Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Hátrál a nyomorúságos élet a salgótarjáni cigányhegyen. A modern város felszámolja a régi viskókat, putrikat, hogy emléke se maradjon a múltnak. Ezt a hatalmas építőmunkát jutalmazta nemrég értékes kitüntetéssel a Nemzetközi Urbanisztikai Társaság Budapesten rendezett ülésszaka is Mindig nagyobb követelmények A patakparton takaros ház. Sok éves verejtékes munka gyümölcse, pedig a gazdája még nem idős ember. Ifjú Susán István 33 éves, de már 15 éves korától a bánya alkalmazottja. Apja, az öreg kovács fia nem követte a családi mesterséget, hanem a föld alatt dolgozott le több mint harminc évet a nyugdíjig. A legfiatalabb Susan István is ezt az utat választotta. Hamarosan tíz éve lesz, hogy a középső Susán brigádja bekapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba. Ma alapító tagokként emlegetik őket. Az idő azonban már eljárt, a középső Susán is nyugdíjas, és a fia vette át a brigádvezetői tisztet. Ott volt az alakulásnál is és most is. A szénfal keveset változott, és a csille is akkora mint tíz évvel ezelőtt volt. Ami változott, az az ember,’a brigád tagjai együttes külön-külön. Mivel mérhető ez a változás? — Nehéz erre válaszolni — mondja az éjszakai műszakról hazatért Susán István. Néhány dolgot azért megemlíthetek. A termelő munkában nem lehet ránk panasz. Most is 105 százalék felett járunk évi átlagban a tervteljesítéssel. Egy szocialista brigádot azonban csak a tonnákkal mérni, nem lenne helyes. Mivel lehet még értékelni a változást? Erre talán először a saját példámat mondanám el. Tizenöt éves voltam, amikor felvettek dolgozni a külszínre. Mikor belenőttem, az apám mellé kerültem a frontra, illetve a kamrafejtésre. Itt lettem vájár. Az általános iskola utolsó két osztályát felnőtt fejjel végeztem el abban az időben, amikor egy sor családi gond is nyomta a válla- mat. Jött a gyerek, betegség volt a családban, s másutt is helyt kellett állnom. A házépítés sem gyerekjáték, de azért tanultam és vizsgáztam. A brigádban most huszonegyen vagyunk. Sok a nálam idősebb ember, akik becsülettel helytállnak a munkában, de arra már nem kötelezhetjük őket, hogy iskolába járjanak. A bányászakadémiai előadásokon és a politikai oktatáson viszont mindig ott vagyunk. — Évről évre nagyobbak a követelrrlények a szocialista brigád előtt. Gondot okoz a felajánlások megszövegezése. Előre az ember azt sem tudja, hogy év közben milyen feladatokkal kell megbirkóznia. Csak az biztos, hogy a kollektívára mindig lehet számítani. A fejlődés éppen azzal mérhető a brigádunknál, hogy a fegyelemmel már régóta nem kell foglalkoznunk. Mindenki tudja a feladatát, amikor segíteni kell senki se húzódozik. A nyári szabad szombatok is több időt jelentenek számunkra. Ezek jobb kihasználásában látok még nagyobb lehetőségeket. Az idén már eljutottunk Egerbe. Jól sikerült a közös családi kirándulás. Az ilyen alkalmak nagyon jók arra, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Az embereket foglalkoztatja a bánya jövője, bár erről nem sokat beszélünk. Az is igaz, hogy van itt még munkánk. A telep, amit fejtünk három méter vastag és kitart még néhány hónapig, azután majd talán frontra megyünk. Ügy hallottam, egy ideig még lesz bányászkodás Csurgó-táróban, mert energetikai szenet termelünk. Addig majd csak elkészül az az új üzem, amiről annyit lehet hallani manapság. Az ember úgy van a szülőfalujával: nem szívesen hagyja el, ha itt is megtalálja a számítását. Sokan úgy vélekednek: inkább szakmát változtatnak, de nem utaznak más területekre, ha csak nem muszáj — mondja a brigádvezető. A Susán-brigád az aranyplakett várományosa. Néhá- nyan az alapító tagok közül már elmentek nyugdíjba. Az elsők között tartják számon őket a versenylistán és valószínű, hogy amíg bánya lesz Mátranovákon, ez a brigád együtt dolgozik. Az udvaron már begyújtották a füstölőt. Távolról idehallik a bányavonat zörgése. Susán István most tér nyugovóra, kipihenni az éjszakai fáradalmakat, hogy este újult erővel fejthesse a szenet. B. 3. Egy kmhmp kevesebb Nem lehet, de nem is köny- nyű dolog egyértelműen megítélni megyénk munkaerő-helyzetét. Egy azonban biztos: amitől korábban féltek a dolgozók, hogy az új gazdasági mechanizmusban átmeneti munkanélküliség lesz — nem következett be, sőt a bányászat visszafejlesztését is figyelembe véve, egyik-másik területein — főleg a nehéz fizikai munkáknál — keresik a férfi munkaerőt. A korábbi munkavállalási kötöttségek megszűnése — amely előnyös a vállalatnak, és a dolgozóknak — néhány helyen egészséges munkaerő- áramlást hozott létre. Előidézője egyrészt a nagyobb kereset lehetősége, másrészt a jobb munkakörülmények iránti igény, valamint a kulturáltabb munkahely, jobb munkaköri légkör iránti vágy volt, és ez ma is. Vannak, akik ezt a folyamatot nem tartják helyesnek. Pedig megyénkben e tekintetben is jóval szűkebbek a lehetőségek, mint Budapesten vagy az ország más városában. Ezek behatárolják, sőt le is lassítják ezt a folyamatot. Az a gondunk, hogy még ma is jelentős munkaerő-tartalékunk van. Ennek összetétele azonban szerteágazó, jórészt tanulatlan munkaerő, köztük sok a fiatal. Ez viszont nem mindig felel meg a gyárak, munkaerő-igényeinek, esetenként pedig ellentétesek a munkát keresők elképzeléseivel. Kettős folyamatnak vagyunk tanúi. Mivel sok a tanulatlan, alacsony hatékony- ságigal dolgozó munkaerő, gyáraink vezetői felveszik, mert még mindig jobban járnak, mintha d,rága gépet vagy berendezést vásárolnának. Erre kényszerülnek, mert így módjuk van az átlagbérszintet betartani. Ugyanakkor hasznos társadalmi küldetést teljesítenek, mert enyhítik a különbözőképpen jelentkező foglalkoztatási gondokat Végül: egyetlen gazdasági vezetőnek sem érdeke, hogy elküldje az alacsony hatékonysággal dolgozó munkásokat, mert távlati terveit így kívánja megalapozni Ezért alakult ki az a fura helyzet, hogy a kormány által átlagbér-növelésre fordítható pénz nagyobbik részét új munkaerők foglalkoztatására fordították. Hatása tükröződik a termelékenység kedvezőtlen alakulásában. Országosan, szeptember végéig a termelésnövekedésnek csak a harminc százaléka származik a termelékenységből. Más képet kapunk, ha az egy órára jutó termelékenységet vizsgáljuk. Itt már a termelésnövekedés kilencven százaléka származik termelékenységből. Megyénkben az egy ledolgozott munkaórára jutó termelés 8,2 százalékkal nőtt: Nehézipari jellegű üzemeinkben a termelésnövekedést létszámnöveléssel érték el. A tanácsi irányítású nehézipari üzemeknél a 15 százalékos termelés- növelés egyharmadát a termelékenység javulásával érték el, a kétharmad rész azonban itt is létszámemelkedésből származik. Mindezekből kiviláglik, hogy a reform kettős célkitűzése, miszerint növekedjék a munka .hatékonysága, ugyanakkor emelkedjék a foglalkoztatottság színvonala, nem az elképzeléseknek megfelelően alakult. A munkaerő-gazdálkodásban bekövetkezett, helyzet felveti: a kormány a korábbi bejelentésével ellentétben már most, az új gazdasági mechanizmus első évének lezárása után intézkedjen, vagy később, mondjuk három év múlva módosítsa korábbi elképzeléseit. Mivel nem egyszerű kérdésről van szó, a vélemények megoszlanak. Egy azonban biztos: a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos jelenlegi problémákat csak a jövő távlataival összhangban szabad és érdemes vizsgálni. Mi lesz, ha a jelenlegi demográfiai hullám megszűnik, ha minden gyárban és építőipari vállalatnál bevo'-ei-ik a csökkentett munkaidőt, ha felemelik a gyermekgondozási időt? Ezeket figyelembe véve hamar kitűnik: megyénkben sem lesz akkora választék a munkaerőkben, mint jelenleg, A termelés viszont nő, a bélés külföldi piacok felvevőképessége bővül. Számolni kell azzal is. hogy az élő munka közterheinél is egy idő után kialakul a reális szint, ami bizonyos tekintetben a költségek további emelését jelenti. Tehát bezárul egy kiskapu. Nem marad más hátra, mint a sokirányú műszáki fejlesztés. Sajnos, az átmeneti munkaerőkínálat valamint az anyagi érdekeltség egyik-másik előírása jelenleg a létszámnövelésre, nem pedig a termelés technikai, technológiai színvonalának emelésére ösztönöz. Több jel utal arra, hogy a gazdasági vezetők akkor járnak jól, ha nem törekszenek a bérszínvonal növelésére, mert ez a részesedési alapot terheli, tehát az ő pénzüket is elviszi, illetve veszélyezteti. Két lehetőség közül választhatnak: a többletfeladatot azonos vagy magasabb létszámmal oldják meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy majdnem mindenütt az utóbbit választják. Ez a „csak mára való látás” megbosszulja magát A biztos jövőt megteremtő műszaki, technikai fejlesztés el. hanyagolása megnehezíti gyáraink versenyképességét körülményessé teheti áruik eladhatóságát, végső soron a gyár létét. Ezért az a gazdaságvezető cselekszik helyesen, akit nem téveszt meg a jelenlegi helyzet, és már most, állandóan és rendszeresen, ha kell áldozatokat is vállalva, biztosítja a termelés műszaki, technikai feljesztését. így teremt igazi biztonságot a folyamatos termeléshez. Venesz Károly Teljesítették vállalásaikat a nőgrádkövesdiek Eredményjavulással zár a gazdaság Szép eredményekkel zárták a kommunista munkahetet a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság dolgozói. Vállalásaikat maradéktalanul teljesítették, sőt túlteljesítették. Méltóképpen helytállt a 16 tagú szocialista traktorosbrigád, az őszi munkákat hiánytalanul elvégezte, s ezzel jelentősen meggyorsította a silózás, szerves- és műtrágyázás, mélyszántás befejezését. A 12. tagú építőbrigád rekordidő alatt — nyolc nap — építette fel a kitűzött szolgálati lakást, s befejezték az épülő borjúnevelő tetőzetének betonozását is. A központi gépműhely szocialista brigádja határidő előtt készült el a gépműhely rendezésével, ugyanakkor rekordidő alatt javítottak ki minden géphibát. A kiselejtezett teherkocsi üzemben tartását továbbra is vállalják a szállítások gyorsítása érdekében. A Il-es számú üzemegység dolgozói sem .maradtak el a központiak mögött. Szorgalmukkal nagyban hozzájárultak a gazdaság eredményeihez. A kommunista munkahéten tovább növekedett a dolgozók vetélkedési kedve, ami serkentően hat az éves eredmények biztosítására is. A nőgrádkövesdiek szorgalmának gyümölcse az a másfél millió forintos eredmény- javulás, amivel a számítások szerint a kollektíva zárja az évet. Ideges mozdulattal Igazította a szemüvegét. Egy pillanat alatt végigfutott benne a mai nap minden keserűsége. Rossz napja van. Korán kelt, de hiába. A fodrásza megbetegedett. Más kezébe a világért sem adta volna a fejét. Rossz szájízzel érkezett a hivatalba, s délelőtt mintha minden ösz- szeesküdött volna ellene. A főnöknek semmi sem tetszett. Két ügyféllel is összeveszett, apró semmiségek miatt. Gyűröttnek érezte magát, pedig átaludta az éjszakát. Ismét az idegeivel lenne baj? önkéntelen mozdulattal simította meg a a homlokát, s úgy érezte, fáj a feje. Szeme az iratokra tévedt. Gondolatai értelmesen közvetítették az előtte fekvő akta sorait. Gúnyos fintor húzódott az ajka köré. Ismét ez az ember! Ez a... Érezte vére tolulását, s jobban szemügyre vette az iratot. Egy kérvény. Semmi, kétség. Ez az ember újra kér. Ismét és ismét Makacs következetességgel és szívóssággal. Elutasították. Üjra kért. így megy egy éve ... A kérvény gazdáját sosem látta, de ismerte. Az önéletrajz, a róla szóló vélemények, a kérvények szövege. Furcsa egyveleg állt össze benne erről a férfiról. Hallotta róla a suttogásokat, hogy összeférhetetlen, törtető, karrierista. Ellenszenvesnek vélte, s Így bánt az iratokkal is. Most megint jelentkezik! Hargitai Károly úr! Pardon, elvtárs, legalábbis az önéletrajza szerint... Megszokott, únott mozdulattal írta a kérvényre: „Az ilyen és ilyen számú igazolás hiányában ismételten vissza- küldve. Kökényest előadó." Elégedettséget érzett. A fejfájása és az idegessége azonban nem szűnt. Aznap program-megbeszélésre készült a csoport. A főnök őt kérte fel a program összeállítására. Ezen dolgozott, amikor a folyosón felcsattant egy férfihang... „Ki az a Kökényest? Majd megmutatom én azt az igazolást! Mit képzel egy ilyen irodakukac? Meddig járatja velem a bolondját?” A következő pillanatban pattant az ajtó. Atlétaterme- tü, barna, hullámos hajú férfi robbant ■a szobába. Tüzelt róla a harag. Körülvillant a szeme, s megismételte a kérdést: „Melyikük az a Kökényest?” „Tessék! Kökényest Mária vagyok” — emelkedett fel a lány. A hangja nyugodtan csendült. Hellyel kínálta a szava akadt férfit, aki alig tudta eldadogni, hogy Hargitai Ká- rolynak hívják. A szellemi rövidzárlat azonban feloldódott, s felpattant a székről. Zavartan kért bocsánatot. Suta mozdulatait Mária megmosolyogta .magában. Elkapta valami féktelen jókedv. Alig tudott erőt venni magán Gonoszkodva oktatta ki a meglepetéstől mukkanni sem tudó férfit. Valósággal élvezte a véletlen szülte helyzetet. Az forgott az eszében: milyen képet vág a társaság, ha elmeséli; hogy sikerült valakinek sarokba szorítani ezt a járásszerte emlegetett fenegyereket. Helyreigazítás Az idő szabott határt ennek a „szórakozásnak”. Hargitaira villantotta a szemüvegét, s szigorúságba i rejtett arcát ráemelte. Az lesütötte a szemét. Kezet nyújtott búcsúzón, da a férfi nem mozdult. Mária csodálkozva kerekítette a szemét. A férfi minden magyarázat nélkül meghívta a presz- szóba. A lány kitért. Értekezletre megy, ki tudja meddig tart? Hargitai azonban közölte, majd megvárjd. Csupán annyit mondott nagyon halkan, úgy érzi helyre kell igazítani a viselkedését. Mária bólintott. Közben azt gondolta, úgysem várja meg. Messzezengön kongatott hatot a közeli torony órája, amikor befejeződött a tanácskozás. Mária meglepve vette észre az árnyékban várakozó férfit. Szótlanul sétáltak a presszóig. A nehezen kezdődő beszélgetést a fekete élénkítette. Észrevétlenül suhant az idő. Az autózúgásra a férfi bocsánatkérően magyarázta, mennie kell, ez az utolsó járat. Mária egyedül sétált haza. Egy hét sem telt el, megjelent Hargitai a városban. Egy-két nap múlva ismét megérkezett. Mindig talált okot, hogy beköszönjön a lányhoz. Később már az okokkal sem törődött. Ez már másoknak is feltűnt. A következő héten Mária több névtelen levelet kapott. Kíváncsian olvasta az elsőt, de undorodva lökte félre. A következőket fel sem bontotta. Tűnődött, vajon kik írták és miért írhatták? Azt is észrevette, hogy az utóbbi időben az irodaházban is tüntetőleg foglalkoznak a személyével. Amíg nem ismerte Hargitait, nyugodt volt körülötte a légkör. Másokról szálltak a'pletykák, s a férfiak is betartották a tisztes távolságot. Hargitai óta azonban változott a helyzet. Mind többet célozgattak előtte a férfi eseteire, pikáns részleteket véltek tudni kalandjairól. A férfinak azonban nem szólt. Bántotta a sok piszkálódás, de a kétség is gyötörte. Éjszakákat nem aludt. Beszélgetett önmagával. Üjra és újra felidézte a férfit, aki az egyik találkozás alkalmával megkérte a kezét. Akkor mondta el az életét. A csalódásokat, a számkivetettséget, a becsületes törekvést, amit mások törtetésnek vélnek. Megérezte az akaratot, amely Hargitaiból áradt, s mely keresztülsegítette az élet legmélyebb gödrein is ezt az embert. Az esküvőre minden kollégát meghívtak. Néhányon nem jelentek meg. Talán nem mertek Mária szemébe nézni. Hargitait időközben áthelyezték. Mária is helyben kapott állást. Most várják a második gyereküket. Pádár András NÓGRÁD — 1968. december 1., vasárnap
