Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Küzdelmes és írta: Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója Az 1918. november 24-én kult Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar mun- líásosztály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségijen meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsiköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkás- osztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbefojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje következett. A pártot illegalitásba szorították. Legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nein lehetett megölni a magyar nép szabad- ságszeretetét és a munkásosztály törekvéséta felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. A magyar népnek és az országos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt a 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött kommunista párt ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nem csak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 000 dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkmozgalma, a pécsi bányászok 1937-es éhség- sztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetés, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokratákkal, szakszervezeti vezetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. A marxizmus—leninizmus rendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és művészet reprezentánsait is. Születése percétől félévszázadon át küzdöttek és küzdenek soraiban vagy szimpatizánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Derkovits és Dési Huber, orvosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi haladás korszerű igényeit, önként odaálltak a nagy ügy szolgálatába. A kommunistia mozgalom kezdettől fogva harcra és áldozatra kész embereket toborzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senk; sem tudhatta, hogy mikor jut a mártírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a szocialista társadalom képes megvalósítani, s a dolgozókénak, valamint az ő boldogságuknak más útja nincsen, csak a társadalmi haladás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bitófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérainak: „A proletariátus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy: „Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Az élet mélységes szeretete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schőnherz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban ezeket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves kisfiam. amikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor téged éd.esanyád kínban megszült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, arm keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az életet.” ||H haltak mpo idehaza a Horthyl£»y lldlldh lile*' pribékek karmai közé került kommunisták közül sokan. így éltek és haltak meg azok a magyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabadságért, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az aragóniai olajligetekben, Esztremadura hegyeiben, spanyolokkal és a többi nemzet fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez -való hűség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva estek el a II. világháború partizánharcaiban, Franciaországban, Belgiumban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A magyar kommunistáknak, jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg ca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is. A zászló, amelyet ötvén évvel ezelőtt, maroknyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng. EGY KÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN leértékelik a francia frankot — A VÖK háromoldalú tárgyalást javasol Fontos események a csehszlovák kommunisták pártéíetében A hét kétségen kívül legfontosabb eseménye a nyugati világban esztendők óta hol elcsendesülő, hol fellobbanó pénzügyi válság vulkánszerű kitörése, ami most a frank leértékeléséhez vezetett. Tulajdonképpen elavult a Nyugat egész valutarendszere, amely a nemzeti valutáknak a dollárhoz való viszonyára épült. A tőkés országok egyenlőtlen fejlődése törvényszerűen megváltoztatja valutáik értékét is. Az fejeződött ki tavaly ősszel az angol font leértékelésében, ez mutatkozott meg a franciák által kirobbantott „arany kontra dollár” akcióban, s ez az egyenlőtlen fejlődés vezetett most oda, hogy a dinamikusan exportáló Nyugat-Né- metország valutájára rávetette magát a tőkés spekuláció: megkezdődött a menekülés a franktól a márkához. Inog a dollár is A gyorsan kifizetődő rövid lejáratú hitelek — a tőkemozgásnak ez a „huszársága” — nyomban megjelenik, ahol az üzletkötés hagyományos rendszerének védőfalain a legcsekélyebb rés mutatkozik. Így történt, hogy szinte órák alatt megrendült a frank és a márka viszonya. Nyugat-Európa valutatőzsdéin pánik tört ki: a Franciaországból menekülő spekulációs tőke felidézte — bármilyen furcsán hangzik — a márka „felértékelésének veszélyét” is. (Ugyanis veszély az NSZK kereskedelme számára, ha felértékelt márkával fizetett nyersanyagból és munkaerővel előállított termékekkel kell a Közös Piacon jelentkeznie.) A frank megingása az egész nyugati pénzvilág számára veszedelmes, hiszen maga után vonhatja a font újabb krízisét, sőt a dollár helyzetét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A kölcsönös érdekek hozták tehát össze a héten Bonnban a tőkés világ tíz leggazdagabb országának pénzügyminisztereit, akik kétmilliárd dollár értékű kölcsönt szavaztak meg a frank összeomlásának megakadályozására, s jóváhagyták az NSZK kormányának a spekuláció megakadályozását szolgáló intézkedését, az export négyszázalékos megadóztatását, s az import ugyanilyen arányú kedvezményben részesítését. Ez azonban kevés a lavina megállításához. Hiszen a válság különösen a tartalék valutával rendelkező országokat, így Angliát is sújtja, ahol a kormány azonnal tízszázalékos pótadót vetett ki a benzinre, dohányárukra, szeszes italokra, s felemelte csaknem minden importáru forgalmi adóját. A kényszerintézkedések azonnali életszínvonal- csökkenést (a kormány szerint csak félszázalékost,) eredményeznek, a Munkáspárt baloldalán azonban máris megszólaltak a vészcsengők: Sheldon képviselő szerint, néhány hónapon belül 60—100 ezerrel fog emelkedni az angol munkanélküliek száma. Az Egyesült Államok — bár jól felfogott önérdekből siet a frank segítségére — nem gondolja ezt ingyen: Franciaország pozícióinak gyengülését máris arra akarja felhasználni, hogy De Gaullet engedményekre kényszerítse Anglia közös piaci tagságát illetően, hiszen London segítségével Washington sok kérdésben összezavarhatná De Gaulle európai politikájának kártyáit. Politikai megrázkódtatás követi a Nyugat pénzügyi építményének megingását. Űj viharok színhelye a brit parlament, s izgatott tárgyalások folynak az Elysée palotában De Gaulle és miniszterei között. Közben egy másik NATO-országban sztrájkok, tüntetések kísérik a hatalmon levő politikusok marakodását: kormányválság tört ki a hét elején Olaszországban, s mindmáig nincs jele, hogy kilábalnának belőle. vített tanácskozásokat meg kellene kezdeni a VDK, az Egyesült Államok és a DNFF részvételével. A VDK ilyenformán színvallásra kívánja kényszeríteni az amerikai vezetőket: vállalják-e Thieu-t, vagy elhatárolják magukat tőle és valóban a vietnami kérdés politikai rendezését óhajt- jak-e. Erjedés Csehszlovákiában A szocialista országok eseményei között különös figyelmet érdemel a CSKP Központi Bizottságának plénuma, amely vasárnap hajnalban ért véget és meglehetősen bonyolult, de reményeket is keltő folyamatot, további erjedést indított el Csehszlovákiában, Bár a plenum határozatai bizonyos kompromisszumot fejeznek ki, de kétségtelenül magukon viselik, hogy a párt egészséges erői mindinkább magukra találnak, mind nagyobb erővel hallatják hangjukat. Ebben a határozatban, amely hangsúlyozza a CSKP január utáni politikájának alapvető pozitívumait, helyet kapnak már lényeges, realisztikus megállapítások arról is, hogy ezekben a sorsdöntő hónapokban nem folyt következetes harc a szocialistaellenes erőkkel szemben. A hat szocialista brigád A leégett, használatból kivont villamosgépek, új huzalok, tekercsek között serényen dolgozó férfiak, nők. Ünnep előtti hangulat van a Nagy- bátonyi Szolgáltató villamos- műhelyében. Kommunista munkahetet tartanak, de a készülődés nem most kezdődött, hanem valamikor az év elején. A szürke hétköznapok eredményei most tetőznek. A hat szocialista brigád tagjai a , párt iránti tiszteletet, sze- retetet a maguk módján munkával fejezik ki. Az idegennek talán csak az tűnik fel, hogy nem lát egyetlen embert, aki ne foglalatoskodna valamivel. Észre sem veszik, ha valaki belép, úgy belefeledkeznek a munkába. — Az idén nyertük el a szocialista üzemrész címet — újságolja Sallai István üzemrészvezető. Legfőbb célunk a cím megtartása. A tervünk, saját rezsis és idegeneknek végzett szolgáltatással, nem egészen négymillió-nyolcszázezer forint. Ennyi árbevételt írtak elő erre az évre. Kilenc hónap alatt valamivel még többet is teljesítettünk. Nem létszámtöbblettel, hanem a tervezett munkaerővel. Október eleje óta pedig azt a pluszt adjuk, amivel a KMP 50 éves jubileumát köszöntjük — mondja. A brigádok felajánlásait a versenyfelelősnél ismertem meg. Nincs azokban semmi olyan, ami eltér a többiekétől. A tervtúlteljesítés mellett mindegyikben a selejtcsök- kentés, a balesetek megelőzése és a brigádba beosztott fiatalokkal, új dolgozókkal való foglalkozás, azok tanitása, segítése szerepel. — Létszámunk több mint kétharmada itt tanulta a szakmát — mondja Kővári Ottó művezető, majd hozzáfűzi: — Most is v$nak tanulók. Nyolcán pedig az idén lettek betanított munkásból szakmunkások. Az egyik munkapadon egy fiatal leány gumikalapáccsal egyengeti a gúzsba kötözött tekercset. A szomszédja figyeli. Odamegy, s magyarázni kezd. Ügy látszik valami hibát lát. Bólogatással kezdődik és köszönettel, kedves mosollyal végződik az eszmecsei-e. — Lassan már húsz éve lesz, hogy itt dolgozom — 4 NÓGRÁD — 1968. november 24., vasárnap mondja Telek Istvánná, az egyik legrégibb tekercselőnő. Azóta sok villanymotort kijavítottunk már. Munka mindig van, nem panaszkodhatunk. Ahogy beszél, a keze szaporán fűzi a tekercset. Hajtja a norma — gondolom. Később megtudom: időbérben dolgozik. — Műtétem volt, egészségi állapotom miatt dolgozom most időbérben — mondja. A munka szépsége ennél az üzemrésznél a sokoldalúságban rejlik. Márton Ottó brigádja például egyenáramú motorokkal foglalkozik. A Gyöngyösoroszi Ércbánya három villamosmozdony-motort küldött felújításra. December végére vállalták elkészítését. A gyöngyösorosziak azt kérték, ha mód van rá, gyorsítsák meg a munkát, mert több mozdonyuk elromlott. Eleget tesznek a kérésnek. Már csak a próba van hátra. Mire e sorok megjelennek, a motorokat útba indították az ércbányához. Targoncamotorokat pedig a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége részére, kézi szerszámgépeket, transzformátorokat a Budapesti Villamos Állomásszerelő Vállalatnak javítanak. Bakaiér László brigádja — két héttel a határidő előtt szállítja ezeket a szerszámgépeket. — Alaptevékenységünk a bányák villamosgépeinek karbantartása. Majdnem hatezer ilyen gép van a nógrádi bányákban. Ezeket csererendszerben javítjuk. Ha behoznak egy rosszat, vihetik helyette a jót. A sürgős munkákat soron kívül végezzük el — magyarázza a művezető, majd így folytatja. — Az idén különösen sok munka érkezett más megyéből. Özdtól Sopronig sok helyről kapunk megrendelést különböző típusú villamosmotorok, sőt még hegesztőberendezések javítására is. Elvállaljuk, mert kifizető. A készterméket kipróbáljuk, műbizonylattal látjuk el, és garanciát vállalunk. Több nagyobb vállalattal jó kapcsolat alakult ki. A jövőben is számíthatunk rájuk — mondja Kővári Ottó. A brigádok között folyó verseny legutóbbi értékelése szerint Fodor Gyula, Márton Ottó, Kovács B. János, Orosz Já- nosné és Bakaiér László brigádja egyformán, 106 százalék felett teljesítette tervét. Egyedül Bartkó András brigádja ért el ennél jobb, 113 százalékos teljesítményt. Az ünnepet, a KMP megalakulását méltóképp, szokásukhoz híven, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel köszöntik: egymillióvá] még megtetézik az eredeti felajánlásukat. B. J. Thieu időt húz Az is fokozza a nyugati világ nehézségeit, hogy az Egyesült Államok kormányzásában átmeneti állapot uralkodik. Nagy presztízsveszteség számára, hogy Thieu, a dél-vietnami bábrendszer vezetője látványosan spekulál a Johnson adminisztráció januári távozására. Húzza az időt, még mindig nem küldött delegációt a párizsi tárgyalásokra. Nixon és környezete aligha örül ennek a helyzetnek, hiszen az új elnök számára jobb lenne, ha kisebb vietnami tehertétellel vehetné át az Egyesült Államok kormányzásának feladatát. Ezt nagyon jól látják a VDK vezetői. Azt javasolják: mivel a saigoni bábkormány elutasító választ adott, a kibőErősődik a középáramlat A plénumot követő események sorában a legfontosabb a Szlovák KP Központi Bizottságának kétnapos ülése volt, amelyen — Gustav Husak első titkár beszámolója alapján — messze mutató elvi és gyakorlati értékű határozatot fogadtak el a mostani konszoíidá- ^ciós folyamatról. Husak rámutatott, hogy Szlovákiában a cseh és morva országrészeknél határozottabban erősödik a párton belül a kétfrontos harcot folytató irányzat. Hadd idézzük itt befejezésül Húsaik leglényegesebb kijelentését: A Szlovák KP-ban „erősödik az a középáramlat, amely bírálja a párton belüli konzervatív irányzatokat, de ugyanakkor harcol a jobboldali opportunista szélsőségek ellen is. Ügy vélem, hogy ez a középáramlat fokozatosan pártunk jellemzője lesz. Távlatot ad a párt munkájának és fokozatosan megnyeri a többséget.” Sz. L. U NYÍLIK A RÓZSA A döntő Salgótarjánban less Megtisztelő vendéglátói feladat jutott Salgótarjánnak a televízió legújabb művészeti vetélkedőjével kapcsolatban. December 8-án, vasárnap este nyolc órai kezdettel a salgótarjáni József Attila művelődési házban kerül sor a Nyílik a rózsa című, a televízióban soron levő magyarnóta- és nép- dalfeszitivál döntőjére. A döntőt a televízió egyenes adásban közvetíti Salgótarjánból. A műsorban közreműködnek az elődöntőkben helyezést elért énekesek, valamint az Állami Népi Együttes zenekara, Berki László vezetésével. A műsort Balázs András rendezi, szerkesztője Lengyelffy Miklós. Országos tanácskozás megyénkben Országos tanácskozás színhelye lesz kedden és szerdán a Salgótarjáni József Attila művelődési ház, illetve az SZMT székháza. A művelődési központok igazgatóinak országos tapasztalatcseréjére és megbeszélésére kerül sor a SZOT, a megyei művelődésiház-köz- pontok és a népművelési propagandairoda részvételével. A napirenden a SZOT kulturális határozataival kapcsolatos feladatok szerepelnek.
