Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
Növekedett a mezőgazdaság társadalmi megbecsülése Budafokon jártunk (2.) Kényes kérdések (Folytatás az 1. oldalról.) csülés az élelmiszergazd,aság valamennyi ágazata számára, nagy erkölcsi tőke. A búza és kukorica mellett a cukorrépa, a dohány és a napraforgó termesztésében elért sikerek, valamint az állattenyésztők eredményei is a fejlődés irányába mutatnak. Bár az állattenyésztésben negatív jelenségek is felfedezhetők, mint például az állatlétszám csökkenése, a háztáji gazdaságok elhanyagolása. Ezért vált szükségessé júniusban különféle takarmányakciók indítása a szarvasmarhatenyésztés érdekében és újabb rendelkezések meghozatala november 1-én. A mezőgazdasági termelés 1967-hez képest egy-két százalékkal növekedett, az élelmiszeriparban pedig hétszázalékos a növekedés, de az erdészetben és a faiparban is lemérhető a fejlődés. A mezőgazdaság külkereskedelmi forgalma és a belföldi ellátás nyugodtsága is az élelmiszergazdaság eredményességére utal: 8—9 százalékkal nőtt a külkereskedelmi forgalom, mintegy 200 millióval növekedett a mezőgazdasági export szaldója, s így ösz- szességében eléri a három mil- liárdot. Nyugodt volt az ellátás belföldön is. Húsból 53, cukorból 33 kilogramm volt az egy főre jutó fogyasztás és növekedett a tejfogyasztás is. Nemcsak a kalóriadús, de a biológiailag teljesebb értékű élelmiszer is biztosított a lakosság részére. Teljesülnek gazdaságpolitikai céljaink, hiszen az élelmiszergazdaság többi ágazatában is hasonló a fejlődés. Szükséges ez, mert az új mechanizmusból következően a fogyasztók egyre nagyobb igényeket támasztanak mind belföldön, mind a külföldi piacokon. Az igények kielégítését szolgálja ezenkívül a többcsatornás értékesítés és részben a kisegítő tevékenység is. Mindent egybevetve megállapítható, hogy egyenletesebben, gyorsabban, szélsőségek, zökkenők nélkül fejlődik mezőgazdaságunk a nagyüzemi körülmények között. Űj mechanizmus A sikerek arra késztetnek, hogy még jobban használjuk ki a külkereskedelem lehetőségeit. Ez viszont szükségessé teszi, hogy behatóbban foglalkozzunk a műszaki fejlesztéssel. Korszerűségre szükséges törekedni, de egyidejűleg a meglevő lehetőségeket is jobban ki kell használnunk az eddigieknél. A műszaki fejlesztés komplex fogalom, amely magában foglalja a technikai, a kémiai, a biológiai fejlesztésit, valamint a szaktudást és a szakmai önképzést is. Ez a mindenre kiterjedő komplex művelet teszi lehetővé a hatékonyabb gazdálkodást, az önköltség csökkentését. Mindez nem jelenti azt, hogy a műszaki fejlesztéssel való bátrabb, célratörőbb foglalkozás mellett ne használjuk ki maximálisan lehetőségeinket. így például fordítsunk jóval nagyobb gondot a háztáji lehetőségek kiaknázására. Dimény elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a szövetkezetpolitikai intézkedések Nógrádban is nagyban hozzájárultak az idei sikerekhez, egész élelmiszergazdaságunk jól készült fel az új gazdaságirányítási rendszerre, az átállásra. Az idei aszály leküzdése például nem kis mértékben az üzemek önállóságának, a dolgozók öntevékenységének köszönhető. A szövetkezeti demokrácia is egyre erőteljesebben kezd kibontakozni megyénkben, annak eredményeként, hogy a párt- és állami szervek, a szakemberek és gazdaságvezetők nagyobb felelősséggel láttak az idén munkához. Ez az önállóság nagyobb tervszerűséggel párosult, a központi népgazdasági igények messzemenően kielégítést nyertek. Megteremtődtek az üzemj és a személyes anyagi érdekeltség feltételed., ami több és jobb munkára ösztönöz. Ezt követően az állami támogatása, a dotáció tartós voltáról beszélt Diménv elvtárs, kiemelte hogy az állami támogatás hosszabb időre szóló gazdasági kategória. Az ártámogatás, valamint a jövedelem-kiegészítő dotáció mögött gazdaságpolitikai elképzelések húzódnak meg. Hozzájárulnak ezek az ésszerű termelési szerkezet kialakításához. A gazdaságirányítás új rendszere olyan közgazdasági környezetet teremtett, amely alkalmas a fejlődés elősegítésére. Az új év feladata: a hatékonyság Az információ szélesítésének hangsúlyozása után a miniszter rátért a jövő évi feladatokra. — Jövőre, 1969-ben — mondotta — a hatékonyságnak kell előtérbe kerülnie, ehhez több információra, több szakértelemre van szükség. Mező- gazdaságban és iparban egyaránt a belterjesség irányában hat a fejlődés, ami nem csupán munkaigényesség, hanem elsősorban korszerűség kérdése. Az idei esztendő eredménynyel zárult, de egyes tendenciák jelentős tartalékokra utalHozzászólások A miniszter előadását hait hozzászólás követte, amelyben az előadásban felvetett problémákat nógrádi gyakorlati tapasztalatokkal támasztották alá, és több olyan problémát vetettek fel, amelynek rendezését szükségesnek látják. Fent Lajos, a szurdokpüspöki termelőszövetkezet föagro- nómusa többek között kiemelte, hogy az állattenyésztésben nem eléggé ösztönző az anyagi érdekeltség, a támogatás az árunövények irányába » tolódott el. Kifogásolta továbbá azokat a hangokat, amelyek arra hivatkoznak, hogy a tejből túltermelés van. Mi lesz, ha tovább növekszik a szarvasmarha-állomány? Kérte, hogy a hegyvidéki termelőszövetkezetek kiemelt kedvezményt kap janiik. Perecz László, a diósjenői tsz elnöke a mostoha körülmények között gazdálkodó tsz- ak problémáját vetette fel. Többek között kérte, hogy gyenge tsz-szel való egyesülésnél két-három évig biztosítsák azt az állami támogatást, amelyet a gyenge tsz kapott az előző években. Ispán Károly, a pásztói járási tanács elnöke az üzemi koncentráció és az üzemi arányok kérdéseiről beszélt sokoldalú megvilágításban. Tórák Sándor, a karancsla- pujtői tsz-elnök többek között kérte, hogy az ártámogatásos dotáció esetében mindig az aranykorona értéket vegyék alapul, s ne a segédüzemágak időleges termeléséből elért eredményeket. Heren csényi József, a Cserhát- és Karancs Hegyvidéki Tsz-ek Területi Szövetségének titkára a kisegítő üzemágak gondjairól és tendenciájáról számolt be, a mostoha körülmények között gazdálkodó salgótarjáni járás tapasztalatai alapján. Uhlár László, az ecsegj tsz főagronómusa a vezetés fontosságáról, és a meglevő adottságok hasznosításáról beszélt. Nagy derültséget keltett az a mondata, hogy a kedvezőtlen természeti és közgazdasági adottságok gyenge vezetéssel párosulva a legnagyobb természeti csapást jelentik, hiszen erre az Állami Biztosító kockázatvállalása sem terjed ki. A miniszter a kiállításon Dr. Dimény Imre válaszában megköszönte a konkrét javaslatokat, amelyek lehetőséget nak, amelyekét a hatékonyság előtérbe helyezésével 1969-ben, s az azt követő években hasznosítani tudunk. Jövőre is a párt bevált agrárpolitikáját folytatjuk, az új gazdasági mechanizmust stabilnak ítéljük, s a negyedik ötéves terv életbe léptéig a hatékonyság érdekében mindössze néhány kisebb változásról lehet szó. Ilyen többek között, hogy január 1- től a csirke felvásárlási ára egy forinttal csökken, a juhhús ára 15—20 százalékkal emelkedik. Dimény elvtárs a továbbiakban a földtörvény politikai jelentőségéről beszélt, s kérte a termelőszövetkezetek vezetőit, tagságát, hogy legyenek aktív harcosai a törvény megvalósításának, hiszen ez az akció éppen azt szolgálja, hogy a föld valóban azé ! egyeli, aki megműveli. Végezetül az előadó nógrádi tapasztalatairól beszélt. Nógrád a kis megyék közé tartozik — mondotta —, a természeti és közgazdasági adottságok közel sem olyan jók, mint más megyékben, mégis jó néhány növénynél elérték vagy túlhaladták az országos átlagot. A tsz-ek a IX. kongresszus szellemében dolgoztak, megmutatták, hogy mostoha viszonyok között is lehet eredményesen gazdálkodni. az előadáshoz nyújtanak a gazdálkodás hatékonyabbá tételére. Matúz József elvtárs zárószavai után a miniszter elv- társ és a jelenlevő vendégek megtekintették a kisegítő üzemági és élelmiszeripari kiállítást a salgótarjáni megyei művelődési ház üvegcsamoká- ban. A miniszter elvtárs lapunk munkaitársának a látottakról a többek között a következőket nyilatkozta: „Jól sikerültnek tartam ezt a kiállítást, amely kiválóan reprezentálja a termelőszövefckeze- teknek azt a törekvését, hogy a helyi adottságokat minél jobban hasznosítsák. Láthattuk, hogy a segédüzemágak egy jelentős része az adottságoknak megfelelően, az erdővel és a Nógrád megyében található természeti kincsekkel függ össze.” Néhány év baleseti statisztikája kedvezőtlen jelenségre hívta fel a figyelmet a megye két üveggyárában. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban 1965-ben kétezer-egyszázhu- szonnyolc kárba veszett munkanapot okozott a száznegyvenkét üzemi baleset; a következő évi valamelyes csökkenés után, 1967-ben a balesetek száma százhetvenkettőre, a kiesett munkanapoké kétezer- nyolcszáznyolcvannégyre emelkedett. Az idei év első felében is hetvenöt baleset történt az Öblösüveggyárban, ami 1261 munkanap-veszteséget okozott. Ennél is borúsabb a kép, mely a Síküveggyár baleset-nyilvántartásából elénk tárul. Annak ellenére, hogy itt jóval kevesebben dolgoznak, mint az Öblösüveggyárban, a balesetek s a kiesett munkanapok tekintetében túlszárnyalta a testvérüzemet. Tavaly például százhetvenkét baleset történt, az idén egyetlen félév alatt száz. A kiesett munkanapok száma tavaly 2619 volt, az idén egy fél esztendő alatt meghaladta az ezerhatezázat. A veszélyes tünetek vizsgálatra ösztönözték az építők szakszervezetének megyei munkavédelmi bizottságát, jelentését megtárgyalta a meNagyon érdekesen, óramű- pontossággal szervezik a budafoki baromfiipari gyáregységben a folyamatos „alapanvag-ellátást”. Az üzem körzetéből óránként érkeznek a csirkékkel megrakott kocsik, s ha véletlenül egy-két teherautó megkésne, az fennakadást okozhatna a feldolgozásban közreműködő asszonyok és lányok munkájában. 4 luclahiak vitája Üzemlátogatásunk alkalmával is egymás után sorakoztak az üzem udvarán a baromfiketrecekkel megrakott tehergépkocsik. A túrajárat ezúttal Nógrád megyei csirkéket is hozott. A mérlegházban Bartkó Jánossal, a lucfalvi Petőfi Tsz állattenyésztési brigádvezetőjével találkoztam össze. — Tán csirkét hoztak? — kérdeztem. — Tizenötezret — mondta. — Ezzel már az idén leadottak száma elérte a kilenc- venezret. — Látom, közösen mérlegelnek. — Ez a szokás. — így legalább nem lehet vita. — Van az. Most is, a szerződésben megállapított két százalék helyett négy százalékot akarnak levonni. — Milyen alapon? Erre már a vállalat embere válaszol. — Megetették a baromfit szállítás előtt. A megengedettnél több a begyükben az élelem. — Én a szerződéshez ragaszkodom — így a brigádvezető. Minthogy a lucfalvi csirke a mérlegeléstől számított huszonhét perc alatt már tepsikészen kerül a hűtőbe, majd a csomagolóba, egyszerűen megállapítható, hogy több-e az élelem a megengedettnél a csirkében. A vállalat emberei szerint a négyszázalékos levonás teljesen jogos. Azt azonban egyikük még hozzáteszi: — Természetesen ezen még lesz vita. gyed bizottság, terítékre került az Üvegipari Művek szakszervezeti tanácsülésén is. Szó- kup Lajos, az országos vállalat vezérigazgatója a gyárak munkásainak segítségét kérte a balesetek csökkentése érdekében. A helyi gazdasági és műszaki vezetőket pedig határozottan arra intette: az eddiginél többet tegyenek a dolgozók testi épségének megőrzése érdekében. Kilátásba helyezte: ha a kialakult helyzet nem változik, a gyárigazgatók „elbúcsúzhatnak” prémiumuk jelentékeny részétől, annak ellenére, hogy a nyereség mindkét gyárban meghaladja a tervezett összeget. A szinte minden fórumon elhangzott komoly figyelmeztetés felrázta a gazdasági és műszaki vezetőket, de felborzolta a munkások lelkiismeretét is. A Síküveggyárban a főmérnök utasítására az üzemek vezetői intézkedési terveket dolgoztak ki a baleset csökkentésére. A gyár szakszervezeti tanácsa — az igazgatósággal egyetértésben — megszavazta különböző védőberendezések, felszerelések azonnali beszerzését, száztizenhárom- ezer forint értékben — az idei nyereség terhére. Mindkét gyárban munkavédelmi hónapot rendeztek, amelyet örvanS ebből megértjük, hogy a termelők és feldolgozók együttműködésének ez is része, hiszen mindkét fél védi az érdekeit. \ an tojás, vagy nincs? Ha már a vitás kérdéseknél tartunk, egy vitára alkalmat adó, kényesnek tetsző kérdés a vállalat igazgatójához. — Hogy csirke van, azt láttuk. De mi van a tojással? Nógrád megyében a termelők tavasszal és nyáron azt panaszolták, hogy nem veszik át tőlük a tojást. A salgótarjáni és az iparvidéki üzletekben pedig gyakran nem lehet kapni. — Jogos a kérdés — válaszolta Koch Ferenc. — Az igazság ugyanis az, hogy több tojás kellene. — Éppen itt az ellentmondás. Miért nem vették át akkor a termelőktől? — Ez kizárólag minőségi kérdés. Sem belföldön, sem külföldön nem kell az a tojás, amely ellen minőségi kifogás tehető. A felvásárlók a fogyasztók érdekében jártak el, amikor az állott, sokszor a kotló alól kikerült tojásokat nem vették át. A frisset minden esetben átveszik. Az igazgató abba az üzemrészbe vezet "bennünket, ahol a tojást csomagolják. Nagy tartókban és szokásos hatos dobozokban sorakoznak egymás mellett a tojás tízezrei. Egy fotólaboratóriumhoz hasonlító, elrekesztett fülkében lámpa előtt viszi el a szalag a tojásokat. Szakértő lám- pázza az árut, nehogy hibás kerüljön közé. — Tőlünk csak ép,- egészséges tojás mehet ki. — Pedig a vásárlók Nógrádban is gyakran panaszkodnak. — Igen, mert a kereskedelem a megengedettnél tovább tárolja. Mi csak egy hétig vállalunk felelősséget a tojásért. Az a tervünk, hogy a jövőben a dobozos tojásra rávezetjük a szavatossági detes módon nem fejeztek be egy hónap alatt, hanem a sikereken, eredményeken felbuzdulva az esztendő végéig folytatják. Eredmények máris vannak, s ez különösen a Síküveggyárban érzékelhető: a júliusi huszonegy baleset okozta háromszázhatvanegy kiesett munkanappal szemben szeptemberben és októberben csak tizenöt, illetve tizenhat baleset fordult elő, kétszáz- huszonnégy, valamint kétszázhat kiesett munkanappal. Csökkent az üzemi balesetek száma- az Öblösüveggyárban is, ahol a júliusi tizenhat balesettel szemben, októberben tíz fordult elő, a kárba veszett munkanapok száma pedig a júliusinál hatvannal kevesebb. A fejlődés folytatódott novemberben is, a kommunista munkahéten számos brigád, sőt üzemek dolgozói tettek — s hajtottak végre —, vállalást a balesetmentes munka vagy a balesetek jelentős csökkentése érdekében. De valamennyiüknek — vezetőknek és munkásoknak — világosan látniuk kell: a baleset csökkentése érdekében nem egyszeri felbuzdulásra, időt is. Ezzel is a fogyasztónak kívánunk kedvezni. — Van-e export tojásból? — Vannak külföldi kötelezettségeink. Például Mister Avor, libanoni kereskedő állandó kuncsaftunk. Vett két kimustrált amerikai bombázót és azokat alakíttatta át szállítógépekké. Azokon viszik a tojást és a bárányt Beirutba. Szakállas pilótái már ismerősnek számítanak a magyar fővárosban. — Tehát kevés a tojás? — Írják meg: többet is átvennénk szívesen, de csak ha friss és minőségileg kifogástalan. .. Mintaboltot javasolnak Az üzem megtekintése után, a bőséges választék láttán önkéntelenül kínálkozott a kérdés: — És mindez belföldön is kapható? — Nem — szinte kórusban válaszoltak kalauzaink. — Pedig nem lenne rossz, ha Salgótarjánban is lehetne olyan csirkecombokat vásárolni, amilyeneket teszem azt Nyugat-Németországba szállítanak. Vagy egész csirkét, amilyet Japánba exportálnak. Aztán csirkemájat, zúzát. .. — Ennek semmi akadálya. Ezek a cikkek egyelőre akkora mennyiségben nem forgalmazhatók, hogy ellássuk vele az ország valamennyi élelmiszerboltját. De ha az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat nyit Salgótarjánban egy — hűtőszekrényekkel jól felszerelt — üzletet, mi a mintaboltot mindenféle ínyencséggel ellátjuk. Ennek azonban reprezentatív üzletnek kell lennie, ahol sült csirkétől a súly szerint osztályozott tojásig mindent meg lehetne kapni. Talán az új Uzietházban. Az igazgató közbeszól. — Kár volna arra várni. Mi bármely pillanatban hajlandók vagyunk egy különleges mintaboltot ellátni. Dísze és büszkesége lehetne az a fejlődő városnak... kampányra van szükség, hanem fordulatra: szemléletben, magatartásban, a határozott intézkedések megtétele után következetes végrehajtásra, s annak nem kevésbé következetes számonkérésére. A balesetek zömét az üveggyárakban vágás, égés, tárgyak esése okozta: a zsúfoltság, rendetlenség, műszakiak és munkások fegyelmezetlensége. És mert a felelősségrevonás nem volt arányban a balesetek előfordulásával, a balesetvédelmi oktatás, a havi munkavédelmi szemlék formálissá váltak, már-már az unalomba fulladtak. Az illetékeseket — tartósan! — ki kell zökkenteni ebből a hangulatból. S ez a szakszervezeti bizottságokra is vonatkozik, melyek nem nyugtathatják meg lelkiismeretüket azzal, hogy munkatervük- be belefoglalták a munkavédelmi bizottság jelentését. Munkavédelmi tevékenységük helyességének nem ez az ismérve, hanem a testület, s a szervezet valamennyi választott tisztségviselőjének — bizalmitól a titkárig — napról napra, hónapról hónapra folytatott fáradhatatlan tevékenysége minden dolgozó testi épsége, egészsége megóvása érdekében. S a gazdasági és műszaki vezetőknek sem árt, ha többé nem feledik a leckét: keserű nyereség az, amelynek ára a balesetek szaporodása. Csizmadia Géza NÓGRÁD — 1968. december 4., szerda 3 Lakos György Keserű nyereség...
