Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

I Biztató ermlmények a gazdasági mechanizmus első évében (Folytatás az 1. oldalról) kötése, vagy a tervek elkészí­tése­Az év kilenc hónapjának számadatait figyelembe véve az eddig elért gazdasági ered­mények kiválóak. A város üzemeiben az elért nyereség összege már most magasabb, mint a korábbi évékben volt. Az elért nyereség csaknem 10 százalékkal haladja meg a tervezett szintet. Ez annak kö­szönhető, hogy javult a ter­melékenység, takarékosabbak voltak a vállalatok eszközeik felhasználásában. A felkészü­lés időszakában jelentős volt a tartalékolás, és elsősorban az önköltségcsökkentés - került előtérbe. Befolyásolta a nyere­ség alakulását az is, hogy az új árrendszerben a vállalatok több esetben indokolatlanul növelték költségeiket, ami nem volt reális, s így jelentős nye­reségre tettek szert. Az Öblösüveggyár például 2,5 millió forintos veszte­séget tervezett, jelenleg a nyeresége már eléri a há­rommillió forintot. Ebben az időszakban jobb a vállalatok önköltsége is, amit elsősorban az előző évek tar­talékolása, nem utolsósorban pedig az üzemekben kibonta­kozott munkaverseny eredmé­nyezett. A képviselőcsoport tegnapi ülésén szó volt a salgótarjáni üzemek exporttevékenységéről is- Amellett, hogy csökkent az exporttermelés, a város üze­meiben az évi teljesítés várha­tó összege eléri a 300 millió forintot. A több negatív je­lenség mellett kedvezően ha­tott az exporttermelésre, hogy az üzemek csak a gazdaságos termékeknél szorgalmazták az export bővítését. A város üze­mei jelentősen növelték az új termékek számát is. Míg 1950-ben a második ötéves terv időszakában összesen 500 új termék került forga­lomba, jelenleg 700 került kibocsátásra. Ebben az időszakban alacso­nyabb a szériák száma — el­sősorban a tőkésexportnál — éppen ezért a vállalatok elő­térbe helyezték a szocialista országok exportját. A létszám- és bérgazdálko­dás mellett foglalkozott a képviselők csoportja a műsza­ki fejlesztéssel és a beruhá­zással is. Az a tapasztalat, hogy az 1968. évi tervezett eredmények mindenáron való teljesítése miatt több vállalat — különösen az első félévben — c'hanyagolta a karbantartó munkát. Ezzel csökkentette re­zsiköltségét és javította ered­ményét- Javulás e téren az év második felében következett be. Megállapította a képviselő- csoport, hogy az új beruházá­sok indításánál bátortalanság mutatkozott. Az elképzelések ugyan gazdagon, több variá­cióban vetnek fel egy-egy be­ruházási témát, de ezek mö­gött legtöbb esetben a pénz­ügyi megoldás nem tisztázott. A saját forrás felhasználásá­nál nagy a meggondoltság, de a hiteleknél — ami viszont korlátozott és szigorított — na­gyobb a kezdeményezés, az igénylés. A beruházások je­lentős részét saját forrás és hitelek igénybevétele mellett, csak 1969-ben kezdik. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a jövőre vonatkozóan több feladatot kell figyelembe ven­ni. Továbbra is tudatosítani kell a mechanizmus szükséges­ségét, célját, az elért eredmé­nyeket, s szólni kell a még meglevő gondokról is. Szükséges, hogy a gazda­sági vezetés a vállalati tervek kialakításánál biz­tosítsa a népgazdasági ér­dekek érvényre juttatását­Az új mechanizmus eddigi ta­pasztalatai alapján az egyes vállalatoknál kialakított he­lyes módszereket népszerűsíte­ni és általánosítani kell. Foglalkozott az országgyűlé­si képviselők Nográd megyei csoportja az új gazdaságirá­nyítási rendszernek a' keres­kedelemre gyakorolt hatásával is. A vitában részt vett Schuch- mann Zoltán, Sümegi János, Gajdos János, Varga Tiborné képviselők, Antal Gyula, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek igazgatója és Sándor Elemér, a salgótarjáni városi tanács vb elnöke. A vita után megyénk or­szággyűlési képviselői megte­kintették a Kohászati Üzemek több gyáregységét. Másnaponként egy szabálysértés Hatásos a bírságolás — A mezőőr becsülete Kisterenyén — akár me­gy esze rte — létrehozták a szabálysértési bizottságot. A huszonöt főnyi bizottságnak eddig nem akadt dolga. Nem, mivel az ügyek egyszerűsé­ge lehetővé tette, hogy a községi tanács vb-titkára, Varga József egyszemélyben járjon el bennük. Két hó­nap alatt harminckét ügy­ben hozott határozatot. Meg­fontoltságát dicséri, hogy eddig egyetlen egy ellen sem fellebbezett az elkövető. — Tizenhárom szülőt bír­ságoltam száz—százötven fo­rintra, akinek gyermeke az iskola mellé járt, — említet­te beszélgetésünk alkalmá­val Varga József. — Figyel­meztettem őket, hogy a tör­vény szerint ezer forint is kiszabható lett volna. Fő­ként nem az összeg nagy­ságával, hanem azzal igye­keztem hatni rájuk, hogy gyermekeik érdeke a rend­szeres iskolalátogatás, őszinte öröm számomra, hogy ezek­nek az embereknek a gyer­meked azóta nem iskolakerü­lők. Varga József ötletesen él az új tevékenységben rejlő nevelési lehetőségekkel. Azo­nos cselekmény miatt, — il­letlenül viselkedtek az ut­cán —, két férfi kerül elé­be. Egyiküket, aki illendően szólott a szabálysértést ész­lelő rendőrhöz, figyelmezte­tésben részesítette. A mási­kat, aki ^hányaveti módon dobálta a szót, megbírságol- ta. — Az idényjellegű sza­bálysértések között a me­zei lopás vezet, — úgymond. — Burgonya, kukorica... Mivel ezekben az esetekben nyilvánvaló a jogosulatlan anyagi haszon vágya, a bír­ságolás is szigorúbb. Akadt tolvaj, aki azt követelte, hogy a lopást felfedező me­zőőr állítson két tanút. Per­sze, hiába erősködött... Túl azon, hogy sem Fodor Jó­zsef, sem Szeberényi Dávid szavahihetőségéhez nem fér­het kétség: a mezőőr épp­úgy hivatalos személy, mint a hivatásos vagy önkéntes rendőr. — Nehéz-e az új munka­kör‘> — Felelősségteljes, de nem nehéz. Mind a főügyészség­től, mind a megyei tanács vb igazgatási osztályától ala­pos felkészítést kaptunk. Aki odafigyelt, aki tanult, igaz­ságosan határoz, nem követ el törvénysértést. — Lehet-e az új munká­ban új módszereket alkal­mazni? — Azt hiszem, igen. Az egyikhez örömmel köszönte­ném a sajtó segítségét. A megelőzés érdekében helyes volna, ha a visszaeső elkö­vetőkről a tanácsi hatáskör­ből is oly gyakran írna a NÓGRÁD, mint például köz­lekedési fegyelem lazító! ról. A másik új módszert , már alkalmazom. A jogszabály szerint nem kell írásos hatá­rozatot kiadni, ha az elkö­vető a határozatot nyilatko­zatban tudomásul veszi. Mégsem sajnálom aát a pár percet, amit az írásba fog­lalás kíván. Ezzel későbbi reklamációknak is elejét ve­szem, s ami szintén nem má­sodlagos: a szabálysértés kö­vetkezményéről maradandó emléke marad az elkövető­nek. Bizonyított a tudomány Szécsény és Kimóc között egy Velorex gépkocsi lefutott az úttestről. A baleset pilla­natában a helyszínen haladt el Szabó János széesényj lakos egy nyergesvontatóval. Már a vizsgálat kezdetén valószínű volt, hogy Szabó szabályszegé­se okozta a balesetet. A gép­járművezető viszont határozot­tan állította, hogy szabályosan előzött, s hogy járműve nem ütközött össze a Velorex-szel. A rendőrség nyolc festékmin­tát vett a nyergesvontatóró! és a rokkant-kocsiról. Az Or­szágos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi-Technikai Osztályának szakvéleménye szerint, az árul­kodó zománcdarabkák a ka­rambolban szereplő járművek­ről származhattak. Csontos Jó­zsef igzaságügyi szakértő, gé­pészmérnök szakvéleménye a helyszínen készült fénykép s a tanúvallomások alapján erő­sítette meg az összeütközést valószínűsítő szakvéleményt. A balassagyarmati járásbíróság Szabó Jánost hathónapi javí­tó-nevelő munkára ítélte tíz- százalékos bércsökkentés mel­lett. Kőkút fölött hangos az erdő Csúszós az avar a dértől. Át­látni a kopasz erdőn. Kísérő­im energikus, gyakorlott lép­tekkel tapossák a hegyoldalt. Ide már a terepjáróval sem lehet feljönni. Nem hallani a munka zaját, pedig a csapatok itt dolgoznak a közelben. — Mi van a fűrészesekkel? — kérdi Tóth Ágoston, erdé­szetvezető. — Biztos pihenőt tartanak — jegyzi meg Mészáros Lász­ló, az erdészet műszaki veze­tője. Bányászokból sarangolók A Zagyvapálfaivi Erdészet három vezetőjével keltünk út­ra, megtekinteni milyen az élet most az erdőn- A társa­ságban van Cserjési Miklós erdőmérnök is. Az előbbi beszélgetést mintha meghallották volna a szomszéd völgybe telepített csapatok, felsivítottak a mo­torfűrészek. Az erdészet veze­tője nyugodtabbra vette a tempót. Menet közben mondja el: négy csapatot hoztak ide, hogy ezen a részen fejezzék be az évi tervet Kishartyán határában, Kőkút puszta fö­lött vagyunk. Ezt a területet nevezik Hadászónak. — Furcsa név — mondja Mészáros László. — Lehet, hogy valamikor hadakoztak itt? Erről a hadakozásról kerül szóba a verseny- A pálfalviak minden évben szívesen ver­sengenek. Erdészeten belül, de erdőgazdasági szinten is. A legjobb motorfűrészesük Gá­bor János, az erdőgazdaság versenyében is előkelő helyen áll. Tőzsér Pál kerületvezető erdész pedig — ennek a kerü­letnek a vezetője — a legtöbb fát termelte ki a gazdaságban. Jelenleg is három ZIL teher­kocsi szállítja a baglyasaljai rakodóra a rönköket. Bőséges a tűzifakészlet is, hiszen a több mint hatezer köbméter faanyagból telik. A területet nem termelik le teljesen, csak gyérítik. Jó er­dészszokás szerint ezt a mun­kát hagyják utoljára. A mo- torfűrészesek után haladnak a felkészítők- A tűzifát külön vá­lasztják a papírfától. Külön sarangolják. Az egyik saran- got jobban szemügyre veszik a szakemberek. Az erdészetveze­tő kiemel egy hasábot. Erre már felfigyelnek a „termelők” Sándorkát protezsálom — Bizony egykomám, vagy — De vajon most is hali­húsz esztendeje nem láttuk gatsz-e rám? egymást. — Attól függ, mit ajánlsz — Igen, messzi földre ve- nekem. tődtem innét, sokáig Pesten —Én a Sándorkát. dolgoztam, míg most aztán ha- — Miféle Sándorkát? zajöttem. — Az egyetlen fiamat. — Nem való az neki, Miska. Tudod, olyan esetlen a fogá­sa. Nincs kézügyessége. — A szorgalom sokmindent pótolhat. — Hamar ellustul, ha olyas­mit csináltatnak vele, amihez — Lásd, a gyerekkori cimbo- — Vagy úgy. És mekkora a nincs kedve. De egy rendes rák közül te vitted legtöbbre, fiú? — Nono. — Ügy ám, most a fél szü­lővárosod a te gyáradban dol­gozik. — Nekem egy körömalja gyáram sincs, öregem. Én az állam gyárában vagyok igaz­gató. — Ügy értem én is, hisz’ az egyre megy. Emlékszel-e, Mis­ka, milyen jó komák voltunk mi ketten? összetartottunk jó- ban-rosszban. — Leginkább a rosszban, te kópé! Sok ősz hajszál sarjadt ki miattunk a tanárok halán­tékán! — Húsz esztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándorka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon a ház körül. Ami­állásban sokra vihetnél — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a gyárban. Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta ki? — ördögöt, még ezt is ne­kem kellett, mivel nincs ári­kor befejeződött neki az isko- nak még magához való esze. la, otthon maradt. — Mit jelent az, hogy „befe­jeződött neki az iskola?” Le­érettségizett? — Á, érettségi. .. Nem az érettségi a fontos, hanem az érettség. Azt pedig az élet ad­ja. Meg aztán, ha még nem említettem volna, Sándorka már a másodikból kimaradt. Mindannyian így láttuk jól, — Te igen jó fiú voltál, Mis- Sándorka, a tanárok, jómagam ka. Mindig hallgattál rám. is — Igaz, te voltál a kólóm- — Miért nem adtad mester- pos, ‘én is utánad mentem. ségre a Sándorkát? De a kezed alatt majd kivirul — Eszerint protekciót kérsz a Sándorkának? — Magunk közt szólva, azt. — De mondd öregem, ho­gyan gondolod? Ha egyszer ez a Sándorka nem tanult, nem okos, nem ügyes, nem szorgos... — Na, de édes egykomám, ha az a gyerek okos, ügyes, szorgos is volna, mi a fené­nek kéne neki protekció...? H. J. is. Három munkaruhás idős férfi. Lesir róluk, bányászkod- ta-k valamikor, nem is olyan régen. Ravaszul ellenkeznek a vezetővel, aki a kezébe kapja az egyik baltát, s bemutatja hogyan csinálják. Bólintanak, megértik, ki kell vágni a gör­csöt a papírfának való anyag­ból- Ezért forintot kapnak, s minél több papírfát termelnek, annál jobban jár az erdészet is. — Nem mindegy, milyen vá­lasztékot adunk ki — magya­rázza Tóth Ágoston. — Az a lényeg, minél nagyobb értéket hozzunk ki a fából. Az új gaz­dasági mechanizmus első éve sok tapasztalatra megtanított minket. Nekem nagyon tetszik, hogy felelősséggel dönthetünk egy sor kérdésben. Üzleteket köthetünk, s a piac igényei­nek megfelelő választékot ak­kor termeljük ki, amikor ké­rik. Jó lenne, ha a feldolgozó tevékenységünket bővíthet- nénk. amit az erdészet rakodó­jának. fűrésztelepének köz­ponti fekvése is Indokol. Háromezer hektár a tsz-ekben Az erdészek is törik a fejü­ket, hogyan lehetne a leghasz­nosabban értékesíteni a kiter­melt fát. Az egyik út: növelni az értékesebb kihozatalt, a másik: feldolgozni az anyagot- Az erdőgazdaság egyébként is szeretne egy központi feldol­gozót létesíteni, amire — meg­ítélésem szerint — keresve sem találnának alkalmasabb helyet, mint itt. Jó útviszo­nyok, közvetlen a vasút mel­lett, s két — esetenként há­rom — erdészet szállítja ide a fát. Az erdészét vezetői keresik a termelés gazdaságos megolr dásait, s alkalmazkodnak az új mechanizmus adta lehető­ségekhez. Az idén például már nem foglalkoztak a termelő­szövetkezeti erdőkkel. Mintegy háromezer hektár erdőt már a tsz-ek kezelnek. Ez a változás bizonyos átszervezést tett szükségessé az erdészetben. A dolgozóknak kellő munkát kellett biztosítani. Így azután természetes, hogy ^jrömmel el­vállalták az útfásításokat. — A közúti igazgatóság megbízott bennünket a hu­szonegyes műút, s egyéb más utak menti fásításoldia! — mondja Cserjési Miklós erdő- mérnök, a fásítások vezetője­— A huszonegyes mellett kí­sérleti fásítási szakasz lesz, mivel különféle fákat és dísz­cserjéket ültetünk. A kányási út mentén pedig országosan egyedülálló kísérletet segítünk elő, vörösfenyőt ültetünk az út mellé. A főút mellett jól látni az elültetett csemetéket, cserjé­ket. Ki gondolná, mennyi vi­rág borítja majd az út mentét a melegebb évszakokban. So­rolják a nevüket: hóbogyó, ta- mariska, örökzöld fagyai, vö­rös tölgy, nyírfa, mályvaró­zsa, kökény, galagonya stb. í A Csengerházi part alatt ha­ladnak már az asszonyoké Ve- rebélyi Pálné és tizenhat tagú csapata. A vörösfenyő cseme­téket ültetik­— öt éve dolgozunk együtt, ismerjük egymás gondolatát is — válaszol a kérdésre a csa­patvezető. — Mindannyian mátraverebélyiek vagyunk. Mi lesz, ha befejezzük? Kará­csonyfát termelünk, s azután vége... Asszonyok a hidegben Az összesereglett asszonyok nevetgélnek, arcukat egészsé­ges pirosra csípte a hideg. Ez­után egy-két hónapce pihenő következik, de fizetést erre is kapnak, mivel a havonkénti szerződési pótlékot a téli hó­napokra tartották vissza. A té­li időszakban sem tétlenked­nek- Vállalja a csapat, hogy továbbképzi magát, szeminá­riumra járnak. Tüstént kiki­áltják a szeminárium vezetőt is. Legyen Homolya Mihály, kerületvezető erdész. Egyszer­re hárman is bizonygatják, hogy ez az erdész aztán a* ember. Sajnálják, hogy beteg­ség miatt most nem lehet itt Sok jókedvű emberrel talál­kozunk az erdészetben. Ez an­nak a jele, hogy a dolgozók jól érzik magukat, a termelés rendben halad. Ha akadnak is gondot okozó jelenségek, az új mechanizmus első évét, végté­re is jól vették a zagyvapálfal- viak­Pádár András „Űj” titkár az alapszervezet élén „.. .Biztos elégedettek voltak velem, onnan a bizalom.” Balázsik Józsefet, aki 1958- tól 64-ig már betöltötte ezt a feladatkört Balassagyarmaton, újra a kettes számú területi alapszervezet párttitkárává választották. „Ebbe az alapszervezetbe a város nyugdíjas, háztartásban dolgozó párttagjainak mintegy a fele tartozik. Ezenkívül itt vannak azoknak az üzemek­nek a dolgozói is, amelyekben nincs önálló alapszervezet.” Balázsik József a balassa­gyarmati városi tanács pénz­ügyi osztályának vezetője. Ezerkilencszázötvenhéttől—öt­vennyolcig itt a tanácsnál volt párttitkár, hatvannégytől kezd­ve pedig vezetőségi tag. „Lehet, hogy furcsán hangzik, de továbbra is a ta­nács alapszervezetének tagja maradtam. A gyűléseken sok­szor érintik a gazdasági, szer­vezeti tevékenység kérdéseit, nem szeretnék kimaradni ezekből.” Alapszervezetébe ötvenha- tan tartoznak. Egyikük véle­ménye: már nagyon vártuk, hogy újra Balázsik elvtárs ve­gye át az irányítást. Azzal a oontossággal és lelkiismeretes­séggel vezeti a taggyűléseket, amely hivatali munkájának Is velejárója. „Különösebbet mit tettem?... A taggyűléseket mindig rend­szeresen megtartottuk. Az emberek igénylik a velük való rendszeres foglalkozást, jól hasznosítják is a tanultakat. Ügyes-bajos dolgaikat igye­keztem elintézni, ha ilyenek­kel álltak elő, meghallgattam őket. Általában nem kértek le­hetetlent.” Az alapszervezetben, mely­nek területe a Bajcsy-Zsilinsz- ky úttól egészen a kórházig terjed, s így majd a fél várost magába foglalja, a legkülön­félébb korú, foglalkozású, ér­deklődési körű emberek van­nak együtt. „Ami mindenkire egyaránt vonatkozik, az a párthatároza­tok értelmezése és végrehaj­tása. Szeretném, ha a ta­gok — speciális alapszer­vezet tagjai lévén — azt tekintenék elsődleges fel­adatuknak, hogy a lakó- és munkahelyükön továbbadják a taggyűléseken hallott elmé­leti és aktuális politikai tud­nivalókat.” A balassagyarmati kettes számú pártalapszer vezet élére „új” titkár került. Az alap- szervezet területi jellegéből fakadóan munkája különleges, érdekes. És — ezt a tagok vé­leménye félig-meddig már iga­zolta — remélhetőleg eredmé­nyes is lesz. Baranyai László NÓGRÁD — 1968. december 12., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom