigyázat­lanságnak tartja, ha valaki éj­szaka elhagyja otthonát; laká­sukban fegyvert vagy kutyát tartanak, hogy megvédjék ma­gukat a banditáktól. Rablások, lopások és egyéb bűncselekmények miatt az amerikaiak évente több mint hárommilliárd dollárt veszíte­nek. Évente körülbelül 350 000 gépkocsit lopnak eL Barna Tibor vallomása Kitüntettek tápunk munkatársát _ Ha jól számolom, 27 é ve vagyok újságíró. A pá­lyával való ismerkedést még diákként kezdtem Debrecen­ben. A kollégium tanítóképző intézetének növendéke voltam, amikor már rendszeresen dol­goztam a Debreceni Újságban — ezekkel a szavakkal kezdett vallani önmagáról Barna Ti­bor, lapunk kulturális rovatá­nak vezetője, akit a Munka Érdemrend bronzf okozatával tegnap tüntettek ki. — Mint a legtöbb újságíró­jelölt, versek révén kerültem kapcsolatba a szerkesztőségi élettel, színházi riporter let­tem, s máig legkedvesebb munkaterületem a színház, és maga a riportázs. — Mondj valamit az életed­ről! — Debrecenben, 1923. de­cember 6-án születtem, apám cipész volt, anyám tízéves ko­romtól özvegyen iskoláztatott. Már a tanítóképző utolsó évei­ben tudtam, hogy az újságírás lesz végleges hivatásom. A háború utolsó esztendejében néhány hónapot Budapesten, a Filmhíradó című lapnál töl­töttem, a felszabadulás után Debrecenben, az ország ideig­lenes fővárosában az első színházi lapot, a Debreceni Színpadot szerkesztettem, majd a Tiszántúli Népszava munka­társa voltam. 1947-től néhány hónapig a budapesti Népsza­vánál újságíróskodtam, ezt kö­vetően. a Félegyházi Újság szerkesztésével bíztak meg. — A neved mégis darabja­id után vált ismertté. — Színházzal való kapcso­latom állomásai: 1948-ban a Debreceni Csokonai Színház egy nagyoperett szövegkönyvé­nek korszerűsítésével bízott meg, 1951-ben, a Művelődés- ügyi Minisztérium drámapá­lyázatán első díjat nyertem Csatorna a Borzason című, fa­lusi témájú színművemmel, melyet a budapesti Nemzeti Színház stúdióelőadásban, a Debreceni Csokonai Színház sorozatban játszott. Egyfelvo- násos feldolgozásban szere­pelt az akkori Honvéd Színház műsorán, sok egyfelvonásoso- mat öntevékeny színpadok ját­szották, egyiket német nyelv­re is lefordították. — Mióta élsz szépülő váro­sunkban? — Salgótarjánba 1960. janu­árjában Debrecenből, a Haj­dú-Bihari Naplótól kerültem, azóta családommal, feleségem­mel és két fiammal itt élek, és immár honosnak érzem ma­gam. — Mi a véleményed hivatá­sunkról? — Ha az életem újra kezde­ném, megint az újságírást vá­lasztanám, amit soha nem mes­terségnek, hanem, mindig hi vatásnak vallottam. L. Gy. Áranymúzenm Kolumbia fővárosa, Bogota alapításának 430. évfordulója alkalmából a bogotai város- rendezési társulat díszokle­véllel tüntette ki az állami bankot az új aranymúzeum létrehozásáért, ahol először állítottak ki több ezer darab, Kolumbusz előtti időkből származó aranykincset. A páratlanul álló gyűjte­ményben vannak aranyru­dak, az ősi sirok feltárásakor talált arany használati tár­gyak és ékszerek- A múzeum épületének földszinti részén szokatlan formájú arany csengőket láthatnak a láto­gatók, amelyeket az indiánok fákra függesztettek fel a szent helyek megjelölésére. Ugyanitt különböző szemé­lyes használati tárgyakat: csipeszeket, edényeket, kana­lakat, fésűket is bemutat­nak. A múzeum legértékesebb , kincsei az első emeleten kap­nak helyet. Itt mutatják be az aranytekercsek nagy ré­szét, az ősi indián kultúra emlékeit, amelyeket a spa­nyol hódítók a mondabeli Eldorado vidékén találtak- Ennek a múzeumrésznek a neve is „Eldorado”. Páratla­nul értékes arany szobrokat, nyakékeket, függőket és a régi indiánok más ékszereit, fegyvereit stb. állították ki. A múzeumot speciális elektronikus rendszerrel őr­zik, amely kizárja a rablás lehetőségét. Az épületben ezenkívül egész napon át fegyveres rendőrök teljesí­tenek szolgálatot. A múzeum története tulaj­donképpen 1939-ben kezdő­dött, amikor az állami bank különtermében egy kis kiál­lítást rendeztek egy ősi in­dián település helyén talált aranykincsekből. Ezen a ki­állításon mintegy 500 tárgy kapott helyet. Az új múzeum megalapításával a kolumbi­aiak és a turisták jobban megismerkedhetnek az or­szágnak és Kolumbusz előtti történelmének felbecsülhe­tetlen értékű kincseivel. ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom