Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

A választók érdekében... Beszélgetés Gajdos János országgyűlési képviselővel Schuchmann Zoltán, me- derült — elégedett gyénk országgyűlési képvise- idei eredményekkel, lője így emlékezik vissza: — en A beszéd alatt mindvégig a kát. miniszterelnök arcát figyeltem. Láttam, tetszik neki a beszá­moló. volt az döntse el: érdemes lett volna kedvező- a gyarmati járás bemutatását, értékelte az elhangzotta- a termelési adatok rövid is­mertetését elhagyni, mikor a felszólalás következő része ki­mondottan erre épült fel? — A beszéd második felé­ben a balassagyarmati járás szlovák nyelvű lakosságának helyzetével meglehetősen rész­letesen foglalkozott. Honnan ismeri problémáikat? — Egyszerű á válasz: szlo­Az asztalra, ahogy a beszá­moló egyes pontjait utólago­san megvitatjuk, adatokkal te- A szóban forgó beszámoló az li dossziék, jratcsomók kerül- országgyűlés legutóbbi ülés- nek egymás után. Fölöttük pe- Szakán hangzott el. Gajdos Já- dig a képviselő keze. Geszd- nos, a megye hetes számú ke- kuláló ujjai teszik nyomaté- rületének országgyűlési kép- kosabbá az elhangzottakat. A viselője tartotta. kezek, az ujjak önkéntelenül kísérik a mondanivalót, lát- , — Hogy Fock elvtárs miért szjiCi hogy a fizikai munkában va^ az anyanyelvem. Négy figyelt énrám? — válaszol kér- eltöltött évek után kevés ne- venhárom évesen, kezdve az désemre Gajdos elvtárs. kik a szellemi tevékenység. egyéni gazdálkodástól a mos­Története van annak, egy ' tani szövetkezeti elnökségig, évre visszanyúló története. Ta- A kéznek, a karnak valóban sokféle hivatalt, tisztséget be- valy júliusban szintén felszó- kevés. De, hogy egy számok- töltöttem már, sokat láttam, laltam az országgyűlésen, még- kai alátámasztott képviselői tapasztaltam, és elmondhatom: pedig eléggé elkeseredve. Azt beszámoló elkészítése sem le- Magyarországon ma senkit sem tettem szóvá, hogy a balassa- hét könnyű feladat, azt a üldöznek, s nem szorítanak gyarmati járás szövetkezetei hosszú utánjárással összeáll!- háttérbe azért, mert szlovákul kénytelenek lemondani a ser- tott, végleges formába öntött beszél, vagy szlovák anya- téshizlalásról. mert kevés a ta- kéziraton látható utólagos ja- nyelvűnek vallja magát, karmány, s a kormány árpo- vitások is tanúsítják. Egy beszámoló sosem lehet elég ér­zékletes. elég pontos, mindig javítani kell rajta — véli a képviselő. litikája nem eléggé ösztönző. — Fock elvtárs akkor meg­bírált bennünket, amiért le­mondtunk á hizlalásról. Iga­za volt: nem egy szűkebb te­rület, hanem az egész ország érdekét tartotta szem előtt. — Tavaly óta változott a helyzet, az új árpolitika, a takarmányjuttatás, na meg. hogy ennyire előtérbe kerül­tünk, arra ösztönözték a já­rás téeszelt, hogy megszfvlel­— A sajtóban, a rádióban Az országgy ülésről szóló „sajtótájékoztató” után más témákra terelődik a szó. Bár­miről is beszélünk azonban. Gajdos Jánosból a közéleti em­ber minduntalan kiütközik. A gyakorta elhangzott a megái- NÓGRÁD-ban a kenyér mí- lavítás: hosszúak, unalmasak nöségével foglalkozó cikksoro voltak a felszólalások. Erről zatról az ötlik eszébe: hasznos mi a véleménye? A képviselő — beszélgeté­sünk során először — elmoso­lyodik. — A szünetben, a felszóla- ve a bírálatot, hozzákezdjenek lás után összetalálkoztam Er­ft tenyésztés fellendítéséhez. det Ferenc elvtárssal. Gratu­volna, ha a földművesszövet­kezetek is létesítenének sütő­üzemeket — a kcnkurrencia biztos minőségjavuláshoz ve­zetne. Jugoszláviai útiélmé­nyeimet szintén a szövetke­zettel asszociálja. — Igaz-e. hogy ott az állami boltokban is lehet alkudni? Növekedik-e a forgalom ezáltal, s ki látja ennek hasznát? A vásárlók? Az eladók? — Aztán a ven­lált a beszédhez, de hozzátet­— Sikerült elérni a régi te: a mezőgazdasági ismerte­tzintet? tés első részét, mely a sertés­program vázolása előtt hang- , ... , ,- Mint az Idei beszámo- zott el, nyugodtan elhagyhat- Íé£átás„^f,fz P: lómban elmondtam, túl Is ha- tam volna. Ez körülbelül négy- ~ “ ladtuk azt. A miniszterelnök öt percet vett Igénybe — iga- — ez válaszbeszédéből is ki- zán nem nagy idő. Mármost csán „saját” éttermére, á Balassiira terelődik a szó, amelyről boldogan újságolja: többet forgalmaz, mint a me­gyeszékhely sokkal nagyobb, reprezentatív étterme. Akarva-akaratlan, mindig és mindenhol * a szövetkezet, tágabb körben a választókerü­letében élő emberek érdekeit tartja szem előtt. És ennél többet egy beosztottja, egy vá­lasztója sem kiválthat a mun­kásemberből lett elnök-képvi­selőtől. Baranyai László Ä munkásmoirja'ow harcosai — meqyénk stü Jöttéi Tizennégy fenyő Ukrajnában [átkozzanak az egykor! szov­jet partizánokkal, s kegyelet­tel emlékezzenek az elesett hősökre. Az autóbuszon négy család. Köztük Schujer .Tánoft és neje. A fiukhoz mentek. Csomij Potyik községben, a főtéren emlékmű áll. A fa­siszták elleni harcban elesett Egyszobás a ház. A kémény Tudja mit kell tennie. Jelent- füstje decembert jelez. Nyit- kezik a rovnói partizániskolá- va az ajtó, de a szobában ba- ra. Az iskola később Abarov rátságcs a meleg. Régi bú- községben működik, több mint torok. A falon fényképek, száz magyar hallgatóval. Meg- Régiek és újak. Az egyiken alakultak a partizáncsoportok, együtt a család. Két szülő és Schujer Ferenc az Úszta Gyű- öt gyerek. Fehéringes fiatal- la vezette „II. Rákóczi Ferenc” ember mosolyog. Schujer Fc- partizánosztagba került. rencnek hívták A sarokban Az osztag l944-ben Ukruj- hősök emlékművét avatták, szekrény. Az édesapa feláll, nában harcolt a szovjet par- Azokét, akik a Szovjetunió és nJUj,a n3» *íía'1át- Sáxeult UJ' tizánok oldalán. Sokszoros volt Magyarország felszabadításá- sAg0ksw5Hm Vizi, * i - a túlerö- Halált megvető bá- &-t áldozták életüket. Az em- . ~ írták- A szekrény- torsággal hajtották végre az lékmű falán ott áll a ne­ben tartotta a szerszámait, akciókat. Ukránok, oroszok, vülc. Borhegyi Balázs, O. D. Őrizzük, pedig regi — mondja, szlovákok, magyarok. Az el- Szergij, Barku Lajos, A. P. éd^nya egy öngyújtót mu- lenség közös: a fasiszták. Ak- Szejfulin. Schujer Ferenc és ■ tat. Rézből van. ügyeskezu ci6 akciót követett. A történe- többiek... Az emlékmű kö~ gyerek volt — szól, s Könny iem adatai: hét mozdonyt, 30 rül tizennégy fényű zöldelL csillan a szemén. A Rokkant- csapatszállító vagont, 22 ve- Emléküket s az életet hirde­gon lőszert, több mint ezer fasisztát tett ártalmatlanná Úszta Gyula osztaga. Az avatáson több ezer ««­1944 augusztusában három volt. Emlékeztek és * gép szállt fel. Partizánok — jövőről beszéltek. Schujer Jó­szovjetek és magyarok — in Schujer Ferenc, magyar par- dúltak bevetésre, tizán volt. Elpergett az idő. csatlakozni az egyik parti zán- Nézem az öngyújtót. A lángját csoporthoz. A Kárpátok fölött kant-telepre. Az utokor nem már nem lehet fellobbantani. SZ£lltak a gépek. Az egyik fe- tereik Schujer Ferenc magyar Kialudt, ellobbant 1944-ben (jelzetén tíz magyar és négy partizán nevét, emlékét utca szovjet partizán Köztük volt °rzí Salgótarjánban. A Ma- Schujer Ferenc js. A Buzsora- dách Imre Gimnázium, diákjai tető felett leszálláshoz ké- dokumentumokat gyűjtenek, szülődtek. A gépet, amelyen Tisztelegnek a hős előtt. A Schujer Ferenc Is volt találat megyed dalostalálkozón érte. Kigyulladt, és egy tölgy­fa mellé zuhant. telepen, a Damjanich út öl­ben ketten laknak. Schujer János 75 éves, nyugdíjas ko­vács és a felesége. Tavaly aranylakodalmukat ünnepel­ték. Két fiú nélkül. Az egyik. Ukrajnában. nos ellátogatott egy nagy A feladat: tölgyfához. Egy gallyat hozott haza Salgótarjánba, a Rok* Fiatalon, 14 éves korában kezdett dolgozni. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Elő­ször a lakatos, aztán az esz­tergályos szakmát tanulta mag. Az édesanyja mondja, hogy emberszerető volt, a szomszé­dok is szerették. Az üveggyár­ból vitték el katonának 1942- ben. A Schujer családhoz négy Autóbusz indult gyarországról 1964 sában. A hajdani útra Ma- augusztu­ősbemutató volt. A salgótar­jáni pedagóguskórus ónelkelt egy kantátát, amely Schujer Ferenc emlékét hirdeti. Az első sorokban ott ültek a szü­lők. Az édesanya emlékszik, harcostár- hogy Feri, amikor munkába behívót hozott a postás. Egyet sak, a N. Rákóczi Ferenc par- ment, mindig énekelt. az apának, hármat a három fiúnak. Egymás mellett alud­tak az acélgyári iskolában. Ferenc februárban nősült. Hét hónapig élt együtt a feleségé­vel. Losoncról, a 25-ös gya­logezredet a frontra vezényel­ték. Az édesanya 1942 kará­csonya előtt tábori lapot ka­pott. Az utolsót. A fia tudat­ta: jól van, szeretettel csókol mindenkit. Fogságba került, s útja ugyanaz, mint több ezer ma­gyarnak. A krasznogorszki antifasiszta iskolán együtt vannak magyarok, szlovákok, románok. Itt találkozik nóg­rádi ismerőseivel Domonkos Fe­renccel és Molnár Istvánnal. tizánosztag harcosai indultak a régj harcok helyére, hogy tá­Szokács László Föld ra jzi né v-^y ű j tés megyénkben A honismereti munkán belül megyénkben új lendületet ka­pott a föld raj zinév-gyL\i tés, amely mind a gyűjtők, mind a gyűjtések eredményeit fel­használó tudományos kutatók számára rendkívül nagy jelen­tőséggel bír- A salgótarjáni járásban a járási tanács is be­kapcsolódott e hasznos tevé­kenységbe, de jól halad e munka a szécsényi járásban is, ahol Tergéné Tóth Katalin kü­lönösen sokat tett a földrajzi- név-gyűjtés érdekében. Ha­zánkban a gazdasági, társadal­mi fejlődés következtében mindinkább „összeszántják” ft táblákat, így sok történelmi emlék tűnik el a dűlőnevekkel. Miskolcon, a városi galériában rendezett kiállításon szép sikereket értek el a nógrádi képzőművészek. Most, Czinke Ferenc díjat nyert művészünk Betlehe- mesek című művét mutatjuk be olvasóinknak Autóutak gumiból A lengyelországi Sanok vá­ros gumiipari üzemében nem­rég felszerelték az első len­gyel gumihulladék-őrlő malmot. A malom egy óra alatt 200 ki­logramm gumilisztet őröl az eddig veszendőbe ment hulla­dékokból A gumilisztet többek között aszfaltkeverékek gyártásához fogják felhasználni, amelyek alkalmazása növeli az útfelü­letek rugalmasságát és tartós­ságát. Minden nap ünnep Az dett udvaron dérré a szitáló köd. elé vezető betonjárdán fé­nyesen csillog a tél. Mordul a vaskapu, őrzi az udvart• A ház csücskén kislány dugja ki prémes fejkötőjét. Nagy, fekete szemét tágramereszx- ve néz a kapu felé. Nem tudja elhatározni, mit te­gyen. Az udvar felől léptek közelednek. Hátrapillant, mo­soly suhan át az arcán és indul a kapu felé. Cipője felveri az udvar csendjét. Be­kecse alól kikandikál kockás szoknyája. Arca mint a nyí­ló rózsa. A kapukulcsért nyújtózkodik. A jeges járdán megcsúszik és hanyatvigódik. Bekecse megvédi a fájdalom­tól• Felemeli a fejét. Lángpi­ros az arca. — Jaj, kis bogárkám vi­gyázz, csúszik — emeli a nagyanyja és csókkal hűti égő arcát. A kapu kinyílott, tovaröp­pent a pajkos ijedtség, és a kislánynak félrevetette fejét a kíváncsiság. Felnézett a ne­ki bizonyára mérhetetlen ma- gassánba. — Te honnan főttél? Mondd- honnan? A Télapó küldött? Ugye ő...? írtam neki hogy jó kislány vagyok. Barna, finom arcú asszony a ház sarkától hallgatja a kis­lány beszédét. Neki is fekete a szeme, de hideg a riadt- ságtól. Kutatja a látogatás okát. Próbálgatja a kedves­séget, de -félelme elszürkíti a szót• Megfogja a kislány ke­fehére- zét, indul a tiszta szobába. Mö- A ház göttünk a nagymama nyugta­lan arca. Szorosan nyomunk­ban, hogy ne mulasszon egyet­len szót sem. Csak a kislány villog. Nem pihen az ajka. Kérdez, kutat, perdül, fordul, rúgódzik a heverőn, mig any­ja nem csitítja: — Ibolya, kislányom, jó le­gyél. Ibolyát lefékezik a szavak, de csak kis időre, már for­dul Is a szoba közepére, fel­kacag, ameddig éri átnyalá- bolja anyját, bújik hozzá. Hangosan, csilingelve nevet. — Ha a Télapó küldött, ak­kor te jó bácsi vagy! Mond­jak neked verset? — simo- gatóan hízeleg szeme mosolya. Kérdezni kellene. Sokat. Be­tölteni a jövetel célját• A kis­lány szeme követi minden mozdulatunkat. Kínossá me­revedik a csend. Az anya meg­érti a gondolatot: — Ibolya, kistündérem. le­gyél jó kislány. Menj szépen nagyapához. A kislány anyjára csodál­kozik, nem érti miért kell el­mennie., Arca elkomorodik, karjaiba, veszi hosszú hajú ba­báját, feledve, hogy élünk, azt ringatja kincsét, suttog neki. amit csak ketten értenek. Ki­buggyan ajkán egy dal. Halk. andalító, meleg kis dal, az al­vóbaba dala. így mennek. Ibo­lya és a baba a ház túlsó fe­lébe nagyapához, a meleg csendességbe. — Nem tud betelni az ott­honával. Övé itt minden — tárja szét kezét Ibolya any­ja­A nagymama közelebb lép. Igazgatic fejkendőjét. Keresi a szót: — Aranyom, ha látta vol­na, mikor hoztuk. Vigyázzba állt a lelkem, akár a katonák. Két kis kezét a combjára szo­rította — elcsuklik a hang­ja, könnyes lesz a szeme. — Nekünk már mindenünk ez a kislány. Hát látja, hogy sze­retjük ... Fél esztendővel ezelőtt, azon a tavaszi vasárnapon. amikor kibomlott a kertek virága, indultak el Nagy Józsefék örökbe adjuk a kislányt, megkeresni azt a kislányt, aki Köszönöm ... A gyermekotthonból Eger­be vitt az útjuk. Halommá tornyosultak a kérvények. Na­gyék szívósan építgették az utat a kislányhoz. A türel­metlenség újból Egerbe vitte a fiatal párt. Nagyné az igaz­gató előtt: — Ha nem adják ide, leg­alább a gondozást bízzák rám. — Asszonyom, írja alá a kis­lány örökbe fogadását... — válaszolt az igazgató. A szuhai tiszta szoba csend­jében felélednek újból az em­lékek, Nagynénak reszket minden porcikája. Birkózik a könnyeivel- Küzd, hogy ért­hetőek legyenek a szavai. — Mikor aláírtam a papírt, sírtam. Az igazgató nyugta­tott: — Most mér ne sírjon. betölti családjukban az űrt Ünnepelt az intézet- Fegyel­mezett sorokban várakoztak lakói. Nagynénak erősebben dobogott a szíve. Csak egy pöttömnyi kislányt látott a sok között. Azt a nagy szemű feketét. Szorította a szék kar­fáját. Lopva férjére tekintett, vajon ő látja-e? És akkor a kislány kilépett a sorból, meg­fogta kis szoknyáját, megrogy- gyantotta térdét, fejét magas­ba emelte és szavalt. Csobog­va csörgedeztek a szavai. KI értheti ezt? Csak az, aki már szivébe zárta a kis anyátlant. A falu elején, abban a dér­től fehér udvarban azóta min­dennap ünnep. A kislánynak kevés volt a nagypapa. A ki­lincsbe kapaszkodva nyitja az ajtót- Anyja könnyes szemére esik a tekintete. Arca elko­morul. Anniéhoz szalad, be- leka-oaszkodik és haragos te­kintettel néz az idegenre• — Te rossz ember vagy, bántod anyukámat? — Ibolya, nem szabad! A bácsi szeret minket, nem bán­totta anyát •.. — Te jó bácsi vagy? El­Nagyné a férje karjába fűzte mondók neked egy verset kezét. Dugna a fejét, hogy titkolja a könnyeit Csak a férje hallotta mit suttog: — Meghalok, ha nem lehet az enyém -.. meghallgatod? — mint nap­sugár a borúban, olyan ez a kislány a hidegedé tiszta szo­bában. mert szeretik fít... Bohá! Gyula NÓGRÁD — 1968. december 8., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom