Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

IDOMOK (Koppány György felvétele) fnUi^iohnnk Utls-ssffa Színjátszók Szarvason es ükuSittircenfruBsa L^^Sca leülőssel Shsoz: A Békés megyei MÉSZÖV rendezésében a következő év júliusában Szarvason rende- zik a Just Zsigmond országos szövetkezeti színjátszó napo­kat. A kétnapos fesztiválon, amelyre az ország legjobb szö­vetkezeti és falusi színjátszóit várják, ott lesznek a Nógrád megyeiek is. A fesztivál ér­dekessége, hogy az együttesek egyfelvonásos darabbal lép­hetnek dobogóra. Nógrád me­gyét a Tanácsköztársasági Kulturális Szemlén legjobban szereplő falusi együttes repre­zentálja a szarvasi színjátszó napokon. Klubterv Pásztóit Pásztón, a Lovász József já­rási művelődési központban — mint már azt hírül ad­tuk — ifjúsági klub kezdte meg működését. Az első ren­dezvény is sikeres volt. A klub tagjai „hivatalosan megtar­tották alakuló ülésüket. Ek­kor dolgozták ki a januári programot, a klubszabályza­tot. Öttagú vezetőséget válasz­tottak, és arról is döntöttek, hogy januárban milyen ne­vet vegyen fel a fiatalok klub­ja. Ünnep gyűléseken, hiva­talos jelenté­sekben gyakran elhangzik, hogy Salgótarján ezekben az években válik igazán város­sá. S ez valóban így is van. A szépen bontakozó városköz­pont láttán azonban sokan hajlamosak arra, hogy a vá­rossá válást kizárólag külső jegyek alapján ítéljék meg, s elhanyagolják a leglényege­sebb összefüggés dialektikus felfogását. Azt tudniillik, hogy a mai. modern város az em­berek jólétéért, kényelméért, igényeik sokoldalú kielégítésé­ért épül, de a várost a benne lakók munkája, műveltsége, érzelmi életének gazdagsága teszi igazán várossá. Az, hogy mennyire és mi módon tud­nak élni a maguk teremtette eszközökkel, lehetőségekkel, s hogyan tudnak hatni környe­zetükre. A mi esetünkben: mit tudunk adni a megyének, az országnak. így a városre­konstrukció a kulturális élet, a műveltségi szint dinamiku­sabb fejlesztését követeli meg, mert ha a művelődés nem tart lépést aj£ üzemi, intézmé­nyi. kommunális fejlődésével, a keletkezett ellentmondás a városépítés íékezőjévé válik. (Sajnos, idevonatkozó bizonyí­tékokkal is szolgálhatnánk.) Felújították a szociális otthont Mintegy másfel millió forin­tos beruházással felújították és kibővítették a ludányhalászi szociális otthont. A régi épü­leten az elkorhadt fafödémet vasbetonra cserélték ki, s ki­javították a tetőszerkeze tét. A felújítási munkálatok során az épület helyiségeinek burkolat- cseréjére és festésére is sor került. Több új létesítménnyel gazdagodott az otthon, amely a gondozottaknak és a dolgo­zóknak is nagyobb kényeimet biztosit. Ilyen többek között a fürdő és az öltöző is. Elkészült az új társalgó, a nővérszoba, és a fodrászműhely, amely régi kérése volt az otthon vr' mennyi lakójának. Megfiatalított iskola A közelmúltban befejezték a szorospataki iskola felújítá­sát. A Nagybátonyhoz tarto­zó bányatelepen 560 személy lakik. Az alsó és felső tagoza­tos iskola hallgatóinak a szá­ma 260. A régi iskolában ne­héz körülmények között tanul­tak a gyerekek, a pedagógu­sok munkája is körülményes volt. Az építkezésre 159 ezer fo­rintot fordítottak. Az intéz­ménynek mind az öt tanter­mét újonnan parkettázták. A régi fűtőtestedet kiselejtezték, és helyettük ‘ cserépkályhákat állítottak be. Elvégezték a kül­ső és belső tatarozást is. Fel­újították az iskolához tartozó másik épületet is, ahol ugyan­csak egy tanterem áll a ta­nulók rendelkezésére. Salgótarján kulturális életé­nek szervezésénél figyelembe kell vennünk a belső követel­ményeket, valamint a város felé irányuló külső igényeket. Ezt az összefüggést az MSZMP megyei bizottsága 1964-ben úgy fogalmazta meg, hogy Salgótarjánt az egész megye kulturális központjává kell tenni. Az elmúlt négy évben lé­nyegében megteremtődtek a városban a kulturális köz­ponttá válás legfontosabb ob­jektív és szubjektív feltételei. Különösen sokat fejlődött a közoktatási intézmény hálóza­ta. Jelenleg 22ü általános is­kolai nevelő végzi 4149 gyer­mek képzését, nevelését. Helv- zetünkből adódóan szervezet­ten foglalkozunk a fizikai dolgozók gyermekeivel, haté­kony intézkedéseket tettünk a hátrányos helyzetű és veszé­lyeztetett tanulók érdekében: Baglyasalján, hétközi diákott­hont szerveztünk, a túlkoros tanulókat önálló osztályokban neveljük, s már három éve működik az önálló cigánvcse- port óvodában és iskolában. Évről évre javult iskoláink felszereltsége, korszerűsítése, s nevelőink biztató eredményes­séggel használják fel a ren­delkezésükre álló eszközöket az oktatómunka színvonalá­nak emelésére. A középiskolák fejlődésére a szerkezeti arányok gyors változása a jellemző. Jelentő­sen szélesedett a városban a -akközépiskolai hálózat és új ..gozatos osztályok kezdték meg működésüket. Iskolahálózatunk fejleszté­sével kettős célunk van: fel akarjuk készíteni fiatalságun­kat a városi élet társadalmi gyakorlatára, a modern ter­melőmunkára; másrészt pedig a középiskolai tanulók segít­ségével is erősíteni akarjuk Salgótarján kulturális kisugár- zó_szerepét. V művelődés ugrássze­rű fejlő­dését eredményezte a József Attila megyei Művelődési Központ . felépítése. A rend­szeres színházi előadások, hangversenyek a város kultu­rális életének szerves részévé váltak, az egyre növekvő ér­deklődés pedig bizonyítja, zomyítják, hogy a város kultu­rális fejlődése jó irányba ha­lad, hogy a kulturális köz­ponttá fejlesztésről hozott ha­tározat helyesen szabta meg a fejlődés irányát és a főbb feladatokat. Meggyőződésünk, hogy eredményeinket nagy­részt azoknak az embereknek köszönhetjük, akik egyre töb­ben és tevékenyen, kezdemé- nyezően vesznek részt a kul­turális élet szervezésében, a | közvélemény, a közízlés és az igények alakításában. Eredmé­nyeinkre büszkék vagyunk, de éppen az állandóan növekvő elvárások magas szinten tör­ténő kielégítése újabb jelentős feladatok megoldását sürgetik, kell szélesíte­nünk intézmény­hálózatunkat. Mégpedig sokol­dalú művészeti, esztétikai ne­velés meggyorsítása érdeké­ben. Új filmszínházat, kiállí­tási csarnokot és zeneiskolát építünk. Gazdagítanunk kell a művelődés, szórakozás formá­it, lehetőségeit. Ehhez szüksé­ges, hogy a számbelileg is erősen fejlődő értelmiségi ré­teg az eddiginél nagyobb mér­tékben kapcsolódjék a kultu­rális életbe. Aktivizálásuk ér­dekében meg kell szervez­nünk a fiatal értelmiségiek klubját. A közművelődési in­tézményeiknek és a köziműve­lődés irányítódnak fel kell ké­szülniük a növekvő szabad idővel együtt jelentkező új és az eddiginél sokrétűbb igé­nyek kielégítésére — a kultu­rális tevékenység és a lehető­ségek továbbj differenciálásá­val. Mind a közoktatás, mind a közművelődés egyik fő fela­datának tekintjük az egéssé- ges lokálpatriotizmus erősíté­sét. Salgótarján lakosságának többségé egyetért a városre­konstrukcióval, a város fej­lesztésére hozott intézkedések­kel, de ma már ez nem ele­gendő. Ezt a várost mi, benne élő!; építettük és építjük tovább, felelősséget kell éreznünk ér­te, mindannyiunknak őrizni kell, szépíteni, közös összefo­gással igazán otthonunkká tenni. Ma még nem érezzük eléggé azt az érzelmi kötődést a városhoz, mely néhány nagymúltú városban tapasztal­Tovább F áz év is, hogy elsza­ladt! . .. Már szint csak órák vannak be lőle. így hát, amint szokáso és illendő: boldog új észtén dót kívánok. Ilyenkor, óév utolsó órái ban összecsendítjük poharain Icát, ősi babonák szerint ólmo öntünk, s beleképzeljük leg szebb vágyainkat az anya, fantasztikus formáiba. A Szi'i veszter az új esztendő szüle tése ma is örömteli rítus, mely abból táplálkozik, hogy a tör­ténelmekben hányatott ember bármily mostoha ég alatt, bár­mily embertelen társadalmi rendben élt is, — bízott a jövendőjében. A vakhit, a puszta boldog­ság-óhaj ideje ugyan régen le­járt; az emberiség egyre tuda­tosabb kovácsa sorsának, a vi­lág tudatos formálhatóságát vallja. Újév-köszöntő szokásai között mégis szívesen őrzi a bohó hagyományokat, az ár­tatlan, játékos bohóságokat; megcibálja a szerencsemalac fülét, szerencsepatkót tűz haj­tókájára, megsimítja a kormos kéményseprőt. Az ilyen játé­kosságok megszínezik életünk szürkébb folyamatait, hangu­lati nekifutást adnak az új esztendőnek. Boldog új évet kívánok. Egy esztendővel ezelőtt ugyanezt mondogattuk egy­másnak —, s immár mögöt­tünk is van, teljességében lát­juk azt, amire akkor kocán­tottunk. Mögöttünk van ered­ményeiben és tévedéseiben. Lemérhetjük: mit hol végez­tünk jól és hol vétettünk hi­bát számításainkban, terveink­ben. Hónapra, napra, órára el­lenőrizhetjük önmagunkat, tet­teinket és mulasztásainkat, s jó tanulságokat szűrhetünk le e vizsgálódásból. Korántsem mihaszna időtöl­tés ez. A tervszerűen mozgó és épülő társadalom követelmé­nye: megismerni, felfedni és segíteni a fejlődés legkedve­zőbb irányát, lehetőségeit; megismerni, felfedni és ki­zárni a társadalom haladását, és boldogulását háborító vagy hátráltató okokat. Mindezek ismerete nélkül csak helyben topogunk, vagy csupán a ko­rábbi, megszokott tempót tart­juk, képtelenné válunk a kí­vánatos gyorsulásra. A társadalmak történelme sokasodó tapasztalatok hagya­tékán épül mind magasabb szintűre. A tapasztalások kü­lönösen a mj számunkra be­csesek, mert a legmagasabb rendű emberi-társadalmi be­rendezkedésen fáradozunk. Ez az újtípusú berendezés rend­K kívül felelősségteljes vállalko­zás és résztvevőit nagy körül­tekintésre, elővigyázatra inti. Rajtunk a világ szeme, s nem véthetünk hibákat, — lega­lábbis nem hagyhatunk igazi- tatlanul. Kerek esztendeje immár, hogy hazánkban elindult az a nagy vállalkozás, amelyet az új gazdaságirányítási rend­szerben ismertünk meg. Ez a vállalkozás is azt bizonyítja, hogy szocialista társadalmi formánk nem tűri és nem hagyja korrekció nélkül az építő munka hevében vétett hibákat. Az ember gyarlói közé tar­tozik, hogy sokszor húzódozik az ismeretlen újtól, nehezen szakad el a megszokottól. Vall­juk meg őszintén: egy eszten­dővel ezelőtt igen sokan félő aggodalommal tekintettünk az új vállalkozás és sikere elé. Az eltelt időszak azonban bizo­nyára a legtöbb kétkedőt meg­győzte, hogy helyes célok mellé szegődtünk, előbbre ju­tásunk legésszerűbb és leg­eredményesebb eszközeit ra­gadtuk meg. Gazdaságirányításunk új rendszerében sok még a régi gyakorlat, nem ismertük fel mindenütt a nagyobb ered­ményeket kínáló lehetőségeket, némely régiből eredő merev­ségek bénítják tetteinket, de a vállalkozás első esztendeje így is hatalmas eredményeket ösz- szegez. A szorongás, mely egy esz­tendővel korábban bennünk lappangott, az év eltelt hónap­jaiban feloldódott, s felmér­ve a megtett utat, — eredmé­nyeit és hibáit — bizalom­mal és bizakodással indulha­tunk a holnapba, léphetünk át az új esztendőbe, terveink még teljesebb kibontakoztatá­sának időszakába. Az ember és a társadalom élete nem éves ciklusok lezárt időegysége, egymásmellettisé- ge, hanem egymásba kapcsoló­dó folyamat, új és új szemek­kel bővülő láncsor, mely ön­magába és egymásba zártan — egymást szolgálja. Így szolgál­ja az elmúlt esztendő az újai. z ó-esztendővel nincs vége semminek. Mind­össze annyi történik, hogy holnap reggel felütjük új naptárunk lapját, amelyen egy friss év dátuma köszönt ránk: 1969 január 1., szerda. Boldog új esztendőt kívá­nok. hogy a városi életstílus, élet­mód, a kulturált szórakozás kialakítása meggyorsítható, ha megfelelő feltételek állnak rendelkezésre. Salgótarján képzőművészeti kultúrája és műalkotásokkal való ellátottsága is tovább gazdagodott. A kiállítási csar­nok hiánya ellenére rendsze­resen rendezett tárlatok egy­re több látogatót vonzanak, és szélesedik a műértők rétege. Képzőművészeink alkotó mun­káját 196í!-ban is országos ki­állításokon nyert díjak fém­jelezték. A városban folyó ismeret- terjesztő tevékenység tovább differenciálódott, s igen hasz­nosan elégítette ki a társa­dalmi igényeket. Az elmúlt évek lendületes fejlődésének egyik legpozitívabb eredmé­nye, hogy Salgótarján kilé­pett a korábbi ismeretlenség­ből, s egyre több országos szintű és országos jelentőségű rendezvénynek lett és lesz a jövőben is házigazdája. Lehetne tovább sorolni az eredményeket, de — úgy gon­dolom. az elmondottak is bi­ható és amely a városfejlesz­tés egyik legfőbb mozgatója. Az 1969-es évben a dicső­séges Magyar Tanácsiköztársa­ság 50., és Salgótarján felsza­badulásának 25. évfordulójára való felkészülés áll kulturális nevelőmunkánk középpontjá­ban. A tervezett országos szín* tű és helyi programok alkal­masak lesznek arra, hogy tu­datosítsák Salgótarján jelentős forradalmi múltját, történelmi hagyományait, szilárdítsák a városhoz való érzelmi ragasz­kodást, erősítsék kultúrköz- pont funkcióját és tovább nö­veljék hírünket az országban. A kulturális ref1“; tott programok, tervek csak úgy valósulhatnak meg, ha tovább folytatjuk intézmény- hálózatunk fejlesztését, ha to­vább erősítjük és szélesítjük az intézmények együttműkö­dését, ha mind többen veszünk részt kulturális programjaink kialakításában, szervezésében és megvalósításában. Csík Pál Salgótarján Város Tanácsa vb-elnökhelyettese NÓGRÁD — 1968. december 31., kedd 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom