Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
If ova. mprre, miért? Döntés előtt — gondok között Alig két hónap múlt el a tanév megkezdése óta, figyelmünk egy részét máris az 1969/70. évi beiskolázási feladatok előkészítésére fordítjuk. A szülőket, a nevelőket és a társadalmi szerveket is foglalkoztató kérdések fontosságát aligha szükséges hangsúlyoznunk. A számos lehetőség előtt álló szülőket, tanulókat a pályaválasztásban nem hagyhatjuk magukra. Segíteni kell őket abban, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően, de képességeiket, vágyaikat is figyelembe véve válasszanak pályát a végzős tanulók. Az általános iskolások pályaválasztásának előkészítése már a VI. és VII. osztályokban megkezdődik. Döntésre azonbsm csak a VIII. osztályosoknál kerül sor az első félévben. Ezekben a hónapokban tehát a szülői házban és az iskolában nagy szükség van a jó tanácsra. Első fontos kérdés: a középiskolai továbbtanulással együtt járó feladatokat vagy a szakmunkásképzésben v^ló részvételt válasszák-e a fiatalok? Ezúttal mindenekelőtt a középiskolai továbbtanulás lehetőségeivel szeretnénk foglalkozni. Elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy az elmúlt években — helyesen —, a középfokú oktatásban előtérbe került a szakmai ismereteket nyújtó intézeti képzés. A népgazdaság igényeire épülő szakemberképzés mánnyiségi növelése és az üzemek konkrét igényeinek kielégítése a jövőben is elsőrendű feladata iskoláinknak. E munkában, a tanulókkal való egyéni foglalkozáson túl, nélkülözhetetlen az iskolák, az ipari és mező- gazdasági üzemek, a községi tanácsok közvetlen kapcsolatának kiépítése, valamennyi érdekelt szerv mozgósítása, az egymásra várás elkerülése. A másik nagyon fontos feladóit a szülők tájékoztatásának megjavítása, a tanulók irányításának differenciáltabb, tudatosabb szervezése a középiskolákba. Erre már egyre nagyobb lehetőséget teremt a megye középiskoláinak többrétűsége. A korábbi évekhez képest jelentősen bővült a választási lehetőség. A gimnáziumi osztályokon kívül Balassagyarmaton és Salgótarjánban egészségügyi szakközépiskolai, Salgótarjánban a közgazdasági technikum helyett közgazdasági és kereskedelmi jellegű, Balassagyarmaton mezőgazda- sági gépszerelő, Pásztón zöldségtermesztő osztályokat szerveztünk. Szécsényben, a mező- gazdasági technikum már az 1968/69-es tanévben növény- termesztő és állattenyésztő, a Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum pedig az 1969/70. évben általános gépész szakközépiskolaként működik. Kistoronyén általános építőipari (magas—mély) osztályok indítását tervezzük. A szomszédos megyével kialakított munkakapcsolat lehetővé teszi néhány tanuló Heves megyébe történő beiskolázását, is. Az eddigieknél nagyobb szerepet kapott a gimnáziumi beiskolázás. A tárgyi és személyi feltételek javításával, a beiskolázandó tanulókkal szemben támasztott magasabb követelménnyel kívánjuk növelni a gimnáziumok felsőfokú oktatásra előkészítő jellegét. Szeretnénk, ha a tehetséges tanulók — s különösen a fizikai szülők gyermekei —, nagyobb számban kerülnének ebbe az iskolatípusba. Külön hívjuk fel ezúttal a figyelmet a gimnáziumok új hajtásait képviselő tagozatos osztályokra, különösen a fizikai munkát végző szülők figyelmét. A salgótarjáni új gimnáziumban a matematika—fizika, a Madách gimnáziumban a fizika— kémia —, a balassagyarmati Balassi gimrfáziumban a francia szakosított tantervű osztályokban, kevés a kétkezi munkás gyermeke. Ismétlődően rekednek ki a továbbtanulás lehetőségeiből arra érdemes, tehetséges munkás-paraszt származású gyermekek, mert a korábban divatos technikumok még nagyobb vonzerővel rendelkeznek. Súlyosbítja a helyzetet, ha megyén kívüli iskolába jelentkeznek a fiatalok, mert a fellebezések időszaka után már csak nehézségek árán tudjuk elhelyezni őket megyei gimnáziumokba. Annak ellenére, hogy évről évre nőtt a felsőfokú oktatási intézményekbe a felvett tanulók száma, mégsem lehetünk elégedettek az eredménynyel. Gondot okoz itt is a céltudatos pályairányítás hiánya. A jelentkezési szándék nem minden esetben a tudatos, tervszerű tájékoztatás eredménye, hanem a szülők érdeklődési köre, esetenként pillanatnyi benyomása. Évek óta alacsony a műszaki pályákra való jelentkezés. Az utóbbi időben viszont indokolatlanul megszaporodott a humán jellegű tanári pályák iránti érdeklődés. A népgazdaság elsősorban a közvetlen termelést segítő építész, kohász, vegyészmérnöki képesítés megszerzését tűzi ki célul. Nagy az igény a közgazdászokra, vállalati jogászokra, népművelőkre, óvónőkre, ide- gennyelv-szakos és természet- tudományi tanárokra. Nem tudtunk eléggé élni a külföldi továbbtanulási lehetőségekkel sem. Számos jelentkező nyelvi problémák miatt esik el a lehetőségektől. Gondot okoz a középiskolát végzettek előkészítése is a felvételi vizsgákra. Ezért az iskolai oktató-nevelő munka javításán, az iskolán kívüli lehetőségek maximális hasznosításán túl, nagyobb szerep jut a tanulói önállóság erősítésének, az önálló gondolkodás, feladatmegoldás fejlesztésének, hiszen a felvételi vizsgákon egyre jelentősebb szerepet kap az ismeretanyag alkalmazásának vizsgálata gs értékelése. Dr. Molnár Pál a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője Pompás orchidea — karácsonykor Kalandos körülmények között került olyan „helyzetbe” egy virágféle. hogy a szigorukról ismert fajtaminősítő szakemberektől zöld utat kapott az elszaporí- tásra, a termesztésre. A Laelio— Cattleya orchidea alapanyagát még a 30-as évek elején a várkertészetben kezdték nemesíteni. Később, a második világháború csak. nem végzett a nagyreményű fajta előhírnökével; a pusztulástól mindössze egyetlen növényt sikerült megmenteni. Ez a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola budai kísérleti telepére került, ahol elszaporí- tását és szelekcióját a kutatók sikerrel végezték el. Az elszaporítás 1960-ban kezdődött és rá három évre hozzáláthattak a nemesítési megfigyeléshez is, amely nyomán végérvényesen „befutottnak” tekinthető ez a fajta. Dr. Nagy Béla és Kredits József munkája nyomán nemesítették ki az állandó jellemzőkkel rendelkező új orchidea-fajtát, amely egyöntetű vélemény szerint a magyar kertészeti termelés egyik reprezentása lehet. A fajta hosz- szú szárán két-három virágot lioz. Színe rendkívül mutatós, kellemes piros, a virágtokok sötét-lilás árnyalatú, a tövénél sárga bemosással és erezettel. Az orchidea erősen illatos és ami külön előnye; módfelett kedvezően alakult virág- zási ideje. Ez december 20-tól ia- nuár 20-ig tart, tehát éppen abban az időszakban, amikor amúgyis alig van mutatós vágott virágúnk. Elakadt as mutatója?.• • Ügy tűnik, innen az út csak melléharapnak szemükkel egy véletlenül visz tovább. A kis petróleumízű romantikát. Pásztótól tíz kilométerre fekvő Talán ők is hódolnak az új Nagymezőpuszta a világ végé- hobbynak: a szénvasalónak, nek hat. meg a petróleumlámpának. még mindig a legnagyobb szórakozás a ház előtt gélve beszélgetni... fildöLakói szinte kivétel nélkül a mezőgazdaságban dolgoznak. Korszerű, technikával, egészséges, kulturált körülmények között. Nagymezőpusztán Viszont, ahol laknak, ahol életük nagyobb részét eltöltik, úgy látszik: megállt az idő. Olyan az egész, mint valami állóvíz. Ami legtöbb kulturáltságot árul el, az a tunstaház és a bablevesi csárda, fűszer- és vegyeskereskedéssel egybevonva. Pultján a kenyér és élesztő között petróleumlámpa pislákol. Tisztára suvickolt réztányérja egy bizonyos szög- bőT nézve még vakítja is az embert. Gépkocsik állnak a bejárat előtt. Átmenőben megpihenő turisták, kiküldetésből jövő emberek a vendégek. Asztalnál ülnek, bablevest vacsoráznak. Magyaros ízűt, s ■j-i Iső osztályos kisfiam ff az utóbbi hetekben határozottan kijelen-' tette: rendőr lesz. Vitathatatlanul „végérvényes” pályaválasztási elhatározása már a televízió népszerű Kék fény adásai alatt kezdett kibontakozni, de visszavonhatatlanná akkor vált, amikor első útját megtette az iskolába. A mátraverebé- lyi műútnái átkeltében fehér sapkás, kis köélekedési tárcsával felszerelt úttörőrendőrök irányították a forgalmat. Határozott fellépésük, az az imponáló biztonság, amellyel a félelmesen robogó autókat irányították, olykor még megállásra is késztették, nagy vonzerőt jelentettek, s kisfiam pályaválasztási problémáit egycsa- pásra megoldották. Ez a konkrét tapasztalat adta kezembe a tollat, hogy közszolgálatot teljesítő úttörőink tevékenységére tereljem a figyelmet. Általában sokat beszélünk a közösségi nevelés problémáiról, arról, hogy olyan ifjúsággá - kell alakítanunk a jövő nemzedékét, amely felelős, nemes többre törekvéssel túlszárnyalja apái eredményeit. Ezt a célt azonban csak akkor, és úgy érhetjük el, ha az iskola és a mindennapi élet szoros kapcsolatban van, ha megvalósítja Ady szép követelését: fyajartufipf jegyzet Visszatisztelgés „Ha élet zengi be az iskolát. Az élet Is derűs Iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább.” A „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk" igazsága csak akkor válik teljessé, ha nemcsak szellemileg készítjük fel fiataljainkat a rohanóan változó idők követelményeire, hanem a közösségért áldozni tudó magatartás-formát is életelvükké tesszük. Ezért nagy a felnőttek felelőssége, akiknek minden cselekedetük nézésre kitett példaként áll a fiatalok előtt, és ezért kell tisztelettel támogatnunk, elismeréssel serkentenünk minden megmozdulást, amely ennek az életre való gyakorlásnak a szolgálatában áll. Az iskolai önkormányzati szervek, az úttörőmozgalomban vállalt funkciók, a vöröskeresztes egészségügyi és tisztasági felelősi megbízatások stb. mind-mind alkalmuk a készülésre. Sokat, talán a kelleténél többet is beszélünk mi az elkényeztetett ifjúságról. Felrójuk fiataljainknak, hogy nem tudják beleélni magukat nyomorgó elődeik életébe, a szocializmus vívmányait, eredményeit, juttatásait természetes könnyedséggel veszik ,tudomásul. Pedig ez csaknem természetes. Ha az elődöknek Radnóti szavaival élve az volt a feladatuk, hogy éljék koruk rossz világát, de ugyanakkor mmdig tudják, hogy mit kell tenniök azért, hogy más legyen, a ma fiataljainak az eredmények túlszárnyalásában. a szocialista humanizmusban kell elődeik fölé ma- gasodniok. Erre is készülni kell, legalább akkora akarással. mint a tudományos .gondolkodás alapjainak elsajátításakor. Mert az a gyerek, aki ma az utca tisztaságára ügyel, igényt tart majd a közélet tisztaságára is, aki lefogja fákat tépázó ' társa kezét, holnap virágos kerteket, parkokat varázsol a legelmaradottabb faluba is. aki segítő szándékkal nyúl gyengébb társa hóna alá, és tanulópárként segíti át a nehézségeken nem válik egoistává, munkatársa farkasává felnőtt életében sem. De ezért a a munkáért „ellenszolgáltatásként” megérdemlik az egész társadalom figyelmét és megbecsülését. Amikor az elmúlt nyáron testvérkerüleiünk küldöttei, kemerovói vendégeink M&t- raverebélybe látogattak, a gépkocsisort az útkereszteződésnél úttörőforgalmistáink irányították. A vendégeknek nagyon imponált, kis úttörőink határozott fellövése és meleg barátsággal köszöntötték a hivatásuk magaslatán álló .,rendőröket”. S nekem az jutott az eszembe, hogy ezek a kis rendőrök mindennapi munkájuk során nem bírságolnak meg navan senkit, a magyar szokással ellentétben róluk még viccek sem, keletkeznek, mégis minden tiszteletet megérdemelnek. Ezért javaslom kedves felnőttek, hogy felelősségteljes közszolgálatuk teljesítése során ne feledkezzünk meg visszatisztelegni nekik. Saját jövőnk, életünk szebb folytatásának adjuk meg ezzel a tiszteletet. Csukly László Nekik kedvtelés. Az itt lakóknak pedig a fény: az élet. — Sokan kérték már, különösen a pesti kirándulók, adjak nekik egy lámpát — mondja Noskó Elemémé, az üzlet vezetője. — Nekik hangulatos, nekünk pedig csípi a szemünket a füstje. A háztól néhány száz méterre büszkén nyúlik a ködbe a nagyfeszültségű távvezeték, amelyik a vidéknek szállítja a szocializmust. Négy házban találok villanyt. Abban a négyben, amelyik közvetlenül az állami gazdaság portáján nyert elhelyezést. Az egyiken televízióantenna hiteti, hogy a kultúra magva ebben a nehéz talajban is csírát eresztett. A tanya egyik asszonya, Dudás Pálné is nézi a fagallyak között megbúvó antennát. Mosolyog: — Nem szuperál az, kérem — legyint. — Már akkor is rossz volt, amikor kihozták. Gondoljuk, csak azért került ki ide, mert bent nem tudtak vele mit kezdeni. Pedig sokat nyaggattuk érte a gazdaságot, gondolhatták volna, hogy nagy szükség van rá — és erős kezével letörli homlokáról a gyöngyöző izzadságcseppeket. A gazdaságban azt gondolják, hogy kielégítették a nagymezőpusztaiakat. Tévét adtak nekik. Valójában pedig továbbra is meghagyták a régi szórakozást: az italozást a férfiaknak, a ház előtt való beszélgetést pedig az asszonyoknak. Gyereket, vagy húszat számoltunk össze. Nem óvodában, hanem az udvaron, a disznóólak környékén, pálcán lovagoltak, és vinklibe hajlott gailydarabokkal lövöldöztek. Iskola nincs. Alsótoldra járnak a betűvetés tudományáért. Esőben, sárban, hóviharban. Vörösre kifújt arcuk sok értelmet árul el. Erősek, egészségesek. Életbe indításuk olyan nagy gond, mint amilyen az életbe érkezésük volt., A vajúdó asszony nyögéseinek Ecsegre kell elhallatszania: ott az orvos. Jön is mindig, ha értesíteni tudják. Vállalja az utat, tapossa a sarat, töri a havat, mint az itt lakók húsért, kenyérért, gyógyszerért... — A bablevesiben meg tudjuk venni, ami mindennapos szükséglet. Só, paprika, liszt stb. A többiért Pásztora kell utazni — panaszkodik Német Józsefné. — Tej meg, hr van, legtöbbször délután érkezik. Holott reggel sír a gyerek. Nehéz itt az élet. Megnehezítik a körülmények. De megnehezítik egymásnak is. A haraggal. Most is harag van. Az ellopott liba miatt. Egyikőjük libáját elütötte az autó. A károsult állítólag befogta a más libáját, a megdöglött helyett, s annak a hátát is pirosra festette. Itt ugyanis megjelölik festékkel a jószágot, hogy melyik kié. — Azért kenték rám — magyarázza a vádolt asszony —, hogy bepocskondiázzanak. Irigyek rám. Mert nekem van munkám, meg a férjem lett a tanya szakszervezetise. Ök nem jutnak ötről hatra, mi meg már házat vettünk Ecse- 8<?n... A férfiak jóban vannak. Munkatársak. Szeretik- egymást. Tudják, hogy egymásra vannak utalva. Barátok is. Csak néha szabadul el a féktelen indulat. Ha túlzottan belemerülnek a poharazásba... Rádiózene üti meg a fülemet. Recsegés „Népszuper” hangja. Egész nap szól. Ez hozza a hírt. Mert a postás is ritkán veszi erre útját. Üiság? Az minek? Nincs rá igény. Egyik asszony lábán arany pantonett. Még nem volt használva. Most is csak a vendégnek kijáró tiszteletből vette fel. Beszélgetünk a divatról, a városról. Van hajlamuk a szépre, ezt árulja el a szó. A városokba mégiscsak . nézelődni mennek be. Divatcikkekre nem telik a pénzből. Máshol folyik el a pénz... Zetor sem fordul be az útról a tanyára. Elakad a feneketlen sárban. Mint ahogy elakadt a mutatója Nagymezőpuszta órájának is..; Román Dénes LolfoffciHiia Lottófalva igen tekintélyes település, inkább város, mint falu, sok szép új társasházzal, családi házzal, nyaralóval, gazdagon gépesített háztartásokkal. F tü'sze a helységnévtárban niaba keressük Lottófalva részletes adatait, mert maga Löttófalva sem található ott. Lottófalva ugyanis csak a képzelet világában él, aminek reális magját a lottóhúzások tárgy nyereményeinek 1957 márciusától 1967 végéig kisorsolt számai szolgáltatják. A statisztikusok számításai szerint, ha ezeket a nyere- reménytárgyakat mind egy helységben helyeznék el, akkor Lottófalván lenne 374 öröklakás, 118 családi ház, 318 autótulajdonos, 1304 motorkerékpáros, s hogy a nyaralók se legyenek hátrányban — 23 motorcsónak. Üj bútor 1441 lakásban, 3257 mosógép. 1384 hűtőszekrény, 9736 televízió, 605 zongora. Melyik faluban van ennél több az országban? Lottófalva egyébként sem tartozna a szegény községek közé. Lakosai a fent említett tíz év alatt összesen 747 millió 700 ezer forint értékű tárgynyereményhez jutottak. Feltéve, hogy akadt köztük jó néhány három-, négy . netán öttalálatos is. ha gondosan megvásárolta az ehetit, nem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk, hogy Lottófalva vagyona megközelítené a milliárdot is NÓCRÁD - 1968. november 3., vasárnap
