Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
-Íí.v • Ax USA abbahagyta a VDK bombázását flegbalt (jieorggiosz i*íig»nii(Io*cii Hubert Humphrey New Jersey államban, Newark városában tartott választási gyűlésén kijelentette, hogy teljes mértékben egyetért Johnson döntésével, amelyet bölcsnek és helyénvalónak tart. Humphrey hozzáfűzte, hogy Péntekre virradó éjszaka Job adóival, történt megbeszélés bejelentette, hogy beszüntetik {Folytatás az 1. oldalról) „Abban a reményben hoztam meg ezt a döntést, hogy a vietnami háború békés rendezéséhez vezethet” — mondotta Johnson utalva arra, hogy a döntés meghozatalát a párizsi tárgyalásokon elért haladás, valamint a dél-vietnami helyzet megszilárdulása tette lehetővé. Mint mondotta, hosz- szantartó és gondos tárgyalásokat folytatott a kérdésről az Egyesült Államok szövetségeseivel és katonai, valamint diplomáciai tanácsadóival, elsősorban Abrams tábornokkal, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok parancsnokával, Johnson Ismét aláhúzta, hogy az Egyesült Államok kitart a saigoni kormányoson elnök — katonai tanársután az amerikai televízióban a VDK bombázását előtt kiosztották az újságíróknak. Johnson közölte, hogy a döntésről előre értesítette a három elnökjelöltet. Utalt arra. hogy máricus 31-i döntésével, (vagyis azzal, hogy nem lép fel elnökjelöltként — a szerk.) szabaddá tette magát a pártpolitikai megkötöttségektől, s ezzel mintegy közvetve utalt azokra a lehetséges vádakra, hogy a lépés időzítése választási célokat szolgálna. Az elnökjelöltek közül elsőnek Nixon foglalkozott a légi háború beszüntetésével, azonban nem volt hajlandó kommentálni Johnson döntését, és csupán azt mondotta, hogy ez a döntés „nem egyik, vagy másik jelölt, hanem az egész nép, az egész világ érdekeit szolgálja.” George Wallace ugyancsak kijelentette, hogy egyetért Johnson lépésével, szükségesnek tartotta azonban leszögezni, hogy megítélése szerint a döntés megszületésében „része van annak a határozott magatartásnak, amelyet ő és alel- nökjelöltje Curtis Lemay tábornok tanúsított a háború kérdésében”. A péntek reggeli amerikai lapok közül a New York Times vezércikkben szögezi le, hogy a bombázások beszüntetésével „kezdetét veheti a politikai megoldás keresése, amely véget vet a hosszú délkelet-ázsiai válságnak”. A lap a békéhez vezető lépésnek minősíti a bombázások megszüntetését, majd rámutat arra. hogy számos nehéz kérdés vár megoldásra, így például a fegyvernyugvás, illetve egy dél-vietnami kormány létrehozásának problémája. A Washington Post első kiadásának rövid vezércikke „frontáttörésnek” minősíti a lépést, amely a lap szerint „többet jelent mint egyszerűen újabb kísérletet a hosszúra nyúlt béketapogatózások sorában”. „sem ő, sem pedig alelnök- jelöltje nem tesz olyat, ami megnehezíthetné a rendezést”. mellett. „Végül úgy határoztam, hogy most teszem meg ezt s lépést, hogy meggyőződhessünk azoknak jószándékáról, akik biztosítottak bennünket: a bombázás megszüntetésének eredménye előrehaladás lesz” — mondotta Johnson. Az elnök rádió- és tv-beszéd- ben jelentette be a bombázások megszüntetését, a hír azonban már korábban elterjedt. Az elnök délután 6,30 orakor 15 perces tanácskozást folytatott a nemzetbiztonsági tanács tagjaival, majd filmszalagra, illetve hangszalagra rögzítette beszédét. A beszéd szövegéi röviddel az elhangzás Bosszúból. izraeli támadás TEL AVIV Csütörtökön éjjel egy izraeli katonai egység rajtaütésszerű támadást hajtott végre az EAK területén. A támadó egység 230 kilométerrel északra Asszuántól megrongált két nílusi hidat és egy transzformátor-állomást. Az izraeli jelentés hangoztatja. hogy a támadást megtorlásként hajtották végre a múlt szombati szuezi tűzpár- baj miatt. A kairói rádió egyelőre any- nyit jelentett, hogy egy izraeli repülőgép megsértve Egyiptom légiterét — behatolt az ország északi része fölé és „polgári célpontokat” bombázott, minek következtében tűz ütött kj az egyik áramfejlesztő állomáson és a Naja Hammadi híd megrongálódott. Egy polgári személy meghalt, kettő megsebesült. A család visszautasította a junta gesztusai ATHÉN (MTI) Pénteken hajnalban súlyos gyomorműtétet követően meg- nalt a 80 éves Georgiosz Papandreu. a görög politikai élet egyik legnépszerűbb alakja. Az Idős államférfit egy korábbi gyomorfekély okozta vérzéssel, a múlt pénteken szállították kórházba. A kezelés folytán állapota javult, de e hét elején a vérzések kiújultak, és az orvosok véleménye szerint már csak a sebészi beavatkozás segíthetett. Péntekre virradó éjjel hajtották végre a hatórás műtétet, de az operáció közben agyembólia lépett fél, s ez okozta Papandreu halálát. A görög kormány felajánlotta, hogy államfőt megillető pompával temette ti el Papandreut, de a család azt kérte, hogy a temetésről maga gondoskodhasson. Papandreu az 1930-as évek elején kapta első miniszteri megbízatását, előbb a gazdaságügyi, majd az oktatásügyi tárcát. Élete folyamán többször is volt börtönben, így a huszas évek elején, amikor egy királyellenes cikke miatt katonai bíróság ítélte el, 1942-ben Mussolini feketednge- sei börtönözték be ellenállási tevékenysége miatt. 1967. április 21-én, a katonai puccs éjszakáján ismét letartóztatták. Megválasztott miniszterelnök csak 1963-ban lett, amikor pártja győzött Karamanlisz Nemzeti Radikális Uniójával szemben. 1965-ben, amikor Konstantin király megakadályozta Papandreut abban, hogy a hadseregből kizárja a jobboldali tiszteket, politikai válság tört ki, amelynek következtében a miniszterelnök lemondott. 1967 áprilisa óta Kasztri házában élt kényszerű visszavonul tságban. STOCKHOLM Andreasz Papandreu, a péntek reggel elhunyt görög államférfi emigrációban élő fia, a pánhellén felszabadítási mozgalom vezetője, péntek délben elmondotta, mélyen megrendítette őt atyjának halála, és azok a tragikus körülmények, amelyek lehetetlenné tették, hogy mellette legyen. Mindig bátor harcos volt, a demokratikus Görögország és a szabad görög nép ragyogó szimbóluma — hangsúlyozta. Debreceni László M£cmtM£ mtemM ni. — A lábánál fogva kötném fel a piactéren azt a gazembert! — szidta az ismeretlen gyilkost. — De most mondja meg elvtárs: ml oka lehetett valakinek is megölni szegény tagtársunkat?! A légynek se ártott sose. Tejvérűnek mondták maguk közt az asszonyok. Ettől se lett okosabb, hát Pereces gyorsan elköszönt. Az őrs felé irányította lépteit. Nehéz lesz itt valamit is összeszedni, gondolta útközben, a tettes miért éppen ezt az agglegényt szemelte ki? Ha rabolni akart volna, akkor nem hagyja ott a pénzt. Hiszen semmi érték nem hiányzik a lakásból. Az egyik sarkon kertes ház állt. Ablakából villanyfény csíkja vetődött az udvarra. Itt lakik az özvegy — ismert a főhadnagy a portára —, egyike azoknak, akik a fényképről Bergmann Károlyra ismertek. Azt mesélik, hogy a szeretője is volt valamikor. A főhadnagynak eszébe ötlött: beugrik ide is egy percre. Az özvegy az állami gazdaságba jár, a másik faluba, adminisztrátor, hátha ott véletlenül hallott valamit. Elhúzta a kertkapu csapóját és benézett az ablakon özvegy Fölmérné vacsorázott. Teát szalonnával. — Jó estét kívánok. A teáscsésze meglepettem koppatn az asztalhoz. — Jé, az ügyvéd úr... Az özvegynek megállt a falat a szájában. Kezet nyújtani is elfelejtett. — 190 — Pereces beljebb lépett. — Zavarok? — Nem, nem . . Tessék csak. A főhadnagy jó adagú falsot érzett az invitálásban. Biztos rosszkor jött, gyanította, a harmincnégy éves özvegyről az hírlett, hogy szívesen összeteríti a lepedőjét falubeli és más férfiakkal. Nyilván most is vár valakit. — Nem maradok sokáig, egyen csak nyugodtan. Erre jártam, aztán az ember üdvözli az ismerőseit. Nem igaz? Az özvegy a vacsora maradékait szedegette össze. — Igen. A nyomozó tiszt rágyújtott, — Hát mit szól, mik történnek itt? Hümrnögés a felelet. Meg ennyi: — Nagy szomorúság, bizony ... Szegény Antal... v— Ismerte közelebbről? Enyhe pír szaladt át a nő arcán. — Szoktam beszélgetni vele ... Pereces nem akarta, hogy kilógjon a lóláb, hát más oldalról közelített. — Látja, ez egy könnyű örökösödési ügy. Nincs hozzátartozó, nincs rokon, nincs végrendelet, a vagyon az államé. Nem olyan, mint a Bergmann Károly ügye. Follmerné összerezzent a névre. Egy villa is odakoccant a tányérhoz. A főhadnagy felfigyelt... Átsétált az asztal túlsó oldalára, hogy szemközt kaphassa az özvegyet. A nő nem pillantott rá, a kenyeret göngyölgette, aprólékos gonddal egy ruhába. — Tudja min gondolkoztam idefelé jövet? — folytatta Pereces, most már szándékosan a témát. — Az ember sose tudhatja, hogy mikor ereszti el a szerencséjét ... Itt ez a Bergmann. Az örökség testvérek közt is megvan két házra való... Ha maga annak idején hozzáment volna, most vagyonos asszony lehetne. És nem is özvegy... Azt mondják a faluban, hogy magának valamikor udvarolt... Igaz’ A nő hátat fordított, az alacsony szekrény tetején matatott valamivel. — Beszélnek az emberek össze-vissza ... Huszonegy díszíővés Beregovoi megérkezett Moszkvába Hűvel József, az MTI tudósítója írja: Georgij Beregovoj ezredes, a Szojuz—3 űrpilótája pénteken több órás repülőút után Baj- konurbói megérkezett a szovjet fővárosba. A különgép magyar idő szerint kevéssel déli 12 óra előtt szállt le a kozmosz hőse tiszteletére zászló- és virágdíszbe öltözött Vnukovói repülőtéren. Itt a tizenkettedik űrhajóst Leonyid Brezsnyev, Nylkola) Podgornl), Alekszej Koszigin, valamint a szovjet párt és állam más vezető személyiségei, Leonov, Nyikolajev, Tyeres- kova, és más Űrhajóstársai. Beregovoj 70 éves édesanyja, Marija Szemjonovna és felesége. Ligyija fogadták. Az ünnepélyes eseményt egyenesből közvetítette a moszkvai rádió és televízió. Kint voltak a repülőtéren a Moszkvában működő külföldi tudósítók, a világsajtó képviselőt. Georgij Beregovoj, a szovjet hadsereg repülőezredesi egyenruhájában lépett ki a négymotoros IL—18-as különgép-. bői. A megjelentek „Hurrá!” és „Éljen” kiáltásokkal üdvözölték a kozmosz hősét, aki a repülőtérre leterített vörös szőnyegen határozott léptekkel haladt a díszemelvényhez, és ott jelentést tett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa . Elnökségének és a szovjet kormánynak. Jelentette, hogy a Szojuz—3. űrhajó feladatát sikeresen teljesítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójának előestéjén, az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgornij és Alekszej Koszigin orosz szokás szerint az egybegyűlt tömeg éljenzése közepette csókkal köszöntötték a 47 éves, bátor űrhajóst. Ezután kozmonauta tárnál köszöntötték. Felesége és édesanyja, valamint lelkes úttörők csoportja virágcsokrokat nyújtott át neki. Ezután a repülőtéren felállított lövések 21 díszlövést adtak le Georgij Beregovoj tiszteletére, miközben a zenekar a szovjet himnuszt játszotta. A himnusz elhangzása után a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői köszöntötték Beregovoj űrhajóst. Hazánk nevében Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete gratulált a nagyszerű sikerhez. A repülőtéri fogadtatás után Georgij Beregovoj útja a Kreml kongresszusi palotáiéba vezetett, ahol forró hangulatú nagygyűlésen találkozott a moszkvaiakkal. Amerre csak gépkocsija elhaladt, a moszkvaiak sokasága köszöntötte a kozmosz hősét Beregovoj valósággal államfői fogadtatásban részesült, gépkocsiját, valamint a szovjet vezetők gépkocsi iáit fehér sisakos motoros rendőrök kísérték. Munkáspárti győzelem LONDON Pénteken hajnalban jelentették be az angliai Basset- law körzetben megtartott parlamenti pótválasztás eredményét, amelyet mindkét nagy angol párt feszült Izgalommal várt. A 12 faluból és két kisvárosból álló körzet 33 éves bevehetetlen munkáspárti erődnek számított, s az 1966-os országos választáson a munkáspárt 27 623. a konzervatív csupán 17195 szavazatot kapott,, A pótválasztás eredményeképpen ismét munkáspárti jelölt győzött ugyan, de csak a választópolgárok kisebbsége szavazott rá. U Thant üdvözlete a Szojuz—3 utasának U Thant ENSZ-fötitkár táviratban üdvözölte Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnököt, a Szojuz—3 sikeres űrrepülése alkalmából. „Örömmel értesültem a Szojuz—3 szovjet űrhajó felbocsátásáról és négynapos útjáról, amely- újabb kimagasló hőstett a világűr meghódításában, — írja egyebek között. — A leg- szívélyesebb üdvözleteimet küldöm Georgij Beregovoj ezredesnek, az űrhajó pilótájának, és sok sikert kívánok neki további tevékenykedésében.” A hang ingerült volt, annyira, hogy Pereces azt várta, Follmerné megkérdi: mi köze hozzá. De nem... Az özvegy szótlanul tett-vett, a nyomozó tiszt azt hitte azért, hogy ne kelljen rápillantani. — Nem igaz belőle semmi? A nő válla megrándult. — És, ha igaz? ...Mit érek vele?... Negyvenhat óta nem láttam! A főhadnagy ugyanazt a falsot érezte az utolsó mondatnál, mint amikor marasztalta az özvegy. Zöldfülű gyanúsítottak tagadnak így, ügyetlenül, előre válaszolva a még fel sem tett kérdésekre. Lehet, hogy a kijelentés és az esti ismeretlen férfi között összefüggés van? Ügy tett, mintha egyenesen az özvegyet gyanúsítaná : — Tegnap, este a Görbe dűlőben egy kalapos, aktatáskás, magas férfit láttak. .. — mondta tagoltan, és mereven figyelte Follmernét. — Olyan magas lehetett, mint Bergmann Károly... Itt látták eltűnni, ezen a környéken. Az özvegy szinte hisztérikusan felkiáltott : — Nem igaz! — Honnan tudja? Follmerné megbánhatta, hogy az előbbi tiltakozás kiszaladt a száján, mert sietve visszakozott: — Hol lehetett Bergmann Károly, mikor ő Németországban van? — Bergmann Károly Magyarországon van kérem! — mondta keményen a főhadnagy. — És jelenleg szökik a rendőrség elől.. A megtestesült rémület volt Follmerné. Kezébe temette az arcát és csaknem sin. — Mit követett el? A főhadnagy elengedte a kérdést, és közelebb lépett az özvegyhez. — Magánál volt? A nő visongva tiltakozott: — Nem, nem. nem, nem! (Folytatjuk)
