Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Hevesi Gyula felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) Kádár János beszéde után hosszan zúgott az ütemes taps, majd az elnöklő Biszku Béla Heves] Gyulának, a párt rési harcosának, a Központi Bi­zottság tagjának adta meg a szót. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Elvtársndk! Mély megilletődéssel élek az­zal a számomra rendkívül megtisztelő lehetőséggel, hogy néhány gondolattal, visszaem­lékezéssel magam is hozzájá­rulhatok pártunk félévszázad előtti megalakításának, a hoz- záXűződő harcoknak méltó megünnepléséhez. 1917 decemberében, még a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közvetlen hatásának lázában, néhányan azok közül, akik már régebben megkísérel­ték a háborúval szembeni el­lenállás különböző formáit, úgy véltük, most már nem szo­rítkozhatunk csupán szóbeli ugitációra, röpiratok terjeszté­sére, plakátok éjszakai kira­gasztására, hanem szükség len­ne egy elméleti folyóiratra is, amely elősegítené a mozgalom­ban felmerülő problémáink tisztázásét és egyben ki is szé­lesíthetné kezdeményezéseink hatósugarát. Az „1917” című lap kiadását terveztük, de az akkori körülmények között nem juthattunk tovább az elő­fizetőket gyűjtő program sok­szorosításánál. Csak egy évvel később, az Őszirózsás forrada­lom után adhattuk ki a la­pot „Internationale” címmel. — És most — fél évszázad vi­harai, harcai és munkái utón mégis itt lehetek önökkel, ezen a nagy ünnepen. Ügy gondolom, nemcsak a magam, hanem itt jelenlevő — saj­nos már kisszámú — „kortár­sam” nevében is beszélek, ami­kor megköszönöm azit a mély­séges megbecsülést, amely a veteránok iránt megnyilvánul, (taps.) Tisztelt Elvtársak! Minde­nekelőtt emlékezem Kun Bé­lára és a vele együtt Orosz­országból hazatért forradalmár harcostársaira, akik magukkal hozták azt, ami eddig mozgal­mainkból leginkább hiányzott: a pártról szóló lenini tanítást Kun Béláé és az alakuló ülésen részt vett baloldali szociálde­mokratáké, a forradalmi szo­cialistáké, a volt. hadifoglyoké az érdem, hogy az aggá­lyoknak ellenére a párt azonnali megalapítása mellett döntöttek. Az események to­vábbi menete a kétkedőket is igen hamar meggyőzte, hogy a döntés helyes volt. Kedves Elvtársak! Szeretnék még röviden szólni arról, ho­gyan kapcsolódott pártunk ak­kori harca és később szocialis­ta építő munkája Saovjet- Oroszországhoz, a szovjet nép­hez. Harcunkat az októberi szocialista forradalom közvet­len szülöttéinek tekintettük; a forradalom győzelmét, a szo­cializmus történelmi meg­alapozását hazánkban nem tudtuk elképzelni a szovjet néphez fűződő testvéri egy­ség és barátság nélkül. Lenin, a kommunista párt és a szovjet nép együttérzése, tő­le telhető támogatása volt ak­kor harcaink egyik legnagyobb erőforrása. Szeretnék megemlékezni a haladó értelmiség szerepéről. Ez a szerep nemcsak úgy ér­tendő, hogy volt néhány ha­ladó szellemű értelmiségi, aki kezdeményezett, vagy csatla­kozott a mozgalomhoz, 1918 novemberében, egy héttel pár­tunk megalakulása előtt jött létre — több mint kétezer tag­gal — a szocialista mérnökök szakszervezete, az AMOSZ (al­kalmazott mérnökök országos szövetsége), az első ilyen szak- szervezet a nemzetközi mun­kásmozgalomban. Ez kommu­nista vezetéssel már a forra­dalom győzelme előtt kidolgoz­ta a gazdaság és elsősorban az ipar szocialista átszervezésének végrehajtási tervét. A hatalom átvétele után pedig kiváló szakemberek százait bocsátotta a tanácskormány rendelkezésé­re, akiknek részvételével az óriási munka szinte zökkenő- mentesen, néhány hét alatt végrehajtható volt. Talán nem érdektelen azt is megjegyeznem, hogy az a mód, ahogyan pártunk napjainkban gazdasági reformunkat előké­szítette és végrehajtotta, na­gyon közel áll a Tanácsköztár­saság gazdaságpolitikai, sőt egyéb területeken is gyako­rolt általános munkamódszeré­hez. Kedves Elvtársak! Elvtárs­nők! Minket, tizenkilencese- ket pártunk megalakulásának és akkori harcainak közvetlen részvevőit büszkeséggel és megelégedéssel tölt el, hogy pártunk a szocialista építésben, a népgazdaság és a kulturális élet számos területén jó né­hány egykori célkitűzésünket valósította meg teljes siker­rel. örülnénk, ha erőnkhöz mérten tudnánk e munkában még segíteni. De még inkább örülnénk, ha a most felnövek­vő ifjú nemzedék is találna a mi akkori kezdeményezé­seinkben, reá váró jövőbeli nagyszerű feladataihoz hasz­nos tanulságokat. Befejezésül engedjék meg tisztelt elvtársak, hogy pár­tunk minden tagjának, dolgo­zó népünknek további nagy sikereket kívánjak szocialista hazánk építésében, (hosszan­tartó nagy taps.) Hevesi Gyula felszólalása után Biszku Béla ismertette a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, az MSZMP Központi Bizottságá­hoz küldött üdvözletét. Üdvözlő táviratok nagy évfordulónkra Kemerovo üzenete Nógrádnak Szerte a világon megemlé­keznek a testvérpártok a KMP megalakulásának 50. évfordu­lójáról. Ezt a testvéri szolida­ritást, pártunk, iránt érzett megbecsülést bizonyítják azok a táviratok, amelyek az MSZMP Központi Bizottságá­hoz érkeztek az ünnep alkal­mából. A testvérpártok sorá­ból elsőként a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága üdvözölte az MSZMP Központi Bizottságát. De sorra érkeztek a táviratok, üdvözlések a szocialista és a kapitalista országok kommu­nista és munkáspártjaitól is. A Kommunisták Magvaror- szági Pártja megalakulásának ötvenedik évfordulója alkal­mából testvérmegyénk, Keme­rovo pártbizottsága, a kerület kommunistái és valamennyi dolgozója nevében üdvözlő táviratot küldött az MSZIMP Nógrád megyei Bizottságához. A táviratban így írnak: „Kedves Elvtársak! Szívből köszöntjük önöket a nemzet­közi kommunista mozgalom­ban is nagy szerepet játszó, Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának öt­venedik évfordulója alkalmá­ból. A félévszázados évfordu­lón üdvözöljük a Nógrád me­gyei, a városi, járási, az üze­mi és falusi pártszervezetek tagjait, akik jelenleg is az öt­ven évvel ezelőtt megalakult párt eszméje alapján dolgoz­nak. Kívánjuk, hogy továbbra is sikerrel folytassák azt az utat. amit ötven évvel ezelőtt a magyar forradalmárok elkezd­tek. Sok sikert kívánunk szo­cializmust építő munkájukhoz, kívánjuk, hogy vigyék sikerre pártjuk IX. kongresszusán ho- kommunista mozgalom össze­zott határozatokat. íorrottsága! Az évforduló alkalmából üdvözöljük azt a testvéri kap­csolatot, ami az elmúlt idő­szakban a két testvérmegye pártszervezetei, dolgozói között kialakult. Ez nagy boldogságot jelent számunkra, hiszen a két megye közötti Jó viszony és a két ország kommunista párt­jai közötti jó kapcsolat az egész szocialista tábor erősödé­sét szolgálja, erősíti a nemzet­közi munkásmozgalmat. Éljen a magyar—szovjet ba­rátság, éljen a nemzetközi A Szovjetunió Kommunista Pártja Kemerovo kerületi Bizottsága Az évforduló alkalmából táviratot küldött a megyei pártbizottságnak a Kemerovo megyei amdzseroszudzsenszki város pártbizottsága, a salgó­tarjáni városi pártbizottság­nak az SZKP Kemerovo váro­si Bizottsága, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság Nógrád megyei Elnökségének a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság Kemerovö metyei elnöke. Ünnepelt a megye Csapatgyűlésen az új iskolában A KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tegnap ünnepségek voltak szerte a megyében. Ünnepi párttag­gyűlésekre, amelyeket járási pártbizottságokon, üzemeknél tartottak, meghívták a vete­rán kommunistákat. Több he­lyen volt koszorúzás. A legif­jabb nemzedék, az úttörők a járási székhelyekre vitték a forradalmi lángot. Tegnap a láng eljutott valamennyi isko­lába az úttörőcsapatokhoz. Bensőséges ünnepség volt Salgótarjánban, a Lovász Jó­zsef úti általános iskolában. A 4136. sz. Jurij Gagarin úttörő- csapat a KMP megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteleté­re ünnepélyes csapatgyűlést rendezett. Köszöntötték a pár­tot, s az iskolában elhelye­zett kandeláberben fellobo­gott a forradalmi láng. Ked­ves vendégeket — szovjet út­törőket — hívtak meg az ün­nepségre a tarjáni pajtások. Az iskola irodalmi színpada felidézte a párt megalakulása óta eltelt időt. Az ünnepélyes csapatgyűlésen értékelték a KMP tiszteletére végzett mun­kát, A rajok rajfalat készítet­tek, s az ünnepség keretében átnyújtották az iskola párt- alapszervezetének a nagy na­pok naplóját. A naplóban fel­dolgozták az úttörőcsapat te­vékenységét, azoknak a fela­datoknak a végrehajtását, amelyet a párttól kaptak. As úttörőszobában kiállítás nyílt a pajtások által összegyűjtött dokumentumokból. Megható jelenet volt, amikor a pajtá­sok virággal kedveskedtek az iskola párttag nevelőinek. Ü-rUElta ÉSZTÉIG Irta: Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára Ö tven éve, 1918. november 24-én Budapesten megalakult a Kom­munisták Magyarországi Pártja. Azok, akik azon a novemberi napon ösz- szegyűltek, hogy kimondják a kommunis­ta párt megalakulását, tisztában voltak azzal, hogy történelmileg is nagy lépés­re szánták el magukat. A párt megala­kulása fontos fegyvert jelentett a mun­kásosztály számára. A párt megalakulá­sával lehetővé vált, hogy a munkásosz­tály a hatalom megragadásának reális igényeivel léphessen fel. Ezt bizonyította, hogy a KMP létrejötte után alig pár hó­nappal a szocialista forradalomért maga mellé sorakoztatta a tömegeket, s a harc győzelemmel végződött. A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom után, először a történelemben, népünk kivívta szabadsá­gát, kezébe vette a hatalmat, forradalmi tetteivel óriássá növelte nemzetünket, év­századok szennyét söpörte el a szabadság út.jából. Amikor azt valljuk, hogy a KMP a magyar történelem, a munkásmozgalom szülötte, azt is valljuk, hogy bölcsője a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azt győzelemre vezető bolsevik párt volt. Eszmei kisugárzása forradalmárokat nevelt, segített a párt megalakulásában, forradalmi harcában. Forradalmi hatását a proletariátus jelszavai fejezték ki: „Kö­vessük az orosz példát, cselekedjünk mi is orosz módra.” ötven év alatt pártunk életében, tevékenységében október esz­méje iránytű volt, politikai tevékenysé­gének alappillére és az lesz a jövőben is. Alapja ez annak is, hogy pártunk szüle­tése pillanatától internacionalista politi­kát folytat. A magyar munkásosztály pártja veze­tésével 1919-ben létrehozta a Tanácsköz­társaságot, megvalósította a proletariátus diktatúráját. Sajnos ez a dicső, történel­mi időszak a nemzetközi imperializmus túlereje, és a belső árulás miatt* rövid életű volt. A pártot, a munkásosztályt súlyos vereség érte. Jött a kegyetlen fe­hérterror, a Horthy-rendszer ellenforra­dalma. A huszonöt éves ellenforradalmi rendszer mérhetetlen szenvedést okozott a forradalmároknak, a magyar népnek. A KMP-t szétverték, börtön és bitófa, emigráció volt a legjobbak osztályrésze. De a párt a terror ellenére is élt, har­colt. Horthy börtönei, emberi mivoltuk­ból kivetkőzött szadista pribékjei sem tudták kiverni a dolgozók legjobbjaiból a szocializmus, a kommunizmus eszméjét, amit a kommunista párt, a Tanácsköz­társaság rövid ideje alatt hirdetett és ami a rövid időre valósággá lett. K un Béla, a magyar kommunisták nevében mondotta a Tanácsköztár­saság időszakában a pártról: „Mi. akik teljesítettük forradalmi kötelessé­günket. .., akik nem néztük, hogy mások csinálják meg helyettünk a proletárfor­radalmat, nem húzódtunk vissza a fele­lősségtől. .. nemcsak helyeseltük, vagy helytelenítettük a forradalmat, de csele­kedtünk — tehát forradalmárok voltunk és vagyunk —, azzal a tudattal készülhe­tünk az új harcra, hogy a világforrada­lom élharcosai voltunk, internacionalis­ták, nem szóval, de cselekedettel.” A KMP készült az új forradalomra. Nem volt könnyű ez a történelmi időszak a párt, a kommunisták, a haladó erők számára. Sok mártírja van a mi pártunk­nak, ötven év alatt sokan adták életüket a haladásért, a függetlenségért, a szabad­ságért, a szocializmusért folytatott harc­ban. De az elesettek, az elfáradtak he­lyére a munkásosztály soraiból — amely a párt szülűanyja — újak nőttek fel, akik csatasorba léptek. A kommunista párt az újjászervezés után új harci eszközökkel, módszerekkel, vállalva az illegális mun­kát, felhasználva a legális lehetőséget, ott volt a nép között és dolgozott. Biztatta a csüggedőket, szervezte a haladó erőket a Horthy-rendszerrel szemben, szervezte és vezette az ellenállást, az antifasiszta har­cot. Élt, dolgozott a párt, amikor a hitle­ri fasizmussal szövetkezett magyar ural­kodó osztály elárulva a nemzetet, hábo­rúba sodorta az országot. Ezért valljuk büszkén, hogy ebben a nehéz, történelmi időszakban is igaz hazafiak és internaci­onalisták a kommunisták voltak. A párt fogalmazta meg a nemzet igazi érdekeit, és állt a haladásért folytatott harc élére. A Szovjetunió segítségével 1945-ben népünk megszabadult a hitleri és a ma­gyar fasizmus szégyenteljes uralmától, újra visszakapta szabadságát. A közvet­lenfelszabadulás után a kommunista párt volt az az erő, amely elsőnek látott mun­kához. Kilépett az illegalitásból, rendezte sorait, szervezte erejét és programot adott a népnek. • z ország ezer sebből vérzett, üszők, J\. rom, kifosztott gyárak, feldúlt fal­vak, éhező emberek. A párt a nép harcának élére állt: lesz magyar új­jászületés — hirdette. És megindult az új társadalom építése. A pártban az idő­sebbek és fiatalok összefogva harcoltak, dolgoztak. Gyűjtötték soraikba a mun­kásosztály legjobbjait, és létrejött a mun­kásegység, megszületett a magyar mun­kásmozgalom egységes pártja. Megterem­tődött a munkás—paraszt szövetség társa­dalmi osztálybázisa. Népünk, bízva a kommunista pártban, elfogadva politiká­ját, komoly sikereket ért el az építőmun­kában megvalósította a proletárdiktatú­rát, létrehozta a dolgozók helyi államha­talmi szervét, a tanácsokat. A nagy munkában hibák is jelentkez­tek. Az ellenség kihasználta ezt és ellen- forradalmi támadást indított a munkás­osztály hatalma ellen. A magyar nép többségét azonban nem lehetett eltántorí­tani a szocializmus eszméjétől. És újra — a szocialista internacionalizmus alapján a magyar kommunistáknak, a népnek igaz őszinte barátja, hű szövetségese, a Szovjetunió sietett segítségére a belső és külső ellenségeink elleni harcban. A pártot az ellenforradalom erői nem tudták eltiporni. A párt élt, újjászervezte erőit és erősebb, egységesebb lett, mint az ellenforradalom előtt. Az MSZMP az elkövetett hibákból levonva a tanulsá­got, a munkásosztályhoz, a néphez for­dult, a nép akaratát kifejező programot dolgozott ki, marxista—leninista progra­mot fogadott el, s a párt vezetésével le­raktuk a szocializmus alapjait, dolgozunk a szocializmus teljes felépítésén. Ma, amikor a Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának félévszáza­dos évfordulóját ünnepeljük, összegezzük az ötven év harcait, a szocializmus épí­tésében elért eredményeinket, büszkén mondhatjuk el, a küzdelem nem volt hi­ábavaló. A párt politikájával mindig a haladás érdekében dolgozott, a dolgozók igazi érdekeit fejezte ki, mindig a szocia­lizmus, a kommunizmus eszméjének meg­valósítása érdekében tevékenykedett. A mi pártunk bizonyította először, hogy a proletárdiktatúra nemcsak orosz jelenség, hanem minden szocializmust építő or­szág marxista-leninista pártjának ezen az úton kell haladni az ország sajátos helyzetét figyelembe véve. Az ötven éves harc alatt összeforrott a pártban a három nemzedék, az illegális párttagok, akik a felszabaduláskor lép­tek a pártba és a fiatal nemzedékből ne­velődött párttagok. E három nemzedéke a pártnak ma egységesen dolgozik a szo­cializmus teljes felépítésén. N agy feladatok állnak pártunk, dol­gozó népünk előtt, ahogy ezt az MSZMP IX. kongresszusa megha­tározta. Nem lesz könnyű ez az út. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy bízhatunk ab­ban a politikában, amit az MSZMP tizen­két éve folytat. Pártunk a néppel együtt jó úton halad. Élvezi a tömegek bizalmát. Kölcsönös ez a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és szövetségesei között. Pártunk ezután is épít a kibontakozó, erősödő szocialista nemzeti egységre. Pártunk ötven éves múltjának fényes igazolása az MSZMP mai politikája. Ezt folytatjuk és ez lesz a biztosítéka, hogy további sikereket érünk el a szocializ­must, majd a kommunizmust építő munkánkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom