Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Küzdelmes és írta: Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója Az 1918. november 24-én kult Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létre­jöttével lehetővé vált, hogy a magyar mun- líásosztály történelmi hivatásának magasla­tára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségijen meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsiköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkás- osztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbefojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb kor­szaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje kö­vetkezett. A pártot illegalitásba szorították. Legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe ve­tették vagy emigrációba kényszerítették. Pár­tunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nein lehetett megölni a magyar nép szabad- ságszeretetét és a munkásosztály törekvéséta felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyé­ért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál köt a munkásosztályhoz és a dolgo­zó néphez. A magyar népnek és az országos politiká­nak egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt a 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött kommunista párt ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nem csak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szer­vezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 000 dolgozó vonult az utcára, az építő­munkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkmoz­galma, a pécsi bányászok 1937-es éhség- sztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetés, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a balol­dali szociáldemokratákkal, szakszervezeti ve­zetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. A marxizmus—leninizmus rendű eszmeisége és erkölcsisége nagy szám­ban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és művészet reprezen­tánsait is. Születése percétől félévszázadon át küzdöttek és küzdenek soraiban vagy szim­patizánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Derkovits és Dési Huber, orvosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi ha­ladás korszerű igényeit, önként odaálltak a nagy ügy szolgálatába. A kommunistia mozgalom kezdettől fog­va harcra és áldozatra kész embereket to­borzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senk; sem tudhatta, hogy mikor jut a mártírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommu­nisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a szocialista tár­sadalom képes megvalósítani, s a dolgozóké­nak, valamint az ő boldogságuknak más út­ja nincsen, csak a társadalmi haladás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tud­tak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kín­zókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meg­győződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bi­tófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérainak: „A proletariátus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Ró­zsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy: „Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Az élet mélységes sze­retete, a kommunista eszmei meggyőződés ve­zette Schőnherz Zoltán tollát, amikor életé­nek utolsó óráiban ezeket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves kis­fiam. amikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor téged éd.esanyád kínban meg­szült. Születésnapodon halok meg. A termé­szet, az élet örök törvénye ez. Minden, arm keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az éle­tet.” ||H haltak mpo idehaza a Horthy­l£»y lldlldh lile*' pribékek karmai közé került kommunisták közül sokan. így éltek és haltak meg azok a magyar forradal­márok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabadságért, akiknek teste ott nyug­szik a madridi romok alatt, az aragóniai olajligetekben, Esztremadura hegyeiben, spa­nyolokkal és a többi nemzet fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez -való hűség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva estek el a II. világháború partizánharcaiban, Franciaor­szágban, Belgiumban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A magyar kommunistáknak, jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradal­már elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg ca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezd­jen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nem­csak ellenségeinkkel, hanem saját gyengesé­geinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáink­kal is. A zászló, amelyet ötvén évvel ezelőtt, ma­roknyi forradalmár bontott ki, ma egy sza­bad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng. EGY KÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN leértékelik a francia frankot — A VÖK háromoldalú tárgyalást javasol Fontos események a csehszlovák kommunisták pártéíetében A hét kétségen kívül legfon­tosabb eseménye a nyugati vi­lágban esztendők óta hol el­csendesülő, hol fellobbanó pénzügyi válság vulkánszerű kitörése, ami most a frank le­értékeléséhez vezetett. Tulaj­donképpen elavult a Nyugat egész valutarendszere, amely a nemzeti valutáknak a dollár­hoz való viszonyára épült. A tőkés országok egyenlőtlen fej­lődése törvényszerűen megvál­toztatja valutáik értékét is. Az fejeződött ki tavaly ősszel az angol font leértékelésében, ez mutatkozott meg a franciák által kirobbantott „arany kontra dollár” akcióban, s ez az egyenlőtlen fejlődés veze­tett most oda, hogy a dinami­kusan exportáló Nyugat-Né- metország valutájára rávetet­te magát a tőkés spekuláció: megkezdődött a menekülés a franktól a márkához. Inog a dollár is A gyorsan kifizetődő rövid lejáratú hitelek — a tőkemoz­gásnak ez a „huszársága” — nyomban megjelenik, ahol az üzletkötés hagyományos rend­szerének védőfalain a legcseké­lyebb rés mutatkozik. Így tör­tént, hogy szinte órák alatt megrendült a frank és a már­ka viszonya. Nyugat-Európa valutatőzsdéin pánik tört ki: a Franciaországból menekülő spekulációs tőke felidézte — bármilyen furcsán hangzik — a márka „felértékelésének ve­szélyét” is. (Ugyanis veszély az NSZK kereskedelme számá­ra, ha felértékelt márkával fi­zetett nyersanyagból és mun­kaerővel előállított termékek­kel kell a Közös Piacon je­lentkeznie.) A frank megingása az egész nyugati pénzvilág számára ve­szedelmes, hiszen maga után vonhatja a font újabb krízi­sét, sőt a dollár helyzetét is kedvezőtlenül befolyásolhat­ja. A kölcsönös érdekek hozták tehát össze a héten Bonnban a tőkés világ tíz leggazdagabb országának pénzügyminiszte­reit, akik kétmilliárd dollár ér­tékű kölcsönt szavaztak meg a frank összeomlásának meg­akadályozására, s jóváhagyták az NSZK kormányának a spe­kuláció megakadályozását szolgáló intézkedését, az ex­port négyszázalékos megadóz­tatását, s az import ugyanilyen arányú kedvezményben része­sítését. Ez azonban kevés a lavina megállításához. Hiszen a vál­ság különösen a tartalék valu­tával rendelkező országokat, így Angliát is sújtja, ahol a kormány azonnal tízszázalé­kos pótadót vetett ki a benzin­re, dohányárukra, szeszes ita­lokra, s felemelte csaknem minden importáru forgalmi adóját. A kényszerintézkedé­sek azonnali életszínvonal- csökkenést (a kormány sze­rint csak félszázalékost,) ered­ményeznek, a Munkáspárt bal­oldalán azonban máris meg­szólaltak a vészcsengők: Shel­don képviselő szerint, néhány hónapon belül 60—100 ezerrel fog emelkedni az angol mun­kanélküliek száma. Az Egyesült Államok — bár jól felfogott önérdekből siet a frank segítségére — nem gon­dolja ezt ingyen: Franciaor­szág pozícióinak gyengülését máris arra akarja felhasznál­ni, hogy De Gaullet engedmé­nyekre kényszerítse Anglia közös piaci tagságát illetően, hiszen London segítségével Washington sok kérdésben összezavarhatná De Gaulle európai politikájának kártyáit. Politikai megrázkódtatás kö­veti a Nyugat pénzügyi épít­ményének megingását. Űj vi­harok színhelye a brit parla­ment, s izgatott tárgyalások folynak az Elysée palotában De Gaulle és miniszterei kö­zött. Közben egy másik NATO-országban sztrájkok, tüntetések kísérik a hatalmon levő politikusok marakodását: kormányválság tört ki a hét elején Olaszországban, s mind­máig nincs jele, hogy kilábal­nának belőle. vített tanácskozásokat meg kellene kezdeni a VDK, az Egyesült Államok és a DNFF részvételével. A VDK ilyen­formán színvallásra kívánja kényszeríteni az amerikai ve­zetőket: vállalják-e Thieu-t, vagy elhatárolják magukat tő­le és valóban a vietnami kér­dés politikai rendezését óhajt- jak-e. Erjedés Csehszlovákiában A szocialista országok ese­ményei között különös figyel­met érdemel a CSKP Köz­ponti Bizottságának plénuma, amely vasárnap hajnalban ért véget és meglehetősen bonyo­lult, de reményeket is keltő folyamatot, további erjedést indított el Csehszlovákiában, Bár a plenum határozatai bi­zonyos kompromisszumot fe­jeznek ki, de kétségtelenül ma­gukon viselik, hogy a párt egészséges erői mindinkább magukra találnak, mind na­gyobb erővel hallatják hang­jukat. Ebben a határozatban, amely hangsúlyozza a CSKP január utáni politikájának alapvető pozitívumait, helyet kapnak már lényeges, realiszti­kus megállapítások arról is, hogy ezekben a sorsdöntő hó­napokban nem folyt követke­zetes harc a szocialistaellenes erőkkel szemben. A hat szocialista brigád A leégett, használatból ki­vont villamosgépek, új huza­lok, tekercsek között serényen dolgozó férfiak, nők. Ünnep előtti hangulat van a Nagy- bátonyi Szolgáltató villamos- műhelyében. Kommunista munkahetet tartanak, de a készülődés nem most kezdő­dött, hanem valamikor az év elején. A szürke hétköznapok eredményei most tetőznek. A hat szocialista brigád tagjai a , párt iránti tiszteletet, sze- retetet a maguk módján mun­kával fejezik ki. Az idegen­nek talán csak az tűnik fel, hogy nem lát egyetlen em­bert, aki ne foglalatoskodna valamivel. Észre sem veszik, ha valaki belép, úgy belefe­ledkeznek a munkába. — Az idén nyertük el a szocialista üzemrész címet — újságolja Sallai István üzem­részvezető. Legfőbb célunk a cím megtartása. A tervünk, saját rezsis és idegeneknek végzett szolgáltatással, nem egészen négymillió-nyolcszáz­ezer forint. Ennyi árbevételt írtak elő erre az évre. Kilenc hónap alatt valamivel még többet is teljesítettünk. Nem létszámtöbblettel, hanem a tervezett munkaerővel. Októ­ber eleje óta pedig azt a pluszt adjuk, amivel a KMP 50 éves jubileumát köszöntjük — mondja. A brigádok felajánlásait a versenyfelelősnél ismertem meg. Nincs azokban semmi olyan, ami eltér a többiekétől. A tervtúlteljesítés mellett mindegyikben a selejtcsök- kentés, a balesetek megelőzé­se és a brigádba beosztott fi­atalokkal, új dolgozókkal va­ló foglalkozás, azok tanitása, segítése szerepel. — Létszámunk több mint kétharmada itt tanulta a szak­mát — mondja Kővári Ottó művezető, majd hozzáfűzi: — Most is v$nak tanulók. Nyol­cán pedig az idén lettek be­tanított munkásból szakmun­kások. Az egyik munkapadon egy fia­tal leány gumikalapáccsal egyengeti a gúzsba kötözött te­kercset. A szomszédja figyeli. Odamegy, s magyarázni kezd. Ügy látszik valami hibát lát. Bólogatással kezdődik és kö­szönettel, kedves mosollyal végződik az eszmecsei-e. — Lassan már húsz éve lesz, hogy itt dolgozom — 4 NÓGRÁD — 1968. november 24., vasárnap mondja Telek Istvánná, az egyik legrégibb tekercselőnő. Azóta sok villanymotort ki­javítottunk már. Munka min­dig van, nem panaszkodha­tunk. Ahogy beszél, a keze szapo­rán fűzi a tekercset. Hajtja a norma — gondolom. Ké­sőbb megtudom: időbérben dolgozik. — Műtétem volt, egészségi állapotom miatt dolgozom most időbérben — mondja. A munka szépsége ennél az üzemrésznél a sokoldalúság­ban rejlik. Márton Ottó bri­gádja például egyenáramú motorokkal foglalkozik. A Gyöngyösoroszi Ércbánya há­rom villamosmozdony-motort küldött felújításra. December végére vállalták elkészítését. A gyöngyösorosziak azt kér­ték, ha mód van rá, gyor­sítsák meg a munkát, mert több mozdonyuk elromlott. Eleget tesznek a kérésnek. Már csak a próba van hátra. Mire e sorok megjelennek, a motorokat útba indították az ércbányához. Targoncamoto­rokat pedig a ZIM Salgótar­jáni Gyáregysége részére, ké­zi szerszámgépeket, transzfor­mátorokat a Budapesti Villa­mos Állomásszerelő Vállalat­nak javítanak. Bakaiér László brigádja — két héttel a ha­táridő előtt szállítja ezeket a szerszámgépeket. — Alaptevékenységünk a bányák villamosgépeinek kar­bantartása. Majdnem hatezer ilyen gép van a nógrádi bá­nyákban. Ezeket csererend­szerben javítjuk. Ha behoz­nak egy rosszat, vihetik he­lyette a jót. A sürgős mun­kákat soron kívül végezzük el — magyarázza a művezető, majd így folytatja. — Az idén különösen sok munka ér­kezett más megyéből. Özdtól Sopronig sok helyről kapunk megrendelést különböző típu­sú villamosmotorok, sőt még hegesztőberendezések javításá­ra is. Elvállaljuk, mert kifizető. A készterméket kipróbáljuk, műbizonylattal látjuk el, és garanciát vállalunk. Több na­gyobb vállalattal jó kapcsolat alakult ki. A jövőben is szá­míthatunk rájuk — mondja Kővári Ottó. A brigádok között folyó ver­seny legutóbbi értékelése sze­rint Fodor Gyula, Márton Ot­tó, Kovács B. János, Orosz Já- nosné és Bakaiér László bri­gádja egyformán, 106 százalék felett teljesítette tervét. Egye­dül Bartkó András brigádja ért el ennél jobb, 113 száza­lékos teljesítményt. Az ünnepet, a KMP meg­alakulását méltóképp, szoká­sukhoz híven, nemcsak sza­vakkal, hanem tettekkel kö­szöntik: egymillióvá] még megtetézik az eredeti felaján­lásukat. B. J. Thieu időt húz Az is fokozza a nyugati vi­lág nehézségeit, hogy az Egye­sült Államok kormányzásában átmeneti állapot uralkodik. Nagy presztízsveszteség szá­mára, hogy Thieu, a dél-viet­nami bábrendszer vezetője lát­ványosan spekulál a Johnson adminisztráció januári távo­zására. Húzza az időt, még mindig nem küldött delegációt a párizsi tárgyalásokra. Nixon és környezete aligha örül en­nek a helyzetnek, hiszen az új elnök számára jobb lenne, ha kisebb vietnami tehertétellel vehetné át az Egyesült Álla­mok kormányzásának felada­tát. Ezt nagyon jól látják a VDK vezetői. Azt javasolják: mivel a saigoni bábkormány elutasító választ adott, a kibő­Erősődik a középáramlat A plénumot követő esemé­nyek sorában a legfontosabb a Szlovák KP Központi Bizott­ságának kétnapos ülése volt, amelyen — Gustav Husak első titkár beszámolója alapján — messze mutató elvi és gyakor­lati értékű határozatot fogad­tak el a mostani konszoíidá- ^ciós folyamatról. Husak rá­mutatott, hogy Szlovákiában a cseh és morva országrészeknél határozottabban erősödik a párton belül a kétfrontos har­cot folytató irányzat. Hadd idézzük itt befejezésül Húsaik leglényegesebb kijelentését: A Szlovák KP-ban „erősödik az a középáramlat, amely bírál­ja a párton belüli konzervatív irányzatokat, de ugyanakkor harcol a jobboldali opportu­nista szélsőségek ellen is. Ügy vélem, hogy ez a középáramlat fokozatosan pártunk jellemző­je lesz. Távlatot ad a párt munkájának és fokozatosan megnyeri a többséget.” Sz. L. U NYÍLIK A RÓZSA A döntő Salgótarjánban less Megtisztelő vendéglátói fel­adat jutott Salgótarjánnak a televízió legújabb művészeti vetélkedőjével kapcsolatban. December 8-án, vasárnap este nyolc órai kezdettel a salgó­tarjáni József Attila művelő­dési házban kerül sor a Nyí­lik a rózsa című, a televízióban soron levő magyarnóta- és nép- dalfeszitivál döntőjére. A döntőt a televízió egyenes adásban közvetíti Salgótarján­ból. A műsorban közreműköd­nek az elődöntőkben helyezést elért énekesek, valamint az Ál­lami Népi Együttes zenekara, Berki László vezetésével. A műsort Balázs András rende­zi, szerkesztője Lengyelffy Miklós. Országos tanácskozás megyénkben Országos tanácskozás színhe­lye lesz kedden és szerdán a Salgótarjáni József Attila mű­velődési ház, illetve az SZMT székháza. A művelődési köz­pontok igazgatóinak országos tapasztalatcseréjére és megbe­szélésére kerül sor a SZOT, a megyei művelődésiház-köz- pontok és a népművelési pro­pagandairoda részvételével. A napirenden a SZOT kultu­rális határozataival kapcsola­tos feladatok szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom